2.évad 8.fejezet - Végső búcsú

Sziasztok! Megérkeztem  a fejezettel.Ne haragudjatok a csúszásért, de ismételten a blogspot kicseszett velem. Beállítottam az időzítőt, de nem rakta ki.  Szóval nézzétek el nekem. Nincs sok hozzá fűzni valóm. Elég szomorú rész lett. Ja, és köszönöm, a pipákat, komikat. Amint lesz időm, válaszolok rájuk. Remélem, azért ez is elnyeri a tetszésetek. Jó olvasgatást.! :)
K&H

Eric szemszög:

Justin Timberlake hangjára riadtam fel. Telefonom úgy rezget az asztalon, majd le esett róla. Kómásan nyúltam felé, és nyomtam meg a zöld gombot.

- Eric hol a francba vagy?-hallottam meg Alex feszült hangját. Mi baja van megint? Aztán észbe kaptam. A próba. Francba.

- Uhh bocs, elfelejtettem, rohanok - pattantam fel, és húztam fel a gatyám egy kézzel.

- Rosszabb vagy mint egy öregasszony,már fél órája várunk.

- Későn feküdtem le, de lerakom. - majd gyorsan kinyomtam, és próbáltam a választott ruhadarabokat magamra rángatni. Ami egy szürke szabadidő gatyából,egy piros felsőből,és az imádott piros cipőből állt. Fogat mostam,befújtam magam, és már rohantam is. Csupán csak egy órát késtem, de most már igazán megszokhatták volna.

Szerencsére, nem volt dugó,úgy hogy másfél órás késéssel megúsztam. De gondolom a többiek nem örültek ennek.

- Tudom,tudom, egy oltári nagy barom vagyok, bocsánat. De kezdjük inkább - emeltem fel a kezem védekezésként,mikor beléptem. Féltem ha itt négyen nekem esnek végem lesz. Akkor mi lesz a rajongóimmal? Áá bele se gondolok.

                                                                      ***

- Várjatok,le..le kell ülnöm..Nem kapok levegőt..- lihegtem. Minek néznek ezek engem? Két órát végig táncoltunk,egy percre se hagytunk abba. Lehet ezzel akarják megbosszulni,hogy késtem.

- Neked kéne tovább bírnod. Nem te vagy az énekes? - nézett rám gúnyosan Alex

- Haha nagyon vicces. - szólaltam meg mikor újra tudtam venni levegőt.

- Jó úgy látom mára ennyi. Eric egy puhány pöcs lett.- mindenkiből kitört a nevetés. Én csak az épp számba lévő vizet köptem ki.

- Nem vagyok puhány!

- De pöcs az igen - vigyorgott Edin mint egy idióta.

- Na jó, szálljatok le rólam,különben munka nélkül mentek haza.- vágtam be a durcást.

- Na jó, menjetek,még a végén el kezd sírni - kezdett el röhögni Alex. A kezembe lévő vizes palackot hozzá vágtam.

- Ja, míg el nem felejtem, Tomas mondta,hogy szóljak,menj be Mike-hoz.- Minek kell nekem oda mennem ?

- Minek kell nekem Mike-hoz mennem?- néztem rá érdeklődve.

- Fogalmam sincs ,csak át kellett adom.- Nem tudom,mit akarhat. Talán a tegnapi incidens miatt? Igazából Doris kelt ki teljesen magából. Nem tudom miért. Talán az alkohol.

- Még mindig nem beszéltétek meg Dorissal?- Mi van csak nem gondolat olvasó? Különben is mit kellene megbeszélni,minden világos.

- Mit kéne? Tovább lépet,és azzal a babaarcú River-el van.- fintorodtam el.

- Te sem vagy jobb,ugyan is a klipes pipivel mentél.- méregetett a szemeivel.

- A pipinek van neve is,és semmi sincs köztünk. Nem tudom mire célzol.

- Aha,és ezt Doris is tudja? Véletlenül nem direkt csináltad,hogy féltékenyé tedd?- vigyorgott rám azzal a „mindent tudok mosolyával”.

- Nem tudom miről beszélsz.- tetettem a hülyét.

- Nekem nem tudsz hazudni. De te dolgod. Csak okosan, mert lehet most játszadozol, de mire észbe kapsz tényleg elveszíted.- kacsintott felém, majd bevonult az öltözőbe. Remek, Alex meg a jó tanácsai. Mért nem párterapeutának ment koreográfus helyett?! Én is gyorsan át öltöztem, és indultam is Mike cége felé. Viszonylag hamar oda értem. Végig mentem egy hosszú folyóson ahol egy kedves titkárnő fogadott.

- Jó napot. Mike Colinshoz jöttem.- mondtam kedvesen a nőnek.

- Áá Eric.- hallottam meg mögülem egy hangot.

- Nate?- lepődtem meg. Mostanában nem is láttam. Nem mintha nagyon hiányzott volna.

- Igen,nyugi, nem vacsorázni akarlak meghívni, hanem most én csinálom Mike dolgait.- közbe mutatta, hogy menjek be az irodába.

- Miért hol van, csak nem sok volt a tegnapi pia? - viccelődtem.

- Nem, teljesen más.- sóhajtott nagyot.

- Valami gond van? Megint Dorissal?- kérdeztem ijedten.

- Nem, nem Dorissal, hanem az apjával. Meghalt.

Christina Aguilera - Hurt

Doris szemszög:

Sokszor át futott már az agyamon, hogy mi lesz ha ez megtörténik. Sőt, elég sokan mondogatták körülöttem,hogy nem számítsak semmit jóra. De még is azt hittem ,hogy ő bármit túl él, hogy ott lesz az esküvőmön, a gyerekeim születésekor. Tudom, hogy ez miatt nem kéne rosszul éreznem magam,de még is hibásnak érzem magam miatta. Nem volt jó apa, egyáltalán nem volt az, de még is az apám volt. Képtelen voltam úgy rá gondolni,aki mindig csak bántott amikor megtehette,mint testileg, mint lelkileg. Mellette kellett volna lennem. Félek haza menni. Félek a nagyi szemébe nézni,félek,hogy a szemébe nem azt a ragyogást fogom látni mint régen amikor meglátogattam. Helyette dühöt, megvetést, hogy nem voltam mellettük, ebben az időszakban.

- Minden rendben lesz.- szorította meg kezem a taxiba Mike.

- Semmi sincs rendben,sose volt semmi rendbe.- csuklott el a hangom.

- Erősnek kell lenned. Apád se szeretné,hogy ez miatt vissza ess.- Azt se tudom,milyen erősnek lenni. Akkor még is hogy legyek az ? Közben az autó megállt a házunk előtt. Vettem egy mély levegőt,és kiszálltam. Rögtön megcsapta orromat a szennyezett levegő. Hihetetlen,hogy újra itthon vagyok. Gondolkodtam már a haza jövetelen,de sosem gondoltam volna,hogy ilyen dolog miatt kell haza jönnöm. Mike kivette a csomagjainkat,majd kifizette a sofőrt. Félve nyomta le a régi otthonom kilincsét,majd beléptem.

- Hahó.- szólaltam meg halkan.

- Jaj kicsikém,mért nem szóltatok? Kimentünk volna elétek.- ölelt át anyu szorosan.

- El is felejtettük.- bontakoztam ki öleléséből. Ahogy körül néztem, minden ugyan úgy volt ahogy itt hagytam. Furcsa, anyám mániája ,hogy havonta új függönyt vessz.

- Mikor lesz a temetés?- fordultam anyám felé.

- Kettőkor, addig még van pár óra. Nem akarsz lepihenni?- Hihetetlen.

- Mért akarnék? Jól vagyok.

- Akkor is azt mondtad mikor gyógyszereket szedtél.

- Mért kell mindig felhoznod? Egy kibaszott napot nem bírsz ki, hogy ne kritizálj? Apát szidtad, mikor te se vagy jobb.- kikaptam nagybátyám kezéből a táskám, és felrohantam a szobámba. Ajtómat hangos csapódással bevágtam. Neki dőltem az ajtónak, és nagy levegőket véve próbáltam magam nyugtatni. Szobám is ugyan úgy állt. Poszterek, képek a sárga falon. Nem volt sok minden benne, de ez az egy hely volt, ahol letudtam nyugodni, eltudtam bújni a bajok elől, egy ideig. Táskámat levágtam a földre, majd befeküdtem a frissen bevetett ágyba. Tüdőmet át járta az öblítő illata, rögtön beugrottak a régi szép idők.

- Jaj Lily nem akarunk több Sex és New York részt megnézni.- nyafogtam. Hihetetlen, hogy bír egy huzamba húsz részt meg nézni. Esther-el már szinte könyörögtünk neki. Mi voltunk a három jó bari, vagy is úgy hívtunk magunkat. Lehet valakinek a Másnaposok című film ugrik be, nekünk nem csak az. Mind a hárman teljes más egyéniségek voltunk ,de még is nagyon jól ki jöttünk. Lily az örökmozgó, aki egy percet nem tudott, megülni a fenekén. Esther ő egy igazi művész lélek volt. Imádott fényképezni, rajzolni. Állandóan minket akart különféle pózokba lencsevégre kapni. Nos, akkor még én is teljesen más voltam. Egy vidám, álmodozó, naiv kislány voltam . Aki mert előre tervezni.

- Jól van akkor nézzünk valami romantikus vígjátékot. - jutott eszébe Lily-nek újabb „fantasztikus” ötlet.

- Ajj, nekem semmi hangulatom nincs hozzá.- fintorogtam.

- Nézzünk valami horrort,vagy drámát.- Nem is Esther lenne, ha ezt nem ajánlotta volna fel.

- Én azt tuti nem nézem.- tiltakozott Lily.

- Úgy látom most sem fogtok semmit megnézni.- nevetett fel nővérem az ajtóba. Mindhármunkból kitört a hangos nevetés. Igen,ilyenek vagyunk mi.

Igen, akkor még teljesen más volt minden. Nem volt semmi problémánk, a kamasz hisztin kívül. Bár akkor még az is nagy problémának számított. Mit nem adnék azért, hogy újra olyan legyek mint rég. Erőtlenül át fordultam másik oldalamra, és az órára pillantottam,ami még csak delet mutatott. Megakadt a szeme a kis komódon lévő képen. Én,anya a két nővérem,és az unokahúgom voltunk rajta. Anya szülinapján készült, mikor megleptük egy sétarepüléssel. Nem csak anya repült először, hanem én is. Feledhetetlen emlék marad. Tériszonyom van, de ott még azt is elfeledtem, annyira magával ragadott a látvány. Minden olyan pici volt, az egész várost be lehetett látni. Akkor még jó volt a viszonyunk, most még egy napot se bírunk ki, hogy ne vesznénk össze. Bevallom hiányoznak a közös vásárlások,bár cipő vásárlásakor mindig összekaptunk,de mindig kibékültünk a nap végére. Az, hogy vele bármiről tudtam beszélgetni, és mindig ellátott a komoly tanácsival. Valami képen a példa képem volt, vagy még mindig az. Tisztelem benne, hogy feltudott nevelni, és hogy milyen keményen dolgozott,hogy mindenem meg legyen. Nem is tudom,hogy miért romlott meg a viszonyunk vagy, hogy mikor. De feleslegesen pazarlom erre az időm, úgy sem fogok rá jönni, és nem is érdemes. Nagy nehezen felültem, majd fürdő felé vettem az irányt. Tele engedtem a kádat, tele öntöttem habfürdővel, és elmerültem a habokba.

- Doris ideje kiszállni a vízből. Megfogsz fázni.- dorgált meg anya.

- Csak pár percet még.- kérleltem kiskutya szemekkel.

- Kicsim,teljesen kihűlt már a víz. Majd holnap is játszhatsz,de fogadj szépen szót. Mi lesz majd nagy korodba. Főnöködnek sem fogsz majd szót fogadni?

- Nem,mivel én leszek a főnök.- kuncogtam fel.

- Hogy odáig eljuss sokat kell még tanulnod. De nyomás hercegnő, öltözz.- Csapott a fenekemre, miután körém csavarta a törülközött.

Akaratlanul is, de kicsordult egy könnycsepp az emlékektől. Sokat köszönhettek neki. Mindenért őt okoltam, mikor ő csak segíteni akart. Könnyebb volt őt okolni, mint hogy magamba néztem volna.

- Kicsim minden rendben? Ideje készülődni.- zökkentett ki anya.

- Persze. Mindjárt megyek.- válaszoltam, majd magam köré csavartam a törülközött. Ahogy kiléptem a fürdőből, rögtön megláttam az ágyamon a kikészített fekete ruhámat, cipőmet. Rögtön mosolyt csalt az arcomra. Nem is anya lenne.De az én fejemből teljesen ki ment, szerencsére neki nem. Felvettem a fekete térdig érő egybe ruhát, ami ki volt készítve, majd a cipőt. Megfésülködtem, és próbáltam eltüntetni a szemem alatti karikákat. De mivel esélytelen volt, ezért a jó öreg szemüvegnél maradtam. Már mindenki a napaliba tolongott, mikor leértem. Oda mentem anyához, és megöleltem.

- Sajnálom.

- Semmi baj kicsim.- simogatta meg az arcomat. Anyu a nővéreimmel ment, én pedig Mike-al. Ahogy közelítettünk a temető felé,annál inkább nőt a gombóc a torkom,és fojtogatott a sírás. Ahogy kiszálltam az autóból, a lábaim úgy remegtek mint a kocsonya. Szerencsére Mike erős karjai biztosságot nyújtottak. Mi lenne velem nélküle? Pár perc és kettő. Már mindenki a ravatalozóba volt. Voltak ismerős arcok, és voltak akiket életembe nem láttam még. Oda mentem nagyihoz, és átöleltem.

- Sajnálom.- csuklott el hangom.

- Van mit.- szólalt meg ridegen. Csak álltam ott, mintha nem számítottam volna rá, és csak néztem rá. Mike-nak sikerült elrángatni az egyik székig. Min lepődők meg? Tudtam, hogy ez lesz. Pap vagy fél órán keresztül papolt arról, hogy édesapám milyen jó ember volt. Az emberek háromnegyede nem tudja, milyen volt valójában.De mindegy, ez egy temetés. A halottakról jót, vagy semmit. Mikor a pap befejezte, mindenki elindult a kijárat felé, hogy elkísérjük az utolsó útjára. Éreztem, hogy a lábaim már nem sokáig bírják, és hogy a könnyeim önálló útra keltek arcomon. Minden gyerek azt hiszi, hogy a szüleik örökre élnek. Még jó magam is azt hittem, és most itt állok a koporsójától pár lépésre, és végig nézem ahogy földet dobnak rá. Hallottam, mamám hangos zokogását, ami bennem is lavinát indított el, és éreztem ahogy a lábaim végleg felmondják a szolgálatot,és összerogyok. Nagybátyám kapott karom után, és vett ölébe, vitt ki a tömegből. Arcomat mellkasába fúrtam, és próbáltam csillapítani zokogásom,de sehogy sem maradt abba. Mellkasom már szúrt, és úgy kapkodtam a levegőt mint aki fuldoklik. Nagybátyám nyugtatásként simogatta a hátam, de egyik pillanatban abba hagyta,de nem volt erőm fel emelni a fejem. Csak ültem azon az átkozott padon, és a földet bámultam. Ám hirtelen két erős kar fonódott körém, ezzel arra kényszerítve, hogy fel emeljem a fejem. Amint megláttam az arcát, rögtön melegség járta át a szívemet. De megszólalni nem tudtam, csak ismét hangos sírásba törtem ki.

-Semmi baj, itt vagyok.-ölelt magához jó szorosan.

2.évad 7.fejezet - Lehet ennél rosszabb?

Sziasztok! :) Megérkeztem, a hetedig fejezettel. Elég gyorsan haladunk :) Nagy örömmel láttam, a négy komentet,és a kilenc pipát. Tényleg nagyon jól esik. Így örömmel rakom fel a fejezeteket. Sajnos, nem fogom tudni überelni  az előző fejezetet. Majd meglátjátok mért mondom. Nem is húzom az időt. Jó olvasgatást! :)
K&H!

Evanescence - Lost In Paradise

Egyik pillanatba még igazak álmát aludtam, a másikba meg a hideg földön találtam magam. Az így is sajgó fejemet bevertem az ágy melletti kis asztalba, így egy hatalmas búb keletkezett rajta. Fantasztikusan indul a reggel. Kivágódott az ajtó, majd Mike rohant be a szobába komás fejjel.
- Mi történt? - próbálta vissza fogni a nevetést
- Semmi. - Nagy nehezen feltápászkodtam, és levágódtam az ágyra.
- Már azt hittem, verekedtek River-el. Apropó hol van? - kereste szemével.


Kezdtünk nagyon bele mélyedni a dologba. River-ön már nem volt rajta az ing. Keze a ruhám cipzárához siklót, és próbált megszabadítani tőle. Mintha az agyam teljesen kitisztult volna, hirtelen ellöktem magamtól.
- Ezt ne. - kapkodtam a levegőt.
- Mi bajod van? - kérdezte értetlenül.
- Te estél nekem, most meg leállítasz? - emelte fel a hangját.
- Sajnálom elborult az agyam. De ne veszekedjünk. Itt maradsz velem? - Nem akarom,hogy azt higgye, hogy szórakozom vele.
- Nem, jobb, ha haza húzok. - kapta magára ingét és kiviharzót az ajtón. Fantasztikus.



- Elment este. - fintorodtam el.
- Összevesztettek? - ült le mellém az ágyra. Na, ne kezdjünk el lelkizni.
- Csak kicsit spicces állapotba voltam, és hülyeséget csináltam. Ő meg felkapta a vizet, de majd beszélek vele.
- Kicsit? Láttam azt a jelenetet azzal a lánnyal. Mi ütött beléd? - Azon kívül, hogy megörülők a féltékenységtől?
- Mondom többet ittam a kelleténél. De most elmegyek tusolni. - azzal lezártam a kínos beszélgetésünket és bevonultam a fürdőszobába. Kemény fél óra alatt sikerült valami normális emberi formát csinálni magamból. Meg kerestem a telefonom és írtam River-nek egy üzenetet, hogy beszélnünk kell. Lementem a nappaliba és ott vártam rá. Húsz perccel később már ott ült velem szembe.
- Miről akarsz beszélni?- kérdezte szárazon.
- Most mért vagy ilyen? Nem akartalak megbántani, de sokat ittam, ezt te is tudod.
- Ne fogd a piára. Már elég régóta ismerjük egymást, és ez természetes egy kapcsolatba. Régebben nem erőltettem, de most már felnőtt nő vagy.
- Vár... várjál csak, mire akarsz most kilyukadni? - kérdeztem döbbenten.
- Semmire, csak nem értem mért nem akarsz lefeküdni velem. Külsőmmel semmi baj, és az este alapján meg van az a bizonyos kémia akkor? Még is mire vársz? - döbbenten ültem a kanapén. Egy szót nem tudtam kinyögni.
- Most mi van? Nem szólsz semmit? - fürkészte arcomat. Most még is erre mit lehet válaszolni?
- Mit vársz, mit mondjak? Lehet neked ez természetes, de nekem nem. - kezdek ideges lenni.
- Most mit kell ezt túlbonyolítani? Nem vagy te olyan jó kislány mindenki tudja. Vagy talán más oka van? Nincs köze véletlenül Erichez?
- Mért kell mindig felhozni Ericet? Mi köze lenne hozzá? - emeltem fel a hangom.
- Talán nyomos okból hozom fel mindig. Ne tarts két vasat a tűzbe, mert megégeted magad édes.
- Most evvel arra célozol, hogy megcsallak vele? - pattantam fel idegességembe a kanapéról.
- Nem csak döntsd el, végre kivel akarsz lenni, és azzal legyél száz százalékosan. - Igaza van.
- Szóval kivel akarsz lenni velem, vagy vele? - tette fel a kérdést.
- Ez nem ilyen egyszerű. - néztem rá kétségbe esetten.
- Már hogyne lenne. Én vagy ő. - nézett rám komolyan. Mért kell ilyen helyzetbe hoznia? Ne legyél már ennyire ostoba, teljesen igaza van. Nincs jogom ahhoz, hogy szórakozzak vele.
- River....
- Oké,értettem. - vágott a szavamba. Majd felpattant a kanapéról, és elindult.
- Héé várj már. - kaptam el a karját.
- Nem kell semmit mondanod, tudom, hogy őt választod. De nem érdemel meg téged. Tudom, én sem vagyok szent, de én tényleg szeretlek, ő pedig már másik lánnyal van. De ez a te döntésed. - puszilta meg a homlokom majd elment. Éreztem, ahogy a könnyeim elindulnak, eláztatva az egész arcomat. Szúró fájdalmat éreztem a mellkasomba, mintha valamit kitéptek volna. Leültem a kanapéra lábamat felhúztam és ott ültem, perceket, órákat. Egyfolytában járt az agyam. Nem tudom mi legyen. Lehet igaza volt River-nek Eric tovább lépet, de akkor sem szórakozhatok vele. De, hogy ezek után mi lesz, fogalmam sincs.


                                                                                ***

Órákkal később is ott fetrengtem a kanapén és kapcsolgattam a tévét. Mikor hallottam, hogy csapódik a bejárati ajtó, nagy nehezen felültem, hogy megnézem ki az.
- Szia - jött be vigyorogva nagybátyám.
- Szia, mi ez nagy boldogság? - álltam fel és kezdtem el pakolni az asztalról a koszos zsebkendőket.
- Itt meg történt? Titanicot néztél? - nézett rám.
- Szakítottunk River-el. - mondtam rosszkedvűen.
- Ki az a River? - szólalt meg egy hang mögülem.
- Nate? - hoppá. Ezt jól elcsesztem.
- Emlékszel rá? - zördült fel Mike. Oké, most mit csináljak? Francba már, nem jut semmi eszembe.
- Öö eltaláltam?
- Nem jó próbálkozás. De ha Nate-re emlékszel, akkor másra is kell. Ki vele mióta? - nézett rám Mike dühösen.
- Mit mióta? - tetettem a hülyét.
- Doris ne szórakozz velem. Mikor jöttek vissza az emlékeid? - emelte fel a hangját.
- A baleset után - szólaltam meg halkan.
- És mért nem szóltál? - vont kérdőre.
- Mert előtte Eric-el akartam beszélni - mondtam el az igazat.
- Elmondtad neki? - csak megráztam a fejem.
- Nem tudom mért nem. De én annyit megérdemeltem volna, hogy szólsz - emelte fel a hangját.
- Doris kezdem azt hinni, hogy nagyba szarsz mindenre. Senki és semmi nem érdekel.
- Te is tudod, hogy ez nem így van. - próbáltam magamba tartani a könnyeimet, de így is megremegett a hangom.
- Én már nem értek semmit veled kapcsolatba. Mindig mondasz valamit, de teljesen mást csinálsz. Ideje lenne felnőni, a francba is Doris, már nem vagy kis gyerek. Épp ideje kilépni az álomvilágból, mert pofára fogsz esni. De én akkor már nem fogok ott lenni, se senki. Teljesen egyedül maradsz. Azt hittem, sikerül majd megváltoznod, és hogy nem tudsz olyat csinálni, ami miatt csalódást tudnál okozni. Sajnos tévedtem, most jött el az a pillanat mikor csalódtam benned. - Tüdőmből kiszorult az összes oxigén, úgy kapkodtam a levegőt, mint aki fuldokol. Arcomat teljesen eláztatták a könnyeim. Elérted a célod, az egyetlen embernek, aki szeretett,vigyázott rád, és hitt benned, csalódást okoztál. Gratulálok.
- Sajnálom - csak ennyit tudtam kinyögni a sírástól.
- Én is sajnálok sok mindent. - majd ott hagyott. Ahogy hallottam, hogy csapódik az ajtó hangos zokogásba törtem ki, lábaim összerogytak és erőtlenül zuhantam a padlóra. Arcomat kezeimbe temetem úgy próbáltam csillapítani magam. Éreztem, ahogy két erős kar fonódik körém, és magához húz. Arcomat mellkasába fúrtam, és görcsösen kapaszkodtam karjába. Nyugtatás ként simogatni kezdte a hátam, így pár perc után kicsit megnyugodtam, vagy csak elapadt a könnycsatornám.
- Annyira hülye vagyok. - szipogtam, miután elhúzódtam Nate-től.
- Hát elégé, de így szeretünk. - mosolygott rám biztatóan.
- Ezzel nem segítesz.
- Ne haragudj, csak nem sírj. Rossz így látni. - törölgette a könnyeimet.
- Teljesen megérdemlem. Mike utál. - újra könnybe lábat a szemem.
- Ugyan már nem utál, csak most dühös rád. Az teljesen más. Tényleg nem volt szép, hogy eltitkoltad, hogy emlékszel. - dorgált meg.
- Kérlek, legalább te ne. Ez a nap így is pocsék. - fintorodtam el. Először River, most meg Mike, mi jöhet még?
- Különben merre voltál mostanában? - néztem rá kérdően.
- Tudod erre is arra is. Családnál, barátoknál.
- Fel sem hívtál. - vágtam be durcást.
- Héé, ne hogy én legyek a rossz. Elvileg te nem emlékeztél rám. Mit csinálhattam volna? - emelte fel kezeit védekezés gyanánt.
- Nem csak elvileg, tényleg nem emlékeztem, a balesetig.
- Ha már mesélésnél tartunk te is beavathatnál. Először kezdhetnéd azzal a River gyerekkel. - húzott fel a kanapéra szorosan maga mellé.
- Semmi érdekes. - legyintettem a kezemmel.
- Tényleg? A semmiért voltál kiakadva? És mi van Eric-el? Mért nem mondtad el neki? - vizsgálgatott a szemeivel.
- Ez hosszú történet. - sóhajtottam.
- Van elég időm. - Fene az erőszakos fajtáját. Nincs kedvem megint visszaemlékezni ezekre a pillanatokra, nem mintha lett volna jó emlékem.
- Jó. - egyeztem bele végül. Nagyjából elmondtam az egész sztorit. Hogy találkoztam újra River-el, a fotózást. Eric kiborulását, a balesetet, és hogy azok után még rosszabb lent, mint előtte.
- Oké, ez túl sok információ volt nekem. Had rakjam össze. Szóval összejöttél azzal a River gyerekkel, akivel félmeztelenül pózolgattál. - itt elfintorodott. - Aztán Eric teljesen kikelt magából, de te elküldted, utána volt az autó baleset. De várjunk csak neked nincs is jogsid, hogy engedhette az a barom, hogy vezess?
- Várjunk csak, azt had szögezzem le, hogy van jogsim csak itt nincs. Különben is este volt és én kértem. - néztem rá csúnyán.
- Akkor sem kifogás, de had folytassam. Szóval volt a baleset. Beütötted a fejed és visszatértek az emlékeid. Következő nap elmentél Eric-hez, hogy az majd a hír hallatán a nyakadba ugrik.
- Héé nem mondta.. - de lecsitított.
- Én beszélek utána meg hallgatom. - Pff..miből lesz a cserebogár.
- Aztán egy lány nyitott ajtót. Így volt? - mire én csak bólintottam. Szép emlékek.
- Majd kétségbeesésedbe meghívtad Mike buliára őt és azt a lányt. Normális vagy te? Különben is nekem meg nem szóltatok. - sértődött be.
- Mit tehetem volna? Megkérdezte. Mondtam volna neki nemet?
- Öö igen?
- Teljesen lejárattam volna magam, és mit gondolt volna rólam Eric?
- Mért azzal nem járattad le magad, hogy holt részegen neki estél szerencsétlen lánynak? - Na, ez övön aluli volt, és teljesen jogos. Mit képzeltem?
- Szóval utána majdnem lefeküdtél River-el. Ismételten kérdezem, normális vagy te? - emelte fel a hangját. Kezdem úgy érezni magam, mint akit most dorgál az apja, mert összerajzolta a falat.
- De nem feküdtem le vele, ezt ne felejtsük el.
- Még ez a szerencséd kicsi lány. - vigyorgott rám. Hallottam, ahogy az ajtó becsukódik, és Mike elsápadt arccal közeledik felénk.

- Mi történt? - ijedten pattantam fel. Valami okból kifolyólag a gyomrom összeszorult, szívem gyorsabban vert.
- Doris - jött oda hozzám könnyes szemmel, és megszorította a kezem.
- Mike megijesztesz. Mi történt? - száradt ki teljesen a torkom.
- Most erősnek kell lenned, érted?
- Mike, mond már el mi van! - emeltem fel a hangom.
- Nagyon sajnálom - folyt végig egy könnycsepp az arcán.
- De mit? Mike az isten szerelmére válaszolj már - ordítottam  Éreztem, hogy a könnyeim újra útra kelnek arcomon. Fájdalmasan a szembe néz, majd nyel egy nagyot, végül meg szólal.
- Denis meghalt, sajnálom Do. - Denis meghalt...meghalt. Egyetlen szó ismétlődőt a fejembe. MEGHALT.


*Denis = Doris apja!

2.évad 6.fejezet - Emlékek

Sziasztok! Megérkeztem a fejezettel. Most egy darabig megint szabad leszek, de nem sokáig. De szerencsére a vizsgáim nagy részén túl vagyok. Egy tanács: Minden tételt tanulj meg legalább egy kettesre. Mert ha nem úgy jártok mint én. Két darab tételt nem tanultam meg erre nem bele húztam?! Szóval fogadjátok meg a tanácsomat :D De szerencsére magyarom,és angolom négyes lett . Na de nem is dumálok itt többet. Jól esne egy-két szó. De ha nem írsz legalább a "tetszik" gombocskára menj rá,ha tetszett.
Jó olvasást! :)
K&H

Sia - Breathe me


- Miss Morgan kövesse a fényt. - Adta az utasítást az orvos a kórházba. Nem értem mért ráncigáltak be, semmi bajom. De mintha a falnak beszéltem volna.
- Úgy tűnik semmi baj. Csak beütötte a fejét, arra írok fájdalomcsillapítót. Szerencsésen megúszták.
- Remek, akkor talán haza is mehetünk. - néztem nagybátyámra. Felvettem a kabátom, majd elvettem a receptet az orvostól, és haza indultunk. Lehet megbolondultam, de jól jött ez a kisebb baleset. Visszatért az emlékezetem, minden. Az ideutazásom, találkozásom Dean-nel. A tánccsapat, Eric, a sok szörnyűség. Az elrablás, egy szóval mindenre.
- Olyan csöndes vagy, minden rendben? - zökkentett ki Mike. Még nem mondhatom el neki, először Eric-el kell beszélnem.
- Persze, csak fáradt vagyok. - mosolyogtam rá halványan. Ennyivel le is zártuk a beszélgetést, szerencsére. Felmentem a szobámba, gyorsan megfürödtem, majd lefeküdtem. Holnap mindenképp kell beszélnem Eric-el. De még is mit mondjak neki azok után, ami történt. Elküldtem, összejöttem River-el. Francba is mért kuszálódik össze minden? Mi van, ha már megunta a várakozást? Nem, ha igazán szeret, akkor nem történhet meg. Szakítanom kell River-el, így tisztességes. Szeretem őt, de nem úgy, mint régen, nem úgy mint Eric-et. Minden a holnapon áll, vagy bukik. Eric válaszától függ minden.


                                                                           ***


Vagy 10 perce itt ülők Eric háza előtt, egy padon. Nem tudod rá venni magam, hogy felmenjek. Igazából nem tudom mitől félek. Talán attól, hogy elutasít. Na, jó Doris Morgan cipeld fel a hátsód végre. Lassan lépkedtem fel a lépcsőfokokon. Szívem a torkomba dobogott, eszembe jutott az első randink, ami enyhén szóval kész katasztrófa volt. Nagyot nyeltem, majd bekopogtam. Hallottam, ahogy közelített az ajtó felé, majd kinyílt az ajtó, de nem az fogadott, akire számítottam.
- Szia. - mosolygott rám kedvesen, egy szőkés barna hajú lány. Ki ez a lány? Honnan olyan ismerős.
- Ki az? Doris? Te mit keresel itt? - Állt meg szorosan a lány mögött, majd meglepetten nézett rám. Egy hang nem jött ki a torkomon. Nem, nem lehet. Visszhangzott a fejembe.
- Minden rendben? - Némán bólintottam. Szólalj már meg.
- Öö, csak..csak azért jöttem, hogy meghívjalak Mike születésnapi bulijára. Biztos örülne, ha te meg Tomas ott lennétek. - próbáltam improvizálni. Bár a hangom még így is remegett.
- Persze, ott leszünk. Majd küld el, mikor, hol. Vihetek magammal valakit? - nézett az előtte álló lányra. Éreztem, hogy a tüdőmből kiszorul az összes levegő, mintha fojtogatnának. Szememet marni kezdték a könnyek, de próbáltam vissza tartani őket. Eric néz már rám, nem ő kell neked. Itt vagyok, szeretlek, kérlek ne csináld ezt.
- Doris?! Hozzád beszélek.
- Ööö ne haragudj, csak elgondolkoztam. Persze, nyugodtan hozd a barátnődet is. - néztem rájuk. Most mi van? Mért nem mondjátok, hogy nem vagytok együtt? Mért nem tagadjátok? Francba már!! Úgy éreztem, megfulladok. El kell tűnőm.
- Akkor majd beszélünk. Sziasztok. - majd ahogy csak tudtam rohantam le a lépcsőn. Alig értem ki az ajtón, a könnyeim útnak eredtek. Idegesen fötörtem a táskámba a telefonomat kutatva, majd tárcsáztam River számát.
River Viiperit hívtad, pillanatnyilag elfoglalt vagyok. Amit adódik vissza hívlak. - ez az átkozott üzenetrögzítő, majd azzal a lendülettel földhöz vágtam, ami hatalmas csattanással darabokra esett szét. Az elhaladó emberek furán néztek rám.
- Mi van, még nem láttak fehér ember, ha? Foglalkozzanak a saját problémáikkal. - ordítottam feléjük, teljesen kikelve magamból. Most, hogy a francba hívok taxit, vagy akárkit is? Na, jó csak jár erre egy. Vagy 10 percet, vártam. Mindegyik kocsiba volt valaki, mikor végre találtam egyet, valami idióta barom félre lökött, és beszállt.
- Héé, én voltam itt először. Nem zavarja? - kérdeztem ingerülten.
- Menjen másikkal, sietek. - hogy mi??
- Rohadj meg, te hülye barom - dobtam utána a táskám. Még többen bámultak. Kit érdekel így is örültnek néznek. De hogy jutok haza? Fogtam magam, és elindultam gyalog. Sétálok a kihalt út szélén, mint aki most szabadult a diliházból. Majd éreztem, ahogy hideg vízcseppek folynak végig arcomon. Na, már csak ez hiányzott. Úgy esett mintha dézsából öntötték volna. Később egy kocsi lassított le mellettem.
- Mi van cica? Eltévedtél? Haza vigyelek? - kérdezte mézesmázosan.
- Nem, köszönöm - mentem tovább.
- Ugyan már, csak segíteni akarok - vigyorgott rám.
- Segíts annak, aki rászorul. - szóltam vissza neki. Hülye lennék egy ilyen hapsival akárhova is menni.
- Uhh, de morci valaki. De még így is nagyon szép vagy. - Na, ebből elég.
- Ha nem hagysz békén, teszek róla, hogy egy ilyen lány se nézzen rád többé - néztem először a szemébe. Úgy látszik megértette, mivel tovább hajtót. Vajon hány órája sétálhatok? Kezdek fázni, főleg így vizesen. De szerencsére az eső már elállt. Lehet stoppolni kéne. Talán kifogok egy rendes házaspárt, aki hazavisz. Megálltam egy világosabb helyen majd vártam, hogy egy kocsi jöjjön. Áá pont jön egy, kiraktam a kezem, hogy jelezem mit akarok. Ám a kocsi tovább hajtót, plusz még egy hatalmas tócsába is bele ment, így teljesen beterítve sáros vízzel. Hát ez igazán fantasztikus. Még valami? Vagy tíz percet vártam, mikor egy öreg bácsi megállt mellettem. Nem tehetem mást, mint beszálltam mellé, és reménykedtem benne hogy nem egy sorozatgyilkos, aki most szedi áldozatát. Illedelmesen megköszöntem, hogy haza hozott, majd bevánszorogtam a házba. Mike idegesen pattant fel a kanapéról.
- Hol a jó istenbe voltál? Hogy nézel ki? - nézett rám ledöbbenve.
- Mike, ne most! - kettesével szettem a lépcsőfokokat. Most egy forró fürdőre vágyok, és arra hogy felébredjek ebből a rémálomból. Ledobáltam a sáros ruháim, majd megengedtem a forró vizet. Vagy fél óráig folyattam magamra a vizet. Teljesen máshol jártam. Nem akartam elhinni, ami ma történt. Nem léphetett túl ilyen könnyen. Nem végződhet így.


                                                                        ***

1 héttel később:


Egy hete csak fetrengek az ágyba. Nincs semmi kedvem akárhova is menni, vagy csinálni. Első pár napba kérdezgetek mi bajom, de egy idő után megunták, és rám hagyták.
- Na, ebből elég legyen Doris. Hoztam neked reggelit, edd meg, majd öltözz fel. - jött be Rosa.
- Hm. nem.. - fordultam másik oldalamra.
- Elég legyen a hisztiből. Kelj fel! - húzta el függönyt.
- Húzd már vissza, kiég a retinám - rántottam fejemre a párnát.
- Békén hagylak, ha eszel pár falatot. - nézet rám szigorúan. Tudom, hogy addig úgy sem fog békén hagyni.
- Rendben. - egyeztem bele, majd felültem. Palacsinta volt, friss gyümölcsökkel, és hozzá narancslé. Pár falatot lenyomtam a torkomon, utána már csak a villámmal tologattam az ételt.
- Nem akarsz valamit hallgatni? Olyan csönd van. - csak bólintottam egyet. Tényleg hiányzott a zene. Bekapcsolta a tv-t, majd az egyik zenecsatornára kapcsolt, utána leült, és figyelte, ahogy eszem.
- Rosa, így nem tudok enni, ha közbe figyelsz.
- Nem baj, látni akarom, hogy mind megeszed. - Ennyit erről, hogy lehúzom a wc-n. Hirtelen megszólalt egy ismerős hang. Eric, de ez nem az a klip, amit láttam. Elképedve néztem a képernyőt. Ez az a lány, aki ott volt Ericnél. Szívem torkomba dobogott, ahogy néztem, hogy csókolgatja, ölelgeti.
- Rosa kapcsold ki - ordította felé. Ő csak értetlenül nézett rám.
- Azt mondtam kapcsold ki! - de csak ledermedve ült ott. Félre löktem a tálcát, amiről a tányér és a pohár apró darabokra törött széjjel. Berohantam a fürdőbe, bezártam az ajtót, és hangos zokogásba törtem ki. Hallottam, ahogy Rosa kérlel, hogy engedjem be, majd következő pillanatba Mike szólongatott, és teljes

erejével verte az ajtót, szinte éreztem a hátamon minden ütését. Majd azon kaptam magam, hogy görcsösen hajolok a WC fölé, kiadva magamból a pár perccel ezelőtt megevett falatokat.
- Doris, Doris, nem hallod, engedj be! Mi bajod? Jól vagy? - hallottam meg Mike megrémült hangját.
- Jól vagyok, csak hagyjatok. - szólaltam meg erőtlenül. Nagy nehezen felálltam, és hideg vízzel megmosta az arcom. Ahányszor a tükörbe nézzek, nem láttok mást, mint egy sápadt szerencsétlen lányt, aki akár mennyire is próbálkozik, semmi nem jön össze neki. Akkor még is mit keresek itt? Mért nem állok tovább? Így bele gondolva semmi értelme itt lennem. Eric volt, aki miatt itt maradtam volna, de lehet az se volt valóság. Lehet csak egy átkozott hazugság volt az egész. Azt mondta szeret, aztán ez első, vagy második elutasítás után más lány karjába menekül. Tudom, hogy ez az egész az én hibám, de nem tehetek róla, hogy össze voltam/vagyok zavarodva. De vége, nem fogok senki miatt szenvedni, pláne nem sírni. Kibírom Mike szülinapjáig, utána közlöm mindenkivel, hogy emlékszem, és lelépek. Megnyerő távozás lesz.

                                                                        ***

Tiesto ft. Nelly Furtado - Who wants to be alone

Február 17.

- Frank azt ne oda tedd, a másik sarokba. - szóltam rá ingerülten. Nem gondoltam volna, hogy ennyire stresszes egy buli összehozása. Mindenki rohangált a házba, mint akit felhúztak, de muszáj, este jön haza Mike, és mindenek késznek kell lennie. Szerencsére konferencián volt pár napig, így nyugodtan szervezhettem a bulit.
- Azt az asztalt ne oda tegyétek. Mindenki át fog esni rajta. Ne legyetek már szerencsétlenek. - néztem rá a két fiatal srácra. Hihetetlen, hogy erre se képesek.
- Nyugi édes, minden rendben lesz. - ölelt át River. Nos, igen, nem szakítottam még vele. Pont jól jött, sokat segített a szervezésbe.
- Ha rajtuk múlna, akkor kész katasztrófa lenne. Megtennéd, hogy figyelsz rájuk, míg elintézek egy-két dolgot? - bólintott egyet.
- Köszönöm, sietek. - nyomtam gyors csókot szájára. Remélem minden étel, ital megérkezett. Mert megőrülők.
- Rosa a tortát meghozták már?
- Még nem, mivel adódott valami probléma, így csúsznak egy órát. De biztosítottak, hogy itt lesznek időben.
- Miféle probléma? - kérdeztem idegesen.
- A díszítéssel, de már rajta vannak az ügyön. Nyugalom kincsem, minden tökéletes lesz. - mosolygott rám.
- Már, hogy lenne minden tökéletes? Mikor minden elcsesződik, ami csak el tud. Mindent elrontanak. - kapkodtam a levegőt. Azt hiszem pánikrohamom van.
- Nyugodj meg. Ülj le egy kicsit, hozok vizet. - szót fogadtam és leültem.
- Oké, szólj majd, ha megjöttek a szállítok, és valami baj van, akkor is szólj, rendben? - kérdeztem miután megittam a vizem. Csak bólintott egyet.

- Akkor elmegyek, összeszedem magam. - gyorsan felsiettem a szobába. Nagyon remélem, nem gyújtja fel senki a házat addig. Megfürödtem, hajat mostam. Jól eset a meleg víz, kicsit lenyugodtam, de ahogy ki teszem a lábam a szobából, újból elborul az agyam. Hajamat megszárítottam, majd kivasaltam. Egy fekete feszülős, mini, pánt nélküli ruhát választottam, aminek a felső részét arany strasszok díszítettek. Hozzá egy fekete magas sarkút húztam. Kiegészítőnek meg egy arany nyakláncot és egy gyűrűt választottam. Szememet tussal kihúztam, egy kis arany szemhéjpúder, szempilla spirál, egy kis rúzs. Pár fújás a kedvenc parfümömből, és kész is vagyok. Nagy levegőt vettem, és kiléptem az ajtón. Istenem, csak legyen minden rendben, esküszöm, többet fogok templomba járni. Ugyan Doris, ezt még te se hiszed el. De ahogy lépkedtem lefelé a lépcsőn, teljes nyugalom járta át a testemet. Minden a helyén volt, ahogy elképzeltem, és már gyűltek az emberek szép számba. Jól is teszik, ugyan is Mike gépe nem sokára landol. Gyorsan a konyhába rohantam, hogy megtudjam megérkezett-e minden.
- Rosa mond, hogy minden rendben - támadtam le.
- Persze minden oké, torta is megjött épségbe. - mosolygott rám. Én meg csak egy nagyot sóhajtottam. Hála égnek. Oké, most kénytelen leszek templomba menni, de csak azért, mert öreg segítettél. Mutogattam fölfelé.
- Doris mit mutogatsz? - kérdezte értetlenül Rosa.
- Mindegy, azt hiszem, megbolondultam. De inkább foglalkozz az étellel, pakolj ki mindent. Mindjárt itt van Mike. - majd magára hagytam. Mindenkit üdvözöltem, majd megnéztem mindenkinek van-e mit innia,ennie.
- Frank, tűrd már be az inged, és igazítsd meg a nyakkendőt. Tényleg, nekem kell felöltöztettem? - mentem oda hozzá, és rendesen megkötöttem neki.
- Nos, uraim, és hölgyeim, köszönöm mindenkinek, aki eljött, remélem jól érzik magukat. Mike bármelyik pillanatba megérkezhet, nem tud erről a kis összejövetelről, szóval lepjük meg, mikor szólók, mindenki menjen a mellettünk lévő kis helységbe. Addig is egyenek, igyanak kedvükre. - Pont a mondandóm végére érkezett meg Tomas, Eric, és az a lány. Még se kerülgethettem őket egész este, így oda mentem hozzájuk.
- Sziasztok, pont időben, nem sokára itt van Mike. Addig érezzétek jól magatokat - erőltettem mosolyt arcomra.
- Köszönjük. Nagyon jól megrendezted ezt a partit, és had jegyezem meg, hogy milyen gyönyörű vagy ma este. - mosolygott rám Tomas.
- Köszönöm szépen. Igyatok addig valamit. De ne haragudjatok, el kell még intéznem valamit. - néztem rájuk bocsánatkérően. Amilyen gyorsan csak tudtam eltűntem. Az egyik pincér sétált el, a kezében egy tálcával, rajta rengeteg pohár pezsgővel. Ki kaptam a kezéből, majd egyesével mind megittam. Jól eset, ahogy a hideg alkohol végig folyik a kiszáradt nyelőcsövemen. Hirtelen rezegni kezdett a telefon a kezembe. A portás az jelzi, hogy Mike megjött.
- Figyelem emberek Mike megérkezett, mindenki bújjon el, és mikor felkapcsolom a lámpát, mindenki kiáltsa, hogy meglepetés. - mindenki tette, amit mondtam, majd lekapcsoltam a lámpát, és vártam, hogy kinyíljon a bejárati ajtó. Nem kell sokat várni, és kinyílott. Felkapcsoltam a lámpát, és mindenki elkiáltotta magát.
- Meglepetés!! - nagybátyám meglepetten állt a nappali közepén.
- Boldog Születésnapot! - mosolyogtam rá, és megöletem.
- Köszönöm szépen. Ezt mind te csináltad? - nézett körül. Én csak bólintottam.
- Tetszik? - kérdeztem izgatótan.
- Persze. Még egyszer köszönöm. - mosolygott rám. Amíg ő a többiekkel beszélgetett, ki mentem a konyhába, hogy megnézem készen áll-e a torta. Lekapcsoltam a villanyt, és az egyik pincér bevitte a hatalmas tortát. Nagybátyám teljesen meghatódott. Rendesen beindult a buli, mindenki megtámadta a táncparkettet. Az alkohol úgy fogyott, mint a víz. Én jó magam is, a pultnál ültem, és ittam egy más után a különféle koktélokat. Már kezdtem érezni a hatását, de nem foglalkoztam vele. Ahogy láttam Eric-el azt a lányt, akaratlanul is a helyébe képzeltem magam, hogy milyen jó lenne a karjaiba lenni. De fejezd már be Doris. Inkább igyál.
- Nem lesz ez túl sok? - hallottam meg magam mellől egy ismerős hangot.
- Nem, tudom hol a határ, és még kifejezetten messze vagyok tőle. De hol a barátnőd? - néztem fintorogva Eric-re.
- A mosdóba. De tévedek, hogy nem igazán kedveled? - nézett rám érdeklődve. Hát jól, érzed barátom.
- Nem, dehogy is. Honnan veszed?
- Ugyan Doris, ismerlek, és látom, ahogy rá nézel. Csak nem értem, hogy mért ítélkezzél, mikor nem is ismered. Mondjuk ez sem új nálad. - Gondolom Tone-ra célozz, de nem vághatom a képébe, hogy igen is igazam volt vele kapcsolatba. Mivel lebuktatnám magam. Így csöndbe maradtam, addig míg a lány is csatlakozott hoznák. Lehúztam a poharam tartalmát, és a lány felé fordultam.
- Annyira bunkó vagyok, be sem mutatkoztam, Doris Morgan. Eric volt barátnője. - emeltem ki a "barátnőt"
- Semmi baj. Bella Morris - nyújtotta felém a kezét, amit el is fogadtam.
- Na és mivel foglalkozol, azon kívül, hogy klipekbe szerepelsz? - kérdeztem gúnyosan.
- Ez a munkám. - mosolygott rám szerényen.
- Hogy pasikkal csókolózz egy klipbe?
- Doris! - szólt rám idegesen Eric.
- Most mi van? Csak érdekel. - majd nyúltam a következő pohár után, de Eric elhúzta előlem.
- Nem kéne többet innod. - nézet rám szigorúan.
- Azt majd én eldöntöm. - emeltem fel a hangom.
- Doris ne csinálj balhét - lépet mellém River.
- Gyere, menjünk fel a szobádba. - akart felsegíteni a székből, de ellöktem.
- Megy magamtól is - próbáltam fel állni, de nem nagyon sikerült, így River belém karolt.

                                                                           ***

Nagy nehezen felértünk a lépcsőn, de már a lábaim nem bírták, így River az ölébe kapott.
- Ajj, River, mért hoztál fel? Még mindig tart a buli. - dünnyögtem mellkasába.

- Azért, mert ha tovább maradsz, még neki esel annak a szegény lánynak. - közbe letett az ágyra, és lehúzta a cipőm.
- Nem szegény! Különben se tudtam volna neki esni. Mivel nem tudtam volna melyiknek menjek neki. Mivel kettőt láttam mindenből - nevettem fel. River csak rázta a fejét, majd próbálta megigazítani a párnát a fejem alatt. Megcsapott kellemes férfias illata, és teljesen elveztettem a fejem. Átöleltem a nyakát és lecsaptam ajkaira. Először meglepődött, de visszacsókolt. Majd azon kaptam magam, hogy ujjaim inge gombjain, és gombolom ki őket. Megszakította a csókunkat először, hezitált, de utána ő csókolt meg, szenvedélyesen. Bőröm bizseregni kezdett, ahogy  végig simít a combomon, egyre feljebb a ruhám aljáig.

Nyolcadik díj! :)

Köszönöm szépen a díjat: Jenninek !

Szabályok:

1.) Minden jelöltnek 11 dolgot kell mondania magáról!

2.) A jelölő mindegyik kérésére válaszolni kell.

3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

4.) 11 embert kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás jelölés!)

11 dolog rólam :
*Idegenforgalom, vendéglátó szakra járok
* Nagy vágyam, hogy legyen egy golden retriever kiskutyám (nem reménytelen)
*Életem szerelme: Justin Timberlake *-*
*Egyik nagy példa képem: Ian Somerhalder. Aki ismeri, annak nem kell megindokolnom.
* Kedvenc sorozatom: Vámpírnaplók. 
*Egyik nagy álmom, hogy Los Angelesbe lakhassak.
* Van egy titkom, amit majd idővel megfogok veletek osztani. 
*Régebben úsztam és röplabdáztam. De mostanában elégé ellustultam.
* Mostani kedvenc számom: Hurts: Blind. Egyszerűen szerelmes vagyok ebbe a számba.
*Anyukámmal élek.
* Tizediken lakom, pedig rettentően tériszonyom van.

Válaszok:
Miért kezdtél el blogolni?

Elég vicces történet volt. Régebben rengeteg blogot olvastam. Egyik reggel egy alap történettel ébredtem, és megírtam a bevezetőt. Amit el küldtem két-három embernek, akinek adok a véleményére,és most itt vagyok. Mindig is imádtam blogot olvasni, de soha nem gondoltam volna, hogy valami szinten én is értek hozzá. Szóval hirtelen felindulásból történt az egész.

Ki/mi inspirál az írásra?

Van,mikor napokig töröm a fejem, hogy mi, hogy legyen. Legtöbbször hirtelen beugrik valami, és gyorsan le írom. Van mikor reggel jut eszembe valami magamtól, zenéről,klipről, bármiről.

Szereted a csokit?

Nagyon is. Szerintem, én vagyok az az ember aki túlzásba tudja vinni. Annyi csokit tudok enni,hogy szinte bűntudatom van.

Mi a véleményed a kommenthatárról?

Szerintem minden blog író, úgy van vele, hogy szeretné tudni az olvasói véleményét. Van aki, kommenthatáral, van aki mással éri el, hogy írjanak. Én őket is meg tudom érteni, mivel tényleg rossz érzés,  hogy senki nem ír. Lehet, hogy olvassák a blogot, de  azt az író honnan tudja? Irtó sz*r érzés ha azt hiszed, hogy senkit se érdekel amit írsz. De attól még sose szabnék ilyen határt. Nem akarok senkit se kényszeríteni semmire. 

Hány éves vagy?

18 felé haladok.

Hogyan jellemeznéd magad három szóval?

Vidám, érzékeny,önbizalomhiányos.

Melyik film cím jellemzi az életed leginkább? Miért?

Talán a A felhők felett 3 méterrel. Nagy álmodozó vagyok, de próbálom magam a földön tartani és nem a felhők felett repkedni. xD

Van testvéred?

Van. Két nővérem.

Ki a példaképed?

Ahogy feljebb említettem is. Ian Somerhalder. Imádom azt a férfit. Egyszerűen tökéletes. Tudom, tudom, nincs olyan, hogy tökéletes. De ő rá nincs jobb szó. Nem iszik, nem drogozik, nem dohányzik. Nem él kicsapongó életet. Állat és környezet védő, és nem utolsó sorban roppant tehetséges,és jóképű.

Kedvenc előadó/előadó nő/együttes?

Kedvenc énekesem: Justin Timberlake

Együttes: Linkin Park, Paramore, 30 seconds to mars, Hurts..stb..

Amikor olvasod a kérdéseket milyen zenét hallgatsz?

Hurts: Blind, David Guetta Just one last time, Linkin Park egész albuma, 30 seconds to mars Hurricane, Justin Timberlake összes albuma *-*

Kérdéseim: Ugyan ezek :)

Küldöm: Denise, Cherry

2.évad 5.fejezet - Elengedni

Jason Walker - Down

Eric szemszög:

River-es incidens óta, nem voltam Dorisnál. Napokig csak az ágyamba fetrengtem, még enni se volt erőm felkelni. Egyik nap Tomas rontott be a szobámba.

- Na, most már elég legyen! - húzta le a takarót a fejemről. Hunyorogva kapálóztam a takarómért.

- Add már oda! Különben is, hogy jutottál be?

- Az ne érdekeljen, kelj fel, fürödj meg. Örök életedbe itt fogsz heverészni, és sírsz Doris után?- emelte fel a hangját. Kicsit meglepődtem, sose láttam ilyen dühösnek.

- Tudod, hogy fáj, és nem könnyű. De nem adhatod fel! Ott vannak a barátaid, rajongóid, családod neked, és persze én is. Rossz így látni. - lágyult el a hangja. Teljesen igaza van, eddig keményen küzdöttem, hogy az legyek ami. Nem adhatom fel, ha Doris nem szeret már, akkor túl leszek rajta.

- Igazad van. Sajnálom, hogy olyan vagyok, mint egy hisztis kis gyerek. Próbálok kezdeni valamit magammal. - erőltettem mosolyt arcomra.

- Ez a beszéd. Na, gyere ide - ölelt meg. Sokat köszönhetek neki, olyan mintha a második apám lenne. Nem okozhatok neki csalódást, sem a rajongóimnak. Számítanak rám, a dalaimra, és meg is fogom adni nekik. Nagy nehezen felkeltem az ágyból, és letusoltam. Már is sokkal jobban éreztem magam. Felvettem egy kényelmes melegítő gatyát, hozzá egy fehér rövid ujjút. Enni kéne valamit. Nagy nehezen átvergődtem a ruha kupacokon a napaliba. Kerestem tiszta tányért, amire rárakhatom a szendvicsem, amit összedobtam.

- Lehet nem ártana, kicsit összerámolnál. Mivel lassan ki sem látszol a ruháktól. - szólalt meg Alex mellettem. Mi van, ki van írva az ajtómra, hogy "átjáró ház, nyugodtan gyere be"?

- Neked is szia, Alex - néztem rá szúrósan.

- Ja, bocs haver, csá. De mit eszel? Van még belőle? Éhen halok - majd oda ballagott a hűtőhöz és kinyitotta.

- Nincs itthon semmi kajád? Te mit ettél a napokba míg, itthon poshadtál? - csak megráztam a fejem.

- Na, jó, elég a depresszióból, kitakarítunk és elmegyünk bevásárolni. - Mi ez a nagy segítőkészség?  Csak nem?

- Tomas mondta, hogy ide gyere? - néztem rá felvont szemöldökkel.

- Mért, csak úgy nem segíthetek egy havernak? - Jaj Alex, nem tudsz te nekem hazudni. Bevetettem az idegesítő nézésemet. Azt senki se viseli el.

- Na, jó tényleg ő mondta, hogy kaparjalak össze. Csak ne néz már rám így, rohadt idegesítő. - Tudtam. Eközben megettem a szendvicsem, és félre raktam a tányérom, ugyan is a mosogatóba már nem fért.

Körülbelül másfél órába telt, míg mindennel végeztünk. Alex közbe háromszor fizetésemelést kért, de csak jól kiröhögtem. Senki nem kérte, hogy itt legyen. Na, jó, ez nem igaz, hiszen jól tudom, hogy mindig ott állt mellettem, és múltkori után tartozok egy bocsánatkéréssel.

- Figyelj, Alex ne haragudj, a múltkori ért mikor kiosztottalak. Teljesen igazad volt. - mondtam, miközben beszálltunk a kocsiba.

- Nincs miért, tudom, min mész keresztül. De ezért nem hanyagolhatod el magad. Minden rendbe fog jönni, Doris is észhez tér. - kacsintott felém. Az út további része csöndbe telt.

                                                                        ***

- Mit vegyünk? - kérdeztem a fiútól a boltba.

- Ööö mindent? Lehet, jobban járnál, ha te költöznél ide. - viccelődött. Alex csak úgy dobálta be a kosárba a dolgokat, csak kapkodtam a fejem. Alig tudtam tartani vele tempót, arról nem is beszélve elég nehezen közlekedtem a bevásárlókocsival. Valahol a tisztasági cuccoknál találtam rá.

- Tessék, gondoltam szükséged lesz. Ha megint remeteként szeretnél élni - dobott be két tusfürdőt a kocsiba.

- Ja és ha Doris-nak visszatérnek az emlékei, és kedvetek támadna egy kis békülős szexhez, akkor itt van ez. Nincs kedvem kicsi Saade-re vigyázni - és berakott vagy tíz doboz óvszert. A mellettünk elsétáló néni nagy szemekkel nézett rám.

- Kösz, hogy ennyire figyelmes vagy - forgattam a szemem.

                                                                          ***

Pár nappal később:

Az utóbbi napokba is itthon voltam, de most nem a depresszió miatt, hanem megtámadott az ihlet. Két napja írom a számokat. Jól hallottátok a "számokat". Mivel két számon is dolgoztam. Mind kettőhöz akarok klipet csinálni. Teljesen be vagyok zsongva, már minden le van zsírozva. Pár napon belül neki állunk a forgatásnak. Órámra pillantottam. Te isten már húsz perce a táncterembe kéne lennem. Ki fognak nyírni. Felkaptam a táskám, a kocsi kulcsom, napszemüvegem, és rohantam is.

Szerencsére nem volt dugó, így háromnegyed órás késéssel oda értem. Mikor beléptem az ajtón, senki nem vett észre, teljesen bele mélyedtek valamibe. Valami újságot néztek.

- Héé srácok - vigyorogtam feléjük. Mint akit villámcsapás ért úgy csukták össze az újságot és Edin maga mögé dugta. Mit rejtegetnek, mit írtak össze megint rólam?

- Mi van benne? - néztem rájuk kíváncsian.

- Semmi - vágták rá egyszerre. Aha, semmi. Kit néznek hülyének?

- Akkor had nézzem meg - nyújtottam Edin felé a kezem. Aki rögtön Alexra nézet, aki nem tudott mást csinálni, csak bólintott egyet. Idegesen kivettem a kezéből az újságot, és keresgélni kezdtem a cikket rólam. Ám nem én voltam benne. Doris egy száll semmibe, másik képen meg még kevesebb ruhába, azzal a nyálgéppel. Dühömbe összegyűrtem az újságot, és a kukába dobtam.

- Álljunk neki végre a próbának, van még dolgom - néztem rájuk feszülten. Maria bekapcsolta a zenét, és mindenki beállt a helyére. Nem igazán tudtam koncentrálni a lépésekre, csak azokra az átkozott képekre tudtam gondolni. Elképzeltem, ahogy az a River gyerek hozzá ér, már a gondolattól is ökölbe szorult a kezem.

- Oké, mára ennyi. Eric úgy se tud figyelni, majd holnap találkozunk háromkor. Érted Eric háromkor, nem fél négykor. - csak bólogattam. Mindenki haza ment, csak én maradtam. Csak ültem a sötétbe, és bámultam magam elé. Annyira biztosan mondtam, hogy ha Doris tovább lép, akkor én is. De nem gondoltam volna, hogy ez meg történik. Még nem vagyok kész, elengedni őt. Nem tudom mennyit ülhetem ott, de azt tudtam, hogy szükségem van valami alkoholra. Bevágódtam a kocsiba, és a legközelebbi szórakozóhelynél megálltam. Szerencsére, sokat járok ide, így nem kellet kivárni a hosszú sort. Első utam a pulthoz vezetett, kértem egy üveg vodkát, és egy eldugott kis asztalhoz leültem. Próbáltam kiüríteni az agyamat, és csak az alkohol zamatát érezni, de még így sem ment.

Éreztem, hogy ahogy a szeszes ital végig száguld az ereimbe, és meghozza a hatását. Majd azon kaptam magam, hogy az üvegbe egy csepp sincs. Sürgősen kell pótolnom. Hirtelen felálltam, de meg kellet kapaszkodnom az asztal szélébe. Nagy nehezen átvergődtem magam a táncoló embereken, majd egy ismerős alakot véltem felismerni a pultnál. Oda botorkáltam mellé, majd kezem a derekára tettem. Hirtelen fordult meg, és meglepetten nézett a szemembe.

- Eric?

- Szi...szia - tántorogtam.

- Hulla részeg vagy, mi történt? - Én, részeg? Ugyan már!

- Lehetne, hogy inkább kint beszéljük meg. - nézetem  rá nagy szemekkel, végül is beleegyezett.

- Gratulálok a képekhez, nagyon jók lettek. - mondtam flegmán.

- Nem értem mi bajod? - kérdezte értetlenül.

- Nem érted? Akkor had világosítsalak fel. - emeltem fel a hangomat.

- Tudod, te milyen érzés az mikor végig kell nézned azt, hogy veszíted el, akit szeretsz? Azt, hogy mindennap úgy felkelni, hogy nem emlékszik rád. Végig nézni, ahogy egy másik pasival elenyeleg, majd egy ilyen erotikus képen szereppel vele, egy száll semmibe? - mondtam végig a szemébe. Mintha abba reménykedtem volna, hogy ha a szemembe néz, minden az eszébe jut. De csak jobban összezavartam.

- Annyira fáj, hogy nem emlékszel rám. Tudom, hogy ne erőltessem, de már nem bírom. - Majd magamhoz húztam, és megcsókoltam. Annyira jó érzés volt újra érezni ajkait, bármit megadtam volna azért, hogy újra emlékezhessen. Óvatosan ellökőt magától.

- Sajnálom Eric tényleg, hogy nem emlékszem rád. Bármit megtennék, azért hogy viszonozzam az érzéseidet, de nem tudom. - Mintha gyomorszájba rúgtak volna. Nem, nem lehet igaz. Nem lökhet el magától.

- Sajnálom - el akart menni, de karjánál fogva vissza rántottam, és minden erőmmel megcsókoltam.

- Kérlek, próbálj meg emlékezni rám. - nézetem rá könyörgő szemekkel.

- Sajnálom, nem tudok. Kérlek, engedj el. - kérlelt. De nem engedtem el, nem tudom el engedni. Ismételgetem magamnak.

- Azt mondta, enged el - Hallottam meg River hangját háta mögül.

- Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok a barátnőmmel. Húzzál el. - ordítottam felé. Nem hiszem el, hogy mindenhol ott van, és bele üti a tökéletes orrocskáját.

- Egy, igen is van közöm, kettő, már nem a barátnőd, három, megijeszted, hát nem látod? - addigra oda ért hozzánk. Mekkora barom vagyok. Ahelyett, hogy visszaszerezném, még jobban eltaszítom magamtól.

- Ne haragudj - nézetem rá bocsánatkérően. Némán, megrázta a fejét. Csak te lehetsz ilyen idióta, Saade.

- Na, gyere, haza viszlek - ajánlotta fel River neki. Na, azt már nem!

- Nem, nem engedem, hogy elvegyed tőlem. - próbáltam elrántani tőle.

- Már elveszítetted, fogd már fel te szerencsétlen - emelte fel a hangját River. Ez most tényleg nekem pattog? Nagyon jól tudom, mit akar vele, de nem engedem. Éreztem, hogy az egész testemet át járja a düh, a következő pillanatba lendült az öklöm, hatalmasat behúzva neki egyet. Hirtelen megindult felém, de Doris közénk állt.

- Elég, nem látod, hogy részeg? - nézett a fiúra, aki megértette, és ott hagyott minket.

- Nem kell engem megvédeni, meg tudom magam. - durcáskodtam.

- Ja, gondolom, de nem vagy olyan állapotba, és most hívok egy taxit neked. - vette elő a telefonját.

- Nem tudsz ilyen könnyen lerázni.

- Nincs szó semmi - féle lerázásról, csak fáradt vagyok, te meg nem vagy olyan állapotba. Úgyhogy légy olyan szíves, szállj be a taxiba, és menj haza piheni. - nézett rám szigorúan.

- Jó, de csak egy feltétellel. Válaszolj egy kérdésre. - Muszáj tudnom.

- Miféle kérdésre? - nézett rám értetlenül.

- Érzel valamit irántam? Bármint, tudom, hogy nem emlékszel, de csak érzel valamit a szíved mélyén?!- Néztem rá reménykedve. Percekig nem szólt semmi, kezdet idegesíteni. Mit kell ezen gondolkozni? Igen, vagy nem.

- Eric..én.. - dadogott. Oké, mindent tudok.

- Értem, akkor viszlát Doris. Nem zaklatlak tovább. - majd beszálltam a taxiba, és hazafelé indultunk. Most már nincs miért harcolnom, de ha lenne, se lenne már elég erőm hozzá. Ideje beletörődnöd Eric Saade. Ez az álom nem teljesül. Ennyi, örökre vége!

Calvin Harris - We'll Be Coming Back

Doris szemszög:

Már több mint egy hete, hogy megjelentek a képek. Elég nagy sikere van. Furcsa úgy végig menni az utcán, hogy megismernek, és hogy gratulálnak, vagy épp autogramot kérnek. Életembe nem írtam le ennyiszer a nevem. Elégé rosszul érzem magam Eric miatt, főleg ahogy ott hagyott este. Tudom, hogy fájdalmat okoztam neki, de nem mondhattam neki olyat, ami nem igaz. Vagyis nem tudom, hogy mi az igazság mivel nem emlékszem. De remélem, talál egy lányt, aki viszont tudja szeretni, és megbecsüli, tényleg ezt kívánom neki. Az a bizonyos este óta együtt vagyunk River-el, nagyon jól érzem magam vele. Mint régen, együtt töltjük a szabadidőnket, moziba járunk, vagy épp otthon beszélgetünk. Most is épp a tévé előtt ülünk és próbálunk valami nézhetőt keresni. Nem nagy sikerrel. Épp az egyik zene csatornánál álltam meg mikor, megcsendült egy ismerős hang, majd a hanghoz kép csatlakozott. Eric volt az. Érdekesen kezdődőt. Valaki fogva tartotta, közbe egy lány után vágyakozott, és megjelentek az emlékek, mikor csókolóznak, ölelkeznek. Akaratlanul is összerándult a gyomrom, így jobbnak láttam kikapcsolni.

- Héé néztem - zörrent fel barátom.

- Ne haragudj, nem tudtam, hogy ekkora Eric Saade fan vagy - vigyorogtam rá.

- Nem vagyok, de ha már elkezdek valamit, végig is nézem - húzott az ölébe és nyomott egy apró puszit számra.

- Tudod drágám, feltalálták az internetet, majd ott megnézed. De menjünk el valahova, mert unatkozom - néztem rá boci szemekkel.

- Még is hova?

- Hm...mondjuk még úgy sem vezetem az autód, el mehetnék kocsikázni. Na?

- Nem tudom Doris, nem veszélyes? Itt nincs jogsid, plusz itt nem is vezettél még. - vágott komoly fejet.

- Jaj, ne legyél már olyan, mint Mike, légyszi, légyszi - puszilgattam arcát, száját, ahol értem.

- Na, jó, de nem sokáig, és olyan helyen ahol nem járnak sokan - fenyegetőzőt az ujjával.

- Rendben, köszönöm - csókoltam meg hosszasan. Gyorsan felvettem a kabátom, a cipőm, és indultunk is. River ragaszkodott hozzá, hogy addig ő vezessen, míg nem talál olyan helyet ahol én is vezethetnék. Vicces, ez olyan, mintha közveszélyes lennék. Végül is egy erdős résznél állt meg. Gyorsan helyet cseréltünk, majd átismételtünk a dolgokat, mintha ezt el lehetne felejteni. Beindítottam a motort, és gázt adtam. Olyan jó volt újra vezet. Élveztem a sebességet, ahogy száguldoztam az utakon. Szerencsére már sötétedet, így nem sokan járkáltak az utakon. Szegény River markolászta az ülés szegélyét.

- Csak nem félsz? - néztem rá huncut mosollyal.

- Kicsit. Ugyan is nem akarok ilyen fiatalon meghalni. - Ezt a kijelentésén csak nevetni tudtam.

- Oké, mindjárt át adom, csak az út végéig had menjek el. Rendben? - csak bólintott egyet. Rá léptem a gázra, imádtam hallgatni, ahogy dolgozik a motor. Majdnem oda értünk az út végére mikor, hirtelen ki ugrót egy őz a kocsi elég.

- Vigyázz!! - ordította River. Reflexszerűen kaptam el a kormányt, de nem vettem észre az előttünk lévő táblát, és neki mentünk. Érzetem, ahogy a fejem neki csapódik a kormánynak

- Doris, Doris. Minden rendben? Jól vagy? - hallottam meg barátom aggódó hangját. Nagy nehezen felemeltem a fejem, majd szétesett. Aztán hirtelen minden leperget előttem, az elmúlt hónapok, minden. EMLÉKSZEM.