6.fejezet - Vége mindenek?

Sziasztok! Megérkeztem a fejezettel. Remélem tetszik és kapok véleményt. Köszönöm a komikat. Jó olvasást! :)

 Molly Sandén & Christopher - A Little Forgiveness

- Meg tudhatnám, minek köszönhetem a látogatásodat. Egyáltalán hogy jutottál be? - néztem rá szúrósan.
- Mért nem látogathatok meg egy régi ismerőst? Rosa engedet be, de pont akkor kellett indulnia, de mivel meg bízik bennem, megvárhattalak
- Nagy hiba volt benned megbízni - vigyorogtam rá
- Áuch, ez azért fájt. Úgy gondolom nem sikerült befejezni egy beszélgetést. Jól kivágtad magad Mike előtt.
- Nem a te érdemed volt, mivel majdnem lebuktattál.
- Jól van már, nem buktál le nem az a lényeg? - Nem az a lényeg? Megölöm, esküszöm!
- Igen, azt mondjad mit akarsz már megint?
- Nem egyértelmű? - ÖÖ nem?!
- Azt hogy újra kezdjük - Mit akar ez újrakezdeni?
- Nem tudom mit akarsz. Ugyan is nincs mit! - Kezdem elveszíteni a türelmem.
- Most mért tagadod le? - Még is mi a francot?
- Miről beszélsz Dean?
- Megint  érezni akarom ajkadat. - Úristen, mint valami szappanoperában. Hánynom kell. Na, de várjunk csak mi az hogy megint? Egyszeri eset volt, de akkor is három másodpercnél nem tartott tovább.
- Arra vágysz, hogy ismét elutasítsalak? - néztem rá
- Volt mikor nem utasítottál el - Mikor?
- Mi van, nem emlékszel rá? Ja, biztos bevoltál akkor is gyógyszerezve. - Nee!!
- Mikor volt ez?
- Emlékszel mikor egy házibuliba mentünk az erdőbe.....



- Biztos jó ötlet ez az erdőbe lévő buli? Mi van, ha valaki rosszul lesz? Kihalt az egész hely - siránkoztam.
- Nyugi van, nem lesz semmi baj! Bulizunk egy nagyot, rendben? - mosolygott rám Dean.
- Jó - egyeztem bele. Bár még mindig nem tartom jó ötletnek. Végül is kezdtem feloldódni. Jó volt a zene, a társaság is. Egymás után hozták a piákat. Majd Dean is oda jött és kezembe adod két kis kapszulát. Grab somebody sexy, tell 'em hey Give me everything tonight Give me everything tonight Give me everything tonight Give me everything tonight. Ohh ez a kedvenc számom, pattantam fel kicsit túl gyorsan, hirtelen megszédültem, de most rohadtul nem érdekelt. Befurakodtam magam a tánctérre az emberek közé. Ritmusra kezdetem el rázni a csípőm, teljesen bele éltem magam. Nagy löketett adott a gyógyszer meg a pia. Egy kar fonódott a derekam köré és vette fel ő is a ritmusom, nem tudtam ki lehet az, de nem is izgatott. Csak élveztem. Már jó ideje táncolhatunk, mikor megfordított és le smárolt. Majd mikor elhúzódott akkor szembesültem ki az...



- Te tényleg képes voltál ledugni a nyelved a torkomon, mikor nagyon jól tudtad, hogy nem vagyok teljesen magamnál?! - háborodtam fel.
- Most még is mi bajod? Hiszen élvezted, és igen talán egy kicsit kihasználtam, hogy olyan állapotba vagy. - Kicsit? Ekkora egy szemetet.
- Ezt nem hiszem el, hogy lehetsz ekkora rohadék - kezdtem el csapkodni
- Jól van már nyugi kis lány - szorította le kezem
- Nem nyugszom le, és nem vagyok már kis lány. Értsd már meg, hogy nem lesz köztünk soha semmi a büdös életbe! - ordítottam.
- Na, azt majd meglátjuk. Ha nem leszel velem akkor mindenki meg tudja a kis titkaidat. Kezdve Mike-al és a dalos pacsirtáddal. - Most komoly ezzel akar fenyegetni?
- Nem leszek veled, mivel undorodom tőled, ha ez az ára akkor mindenki meg tudja a titkom. Nem érdekel!
- Most már én is nagyon kíváncsi vagyok erre a titokra - szólalt meg Mike. Úgy látom most jött el az ideje, hogy őszinte legyek vele és akkor Dean se tud semmivel zsarolni.
- Erre kíváncsi leszek - röhögött Dean
- Nem leszel te semmire kíváncsi, mivel most eltűnsz - mondta szigorúan Mike
- De..
- Most! - ordított rá. Még sosem láttam ilyenek. Nem tudom, hogy fogja fogadni az egészet. De egy biztos, hogy nagyon félek, hogy elveszítem..
- Nos, talán neki is kezdhetsz a magyarázkodásnak - ült le a kanapéra.
- Tudod, hogy elég rossz életem volt, és hogy sok rosszat megéltem: Rengeteg visszautasítás, rengetegen okoztak csalódást, fájdalmat, akitől nem vártam volna. Dili dokihoz jártam minden héten. Tudom, hogy ez nem volt megoldás, de akkor annyira depressziós voltam, hogy már csak magammal foglalkoztam. Csak azzal, hogy valahogy eltűntesem a fájdalmat, ha csak egy két órára is. Az orvos felírt egy altatót, hogy tudjak aludni éjszakánként. Rájöttem, hogy sokkal nyugodtabb vagyok tőle, egy nap már nem egyet vettem be, hanem kettőt, hármat. De sosem gondoltam volna, hogy egyszer rá szokok. Majd jöttek elő a többi dolgok. Rengeteg csokit meg ettem és utána bűntudatból kihánytam vagy napokig nem ettem. Dean-t lassan  2 éve ismertem meg. Ő szokta beszerezni a gyógyszereket, mikor már nem jártam dokihoz. Vele szoktam bulizni járni, ilyesmi. Egy nap elvitt egy helyre, meg csókolt, kedvesen megmondtam neki, hogy ez nekem nem menne. Erre felkapta a vizet és bosszút esküdőt ellenem. Most meg azzal fenyegetett, hogy elmondja neked, ha nem állok le vele. Figyelj, Mike tényleg nagyon sajnálom , hogy nem mondtam el de olyan rendes voltál velem. Mikor mondtad, hogy bennem sosem csalódnál majd meg szakadt a szívem. Tudtam, hogy most jött el az idő hogy el mondjam neked az igazat, mivel meg érdemled, hogy tud az igazat. Ha meg is utálsz és haza küldesz - csöndben hallgatta végig a monológom. Az arcáról nem lehet semmit leolvasni. Most mi van? Megöl ez a csönd!!
- Nos, örülök, hogy legalább most elmondtad. De tudod mit utálok a legjobban? A hazugságot, és te nem is akármibe hazudtál! Komoly dolog ez Doris, hát nem érted? Ha az elején mondtad volna, nagyon szívesen segítek! De így... - Bravó Doris, csak te tudsz ennyi embernek csalódást okozni
- Figyelj, kell egy kis idő, míg ezt feldolgozom. Nem kell el menned sehova, maradj csak - azzal ott hagyott, azzal a személlyel, akit most mindenkinél jobban utálok. MAGAMMAL!