Sziasztok!El sem hiszem,hogy eljutottam idáig! Tudom, hogy ez a történet nem a meg szokott.De szeretném ha legalább egy-két részt elolvasnátok. Mert nem lesz végig ilyen mint a bevezető!Ne a borítóról ítéljétek meg a könyvet! Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, ha jó, ha rossz! Úgy terveztem, hogy egy héten egy rész lesz, mivel a suli miatt nem nagyon van időm. Az első fejezet vasárnap várható. Na jó, abba hagyom a dumálást.Jó olvasást! :)
Hogy ki vagyok? Két szóval jellemezném magam, rakás szerencsétlenség! Itt ülők a repülő téren, és várom a gépem, ami egyesen Svédországba visz. De ne, hogy azt higgyétek, hogy nyaralni megyek oda. Anyám a nagybátyámhoz száműz. Hogy mért? Nos, lehet, nyomos oka van! Csalódást okoztam a családomnak, a barátaimnak, de igazából nem is tudom, miről beszélek. Sose volt normális családom, a szüleim elváltak, apám alkoholista lett, és ahol tudott bántott minket, mint testileg, mint lelkileg. De hogy ezek után is mért tartottam a kapcsolatot vele, nos, igazán jó kérdés! Testvéreim egyfolytában harcban álltak, én meg csak őrlődtem közöttünk, helyeseltem, hallgatom a bajaikat, hogy hogyan próbálnak keresztbe tenni a másiknak, de persze engem sose kérdeztek. Azt hitték nincs semmi komoly bajom a tini hisztin kívül, de honnan is tudhatták, mivel sose mutattam. Mindig próbáltam mosolyogni, erősnek maradni, lehet itt rontottam el. Barátok, vicces, hogy többes számba beszélek, mikor csak egy igazi barátnőm volt, a többi mind kihasznált, bántott, és fájdalmat okozott. Még is valami szinten foglalkoztam velük, s ez által saját magam alatt vágtam a fát. Szánalmas ember lettem, pont olyanná váltam, akin régen nevettem. Függő lettem! Nem alkohol, nem nikotin, és nem is drog, bár mások ezt annak nevezik. Most mi az az egy-két nyugtató? Amitől megnyugszom, amitől nyugodtan élhetem tovább a semmit érő életem! De mindenek oka van. Annak is, hogy elkezdtem szedni a gyógyszereket, és annak is, hogy most itt ülök a reptéren. Hisz egyáltalán bennem valaki? Anyám azért küld el, hogy nekem jobb legyen? Vagy csak, hogy megszabaduljon egy felelőtlen problémás gyerektől? Ki tudja! De most sem álltam a sarkamra, engedem, hogy mások döntsenek helyettem. Van más választásom? Nem hiszem, hiszen egyedül vagyok, mint a kisujjam. Látom, hogy a legjobb barátnőm mire viszi az életben. Én 19 éves létemre, egy érettségivel a kezemben, még is mit kezdhetnék? Amiről utóbbi 2-3 évembe álmodoztam, hogy lesz belőlem valaki. Egy felelősség teljes, magabiztos nő leszek, akinek senkire sincs szüksége, megold mindent ... Most egy érzelmi roncs vagyok. Kicsit távol áll a két dolog egymástól, nem? Hogy mi vár rám majd ki derül, és hogy egyáltalán érdekel-e valakit Doris Morgan, és hogy mi van vele?!
