9.fejezet - Minden jónak elrontója

Sziasztok! :) Megérkeztem! Rövid,ami miatt bocsánat,de a következő rész mindenért kárpótol titeket! Mindenkinek Kellemes Ünnepeket kívánok,sok ajándékot,és rengeteg sütit,ami miatt megint az lesz az újévi fogadalmunk,hogy ledolgozzuk. De megéri! :) Nem húzom tovább az időt,jó olvasást! Puszillak titeket! ♥

  

Rihanna - Only Girl 

Hogy mit érzek? Még soha, senki, nem mondott ilyet nekem, és ő is ugyan azt érzi, mint én. Ez nem szerelem, még, de lehet akár az is.Most mit csináljak? Kockáztassak, vagy mondjak nemet? Ez hülyeség,én is szeretném megpróbálni. Egyszerűn vonz magához a tekintette. Szólalj már meg!
- Do, minden rendben? - kérdezte aggódva. Úgy hívott, hogy Do? Nagyon régen hívtak így.
- Igen persze, de úgy hívtál, hogy Do? - Nem akartam elhinni.
- Igen, de ha nem szereted, hogy így.. - szabadkozott.
- Nem, nagyon szeretem csak régen hívtak már így. A kérdésedre pedig annyi, hogy én is hasonlóan érzek, és szívesen megpróbálnám a dologot. Ez nekem megtiszteltetés. - mosolyogtam rá.
- Tényleg? Már azt hittem nemet mondasz - mondta. Neki? Nemet? Az kellett volna, de nem bírtam, ahogy rám nézz. Tudom nagyon jól, hogy ezt nagyon meg fogom még bánni.
- Miért hitted azt? - kérdeztem kíváncsian.
- Tudod mit, elviszlek egy helyre, ott nyugodtabban tudunk beszélni. - bólintottam. Kifizette, amit ittunk és mentünk is kocsija felé.
- Elmondod hova megyünk?
- Nem, meglepetés lesz - Ha meglepetés, akkor nem rontom el.
- Ennyi, nem is kérdezgetsz tovább? Semmi "légyszi" meg "na, már"?? - nézett rám nagy szemekkel. Kíváncsi ember vagyok nagyon is de, ha azt mondják meglepetés, nem kérdezgettem tovább.
- Nem, mért szeretnéd, hogy az idegeidre menjek? - vigyorogtam rá.
- Isten ments - mindketten nevetni kezdtünk. Megálltunk egy parkolóba, a tengerpark mellett. A tengerhez hozott? Nem mintha nem szeretném.
- Csak nem fürdeni szeretnél?
- Nem, hanem van egy hely ahol szoktam gondolkodni. Csak mostanában nagyon sok dolgom van, és régen voltam már. De így ketten sokkal jobb itt lenni - Most elpirult? De édes.
- Köszönöm, hogy hoztál ide - pusziltam meg arcát.
- Gyere, van egy eldugott rész... - Mit akar ott csinálni?
- Jaj, ne nézz már így rám - kezdett el nevetni - Csak meg mutatom hova szoktam elbújni. Még is mit hittél? - Na, jó azt inkább ne részletezzük.
- Semmit se, inkább had nézzem azt a búvóhelyet - fogtam a kezét és húztam befelé. Most az én arcomat öntötte el a vér. Csak nem vette észre.
- Úgy is tudom, hogy elpirultál, hiába próbálsz menekülni - Hmm..Nos ez a terv nem jött be. Csinálj úgy, mintha nem hallottad volna.
- Na, meg mutatod végre hova szoktál menekülni, vagy menjünk ki, ugyan is utálom a bezártságot. - Ez tényleg igaz volt nem bírom, rögtön remeg kezem, lábam.
- Akkor mért nem mondtad, nem nagydolog. Nem kellett volna be jönnöd
- De neked fontos, nem? Különben is itt vagy, ha rosszul lennék, és merem remélni, hogy megmentenél. - kezdtem el nevetni.
- Persze állok rendelkezésére kisasszony. Ha érzi, hogy nem kap levegőt, és szüksége van szájon át légzésre. Örömmel segítek - Ez bolond. Szeretnéd mi?? Vagy egy órán keresztül mászkáltunk a parton. Annyit nevetem mit mostanában nem igen. Eric megvillogtatta tehetségét. Most nem az éneklésre és a táncra gondolok. Hanem, hogy milyen profin utánozza az embereket. Senkit sem hagyott ki a kifigurázásból, még magát sem.
- Köszönöm ezt a szép napot! Nagyon jól éreztem magam. - búcsúzkodtunk a kapuba.
- Én köszönöm, hogy eljöttél. Sajnálom, hogy nem maradhatunk volna tovább. De sajnos dolgom van. Holnap esetleg egy esti mozizás? Egész este szabad vagyok. Na? - Hogy lehet egy ilyen pasinak nemet mondani? Szerintem sehogy, de aki tud, az vagy nem normális, vagy meleg.
- Persze, benne vagyok. De mi van, ha meg látnak minket? Tuti következő nap már az újságba fogunk virítani.
- Ki mondta, hogy moziba fogunk?
- Akkor még is hol? - néztem rá furcsán.
- Nálam mondjuk. - NÁLA???
- Nyugi semmi hátsó szándék, de ott biztos nem látna senki. De ha nem akarsz...
- De akarok, nem arról van szó csak megleptél. De majd akkor írj, hogy mikorra legyek kész.
- Rendben Akkor szia - jött közelebb. Most nem akar menni? Ááá, már értem most azon gondolkozik, hogy ha megcsókol mit fogok reagálni. Akkor megkönnyebbítem a helyzetét. Gyorsan át szeltem a köztünk lévő távolságot, és egy lágy puszit nyomtam a szájára.
- Szia - azzal ott hagytam. Tudom, tudom, de csak had szenvedjen. Nehogy azt higgye, mindet könnyen megkaphat. Ahogy beléptem az ajtón, Mike vigyorgó képével találtam szembe magam. Szóval látta, most már sehogy se bújhatok ki az "elbeszélgetés" alól.
- Most meg min vigyorogsz? - próbáltam tettetni a hülyét.
- Semmi érdekesen. - Valaki mossa már le az a vigyort a képéről
- Oké, tudom, hogy tudod kivel találkoztam, és azt is tudom, hogy láttál mindent, ami kint történt. Nagyon csúnya dolog leskelődni. Na, mindegy nem ugranánk már túl ezen? - vettem újra levegőt.
- Oké, oké, nyugi kislány. Bocsánat, hogy nézelődtem az ablakomba, és teljesen véletlen meg láttak titeket. - Aha, teljesen véletlen. Most komolyan ennyire butának nézz?
- Jól van, akkor fel megyek a szobámba.
- Rendben. Ja, és nyugodtan megmondhatod Eric-nek hogy "üdv a családba" - majd meg fulladt a röhögéstől. Az előbb kezembe vett almát, hozzá vágtam. Reakciója csak "ááu" volt. Átöltöztem, majd bedőltem az ágyba. Rá néztem a telefonomra, egy SMS-t jelzet. Biztos Eric-től jött. Vagy is azt hittem. Egy ismeretlen.

"Azt hittem elég érthető voltam, hogy ha nem maradsz távol tőle. Ha ezek után véletlen baja lesz, okkal okolhatod magad. Én szóltam. Most vállald a következményét! D"