5.fejezet - Meleg helyzet

Sziasztok!:) Megérkeztem a fejezettel! Ahogy mondtam sokkal hosszabb mint a múltkori! Ja és a lényeg, nem hittem volna, hogy alig egy hónap alatt,szám szerint 1237 fogják nézni a blogot! Nagyon szépen köszönöm,remélem hogy ez a szám egyre nagyobb lesz! :) A komikra válaszoltam. Nem is húzom az időt. Jó olvasást! :) <3 

 Eric Saade - Miss Unknown

- Ööö, izé - Na, most légy okos Domonkos!
- Az unokahúgod nem akarta el mondani, hogy rosszul lett, nem látod milyen fehér - Hogy mi van? Ezt nem hiszem el!
- Nem evett semmit, mondtam veszek neki egy csokit, de nem fogadta el - Mekkora egy hazug, na, mindegy addig jó, míg az igazat nem mondja el!!
- Igaz ez? Mért nem akartad el mondani?
- Igen kicsit rosszul voltam, de most már jobban vagyok. Nem akartam el rontani az állásinterjút - mosolyogtam rá
- De most már biztos jól vagy?
- Igen minden oké - Ekkor rá néztem a srácra. El is feledkeztem róla.  Jó kis bemutatkozásra sikerült, mondhatom.
- Jaj, be se mutattalak, ő itt Eric Saade, ő pedig, akiről beszéltem, Doris Morgan
- Nagyon örülök - jött oda és adott két puszit. ÖÖ oké elég közvetlen, de ilyen pasi nyugodtan puszilgasson !
- Én is - mosolyogtam rá. Most jobban meg nézve nem rossz, de honnan ilyen ismerős? Nem is féltem megkérdezni.
- Bocs, de olyan ismerős vagy, de nem tudom honnan - erre a kijelentésemre szélesen elvigyorgott.
- Talán láttál az Eurovízión, ott 2011-ben harmadik lettem - Aha, szóval innen.
- Jaj, már rémlik a Popular, igaz? - bólintott egyet. Időközben megjelent egy 35-40 körüli férfi.
- Na, végre Tomas, ő itt a menedzserem Tomas Lingman
- Doris Morgan örvendek - fogtam kezet vele.
- Nos, kezdjünk bele - ültünk le.
- Öö igazából nem tudom miért vagyok itt, mivel Mike nagyon vicces kedvébe volt és nem mondott semmit.
- Igen mivel meglepetésnek szántam, de tudom, hogy alkalmas leszel rá. Nagyon is! - mosolygott rám biztatóan. Egyre jobban kezd beigazolódni a sejtésem.
- Arról lenne szó, hogy Eric-nek keresünk táncost, mivel az egyik lánytag kilépett ezért keresünk valakit a helyére. A nagybátyádnak meséltem, és rögtön te jutottál neki eszébe és én bízok Mike-ba ezen a téren - vigyorgott Tomas. Tudtam! Most még is mit mondjak, elég régen táncoltam. Nem kell több visszautasítás. Leégni se akarok. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg ember előtt kéne táncolnom, az élőadásról és a tv-ről nem is beszélve. Mi van, ha elesek, vagy elrontom az egyik lépést? Na, jó Doris nyugodj már le! Nem azért jöttél ide, hogy megvalósítsd az álmod? Először nem sikerült, de ha bedobod magad, akkor bevesznek és nincs is ellenfeled. De ha elrontod, akkor majd keresnek helyetted mást.
- Nos, elég régen táncoltam már. Eléggé ki jöttem a gyakorlatból.
- Figyelj, akkor gyere el egy két próbára a többi táncossal és meg nézzük, hogy táncolsz és utána megbeszéljük, úgy jó? - nézett rám kedvesen Eric. Huu micsoda szemek.
- Nem ígérek semmit, de oké - mosolyogtam vissza rá
- Na, akkor ezt meg is beszéltünk holnap lesz az első próba 10 kor
- Rendben, itt leszek. Sziasztok - majd Mike-al mentünk is az autóhoz.
- Nem látszol valami boldognak. Mi a baj? Rosszul vagy még? - kérdezte aggodva.
- Nem, nem, jól vagyok, csak tudod volt egy rossz élményem a tánccal és elment a kedvem tőle.
- Értem, de itt az újabb lehetőség, szeretsz táncolni, és jó is vagy benne. Ne szalaszd el! - mosolygott rám
- Igen. Reméljük nem nagyon rozsdásodtam be - kezdtem el nevetni kínomba.
- Csak nem - az út további része csöndesen telt. Nem bírom megszokni ezt a látványt egyszerűen csodálatos ez a táj.
- Huu valami csokit ennék, te nem? - kérdezte mikor beléptünk a házba. Még csak az kéne így is majdnem rosszul lettem.
- Nem, köszönöm. Most egy fürdőre vágyok és utána egy kiadós alvásra. Elég hosszú volt ez a mai nap - ásítottam egyet.
- Rendben. Álmodj szépeket - mosolygott rám
- Te is. Még egyszer köszönök mindent, hogy itt lehetek, és hogy szereztél nekem munkát. Ez nagyon sokat jelent nekem, és próbálok legalább neked nem csalódást okozni!
- Ugyan már, nem kell semmit meg köszönöd. Ha nem sikerül ez a munka, amit nagyon kétlek mivel profi vagy, akkor sem fogok benned csalódni. Na, de menj, mert a holnapi nap hosszabb lesz, mint a mai és frissnek kell lenned. - Még soha nem mondott nekem ilyet. Végre kezdem érezni hogy milyen, ha szeretnek. Gyorsan oda mentem hozzá és jól megölelgettem
- Jó éjszakát - nyomtam puszit arcára
- Neked is - kiabált utánam. Gyorsan lezuhanyoztam, mivel már nem volt erőm a kádat megtölteni majd holnap feltétlenül kipróbálom. Bebújtam a hatalmas pihe-puha ágyamba és azzal a tudattal aludtam el, hogy végre valami sikerülhet az életbe. Mert sikerülni-e kell!!!

Usher - More

Hey single ladies, I know you like to party.Girl come and kick it with me Calling all single ladies here  tonight Let's get it started, whoa, let's get it started, whoa Hey single ladies, I know you like to party. Hmm mi van már? Kipattantak a szemeim, te isten már ennyi az idő nem késhetek el a próbáról. Gyorsan felvettem egy farmerom, egy kék topot és egy szintén kék sportos pulcsit. Majd felvettem a cipőm, felkaptam a táskám és rohantam is le. Vajon van itthon valaki? Biztos a konyhába. Jól sejtettem.
- Jó reggelt - köszöntem gyorsan, majd felkaptam egy almát, kivettem egy energia italt a hűtőből.
- Neked is. Hogy aludtál? - mosolygott rám Mike
- Mint a bunda - csámcsogtam.
- Rendesen kéne enned, nehogy megint rosszul legyél főleg tánc előtt - nézett rám szigorúan
- Reggel sose tudok enni, de mint látod eszek egy almát, és megiszom az energia italt. Fittebb leszek, mint valaha - dugtam ki rá a nyelvem.
- De egy gondom van. Hogy juttok el a táncterembe?
- Úgy, hogy elviszlek.
- Tényleg? - bólintott
- Köszi, köszi - ugrottam a nyakába
- Oké kislány, mehetünk?
- Persze - gyorsan felkaptam a szemüvegem, a táskám és már indultunk is.
- Izgulsz? - kérdezte.
- Áá, olyat nem szoktam. Hogy kérdezhetsz ilyet? Persze hogy izgulok, mi van, ha elcseszek valamit?
- Ha így állsz hozzá, akkor el is fogod. Egyszer az életbe gondolkodj pozitívan. Élvezd - Igaza van.
- Meg is érkeztünk. Kéz és lábtörést - kacsintott rám. Remélem nem szó szerint értette.
- Ühüm, köszi - szálltam ki a kocsiból.
- Csak nyugi - kiabált utánam. Könnyű azt mondani. Oké Doris csak lépj be biztos jó fejek, nem fognak megenni. Vagyis remélem. Fogd meg a kilincset, majd nyomd le!!! Kinyílott! Gyerünk Doris köszönj már!!
- Sziasztok - köszöntem félénken
- Szia - köszöntek stereóba, és mosolyogtak?? Az jó jel, nem ?
- Örülök, hogy eljöttél - jött oda hozzám Eric mosolyogva
- Gyere, be mutatlak a többieknek - Először egy barna hajú srácra mutatott
- Ő itt Alex, Edin,Taya,Maria.
- Ő pedig Doris Morgan, akiről meséltem
- Nos, akkor öltőz át és neki is kezdhetünk. Arra találod az öltözőt - mutatott egy ajtóra. Gyorsan bementem és át vettem a ruhám. Ami egy fekete alul szűk szabadidő nadrágból állt, egy kék toppból, és egy fekete kék mintás sportcipőből. Oké mély levegő, menj! Már nagyban melegítetek be a srácok. Én is gyorsan el kezdtem.
- Nos, akkor Alex meg mutatja egy darabig a lépéseket nem kell rögtön az egészet tudni, van időnk - mosolygott rám. Áhh, ez a mosoly. Kemény két órát táncoltunk nagyjából, a fele koreográfiát meg tanultam. Elég nehéz mit ne mondjak. De egész jól ment.
- Na, srácok mára ennyit holnap folytatjuk, jó pihenést - kacsintott felénk Eric. Mindenki elment át öltőzni. A csajokkal még váltottunk pár szót, igazán kedvesek. Én maradtam utoljára. Vagyis azt hittem. Eric a földön ült.
- Há te? - kérdeztem mosolyogva
- Téged vártalak. Kíváncsi vagyok, hogy tetszik eddig? - Ő kérdezi? Nem fordítva kéne? Mivel ő neki kell tetszeni-e ahogy táncolok.
- Nagyon tetszik. De inkább én kérdezem, hogy tetszem? - Oké, ez elég érdekesen jött ki. El is kezdtem nevetni. Eric is észrevette a kétértelmű mondatott és ő is velem együtt nevetett.
- Tetszik, ahogy mozogsz.Ösztönből jön. Nem tudom miért szüneteltetted a táncot, de épp ideje volt folytatni
- Az elég hosszú történet, hogy miért, de most itt vagyok, és ha igényt tartasz rám, akkor szívesen táncolok a csapatodba. - mosolyogtam rá. Na, jó elég már ebből a sok mosolygásból. Életemben nem mosolyogtam ennyit. Időközben kiértünk az épületből.
- A francba, elfelejtettem - Ohh, ezt hangosan is ki mondtam?
- Még is mit? - nézett rám.
- Azt, hogy Mike nem tud értem jönni, és nem tudok mivel haza menni, mivel pénz sincs nálam. - Csak én lehetek ilyen szerencsétlen.
- Ne aggódj, majd én haza viszlek, úgy sincs semmi dolgom. Szerencsédre még tudom is hol laktok - Hála égnek mivel én még nem annyira. Pár nap alatt nem nagyon tudtam meg jegyezni
- Biztos nincs semmi dolgod? - Nem akarok senki terhére lenni.
- Biztos
- Akkor oké, köszi - mosolyogtam. Na, már megint. Mi van velem? Sokat beszélgetünk az út közben. Mesélt a híresség előnyeiről, hátrányairól. A rajongókról, a barátnőjével való szakításról. Nagyon jól esett, hogy ennyire megbízik bennem, és hogy ennyire meg nyílott előttem. Észre se vettem, hogy haza értünk. Eddig is ilyen rövid volt az út?
- Köszönöm még egyszer, ha nem hoztál volna haza még most is ott dekkolnék, mint valami elveszett csöves- Nevetni kezdet. Olyan aranyosan nevet. Na, jó egyre furcsább vagyok.
- Nincs mit, máskor is szívesen, jót beszélgetünk. Akkor holnap ugyan ott ugyan akkor
- Rendben, szia - és kiszálltam a kocsiból
- Szia - és elhajtott. Hol lehet a kulcsom? Ebben a táskában nem találok semmit, valami csengőt kéne rá rakni. Áá meg van. Furcsa nyitva van? Mike dolgozik. Rosa? De neki már lejárt a munkaideje, nem?
- Na, végre hogy meg jöttél, már nagyon vártalak - Na, ne! Mért kell elrontani egy ilyen szép napot?

4.fejezet - Álom vagy rémálom?

Sziasztok! Megérkeztem a fejezettel, rövidebb mint a múltkori,de garantálom, hogy a következő rész hosszabb lesz! :) Köszönöm a komikat,válaszoltam rájuk. Jó olvasást! :)

 Jordin Sparks - One step at a time

Sikerülni-e kell! Ez csak egy tánc, amire lassan 3 hete keményen gyakorlok. Úgyis csak pár ember előtt kell előadnom. Nincs miért izgulnom. Ez az egy esélyem, hogy megvalósítsam az álmom. Hajrá! Úristen mekkora a sor. Na és akkor mi van? Simán legyőzőm őket! Majd két óra várakozás után végre felvették az adataimat. A 7-es számot kaptam, ami a kedvenc számom, szóval valami jelnek vettem. Jó,  most van kb fél órám gyakorolni .Még pár lánnyal volt egy terembe. Ahogy beléptem furán kezdtek rám nézni. Úgy látszik nem leszünk öröibarik. Bekapcsolták a zenét, mély levegőt vettem és a lábammal kezdtem el ütni a ritmust. Próbáltam nem rá feszülni csak élvezni a zenét. Kettőt jobbra majd kéz balra lendül. Oké sikerült megcsinálni, vajon a zsűri előtt is menni fog? Még volt vissza pár percünk a többi lánnyal az öltözőnkbe kellett várnunk. Gyorsan megmosakodtam és megigazítottam a hajam, épp mentem volna ki mikor az egyik szőkeciklon leszólított.
- Héé te, azt hiszed, hogy be fogsz kerülni a csapatba? - Nézett rám lenézően
- Mért ne sikerülne, mindenkinek ugyan annyi esélye van .
- Jaj milyen kis naiv lány vagy te, csak tud, hogy te egy senki vagy és már meg van ki az a három, aki bekerül a csapatba - Igaz? Lehet tök feleslegesen küzdők?
- Még is ezt honnan tudod?- Kérdeztem kíváncsian.
- Onnan Drágaságom, hogy az én nővérem az egyik zsűri, Tracy-nek pedig a barátja benne van a csapatba. Had ne kelljen mondanom, hogy nagyon hatásosak tudunk lenni. Mindent meg fogunk tenni, hogy ne TE legyél az a bizonyos harmadik. - Ezek a szőke cicababák képesek mindenre, semmi esélyem ellenük. Van egyáltalán értelme bemennem? Nem érdekel akkor is bemegyek és mindenkinek le fog esni az álla.
Itt állunk a zsűri előtt és várjuk, hogy döntöttek. Mindennél jobban akarom ezt, és ezt nem teheti tönkre egy barbie baba sem.
- Nos, nagyon örülők hogy ennyien eljöttetek,  de mint tudjátok, csak hárman juthatok be a csapatba. Aki nem kerül be az se csüggedjen, mind nagyon jók voltatok. Nehéz is volt a döntés. Nos, az a három személy pedig nem mást mint.....



 -Doris héé, minden rendben? - fogta meg a vállam.
- Persze, csak emlékek.
- Jó vagy rossz? - Van nekem egyáltalán jó emlékem? Nincs
- Rossz, de inkább hagyjuk, mért jöttünk ide? - Csak mond azt, hogy takarítanom kell, és semmi köze nem lesz a tánchoz, kérlek!!
- Ahogy mondtam, megbeszéljük a leendő főnökeiddel, munkatársaiddal, hogy legyen.
- Aha, és mért egy tánciskolába találkozunk?
- Majd megláttod - Jaj nekem! Egy sötét folyosó, ami végén egy kis világosságot láttok. Na, jó ez olyan volt, mint azok a bolond emberek mesélnek mikor halál közeli állapotba kerültek, és hogy látták a "fényt". Röhejes!
- Gyere erre, úgy látom még korán érkeztünk
- Keresd meg őket, addig elmegyek a mosdóba.
- Jaj ti nők mindig csak a külső - rázta a fejét és magamra hagyott. Perpillanat a külsőm érdekel legkevésbé, az-az istenverte hányinger nem akar elmúlni. De mitől lehet? A gyógyszertől eddig sosem volt hányingerem. Bele néztem a tükörbe, és a régi önmagam tekintett rám vissza, sápadtan, karikás szemmel. Megint kezdek szét esni, nem keríthet megint hatalmába. Azért jöttem ide, hogy kezdjek valamit magammal , nem azért, hogy teljesen tönkre tegyem magam. Meg mostam az arcom,bár az arcom színén nem változtatott sokat. Na, jó, sikerülni fog! Ahogy kiléptem az ajtón valakibe bele ütköztem.
- Jaj nem haragudjon , figy....te? - Nem hiszem el, hogy ez mindenhol ott van.
- Nem valami kedves vagy velem, és a kérdésedre igen, én mivel egy beszélésre jöttem. De ugyan úgy kérdezhetném, hogy te mit keresel itt?! - Még hogy kedves, na ne röhögtessen már,és még nagyképű is nem tudom mire.
- Én is egy megbeszélésre jöttem, de ha most megbocsáltasz megkeresem Mike-ot - Épp indultam volna el mikor utánam szólt.
- Elég ramatyul nézel ki, mi van megint túl sok csokit ettél? - Mi? Ezt honnan tudja?
- Mit nézel olyan meglepettem, mindenről tudok , hogy ha rossz kedved van, telezabálod csokival magad és utána szépen kihányod, de van, mikor még két napig nem eszel annyira bűntudatod van.  Ja és el ne feledkezek a gyógyszer függőségedről - Itt a szavába vágtam.
- Nem tudom, honnan tudsz erről. Ja és mellesleg, nem tudom mit prédikálsz, ugyan is te szerezted régen a gyógyszereket nekem
- Jól mondtad RÉGEN, de most már semmi közöm hozzá. Mike tud róla hogy milyen züllött ember az imádott unokahugicája?
- Azt mondtad már semmi közöd hozzá, akkor meg főleg ne érdekeljen, hogy tudja -e, vagy sem - Na, most kezd elpattanni az a bizonyos húr az agyamba.
- Áá, szóval nem tud róla, milyen nagy csalódás lesz neki mikor meg tudja - Mi?? El akarja mondani?
- Ne üsd bele az orrod az én dolgomba, most már tiszta vagyok, és egyre csak jobban leszek, nem kell semmit tudnia róla.
- Szerinted meddig fogod tudni titokba tartani? Ugyan is néztél már tükörben? Pontosan leolvasható róla, hogy drogozol. A sápadt arc, karikás szem, kézremegés, zavarodottság.
- Milyen pontosan leírtad, nem is mondtad, hogy leraktad a doktorit. Vagy esetleg te is át élted, hogy így leírtad?
- Na, ide figyelj Doris..
- Nem te figyelj ide Dean , nem vagy te senkim hogy bele szólj az életembe, és hogy tönkre tedd. Szóval, ha megkérhetlek, kerülj el messziről, és ne szólj Mike-nak egy szót sem, mert....
- Miről ne szóljon? - hallottam meg Mike hangját a hátam mögött. Hátra fordultam, és láttam, hogy nincs egyedül, hanem mellette áll egy húsz év körüli srác is. Na most ezt hogy magyarázom ki??

 

3.fejezet - Ismeretlen ismerős

Sziasztok!Meghoztam a harmadik fejezetet. A véleményeket ismét köszönöm,mindre válaszoltam.A szereplők listája bővült egy személlyel, lessétek meg! Nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást! :)

Kelly Clarkson - What doesn't kill you- Dean, na, végre, azt hittem már sosem érsz ide, elhoztad?
- Neked is szia Doris, igen jól vagyok, köszönöm kérdésed. Bocs hogy késtem, de nehezebb volt megszerezni, mint gondoltam - fintorodott el. Ebbe még is mi a nehéz? Csak pár gyógyszert kell kiváltatni. Na, a receptszerzés nehezebb, mióta nem járok dili dokihoz.
- Jó, mindegy, csak ad már oda - Nyújtottam felé a kezem hogy végre oda adja, de nem tette. Most mi van? Kell az a nyavalyás gyógyszer, nehéz megérteni?
- Arra gondoltam, elmehetnék egy nyugodtabb helyre - Ohh jaj!!!
- Ott felőlem annyit veszel be, amennyit csak akarsz, vagy itthon akarod beszedni anyád előtt? - Oké, jogos. Legalább kicsit kimozdulok.
- Jó, hozom a telefonom - Felrohantam a szobámba érte, anyámnak beszóltam, hogy eltűntem, de mondjuk, úgyse foglalkoztatja hol vagyok. Dean egy parkhoz hasonló, csöndes, eldugott helyre vitt. Nincs jó előérzetem. Na, jó Do lehet túl sok horror filmet nézel, és már az agyadra ment.
- Nem tudom mért hoztál ide, de most már oda adod végre? - Kezdek ingerült lenni.
- Nyugi kislány, látom már nagyon kattogsz - Na, ne idegesíts fel, jó, hogy kattogok.
- De nem jobb egy ilyen helyen beállva lenni, mint otthon ahol anyád egyfolytában b*szogat? - Van benne valami.
- Csak jó fej akartam lenni, de tessék, itt van-rakta a kezembe azt a bizonyos dobozkát. Na jó, ne akarjon bűntudatot kelteni bennem.
- Köszi - Alig hogy ki mondtam már a számba volt vagy három"boldogság"növelő kapszula. Lefeküdtem és vártam a kellemes bizsergést, és a békét. Lehunyt szemmel hallgattam a madarak csicsergését. Hirtelen megcsapta az orromat egy tömény férfiparfüm. Ja, el is feledkeztem Dean-ről. Kinyitottam a szemem, az arca az enyémtől körülbelül öt centire lehetett. Ez meg mit akar?
- Mit szeretnél?
- Hmm sok mindent. Mi lenne, ha valami hasznossal töltenénk el a napot? - Hasznossal?
- Mit jelent nálad a hasznos? - Ez egyre furcsább.
- Nem is tudom, mondjuk, egy csókkal kezdhetnénk - Még meglepődni se volt időm, mivel abban a pillanatban a száját a számon éreztem. Erőszakosan csókolt. Nagy nehezen sikerült ellöknöm magamtól.
- Figyelj, nagyon bírlak, meg iszonyat jó pasi vagy, de ezt ne - Csak megérti. De nem így lett, szemei kikerekedtek, feje vörös lett. Elkapta a karom és magához rántott. Oké talán a picurkát megijedtem.
- Na, ide figyelj, Nekem sosem mondtak nemet, és nem is fognak! - Pff...öntelt p*cs.
- Sajnálom ,de akkor én leszek a kivétel aki NEMET mond - ordítottam. Erre jobban szorította a karom.
- Áuu, ez fáj. Engedj el! - Ezt nem hiszem el, ez tuti befog lilulni.
- Na, hallgass ide Doris Morgan, ezt nagyon megfogod bánni - szinte köpte a szavakat,majd lelökött a fűbe, és elviharzott.
- Dean.....
- Dean, ilyen hamar ide értél?! - jött le Mike a lépcsőn. De jó, szóval ismeri.
- Jaj, de udvariatlan vagyok.
- Ő itt a munkatársam Dean Anderson - mutatta be azt a személyt, aki azon a listán van akit a hátam közepére se kívánok.
- Ő pedig az unokahúgom, Doris Morgan - kezet rázott velem. Most komoly? Aha, szóval játszani akar, nem vagyok semmi jónak elrontója.
- Örvendek - mosolygott rám. Fúj de undorító. Minek ez a jó pofizás?
- Én is
- Most hogy megismerkedtetek, mehetünk is, jaj, várj a táskám, egy perc - és elrohant a nappaliba. Érzem magamon a tekintettét. Ránéztem. Gonosz vigyorral mért végig. Mi van még nem látott?
- Meg is van, mehetünk - nyomott puszit az arcomra, és kilépet az ajtón. Mielőtt az ismeretlen ismerős is ment volna utána, oda súgta:
- A játék még csak most kezdődik, kicsi lány - kacsintott, és elhagyta a hatalmas házat...
Most meg kéne ijednem? Ugyan már! Nem fogja senki se elrontani a kedvem, legalább is addig, amíg itt vagyok, de legalább az étvágyam elment. Na, jó talán egy kis csokit ennék, biztos van itthon. Mekkora ez a ház, simán el lehet benne tévedni, még a konyhát is nagy nehézség árán találtam meg. Egy középkorú hölgy tevékenykedett a konyhába, biztos ő Rosa.
- Jó napot! Maga Rosa, igaz?
- Igen kisasszony, maga gondolom a fiatalúr unokahúga, nemde? - kérdezte mosolyogva. Na, várjunk csak, kisasszony? Fiatalúr? Oké, hogy magáz, de mi vagyok én hercegnő? Már csak az kéne.
- Rosa, nyugodtan szólítson Doris-nak, rendben?
- Ahogy gondolja kis...bocsánat Doris - nézet rám szégyenlősen.
- Nos, ha már összefutottunk, egy kis csokira éhezem, van itthon?
- Persze hogy van, legalább tíz táblával, különböző ízű, ott találja a hűtőbe, válaszon kedvére - Tíz tábla? Na, én annak a közelébe se mehetek. Egy-két kocka, semmi több, nem akarom elveszteni az önuralmamat.
- Itt is van, tudom ajánlani az epreset és a karamellásat! - adta kezembe a két tábla csokoládét.
- Köszönöm, de csak egy-egy kockát eszek mindegyikből.
- Ugyan már kincsem, hát az a két tábla meg se látszana rajtad, még többet is ehetnél. Na, majd nálam megváltozik, rendben fogsz táplálkozni, arról kezeskedem - húzta ki magát büszkén. Ne akarjon engem felhizlalni. Mit akar, levágni?
- Na, egyed meg szépen a csokit, még úgy sincs kész az ebéd.
- Rendben - egyeztem bele végül, de tudtam úgy is meg fogom ezt nagyon bánni.
Felmentem a szobámba, elő vettem a laptopom, gondoltam írok pár sort a "családnak" hogy épségbe megérkeztem az ők balszerencséjére. Egy óra, kettő, észre se vettem, hogy ilyen gyorsan telik az idő, és hogy időközben meg ettem az összes csokit. Jaj ne, megint kezdődik minden előröl. Hirtelen fékcsikorgást hallottam, megjött Mike. Ilyen hamar?
- Doris lejönnél?- ordított fel nekem. Jaj ne, nekem ki kéne mennem a mosdóba, na, mindegy gyorsan lerendezem, és elintézem utána.
- Megyek - és rohantam is le.
- Van egy meglepetésem számodra - vigyorgott mint a tejbe tök.
- Igen? Mi lenne az? - érdeklődtem.
- Csak annyit árulok el, hogy szereztem egy munkát neked, és este megyünk megbeszélni a dolgokat
- Milyen munkát?
- Azt nem árulom el, mert akkor nem lenne meglepetés - Gondoltam.
- Jól van, akkor hányra legyek kész?
- 6-7 fele, de nem kell kiöltözni, olyan kényelmesbe gyere - Ez fura egy állásinterjúra, általában csinosan kell menni, bár nem sokkon voltam életembe.
- Rendben - Mért vagyok ideges? Remeg, kezem, lábam. Talán félek az újabb visszautasítástól? Hogy ismét csalódást okozok valakinek? Így nem mehetek egy meghallgatásra. Szereznem kell valami gyógyszert .Esküszöm,csak egyet amitől nem fog remegni kezem lábam. De hol lehetnek a gyógyszerek?? Rosa, ő biztos tudja!!
- Rosa!! - kiabáltam
- Itt vagyok.
- Rosa véletlenül nincs itthon valami gyógyszer, fájdalomcsillapító?
- Nem tudom, hogy milyen gyógyszerek vannak itthon, de abba a fiókba kell lenni-e valamilyenek. De nekem most rohannom kell, az unokámnak ma van a szülinapi bulija
- Persze, menj csak, és üzenem neki hogy boldog szülinapot! - mosolyogtam rá. Ahogy kilépett az ajtón, mint éhes vad vetettem rá magam arra a fiókra. Kell lenni-e valaminek. Áá meg is van, beveszek egyet, gyorsan öntöttem magamnak egy kis narancslét, és lenyeltem. De mi van, ha már egy nem hat? Na, jó nem lesz bajom három gyógyszertől. Biztos, ami biztos. Már ennyi az idő, Úristen gyorsan át kell öltöznöm. Egy egyszerű szakadt farmert, egy szürke toppot, kék pulcsit és egy fekete sportcipőt húztam fel. Ez vajon elég sportos? A hajam csak felcoffoztam, egy kis szempillaspirál, semmi feltűnőség. Pont dudaszóra lettem kész. Gyorsan beültem Mike mellé.
- Na, készen állsz?- Ha tudnám mire, akkor örülnék!!
- Majd kiderül - Érzem, kezd hatni a gyógyszer. De ez-az átkozott hányinger mitől van? Tuti a csoki az oka, tudtam, hogy ki kellett volna adnom magamból, de most már cseszhetem. Egy nagy épületnél álltunk meg, az írást még nem látom..Hova hozhatott ez engem? Lassan sétáltam a bejárt felé, és így már el tudtam olvasni a táblát. Tánciskola! Ugye ez valami vicc akar lenni???

2.fejezet - Helló Stocholm!

Sziasztok!

Íme a második fejezet. Ez se annyira hosszú, sajnos első pár rész nem olyan hosszú. De már dolgozok rajta. Köszönöm véleményeket,el se hiszitek mennyire örülők mikor meglátom,hogy írtatok. Válaszoltam az összesre. Remélem erre is kapok. Jó olvasást! :) <3

 

Kelly Clarkson - Breakaway

Hmm.. puha ülés, a tv-be teljesen más a repülő, vagy legalább is kinézetre. Gondolom ebből mindenki rá jött, hogy először ülők repülőn. Igazából mindig is szeretem volna utazni, bejárni a világot, de mint tudjuk, ember tervez, Isten végez. Ez az álmom se vált valóra, vagyis eddig nem. Lehet, hogy nem is lesz olyan rossz ez a levegőváltozás.
Bedugtam fülembe a fülhallgatóm, és próbáltam piheni, bár az út nem olyan hosszú, de minden percet ki kell élvezni. Mindig a zene a "gyógyszerem" a bajokra, vagyis egy darabig, utána had ne kelljen részletezem mihez nyúlok. Egy órával később már Stockholm-ba voltunk. Lassan baktattam a nagy tömegbe közbe Mike-ot keresve, de sehol nem láttam. Valaki hirtelen a vállamhoz ért, és ijedtembe az egyik utazótáskámmal lábon vágtam. Nos, pár másodperc múlva rájöttem nem kellett volna.
- Te jó Isten, Mike ilyet többet ne csinálj, majdnem megállt a szívem - vettem kapkodva a levegőt.
- Anyád szólhatott volna, hogy védőfelszerelésbe jöjjek, de a basszus mi a francot hordasz te a táskádba, díszkövet? Majdnem eltört a lábam - Erre a kijelentésre nevetve a nyakába ugrottam
- Hiányoztál Mike!
- Húha, elég nagy hangulatváltózásaid vannak, egyszer szétütsz, máskor meg nyakamba vetted magad. Különben te is hiányoztál Doris - mosolygott rám
- Akkor mindened meg van? Mehetünk? - kérdezte, én csak bólintottam egyet.
- Milyen volt az út? Először repültél, igaz?
- Igen először, és tetszett az első 5 percben, de utána már nem foglalkoztam vele - vigyorogtam rá Eközben oda értünk az autóhoz, amit had emeljek ki, egy fekete BMW terepjáró volt. Első látásra beleszeretem, alig várom, hogy kipróbálhassam. Lehet túl sokat bámultam, amit Mike is észrevett, és elégé csúnyán nézett rám.

- Eszedbe ne jusson! - Uhh, már késő
- Amíg nem lesz meg a jogsid, még rá nézni se nézhetsz, és meg sem foghatod!
- Akkor még is, hogy szállok be? Kinyitod az ajtót nekem? - Élveztem, hogy szívathatom
- Ha az kell, hogy ne tegyél benne kárt akkor, IGEN. - Duzzogva beszálltam az kocsiba. Mégis mit hisz, hogy egy fél disznóért vettem a jogsim? Az megint más dolog, hogy itt mások a szabályok,de sec-perc alatt bele jövők, vagyis jönnék, ha engedné!! Az út többi része csendbe telt. Majd egy órája autózunk, vajon mikor érünk már "haza"? Unalmamba megint el kezdtem a másik rossz szokásom, hogy a körömlakkom kaparászom ... igen, nem valami jó szokás! Hirtelen Mike törte meg a csendet.
- Ideges vagy, hogy rázod a lábad, és remeg a kezed? - Most erre még is mit válaszoljak? Igazából komoly elvonási tüneteim vannak, és hogy meghalnék egy-két tablettáért, de ezt nem mondhatom neki.
- Kicsit, tudod új környezet, új ez még nekem - mosolyogtam rá.
- Ez csak természetes, minden kezdet nehéz, de megéri - nézett rám biztatóan, én csak egy mosolyt küldtem felé. Ház ház ház....fa..fa...fa..sok fa!!  Ez még is hol a francba lakik, valami erdő közepén? Majd lekanyarodtunk egy utcába ahol hatalmas házak sorakoztak, gondoltam, hogy nem egyszemélyes garzonba lakik a kocsija alapján. Te szentséges Atya Úr Isten, egy ház körülbelül annyit ér, mint az egész ország ahonnan jöttem. Pedig nem mondható kicsinek. Egyre jobban tetszik az ötlet hogy ide küldött anyám.
- Nos, megérkeztünk, itt fogsz laki egy darabig, remélem tetszik - Öööö a tetszik az nem kifejezés.
- Persze, csodálatos ez a hely - ábrándoztam tovább.
- Akkor gyere, megmutatom belülről is - vette ki kezeim körül a csomagokat. Gyönyörű kert, hatalmas medence,kell ennél több? Nem hinném.
- Ez az egész ház valami mesés, mond csak, bankot rabolsz meló mellett? - nevetni kezdett. Most mi van? Komolyan nem értem, hogy lehet neki ennyi pénze. 4-5 éve még ott lakott ahol én, az anyával. Most meg egy kacsaforgó palotába és BMW-vel mászkál.
- Gyere, inkább nézd meg a szobád, merre nézzen a partra vagy a kertre? - Most komoly? Nálunk az lehetett a két választás, hogy az ágyon alszom vagy a földön.
- Imádom a tengert, szóval inkább azt - vigyorogtam rá
- Gondoltam, ezért szóltam Rosa-nak, hogy húzzon friss ágyneműt.
- Rosa? Ő kicsoda? - néztem rá nagy szemekkel.
- A ház vezető, majdnem minden nap itt van, és elvégzi a háztartás nagy részét - Na, jó nem hittem volna, hogy lehet ezt fokozni!De lehet! Házvezető? Tengerpartra néző szoba, és medence...ez egy álom!! Meg kell csípnem magam.
- Auu - jajdultam fel, Mike könnyével küszködött annyira nevetett.
- Te még is mért csipkeded maga?
- Mindegy, inkább had lássam azt a szobát - Tehetek róla, hogy ennyire kíváncsi vagyok? Na, jó ne válaszoljatok!
- Ez lenne az, érezd magad otthon - Ez valami csodálatos. Mintha nekem tervezték volna meg. Az egyik fal fekete volt fehér épületek voltak az alján. Pont olyan volt mint mikor megy le a nap és a házak árnyéka megjelenik falon. A többi fal ezüstös árnyalatú .Az ágy fejtámlája lila volt ahogy a takaró is .Rózsaszín és fehért párnák,fekete függönyök. Egy fehér asztal és egy szintén fehér szék.Ne is beszéljek a hatalmas plazma tévéről ami a falon volt . Imádom ezeket a színeket,az egész szobát. Azt hiszem szerelmes vagyok.
- Ja és az jutott eszembe, nem sokára el kell mennem pár órára, meg leszel? - Zökkentett ki, a szobám csodálásából. Hogy meg leszek-e? Szerintem hetekig el lennék itt, annyi minden van, amit meg kell néznem, ki kell próbálnom.
- Persze, hogy megleszek, menj csak - mosolyogtam rá.
- Akkor jó, ha éhes vagy szomjas lennél, lent megtalálod a konyhát, szolgáld ki magad, lassan Rosa is meg jön - bólintottam. Gyorsan elpakoltam a dolgaimat, körül néztem a szobámba, szívesen folytattam volna a szobám bámulását, ám a hasam ellenem fordult. Na jó, pár falatot bekapok, és folytatom. Vajon Mike már elmehetett? Lassan ballagok le a lépcsőkön, mikor hirtelen megszólalt a csengő. Most mi? Kinyissam? Ugyan már Doris, mi vagy te öt éves, jó hogy kinyitod!
Lenyomtam a kilincset, mosolyogva nyitottam ki a hatalmas ajtót ám azonnal lefagyott a vigyor az arcomról, mikor meg láttam ki áll az ajtóban! Még is mi a francot keres ez itt???

                                                                        Mike háza

                                                                    Doris szobája

1.fejezet - Új kezdet?

Sziasztok!

Megérkeztem az első fejezettel! :)Nagyon remélem elnyeri a tetszéseteket, és olvasni fogtok! Nagyon örültem a hozzászólásoknak,válaszoltam is rájuk!Ajánlok egy zenét, igazából nem a részhez kapcsolódik. Hanem, hogy mi, miért lett. Aki eddig nem értette, az remélem ebből a videóból kiderül. A többi majd szép sorjában! Jó olvasást! :)

 

Nem vagyok boldog ,csak megtanultam mosolyogni..!

Christina Aguilera - I'm OK!

- Jól van már anya, le fogom késni a gépet, különben is te akarod, hogy annyira menjek!- Hihetetlen, hogy képes még itt is háromszor meg nézetni a bőröndömet, hogy meg van-e minden.
- Jól van, kicsim csak azt akarom, hogy minden meg legyen, és főleg hogy veled is minden rendben legyen! - Erre a kijelentésre inkább nem szóltam semmit, úgy csinál, mintha nagyon érdekelné, mi van velem.

/Pár órával korábban/

- Kész vagy, mehetünk? - rontott be anyám a szobámba.
- Igen, mindent összepakoltam, de tehetnénk egy kitérőt a kórházba? - Reménykedtem, hogy elköszönhetek apától, végül is ki tudja, meddig maradok azon az átkozott helyen!
- Rendben, de ne sokáig, mert egy órával előbb legalább ott kell lennünk.
- Jó, gyors leszek!- Felkaptam a bőröndjeimet majd egy utolsó pillantást vetettem a szobámra, ami igazából nem is fog hiányozni. Minden cuccomat beraktam a csomagtartóba és bepattantam az anyósülésre.
- Ne haragudj a nővéreidre, hogy nem tudtak eljönni elköszöni, rengeteg dolguk van, de üzenik, hogy puszilnak, és hogy vigyázz magadra - Persze ezt még ő maga se hiszi el. Nevetséges, inkább nem üzentek volna semmit még az is jobb lett volna a kétszínűségnél! Nagyon jól tudom, hogy cseppet sem érdeklik élek-e egyáltalán vagy épp meghaltam.
- Nem baj, úgy se szeretek búcsúzkodni- Utolsó fél órába nem fogok belekötni senkibe, játsszák csak a szerepet. Időközben oda értünk a kórházhoz és gyorsan ki is pattantam a kocsiból.
- Sietek - és már ott sem voltam. Ahogy beléptem a kórházba megcsapott az a kórházszag, amitől a gyomrom még mindig felfordul, mint mindennap az utóbbi két hónapba. Mindig félve léptem be a 6-os szobába, rettegtem, hogy mire megyek oda. Egyik nap jól volt, elbeszélgetünk, másik nap meg se ismert, össze-vissza beszélt.
Vajon most mi vár? Meglepetésemre egyik sem, ugyan is apám nem volt az ágyban. Még is hova tűnhetett? Járni se tud. Szerencsémre pont jött a főorvos asszony vizitre.
- Elnézést doktor nő, zavarhatom egy percre?
- Persze, miben segíthetek? - kérdezte mosolyogva
- Édesapámhoz jöttem be, de nem találom sehol, esetleg át rakták másik szobába?
- Denis Morgan az édesapja? - bólintottam
- Ma reggel haza engedtük, már nagyon haza szeretett volna menni, és nem láttam akadályát. - hihetetlen és még nem is szólt, hisz mindennap meglátogattam erre még annyit se kapok, hogy felhív vagy ír egy kib*szott SMS-t. Hirtelen doktor nő hangja rángatott ki gondolatbeli dühöngésemből.
- Nem is szóltak magának? - kérdezte furcsán. Amit nem is csodálok, mivel az lenne a természetes, hogy szólnak rögtön, de nálam ugyebár semmi se természetes.
- Nem, biztos elfeledkeztek róla, de most rohannom kell, még egyszer bocsánat a zavarásért, viszlát.
- Viszlát
Nagyokat lépkedve siettem a kocsihoz és még mindig nem hittem el hogy nem szóltak. Most elmegyek és majd megint én leszek a rossz, aki nem köszönt el a beteg édesapjától. Na, de már igazán megszokhattam volna, hogy mindenki elfeledkezik rólam, vagy épp leszar.
- Azért ennyire nem kellett volna sietni, vagy apád megint elemébe volt? - nézett rám anyám mikor beültem mellé
- Nem, már haza engedték - Na most mindjárt kapom a hegyi beszédet..
- Nem is szólt? Látod én meg mondtam, hogy apád még így se foglalkozik senkivel csak magával .. blablablba - Mondtam én, de szerencsére kifejlesztettem azt a technikát, hogy hogyan zárjam ki a rikácsoló okoskodó dumáját.
- Jó, mindegy nem szóltak kész akkor nem köszönök el tőle, ennyi.
- Jól van, te tudod - Persze, hogy tudom, főleg akkor tudok mindent mikor el kell hallgattatnom. Na. végre megérkeztünk, el se hiszem, hogy örülök ennek..

- Mindennap írjál, hogy mi van veled, egyél rendesen és az ég szerelmére ne keveredj semmibe létszíves, Mike a reptéren fog várni-oktatott ki és magához ölelt. Na, várjunk csak mi az, hogy magához ölelt? Lehet, hogy ő is valami betegségbe szenved?!
- Jó-jó, és kérlek, anya bízz már meg bennem,de gondolom Mike úgyis a sarkamba lesz mindig - Még belegondolni is rossz még pisilni se mehetek anélkül, hogy valaki ellenőrizné.
- Ő is dolgozik, nem tud mindig szem előtt tartani azért kértem, hogy viselkedj, és ne hozz rám szégyent - Ennél nagyobbat? Ugyan már!
- Rendben .Szia - próbáltam mosoly erőltetni az arcomra
- Ajj kicsikém vigyázz magadra , Szia - szorított magához. Ez hihetetlen már másodszorra, most kellene aggódnom?
- Jó, te is - azzal felkaptam a bőröndöm és elindultam . Tudtam, hogy valami meg fog változni dehogy jó dolog lesz-e , nem tudom. De azt az egyet tudom, hogy "Ma kezdődik el az életem" úgy Isten igazából.