14.fejezet - Vallomás

Sziasztok! Megérkeztem a fejezettel. Remélem ez is elnyeri tetszéseteket. Köszönöm a komikat,válaszolni fogok rájuk. :) Remélem ehhez is fogok kapni párat. Jó olvasást!

Eric Saade - Hotter Than Fire

Mi a jó istent csinálok én? Lassan eltoltam magamtól. Remélem ez csak az alkohol miatt történt.
- Ezt nem kellett volna. Kell egy kis friss levegő - Kimentem a hátsó ajtón és levegőt próbáltam juttatni a tüdőmbe. Nem nagy sikerrel. Zörgést hallottam. Sötétben nem sokat láttam. De ahogy közeledett felém az a bizonyos személy vagy is próbált, megláttam arcát.
- Eric? Minden rendben? - Mentem oda hozzá, ugyanis állni nem tudott, nem ám menni.
- Mért érdekel? Menj vissza enyelegni a hercegedhez. - Szóval látta. Mindegy még se hagyhatom itt egyedül.
- Na, gyere, hazaviszlek - Akartam megfogni a karját, de kirántotta.
- Nem kell segíteni, itt van a kocsim - Most ezt komolyan gondolja? Így akar vezetni? Na, azt már nem!
- Normális vagy? Így akarsz vezetni? Gyere, ott egy taxi haza viszlek és eltűnők utána. - Végül is bele egyezett. Beültünk az egyik taxiba. Út közben írtam egy SMS-t Alex-nak, hogy ne keressék Eric-et. Nate-nek meg, hogy elmentem és hogy holnap beszélünk. Van miről. Viszonylag hamar oda értünk, gyorsan kifizettem. Nagy nehezen kiszedtem a kocsiból. Az 3 perces út, míg felérünk a lakásába. Inkább 3 órának tűnt. Gyorsan bevittem a szobájába és ráfektettem az ágyra. Levettem a kabátját, a cipőjét majd próbáltam be takarni. Épp készültem el menni mikor megszólalt. Azt hittem alszik.
- Tudod min gondolkoztam? - szólalt meg rekedt hangon.
- Azon, hogy hogy ítélhettelek, hiszen te csak akarsz lenni valaki. Mindenki követ el hibát. Én is sokat küzdöttem, hogy az legyek, aki vagyok. De én még esélyt sem adtam neked. Tudod, nagyon megijedtem mikor olyan állapotba voltál, egész éjszaka nem aludtam, csak gondolkoztam. Reggel elmentem hozzád, hogy bocsánatot kérjek, de megláttalak azzal a sráccal, és inkább elmentem. Amikor bent voltál a kórházba, megint bunkó voltam veled, mikor te csak aggódtál értem. Az éttermes incidensről nem is beszélve. Amikor Alex mondta, hogy meghívott akkor nagyon örültem, mivel azt hittem beszélhetünk. De te megint azzal a pasival voltál, és ahogy láttam nagyon jól elvoltatok. De mit is vártam? Hiszen mindent én szúrtam el. Ha meghallgatlak, akkor most nem ez lenne. - Őszinteség rohamot kapott? Ezek szerint igaz, aki részeg mindig igazat mond.
- Nem csak a te hibád, hiszen én nem mondtam el, és ez nem kis dolog. Nem kellett volna mindet a fejedhez vágnom, sajnálom. Nate-el meg nincs semmi közünk egymáshoz, akkor este megkértem, hogy maradjon ott mivel Mike nem volt otthon. A bulin pedig az alkohol miatt éreztünk így magunk. Vagy is részemről igen. Én csak barátként tekintek rá. De ha már itt vagyunk, te sem voltál egyedül, sem a bulin sem az éterembe.
- Őt már régóta ismerem, együtt dolgozunk egy számon. Ennyi - Aha azért volt mindig vele.
- Most már úgy is mindegy. Pihenj.
- Nem akarsz itt maradni? - Most mit válaszoljak?
- Kérlek! - Na jó, ne nézzen már rám így.
- Rendben - egyeztem bele, levettem a kabátomat, cipőmet, és befeküdtem mellé. Vajon tényleg igaz, amit mondott? Valóban így érez? Ezekkel a kérdésekkel aludtam el. Elég korán ébredtem, az óra kilencet mutatott még csak. Eric édesen aludt mellettem, párnáját szorongatva. Valami fájdalomcsillapító kellene a fejemre. Áhh hülye másnaposság. Keresgélni kezdtem a szekrényekbe. Szerencsére találtam. Nézegettem a kapszulákat. Egyet? Kettőt? Nem! Csak egyet. Gyorsan bevettem. Majd az ágy melletti kis asztalra is raktam egy tablettát és egy pohár vizet. Össze kéne neki dobni egy reggelit. Talán majd segít a másnaposságán. Tojásrántottánál maradtam. Hamar kész van és még le is tudok lépni mielőtt felkell. Kiraktam egy tányérra.
- Hmm mi ez a finom illat? - Úristen majdnem megállt a szívem. Oké az, hogy lelépek mire felébred, nem igazán jött be. Lassan megfordultam. Bár ne tettem volna. Ugyanis egy szál törölközőben állt mögöttem, vizes hajjal. Hogy nem vettem észre hogy fürdik, főleg, hogy itt van mögöttem. Nagyot nyeltem, majd próbáltam valami értelmes választ adni.
- Öhm gondoltam össze dobok egy reggelit, mert hátha éhes leszel - remegett a hangom. Nem tudtam levenni róla a szemem
- Köszönöm, tényleg éhen halok. Ja és a gyógyszert is életmentő volt. - vigyorgott. Direkt csinálja ezt igaz? Rögtön neki állt.
- Te nem eszel? - nézett rám
- Nem vagyok éhes, kösz.
- Na, egy falatot.- nyújtotta felém a villáját.Elfogadtam a falatot. De most mért ilyen velem? Amíg befejte a reggelit, addig elmosogattam. Majd hirtelen mögöttem termet, berakta a mosogatóba a tálat,
- Köszönöm, ezt a finom reggelt, meg mindent - puszilt a nyakamba. Most meg ez. Mit akar ez megölni??
- Nincs mit köszöni - remegett a hangom. Csudába már hogy nem tudok normálisan beszélni, ha a közelembe van. De ahogy észrevettem évezte a helyzetet. Csak azt nem értem mért szórakozik velem. Oké még mindig nem mozdul mögülem, nekem viszont mennem kéne.
- Most már hogy rendben vagy, megyek - próbáltam arrébb tolni. Nem igazán ment, inkább még jobban remegett a kezem, ahogy hozzá értem izmos mellkasához.
- Mért akarsz menni? - hajolt közelebb. Ha ez egyáltalán lehetséges. Az orrunk szinte összeért.
- Mert... - Nem tudtam befejezni, mivel lecsapott az ajkaimra. Ilyen érzelmes csókot életembe nem kaptam. Akaratlanul és át öleltem, és beletúrtam a vizes hajába. Add már fel Doris, nem tudsz neki ellenállni. Levegőhiány miatt kénytelenek voltunk elválni.

- Na, jó, nem értelek egyszer elküldesz a francba, most meg ez - Szólaltam meg mikor végre újra kaptam levegőt.
- Ilyen vagyok - vigyorgott.
- De komolyan megbántam mindent. Nagyon sajnálom, ahogy beszéltem veled. Nem kezdhetnék új lappal? - nézett rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel.
- Én is sajnálom, hogy hazudtam neked. De csak akkor próbáljuk meg, ha tényleg komolyan gondoljuk. - néztem rá komolyan.
- Akkor nincs semmi hazugság rendben? - bólintottam. A romantikus pillanatot a csengő zavarta meg.
- Kinyitnád, amíg felöltözök? - kérdezte, de már bent volt a szobába. Ahogy megláttam ki áll az ajtóba rögtön elment a kedvem. A szőke cicababa áll előttem.
- Szia, mi még nem ismerjük egymást, Tone Damli vagyok - Most már tudom honnan ismerem.

  
- Nos, az a három személy pedig nem más, mint Aggie, Tracy, és az utolsó pedig Audry. - Ezek szerint sikerült, hogy ne kerüljek be. Vagy tényleg nem voltam jó?
- Köszönöm, hogy eljöttetek, köszönöm a másik zsűrinek Tone Damli-nek. Sziasztok - Gyorsan összeszedtem a cuccaim és indultam volna, mikor nem jön velem szembe velem az idegesítő hugica meg a nővérkéje.
- Mondtam, hogy ez lesz feleslegesen pazaroltad az idődet. Kereshettél volna valami magadhoz illő munkát. - fintorgott a kacsa szájával.
- Egy tanács a tánc nem a te világod, ha azt akarod, hogy legyen belőled valaki. Akkor inkább menj el mondjuk, takarítónak vagy kukásnak ott megállnád a helyed. - vigyorgott rám Tone.




- Tudom már ki vagy, az a kis szerencsétlen a versenyről. Még mindig azt hiszed jól megy? - Ha nem hagyja abba, vigyorogva tépem meg.
- Akkor lehet elhittem, hogy az vagyok, de mára rá jöttem, hogy féltetek tőlem azért mondtátok azokat. Mindenki tudja, hogy a hugicád és az két idióta barátnői miattad jutottak be a csapatba. Volt értelme? Hol van az a bizonyos csapat? Mert én egy híres énekes mögött nem láttam őket. Esetleg mögötted, de te se vagy már mai csibe - Jól esett ezt a dühöt ki adni magamból.
- Azt ajánlom, hogy ne merd el mondani Eric-nek, hogy ismersz vagy bármi mást, mert nagyon megfogod báni. - Eddig Dean, most végre megszabadultam tőle, most meg ez. Vége lesz ennek egyáltalán?
- Tone, mit keresel te itt? - Jött ki Eric a szobából, teljesen felöltözve.
- Ja, csak meg akartam beszélni, hogy hogy legyen az utazás. Mivel már a felvétel meg van, neki is állhatunk a forgatásnak - Miféle forgatásnak?
- Csak nem tudtam, hogy itt van az egyik barátod - Emelte ki a barát szót. Na, most fogsz koppanni édesem.
- Doris a barátnőm, sikerült mindent megbeszélnünk - karolta át a vállam, és adott egy puszit arcomra. Na, erre mit mondasz?
- Öö értem - hebegett habogott. Haha
- Majd délután a megbeszélésen megbeszélünk mindent, rendben? Most van egy kis elintézni valónk, meg próbánk is lesz. - Többes szám?
- Ez azt jelenti..
- Igen azt, hogy üdv megint a csapatba - mosolygott rám. Nem hiszem el, ez a nap nem is lehetne szebb, főleg, hogy ez a felfújt nőszemély is végig hallgatta. Még is lesz valaki a szerencsétlenből, mi?
- Persze akkor ott találkozunk. Sziasztok. - mosolygott ránk. Fúj.
- Tudtad, hogy imádlak - öleltem meg jó szorosan.
- Eddig még nem, de tudod mikor hiszem el? - oké szóval játszunk.
- Na mivel?
- Egy csókkal beviszontláthatnád - jelent meg kaján vigyor a képén.
- Akkor nem továbbra se fogod elhinni - dugtam ki rá a nyelvem, majd próbáltam kimenni az ajtón. De karomnál fogva vissza rántott.
- Ez nem kérés volt, hanem parancs - majd ajkaimon éreztem ajkát. Nyelvünk szinte táncot járt. Majd megérez kezét a hátamon majd a fenekemen.
- Előbb még nem akartál menni? - húzódtam el tőle nagy nehezen..
- Az még előbb volt - akart megint megcsókolni.
- Nem, nem, menjünk. Mivel még haza kell mennem át öltöznöm, úristen - Ennyire hülye csak én lehetek. Nem szóltam Mike-nak, hogy nem megyek haza, biztos aggódik.
- Mi a baj?
- Az hogy nem, hogy nem megyek haza. Szóval igyekezzünk. - Összekaptuk magunkat majd beültünk a kocsiba. Remélem Mike nem kerestet a rendőrökkel.
- Hahó, van itthon valaki? - Félve léptem be az ajtón.
- Hol a francba voltál? Ohh már értem
- Figyelj, tudom, hogy szólnom kellett volna, de Eric nem volt valami jó állapotba ezért ott maradtam vele. Teljesen ki ment a fejemből, hogy szóljak. Ne haragudj. - néztem rá boci szemekkel. Rá nézett az összekulcsolt kezünkre rögtön elmosolyodott.
- Na, jó most utoljára elnézem, de ha még egyszer előfordul, nem csak te kapsz - nézett Eric-re. Mindhárman elnevettük magunkat. Felmentem átöltözni, beraktam egy toppot és egy gatyát a táskámba. Nappaliból hangos nevetést hallottam, ezek szerint elvannak.
- Na, kész vagyok, mehetünk? - elköszöntünk és mentünk is a táncterembe. Jó lesz újra táncolni és a többiekkel lenni. Ahogy beléptem az ajtón mindenki a nyakamba ugrott, szóval ide szólt.
- Sziasztok, srácok. - mindenkit egyesével jól megölelgettem.
- Na, jó, elég legyen már, én is itt vagyok - durcáskodott Mr. Popular.
- Jaj, ne haragudj haver téged is szívesen megölelgetlek - akarta megölelni Alex, de ellökte. Mi csak röhögtünk rajtuk. Hiányzott már ez az egész.
- Na, de térjünk a lényegre. Mikor mész Ibizára? - kérdezte Edin Erictől. Hogy hova? Minek megy oda?
- Minek mész te Ibizára?
- Ott forgatjuk le Tone-val a klipet, tudod, amiről beszéltünk - Hogy is felejthetném el, de pont vele és pont oda?
- Meddig lesztek ott? - Biztos csak egy-két nap.
- Egy hét, ha minden jól megy. - Ha minden jól megy? Szórakozik?
- Nyugi, mindennap beszélünk és észre se veszed, hogy milyen gyorsan telnek a napok. - Ühüm.
- Meg annyit kell majd próbálni a turnéra, hogy még levegőt is elfelejtesz venni - Egyre jobb.

***

Ma jön haza Eric elvileg. Meg várták, míg kész lesz a felvétel. Szerencséjére betartotta a szavát, mindennap beszéltünk, bár így se voltam nyugodt. Főleg, hogy nem árult el semmit a klippel kapcsolatba. Rossz érzésem van. Egész héten próbáltunk a srácokkal, már lassan járni se tudok, annyira izomlázam van. Most itt ülünk nálunk, és várjuk, hogy leadják a videót. Nem tudom, mért kell annyira titkolózni, még is csak egy klip. Na, mindegy. Elindult a visszaszámlálás. Rendben volt addig a pontig, míg meg nem láttam mi van Tone-n, és hogy az ölében ül. Eric Saade kerülj csak a kezeim közé!

13.fejezet - Hibák sorozata

Sziasztok! :) Megérkeztem ! Nem fűzők hozzá semmit,ugyan is szenvedek a netemmel. -.-" Köszönöm szépen a komikat,amit rendbe jön a net, válaszolok rájuk :) Jó olvasást! ;)

Alex Clare - Too Close

-Hé Doris hallasz? - zökkentett ki Alex hangja.
- Öö igen, persze. Hogy van? Nem lett semmi baja, ugye? - tettem fel a kérdéseket egymás után.
- Még nem tudom, most érek oda a kórházhoz. Csak szólni akartam.
- Köszönöm. Én is mindjárt indulok. Szia. - majd meg sem várva a válaszát leraktam.
- Mi történt? - kérdezte Mike rémült arccal.
- Eric-nek balesete volt. Beviszel a kórházba? - bólintott, és már indultunk is. Ez is az én, mert meglátott minket és azért rohant el. Meg akart bocsátani? Vagy mért jött ide? Tényleg aggódót értem? Megbolondulok, ha valami baja lesz. Ahogy beértünk meg is láttuk Alex-ot.
- Jól van? - kérdeztem rá rögtön arra, ami érdekelt.
- Persze, enyhe zúzódásai vannak, meg agyrázkódása. Ma estére bent tartják.
- Bemehetek hozzá? Csak pár percre - bólintott. Lassan közelítettem a szobája felé. Vajon hogy reagál, hogy itt vagyok? Lenyomtam a kilincset és beléptem, épp aludt. Arca tele volt karcolással, de még így is jól nézett ki. Leültem a mellette lévő székre és csak néztem. Laposan nyitogatta a szemeit. Majd mikor meglátta ki ül mellette rögtön magához tért.
- Hogy érzed magad? - kérdeztem félénken.
- Jól vagyok, feleslegesen jöttél ide - fordította el a fejét. Nem is vártam mást.
- Csak tudni akartam jól vagy-e. Tudom, hogy utálsz, szóval akkor el is megyek. Jobbulást - indultam el, mikor utánam szólt.
- Doris!
- Hm? - fordultam hátra
- A táskád ne hagyd itt - A táskám? Komolyan az miatt szólt?
- Tényleg, kösz hogy szóltál - majd ki mentem. Az ajtónál majdnem föl lökött egy szőke nő úgy rohant be Eric szobájába. Ki lehet?
- Na? - nézett rám Mike.
- Mehetünk. Szia, Alex


- Na, mit beszéltetek? - kérdezte nagybátyám a kocsiba.
- Semmi érdekeset, megkérdeztem hogy van. Ő azt mondta jól, és hogy nem kellett volna be mennem, ennyi. - Ha ennyi lenne, akkor mért érzed azt a nagy gombócot a torkodba? Mért fojtogat a sírás?
- Be kéne mennem a céghez egy két papírért, nem baj? - nézett rám
- Nem, dehogy. Addig meglátogatom Nate-t
- Úgy látom jobba letettek. - mosolygott rám
- Igen, nagyon hálás vagyok neki. - mosolyogtam én is vissza, amíg Mike bement az irodába, addig én meg kerestem Nate-t. Kopogtam. Amire rögtön jött a válasz.
- Szia - dugtam be a fejem az ajtón
- Szia, gyere csak - vigyorgott rám.
- Gondoltam benézzek, ha már itt vagyunk.
- Ez kedves, de van valami baj, igaz? Látom az arcodon - Micsoda ez a srác, valami jós? Mellékesen nem nézz ki rosszul. Jól áll neki az öltöny.
- Igen, mint mindig. De nem akarom, hogy azt hidd azért jöttem ide. Így is én jövök neked eggyel. Szóval? Valami program? Mozi, vacsi? Persze én állom. - nevettem
- Igazán nem tartozol semmivel - Még szerény is, ez tetszik.
- Ne szórakozz már, én is nagyon örülnék neki. Na? - vetettem be a kiskutya szemeket.
- Na jó, ne nézz így rám. - nevetett - Rendben. - Na úgy látszik a kutya szemek beválnak. Többet fogom alkalmazni.
- Szerencséd. Mikor végzel? Kajálunk valamit?
- Sajnos ez nem fog menni, rengeteg dolgom van. De mit szólsz, holnap egy ebédhez?
- Oké, ismered a táncterem mellet lévő éttermet? - Nem azért megyek oda, mert oda mentünk Eric-el. Hanem mert szeretem azt a helyet, nyugis.
- Persze, akkor délbe, úgy jó?
- Igen, akkor ott. Szia - adtam két puszit neki. Vártam a holnapot. Örülök neki, hogy találkoztam velem. Végre valami jó is történik.

***

Készülődtem az ebédre. Jól akartam ki nézni nem feltétlen akartam kiöltözni. Egy farmert, egy fehér bő fazonú mintás felsőt választottam, egy bőrkabáttal. Körmömet kékre festettem. Hajamat kiengedtem, egy kevés kis smink és kész is vagyok. Bedobáltam a táskámba mindent és indultam is. Taxival, mi mással. Ugyan is egyes emberek, nem mondok nevet - Mike - nem engedik, hogy vezessem a kocsiját. Rá néztem telefonomra, most kivételesen nem kések. Kifizettem és mentem is be. Nem sokan voltak, de pont ezért szeretek ide jönni. Nate egyik asztalnál ült. Egy szürke csinosabb pulcsiba, ami alatt egy fehér póló volt, és egy egyszerű farmert viselt. Ahogy meglátott rám mosolygott. Kicsit deja vu érzésem volt.
- Szia
- Szia - öletem meg.
- Sokat vártál?
- Nem, én is pár perce érkeztem. Rendeltem egy forró csokit, remélem szereted. Mert oda kint nincs valami meleg. - Milyen figyelmes.
- Persze, imádom, köszönöm. Na de rendeljünk valamit, mert nem reggeliztem és most már éhen halok. Megkaptuk, rögtön keresgélni kezdtem. Hmm. Finomabbnál-finomabb kaják vannak. Most mit válasszak?
- Te mi... - de nem tudtam befejezni. Ugyan is észrevettem egy pár közeledni,de csak a nőt láttam, de felettébb ismerős volt. de ahogy leültek már meg láttam kivel volt és azzal a bizonyos személlyel pont összenéztünk...
- Mi annyira érdekes? - fordult meg Nate is.
- Áá már értem.
- Csak meglepődtem, hogy már kiengedték a kórházból, ennyi - próbáltam mosolyt csalni arcomra. Igazából nem ez az egy dolog volt. Ki lehet ez a nő? Olyan ismerős.
- Egy pillanat, ki megyek a mosdóba. - Ahogy beléptem volna valaki el kapta a karom.
- Te meg mit keresel itt? - Éterembe mit szokás? Enni, nem?
- Tudod ki akartam festeni a lábkörmeimet. Piros legyen vagy rózsaszín?-néztem rá gúnyosan.
- Jaj de humoros valaki.
- Te kérdezel hülyeségeket. Mint látod, egy barátommal ebédelek. Te?
- Semmi közöd hozzá - kezdet el flegmázni.
- Ja, már értem. Szóval te számon kérhetsz, de én nem? Tudod mit, nem is érdekel. - azzal a lendülettel ott hagytam.
- Mehetünk? - kérdeztem El ment az étvágyam.
- Persze - Gyorsan kifizettem az enyémet ugyan is nem hagyta, hogy kifizessem az övét.

- Jól meghívtalak - nevetem mikor már a kocsiba ültünk.
- Nem vagy semmi miatt adósom, szóval. - állt meg házunk előtt.
- Jó, legalább gyere be. Desszertre úgysem volt időnk, valamit összedobhatnánk, na?
- Na, jó - egyezett bele.
- Na, szuper, gyere. Mit csináljunk? Palacsinta valami finom öntettel?
- Palacsinta? Azt hittem valami gyümölcs torta vagy csoki torta. Milyen asszony lesz belőled? - Ch..Minek nézz ez engem?
- Már ne haragudj, de nem vagyok, valami nagy cukrász, szóval ezzel kell beérned. Megszoksz vagy megszöksz.
- Attól függ milyen lesz az a palacsinta. Ha jó maradok, ha nem már itt sem vagyok - Ezt a kijelentését egy hasba ütéssel jutalmaztam.
- Naaa - Nem ment minden zökkenő mentesen. Ugyanis kétszer kellett neki állni a palacsinta tésztának, mivel kedves Cooktám összekeverte a sót a cukorral. De a végén finomra sikerült. Majdnem megfulladtam a finom édességtől annyira nevetem. Épp a nappaliban beszélgetünk mikor megszólalt a telefonom. Alex? Mi lehet már megint?
- Igen - vettem fel a telefont.
- Szia Doris, csak azért kereslek, hogy van-e programod ma estére? Mivel ma van szülinapom, és egy hatalmas bulit rendezek. Na? - Egy buli? Ahol biztos ott lesz Eric is? Mért is ne?
- Tényleg? Boldog Szülinapot! Persze,ott leszek. Vihettek magammal valakit?
- Köszönöm. Persze, akkor üzenetbe elküldöm a címet. addig is szia - lerakta.
- Van kedved bulizni ma este? - fordultam a nappaliba ülő srácra.
- Mért is ne - mosolyodott el.
- Oké, akkor menj készülődni, addig én is kész leszek. De előtte még el kell mennem venni valamit. Korábban tudsz jönni, és akkor beugrok valahova?!
- Persze, akkor hétre itt vagyok, és akkor még nyitva van minden. Na, szia - adott két puszit, majd magamra hagyott. Hogy normális vagyok-e? Nos, nem hiszem. De végre élvezni akarom az éltetett. Mint egy rendes 19 éves lány. Felvettem egy színes strasszos mini ruhát, hozzá egy arany cipőt, és hozzá illő táskát. Hajamat kisimítottam, és egy kicsit erősebb sminket raktam fel. Felvettem a kabátom, és már mentem is, mivel már itt voltak értem. Beugrottunk egy ékszerboltba. Valami egyedit akartam
neki. Meg is találtam neki. Egy nyakláncot, amin a "dance" felírtat, egy idézet, és egy kalitka kulccsal. Alex úgy is szereti az ilyeneket. Ahogy kifizettem, rohantunk is a bulira. Kíváncsi vagyok mi lesz


Remady & Manu L feat J-Son - Single Ladies

- Nem is mondtam mennyire csinos vagy. - mosolygott rám.
- Köszönöm szépen, te is nagyon jól nézel ki - Kék ing volt rajta, egy sötét farmer, és egy bőrkabát. Kék inge pont kiemelte a gyönyörű szemeit.
- Na, menjünk - sóhajtottam egyet. Elég sokan álltak a bejárati ajtónál, szóval nem szűk körű lesz. Legalább el tudunk vegyülni a tömegbe. Erősen szorongattam az ajándékot, miközben szememmel Alex-ot kerestem. Huu, mennyien vannak. Megfogtam Nate kezét nehogy elveszítsük egymást ekkora tömegbe.
- Áá, sziasztok - üdvözölt a szülinapos
- Szia. Boldog Szülinapot - adtam oda neki az ajándékot és adtam két puszit.
- Jaj be se mutattalak. Ő itt egy barátom, Nate Archibald, ő vele pedig egy darabig egy csapatba táncoltunk Alex Jafarzadeh - Kezet ráztak.
- Igyatok, amennyit csak akartok, én álom. - vihogott. Úgy látom már nem volt szomjas. Oda mentünk a pulthoz, és mindegyikünk rendelt egy italt. Egyre jobban indult be a buli, már mindenki cipő nélkül táncolt, vagyis a lányok. Lehet én is így fogok járni. Ahogy néztem az embereket, megláttam Eric-et, és a szőke pipijét. Ezt mindenhova elviszi magával? Még mindig nem tudom,honnan olyan ismerős. Megőrjít.
- Jössz táncolni? - kérdeztem partnerem.
- Nem igazán vagyok valami jó táncos - szabadkozott.
- Ugyan már, itt vagyok - biztatóan mosolyogtam rá. J-son száma ment a Single ladies, imádom. Megfogtam a kezét, és bevittem a tömegbe, majd kecsesen kezdtem el rázni a csípőm. Végéré nagyon bele jöttünk mindketten. Egymáshoz simulva táncoltunk. Nem is tudom hány szám ment le, de nem érdekelt, ahogy az sem hogy ki nézz. Körülnéztem, mindenki bulizott, táncolt. De meg akadt a szemem az egyik asztalnál, ott ült, és egymás után itta a feleseket, felénk nézet. Gyorsan elkaptam a tekintettemet, nem fogom hagyni, hogy elrontsa az estém. Jó pár koktélt megittunk az este folyamán. Egyre jobban felszabadultabbnak éreztük magunkat. Egy lassabb szám következett. Nate felkért arra hivatkozva az jobban megy neki. Elfogadtam. Túlságosan is bele éltük magunk az érzelmes táncba, ugyanis a következő pillanatba azon kaptam magam, hogy hosszú csókba forrnak össze ajkaink.

Újabb díj! :)

                                          Nagyon szépen köszönöm a díjad: Denise, Deveczke

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Írj 11 kérdést!
4. Küld tovább 11 blognak!
11 dolog:

1.Nem árulok el újat azzal,hogy nagyon szeretem Ericet,és a zenéjét.

2.Imádom a színes körömlakokat.

3.Rossz szokásom,hogy ha ideges vagyok, lekaparom a körömlakom. Ne kérdezzétek mért!

4.Két nővérem van.

5.Szeretnék minél hamarabb külföldre költözni.

6.Szeretnék egy tetkót,csak még anyámat kéne meggyőznöm! :D

7. Ha már hetediknél tartunk az a kedvenc számom.

8. Nyolcadikán születtem.

9.Nagy Tvd fan vagyok, vagyis Vámpírnaplók.

10.Imádom Ian Somerhaldert és Chace Crawfordot. :D

11.Kedvenc színem a fekete. Én vagyok az új fekete özvegy. XD

Válaszolj 11 kérdésre:

1. Olvasni vagy filmeket nézni szeretsz jobban?

   Mindkettőt. Bár a filmezés nem mindig jön össze,bizonyos okok miatt! XD
2. Voltál már szerelmes?

    Nem hiszem! 

3. Ki a kedvenc zenészed?

Huh. Nagyon sok van. Szeretem Ericet,Linkin Parkot,The Scriptet, 30 seconds To Marsot, Kelly Clarksont.stb.. 4. Milyen tulajdonságokkal jellemeznéd magad?

   Érzékeny,megbízható,talán egy kicsit naiv is.
5. Milyen közösségi oldalakon vagy megtalálható?

  Szerintem mindenhol. Facebookon,Twitteren.
6. Van valamilyen függőséged?

Káros nincs. Zene függő vagyok. :)
7. Milyen világeseményre szeretnél kijutni?

   Valamelyik kedvencem koncertjére.
  8. Ki a példaképed?

   Igazából nincs. De ha kell mondani, akkor Eric. Mivel ő igazán megküzdött azért,hogy most ott legyen ahol van.
  9. Ha van, miért pont ő?

 Indokoltam az előzőbe.
10. Kedvenc márka?

 Nincs. De nagyon szeretnék egy Beats-es fülhallgatót *-*
11. Szeretnél tetoválást? Ha igen, milyet?

Ahogy le is írtam,igen,szeretnék. Most épp puhítom anyut. XD A csuklómra,egy írást! :)

Kérdések:

1.Kedvenc szám? Miért?

2.Miért kezdted el írni a blogod?

3.Hogy akarod látni magad 10 év múlva?

4.Kedvenc énekes/nő?

5.Kedvenc színész/nő?

6.Kedvenc film/sorozat?

7.Mit szeretsz csinálni szabadidődbe?

8.Hova szeretnél eljutni? (Ország,város)

9.Szerinted létezik lány és fiú között barátság? 

10.Ha igen/nem miért?

11.Hogy jellemeznéd magad?

Akinek küldöm: ( Nem lesz 11)

RiceAngel

Csillu

Dóra

12.fejezet - Rossz hír

Sziasztok! Megérkeztem a fejezettel. Nincs hozzáfűzni valóm,meg erőm se sajnos.Ugyan is elkapott engem is valami vírus, ami az egész családot ledöntötte. Mert engem mért ne hagyott volna ki? -.-" Na jó, nem untatlak titeket a hülyeségeimmel. A hat kominak nagyon örültem,és válaszoltam is rájuk. Jó olvasást! :) ♥

One Republic - Apologize

Eric szemszög:

Lehet, hogy kicsit durva voltam vele. Nem, Eric térj már észre, hazudott neked, nem is akármibe. A gondolkozásomból Alex zökkentett ki.

- Héé haver, minden rendben?

- Igen, mért ne lenne? Sikerült a ruhákat elhozni? - tereltem a témát.

- Persze, itt van minden, majd csak be kell rakni az autóba.

- Oké, azt már elintézem

- Ha már nincs szükséged semmire. Akkor ellépek. Megleszel? - kérdezte aggódva. Mit félt mindenki?

- Igen, menjél - erőltettem mosolyt arcomra. Gyorsan összepakoltam a ruhákat, és a többi szükséges cuccokat, az összeset kivittem az autóba.

- Nocsak, nocsak, kit lát két kicsi szemem - hallottam meg Doris hangját?

- Te meg mit keresel itt? Részeg vagy?

- Nem, nem, találgass. - vigyorgott

- Akkor bevetél valamit?

- Tudtaaam én, hogy nem vagy olyan butus Eric babám. Tudod min gondolkodtam? Várj, ne válaszolj. Ööö azt hiszem el felejtettem - kezdet el hangosan nevetni, majd hangosan zokogni. Ez normális?

- Csak esélyt akartam az élettől, érted? Azért jöttem ide, egy szem gyógyszert nem szettem, mikor legszívesebben felzabáltam volna egy gyógyszertárat, de nem tettem, és tudod mért? Mert itt azt hittem, lehet esélyem megváltozni. Végre azt tehettem, amit szeretem. Lettek barátaim, családom, és te. De megint csak csalódást okoztam. Meg akartam magyarázni az egészet. Nehogy azt hidd unalmamba kezdtem el csinálni. Szörnyű gyerekkorom volt. Apám alkoholista volt, szemem láttára verte anyámat. Az egész családom széthullott, egymás ellen fordult. Nem számíthattam senkire. Rossz társaságba keveredtem, depresszióba estem. De azt hittem most végre sikerül talpra állni, úgy látszik tényleg egy rakás szerencsétlenség vagyok. Ja és csak tudd, hogy Dean megfenyegetett, hogyha nem maradok távol tőled, elmond mindent neked. De büdös életbe is, ott voltam nálad tegnap este, nem? Vállaltam a következményt, csak féltem elmondani. Én akartam el mondani, de Dean, mint mindig, beelőzött. Csak ennyit akartam el mondani. Ég veled - próbált egyenesen menni, de hirtelen neki ment egy srácnak

- Doris? Minden oké? - ÁÁ szóval ismerik egymást.

- Szia, szép szemű hercegem. -A név hallatán,csak forgattam a szemem.

- Persze minden rendben, csak a járással van egy-két probléma. De úgy különben, minden oké - énekelte.

- Gyere Do, haza viszlek - Próbáltam megfogni a karját, de ki húzta a kezem közül.

- Ne hívj soha többe Do-nak, megértetted? Különben meg veled nem megyek sehova! Mi van, csak nem megbántad? Késő bánat édesem! - röhögött, miközben próbált megállni a lábán.

- Majd én haza viszem, gyere - karolta át "Mr. kék szemű herceg". Ugyanis a nevét nem tudom.

- Köszönöm - majd beszálltak a kocsiba, és elhajtottak. Most komolyan hagytam, egy vadidegennel elmenni? Én se vagyok jobb. Mi az isten van velem?

Nate szemszög:

Doris út közben elaludt. Nem tudom mi történhetett vele. De ahogy láttam, nagyon nincs jobba azzal a sráccal. Különben is nagyon ismerős volt. Na, mindegy. Ahogy oda értünk, át mentem a másik oldalra, és próbálta kivenni úgy, hogy ne ébredjen fel. Ajj, kéne a kulcs. A táskája. Gyorsan egy kézzel kezdtem el benne fötörni. Minek ekkora táska? Minek ennyi pipere cucc? Ááá, sose értem meg a nőket. Fél óra keresés után végül is meg találtam. Azt had ne részletezem, hogy a megfelelő kulcsot megtalálni se volt egyszerű. Ahogy vittem be az ajtón, beverte a fejét! B*ssza meg! Vajon életbe van? Nem kapott agyrázkódást?

- Auu - Huu oké, életbe van.

- Jól vagy? Nagyon fáj?

- Ühüm.. minden a legnagyobb rendben. - ásított egyet.

- Merre van a szobád? - ideje van egy kiadós alvásnak.

- Balra a második. - Nagy nehezen felvittem a lépcsőn, majd bevittem a szobájába. 

- Na gyere - raktam le az ágyra. Lehúztam a pulcsiját, és a cipőjét, majd jól betakartam. Ezek szerint, Mike ma már nem jön haza a konferenciáról. Jó ötlet egyedül hagyni?  Ahogy rá néztem arcára, rögtön elmosolyodtam. Olyan, mint egy kislány. Eltűrtem a haját a szeméből, majd épp indultam volna, mikor megfogta a kezem.

- Maradj, kérlek, szükségem van rád!

Eric szemszög:

Egész éjszaka nem tudtam aludni. Ha nem is szeretném, de be kell vallanom, igen is érdekel mi van vele. Főleg, az este után. Elégé ki volt borulva. Tényleg, meghallgattattam volna előbb is. Azon kaptam magam, hogy már öltözők. Na jó, elmegyek, megnézem, hogy van, de lehet, látni se akar, de legalább tudom, hogy jól van. Gyorsan felkaptam a szemüvegem, és már hajtottam is Doris felé. Jól elcsesztem, előtte őt is meg kellett volna hallgatnom, nem pedig felkapni a vizet, és mindent a fejéhez vágni. Jól meg csináltad Saade! Épp hogy megálltam, egy másik kocsi is megállt mellettem. Mike volt, nagy utazó táskával. Ezek szerint nem aludt itthon. De akkor Doris egyedül volt?

- Eric hát te? - kérdezte meglepetten

- Öö Doris-hoz jöttem. Tegnap nem volt valami jó állapotba. De te nem voltál itthon?

- Nem. De még is mit értesz az alatt, hogy nem volt jó állapotba?

- Tegnap eljött, hogy elmagyarázzon mindent, de nem engedtem, fejéhez vágtam dolgokat. Elrohant, majd mikor este menni készültem, ott volt. Először azt hittem, részeg, de ahogy kiderült, gyógyszert szedett be. Elmondta, hogy miért lett olyan amilyen, és hogy amióta itt van nem nyúlt gyógyszerhez. Nagyon kiakadt, egyszer nevetett, következő pillanatba pedig zokogott. El akart menni, de neki ment egy srácnak, ahogy kivettem ismerték egymást. Haza akartam hozni, de nem akart velem jönni. A srác felajánlotta, hogy haza hozza, de nem tudtam, hogy nem vagy itthon. Nem tudtam egész éjszaka aludni, sokat gondolkodtam, és most itt vagyok. De kezdek aggódni, mi van vele.

- Mért nem hívtál fel? Mi van, ha valami baja esett?

- Ha lehet, ne most szidj le, nézzük meg előbb, hogy van. - gyorsan felsiettünk a szobájába. De meg is bántam, hogy betettem ide a lábam. Ugyan is a tegnapi srác karjában feküdt, nyugodtan.

- Úgy látom, rendben van, és már nincs is rám szükség. Szia Mike - és már ott sem voltam. Bevágódtam az autómba, és tövig nyomtam a gáz. Elvesztettem?

Doris szemszög:

Madárcsicsergés. Úristen, mi van velem? Fülembe dobog a szívem? Várjunk csak, kezdtem el tapogatni valamit. Lusta voltam ki nyitni a szemem. Na, jó, Do kénytelen leszel. Kicsit kinyitottam, de vissza is csuktam mivel a fény megvakított.

- Hmm...Jó reggelt! - hallottam meg egy hangot, mire kipattant a szemem.

- Nate? - Úristen, én vele aludtam? Még is mi a franc történt? Mért nem emlékszem?

- Mért mit vártál? Te kértél este, hogy maradjak itt, mert szükséged van rám. - Te Isten!!! Ilyet mondtam? Valami rémlik, de a nagy része kiesett. Milyen gyógyszer lehetett az?

- Jobban vagy már? Tegnap elégé szét voltál esve. Láttam a gyógyszerek a táskádba. Mielőtt ordítanál velem, hogy mit turkálok a táskádba, a kulcsot kerestem. Szóval?

- Erre én nagyon kíváncsi lennék. Hogy mi folyik itt!? - jelent meg Mike az ajtóba. Ooh, nekem még túl korán van a magyarázkodáshoz. A fejemről nem is beszélek, szétesik.

- Srácok, ezt nem lehetne, egy reggeli, egy jó meleg kávé, és egy doboz aszpirin mellett megbeszélni?

- Nem - vágták rá egyszerre. Oké, megpróbáltam. De mi ez a nagy egyetértés?

- Oké, miután bementem Dean-hez kicsit durván összevesztünk majd adott nekem gyógyszert, nem akartam elhozni, de idegességembe nálam maradt. Ott találkoztam Nate-el. Utána elmentem Eric-hez, elmondott mindenek, majd szépen közölte, hogy ki vagyok rúgva, ha nem jöttem volna rá. Ez csak hab volt a torta tetején. Egyedül sétáltam az utcán, mikor megtaláltam a kis tasakot. Nagyobb szükségem volt rá, mint gondoltam. De ez nem egyszerű nyugtató volt. Nem tudom mi lehetett, mert attól lenyugszom, de ettől jobban felpörögtem, és bátrabb lettem. Onnantól csak emlékfoszlányokra emlékeszem. Beszéltem Eric-el, és hogy összetalálkoztam Nate-el, ennyi.

- Igen, utána haza hoztalak, de útközben elaludtál. Utána felvitelek a szobába, és azt kérted, hogy ne menjek el. Mivel láttam, hogy Mike nem jött haza, így itt maradtam.

- Köszönöm, hogy haza hoztál, és itt maradtál velem - mosolyogtam rá. Bár elég kínosan éreztem magam, az egész miatt. Alig ismer, és ilyen állapotba is vigyázz rám.

- Én is köszönök mindent - mondta Mike, majd kezet ráztak

- Én most haza megyek, majd a cégnél találkozunk Mike. Doris, te meg vigyázz magadra - puszilt meg, majd elment.

- Nem akarsz valamit megmagyarázni? - Még is mit? Most mondtam el mindent.

- Elmondtam mindent.

- Szerinted ez megoldás volt, hogy beszedsz minden gyógyszert? Főleg amit Dean adott? Mi lett volna, ha túladagolod magad, és meghalsz? Megígérted, hogy ezt abba hagyod. Tudom, hogy ez most nem könnyű, de ez nem ok, hogy megint folytasd. - Már csak ez kellett.

- Tudom, igazad van. Csak elvesztettem a fejem, ennyi. Mindenki előtt  lejárattam magam, rendesen.

- Ja,  most jut eszembe. Ő is itt volt reggel - Név nélkül is tudtam kire gondol. De csak most szól?

- Mit akart?

- Találkoztam vele a ház előtt. Meg akarta tudni mi van veled. Eléggé ideges volt, főleg, hogy kiderült nem voltam itthon. Aztán meglátott titeket, és elviharzott. - Meglátott? De kit érdekel? Semmi közöm hozzá, főleg ahogy beszélt velem. Késő bánat. Nem érdekel többet. Hirtelen megszólalt a telefonom, Alex nevét mutatta. Furcsa.

- Szia, Alex. Mizu? - kérdeztem kedvesen

- Szia. Figyelj, nagy baj van! Eric-nek autóbalesete volt. - levegőt is elfelejtettem venni a hír hallatán.

Első díjam! :)

Nagyon szépen köszönöm a díjat: Denise, Deveczke

Szabályok:
1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat!)

Kérdések: 
1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?
Mi meglepő,Dórinak a legtöbben. De anyu Dorkának,mamámék Dórikának. Az utóbbit nem nagyon csípem. :D
2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
Bruno Mars - All she knows. Örök kedvenc.
3. Félsz a sötétben?Nem. Bár ha előtte olyan filmet nézzek,előfordulhat. :D
4. Szerelmes vagy valakibe?Nem.
5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?Huha, volt egy pár. Például mikor véletlenül rossz emberre írtam rá,és had ne részletezzem,hogy elég érdekes dolgot írtam xD
6. Gondolatban öltél már meg valakit?Ölni még nem,de néhány embert már képzeletembe arcon nyomtam! XD
7. Szerinted péntek 13.-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent? Attól függ,hogy áll hozzá az ember. Mert ha pl,azt mondja,hogy tuti szar nap lesz, akkor az is lesz. Minden fejbe dől el.
8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?Persze.
9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?Biztos van olyan szám,de amit tényleg nagyon szeretek, azt nem szégyenlem.
10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?Huha, nagyon. Szerintem a váróban azt hitték épp ölnek. :'D
11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?El mennék a kedvenc helyeimre,és indítanék egy kampányt amiben segítenék a beteg gyerekeken, és a kóbor kutyákon. Az álmaim közé tartozik,hogy több kutyamenhelyt hozza létre hogy egy kutya se szenvedjen semmiben hiányt.
12. Szoktál álmodozni?Persze,szinte ott élek. De próbálkozom a földön maradni.
13. Járnál Chace Crawforddal?Ez kérdés? Persze,meghalok a szemeitől,meg az egész pasitól. De mindig Eric marad az első. :$
14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?Nem tudom hányat,de fiút is,meg lányt is. Neveken nem gondolkodtam még, mert úgy is változik.
15. Adni vagy kapni jobb?Mindkettő.
16. Titkom: Secret. :)
17. Bakancslista:Jézus. Találkozzak a kedvenceimmel. Külföldön élni,és rendezvény szervezőként kint dolgozni. Nyelveket tanulni,és nyitni egy saját éttermet,mert imádok főzni. Nem akarom az összeset leírni mert még jövőhéten is azt írnám. :D

Akiknek küldőm:Bonie
Adadél
Nina Law
Vanity Destiny 
Maria Anderson

11.fejezet - A düh felemészt

Sziasztok! :) Még egyszer Boldog Új Évet mindenkinek! Remélem mindenkinek jól telt a szünet. Én, személy szerint, megszenvedtem a korai keléssel,ma ! Sajnos,ez a fejezet se hosszú, de szerencsére növekedik a hossz,nem igérem,hogy a következő már 6 oldalas lesz. De pár rész múlva, már lehet látni. Nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást! Puszillak titeket! ♥

Egy újabb elcseszett álom...egy rohadt fantázia vár, mely hamarosan összeroskad, rám dől, maga alá temetve a kósza reményem.. 
Kelly Clarkson - Mr. Know Itt All

Életembe nem éreztem ekkora dühöt, mint most. Nem tudom mit küldhetett Eric-nek, de biztos szépen kiegészített a történetet. Most hol találjam meg? Már tudom. Mike-al egy cégnél dolgoznak, ott majd megtalálom. Hirtelen meg állt mellettem egy kocsi.

- Doris, te mi a jó istent keresel itt a sötétbe, egyedül? Hol van Eric? - tette fel a kérdéseket egymás után.

- Mike, haza szeretnék menni végre, majd elmesélem.

- Rendben - Egész úton csöndbe voltunk, csak néztem ki az ablakon. Mit képzeltem? Hogy békén fog hagyni? Nem is az fáj a legjobban, hogy meg tudta, hanem, hogy tudta meg. Ahogy rám nézett. A gyűlölet, amit a szemébe láttam. Rosszabb volt mintha hasba rúgtak volna. Valaha meg fog nekem bocsátani? Egyáltalán ezek utána, a szemébe tudok nézni?

- Megérkeztünk, gyere. - Észre se vettem, mikor értünk haza. Alig értünk be a házba, Mike rögtön kérdezgetni kezdet.

- Elmondod végre mi történt? Mért mászkáltál egyedül?

- Annyi történt, hogy megtudta a múltam, és szerintem az a bizonyos személy, aki megosztotta vele, kicsit még felturbózta az egész sztorit.

- Dean-re gondolsz?

- Ki másra? Ő tudott mindent, és ő fenyegetőzőt, hogy elmondja neki, még üzenetet is küldőt nekem. Mért nem vettem komolyan? Most fájdalmat okoztam Eric-nek, gyűlöl.

- Biztos csak felkapta a vizet, holnapra lenyugszik

- Nem tudod, hogy, hogy nézett rám. Ki lehetett olvasni a tekintetéből mindent. Örökre megutált.

- Ne mondj ilyet, ha kell, elmagyarázom neki, megérti, ahogy én is.

- Nem hiszem. Jobb lett volna, ha nem jövők ide, akkor mindenki élhetné az életét. Senkinek sincs szüksége rám. - Itt már folytak a könnyeim. Mike magához szorított.

- Minden rendben lesz, érted? Nem adhatod fel. - Próbált megvigasztalni.

- Ezek után? Mindenkinek csak csalódást tudok okozni, vagy fájdalmat. Pont ezért lettem, aki lettem. Ezért lettem gyógyszerfüggő, ezért lettem ilyen. De tudod mit? Nem engedem, hogy tönkre tegyen. Egy cégnél dolgoztok, igaz? - bólintott.

- Mit akarsz tőle?

- Végre lezárni ezt az ügyet 

***

Egész éjszaka forgolódtam, egyfolytában járt az agyam. Értelme van egyáltalán megkeresnem Dean-t? Nem érdekel, nem leszek az, aki régen voltam. Nem fogom hagyni, hogy zsaroljon. Bosszút fogok állni rajta. Hét órakor már felöltözve vártam Mike-ot, hogy elinduljunk. Egész úton remegett a gyomrom. Nem tudom, hogy az idegességtől, vagy a dühtől.

- Biztos ne menjek veled?

- Nem kell, ezt nekem kell elintézem - Gyorsan lépkedtem az irodája felé.

- Ez itt Dean Anderson irodája? - kérdeztem a szőke cicababát a recepciós pultnál.

- Igen, de most nagyon elfoglalt, jöjjön vissza később. - Gondolom mennyire elfoglalt. De ez engem érdekel? Nem.

- Kisasszony, nem mehet be. Értse meg! - állt elém.

- Tűnj el az utamból, vagy egyesével fogom kitépni a műtincseidet. - Na, ez hatásos volt. Hatalmas csattanással kicsaptam az ajtót.

- Meg zavartalak? Nem? Akkor jó.

- Mibe segíthettek? - kérdezte azzal az öntelt pofájával. Nagyon jól tudja, miért jöttem.

- Kezdhetnéd azzal, hogy megrohadsz végre. - ordítottam. Nem érdekelt, hogy bárki meghallhatja.

- Na, na, kicsi lány vigyázz a nyelvedre, a végén még leharapom. Elmesélnéd, mi a bajod?

- Szóval, te nem tudod mi történt, igaz? - Nem hiszem el, minek játssza még mindig a tudatlant

- Tudnom kéne valami? - Oké, Doris direkt csinálja, csak fel akar idegesíteni!

- Áá, szóval, nem tudsz az üzenetről, amit Eric kapott, igaz?

- Jaj, hogy arról az ártatlan gyerek csínyről beszélsz?! Ugyan már, hisz te is nagyon jó tudtad, hogy ez lesz, még is elmentél hozzá. Lásd már be végre, te pont olyan vagy, mint én, mivel gondolhattad volna, hogy ez lesz. De te még is oda mentél, és fájdalmat okoztál a dalos pacsirtának. Szörnyű nőszemély vagy.

- Ne merj engem magadhoz hasonlítani. Ha olyan lennék, mint te, rég leköptem volna magam. De most megnyugodtál? Nem vagyok vele. De veled sem leszek, sohasem. Ki tudja, lehet, egyszer megbocsájt. Akkor mit fogsz kitalálni? - Vettem nagy nehezen levegőt.

Kelly Clarkson - Behind These Hazel Eyes 

- Akkor el kell, hogy szomorítsalak, mivel pont olyan vagy. Nézz már magadra. Semmit sem változtál. Egy drogfüggő kis lány, aki nem tud mit kezdeni az életével. Nem látod, hogy senkinek sem kellesz. Szánalmas vagy. Nesze, itt van pár gyógyszer, nyugodjál le, majd beszélünk. - dobot nekem egy kis tasakot. Ami tele volt, különféle gyógyszerrel.

- Nem vagyok kíváncsi rád. Most boldog vagy? Mindenki tudja. De jól figyelj, egyszer úgy is kiderül minden hazugságod, és én ott leszek, és örömmel fogom végig nézni, ahogy megaláznak. Visszakapod kamatostul, amit velem tettél. - kirohantam az ajtón. Hirtelen neki mentem valakinek. Az összes papír, ami a kezébe volt szanaszét hullott. Egy gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam.

- Jaj ,ne haragudj, nem figyeltem. Várj, segítek összeszedni.

- Semmi baj, én se figyeltem. Nate Archibald vagyok - nyújtotta felém mosolyogva a kezét.

- Doris Morgan, nagyon örülök - mosolyogtam vissza.

- Te vagy Mike unokahúga?

- Igen. Ismered?

- Persze, én vagyok a gyakornoka. - Mért nem hallottam róla még?

- Akkor biztos találkozunk még, most rohannom kell. Még egyszer bocs. Szia

- Semmi baj. Szia - Azzal kirohantam az épületből. Muszáj beszélnem Eric-el. Most tuti a háta közepére se kíván, de meg kell hallgatnia. Tudnom kell mit hazudozott össze Dean. Oké, minden rendben lesz. Lehetne ennél rosszabb?

***

Csönd van, úgy látom vége a próbának. Lehet nincs is itt már.

- Alex akkor intézd el a fellépő ruhákat, hogy azzal már nekem ne kelljen foglalkozni. Felírtam a címet, tessék. - Meglátott. Alex jobbnak látta, ha távoz egy gyors "szia" után el is tűnt.

- Beszélhetnék? - kérdeztem félve.

- Szerintem én már mindent elmondtam. Nem érdekkel semmi, ami veled van. - Fájtak a szavai.

- De ha legalább meghallgatnál, és elmagyarázhatnám

- Nincs mit elmagyarázni, mindent tudok. Nem tudom el hinni, hogy állhattam le olyannal, mint te. Ha eddig nem jöttél volna rá, ki vagy rúgva a csapatból. Nincs szükségünk egy ilyen emberre. - nézett rám lenézően. Könnybe lábat a szeme. De nem hagyom, hogy lássa, hogy mekkora fájdalmat okozz. Mert pont ezt akarja el érni.

- Rendben. Tudod, lehet, hogy most nagyot csalódtál bennem. De én is benned, azt hittem legalább annyit megengedsz, hogy elmagyarázzam, nem tudom mit küldtek neked. De mindegy is, lehet így kell lennie. - hagytam ott a táncterembe.

 Ahogy a hideg utcákat jártam, a zsebembe megtaláltam a gyógyszereket, amit Dean nekem adott, vagyis dobot. Nagy rohanásba elhoztam. Most nagyon szükségem lenne rá, mint valaha."Senkinek sem kellesz"Szánalmas vagy" Nézz magadra pont olyan vagy, mint én" Nem tudom hogy, állhattam le olyannal, mint te"Nem érdekkel semmi ami veled van" Ismétlődtek, újra, is újra, ezek a mondatok a fejembe. Lehet, igazuk van. Kinek hiányoznék? Meg fogtam a tasak tartalmát, és mind lenyeltem..