2. évad 10. fejezet - Te ezt nem értheted!

Sziasztok! Megérkeztem a tizedik fejezettel. Örömmel láttam, hogy 14 tetszik volt. Ezek szerint mégsem köveztek meg a szomorú részekért. De kérem még a türelmeteket, még van egypár rész, ami nem mondható vidámnak. Erre a fejezetre simán kirakhatnám a tizenhatos karikát, de mivel azzal nem tudnám megakadályozni, hogy elolvassák a fiatalabbak. Szóval, mindenki saját felelősségre. Ehhez a részhez három zenét kapcsoltam, kettőt a "zene" szóra kattintva megjelenik. Szerintem mindegyik illik az adott részhez. Nem tudom, hogy vagytok ti vele, de én már számolóm a napok. Már csak 3 nap és vége. Vagyis a nagy része. Szóval, azt már kibírjuk! ;)  Jó olvasgatást!

K&H

Nem tudtam eldönteni, hogy mit érzek valójában. Dühöt, fájdalmat, csalódottságot, vagy megkönnyebbülést. Vagy mindet egyszerre. De úgy éreztem megfulladok. Majd azon kaptam magam, hogy a konyha fiókjában kutatok. Megvan. Lecsavartam a dobozka tetejét, és kiborítottam a tenyerem a doboz tartalmát. Majd ettől-egyig bevettem, és rá húztam a hűtőbe talált vodkára. Először kirázott a hideg, és égett a nyelőcsövem. Majd a kellemetlen érzést, kellemes bizsergés váltotta. Elhaladva a tükör előtt, a régi énemet láttam, de jó volt újra látni. Letöröltem elkenődött festékemet, aztán lefeküdtem a kanapéra. Rádióba pörgős zene csendült fel, távirányítóhoz nyúltam, és max hangerőre hangosítottam. Lehajtottam üvegbe lévő vodka maradékát, de persze sikerült leinnom magam, de nem különösképpen foglalkoztatott, így lekaptam pólómat és melltartóba kezdtem ugrálni a zene ritmusára. Párszor megszédültem, de élveztem a zenét, és teljesen kikapcsoltam mindent. Szomorúan láttam, hogy az üveg teljesen üres. Tuti van valahol valami eldugott pia. Át kutattam minden szekrényt mindent kiborítva. Áhh meg van hol lehet. Át rohantam a nappalin, egészen a kis szekrényig, ami telis-tele volt különféle alkohollal. Kivettem a pezsgős üveget, majd nehézkesen kibontottam, így is a negyede rajtam kötött ki. Ragadt az egész testem. Pörögtem, forogtam, mikor hirtelen megszólalt a csengő. Nagy nehezen elbotorkáltam az ajtóig, majd kinyitottam. Ahogy szélesre tártam az ajtót, egy húsz év körüli srác állt előttem, huncut mosollyal méregetett. Hopp, el is felejtettem, hogy nincs rajtam felső.

- Segíthettek valamibe?- kérdeztem kuncogva, mikor már kb 5 perce bámult.

- Ööö már így is sokat segítettél.- vigyorgott rám rossz fiús mosolyával.

- Igazából a szomszédba lakom, és tudod elég húzós volt a tegnap éjszaka, így elég kellemetlen volt a hangos zenére ébredni.- mondta, de közbe végig mellemet bámulta.

- Oh ne haragudj, ki engesztelhetlek valahogy?-mosolyogtam rá huncut mosolyommal.

- Hát már így is kiengeszteltél.- nevetett fel.

- Ez esetben, nem akarsz bejönni? Van elég pia, és úgy is utálok egyedül táncolni.- vetettem rá egy csábos mosolyt.

- Ilyen ajánlatot nem lehet vissza utasítani.- kacsintott rám, majd belépet a házba. Oda adtam a kezébe a pezsgős üveget, én addig kerestem magamnak másikat. Azon kaptam magam, hogy szorosan hozzá simulva táncolunk, én bele túrtam szőkésbarna hajába, azzal is közelebb húzva magamhoz. Megcsapott férfias illata, és a pezsgő keveréke. Teljesen elvesztettem az így is összezavart eszemet. Épp ajkait kóstolgattam, mikor az ajtó kivágódott. Anyám, és Mike ledöbbent tekintetével találtam szembe magam.

- Azt hiszem én most megyek.- indult el a srác az ajtó felé.

- Jó ötlet.- szólalt meg dühösen Mike.

- Majd találkozunk - nézett vissza.

- Ohh nem hiszem.- csapta be a fiú orra előtt az ajtót nagybátyám.

- Mi a probléma?- kérdeztem nyugodtan, majd ráhúztam a pezsgősüvegre.

- Hogy mi a probléma? Van pofád még megkérdezni?- csattant fel anyám.

- Felnőtt vagyok, szóval ihatok. A hangos zene miatt bocsi. A srác akinek nem tudom a nevét, azzal pedig csak szórakoztunk.

- Csak szórakoztok? Nem hiszem el, hiszen nem is ismered,és mi történt itt mi ez a nagy felfordulás? Várjunk csak, nézz rám.

- Minek?- oda trappolt elém, és kényszerített hogy a szemébe nézzek.

- Tudtam.- mormolta szinte lehetett érezni dühét.

- Tudtam.- szinte ordította, aztán ki kapta a kezemből az üveget, és földhöz vágta.

- Liz.- szólalt meg Mike értetlenül.

- Teljesen ki van tágulva a pupillája. Megint drogozol az isten szerelmére.- nézett rám fájdalmasa tekintettel anyám.

- És akkor mi van?- csattant fel én is.

- Doris!- szólt rám Mike.

- Tudom, hogy most nem könnyű, de ez nem megoldás. Hol van Eric?- kérdezte Mike.

- Nem tudom, de nem is érdekel.

- Megtudta, hogy emlékszel.

- Igen megtudta, ez van.- mondtam nem törődően.

- Mondtam, hogy ez lesz ha hazudozol.- oktatott ki.

- Igen, mindenki mindent meg mondott. Annyira jó hogy mindenki mindet jobban tud nálam. Csak azt nem értem, mért érez mindenki késztetést arra, hogy bele szóljon az életembe. Nem vagyok kis gyerek már. Az én életem, és úgy baszom el ahogy akarom.

- Doris hallod te egyáltalán mit beszélsz?- kérdezte anyám döbbenve.

- Tudom. Azt is tudom, hogy jobb volt mikor le se szartatok. Tegyétek most is azt.- majd felrohantam a szobámba, és bezárkóztam a fürdőbe. Az első kezembe akadó tárgyat a tükörhöz vágta, amit darabokba tört szét, az egyik üvegdarab végig szántotta a kezemet.

Evanescence - Going Under

 Nem éreztem fájdalmat, inkább megnyugtatott ahogy néztem, hogy a vérem kicsordul, és végig folyik a karomon. Percekig bámultam a sebet, és éreztem hogy a szívverésem lassul. Le mostam a vért a kezemről, majd az üveg darabokat méregettem. Olyan szépen vissza verték a lámba fényét, mintha hipnotizált volna. Mintha hívogatott volna, hogy fogjam meg. Remegő kézzel nyúltam az egyik szimpatikus üveg darab felé. Nézegettem, húzogattam a szélén az ujjam. Éreztem, hogy felszakad a bőr, és ismét vörös folyadék bukkan elő. Ismét át éltem az az érzést. Megnyugtatott. Tudtam, hogy mindent megérdemlek, és hogy még bűnhődnöm kell a hibáimért. Így végig húztam az üveget a karom vékony bőrén, ami rögtön meg adta magát. Éreztem, hogy a remegés is kezd megszűnni, és egész lényemet nyugalom járta át. Perceket ültem ott, és néztem ahogy a kezemet, ruhámat eláztatja a vérem. Majd lefeküdtem a hideg köre, és dúdolni kezdtem egy régi altató dalt, amit régen anya szokott nekem énekelni, mikor rosszat álmodtam.

                                                                        ***

Nem tudom mikor aludhattam el, de iszonyatos hányingerre ébredtem. Még szerencse, hogy közel volt a vécé, így kiadtam gyomrom tartalmát. Lassan ballagtam oda a mosdóhoz, megmostam a fogam, és le mostam a megalvadt vért. Levettem véres ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. Megmostam a hajam, majd át mostam az egész testem eper illatú tusfürdővel. Ahogy a kezemhez éreztem rögtön elöntött a vágy, hogy újra megcsináljam. Régebben még meg sem fordult a fejembe, hogy ilyet csináljak. De most, hogy tudom milyen, teljesen máshogy állok hozzá. Mindenki elítéli azt aki ilyet csinál, de igazából egyik se tudja miért csinálják. Könnyebb ítélkezni. Magam köré csavartam egy törülközőt,  majd kimentem a szobába. Ahogy voltam bedőltem az ágyba, és a plafont kezdtem tanulmányozni. Éreztem, hogy az alkohol, és a gyógyszer már nem sokáig fog hatni, és újra fájni fog, újra gondolkozni fogok, és ezt nem akartam. Fel vettem egy fekete szabadidő gatyát, hozzá egy kék toppot, egy sport cipőt, baseballsapkát.Bele raktam egy kis táskába az eldugott piából egy-két üveget, a gyógyszereket és kimásztam az ablakon. Volt egy kis patak féleség egy eldugott helyen, ott senki nem fog zaklatni. Még szerencse hogy tavaszi idő van, és nem fogok meg fagyni. Leültem egy nagy sziklára, én onnan lógattam a lábam. Elővetem a táskám tartalmát, bevettem pár kapszulát, majd leöblítettem egy kis vodkával. Telefonom rezegni kezdett a zsebembe, gondolom észre vették, hogy eltűntem ,azzal a lendülettel kikapcsoltam. Hátra dőltem, és élveztem a kora tavaszik napsütést.

- Nem hiszek a szememnek.- zökkentett ki egy ismerős hang.

- Taylor?- kaptam fel a fejem.

- Szia Do.- vigyorgott rám. Felpattantam, és a nyakába vetettem magam.

- Hiányoztál York.- nevettem bele nyakába.

- Te is kicsi lány. Mi járatba erre fele ? Úgy hallottam luxus villásan nyomod.- vizslatott szemeivel.

- Úgy volt, de most vissza jöttem. -fagyott le a mosoly az arcomról.

- Ja, hallottam apádról. Sajnálom, bár tudom, hogy nem jöttetek ki.

- Nos igen, de ne beszéljünk róla.

- Akkor mit szólnál egy nagy partihoz a régi csapattal?!- vigyorgott rám ezer wattos mosolyával.

- Benne vagyok.- kacsintottam rá.

- De előtte kell egy kis be melegítés, bár látom te már benne vagy a dologba – tört ki belőle a nevetés. Amire csak megrántottam a vállam.

- Azt hittem jó útra tértél, de így könnyebb lesz bele vinni a rosszba.- kacsintott felém, majd elindultunk. Út közbe eszembe jutott, hogy nincs semmi bulihoz illő ruhám, de Taylor megnyugtatott, hogy majd megoldjuk. Egy régi elhagyatott gyárba vitt.

- Minek jöttünk ide?- kérdeztem kíváncsian.

- Tudod a régi helyünket figyelni kezdték a rendőrök, ezért kénytelenek voltunk új helyet keresni.- közbe hármat kopogott.

- És ez biztonságos? Elégé instabilnak tűnik.- aggodalmaskodtam.

- Nyugi kis lány nem lesz semmi baj, míg engem látsz. Látom, kezd a cucc kitisztulni a szervezetedből. Gyorsan pótolni kell. Ne hogy nekem itt védelmező tyúkanyóvá válj - majd kinyílott az ajtó és színes fények, hangos zene csendült fel. Ahogy Taylor végig cibált a tömegen, több ismerős arcot véltem fel ismerni. Hiányzott ez az egész. Hirtelen megálltunk, és egy érdekes gót csajjal találtam magam szembe.

- Tia tudnál Dorisnak valami ruhát adni?- kérdezte tőle barátom. A csaj tetőtől - talpig végig mért, majd lassan bólintott, és mutatta merre menjek. Be kell valljam kicsit megrémisztett fura külseje. Fekete szemek, fekete rúzs, piercing mindenhol. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kedves lány. De miért is gondolkozom? Egy kisebb szobába mentünk, amibe csak egy kanapé,megy egy kisebb szekrény volt. Lámpa fénye villogott a szobába, szinte utolsókat rúgta.

- Nincs sok göncöm, de itt van, válogass.- szólalt meg először a lány.

- Köszi.- erőltettem mosolyt arcomra. Végül egy fekete rövid gatyánál maradtam, hozzá egy mélyen dekoltált szegecses toppot, szintén szegeccsel díszített bakancsot vettem fel, és megkoronáztam egy hosszú lógós nyaklánccal. Szememet kihúztam erősebben feketére, szempilla spirál, majd piros rúzst raktam fel.

- Na milyen vagyok?- fordultam a kanapén ülő lány felé.

- Dögös.- kacsintott rám.

- Akkor jó. Gyere. - nyújtottam felé kezem, majd lesiettünk a többiekhez. Szememmel mindenhol Taylort kerestem, míg meg nem láttam egy sráccal beszélni.

- Héé - veregettem meg a vállát.

- Do. Ő itt az egyik haverom Tom. Ő pedig a dögös Doris Morgan - mutatott be a srácnak.

- Ohh igen hallottam rólad. Mindenki a bugyidba vágyott. Bár szerintem most még inkább.- nézett rám önelégült vigyorral.

- Hát had vágyjanak.- rántottam meg a vállam, majd Taylor felé fordultam.

-  Kéne cucc.- Taylor arcára rögtön huncut mosoly ült. Elköszöntünk a sráctól, majd húzni kezdett maga után. Egy kisebb üres szobába vitt be, ahol csak egy kis asztal és két szék volt.

- Tessék.- vett elő zsebéből el kis zacskót, amibe valami fehér por volt.

- York tudod, hogy ilyet nem szedek, vagy szívok.- ellenkeztem.

- Jaj ne csináld már, csajszi. Sokkal gyorsabban hat, és tovább. Legalább próbáld ki.- nyújtotta felém a zacskót. Nem sokáig gondolkoztam, kikaptam a kezéből, majd egy kis üveg lapra szórtam, és felszippantottam. Taylor elégedett tekintettel méregetett, majd ő is szippantott a fehér porból. Utána már könnyen el lazultam, és felszabadultan tudtam szórakozni. Igaza volt Taylornak, tényleg gyorsabban hat. Energiaitalos pezsgőtől teljesen felpezsdült a vérem. Azon kaptam magam, hogy az asztalon táncolok Tayloral, meg két idegen sráccal, és a zene szövegét üvöltöm. Éreztem, hogy az egyik srác karjait körém fonja, és közelebb von magához, de nem érdekelt, sőt élveztem az erotikával túl fűtött táncot. Ritmusra rázni kezdtem a csípőm,  hallottam, hogy fülembe liheg, és néha nyög egyet mikor fenekemet hozzá dörgölöm. Élveztem, hogy ilyen reakciókat váltok ki a férfiakból. Különösképpen, egy férfi nem fogott meg Riveren és Ericen kívül. Meg ráztam a fejem, hogy ki üzem a gondolataimat. Nincsenek itt mellettem, nincs rájuk szükségem. Megpördültem, majd karomat nyaka köré fontam. Ahogy a disco fénye meg világította az arcát, rögtön elém tárult két gyönyörű zöld szeme. Hm nem is rossz. Rögtön huncut mosoly terült szét arcomon, és ajkamat közelíttettem az övé felé. Ám pár milliméter hiányzott csak, hirtelen a villany felkapcsolódott, a zene elhalkult, majd az ajtóba két rendőr jelent meg nagybátyámmal karöltve.

- Most szépen mindenki össze szedi magát, és eltűnik. - nézett szigorúan Mike. Mindenki kiabálni kezdett ezzel kimutatva nem tetszését.

- Ha valami nem teszik, akkor esetleg az Örsön is meg lehet beszélni.- szólalt meg az egyik nagy darab negyven körüli rendőr. Erre mindenki elhalkult, és nagy léptekkel elhagyták a romos épületet.

Én még mindig ledöbbenve álltam az asztalon. Hogy a büdös francba talált meg? Hihetetlen.

- Te megy gyere le onnan.-  rántott le Mike karomnál fogva.

- Áu ez fáj. Engedj el!.- de mintha meg sem hallotta volna ráncigát egészen a kocsiig.

- Most szépen be szállsz abba a kocsiba, és haza megyünk.-mondta fenyegetően.

- Nem megyek sehova.

- Doris ez nem kérés volt. Száll be abba a kibaszott autóba. Most!- ordította dühösen. Sose láttam még ilyenek. Nagy sóhaj kíséretébe beszálltam, majd jól becsaptam az ajtót. Azt hittem leszid érte, de csak ingerülten be ült mellém, majd bekötötte magát.

- Kösd be magad.- nézett rám dühösen.

- Ne parancsolgass.- csattantam fel.

- Azt mondtam kösd be magad.- szinte szikrákat szórtak a szemei. Nagyot nyeltem, majd tettem amit mondott. Egész úton csak kifelé bámultam. Hihetetlen, hogy engedem, hogy vissza vigyen, mikor legszívesebben menekülnék onnan. Megállt a házunk előtt, majd kipattant, én meg csak ültem ott mint aki arra vár hogy eltűnik. Mike át jött az én oldalamra, majd kitárta előttem a kocsi ajtaját. Ajj istenem. Kicsit szédelegve, de én is kiszálltam, majd követtem Mike-ot. Amint beléptem az ajtón, anyám a nyakamba vetette magát.

- Hagyjál.- ráztam le magamról karjait.

- Hol az istenbe voltál? Bűzlesz az alkoholtól.

- Egy romos raktár épületbe találtam, egy rakás drogossal.- Szólalt meg Mike.

- Ch..- néztem csúnyán Mike-ra. Rosszabb mint egy árulkodós óvodás.

- Mi az? Azt vártam megvédem a segged?- kérdezte Mike enyhe gúnnyal a hangjába.

- Nem vártam semmit tőletek.-csattantam fel dühösen.

- Segíteni akarunk Doris.- nézett rám könyörgően nagybátyám.

- Ne segítsetek, nincs rá szükségem.- szinte már ordítottam, majd felrohantam a lépcsőn, párszor megbotlottam, elégé szédültem. Ahogy beértem a szobámba, próbáltam becsukni de anyám megakadályozta.

- Mit akarsz?- kérdeztem szárazon.

- Csak egy dolgot akartam. Vagy abba hagyod ezt az egészet, vagy elvonóra küldelek. Nem fogom újra eljátszani mint régen.- nézett rám anyám szigorúan.

- Nem teheted, nagy korú vagyok.- nevettem fel. Röhejes. Nincs semmi bajom, különben sem érdekli.

- Dehogynem, nagyon is megtehetem. Azt mondom, hogy nem vagy tisztába a dolgokkal, megbízhatatlan vagy. - Mondta teljes magabiztossággal.

- Ezt nem tehetted.

- De, meg tehetem.

- Nem fogok sehova menni.

- Doris.- jött be Mike az ajtón. Intett anyámnak, hogy hagyjon minket magunkra.

- Ne Mike. Nem kell a szent beszéd. Tudom, hogy az ő pártját fogod.

- Nem fogom senki pártját. Mind a ketten segíteni akarunk neked. Nem látod mit művelsz?

- Te ezt nem értheted.

- Igazad van tényleg nem. De le kell győznöd Doris. Annyiszor megmutattad, hogy milyen erős vagy, és ha egyszer ment most is fog. Itt vagyunk melletted.- jött közelebb, majd megfogta mint két kezem, mivel topp volt rajtam, semmi nem takarta a sebeket a kezemen. Mike döbbenten kapta fel a fejét.

- Mit műveltél?- kérdezte döbbenten. Mire én csak megrántottam a vállam.

- Doris szükség van egy pszichológusra,ez komoly dolog.- nyelt egy nagyot, majd végig simított a karomon. Laza mozdulattal kirántottam a kezem a szorításából.

- Arra van szükségem, hogy békén hagyjatok.-közbe oda mentem a kisebb utazótáskámért, és bele dobáltam egy-két ruhát.

- Mit csinálsz?

- Pakolok ahogy láthatod. Nem fogom hagyni, hogy dili dokihoz küldjetek, vagy elvonóra. Szóval nem tudjátok sehogy sem megakadályozni, hogy el menjek.

- Még is hova mennél?

- Vannak barátaim.

- Kik? Azokra a drogos csávókra gondolsz? Ne hogy azt hidd hogy ezt fogom hagyni.- emelte fel a hangját Mike.

- Mit teszel? Lekötözöl?- kérdeztem gúnyosan.

- Ha kell, azt.

- Jaj Mike,ne tedd magad nevetségessé. - nevettem fel.

- Mivel? Azzal hogy próbálok rajtad segíteni?

- Mondtam már. Nem kell segíteni.- majd próbáltam kilépni azt ajtón, de elém állt.

- Mike engedj.-néztem rá szúrósan. Mire ő csak rázta a fejét mint egy öt éves.

- Mike ne szórakozz velem.- Ahogy csak tudtam, nagy rendülttel félre löktem, és teljes erőmből futni kezdtem. Amint el hagytam az utcánkat, normális tempóra váltottam, lélegzetem lassan normálisra állt. Most hova menjek? Ahogy gondolataimba jártam, észre se vettem hogy egy ismerős háznál kötöttem ki. Oda ballagtam a régi faajtó elé, majd bekopogtam. Hallottam a közelgő lépteket, majd kinyílott az ajtó. Egy meglepett arccal találtam szembe magam.

- Itt maradhatok?