1.fejezet - Új kezdet?

Sziasztok!

Megérkeztem az első fejezettel! :)Nagyon remélem elnyeri a tetszéseteket, és olvasni fogtok! Nagyon örültem a hozzászólásoknak,válaszoltam is rájuk!Ajánlok egy zenét, igazából nem a részhez kapcsolódik. Hanem, hogy mi, miért lett. Aki eddig nem értette, az remélem ebből a videóból kiderül. A többi majd szép sorjában! Jó olvasást! :)

 

Nem vagyok boldog ,csak megtanultam mosolyogni..!

Christina Aguilera - I'm OK!

- Jól van már anya, le fogom késni a gépet, különben is te akarod, hogy annyira menjek!- Hihetetlen, hogy képes még itt is háromszor meg nézetni a bőröndömet, hogy meg van-e minden.
- Jól van, kicsim csak azt akarom, hogy minden meg legyen, és főleg hogy veled is minden rendben legyen! - Erre a kijelentésre inkább nem szóltam semmit, úgy csinál, mintha nagyon érdekelné, mi van velem.

/Pár órával korábban/

- Kész vagy, mehetünk? - rontott be anyám a szobámba.
- Igen, mindent összepakoltam, de tehetnénk egy kitérőt a kórházba? - Reménykedtem, hogy elköszönhetek apától, végül is ki tudja, meddig maradok azon az átkozott helyen!
- Rendben, de ne sokáig, mert egy órával előbb legalább ott kell lennünk.
- Jó, gyors leszek!- Felkaptam a bőröndjeimet majd egy utolsó pillantást vetettem a szobámra, ami igazából nem is fog hiányozni. Minden cuccomat beraktam a csomagtartóba és bepattantam az anyósülésre.
- Ne haragudj a nővéreidre, hogy nem tudtak eljönni elköszöni, rengeteg dolguk van, de üzenik, hogy puszilnak, és hogy vigyázz magadra - Persze ezt még ő maga se hiszi el. Nevetséges, inkább nem üzentek volna semmit még az is jobb lett volna a kétszínűségnél! Nagyon jól tudom, hogy cseppet sem érdeklik élek-e egyáltalán vagy épp meghaltam.
- Nem baj, úgy se szeretek búcsúzkodni- Utolsó fél órába nem fogok belekötni senkibe, játsszák csak a szerepet. Időközben oda értünk a kórházhoz és gyorsan ki is pattantam a kocsiból.
- Sietek - és már ott sem voltam. Ahogy beléptem a kórházba megcsapott az a kórházszag, amitől a gyomrom még mindig felfordul, mint mindennap az utóbbi két hónapba. Mindig félve léptem be a 6-os szobába, rettegtem, hogy mire megyek oda. Egyik nap jól volt, elbeszélgetünk, másik nap meg se ismert, össze-vissza beszélt.
Vajon most mi vár? Meglepetésemre egyik sem, ugyan is apám nem volt az ágyban. Még is hova tűnhetett? Járni se tud. Szerencsémre pont jött a főorvos asszony vizitre.
- Elnézést doktor nő, zavarhatom egy percre?
- Persze, miben segíthetek? - kérdezte mosolyogva
- Édesapámhoz jöttem be, de nem találom sehol, esetleg át rakták másik szobába?
- Denis Morgan az édesapja? - bólintottam
- Ma reggel haza engedtük, már nagyon haza szeretett volna menni, és nem láttam akadályát. - hihetetlen és még nem is szólt, hisz mindennap meglátogattam erre még annyit se kapok, hogy felhív vagy ír egy kib*szott SMS-t. Hirtelen doktor nő hangja rángatott ki gondolatbeli dühöngésemből.
- Nem is szóltak magának? - kérdezte furcsán. Amit nem is csodálok, mivel az lenne a természetes, hogy szólnak rögtön, de nálam ugyebár semmi se természetes.
- Nem, biztos elfeledkeztek róla, de most rohannom kell, még egyszer bocsánat a zavarásért, viszlát.
- Viszlát
Nagyokat lépkedve siettem a kocsihoz és még mindig nem hittem el hogy nem szóltak. Most elmegyek és majd megint én leszek a rossz, aki nem köszönt el a beteg édesapjától. Na, de már igazán megszokhattam volna, hogy mindenki elfeledkezik rólam, vagy épp leszar.
- Azért ennyire nem kellett volna sietni, vagy apád megint elemébe volt? - nézett rám anyám mikor beültem mellé
- Nem, már haza engedték - Na most mindjárt kapom a hegyi beszédet..
- Nem is szólt? Látod én meg mondtam, hogy apád még így se foglalkozik senkivel csak magával .. blablablba - Mondtam én, de szerencsére kifejlesztettem azt a technikát, hogy hogyan zárjam ki a rikácsoló okoskodó dumáját.
- Jó, mindegy nem szóltak kész akkor nem köszönök el tőle, ennyi.
- Jól van, te tudod - Persze, hogy tudom, főleg akkor tudok mindent mikor el kell hallgattatnom. Na. végre megérkeztünk, el se hiszem, hogy örülök ennek..

- Mindennap írjál, hogy mi van veled, egyél rendesen és az ég szerelmére ne keveredj semmibe létszíves, Mike a reptéren fog várni-oktatott ki és magához ölelt. Na, várjunk csak mi az, hogy magához ölelt? Lehet, hogy ő is valami betegségbe szenved?!
- Jó-jó, és kérlek, anya bízz már meg bennem,de gondolom Mike úgyis a sarkamba lesz mindig - Még belegondolni is rossz még pisilni se mehetek anélkül, hogy valaki ellenőrizné.
- Ő is dolgozik, nem tud mindig szem előtt tartani azért kértem, hogy viselkedj, és ne hozz rám szégyent - Ennél nagyobbat? Ugyan már!
- Rendben .Szia - próbáltam mosoly erőltetni az arcomra
- Ajj kicsikém vigyázz magadra , Szia - szorított magához. Ez hihetetlen már másodszorra, most kellene aggódnom?
- Jó, te is - azzal felkaptam a bőröndöm és elindultam . Tudtam, hogy valami meg fog változni dehogy jó dolog lesz-e , nem tudom. De azt az egyet tudom, hogy "Ma kezdődik el az életem" úgy Isten igazából.