10.fejezet - Apa ég!

Sziasztok! :) Megérkeztem az év utolsó részével. El sem hiszem,majdnem 3000 ezer látogató, két hónap alatt. Megszeretném köszöni,hogy olvastok,írtok nekem! Nagyon jól esik. Remélem a jövő év még jobb lesz mint a mostani,ebből a szempontból. Szóval ezzel fejezettel búcsúzom tőletek,és a 2012-es évtől. Jövőre találkozunk. Még egyszer Boldog Új Évet Kívánok nektek. Puszillak titeket! ♥

 Simple Plan - Welcome To My Life
  

Hogy mit csinálok? Semmit. Eric lakása felé tartok, egy csomó finomsággal a kezembe. Az üzentet, ahogy volt kitöröltem, nem hagyom, hogy markában tartson. Különben is, amelyik kutya ugat, nem harap. Kicsit izgulok, még is ez az első hivatalos randik, vagy mi a fene. Út közbe jött rám a pánik roham. Túl csinosba öltöztem. Bár én nem nevezem ezt annak. Egy laza lila felsőt, egy fekete cicanadrágot, és hozzá egy fekete csizmát vettem fel. Ez túl csini egy mozizáshoz? Most már úgy is mindegy. Ahogy fel értem a harmadik emeltre, kellemes bizsergést éreztem a gyomromba. Na jó, talán nagyon izgulok. Háromra bekopogsz. Egy...egy és fél..háromnegyed..kettő..Hirtelen ki nyílott,  az ajtó mögül Eric dugta ki fejét.
- Vártam, hogy végre be kopogj, de úgy döntöttem, hogy nem nézem végig míg megfutamodsz - Oké, ez elég ciki helyzet. Most mit mondjak, hogy mire vártam?Csodára.
- Öö bocs. De hoztam rágcsálni valót. - Na, jó nem pont ezt akartam mondani, de mindegy.
- Rendben, köszi. De bejönnél már végre?
-Ja, persze - Hogy én mekkora idióta vagyok.
- Mit szeretnék meg nézni van mindenféle?! Horrort gondolom nem szeretnél - Utalt a kocsi incidensre. Végül is az Apa égnél maradtunk, sok jót hallottam róla.

- Ez az Adam Sandler egy állat - folytak a könnyeim, annyira nevettem. Eric nem nagyon figyelte a filmet, egész végig engem bámult. Mi van, valami van az arcomon?
- A film arra van! Mi az nem tetszik? Nézhetünk mást is.
- Nem, tetszik.
- Az még is honnan tudod, mikor egy percet nem nézted?!
- Az igaz, elvontad a figyelmem. - Hogy én?
- Még is mivel vontam el?
- A szépségeddel - Ne mondjon már ilyeneket, most is biztos elpirultam. Na, jó Doris most tűnj el, hogy ne lássa.
- Hozok inni, kérsz? - de óvatosan a karomnál fogva vissza húzott.
- Mért nem engedsz magadhoz közelebb, tudom, hogy most ismerkedünk, de hogy működhetne ha nem engeded hogy meg ismerjelek.
- Mit akarsz tudni rólam?
- Mindent. Milyen volt a gyerekkorod. Milyenek a szüleid. Van-e tesód. Mit szeretsz szabad idődben csinálni. Bármit.
- Szüleim elváltak, van két nővérem. Régen nagyon sokat röplabdáztam, úsztam. De most inkább zenét hallgattok és pihenek. - Oké, végül is nem hazudtam, csak egyes részeket ki hagytam.
- De most te jössz, mesélj. - tereltem a témát.
- Az én szüleim is elváltak. Rajtam kívül van még hét testvérem. Gondolom, hogy nem kell el mondanom mit szeretek csinálni. Szabad időm meg nem sok van, akkor barátokkal vagyok, vagy családdal. Vagy épp pihenek.
- Figyelj, nem akarom, hogy azt érezd, hogy erőltettem a dolgot. Ha még nem vagy kész, hogy elmondj bizonyos dolgokat, akkor megértem.
- Nem erőltetsz semmit, nem erről van szó. Csak bizonyos dolgok miatt nem tudok olyan könnyen megbízni, vagy épp megnyílni másfelé.
- De nem rontsuk már el az estét, kérlek. Ha úgy érzem, esküszöm megfogom osztani, csak nem ilyen egyszerű, megérted? - bólintott. Szomorú lett. Jól elcsesztem az egész estét. Nekem mindig csak titkolóznom kell. Mikor lesz ennek már vége?
- Köszönöm - öleltem át jó szorosan. Valahogy éreztetnem kell vele hogy fontos számomra. El akart húzódni, de én visszahúztam. Minden érzékiségemet, ami maradt bennem bele adtam abba a csókba. Mintha az életem múlna rajta. Szerencsére visszacsókolt. Lágyan kényeztette ajkaimat, kezdtünk nagyon belemélyülni. Valami rezgés éreztem a zsebemben, de nem különösen foglalkoztatott. Eric se foglalkozott vele, csak élveztük a pillanatot. Most meg csörög.
- Nyugodtan vedd fel, lehet, hogy fontos - mosolygott rám. Most nem tud érdekelni, majd visszahívom. Durva hogy mennyire vágyok az ajkaira, rosszabb, mint a függőség. Én már csak tudom. Megint csörög, de nem az enyém volt.
- Na, jó feladom, vedd fel,addig el megyek a mosdóba - De még is merre van?
- Öö merre talá... - Nem engedte befejezni.
- Jobbra a második ajtó - Gyorsan bementem, vagyis akartam, de kicsit elszámoltam magam ugyan is a gardróbjába találtam magam. Még életembe nem láttam ennyi cipőt, és sapkát egy helyen, pedig nekem is van egy pár cipőm. Sikerült meg találni a fürdőt, megigazítottam a sminkem. Oda kint elég nagy csönd van.

- Te neked mennyi cipőd van? Nekem sincs még... baj van? - Egyfolytában a telefonját bámulta, fel se nézet rám. Még azt is el tudom képzelni, hogy nem is pislogott. Mi történhetett? Észrevettek a rajongok engem, és most a halálomat tervezgetik? Mért hallgat?
- Hozzád beszélek - lebegtettem a kezem szeme előtt. Felnézett. Bár ne tette volna. A szemébe hatalmas fájdalmat, dühöt és csalódottságot láttam. Néztek már rám így. Most az egyszer kérlek, ne miattam.
- Már értem, hogy mért nem akartad, hogy kérdezősködjek. Ha nem derült volna ki, akkor elmondtad volna valaha? Azért jöttél ide? Mert nem volt választásod igaz - szinte köpte az arcomba a szavakat. Szívem majd kiugrott a helyéről.
- Miről beszélsz? - remegett hangom. Próbáltam vissza tartani a könnyeimet. Nem volt könnyű.
- Hogy miről? Arról hogy egy drogfüggő számító kis ribanc vagy. Milyen naiv voltam, hogy végre azt hittem te más vagy, pont olyan vagy, mint a többi - Mi van, ez miről beszél, honnan veszi ezeket?
- Ez nem igaz, nem tudom honnan szedted, de van rá normális magyarázatom ha meghallga... - vágott megint szavamba.
- Mindegy honnan tudom, ez az igazság, és kész. Nem vagyok a kíváncsi a hazugságaidra. Most menj el. - Nem, nem, ezt nem hiszem el.
- Kérlek
- Azt mondtam, tűnj el - szinte ordította. Gyorsan felkaptam a kabátom, meg a táskám. Az ajtónál állt, és várta mikor megyek már. Még utoljára rá néztem, és átléptem a küszöbön. Szinte ki se léptem az ajtón hatalmas csapódással  becsukódott. Sötét utcán lépkedek, nem sírok, már nem tudok. De azt tudom, hogy Dean Anderson nagyon meg fogsz fizetni ezért.

9.fejezet - Minden jónak elrontója

Sziasztok! :) Megérkeztem! Rövid,ami miatt bocsánat,de a következő rész mindenért kárpótol titeket! Mindenkinek Kellemes Ünnepeket kívánok,sok ajándékot,és rengeteg sütit,ami miatt megint az lesz az újévi fogadalmunk,hogy ledolgozzuk. De megéri! :) Nem húzom tovább az időt,jó olvasást! Puszillak titeket! ♥

  

Rihanna - Only Girl 

Hogy mit érzek? Még soha, senki, nem mondott ilyet nekem, és ő is ugyan azt érzi, mint én. Ez nem szerelem, még, de lehet akár az is.Most mit csináljak? Kockáztassak, vagy mondjak nemet? Ez hülyeség,én is szeretném megpróbálni. Egyszerűn vonz magához a tekintette. Szólalj már meg!
- Do, minden rendben? - kérdezte aggódva. Úgy hívott, hogy Do? Nagyon régen hívtak így.
- Igen persze, de úgy hívtál, hogy Do? - Nem akartam elhinni.
- Igen, de ha nem szereted, hogy így.. - szabadkozott.
- Nem, nagyon szeretem csak régen hívtak már így. A kérdésedre pedig annyi, hogy én is hasonlóan érzek, és szívesen megpróbálnám a dologot. Ez nekem megtiszteltetés. - mosolyogtam rá.
- Tényleg? Már azt hittem nemet mondasz - mondta. Neki? Nemet? Az kellett volna, de nem bírtam, ahogy rám nézz. Tudom nagyon jól, hogy ezt nagyon meg fogom még bánni.
- Miért hitted azt? - kérdeztem kíváncsian.
- Tudod mit, elviszlek egy helyre, ott nyugodtabban tudunk beszélni. - bólintottam. Kifizette, amit ittunk és mentünk is kocsija felé.
- Elmondod hova megyünk?
- Nem, meglepetés lesz - Ha meglepetés, akkor nem rontom el.
- Ennyi, nem is kérdezgetsz tovább? Semmi "légyszi" meg "na, már"?? - nézett rám nagy szemekkel. Kíváncsi ember vagyok nagyon is de, ha azt mondják meglepetés, nem kérdezgettem tovább.
- Nem, mért szeretnéd, hogy az idegeidre menjek? - vigyorogtam rá.
- Isten ments - mindketten nevetni kezdtünk. Megálltunk egy parkolóba, a tengerpark mellett. A tengerhez hozott? Nem mintha nem szeretném.
- Csak nem fürdeni szeretnél?
- Nem, hanem van egy hely ahol szoktam gondolkodni. Csak mostanában nagyon sok dolgom van, és régen voltam már. De így ketten sokkal jobb itt lenni - Most elpirult? De édes.
- Köszönöm, hogy hoztál ide - pusziltam meg arcát.
- Gyere, van egy eldugott rész... - Mit akar ott csinálni?
- Jaj, ne nézz már így rám - kezdett el nevetni - Csak meg mutatom hova szoktam elbújni. Még is mit hittél? - Na, jó azt inkább ne részletezzük.
- Semmit se, inkább had nézzem azt a búvóhelyet - fogtam a kezét és húztam befelé. Most az én arcomat öntötte el a vér. Csak nem vette észre.
- Úgy is tudom, hogy elpirultál, hiába próbálsz menekülni - Hmm..Nos ez a terv nem jött be. Csinálj úgy, mintha nem hallottad volna.
- Na, meg mutatod végre hova szoktál menekülni, vagy menjünk ki, ugyan is utálom a bezártságot. - Ez tényleg igaz volt nem bírom, rögtön remeg kezem, lábam.
- Akkor mért nem mondtad, nem nagydolog. Nem kellett volna be jönnöd
- De neked fontos, nem? Különben is itt vagy, ha rosszul lennék, és merem remélni, hogy megmentenél. - kezdtem el nevetni.
- Persze állok rendelkezésére kisasszony. Ha érzi, hogy nem kap levegőt, és szüksége van szájon át légzésre. Örömmel segítek - Ez bolond. Szeretnéd mi?? Vagy egy órán keresztül mászkáltunk a parton. Annyit nevetem mit mostanában nem igen. Eric megvillogtatta tehetségét. Most nem az éneklésre és a táncra gondolok. Hanem, hogy milyen profin utánozza az embereket. Senkit sem hagyott ki a kifigurázásból, még magát sem.
- Köszönöm ezt a szép napot! Nagyon jól éreztem magam. - búcsúzkodtunk a kapuba.
- Én köszönöm, hogy eljöttél. Sajnálom, hogy nem maradhatunk volna tovább. De sajnos dolgom van. Holnap esetleg egy esti mozizás? Egész este szabad vagyok. Na? - Hogy lehet egy ilyen pasinak nemet mondani? Szerintem sehogy, de aki tud, az vagy nem normális, vagy meleg.
- Persze, benne vagyok. De mi van, ha meg látnak minket? Tuti következő nap már az újságba fogunk virítani.
- Ki mondta, hogy moziba fogunk?
- Akkor még is hol? - néztem rá furcsán.
- Nálam mondjuk. - NÁLA???
- Nyugi semmi hátsó szándék, de ott biztos nem látna senki. De ha nem akarsz...
- De akarok, nem arról van szó csak megleptél. De majd akkor írj, hogy mikorra legyek kész.
- Rendben Akkor szia - jött közelebb. Most nem akar menni? Ááá, már értem most azon gondolkozik, hogy ha megcsókol mit fogok reagálni. Akkor megkönnyebbítem a helyzetét. Gyorsan át szeltem a köztünk lévő távolságot, és egy lágy puszit nyomtam a szájára.
- Szia - azzal ott hagytam. Tudom, tudom, de csak had szenvedjen. Nehogy azt higgye, mindet könnyen megkaphat. Ahogy beléptem az ajtón, Mike vigyorgó képével találtam szembe magam. Szóval látta, most már sehogy se bújhatok ki az "elbeszélgetés" alól.
- Most meg min vigyorogsz? - próbáltam tettetni a hülyét.
- Semmi érdekesen. - Valaki mossa már le az a vigyort a képéről
- Oké, tudom, hogy tudod kivel találkoztam, és azt is tudom, hogy láttál mindent, ami kint történt. Nagyon csúnya dolog leskelődni. Na, mindegy nem ugranánk már túl ezen? - vettem újra levegőt.
- Oké, oké, nyugi kislány. Bocsánat, hogy nézelődtem az ablakomba, és teljesen véletlen meg láttak titeket. - Aha, teljesen véletlen. Most komolyan ennyire butának nézz?
- Jól van, akkor fel megyek a szobámba.
- Rendben. Ja, és nyugodtan megmondhatod Eric-nek hogy "üdv a családba" - majd meg fulladt a röhögéstől. Az előbb kezembe vett almát, hozzá vágtam. Reakciója csak "ááu" volt. Átöltöztem, majd bedőltem az ágyba. Rá néztem a telefonomra, egy SMS-t jelzet. Biztos Eric-től jött. Vagy is azt hittem. Egy ismeretlen.

"Azt hittem elég érthető voltam, hogy ha nem maradsz távol tőle. Ha ezek után véletlen baja lesz, okkal okolhatod magad. Én szóltam. Most vállald a következményét! D"

8.fejezet - Váratlan fordulatok

Sziasztok! Megérkeztem a fejezettel,kicsit rövid lett,ne haragudjatok! Mint láthatjátok,megváltozott kicsit a kinézett. Még is csak karácsony lesz! Most már tartsatok ki,három nap! Nagy nehezen,de ki lehet bírni. Remélem, mindenkinek tetszik. Köszönöm a komikat,mindre válaszoltam. Jó olvasást a részhez! Puszillak titeket! ♥

 Eric Saade - Marching (In The Name Of Love )

- Te meg mit keresel itt? - Nem hiszem el, hogy ez mindenhol ott van!
- Nyugodj már le, Tomas szólt, hogy jöjjek el értetek, mivel lerobbantatok, de ők nem tudnak még eljönni-mondta sík nyugodt arccal. De idegesítő.
- Jól van, akkor menjünk - szálltam be a hátsóülésre. Furcsán nézett rám. Mi van? Csak nem azt hitte, hogy mellé ülők? Hah
- Jól van, akkor először haza viszlek Eric, utána, TÉGED - nézett rám.
- Mi? De hát én közelebb lakok, mért nem engem raksz ki előbb? - Direkt csinálja?
- Ne köss már bele mindenbe - Barom. Egész út csendbe telt, amíg oda értünk Eric-hez.
- Kösz, hogy segítettél, és haza hoztál Dean. Mi meg majd még beszélünk. - nyomott puszit arcomra és elment. Majd még beszélünk? Ez azt jelenti, hogy akar velem próbán kívül is találkozni? Már a gondolattól is elmosolyodtam.
- El ne olvadj tőle! Nem tudom mit eszel rajta - Féltékeny, érezni lehet a hangján.
- Nem olvadók én senkitől,de arra rá jöttem, hogy te halálosan féltékeny vagy.
- Igen, az vagyok, és azért is figyelmeztetlek, ha nem fejezed be ezt, ami van köztetek akkor nagyon csúnya vége lesz. Elmondok neki mindent és ő nem hiszem, hogy olyan megértő lesz, mint Mike. Szóval, ha nem akarod, hogy baja essen a dalos pacsirtának, és ha tovább akarsz táncikálni a csapatába, akkor maradj távol tőle azt ajánlom. - eközben haza értünk.
- Remélem, elég érthető voltam. - mondta mielőtt ki szállhattam volna. Nem hiszem el, hogy egy nap ne legyen semmi. Most még is mit csináljak? Ha folytatom, akkor elmondja neki és akkor biztos meg fog utálni, és még lehet a csapattól is repülők. De ha nem, akkor meg magamnak és még Eric-nek is fájdalmat okozok, és repülők a csapattól. C verzió nincs?
- Na, végre hogy haza értél, minden oké? - kérdezte Mike.
- Ühhüm..De most megyek lefekszem, mert, hulla vagyok. Jó éjszakát - mentem fel a szobámba. Na, most van szükségem egy nyugtató fürdőre. Tele raktam vízzel a kádat, raktam bele levendula olajat, majd beleültem, és próbáltam egyszer életembe helyes döntést hozni. De ahogy néztem sehogy se lenne jó. Ajj istenem adj már valami jelet. Valami rezeg, de mi? A telefon. Sms-em jött. Eric-től. Ohh szóval ez az a jel. Ez dönti el, hogy mi legyen, hogy mi lesz benne. "Holnap tudnánk találkozni? Szerintem lenne mit meg beszélünk, és befejeznünk! Eric"- Ez nem valami nagy jel. Vagy talán majd akkor jövők rá? Vagy csupán ennyire hülye vagyok és ez semmiféle jel. De mi az, hogy befejeznünk? Na, jó Do ne gondolj bele semmit. De valamit vissza kéne írni. "Persze, írd meg, hogy hol-mikor! Szerintem is van mit! :)" Doris
Ahogy elküldtem jött is a válasz. "Rendben akkor délbe ahol vacsiztunk a csapattal?"
Gyorsan bepötyögtem a választ.- "Rendben, ott leszek!"- Megint rezgés elég gyors. "Akkor ott találkozunk. Álmodj szépeket". Felvettem a pizsim és lefeküdtem. Hogy fogok dönteni? Na, arra én is kíváncsi vagyok. Rezeg! Mi már megint? Ja, még mindig a telefon. Reggel elég hasznavehetetlen vagyok. Sms Eric-től. "Előbb is találkozhatnánk? 11 kor?" Eric - Mi ? De már fél 11 van! Gyorsan válaszoltam rá. "Rendben 11 kor ott! puszi" Gyorsan kipattantam az ágyból, és rohantam a fürdőbe csak ugye bár én okos lány szanaszét hagyom a cuccaim, ezért nem láttam a cipőm, és szépen elestem benne. Hatalmas huppanással estem hasra. Ezt még szerintem otthon is hallották.
- Minden rendben? Mi volt ez... - de nem tudta befejezni, ugyan is, ahogy meglátott elkezdted nevetni. Rosa is sietősen rohant fel. Még valaki aki röhög rajtam? Tényleg ilyen hangos voltam?
- Most mit nevetek, a padlónak is szüksége van egy ölelésre - pufogva vonultam be a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, majd felvettem valami csinos rucit. Hajammal próbáltam valamit kezdeni. Nem nagy sikerrel. Majd feldobtam egy kis sminket. De hol lehet a zakóm?
- Rosa nem láttad valahol a zakóm?
- De kincsem, felakasztottam. De hova ez a nagy sietség?
- El fogok késni
- Huha mi miatt vagy inkább ki miatt rittyentetted ki magad így? - Na, már csak ez hiányzott! Ő, és a kínos kérdései.
- Senki miatt. Nem öltözhetek néha csinosan, CSAK ÚGY?
- Aha, hát persze, igyekezz, el ne késs a találkádról Eric-el - mosolygott majd ott hagyott. Ezt meg még is honnan tudja? Na, jó nincs időm ezen gondolkozni, elkések! Szerencsére Rosa hívott nekem egy taxit és már indulhattam is. Mikor érünk már oda? Jaj, rosszabb vagyok mint Szamár a Shrek-ből. Rá néztem a telefonomra 11:12 mutatott. A pasik nem igazán szeretnek várni. Nem mintha mi igen. Na, végre! Gyorsan kifizettem, majd rohantam is be. Ott ült egy félre eső kis asztalnál. Mint mindig, nagyon jól nézett ki. Egy farmer ing volt rajta. Mikor meglátott rögtön elmosolyodott.

- Szia. Ne haragudj, hogy késtem. De amikor szóltál, akkor még, hogy fogalmazzak, nem voltam beszámítható állapotba - kezdtem el nevetni kínomba.
- Semmi baj. Te ne haragudj, hogy utolsó pillanatban szóltam. - ültünk le.
- Nem baj. Életem leggyorsabb elkészülése volt. Nos, de miről is akartál beszélni? - kérdeztem remegő hanggal. - Arról a tegnapi incidensről, amit Dean megzavart. Figyelj, nagyon kedvellek és nagyon örülők, hogy téged választottunk a csapatba. Mivel akkor nem láthatnálak, mindennap - Te isten - Bár kezd ez is kevés lenni - nevette el magát. Jaj de édes. - Nem akarok semmit sem elsietni, de szeretném, ha valami komolyabb is ki alakulna. Már úgy érzem, készen állok egy komoly kapcsolatra. Ha persze te is egyet értesz ezzel. Te hogy érzed? Lehet valami köztünk??

7.fejezet - Van remény?

Sziasztok! :) Megjöttem a fejezettel!Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését. Válaszoltam az előző fejezet komijaira,amit nagyon szépen köszönök!<3 Sajnos csökkent a komik száma,nem tudom miért lehet. Szívesen várom a tanácsokat,ha valami nem tetszik stb..! Nem is húzom az időt! Jó olvasást! ;)

Jason Derulo - In My Head
 Nyuzottan,kialvatlanul,ébredtem reggel.Rá néztem az órámra,még csak 8 órát mutatott.Kinek van kedve akrámihez is a tegnapi után. Hogy fogok ezek után Mike szemébe nézni? Igen,nem küldött el de hogy éljek olyannal aki levegőnek sem néz? Na jó ha már nem tudok aludni kezdhetnék valamit magammal.Ki másztam  az ágyból és kinéztem az ablakon.Nos nem igazán erre számítottam.Ugyan is minden tiszta fehért volt HÓ.Én személy szerint imádom a havat,de gondolom Twitter-en és facebook-on már réges rég megosztotta mindenki hogy esik a hó.Bár itt nincs sok ismerősőm,de a sajátaimból indulok ki. Gyorsan felkapkodtam a ruháim,fogadt mostam,megfésülködtem.Nem is tudom igazából hova sietek mikor rá érek,na mindegy legalább nem kell kapkodnom.Enni kéne valamit táncpróba előtt.Ahogy mentem le a lépcsőn hallottam Mike és Rosa hangját.Mikor leértem el hallgatak.Szóval rólam volt szó.
-Jó reggelt-mosolyogtam rájuk.
-Neked is -mondták egyszerre.
-Tessék kincsem egyél,kell az erő a tánchoz-rakta elém Rosa a tojás rántottát és a gyümölcs levet.
-Köszönöm-Valami témát ki kéne találni,ami oldja a feszültséget.
-Nem gondoltam volna, hogy itt már ilyenkor esik a hó -Na jó ennél jobb nem jött volna? Az öregasszonyok szoktak időjárásról beszélni.
-Nos Svédország csupa meglepetés-mondta Rosa
-Nem baj,én szeretem a havat-Mutattam a felsőmre amin "I love snow" diszelget.Rosa megmosolyogta,de Mike-nak még a szempillája sem mozdult meg.Nehezebb lesz mint gondoltam.
-Öö Mike,eltudnál vinni a táncterembe? Persze ha nincs dolgod!-kérdztem két falatt között.Na vajon most mit válaszol?
-Persze majd ki doblak előtte,de érted nem tudok menni-mondta egy hangúan.Oké,lehet hagynom kéne kicsit.Gyorsan befejeztem a reggelimet,jól felöltöztem és már mentünk is.Egész úton csöndbe voltam , jobbnak láttam ha nem szólók.Nem akarok még jobban erontani mindent.
-Köszönöm hogy elhoztál-mosolyogtam rá
-Nincs mit,szia-el is hajtott mielőtt még köszönhettem volna .Remek napnak igérkezik.

-Sziasztok!-köszöntem a többieknek,majd rohantam is átöltözni.Gyorsan bemelegitettünk,és neki is álltunk.Sikerült megtanulnom a táncot,már csak az a kérdés hogy elnyertem e a tetszésüket a többieknek.Már csak az kéne hogy ez se sikerüljön.Akkor érvényesen is kijelenthetem hogy egy használhatatlan, szerencsételenség vagyok,akinek nem szabadott volna megszületnie.
-Nos meghoztunk a döntést amiben mindannyian egyet értettünk-Most vagy nagyon jó voltam és bekerültem.Vagy nagyon pocsék,és akkor így ahogy vagyok ki megyek és elásom magam a hóba.
-Úgy döntöttünk...-Hogy direkt húzzátok az agyamat.Mondjad már ki!!!
-Hogy..benne vagy a csaptba-Gondoltam! Várjunk csak azt mondta hogy BENNE vagyok?
-Héé Doris minden rendben? Sokkot kaptál?-legyezte előttem kezét Eric
-Ööö bocs , ne haragudjatok,,
-Jól van már ne kérj ennyiszer bocsánatot-röhögtek rajtam.Nagyszerű égesd még le magad jobba ha ez lehetséges!
-Úristen nem hiszem el ez komoly? Tényleg sikerült?-hitetlenkedtem.Bólintottak mindannyian
-Köszömöm,köszönöm-ugrottam Eric nyakába.Oké,erről leszokhatnék.De az illatta,rögtön az egész tüdőmet át járta.
-Bocs-engedtem el fülig pirulva.
-Nos, ki jön megünnepelni az új tagot? Doris fizet!-röhögöt Alex.Na szép!
-Oké,de ha beéritek egy csomag chips-el meg egy üveg cola-val akkor rendben-vigyorogtam vissza.
-Na hát így már nincs is kedvem-szólt vissza Edin.Imádom a srácokat jól el lehet velük szórakozni.
-Rendben talán még fejenként egy csoki belefér.-Mindenki össze szedte magát és egy közeli kis barátságos étterembe ültünk be.Nagyon jól elnevetgéltünk,hülyéskedtünk.Alex gondoskodott arról,hogy mindenkiről legyen egy képe a mai vacsiról.

Hihetelen ez a srác.Ahogy befejeztük a vacsorát összdobtuk a pénzt és elköszöntünk.Én,Alex és Eric egy kocsival mentünk.Útközben ki dobtuk Alex-ot otthon.Persze nem hagyhatta ki a pikánsabbnál pikánsabb beszólásait ,amin csak nevetni tudtunk.Úgy összevetve a napot nem is volt rossz .Eddig.Nem tudom mi vár otthon.Ugyan az mint reggel? Gyorsan elköszöntem Erctől,és be mentem.Épp hogy leraktam a cuccaim Mike jött le a lépcsőn.
-Doris, azonnal beszélnünk kell!-nézett rám szigirúan.Úristen mi történt már megint??
-Mi történt ?-kérdeztem ijedten.Rám néz majd elkezd nevetni.Nevet? Ennek mi baja?
-Próbáltam...-röhög-Komoly lenni,de ha így nézel rá.-törölgette szemeit.Most ez szórakozott velem? Úgy megrémültem.
-Most akkor nem haragszol rám?-kérdeztem félénken.
-Nem már nem.De igérd meg hogy nincs több hazugság.Rendben?-bólogattam.
-Na gyere ide keblemre-mosolygott rám.Örömmel öleltem át.
-Mi lenne ha ennénk valami fini sütit,Rosa nem rég hozta - vigyorgott rám.Süti? Na jó fejezd be eszel belőle nem lesz semmi bajod .
-Rendben
-Figyeld,meg tennél nekem valami?-kérdezte,mikor befejeztjük a süti zabálást.Szó szerint nagyon sokat ettünk.Nem tudom mi lesz velem.
-Persze,mit?
-El kellene vinnem egy fontos papírt valahová,de most szóltak hogy előbb lesz egy megbeszélésem.Arról nem maradhatok le,de a papírt is el kéne vinni.Nos Tomas jönne ide megkérem vigyen el. Úgy jó lenne? Meg mondom hova csak le kéne adni,és kész!
-Persze nagyon szívesen.Mikor indulnánk?
- 20 perc múlva-nézet rám szégyenlősen.20 perc, oké jobban kell igyekeznem mint gondoltam.
-Öö oké akkor megyek is feltöltözni,sietek-rohantam is fel szobámba.Azért valami csinibe kéne menni nem ?Felvettem egy csinosabb farmert egy csíkos felsőt és egy sötét kék zakót. Hajamat kiengedve hagytam.Késznek nyilvánitottam magam.Gyorsan fel vettem a kabátom.Majd felkaptam az asztalon lévő papírt és a táskám és rohantam is ki.Egy fekete kocsi várt kint.Várjunk csak ez ismerős.

-Te mit keresel itt? Nem úgy volt hogy Tomas jön?-néztem rá meglepetten.
-Igen úgy volt, de kiderült ,hogy neki is kell arra a megbeszélésre, de a papírokat el kell vinni .Szóval meg kért hogy vigyelek el!-vigyorgott rám Eric
-Jól van akkor menjünk-szálltunk be a kocsiba.Elég gyorsan oda értünk.
-Tudod hova kell vinni?-érdeklődtem Erictől
-Igen mondtak valamit,hogy hova,de elég rég voltam itt de meloldjuk-hirtelen egy kutyus futott oda hozzánk.Nagyon szép volt.Labrador a kedvencem. Egy gyönyörű fiatal barna kislány kutya volt.
-Hát sziaa.Hogy kerülsz te ide?-simogattam meg fejét.Rögtön el kezdte csóválni a farkát.
-Úgy látszik ő is kedvel-guggolt le ő is hogy meg tudja simogatni.Mi az hogy ő is? Mért beszélt többes számba?
-Jaj Hope nem hiszem el hogy egyszer hozlak be akkor is elszöksz.Ne haragudjanak-mosolygott ránk egy 40 körüli férfi
-Frank Thomas vagyok-mutatkozott be.Nem őt keressük?
-Semmi baj,különben is magát kerestük.Sajnos munka ügy miatt Mike Colins nem tudott eljönni,és velem küldte el a papírokat.
-Rendben,köszönöm szépen.Még egyszer ne haragudjanak.
-Semmi gond.Szia hope-simogattam meg a kutyus fejét.
-Viszlát.-köszöntünk majd haza felé vettük az írányt.Eric-el eléggé el voltunk ugyan is fele út alatt végig röhögtünk addig a pontig míg a kocsi meg nem állt.

-Most meg mi van?-kérdezte inkább magától mint tőlem.Kiszállt és felnyitotta a motor háztetőt,és úgy nézegette mint ha nagyon értene hozzá.
-Próbáld be inditani.Fordítsd el a kulcsot majd nyomd meg..-Most komoly elmondja hogyan índitsam be a kocsit? Ennyire hülyének nézz?
-Képzeld tudok vezetni-forgattam a szemem
-Semmi,nem lehet hogy kifogyott a benzin?
-Nem hinném
-Hinni a templomba kell Eric és a kocsid igen is azt igazolja hogy üres a tank.Mikor tankoltál utoljára?
-Múlt héten?!-Múlt héten? Még engem nézz hülyének..chh..
-Azota engem is haza hoztál kétszer, és az nem egy-két kilóméter.
-Most mi lesz? Nekem nincs itt térerőm.-Persze hogy egy sötét erdős részen kell lerobbanunk ahol egy lélek se jár.Csak mi.
-Nekem is elég gyenge de talán egy üzenet el megy.-Gyorsan írt egy üzenetett Tomas-nak hogy lerobbantunk nagyából leírta hol lehetünk.Most nincs mit tenni.Várunk
-Mért nem tudtunk valami világos helyen lenni ahol jár is valaki.Elég félelmetes ez a hely.Mindjárt jön valami elvetemült gyilkos és észre se veszi senki hogy kinyír minket -siránkoztam.Eric hangos nevetésbe tört ki.
-Mi van még nem láttál horror filmet? Leroban a kocsi egy eldugott helyen és ilyenkor jön a gyilkos aki brutálisan kivégzi őket,majd felírja a vérükkel hogy...
-Te meg szerintem túl sok horor filmet nézzel.Nyugi nem fogom hagyni hogy bántsanak.Úgy is mindjárt jön értünk valaki-fogta meg két kezével az arcom,tarva a szemkontaktust.Huu de közel van.Ő is egyre gyakrabban nézte a számat.Én meg még levegőt is elfelejtettem venni.Ám hirtelen nagy duda szóra lettünk figyelmesek.Egy ismertlen kocsi állt meg.Ki lehet az?
-Na bepattantok vagy folytatjátok a nyáladzást-szólalt meg életem megkeseritője.Mért pont ő? Mér pont most?

                                                                            Hope

6.fejezet - Vége mindenek?

Sziasztok! Megérkeztem a fejezettel. Remélem tetszik és kapok véleményt. Köszönöm a komikat. Jó olvasást! :)

 Molly Sandén & Christopher - A Little Forgiveness

- Meg tudhatnám, minek köszönhetem a látogatásodat. Egyáltalán hogy jutottál be? - néztem rá szúrósan.
- Mért nem látogathatok meg egy régi ismerőst? Rosa engedet be, de pont akkor kellett indulnia, de mivel meg bízik bennem, megvárhattalak
- Nagy hiba volt benned megbízni - vigyorogtam rá
- Áuch, ez azért fájt. Úgy gondolom nem sikerült befejezni egy beszélgetést. Jól kivágtad magad Mike előtt.
- Nem a te érdemed volt, mivel majdnem lebuktattál.
- Jól van már, nem buktál le nem az a lényeg? - Nem az a lényeg? Megölöm, esküszöm!
- Igen, azt mondjad mit akarsz már megint?
- Nem egyértelmű? - ÖÖ nem?!
- Azt hogy újra kezdjük - Mit akar ez újrakezdeni?
- Nem tudom mit akarsz. Ugyan is nincs mit! - Kezdem elveszíteni a türelmem.
- Most mért tagadod le? - Még is mi a francot?
- Miről beszélsz Dean?
- Megint  érezni akarom ajkadat. - Úristen, mint valami szappanoperában. Hánynom kell. Na, de várjunk csak mi az hogy megint? Egyszeri eset volt, de akkor is három másodpercnél nem tartott tovább.
- Arra vágysz, hogy ismét elutasítsalak? - néztem rá
- Volt mikor nem utasítottál el - Mikor?
- Mi van, nem emlékszel rá? Ja, biztos bevoltál akkor is gyógyszerezve. - Nee!!
- Mikor volt ez?
- Emlékszel mikor egy házibuliba mentünk az erdőbe.....



- Biztos jó ötlet ez az erdőbe lévő buli? Mi van, ha valaki rosszul lesz? Kihalt az egész hely - siránkoztam.
- Nyugi van, nem lesz semmi baj! Bulizunk egy nagyot, rendben? - mosolygott rám Dean.
- Jó - egyeztem bele. Bár még mindig nem tartom jó ötletnek. Végül is kezdtem feloldódni. Jó volt a zene, a társaság is. Egymás után hozták a piákat. Majd Dean is oda jött és kezembe adod két kis kapszulát. Grab somebody sexy, tell 'em hey Give me everything tonight Give me everything tonight Give me everything tonight Give me everything tonight. Ohh ez a kedvenc számom, pattantam fel kicsit túl gyorsan, hirtelen megszédültem, de most rohadtul nem érdekelt. Befurakodtam magam a tánctérre az emberek közé. Ritmusra kezdetem el rázni a csípőm, teljesen bele éltem magam. Nagy löketett adott a gyógyszer meg a pia. Egy kar fonódott a derekam köré és vette fel ő is a ritmusom, nem tudtam ki lehet az, de nem is izgatott. Csak élveztem. Már jó ideje táncolhatunk, mikor megfordított és le smárolt. Majd mikor elhúzódott akkor szembesültem ki az...



- Te tényleg képes voltál ledugni a nyelved a torkomon, mikor nagyon jól tudtad, hogy nem vagyok teljesen magamnál?! - háborodtam fel.
- Most még is mi bajod? Hiszen élvezted, és igen talán egy kicsit kihasználtam, hogy olyan állapotba vagy. - Kicsit? Ekkora egy szemetet.
- Ezt nem hiszem el, hogy lehetsz ekkora rohadék - kezdtem el csapkodni
- Jól van már nyugi kis lány - szorította le kezem
- Nem nyugszom le, és nem vagyok már kis lány. Értsd már meg, hogy nem lesz köztünk soha semmi a büdös életbe! - ordítottam.
- Na, azt majd meglátjuk. Ha nem leszel velem akkor mindenki meg tudja a kis titkaidat. Kezdve Mike-al és a dalos pacsirtáddal. - Most komoly ezzel akar fenyegetni?
- Nem leszek veled, mivel undorodom tőled, ha ez az ára akkor mindenki meg tudja a titkom. Nem érdekel!
- Most már én is nagyon kíváncsi vagyok erre a titokra - szólalt meg Mike. Úgy látom most jött el az ideje, hogy őszinte legyek vele és akkor Dean se tud semmivel zsarolni.
- Erre kíváncsi leszek - röhögött Dean
- Nem leszel te semmire kíváncsi, mivel most eltűnsz - mondta szigorúan Mike
- De..
- Most! - ordított rá. Még sosem láttam ilyenek. Nem tudom, hogy fogja fogadni az egészet. De egy biztos, hogy nagyon félek, hogy elveszítem..
- Nos, talán neki is kezdhetsz a magyarázkodásnak - ült le a kanapéra.
- Tudod, hogy elég rossz életem volt, és hogy sok rosszat megéltem: Rengeteg visszautasítás, rengetegen okoztak csalódást, fájdalmat, akitől nem vártam volna. Dili dokihoz jártam minden héten. Tudom, hogy ez nem volt megoldás, de akkor annyira depressziós voltam, hogy már csak magammal foglalkoztam. Csak azzal, hogy valahogy eltűntesem a fájdalmat, ha csak egy két órára is. Az orvos felírt egy altatót, hogy tudjak aludni éjszakánként. Rájöttem, hogy sokkal nyugodtabb vagyok tőle, egy nap már nem egyet vettem be, hanem kettőt, hármat. De sosem gondoltam volna, hogy egyszer rá szokok. Majd jöttek elő a többi dolgok. Rengeteg csokit meg ettem és utána bűntudatból kihánytam vagy napokig nem ettem. Dean-t lassan  2 éve ismertem meg. Ő szokta beszerezni a gyógyszereket, mikor már nem jártam dokihoz. Vele szoktam bulizni járni, ilyesmi. Egy nap elvitt egy helyre, meg csókolt, kedvesen megmondtam neki, hogy ez nekem nem menne. Erre felkapta a vizet és bosszút esküdőt ellenem. Most meg azzal fenyegetett, hogy elmondja neked, ha nem állok le vele. Figyelj, Mike tényleg nagyon sajnálom , hogy nem mondtam el de olyan rendes voltál velem. Mikor mondtad, hogy bennem sosem csalódnál majd meg szakadt a szívem. Tudtam, hogy most jött el az idő hogy el mondjam neked az igazat, mivel meg érdemled, hogy tud az igazat. Ha meg is utálsz és haza küldesz - csöndben hallgatta végig a monológom. Az arcáról nem lehet semmit leolvasni. Most mi van? Megöl ez a csönd!!
- Nos, örülök, hogy legalább most elmondtad. De tudod mit utálok a legjobban? A hazugságot, és te nem is akármibe hazudtál! Komoly dolog ez Doris, hát nem érted? Ha az elején mondtad volna, nagyon szívesen segítek! De így... - Bravó Doris, csak te tudsz ennyi embernek csalódást okozni
- Figyelj, kell egy kis idő, míg ezt feldolgozom. Nem kell el menned sehova, maradj csak - azzal ott hagyott, azzal a személlyel, akit most mindenkinél jobban utálok. MAGAMMAL!

5.fejezet - Meleg helyzet

Sziasztok!:) Megérkeztem a fejezettel! Ahogy mondtam sokkal hosszabb mint a múltkori! Ja és a lényeg, nem hittem volna, hogy alig egy hónap alatt,szám szerint 1237 fogják nézni a blogot! Nagyon szépen köszönöm,remélem hogy ez a szám egyre nagyobb lesz! :) A komikra válaszoltam. Nem is húzom az időt. Jó olvasást! :) <3 

 Eric Saade - Miss Unknown

- Ööö, izé - Na, most légy okos Domonkos!
- Az unokahúgod nem akarta el mondani, hogy rosszul lett, nem látod milyen fehér - Hogy mi van? Ezt nem hiszem el!
- Nem evett semmit, mondtam veszek neki egy csokit, de nem fogadta el - Mekkora egy hazug, na, mindegy addig jó, míg az igazat nem mondja el!!
- Igaz ez? Mért nem akartad el mondani?
- Igen kicsit rosszul voltam, de most már jobban vagyok. Nem akartam el rontani az állásinterjút - mosolyogtam rá
- De most már biztos jól vagy?
- Igen minden oké - Ekkor rá néztem a srácra. El is feledkeztem róla.  Jó kis bemutatkozásra sikerült, mondhatom.
- Jaj, be se mutattalak, ő itt Eric Saade, ő pedig, akiről beszéltem, Doris Morgan
- Nagyon örülök - jött oda és adott két puszit. ÖÖ oké elég közvetlen, de ilyen pasi nyugodtan puszilgasson !
- Én is - mosolyogtam rá. Most jobban meg nézve nem rossz, de honnan ilyen ismerős? Nem is féltem megkérdezni.
- Bocs, de olyan ismerős vagy, de nem tudom honnan - erre a kijelentésemre szélesen elvigyorgott.
- Talán láttál az Eurovízión, ott 2011-ben harmadik lettem - Aha, szóval innen.
- Jaj, már rémlik a Popular, igaz? - bólintott egyet. Időközben megjelent egy 35-40 körüli férfi.
- Na, végre Tomas, ő itt a menedzserem Tomas Lingman
- Doris Morgan örvendek - fogtam kezet vele.
- Nos, kezdjünk bele - ültünk le.
- Öö igazából nem tudom miért vagyok itt, mivel Mike nagyon vicces kedvébe volt és nem mondott semmit.
- Igen mivel meglepetésnek szántam, de tudom, hogy alkalmas leszel rá. Nagyon is! - mosolygott rám biztatóan. Egyre jobban kezd beigazolódni a sejtésem.
- Arról lenne szó, hogy Eric-nek keresünk táncost, mivel az egyik lánytag kilépett ezért keresünk valakit a helyére. A nagybátyádnak meséltem, és rögtön te jutottál neki eszébe és én bízok Mike-ba ezen a téren - vigyorgott Tomas. Tudtam! Most még is mit mondjak, elég régen táncoltam. Nem kell több visszautasítás. Leégni se akarok. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg ember előtt kéne táncolnom, az élőadásról és a tv-ről nem is beszélve. Mi van, ha elesek, vagy elrontom az egyik lépést? Na, jó Doris nyugodj már le! Nem azért jöttél ide, hogy megvalósítsd az álmod? Először nem sikerült, de ha bedobod magad, akkor bevesznek és nincs is ellenfeled. De ha elrontod, akkor majd keresnek helyetted mást.
- Nos, elég régen táncoltam már. Eléggé ki jöttem a gyakorlatból.
- Figyelj, akkor gyere el egy két próbára a többi táncossal és meg nézzük, hogy táncolsz és utána megbeszéljük, úgy jó? - nézett rám kedvesen Eric. Huu micsoda szemek.
- Nem ígérek semmit, de oké - mosolyogtam vissza rá
- Na, akkor ezt meg is beszéltünk holnap lesz az első próba 10 kor
- Rendben, itt leszek. Sziasztok - majd Mike-al mentünk is az autóhoz.
- Nem látszol valami boldognak. Mi a baj? Rosszul vagy még? - kérdezte aggodva.
- Nem, nem, jól vagyok, csak tudod volt egy rossz élményem a tánccal és elment a kedvem tőle.
- Értem, de itt az újabb lehetőség, szeretsz táncolni, és jó is vagy benne. Ne szalaszd el! - mosolygott rám
- Igen. Reméljük nem nagyon rozsdásodtam be - kezdtem el nevetni kínomba.
- Csak nem - az út további része csöndesen telt. Nem bírom megszokni ezt a látványt egyszerűen csodálatos ez a táj.
- Huu valami csokit ennék, te nem? - kérdezte mikor beléptünk a házba. Még csak az kéne így is majdnem rosszul lettem.
- Nem, köszönöm. Most egy fürdőre vágyok és utána egy kiadós alvásra. Elég hosszú volt ez a mai nap - ásítottam egyet.
- Rendben. Álmodj szépeket - mosolygott rám
- Te is. Még egyszer köszönök mindent, hogy itt lehetek, és hogy szereztél nekem munkát. Ez nagyon sokat jelent nekem, és próbálok legalább neked nem csalódást okozni!
- Ugyan már, nem kell semmit meg köszönöd. Ha nem sikerül ez a munka, amit nagyon kétlek mivel profi vagy, akkor sem fogok benned csalódni. Na, de menj, mert a holnapi nap hosszabb lesz, mint a mai és frissnek kell lenned. - Még soha nem mondott nekem ilyet. Végre kezdem érezni hogy milyen, ha szeretnek. Gyorsan oda mentem hozzá és jól megölelgettem
- Jó éjszakát - nyomtam puszit arcára
- Neked is - kiabált utánam. Gyorsan lezuhanyoztam, mivel már nem volt erőm a kádat megtölteni majd holnap feltétlenül kipróbálom. Bebújtam a hatalmas pihe-puha ágyamba és azzal a tudattal aludtam el, hogy végre valami sikerülhet az életbe. Mert sikerülni-e kell!!!

Usher - More

Hey single ladies, I know you like to party.Girl come and kick it with me Calling all single ladies here  tonight Let's get it started, whoa, let's get it started, whoa Hey single ladies, I know you like to party. Hmm mi van már? Kipattantak a szemeim, te isten már ennyi az idő nem késhetek el a próbáról. Gyorsan felvettem egy farmerom, egy kék topot és egy szintén kék sportos pulcsit. Majd felvettem a cipőm, felkaptam a táskám és rohantam is le. Vajon van itthon valaki? Biztos a konyhába. Jól sejtettem.
- Jó reggelt - köszöntem gyorsan, majd felkaptam egy almát, kivettem egy energia italt a hűtőből.
- Neked is. Hogy aludtál? - mosolygott rám Mike
- Mint a bunda - csámcsogtam.
- Rendesen kéne enned, nehogy megint rosszul legyél főleg tánc előtt - nézett rám szigorúan
- Reggel sose tudok enni, de mint látod eszek egy almát, és megiszom az energia italt. Fittebb leszek, mint valaha - dugtam ki rá a nyelvem.
- De egy gondom van. Hogy juttok el a táncterembe?
- Úgy, hogy elviszlek.
- Tényleg? - bólintott
- Köszi, köszi - ugrottam a nyakába
- Oké kislány, mehetünk?
- Persze - gyorsan felkaptam a szemüvegem, a táskám és már indultunk is.
- Izgulsz? - kérdezte.
- Áá, olyat nem szoktam. Hogy kérdezhetsz ilyet? Persze hogy izgulok, mi van, ha elcseszek valamit?
- Ha így állsz hozzá, akkor el is fogod. Egyszer az életbe gondolkodj pozitívan. Élvezd - Igaza van.
- Meg is érkeztünk. Kéz és lábtörést - kacsintott rám. Remélem nem szó szerint értette.
- Ühüm, köszi - szálltam ki a kocsiból.
- Csak nyugi - kiabált utánam. Könnyű azt mondani. Oké Doris csak lépj be biztos jó fejek, nem fognak megenni. Vagyis remélem. Fogd meg a kilincset, majd nyomd le!!! Kinyílott! Gyerünk Doris köszönj már!!
- Sziasztok - köszöntem félénken
- Szia - köszöntek stereóba, és mosolyogtak?? Az jó jel, nem ?
- Örülök, hogy eljöttél - jött oda hozzám Eric mosolyogva
- Gyere, be mutatlak a többieknek - Először egy barna hajú srácra mutatott
- Ő itt Alex, Edin,Taya,Maria.
- Ő pedig Doris Morgan, akiről meséltem
- Nos, akkor öltőz át és neki is kezdhetünk. Arra találod az öltözőt - mutatott egy ajtóra. Gyorsan bementem és át vettem a ruhám. Ami egy fekete alul szűk szabadidő nadrágból állt, egy kék toppból, és egy fekete kék mintás sportcipőből. Oké mély levegő, menj! Már nagyban melegítetek be a srácok. Én is gyorsan el kezdtem.
- Nos, akkor Alex meg mutatja egy darabig a lépéseket nem kell rögtön az egészet tudni, van időnk - mosolygott rám. Áhh, ez a mosoly. Kemény két órát táncoltunk nagyjából, a fele koreográfiát meg tanultam. Elég nehéz mit ne mondjak. De egész jól ment.
- Na, srácok mára ennyit holnap folytatjuk, jó pihenést - kacsintott felénk Eric. Mindenki elment át öltőzni. A csajokkal még váltottunk pár szót, igazán kedvesek. Én maradtam utoljára. Vagyis azt hittem. Eric a földön ült.
- Há te? - kérdeztem mosolyogva
- Téged vártalak. Kíváncsi vagyok, hogy tetszik eddig? - Ő kérdezi? Nem fordítva kéne? Mivel ő neki kell tetszeni-e ahogy táncolok.
- Nagyon tetszik. De inkább én kérdezem, hogy tetszem? - Oké, ez elég érdekesen jött ki. El is kezdtem nevetni. Eric is észrevette a kétértelmű mondatott és ő is velem együtt nevetett.
- Tetszik, ahogy mozogsz.Ösztönből jön. Nem tudom miért szüneteltetted a táncot, de épp ideje volt folytatni
- Az elég hosszú történet, hogy miért, de most itt vagyok, és ha igényt tartasz rám, akkor szívesen táncolok a csapatodba. - mosolyogtam rá. Na, jó elég már ebből a sok mosolygásból. Életemben nem mosolyogtam ennyit. Időközben kiértünk az épületből.
- A francba, elfelejtettem - Ohh, ezt hangosan is ki mondtam?
- Még is mit? - nézett rám.
- Azt, hogy Mike nem tud értem jönni, és nem tudok mivel haza menni, mivel pénz sincs nálam. - Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.
- Ne aggódj, majd én haza viszlek, úgy sincs semmi dolgom. Szerencsédre még tudom is hol laktok - Hála égnek mivel én még nem annyira. Pár nap alatt nem nagyon tudtam meg jegyezni
- Biztos nincs semmi dolgod? - Nem akarok senki terhére lenni.
- Biztos
- Akkor oké, köszi - mosolyogtam. Na, már megint. Mi van velem? Sokat beszélgetünk az út közben. Mesélt a híresség előnyeiről, hátrányairól. A rajongókról, a barátnőjével való szakításról. Nagyon jól esett, hogy ennyire megbízik bennem, és hogy ennyire meg nyílott előttem. Észre se vettem, hogy haza értünk. Eddig is ilyen rövid volt az út?
- Köszönöm még egyszer, ha nem hoztál volna haza még most is ott dekkolnék, mint valami elveszett csöves- Nevetni kezdet. Olyan aranyosan nevet. Na, jó egyre furcsább vagyok.
- Nincs mit, máskor is szívesen, jót beszélgetünk. Akkor holnap ugyan ott ugyan akkor
- Rendben, szia - és kiszálltam a kocsiból
- Szia - és elhajtott. Hol lehet a kulcsom? Ebben a táskában nem találok semmit, valami csengőt kéne rá rakni. Áá meg van. Furcsa nyitva van? Mike dolgozik. Rosa? De neki már lejárt a munkaideje, nem?
- Na, végre hogy meg jöttél, már nagyon vártalak - Na, ne! Mért kell elrontani egy ilyen szép napot?

4.fejezet - Álom vagy rémálom?

Sziasztok! Megérkeztem a fejezettel, rövidebb mint a múltkori,de garantálom, hogy a következő rész hosszabb lesz! :) Köszönöm a komikat,válaszoltam rájuk. Jó olvasást! :)

 Jordin Sparks - One step at a time

Sikerülni-e kell! Ez csak egy tánc, amire lassan 3 hete keményen gyakorlok. Úgyis csak pár ember előtt kell előadnom. Nincs miért izgulnom. Ez az egy esélyem, hogy megvalósítsam az álmom. Hajrá! Úristen mekkora a sor. Na és akkor mi van? Simán legyőzőm őket! Majd két óra várakozás után végre felvették az adataimat. A 7-es számot kaptam, ami a kedvenc számom, szóval valami jelnek vettem. Jó,  most van kb fél órám gyakorolni .Még pár lánnyal volt egy terembe. Ahogy beléptem furán kezdtek rám nézni. Úgy látszik nem leszünk öröibarik. Bekapcsolták a zenét, mély levegőt vettem és a lábammal kezdtem el ütni a ritmust. Próbáltam nem rá feszülni csak élvezni a zenét. Kettőt jobbra majd kéz balra lendül. Oké sikerült megcsinálni, vajon a zsűri előtt is menni fog? Még volt vissza pár percünk a többi lánnyal az öltözőnkbe kellett várnunk. Gyorsan megmosakodtam és megigazítottam a hajam, épp mentem volna ki mikor az egyik szőkeciklon leszólított.
- Héé te, azt hiszed, hogy be fogsz kerülni a csapatba? - Nézett rám lenézően
- Mért ne sikerülne, mindenkinek ugyan annyi esélye van .
- Jaj milyen kis naiv lány vagy te, csak tud, hogy te egy senki vagy és már meg van ki az a három, aki bekerül a csapatba - Igaz? Lehet tök feleslegesen küzdők?
- Még is ezt honnan tudod?- Kérdeztem kíváncsian.
- Onnan Drágaságom, hogy az én nővérem az egyik zsűri, Tracy-nek pedig a barátja benne van a csapatba. Had ne kelljen mondanom, hogy nagyon hatásosak tudunk lenni. Mindent meg fogunk tenni, hogy ne TE legyél az a bizonyos harmadik. - Ezek a szőke cicababák képesek mindenre, semmi esélyem ellenük. Van egyáltalán értelme bemennem? Nem érdekel akkor is bemegyek és mindenkinek le fog esni az álla.
Itt állunk a zsűri előtt és várjuk, hogy döntöttek. Mindennél jobban akarom ezt, és ezt nem teheti tönkre egy barbie baba sem.
- Nos, nagyon örülők hogy ennyien eljöttetek,  de mint tudjátok, csak hárman juthatok be a csapatba. Aki nem kerül be az se csüggedjen, mind nagyon jók voltatok. Nehéz is volt a döntés. Nos, az a három személy pedig nem mást mint.....



 -Doris héé, minden rendben? - fogta meg a vállam.
- Persze, csak emlékek.
- Jó vagy rossz? - Van nekem egyáltalán jó emlékem? Nincs
- Rossz, de inkább hagyjuk, mért jöttünk ide? - Csak mond azt, hogy takarítanom kell, és semmi köze nem lesz a tánchoz, kérlek!!
- Ahogy mondtam, megbeszéljük a leendő főnökeiddel, munkatársaiddal, hogy legyen.
- Aha, és mért egy tánciskolába találkozunk?
- Majd megláttod - Jaj nekem! Egy sötét folyosó, ami végén egy kis világosságot láttok. Na, jó ez olyan volt, mint azok a bolond emberek mesélnek mikor halál közeli állapotba kerültek, és hogy látták a "fényt". Röhejes!
- Gyere erre, úgy látom még korán érkeztünk
- Keresd meg őket, addig elmegyek a mosdóba.
- Jaj ti nők mindig csak a külső - rázta a fejét és magamra hagyott. Perpillanat a külsőm érdekel legkevésbé, az-az istenverte hányinger nem akar elmúlni. De mitől lehet? A gyógyszertől eddig sosem volt hányingerem. Bele néztem a tükörbe, és a régi önmagam tekintett rám vissza, sápadtan, karikás szemmel. Megint kezdek szét esni, nem keríthet megint hatalmába. Azért jöttem ide, hogy kezdjek valamit magammal , nem azért, hogy teljesen tönkre tegyem magam. Meg mostam az arcom,bár az arcom színén nem változtatott sokat. Na, jó, sikerülni fog! Ahogy kiléptem az ajtón valakibe bele ütköztem.
- Jaj nem haragudjon , figy....te? - Nem hiszem el, hogy ez mindenhol ott van.
- Nem valami kedves vagy velem, és a kérdésedre igen, én mivel egy beszélésre jöttem. De ugyan úgy kérdezhetném, hogy te mit keresel itt?! - Még hogy kedves, na ne röhögtessen már,és még nagyképű is nem tudom mire.
- Én is egy megbeszélésre jöttem, de ha most megbocsáltasz megkeresem Mike-ot - Épp indultam volna el mikor utánam szólt.
- Elég ramatyul nézel ki, mi van megint túl sok csokit ettél? - Mi? Ezt honnan tudja?
- Mit nézel olyan meglepettem, mindenről tudok , hogy ha rossz kedved van, telezabálod csokival magad és utána szépen kihányod, de van, mikor még két napig nem eszel annyira bűntudatod van.  Ja és el ne feledkezek a gyógyszer függőségedről - Itt a szavába vágtam.
- Nem tudom, honnan tudsz erről. Ja és mellesleg, nem tudom mit prédikálsz, ugyan is te szerezted régen a gyógyszereket nekem
- Jól mondtad RÉGEN, de most már semmi közöm hozzá. Mike tud róla hogy milyen züllött ember az imádott unokahugicája?
- Azt mondtad már semmi közöd hozzá, akkor meg főleg ne érdekeljen, hogy tudja -e, vagy sem - Na, most kezd elpattanni az a bizonyos húr az agyamba.
- Áá, szóval nem tud róla, milyen nagy csalódás lesz neki mikor meg tudja - Mi?? El akarja mondani?
- Ne üsd bele az orrod az én dolgomba, most már tiszta vagyok, és egyre csak jobban leszek, nem kell semmit tudnia róla.
- Szerinted meddig fogod tudni titokba tartani? Ugyan is néztél már tükörben? Pontosan leolvasható róla, hogy drogozol. A sápadt arc, karikás szem, kézremegés, zavarodottság.
- Milyen pontosan leírtad, nem is mondtad, hogy leraktad a doktorit. Vagy esetleg te is át élted, hogy így leírtad?
- Na, ide figyelj Doris..
- Nem te figyelj ide Dean , nem vagy te senkim hogy bele szólj az életembe, és hogy tönkre tedd. Szóval, ha megkérhetlek, kerülj el messziről, és ne szólj Mike-nak egy szót sem, mert....
- Miről ne szóljon? - hallottam meg Mike hangját a hátam mögött. Hátra fordultam, és láttam, hogy nincs egyedül, hanem mellette áll egy húsz év körüli srác is. Na most ezt hogy magyarázom ki??

 

3.fejezet - Ismeretlen ismerős

Sziasztok!Meghoztam a harmadik fejezetet. A véleményeket ismét köszönöm,mindre válaszoltam.A szereplők listája bővült egy személlyel, lessétek meg! Nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást! :)

Kelly Clarkson - What doesn't kill you- Dean, na, végre, azt hittem már sosem érsz ide, elhoztad?
- Neked is szia Doris, igen jól vagyok, köszönöm kérdésed. Bocs hogy késtem, de nehezebb volt megszerezni, mint gondoltam - fintorodott el. Ebbe még is mi a nehéz? Csak pár gyógyszert kell kiváltatni. Na, a receptszerzés nehezebb, mióta nem járok dili dokihoz.
- Jó, mindegy, csak ad már oda - Nyújtottam felé a kezem hogy végre oda adja, de nem tette. Most mi van? Kell az a nyavalyás gyógyszer, nehéz megérteni?
- Arra gondoltam, elmehetnék egy nyugodtabb helyre - Ohh jaj!!!
- Ott felőlem annyit veszel be, amennyit csak akarsz, vagy itthon akarod beszedni anyád előtt? - Oké, jogos. Legalább kicsit kimozdulok.
- Jó, hozom a telefonom - Felrohantam a szobámba érte, anyámnak beszóltam, hogy eltűntem, de mondjuk, úgyse foglalkoztatja hol vagyok. Dean egy parkhoz hasonló, csöndes, eldugott helyre vitt. Nincs jó előérzetem. Na, jó Do lehet túl sok horror filmet nézel, és már az agyadra ment.
- Nem tudom mért hoztál ide, de most már oda adod végre? - Kezdek ingerült lenni.
- Nyugi kislány, látom már nagyon kattogsz - Na, ne idegesíts fel, jó, hogy kattogok.
- De nem jobb egy ilyen helyen beállva lenni, mint otthon ahol anyád egyfolytában b*szogat? - Van benne valami.
- Csak jó fej akartam lenni, de tessék, itt van-rakta a kezembe azt a bizonyos dobozkát. Na jó, ne akarjon bűntudatot kelteni bennem.
- Köszi - Alig hogy ki mondtam már a számba volt vagy három"boldogság"növelő kapszula. Lefeküdtem és vártam a kellemes bizsergést, és a békét. Lehunyt szemmel hallgattam a madarak csicsergését. Hirtelen megcsapta az orromat egy tömény férfiparfüm. Ja, el is feledkeztem Dean-ről. Kinyitottam a szemem, az arca az enyémtől körülbelül öt centire lehetett. Ez meg mit akar?
- Mit szeretnél?
- Hmm sok mindent. Mi lenne, ha valami hasznossal töltenénk el a napot? - Hasznossal?
- Mit jelent nálad a hasznos? - Ez egyre furcsább.
- Nem is tudom, mondjuk, egy csókkal kezdhetnénk - Még meglepődni se volt időm, mivel abban a pillanatban a száját a számon éreztem. Erőszakosan csókolt. Nagy nehezen sikerült ellöknöm magamtól.
- Figyelj, nagyon bírlak, meg iszonyat jó pasi vagy, de ezt ne - Csak megérti. De nem így lett, szemei kikerekedtek, feje vörös lett. Elkapta a karom és magához rántott. Oké talán a picurkát megijedtem.
- Na, ide figyelj, Nekem sosem mondtak nemet, és nem is fognak! - Pff...öntelt p*cs.
- Sajnálom ,de akkor én leszek a kivétel aki NEMET mond - ordítottam. Erre jobban szorította a karom.
- Áuu, ez fáj. Engedj el! - Ezt nem hiszem el, ez tuti befog lilulni.
- Na, hallgass ide Doris Morgan, ezt nagyon megfogod bánni - szinte köpte a szavakat,majd lelökött a fűbe, és elviharzott.
- Dean.....
- Dean, ilyen hamar ide értél?! - jött le Mike a lépcsőn. De jó, szóval ismeri.
- Jaj, de udvariatlan vagyok.
- Ő itt a munkatársam Dean Anderson - mutatta be azt a személyt, aki azon a listán van akit a hátam közepére se kívánok.
- Ő pedig az unokahúgom, Doris Morgan - kezet rázott velem. Most komoly? Aha, szóval játszani akar, nem vagyok semmi jónak elrontója.
- Örvendek - mosolygott rám. Fúj de undorító. Minek ez a jó pofizás?
- Én is
- Most hogy megismerkedtetek, mehetünk is, jaj, várj a táskám, egy perc - és elrohant a nappaliba. Érzem magamon a tekintettét. Ránéztem. Gonosz vigyorral mért végig. Mi van még nem látott?
- Meg is van, mehetünk - nyomott puszit az arcomra, és kilépet az ajtón. Mielőtt az ismeretlen ismerős is ment volna utána, oda súgta:
- A játék még csak most kezdődik, kicsi lány - kacsintott, és elhagyta a hatalmas házat...
Most meg kéne ijednem? Ugyan már! Nem fogja senki se elrontani a kedvem, legalább is addig, amíg itt vagyok, de legalább az étvágyam elment. Na, jó talán egy kis csokit ennék, biztos van itthon. Mekkora ez a ház, simán el lehet benne tévedni, még a konyhát is nagy nehézség árán találtam meg. Egy középkorú hölgy tevékenykedett a konyhába, biztos ő Rosa.
- Jó napot! Maga Rosa, igaz?
- Igen kisasszony, maga gondolom a fiatalúr unokahúga, nemde? - kérdezte mosolyogva. Na, várjunk csak, kisasszony? Fiatalúr? Oké, hogy magáz, de mi vagyok én hercegnő? Már csak az kéne.
- Rosa, nyugodtan szólítson Doris-nak, rendben?
- Ahogy gondolja kis...bocsánat Doris - nézet rám szégyenlősen.
- Nos, ha már összefutottunk, egy kis csokira éhezem, van itthon?
- Persze hogy van, legalább tíz táblával, különböző ízű, ott találja a hűtőbe, válaszon kedvére - Tíz tábla? Na, én annak a közelébe se mehetek. Egy-két kocka, semmi több, nem akarom elveszteni az önuralmamat.
- Itt is van, tudom ajánlani az epreset és a karamellásat! - adta kezembe a két tábla csokoládét.
- Köszönöm, de csak egy-egy kockát eszek mindegyikből.
- Ugyan már kincsem, hát az a két tábla meg se látszana rajtad, még többet is ehetnél. Na, majd nálam megváltozik, rendben fogsz táplálkozni, arról kezeskedem - húzta ki magát büszkén. Ne akarjon engem felhizlalni. Mit akar, levágni?
- Na, egyed meg szépen a csokit, még úgy sincs kész az ebéd.
- Rendben - egyeztem bele végül, de tudtam úgy is meg fogom ezt nagyon bánni.
Felmentem a szobámba, elő vettem a laptopom, gondoltam írok pár sort a "családnak" hogy épségbe megérkeztem az ők balszerencséjére. Egy óra, kettő, észre se vettem, hogy ilyen gyorsan telik az idő, és hogy időközben meg ettem az összes csokit. Jaj ne, megint kezdődik minden előröl. Hirtelen fékcsikorgást hallottam, megjött Mike. Ilyen hamar?
- Doris lejönnél?- ordított fel nekem. Jaj ne, nekem ki kéne mennem a mosdóba, na, mindegy gyorsan lerendezem, és elintézem utána.
- Megyek - és rohantam is le.
- Van egy meglepetésem számodra - vigyorgott mint a tejbe tök.
- Igen? Mi lenne az? - érdeklődtem.
- Csak annyit árulok el, hogy szereztem egy munkát neked, és este megyünk megbeszélni a dolgokat
- Milyen munkát?
- Azt nem árulom el, mert akkor nem lenne meglepetés - Gondoltam.
- Jól van, akkor hányra legyek kész?
- 6-7 fele, de nem kell kiöltözni, olyan kényelmesbe gyere - Ez fura egy állásinterjúra, általában csinosan kell menni, bár nem sokkon voltam életembe.
- Rendben - Mért vagyok ideges? Remeg, kezem, lábam. Talán félek az újabb visszautasítástól? Hogy ismét csalódást okozok valakinek? Így nem mehetek egy meghallgatásra. Szereznem kell valami gyógyszert .Esküszöm,csak egyet amitől nem fog remegni kezem lábam. De hol lehetnek a gyógyszerek?? Rosa, ő biztos tudja!!
- Rosa!! - kiabáltam
- Itt vagyok.
- Rosa véletlenül nincs itthon valami gyógyszer, fájdalomcsillapító?
- Nem tudom, hogy milyen gyógyszerek vannak itthon, de abba a fiókba kell lenni-e valamilyenek. De nekem most rohannom kell, az unokámnak ma van a szülinapi bulija
- Persze, menj csak, és üzenem neki hogy boldog szülinapot! - mosolyogtam rá. Ahogy kilépett az ajtón, mint éhes vad vetettem rá magam arra a fiókra. Kell lenni-e valaminek. Áá meg is van, beveszek egyet, gyorsan öntöttem magamnak egy kis narancslét, és lenyeltem. De mi van, ha már egy nem hat? Na, jó nem lesz bajom három gyógyszertől. Biztos, ami biztos. Már ennyi az idő, Úristen gyorsan át kell öltöznöm. Egy egyszerű szakadt farmert, egy szürke toppot, kék pulcsit és egy fekete sportcipőt húztam fel. Ez vajon elég sportos? A hajam csak felcoffoztam, egy kis szempillaspirál, semmi feltűnőség. Pont dudaszóra lettem kész. Gyorsan beültem Mike mellé.
- Na, készen állsz?- Ha tudnám mire, akkor örülnék!!
- Majd kiderül - Érzem, kezd hatni a gyógyszer. De ez-az átkozott hányinger mitől van? Tuti a csoki az oka, tudtam, hogy ki kellett volna adnom magamból, de most már cseszhetem. Egy nagy épületnél álltunk meg, az írást még nem látom..Hova hozhatott ez engem? Lassan sétáltam a bejárt felé, és így már el tudtam olvasni a táblát. Tánciskola! Ugye ez valami vicc akar lenni???

2.fejezet - Helló Stocholm!

Sziasztok!

Íme a második fejezet. Ez se annyira hosszú, sajnos első pár rész nem olyan hosszú. De már dolgozok rajta. Köszönöm véleményeket,el se hiszitek mennyire örülők mikor meglátom,hogy írtatok. Válaszoltam az összesre. Remélem erre is kapok. Jó olvasást! :) <3

 

Kelly Clarkson - Breakaway

Hmm.. puha ülés, a tv-be teljesen más a repülő, vagy legalább is kinézetre. Gondolom ebből mindenki rá jött, hogy először ülők repülőn. Igazából mindig is szeretem volna utazni, bejárni a világot, de mint tudjuk, ember tervez, Isten végez. Ez az álmom se vált valóra, vagyis eddig nem. Lehet, hogy nem is lesz olyan rossz ez a levegőváltozás.
Bedugtam fülembe a fülhallgatóm, és próbáltam piheni, bár az út nem olyan hosszú, de minden percet ki kell élvezni. Mindig a zene a "gyógyszerem" a bajokra, vagyis egy darabig, utána had ne kelljen részletezem mihez nyúlok. Egy órával később már Stockholm-ba voltunk. Lassan baktattam a nagy tömegbe közbe Mike-ot keresve, de sehol nem láttam. Valaki hirtelen a vállamhoz ért, és ijedtembe az egyik utazótáskámmal lábon vágtam. Nos, pár másodperc múlva rájöttem nem kellett volna.
- Te jó Isten, Mike ilyet többet ne csinálj, majdnem megállt a szívem - vettem kapkodva a levegőt.
- Anyád szólhatott volna, hogy védőfelszerelésbe jöjjek, de a basszus mi a francot hordasz te a táskádba, díszkövet? Majdnem eltört a lábam - Erre a kijelentésre nevetve a nyakába ugrottam
- Hiányoztál Mike!
- Húha, elég nagy hangulatváltózásaid vannak, egyszer szétütsz, máskor meg nyakamba vetted magad. Különben te is hiányoztál Doris - mosolygott rám
- Akkor mindened meg van? Mehetünk? - kérdezte, én csak bólintottam egyet.
- Milyen volt az út? Először repültél, igaz?
- Igen először, és tetszett az első 5 percben, de utána már nem foglalkoztam vele - vigyorogtam rá Eközben oda értünk az autóhoz, amit had emeljek ki, egy fekete BMW terepjáró volt. Első látásra beleszeretem, alig várom, hogy kipróbálhassam. Lehet túl sokat bámultam, amit Mike is észrevett, és elégé csúnyán nézett rám.

- Eszedbe ne jusson! - Uhh, már késő
- Amíg nem lesz meg a jogsid, még rá nézni se nézhetsz, és meg sem foghatod!
- Akkor még is, hogy szállok be? Kinyitod az ajtót nekem? - Élveztem, hogy szívathatom
- Ha az kell, hogy ne tegyél benne kárt akkor, IGEN. - Duzzogva beszálltam az kocsiba. Mégis mit hisz, hogy egy fél disznóért vettem a jogsim? Az megint más dolog, hogy itt mások a szabályok,de sec-perc alatt bele jövők, vagyis jönnék, ha engedné!! Az út többi része csendbe telt. Majd egy órája autózunk, vajon mikor érünk már "haza"? Unalmamba megint el kezdtem a másik rossz szokásom, hogy a körömlakkom kaparászom ... igen, nem valami jó szokás! Hirtelen Mike törte meg a csendet.
- Ideges vagy, hogy rázod a lábad, és remeg a kezed? - Most erre még is mit válaszoljak? Igazából komoly elvonási tüneteim vannak, és hogy meghalnék egy-két tablettáért, de ezt nem mondhatom neki.
- Kicsit, tudod új környezet, új ez még nekem - mosolyogtam rá.
- Ez csak természetes, minden kezdet nehéz, de megéri - nézett rám biztatóan, én csak egy mosolyt küldtem felé. Ház ház ház....fa..fa...fa..sok fa!!  Ez még is hol a francba lakik, valami erdő közepén? Majd lekanyarodtunk egy utcába ahol hatalmas házak sorakoztak, gondoltam, hogy nem egyszemélyes garzonba lakik a kocsija alapján. Te szentséges Atya Úr Isten, egy ház körülbelül annyit ér, mint az egész ország ahonnan jöttem. Pedig nem mondható kicsinek. Egyre jobban tetszik az ötlet hogy ide küldött anyám.
- Nos, megérkeztünk, itt fogsz laki egy darabig, remélem tetszik - Öööö a tetszik az nem kifejezés.
- Persze, csodálatos ez a hely - ábrándoztam tovább.
- Akkor gyere, megmutatom belülről is - vette ki kezeim körül a csomagokat. Gyönyörű kert, hatalmas medence,kell ennél több? Nem hinném.
- Ez az egész ház valami mesés, mond csak, bankot rabolsz meló mellett? - nevetni kezdett. Most mi van? Komolyan nem értem, hogy lehet neki ennyi pénze. 4-5 éve még ott lakott ahol én, az anyával. Most meg egy kacsaforgó palotába és BMW-vel mászkál.
- Gyere, inkább nézd meg a szobád, merre nézzen a partra vagy a kertre? - Most komoly? Nálunk az lehetett a két választás, hogy az ágyon alszom vagy a földön.
- Imádom a tengert, szóval inkább azt - vigyorogtam rá
- Gondoltam, ezért szóltam Rosa-nak, hogy húzzon friss ágyneműt.
- Rosa? Ő kicsoda? - néztem rá nagy szemekkel.
- A ház vezető, majdnem minden nap itt van, és elvégzi a háztartás nagy részét - Na, jó nem hittem volna, hogy lehet ezt fokozni!De lehet! Házvezető? Tengerpartra néző szoba, és medence...ez egy álom!! Meg kell csípnem magam.
- Auu - jajdultam fel, Mike könnyével küszködött annyira nevetett.
- Te még is mért csipkeded maga?
- Mindegy, inkább had lássam azt a szobát - Tehetek róla, hogy ennyire kíváncsi vagyok? Na, jó ne válaszoljatok!
- Ez lenne az, érezd magad otthon - Ez valami csodálatos. Mintha nekem tervezték volna meg. Az egyik fal fekete volt fehér épületek voltak az alján. Pont olyan volt mint mikor megy le a nap és a házak árnyéka megjelenik falon. A többi fal ezüstös árnyalatú .Az ágy fejtámlája lila volt ahogy a takaró is .Rózsaszín és fehért párnák,fekete függönyök. Egy fehér asztal és egy szintén fehér szék.Ne is beszéljek a hatalmas plazma tévéről ami a falon volt . Imádom ezeket a színeket,az egész szobát. Azt hiszem szerelmes vagyok.
- Ja és az jutott eszembe, nem sokára el kell mennem pár órára, meg leszel? - Zökkentett ki, a szobám csodálásából. Hogy meg leszek-e? Szerintem hetekig el lennék itt, annyi minden van, amit meg kell néznem, ki kell próbálnom.
- Persze, hogy megleszek, menj csak - mosolyogtam rá.
- Akkor jó, ha éhes vagy szomjas lennél, lent megtalálod a konyhát, szolgáld ki magad, lassan Rosa is meg jön - bólintottam. Gyorsan elpakoltam a dolgaimat, körül néztem a szobámba, szívesen folytattam volna a szobám bámulását, ám a hasam ellenem fordult. Na jó, pár falatot bekapok, és folytatom. Vajon Mike már elmehetett? Lassan ballagok le a lépcsőkön, mikor hirtelen megszólalt a csengő. Most mi? Kinyissam? Ugyan már Doris, mi vagy te öt éves, jó hogy kinyitod!
Lenyomtam a kilincset, mosolyogva nyitottam ki a hatalmas ajtót ám azonnal lefagyott a vigyor az arcomról, mikor meg láttam ki áll az ajtóban! Még is mi a francot keres ez itt???

                                                                        Mike háza

                                                                    Doris szobája

1.fejezet - Új kezdet?

Sziasztok!

Megérkeztem az első fejezettel! :)Nagyon remélem elnyeri a tetszéseteket, és olvasni fogtok! Nagyon örültem a hozzászólásoknak,válaszoltam is rájuk!Ajánlok egy zenét, igazából nem a részhez kapcsolódik. Hanem, hogy mi, miért lett. Aki eddig nem értette, az remélem ebből a videóból kiderül. A többi majd szép sorjában! Jó olvasást! :)

 

Nem vagyok boldog ,csak megtanultam mosolyogni..!

Christina Aguilera - I'm OK!

- Jól van már anya, le fogom késni a gépet, különben is te akarod, hogy annyira menjek!- Hihetetlen, hogy képes még itt is háromszor meg nézetni a bőröndömet, hogy meg van-e minden.
- Jól van, kicsim csak azt akarom, hogy minden meg legyen, és főleg hogy veled is minden rendben legyen! - Erre a kijelentésre inkább nem szóltam semmit, úgy csinál, mintha nagyon érdekelné, mi van velem.

/Pár órával korábban/

- Kész vagy, mehetünk? - rontott be anyám a szobámba.
- Igen, mindent összepakoltam, de tehetnénk egy kitérőt a kórházba? - Reménykedtem, hogy elköszönhetek apától, végül is ki tudja, meddig maradok azon az átkozott helyen!
- Rendben, de ne sokáig, mert egy órával előbb legalább ott kell lennünk.
- Jó, gyors leszek!- Felkaptam a bőröndjeimet majd egy utolsó pillantást vetettem a szobámra, ami igazából nem is fog hiányozni. Minden cuccomat beraktam a csomagtartóba és bepattantam az anyósülésre.
- Ne haragudj a nővéreidre, hogy nem tudtak eljönni elköszöni, rengeteg dolguk van, de üzenik, hogy puszilnak, és hogy vigyázz magadra - Persze ezt még ő maga se hiszi el. Nevetséges, inkább nem üzentek volna semmit még az is jobb lett volna a kétszínűségnél! Nagyon jól tudom, hogy cseppet sem érdeklik élek-e egyáltalán vagy épp meghaltam.
- Nem baj, úgy se szeretek búcsúzkodni- Utolsó fél órába nem fogok belekötni senkibe, játsszák csak a szerepet. Időközben oda értünk a kórházhoz és gyorsan ki is pattantam a kocsiból.
- Sietek - és már ott sem voltam. Ahogy beléptem a kórházba megcsapott az a kórházszag, amitől a gyomrom még mindig felfordul, mint mindennap az utóbbi két hónapba. Mindig félve léptem be a 6-os szobába, rettegtem, hogy mire megyek oda. Egyik nap jól volt, elbeszélgetünk, másik nap meg se ismert, össze-vissza beszélt.
Vajon most mi vár? Meglepetésemre egyik sem, ugyan is apám nem volt az ágyban. Még is hova tűnhetett? Járni se tud. Szerencsémre pont jött a főorvos asszony vizitre.
- Elnézést doktor nő, zavarhatom egy percre?
- Persze, miben segíthetek? - kérdezte mosolyogva
- Édesapámhoz jöttem be, de nem találom sehol, esetleg át rakták másik szobába?
- Denis Morgan az édesapja? - bólintottam
- Ma reggel haza engedtük, már nagyon haza szeretett volna menni, és nem láttam akadályát. - hihetetlen és még nem is szólt, hisz mindennap meglátogattam erre még annyit se kapok, hogy felhív vagy ír egy kib*szott SMS-t. Hirtelen doktor nő hangja rángatott ki gondolatbeli dühöngésemből.
- Nem is szóltak magának? - kérdezte furcsán. Amit nem is csodálok, mivel az lenne a természetes, hogy szólnak rögtön, de nálam ugyebár semmi se természetes.
- Nem, biztos elfeledkeztek róla, de most rohannom kell, még egyszer bocsánat a zavarásért, viszlát.
- Viszlát
Nagyokat lépkedve siettem a kocsihoz és még mindig nem hittem el hogy nem szóltak. Most elmegyek és majd megint én leszek a rossz, aki nem köszönt el a beteg édesapjától. Na, de már igazán megszokhattam volna, hogy mindenki elfeledkezik rólam, vagy épp leszar.
- Azért ennyire nem kellett volna sietni, vagy apád megint elemébe volt? - nézett rám anyám mikor beültem mellé
- Nem, már haza engedték - Na most mindjárt kapom a hegyi beszédet..
- Nem is szólt? Látod én meg mondtam, hogy apád még így se foglalkozik senkivel csak magával .. blablablba - Mondtam én, de szerencsére kifejlesztettem azt a technikát, hogy hogyan zárjam ki a rikácsoló okoskodó dumáját.
- Jó, mindegy nem szóltak kész akkor nem köszönök el tőle, ennyi.
- Jól van, te tudod - Persze, hogy tudom, főleg akkor tudok mindent mikor el kell hallgattatnom. Na. végre megérkeztünk, el se hiszem, hogy örülök ennek..

- Mindennap írjál, hogy mi van veled, egyél rendesen és az ég szerelmére ne keveredj semmibe létszíves, Mike a reptéren fog várni-oktatott ki és magához ölelt. Na, várjunk csak mi az, hogy magához ölelt? Lehet, hogy ő is valami betegségbe szenved?!
- Jó-jó, és kérlek, anya bízz már meg bennem,de gondolom Mike úgyis a sarkamba lesz mindig - Még belegondolni is rossz még pisilni se mehetek anélkül, hogy valaki ellenőrizné.
- Ő is dolgozik, nem tud mindig szem előtt tartani azért kértem, hogy viselkedj, és ne hozz rám szégyent - Ennél nagyobbat? Ugyan már!
- Rendben .Szia - próbáltam mosoly erőltetni az arcomra
- Ajj kicsikém vigyázz magadra , Szia - szorított magához. Ez hihetetlen már másodszorra, most kellene aggódnom?
- Jó, te is - azzal felkaptam a bőröndöm és elindultam . Tudtam, hogy valami meg fog változni dehogy jó dolog lesz-e , nem tudom. De azt az egyet tudom, hogy "Ma kezdődik el az életem" úgy Isten igazából.

Bevezető!

 Sziasztok!El sem hiszem,hogy eljutottam idáig! Tudom, hogy ez a történet nem a meg szokott.De szeretném ha legalább egy-két részt elolvasnátok. Mert nem lesz végig ilyen mint a bevezető!Ne a borítóról ítéljétek meg a könyvet! Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, ha jó, ha rossz! Úgy terveztem, hogy egy héten egy rész lesz, mivel a suli miatt nem nagyon van időm. Az első fejezet vasárnap várható. Na jó, abba hagyom a dumálást.Jó olvasást! :)

Hogy ki vagyok? Két szóval jellemezném magam, rakás szerencsétlenség! Itt ülők a repülő téren, és várom a gépem, ami egyesen Svédországba visz. De ne, hogy azt higgyétek, hogy nyaralni megyek oda. Anyám a nagybátyámhoz száműz. Hogy mért? Nos, lehet, nyomos oka van! Csalódást okoztam a családomnak, a barátaimnak, de igazából nem is tudom, miről beszélek. Sose volt normális családom, a szüleim elváltak, apám alkoholista lett, és ahol tudott bántott minket, mint testileg, mint lelkileg. De hogy ezek után is mért tartottam a kapcsolatot vele, nos, igazán jó kérdés! Testvéreim egyfolytában harcban álltak, én meg csak őrlődtem közöttünk, helyeseltem, hallgatom a bajaikat, hogy hogyan próbálnak keresztbe tenni a másiknak, de persze engem sose kérdeztek. Azt hitték nincs semmi komoly bajom a tini hisztin kívül, de honnan is tudhatták, mivel sose mutattam. Mindig próbáltam mosolyogni, erősnek maradni, lehet itt rontottam el. Barátok, vicces, hogy többes számba beszélek, mikor csak egy igazi barátnőm volt, a többi mind kihasznált, bántott, és fájdalmat okozott. Még is valami szinten foglalkoztam velük, s ez által saját magam alatt vágtam a fát. Szánalmas ember lettem, pont olyanná váltam, akin régen nevettem. Függő lettem! Nem alkohol, nem nikotin, és nem is drog, bár mások ezt annak nevezik. Most mi az az egy-két nyugtató? Amitől megnyugszom, amitől nyugodtan élhetem tovább a semmit érő életem! De mindenek oka van.  Annak is, hogy elkezdtem szedni a gyógyszereket, és annak is, hogy most itt ülök a reptéren. Hisz egyáltalán bennem valaki? Anyám azért küld el, hogy nekem jobb legyen? Vagy csak, hogy megszabaduljon egy felelőtlen problémás gyerektől? Ki tudja! De most sem álltam a sarkamra, engedem, hogy mások döntsenek helyettem. Van más választásom? Nem hiszem, hiszen egyedül vagyok, mint a kisujjam. Látom, hogy a legjobb barátnőm mire viszi az életben. Én 19 éves létemre,  egy érettségivel a kezemben, még is mit kezdhetnék? Amiről utóbbi 2-3 évembe álmodoztam, hogy lesz belőlem valaki. Egy felelősség teljes, magabiztos nő leszek, akinek senkire sincs szüksége, megold mindent ... Most egy érzelmi roncs vagyok. Kicsit távol áll a két dolog egymástól, nem? Hogy mi vár rám majd ki derül, és hogy egyáltalán érdekel-e valakit Doris Morgan,  és hogy mi van vele?!