2013. február 25., hétfő

18. fejezet - Minden a feje tetejére áll

Sziasztok! :) Megérkeztem a fejezettel,sajnos szomorú láttam,hogy csak három vélemény volt. Nem tudom mi ennek az oka,de örülnék ha leírnátok,hogy ha nem tetszik. Akik írtak annak nagyon szépen köszönöm.:) Még egy dolog,aki még nem vette volna észre,jobb oldalt láttok egy facebookos logót. Ha rákattintotok meg jelenik a blog Fb oldala.Ezentúl ott is értesülhetek a friss információkról. :) Nem húzom tovább az időt. Jó olvasást! :) Puszi





 30 Seconds to Mars - Hurricane

Hirtelen fékcsikorgást hallottam, és a nevemet kiáltotta valaki. Szerencsére, sikerült megállnia, és nem lett semmi bajom, a sokkon kívül.
- Minden oké? Nem sérültél meg? - jött oda hozzám aki vezette az autót. Várjunk csak!
- David? - lepődtem meg.
- Doris? Doris Morgan? Ezt nem hiszem el .. - ismert fel ő is.
- Doris, minden oké? - rohant oda Eric.
- Jól vagyok, szerencsére David időbe letudott fékezni. Jobban kéne figyelnem.
- Mért, ismered? - kérdezte. Mintha meg sem hallottam volna.
- Haza vinnél, ha már így találkoztunk? - néztem a "majdnem gázolómra".
- Persze, de biztos ne vigyelek be a kórházba? - csak ráztam a fejem.
- Nem, nem mész te sehova vele, gyere majd én haza viszlek - nézett rám szigorúan.
- Szerintem, nincs semmi bele szólásod ebbe, ne játsszuk ezt el még egyszer. Különben is, neked menned kell, nem? Biztos vár már Tone! Menj, én meg leszek - Majd próbáltam ki kerülni, de nem hagyta. Ne játszadozz velem Saade, mert nem jársz jól.
- Elengednél? Le szeretném venni magamról ezt a göncöt, főleg cipőt. - Pasik el sem hiszik, mit kell elviselni-e egy nőnek, a szépség érdekében.
- Nagyon szép vagy. - mosolygott rám félénken. Nem érsz el vele semmit.
- Igen, miattad vettem fel, de téged cseppet sem érdekelt, inkább azzal a nővel akarsz menni. Még te kéred, hogy bízzak meg benned. Ezek után? Tudod, mennyire megaláztál? Kicsíptem magam, abban a reményben, hogy elkísérhetlek, és gratulálhatok a díjaidhoz. De te inkább vele mész. Mi az, szégyellsz? Nem kértem, hogy bármit is bejelents, csak szeretem volna melletted lenni. De milyen hülye, naiv liba vagyok Jézus. Jövő heti koncertre még elmegyek, mert nem tudnátok ilyen hamar keresni új táncost, de utána ne számíts rám. - Azzal beültem a kocsiba. Elhajtottunk.
- Ne haragudj, hogy ezt végig kellett hallgatnod. De különben,mit keresel itt, Svédországba? - kérdeztem
- Munka miatt, de csak pár hónap. - mosolygott rám.
- Különben, mindig tudtad, milyen belépő kell. Most is megleptél, majdnem elütöttelek, te lány. Mi történt? - Nagyjából elmeséltem neki az egész sztorit. Meg bízom benne, elég régóta ismerem, még a középiskolából. De egy különös okból elszakadtunk egymástól, még mindig nem tudom, miért. Eközben hazaértünk.
- Köszönöm, hogy haza hoztál. Valamikor találkozhatnák, és részletesebben mesélhetnél.
- Persze mindenképp, add meg a számod, és hívlak - gyorsan bepötyögtem a számom, és kiszálltam. Első utam a fürdőbe vezetett, alig értem be az ajtón hangos zokogása törtem ki. Meg kell szabadulnom ettől ruhától, meg fulladok. De sehogy sem sikerült!
- Rosaaaa! - ordítottam.
- Mi az kicsim? - kérdezte ijedten
- Seg...segíts levenni, mert megfulladok... - Egyszerűen nem tudtam abba hagyni a sírást. Rosa egyszerű mozdulattal lehúzta a cipzárt. Újra oxigén került a tüdőm be, de a sírás még így se csillapodott. Magához ölelt, és nyugtatásképp simogatta a hátam. Nem kérdezte mi bajom. Pont erre volt szükségem, egy kis anyai szeretettre.
- Jobb már? - nézett rám kedvesen. Bólintottam.
- Akkor tusolj le, addig megcsinálom az ágyad, és csinálok olyan finom forró csokit, amit szeretsz. - indult is kifelé, de utána szóltam.
- Köszönöm! - mire ő csak elmosolyodott, és magamra hagyott. Gyorsan letusoltam, majd felvettem a pizsim, és befeküdtem a megvetett ágyba.
- Tessék kincsem, vigyázz, mert forró.
- Köszönöm Rosa, mindent - majd megveregettem az ágyat, hogy üljön le.
- De különben, hogy hogy ilyenkor még itt vagy? - néztem rá.
- Később jöttem, és kicsit elcsúsztam, de végül is örülők, mivel mi lett volna veled, ha egyedül vagy? Elmeséled mi történt?
- Hosszú, nem akarok róla beszélni, és nem is érdemes. Megiszom, és alszok egyet. Annyit megkérhetnék, hogy összerakod az edző cuccomat? - Furcsán nézet rám.
- Még 2 hetet ott leszek, mivel nem tudnának olyan hamar találni valaki a helyemre, de utána eljövők onnan - Bólintott. Megittam a maradék kakaómat, majd lefeküdtem.
Egész éjszaka forgolódtam. Azt hittem megváltozik az életem, ha ide jövök. Ha úgy nézzük, megváltozott, de nem lett jobb, talán még rosszabb lett.

                                                                           ***

Egész hetemet, a táncterembe töltöttem. Szerencsére, Eric nem volt ott, majd vele, jövő héten vesszük át. Azóta nem beszéltünk, hívott, írt egy csomó üzenetet, de egyikre se reagáltam. Keményen dolgozik a lemezén, nincs is sok ideje. Hogy velem mi van? Rosszabbul nézzek ki, mint valaha. Sápadt arc, beesett szemek hányinger, szédülés, semmi nem megy le a torkomon, egyszerűn nem értem mi van. Régen volt ez, de akkor szettem a gyógyszereket, az a bizonyos incidens óta nem szedtem semmit. Péntek van, épp beszéljük meg a koncerthez való fellépő ruhákat. Mikor Eric betoppant, Mike-al az oldalán?! Mit keresel itt, vele?
- Mi folyik itt? - kérdeztem szárazon.
- Doris, azért jöttünk, hogy segítsünk.
- Mibe akartok segíteni? - vágtam szavába.
- Néz magadra, nem vagy jól, mindig rosszul érzed magad, sápadt vagy. Ugye nem szedsz gyógyszert, megint? - ezt nem hiszem, ezek összeesküdtek ellenem?
- Dehogy is, hisz nagyon jól tudod, hogy nem szedek semmit. Nem tudom, mért akartok egy drogosnak feltüntetni. - kezdtem ideges lenni.
- Te beszélted tele fejét a hülyeségeiddel, igaz? - néztem Eric-re.
- Te, és Tone, tönkre akartok tenni, de jól figyelj, nem hagyom - köptem a szavakat a képébe. Nagyon jól tudom, hogy mindenki össze fogott ellenem, de nem hagyom, hogy kinyírjanak.
- Doris miről beszélsz? - nézett rám ijedten, de nem csak ő, hanem mindenki.
- Mért jó nektek, ha megöltök? Semmit nem ártottam nektek - ordítottam, majd zokogásba törtem ki.
- Te teljesen nem vagy magadnál. Gyere - fogta meg a kezem, ki akartam rántani, de túl nagy lendülettel csináltam, és neki vágódtam a hatalmas tükörnek. Nagy fájdalmat éreztem fejembe, és minden elsötétült...



Eric szemszög:

Lehet, hogy még sem kellet volna szólnom Mike-nak, bár ő is észrevette a nyilvánvalót. Alex értesített, hogy nagyon rosszul néz ki. Rögtön arra gondoltam, hogy megint gyógyszert szed, de nem voltam biztos benne. De ez a jelenet után, már biztos. Most itt ülünk a kórházi váróba. Mike nagyon ideges, fel alá járkál, bár én is az vagyok, de már rossz nézni, mit művel.
- Nyugi, azt mondták az orvosok, nem komoly. Csak át vizsgálják, mért van ilyen állapotba.
- Az egész az én hibám, jobban figyelnek kellett volna rá, és ha nem erőszakoskodok, most nem lennénk itt. - ült le mellém. Még ő okolja magát? Nekem kéne. Ahogy bántam vele, nem szándékosan, de még is vérig sértettem. Egy kék ruhás férfi jött ki a szobából. Mind a ketten felpattantunk.
- Hogy van Doktor úr? - kérdezte Mike.
- Miss Doris-nak betört a feje, más külső baja nincs. De a szervezetében egy olyan szert találtunk, ami nem mindennapi. LSD-nek egy olyan változatát, ami egy idő után eltűnik a szervezetből. Nem könnyű ilyet beszerezni. De a hölgy szervezetében, rengeteget találtunk. Ezért volt sápadt, ezért hallucinált. De nem hiszem, hogy tudatosan szedte be. - ezt még is, hogy érti?
- Hogy érti ezt, Doktor úr? Belekeverték valamibe? - kérdeztem.
- Igen, arra gyanakszom. Szerintem, jelenteni kéne a rendőrségen, mivel ha nem jön be a kórházba, lehet nem élte volna meg a holnapot. Van olyan személy, aki képes ilyenre?
- Dean Anderson - szólatunk meg egyszerre.

2013. február 24., vasárnap

4.Díjam! :)



                                                                Köszönöm a díjat: Jenninek



Szabályok:
1.Írj magadról 11 dolgot.
2.Válaszolj 11 kérdésre.
3. Írj 11 kérdést.
4. Küld tovább 11 embernek.


11 dolog rólam:

1.Nő napkor születtem.
2.Kedvenc színem a fekete,kék,lila.
3.Elégé érzékeny típus vagyok.
4.Nagy álmodozó vagyok.Ez átok és szerencse egyben.
5.Utálom,hogy ha a szemembe hazudnak. Inkább mondják a szemebe az igazat akár milyen rossz is.
6. Három legjobb barátnőm van,bennük tényleg megbízok. :$
7.Hetes a kedvenc számom.
8.Imádok olvasni. Barátnőm azt mondja beteg vagyok,mivel két nap alatt ki olvastam egy 345 oldalas könyvet. De nem tehetek róla :$
9.Imádom a rossz fiús karaktereket akár könyvbe akár filmbe. :D
10.Neki álltam angol nyelvvizsgára tanulni. Szurkoljatok :')
11.Nővérem és az egyik barátnőm fülesnek hív :$ had ne kelljen részleteznem mért XD

11 Kérdés:

1. Miért azt választottad a történeted főszereplőjének, akit?
Elég sok főszereplő van de Doris karakterét magamra formáztam és Vic nagyon szép lány és tehetséges azért választottam. Nos Eric-el pont fordítva volt,mikor fejemből kipattant,hogy írjak egy történetet, tudtam,hogy lesz a fiú főszereplő.Hogy miért? Nézzetek rá.
2. Mi a legnagyobb álmod?
Sok van. Külföldre akarok költözni. De előtte elvégezni az iskolát, és lerakni a nyelvvizsgát.:)
3. Az írás a hobbyd, vagy a későbbiekben komolyan szeretnél vele foglalkozni?
Inkább,hobbinak mondanám..mivel elég szégyenlős vagyok ezen téren. Nem tudnám elképzelni,hogy akármit is ki adjak a kezemből a nevemmel.
4. Három helyre eljuthatsz. Mik lennének ezek?
Los Angeles,New York,Hawaii
5. Van háziállatod? (Ha igen, micsoda?)
Igen, kutya bár az a családé.
6. Mióta foglalkozol írással?
Kb.fél éve
7. Sportolsz? (Ha igen, mit?)
Régen úsztam,röplabdáztam. De mára nagyon ellustultam.
8. Milyen nyelvet tanulsz?
Angol.
9. Kedvenc fim típus?
Hangulatól függ. Vígjáték,horror,misztikus filmek/sorozatok.
10. Leggyakrabban melyik zeneszámot hallgatod? (Előadó + cím)
Mostanában? Öö..One Repuclic-If I lose myselt és Krewella- Alive
11. Átéled a történetedben szereplő karakterek személyiségét, vagy a gondolataid vezérelnek inkább?
Nagyon is át élem. Ezért néha félre kell raknom az írást,ne hogy valakit kinyírjak véletlen, vagy kész akarva :'D

Bocsánat de csalnom kell, az előttem lévő már mindenkinek elküldte, ezért én minden blog írónak küldöm :) Puszillak titeket :$





2013. február 18., hétfő

17.fejezet - Csalódás




Nincs rám szükséged?Akkor ne hitegess......
Eric Saade - Echo

Hogy mi? Arra és kíváncsi vagyok.
- Nincs semmi bajom, csak hirtelen álltam fel. - próbáltam rá mosolyogni.
- Biztos?
- Igen, biztos. Akkor körbe vezetsz? - próbáltam terelni a témát. Szerencsére, a szédülés csillapodott, de a hányinger nem.
- Na, gyere meg mutatom a tavat - fogta meg a kezem. Nem kellett sokat mennünk.
- Ez gyönyörű. De nem értem, mért hoztam fürdőruhát. Ugye nem itt akarsz fürdeni, mert nem lehet valami meleg. - fintorgottam.
- Nem. - nevetett.
- Akkor még is hol? - türelmetlenkedtem.
- Meg mutatom - húzott maga után. Ohh, már értem. A ház mögött egy hatalmas jakuzzi volt. Már megint ez a szédülés. Ha Eric nem kap el, összesek.
- Nagyon jól vagy. Gyere - felkapott, és bevitt a házba, majd letett a kanapéra. Nem hiszem el, hogy ilyenkor kell rosszul lennem. Nem értem mi bajom.
- Tessék - adott nekem egy pohár vizet. Ittam pár kortyot, de alig hogy leért, vissza is jött. Alig értem ki a mosdóba. Szerencsésen, kiadtam magamból a tegnapi vacsit.
- Doris, mi bajod? - simogatta a hátam.
- Nem tudom, biztos összeszedtem valami vírust - Furcsán nézett rám. Mi van, nem hisz nekem?
- Nem pontosan így terveztem, de ez is megteszi. - behozta a laptopját, és bekapcsolt egy filmet, majd befeküdt mellém. Hozzábújtam, és úgy néztük a filmet. Igazából nem is figyeltem. Csak azon tudtam gondolkodni, hogy miért lehetek rosszul. Majd végül elnyomott az álom.

***


Csörömpölésre ébredtem. Eric ügyködött valamit a konyhába, és közbe káromkodott.
- Mit csinálsz? - kérdeztem. Mire ijedve fordult meg.
- Ööö, próbálok valami vacsorát csinálni, mivel át aludtad az egész napot, kénytelen voltam egyedül neki állni. - Úristen az egész napot?
- Ne haragudj rám, hogy nem úgy alakult a dolog, mint tervezted. De most már sokkal jobban vagyok, szóval, majd én megcsinálom.
- Biztos? Meg tudom csinálni.
- Nyugi jól vagyok, és ez a legkevesebb - mosolyogtam rá. Gyorsan összedobtam, pár meleg szendvicset, majd elé raktam.
- Hm, ez isteni, még senki se csinált ilyen finom sajtós meleg szendvicset, anyun kívül - Ohh, ezt bóknak veszem.
- Akkor örülők.
- Te nem eszel? - nézett rám.
- Úgy érzem még nem kéne, a gyomrom még nem tökéletes. - Befejezte, majd elpakoltunk.
- Elmegyünk kicsit sétálni? Olyan sápadt, vagy kéne egy kis friss levegő. - Olyan édes mikor aggódik. Végül is beleegyeztem. Csöndben sétálunk, kéz a kézbe. Elég sötét van, nem valami biztonságos az erdő, bármi megtámadhat, vagy bárki. De muszáj megtörnöm ezt a csendet.
- Hogy megy a közös munka Tone-val? - Tudom, hogy nem a legjobb téma, de még is idegbajt kapok, mikor eszembe jut a klip.
- Most komoly, erről akarsz beszélni? Nem akarok megint veszekedni.
- Természetesen én sem, csak érdekel, hogy milyenek a visszajelzések. Vagy vannak e fellépések. Csak érdekel, de nem kell válaszolni, ha nem akarsz. - sóhajtottam
- Persze lesznek majd jövő hónaptól, főleg Norvégiába. - Hogy hol?
- Aha, szóval napokig távol leszel. Mikor akartál szólni? Mielőtt felszállsz, arra a nyavalyás gépre? - emeltem fel a hangom.
- Látod, ezért nem akartam erről beszélni, mert tudtam, hogy így fogsz reagálni. Nem értem, mért nem bírod. - Azon kívül, hogy egy számító ribanc?
- Mondtam már, nem bízok benne, ennyi. De inkább menjünk, mert fázok. - Csöndbe lépkedtünk egymás mellett. Igazán jó kikapcsolódás. Ahogy vissza értünk a házba, elmentem tusolni. Kellemes érzés volt, ahogy a meleg víz végig folyik a testemen, és lemossa a mai koszt. Bárcsak ilyen könnyen le lehetne mosni a problémákat. Magam köré csavartam egy törölközött, majd hajamat is meg töröltem. Elővettem a fogkefém a táskámból, majd elkezdtem fogat mosni. Hirtelen kinyílott az ajtó, és Eric robbant be mellém.
- Mért nem tudunk eltölteni úgy egy napot, hogy nem vitatkozunk? Ha így folytatjuk vége lesz mire kettőt pislogunk. Rendben, nem kedveled Tone-t, igazából nem értem mért. De nem kell vele foglalkoznod, vagy találkoznod, főleg nem féltékenynek lenned rá. Igen lesznek fellépések, és lesz olyan, hogy nem leszek itthon, de az még nem jelent semmit. Bennem bízz meg, jó? - nézett mélyen a szemembe. Tudom, hogy igaza van, és nem hagyom, hogy elvegyék tőlem.
- Rendben. Sajnálom, hogy megint neked estem, nem ez volt a szándékom. Tényleg érdekel, mi van veled. Mert..... - Nem, nem tudom ki mondani.
- Mert?- nézett rám nagy szemekkel.
- Mindegy, az a lényeg hogy élvezzük ki ezt a kevés időt, amit itt töltünk, rendben? - bólintott. Felvettem a pizsim, addig ő is lefürdött, majd lefeküdtünk.
- Jó éjt! - nyomott puszit homlokomra.
- Neked is. - majd el is nyomot az álom.




Reggel előbb ébredtem, mint Eric, ezért összeszedtem magam, és kimentem a konyhába. Csináltam rántottát, pirítóst, palacsintát. Mindent ki raktam az asztalra.
- Jó reggelt - battyogott ki álmosan, kócos hajjal.
- Neked is, gyere, kész a reggeli - mosolyogtam rá. Ámulattal nézet végig az asztalon.
- Kitettél magadért. - mosolygott, majd egy gyors csók után neki álltunk.
- Hm meg tudnám szokni, hogy ilyen finomakat főzöl - csámcsogott.
- Ohh, azt elhiszem, de azért ne nagyon szokd meg - dugtam ki rá a nyelvem.
- Pedig azt hittem, viszonozhatnám a kedvességed, mondjuk a jakuzziba, finom pezsgővel, meg ilyenek, de ha nem.
- Várj, ki mondta, hogy nem. Menjünk, úgy is szükségem van, egy kis pihenésre.
- Látom, nagyon be vagy zsongva, akkor mondjuk, vegyük át a fürdőruhát, bár ha nem akarod, anélkül sem probléma - pimaszkodott.
- Csak szeretnéd - azzal bevonultam a fürdőbe. Felkaptam a fekete pánt nélküli fürdőruhám, majd felkötöttem a hajam, körém csavartam a törölközött, majd kimentem. Eric már a kanapén várt fürdőgatyában, kezébe a pezsgő és az eper. Még mindig nem tudom megszokni, ezt a testet, szó szerint össze fut a számba a nyál, mikor meglátom.
- Ha befejezted a bámulást, ki is mehetünk - vigyorgott rám. Oké, ez elég gáz volt. El is pirultam.
- Imádom, mikor elpirulsz - nyomott puszit vörös arcomra, majd ki ment. Követtem. Nem volt valami meleg oda kint, de legalább meleg a víz. Eric gyorsan bemászott, majd lerakta a kezéből a finomságokat. Levettem a törölközött, bemásztam mellé. Azt had jegyezem meg, ő is ugyan úgy megbámult, ahogy én néhány perce. Nem is hagyhattam szó nélkül.
- Na, oda adod azt az epret, vagy bámulsz még - jelent meg huncut mosoly arcomon. Köpni-nyelni nem tudott. Most visszakaptad Saade! Kezembe adta a poharat. Kellemesen telt délelőtt. Vagy egy órán keresztül áztattuk magunkat. Majd neki álltunk valami ebédféleségnek. Házi pizzánál maradtunk, még szerencse, hogy bevásárolt. Épp a nappaliba fogyasztottuk az ebédet, vagy inkább uzsonnát, mikor megszólalt a telefonja. Van térerő? Úgy látom ő is meglepődőt. Felvette. Elég idegesen járkált, nem nagyon értettem mit mond. Lerakta, majd idegesen felém fordul.
- Mi történt? - kérdeztem ijedten.
- Haza kell mennünk - Mi van?
- Mi? Miért? - kérdeztem döbbenten.
- Tone volt. Valami gubanc van, és haza kell mennem, sürgős. Sajnálom - nézett rám bocsánat kérően. Tone, mi?
- Mi lehet olyan fontos, hogy nem bírnak ki pár órát? - kérdeztem inkább magamtól, mint tőle.
- De mindegy, elmegyek összepakolni - azután ott hagytam. Tuti, hogy kitalált valami ez a ravasz nőszemély, hogy ne hogy véletlenül kettesbe legyünk. Összedobáltam a dolgaim, majd el is indultunk. Az út felénél, Eric törte meg a csöndet.
- Ne haragudj, kérlek - fogta meg a térdem, de még csak rá se néztem.
- Ígérem, amint lezajlanak ezek a koncertek, elmegyünk valahova, messzebb. Még a telefont is itthon hagyom, ha kell. - elégé kétségbe esett volt a hangja. Igazából nem rá haragszom, hanem erre a helyzetre.
- Nem haragszom. De ne ígérgess, ha úgy sem tudod be tartani. Mivel nem sokára turné, nem hinném, hogy egy-két napnál többet tudnál piheni, és akkor is inkább aludni fogsz. Szóval ejtsük a témát.
- Bármit meg tudok oldani ha, akarom. Ha a barátnőmmel akarok tölteni pár napot, akkor el kell fogadniuk. Csak kérlek, ne légy szomorú. - eközben haza értünk.
- Rendben.- küldtem felé, egy biztató mosolyt, majd ki akarta szállni, de visszarántott. Most nem siet?
- Azt hiszem, el felejtettél valami - vigyorgott. Rögtön értettem. Egy gyors csókot nyomtam puha ajkaira, aztán kiszálltam. Meg vártam, míg elhajtott, majd bementem.
- Áhh, kisasszony örülők hogy megérkezett, szabad megkérdeznem hol volt? - Hoppá.
- Öö Eric-el, mért? - Remélem, nem tudja, hogy nem voltam itthon egész hétvégén.
- Egész hétvégén? - Oké, ez nem jött be. Gyerünk Doris, gondolkodj.
- Ne haragudj, de elhívott egy nem messzi nyaralóba, kicsit piheni. Tudod, elég húzósak a próbák, és egy kis kikapcsolódásra vágytunk.
- Meddig tartott volna írni egy nyavalyás üzenetet? Tudod, mennyire aggódtam mikor Rosa felhívott, hogy ugyan úgy van minden, és te nem voltál itthon? Elérni se tudtalak.
- Bocsánat, de nem volt térerő.
- Tudod, kezd elegem lenni a bocsánatkéréseidből. Eric-el is van beszélni valóm.
- Ő nem tehet rólam, mondta is hogy beszéljük meg a dolgot, de nem voltál itthon, így nem tudtam szólni. Ő azt hitte, megbeszéltük. - sütöttem le a szemem. Igaza van, nem csinálok mást csak hülyeséget, és utána megérek elnézést kérni. Félek, hogy majd egyszer megunják. Telefonom csörgése szakította meg ezt a kínos beszélgetést.
- Szia Alex - köszöntem neki kedvesen.
- Szia, hogy állsz?
- Öö, két lábon, mért?
- Huu, de humoros valaki. Történt valami a nyaralóba? Tudod, Alex bácsinak elmondhatod, kettőnk közt marad. - Pffff...
- Nem tudom mire gondolsz, de nem is érdekel, szóval a lényeget!
- Ajj olyan ünneprontó vagy. Jössz a díjátadóra? - Miről beszél?
- Milyen díjátadó? - kérdeztem értetlenül.
- Nem is tudod? Eric három kategóriában jelölt és ma lesz az átadó. Biztos elfelejtett szólni, elégé sok dolga van.
- Igen, elfelejtett. Gyorsan akkor összeszedem magam, táncterembe találkoztok?
- Igen, ott. 8-kor kezdődik, de 7-kor találkozunk.
- Oké, akkor ott. Szia. - majd leraktam. Mit vegyek fel? Szokásos kérdésem. Nem mutatkozhatok Eric Saade mellett akárhogy. Bár nem tud senki a kapcsolatunkról, szóval nem sokat lesz a közelembe. Egy gyönyörű rózsaszín ruhánál maradtam, különösen tetszett az érdekes mintája. Hozzá egy krémszínű magas sarkút, és színbe passzoló táskát választottam. Egy egyszerű sminket feldobtam. Hajamat kivasaltam, és kész is vagyok. Kész siker, kemény fél óra alatt, elkészültem. Hívtam egy taxit. Oké, nem vagyok elkésve. Kifizetem, majd rohantam is be. Már mindenki itt volt, csak Eric, meg Tomas nem.


- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk.
- Szia! - Köszöntek kórusba.
- Nincs valami inni való, mert úgy siettem, elfelejtettem inni.
- De, mindjárt hozok - ajánlotta fele Taya. Hozott nekem, egy üveg narancslevet. Amíg vártunk, megint rám tört ez az elviselhetetlen hányinger. Mitől lehet? Izgulok? Oké,mély levegő,majd el múlik. Többiekkel beszélgetem, mikor belépet Eric. Nagy szemekkel nézet rám. Mi van, csak nem meg lepődőt?
- Te mit keresel itt? - nézett rám.
- Mehetünk? - lépett be Tone, csinosan felöltözve. Áhh, már értem, nem elfejtett szólni, hanem nem akarta, hogy menjek. Gondolom mekkora "gubanc" lehetett.
- Volt egyáltalán akármi is, vagy csak indokot kerestél, hogy haza jöjjünk, és hogy Tone-t vidd el magaddal? Szép - Düh teljesen úrrá lett felettem. Remegtem.
- Nem, dehogy is, tényleg komoly gond volt, de sikerült megoldani. Tone meg felajánlotta, hogy menjünk együtt ennyi. - Ennyii?
- Értem, ugyan is ő a barátnőd, megértem. Csak nem tudom, mért nem őt vitted el a faházikóba. Vagy, már volt ott? Tudod mit, nem is érdekel. Jó szórakozást - majd kirohantam. Szétvett az ideg. Nem hiszem el, hogy sikerül elválasztania tőle. Idegességembe nem figyeltem merre megyek, amire észbe kaptam, egy kocsival találtam szembe magam..

2013. február 11., hétfő

16. fejezet - Hétvégi kiruccanás





Akcent - My Passion

Eric szemszög:

- Hogy érted, hogy ismered? - néztem rá.
- Öö, mármint amikor találkoztam vele, nem volt valami szimpatikus - hebegett habogott. Igaz amit mond? Megbeszéltük, hogy nincs több hazugság.
- Eric, 5 perc és kezdés - figyelmeztettek.
- Oké, megyek. Figyelj, várj meg, utána elmegyünk hozzám, és megbeszéljük, jó? - bólintott. Épp a színpad mögött állok, mindjárt elkezdődik a szám. Remélem, nem rontom el a szöveget, vagy a táncot. Megszólal a zene, sötét lesz, csak a reflektor világít meg. Sikítást hallok mindenhonnan.


Doris szemszög:

Eric egyszerűen csodás, ösztönösen mozog a színpadon, és ahogy bánik a rajongókkal. Megvártuk, míg kihirdetik, hogy ki esik ki, majd mielőtt elindult volna az a nagy tömeg, gyorsan kisurrantunk. Egész úton csöndbe volt. Úgy látszik haragszik rám. Vagy nem hitte el, amit mondok Tone-val kapcsolatba. Megint hazudtam neki, pedig megígértem, hogy őszinte leszek. Szinte be se léptünk az ajtón, rögtön letámadtam.
- Még mindig haragszol? - kérdeztem.
- Kicsit szarul esett, hogy nem bízol bennem, ennyi. De fáradt vagyok, és büdös, gyorsan letusolok. Elég késő van, itt alszol? - Azt hittem le akar rázni. Most meg aludjak itt?
- Ühüm. Írok addig Mike-nak - gyorsan bepötyögtem az Sms-t, és el is küldtem. Elég furán érzem maga. Nem itt alvással kapcsolatba. Ellők magától, de felajánlja, hogy aludjak itt. Áhh, sosem értem meg a pasikat. Viszonylag elég hamar végzet, gyorsan én is letusoltam. Majd jókor kaptam észbe, hogy nem hoztam semmi ruhát, amit pizsama gyanánt felvehetnék. Most kénytelen vagyok, így ki menni. Az ágyon feküdt, és a telefonját nyomkodta. Megköszörültem a torkom.
- Khm.. Eric nem tudok semmit felvenni - Erre felkapta a fejét, majd 3 perc bámulás után, végül is felfogta, mint mondtam. Gyorsan elő kapott egy fekete trikóféleséget, és a kezembe nyomta. Kicsit hosszú volt, de legalább takart. Még mindig a telefonját bámulja. Ehhez nem fáradt? Kezdem azt érezni, hogy nem akarja megbeszélni. Befeküdtem mellé, ő lerakta a telefonját, és lekapcsolta a kislámpát. Most komoly? Se puszi, se pá? Nem beszélünk? Sötétbe bámultam, hátha megszólal, de semmi. Olyan hidegnek érzem, olyan idegenek. Megint az átkozott hazugságok miatt van ez.
- Nem bújsz ide? - szinte suttogta. Kicsit megkönnyebbülve tettem a fejem a mellkasára. Izmos karjával átölelt. Most először aludtam el úgy, hogy teljesen biztonságba érzem magam, és hogy nem érdekel mi lesz holnap.


Lassan próbáltam kinyitni a szemem, de a fény szinte égette a szememet. Tapogattam a mellettem lévő helyet, de senki se volt ott. Felemeltem a fejem, körül néztem. Oké, nem álmodtam, de hol van? Nagy nehezen kivánszorogtam az ágyból, és a fürdő felé kezdtem ballagni. Alig láttok valamit. Ahogy ki nyitottam az ajtót, elakadt a lélegzetem.
- Ööö úristen, ne haragudj. - fordultam el gyorsan. Hangosan nevetett. Ez neki vicces?
- Nincs semmi baj, pont jókor kaptam magamra a törülközött.- Minden vér a fejembe szállt. Oké, Doris vegyél mély levegőt.
- Most már megfordulhatsz. - nevetett tovább.
- Nevess csak. - fintorogtam, majd ki akartam kerülni, de elkapta a csuklom, és magához rántott. Na, most már én is tiszta víz vagyok. Végig nézet rajtam.
- Már bánom, hogy nem fehér pólót adtam - jelent meg huncut vigyor a képén. Szóval szemtelenkedünk.
- Úgy látom, kelleténél jobban kialudtad magad - forgattam a szemem. Próbáltam kihúzni a karom, de nem engedte.
- Elengednél? Én is szeretnék normálisan megfürdeni. - néztem rá szigorúan, vagy is próbáltam.
- Egy feltétellel, ha megkapom a reggeli csókomat. - Mik ezek a hirtelen hangulat változásai? Tegnap még hozzám se akart szólni, most meg.
- Akkor még itt álldogálunk egy darabig.


- Nem így megy ez - majd lecsapott az ajkaimra. Szinte tépte ajkaimat, átöletem a nyakát, és beletúrtam a vizes hajába. Nyelve végig nyalta az alsó ajkam, majd bebocsátást kért az ajkaim közé. Észre se vettem, hogy felültetett a mosdó kagylóra. Egyik keze a combomon pihent, a másik pedig szorosan tartott. Szerencsére, vagy nem, de a csókunkat Eric telefonja törte meg. Amíg ő telefonált, gyorsan letusoltam, majd felvettem a tegnapi ruhámat.
- Tomas volt, ma is lesz edzés, teljesen ki ment a fejemből. Elviszlek hozzátok, pakold össze a cuccod, és siessünk, mert mindjárt ott kell lennünk. - Szinte hasítottunk az utakon, szerencsére nem voltak a közelbe a rendőrök. Mert az estét, a fogdában tölthettük volna. Összeszedtem a cuccaim, és rohantam is. Szerencsére időben oda értünk. Átöltöztünk, és neki is kezdtünk. Nem sokára itt a turné, és rengeteg tánclépést meg kell tanulunk. A próba végére, már mindenki a földön fetrengett, annyira elfáradtunk. Szerencsére, még Taya-nak volt annyi ereje, hogy hozzon nekünk egy kis innivalót. Egy húzásra megittam. Kemények lesznek, az elkövetkezendő hetek, majdnem mindennap próba. Hála égnek, a mostani hétvégénk szabad. Épp hazafelé tartunk, mikor Eric megszólal.
- Nincs kedved eljönni velem valahová, a hétvégén? - nézett rám nagy szemekkel.
- Még is hova? - kérdeztem kíváncsian.
- Az meglepetés. Jössz, vagy nem?
- Ha csak nem akarsz ott, majd fogva tartani, akkor oké - mosolyogtam rá.
- Eddig még nem jutott eszembe, de most hogy így mondod - hasba ütöttem.
- Na, vezetek. Ne veszélyeztesd az életünket. Mi lesz a rajongóimmal?! - csak forgatni tudtam a szemem.
- Gondolom, nem mondod el hova megyünk. De milyen ruhát vigyek?
- Meleget is, de hozz bikinit, zoknit, cipőt, csipkés hálóinget - sorolta, de az utolsó ruhadarabnál csúnyán néztem rá.
- Oké, az elhanyagolható. Nekem az is jó, ha ruha nélkül alszol. - megint hasba vágtam.
- Na, mért bántasz mindig? - nézett rám kis fiús fejével. Nem bírtam ki nevetés nélkül. Leparkolt a ház előtt, majd nagy nehezen megbeszéltünk egy ideális időpontot mikor megyünk, majd gyors csók után bementem. Még Mike-al is meg kell beszélnem, sőt még be is kéne pakolni. Sötét van, úgy látom nincs itthon senki. Be mentem a konyhába, egy papírt találtam a hűtőn.
"Konferenciára kellett mennem, vasárnap este jövők. Vigyázz magadra. Puszi. M" - Akkor sima ügy lesz, amiről nem tud, az nem fáj neki. Elő vettem, a kisebb utazó táskám, beledobáltam, egy-két felsőt, egy farmert, melegítőt, fehérneműt. Egy pizsit, ami egy toppból, és egy rövid nadrágból áll. Beraktam mellé egy fürdőruhát, mondjuk nem tudom, hol akar fürdeni. Összepakoltam a tisztasági csomagom, törölközőt. Lefürödtem, és lefeküdtem, rögtön el nyomot az álom.



Telefonomra ébredtem. Ajj,még 5 percet. Rá néztem az órára, 8:55 mutatott. Atya ég, 9 órát beszéltünk meg. Magamra kapkodtam a ruháim, fogat mostam, megfésülködtem. Fel kaptam a táskám és rohantam is. Eric már kint várt.
- Szia, bocsi csak elaludtam - néztem rá bocsánatkérően.
- Jó megbocsátok, de ki kell engesztelned ezért a 10 percért - Mit akar érteni engesztelés alatt?
- Majd meglátjuk. Elmondod, hova megyünk végre? - türelmetlenkedtem.
- Majd meg látod, nincs olyan messze. - Ahogy kifelé bámultam, gyönyörű táj fogadott. Rét, rengeteg fa, virág. Néhol egy-két ház, és egy hatalmas tó. Bekanyarodunk egy erdős részhez. Majd megállunk egy faháznál. Egyszerű, de nagyon kis otthonos háznak tűnik.
- Megérkeztünk. Hogy tetszik? Tudom, nem 3 csillagos szálloda, de nyugis.
- Felőlem lehetne egy sátor is, az a lényeg, hogy veled vagyok, és jól érezzük magunkat.
- Akkor nézzük meg belülről is. - Beléptünk az ajtón, egy hatalmas nappali fogadott, egy hatalmas kandalló volt benne, egy nagy kanapé. Egy kisebb konyha, egy asztal, székekkel. Egy fürdő, és egy nagy hálószoba.
- Na, mit szólsz? - szólalt meg a hátam mögül.
- Nagyon tetszik, olyan otthonos.
- Akkor örülők, pakoljunk ki és megmutatom a környéket. De remélem nem baj, hogy együtt kell aludnunk-vigyorgott rám kaján vigyorral.
- Én azt hittem, te kanapén fogsz. - viccelődtem vele. Kipakoltam a ruháim, addig Eric begyújtott. Ahogy akartam fel kelni az ágyról, hirtelen megszédültem. Megkapaszkodtam az ágy szélébe.
- Mi történt? - nézett rám ijedten.

2013. február 4., hétfő

15.fejezet - Féltékenység




Kelly Clarkson - Never Again

Esküszöm, elkap a hányinger ettől a kliptől. Ez egyáltalán nem Eric stílusát tükrözi, de még egy kicsit sem. Szóval ezért nem akart mesélni a részletekről. Gondolom kihasználta a helyzetet, hogy nem vagyok ott. De találkozzak csak vele, elintézem, hogy ne kelljen mostanában sminkelni. Mindenki jobbnak látta, hogy magamra hagyjanak így mindenki elment. Nem kellett sokáig várnom, hogy megérkezzen Mr. Szupersztár. Nem nagyon foglalkoztam vele, unottan kapcsolgattam a tv-t.
- Szia, szépségem - vigyorgott, majd meg akart puszilni, de elhúztam a fejem.
- Több mint egy hét után várnék valamit. Nem is tudom, mondjuk "jaj de jó újra látni" vagy egy puszi, ölelés, ilyesmi. - Puszi? Ölelés? Na, ne röhögtessen már! Meg áll az eszem. Azt hiszi, hogy engem ez nem zavar? Meg nézném, ha fordítva lenne, mit szólna.
- Höh.. ne haragudj, hogy nem vártalak tárt karokkal ezek után - mutattam a tv-re. Megint ez ment ebben a félórában harmadszor.
- Most még is mi bajod van? Semmi olyan nincs benne. - emelte ki az olyant.
- Nem tudom nálad mit jelent az olyan, de nálam már pontosan az. - emeltem fel a hangom. Oké csak nyugi. Mély levegő.
- Most mért kapod fel a vizet? - nézett rám megdöbbenve. Még mindig nem fogja fel, hogy ez a nő kihasználja, és hogy engem akar idegesíteni.
- Te tényleg nem veszed észre a dolgokat? Mindegy inkább hagyjuk. - Úgy sem fogja megérteni.
- Igazából azt sem értem pontosan min akadtál ki? A klip miatt? - kb. húsz perce erről beszélek, vagy én nem vagyok érthető vagy ő értetlen. Inkább az utóbbi.
- Most már tudom, hogy mért nem akartál be avatni, hogy mi lesz benne. Élvezted mi, hogy egy szál semmibe mászkál előtted, bele ül az öledbe?! De azért melltartót igazán felvehetett volna, mert ez inkább hajaz egy pornó felvételre, mint egy klipre.
- Te normális vagy? Oké kicsit intimebb, de erről szól a zene. Nincs szó semmiféle élvezetről főleg nem felnőtteknek szóló videóról.
- Aha, szóval nem élvezted, hogy az öledbe üldögél egy nem csúnyának mondható hiányos öltözékbe lévő nő?! - Oké kicsit úrrá lett rajtam a féltékenység.
- Tudod mit, majd ha normálisan tudunk beszélni, akkor keress meg. Tessék, itt leszek este - adott kezembe egy X-factor belépőt. Majd hangos ajtó csapódással jelezte, hogy elment. Jó, lehet kicsit, na, jó nagyon fel kaptam a vizet, de akkor is nem tudom elviselni. Telefonom rezegni kezdett. Sms jött Nate-től.
"Ma jöttem haza egy süti belefér az elfoglalt életedbe? :D N"
"Attól függ milyen süti! ;)"
"Amilyet csak szeretnél" - Megírta hol találkozunk. Lassan neki kéne állni készülődni. Nem sokat foglalkoztam az öltözködéssel, ami a kezembe akadt azt vettem fel. Hajamat kiengedve hagytam. Hívtam egy taxit, felvettem a cipőm, kabátom. Bediktáltam a címet a taxisnak majd mentünk is. Ezen a részen nem is voltam. Elég szégyen hogy amióta itt vagyok lassan két hónapja és normálisan nem is néztem meg a várost. Most kivételesen én érkeztem előbb, ezért választottam egy nekem tetsző asztalt, majd leültem. Nem sokára Nate is meg érkezett. Nagy mosollyal ölelt át.


Nate szemszög:

Ahogy beléptem az ajtón rögtön megláttam kedvesen mosolygott rám. Gyönyörű volt mindig. Ohh, Archibald mi a franc van veled? Olyan furcsa érzésem van azóta a bizonyos csók óta. Gondolom, ezért akar velem beszélni. Csak nem tudom, hogy ő azért csókolt vissza, mert részeg volt vagy, mert érez ő valamit? Mert akár mennyire akarom még magam előtt is tagadni, érzek iránta valamit. Ahogy oda értem hozzá jó erősen megöleltem. Oké enged már el.
- Szia - mosolygott rám kicsit meglepetten.
- Szia. Bocs hogy késtem. Na, de rendeljünk valamit, mert már elvonási tüneteim vannak - mind a ketten választottunk, majd mikor kihozták neki kezdett a monológjának.
- Figyelj kéne arról a bulis dologról beszélni - Ha már így kezdi rég nem jó,
- Nem keveset ittunk, nagyon jól éreztem magam, tényleg, de annak a csóknak nem kellett volna megtörténnie. Én, mint barátra tekintek rád. Te hogy vagy vele? - nézett rám nagy szemekkel. Most még is mit mondjak. Hogy én igen is akartam azt a csókot, sőt többet is. De ha elmondom neki, akkor még barátja sem lehetek.
- Persze én is így gondolom, elég hülye helyzet. De legalább ezt is meg tudtuk, hogy egyikünk sem érez semmit. - gombóc a torkomba egyre jobban növekedett. Legszívesebben üvöltöttem volna, hogy mindenki meg tudja, de nem veszíthettem el.
- Akkor meg nyugodtam. Már féltem, hogy ez miatt el kell távolodnunk egymástól. Legalább Eric is megnyugszik - Eic? Mért?
- Mért?
- Megint együtt vagyunk, és tudod kicsit zavarta ez a dolog. De ő sem szólhat semmit sem. - Ettől féltem, nem tudom, hogy végig tudom e nézni vagy akarom egyáltalán ezt? Lehet még is csak jobb lenne, ha nem tartanánk a kapcsolatot.
- Örülők hogy meg beszéltük. Mert nagyon fontos vagy nekem és te vagy az egyetlen barátom, akiben bízhatok - szorította meg a kezem.
- Na, de ne haragudj, de most mennem kell, még el kell intéznem egy fontos dolgot. Köszönöm a sütit, akkor még beszélünk. Ne tűnj el megint. Szia - puszilt meg, majd ott hagyott.



Doris szemszög:

Épp a stúdió felé tartok. Nate-el sikerült elrendezi a dolgokat, és meg nyugodtam, hogy minden csak az alkohol miatt volt. Ő az egyetlen, akibe bízok ő az egyetlen barátom. Nos, hogy Eric-et ki tudom-e engesztelni az kérdéses. Még több mint egy óra vissza az adásig még is annyian vannak, hogy mozdulni se lehet még szerencse, hogy van belépőm. Felmutattam a biztonsági őrnek. Hatalmas ez az épület, hogy fogom én megtalálni öltözőjét? Szerencsére találkoztam egy igazán kedves nővel, aki útba igazított mondjuk elég nehezen sikerült meggyőznöm, hogy nem egy örült rajongó vagyok. Azt mondta folyosó végén az utolsó, rá van írva a neve, csak megtalálom. Bár elég sok folyosó van itt. Elsőre megtalálta, de szerencsétlenségemre nem volt bent, biztos próbált. Nem baj addig is kitalálhatom a bocsánatkérő szövegemet. Bár abban már elég nagy a tapasztalatom. Az, megint más hogy meg is bocsájtanak. Hirtelen kinyílott az ajtó és Eric lépett be rajta izzadtan, piros arccal. Eléggé meglepődőt mikor meglátott. Nem ő adta a belépőt? Mielőtt szólhatott volna, a nyakába ugrottam.
- Annyira sajnálom, olyan hülye voltam. - Oké nem pontosan ilyen bocsánatkérésre gondoltam.
- Nem haragszom. - tolt el magától. Ez nem volt valami meggyőző.
- Tudom, hogy hülyén viselkedtem, de gondold magad a helyembe. Ha legalább elmondtad volna, hogy mi lesz benne akkor felkészülhettem volna.
- Ez nem a klip miatt volt vagy, hogy mi volt Tone-al, hanem te nem bízol bennem. - nézett rám szomorúan.
- Nem benned nem bízok, hanem abban a nőben - emeltem fel a hangom.
- Még is mi okod van rá? Nem is ismered - emelte fel ő is hangját.
- Azért mert ismerem - hoppá ezt nem kellett volna.
- Hogy mi??