2.évad 12.fejezet - Megszegett ígéret

Sziasztok! Megérkeztem a fejezettel. Azt hittem fel sem tudom rakni, mivel ma volt az évzáró, plusz még angol tanárhoz is mentem, és most rohanok dolgozni. Tizenegykor meg nem akartam felrakni, mikor haza érek, szóval ha találtok benne hibát, ne haragudjatok. A rész nos, ne utáljatok kérlek, nem sokára vége a szomorú részeknek, vagy mégse? Na jó, befejeztem. Jó olvasgatást! :)
K&H

Just On Last Time

- Taylor...Taylor. Mi a baj? Rosszul vagy? - vettem ölembe a fejét.
- Taylor ne aludj el hallod. -ütögettem az arcát ,de a szemei lecsukódtak.
- Taylor a francba már. - kezdtem el rázni, de nem reagált. Lehajoltam, és meghallgattam van-e szívverése. Szíve örülten kalapált.
- Francba már mit szedtél be? Most mit csináljak? Még telefon sincs nálam. - gondolkodtam hangosan.
- Kisasszony valami gond van? Hívjak mentőt? - jött oda egy negyven körüli férfi. Nem is hallottam, hogy megállt mellettünk.
- Kisasszony. Azt kérdeztem hívjak mentőt!? - mire csak bólintottam, de egy percre se tudtam le venni Taylor-ról a szemem. Éreztem hogy a tavaszi szél a hajamba kap, és hogy lassan megered az eső. De csak ültem ott és vártam.
- Hölgyem. - érintette meg a vállam a mentős, mire gyorsan felpattantam.
- El tudja mondani mi történt?
- Nem...nem tudom, egyszer csak összeset. Valamit bevehetett. - közben az orvos elkezdte vizsgálni.
- Kérem uram vigye el a hölgyet innen.
- Nem megyek sehova.
- Kérem. -nézett a mentős a mellettem álló férfira.
- Jöjjön. - fogta meg a karom és a kocsijához vezetett, de nem ültem be. Csak álltam az egyre jobban szakadó esőbe. Az orvosok egy ágyra tették Taylort és berakták a mentőkocsiba. Minden perc amit vártam, mintha örökkévalóság lett volna. Mi tarthat ennyi idegig. Infúzióra kötik és ennyi.
- Héé. Itt egy kis víz. - adott a kezembe egy üveg vizet.
- Különben Mason Smith vagyok. - nyújtotta felém a kezét.
- Doris Morgan. - fogadtam el kezét, de semmi kedvem nem volt most beszélgetni.
- Nem Mike Colins rokona vagy? - mire csak bólintottam, de mielőtt megszólalhattam volna kinyílott a kocsi ajtaja és az orvos szállt ki.
- Hogy van? Jól van? - rohantam hozzá.
- Sajnálom. - nézett rám együtt érzően.
- Nem. Nem az nem lehet. - ráztam a fejem.
- Sajnálom, nem lehetett megmenteni olyan gyógyszert vett be ami nem volt ajánlott a szívbetegségére.
- Nem nem az nem lehet. - löktem félre a mentőst.
- Taylor. Taylor Ébredj. Ez nem vicces. - kezdett potyogni a könnyem.
- Hallod. Ne csináld ezt velem. - ütöttem tiszta erőből a mellkasát.
- Nyugodjon meg. - fogta meg a karom az orvos.
- Ne. Engedjen el. Mentse meg. Hallja? Mentse már meg a rohadt életbe. Nem érti. - A mellkason szúrni kezdetett,mintha kitéptek volna onnan valamit.
- Taylor. - simogattam meg arcát.
- Emlékszel mit ígértél? Emlékszel? Már, hogy emlékeznél, mikor itt hagytál. Azt ígérted, hogy mindig minden körülmények között. Rémlik? De itt hagytál a kurva életbe is. Itt hagytál. - ütöttem a karját tiszta erőből.
- Nyugodjon meg. - fogott le az orvos, majd a másik egy fecskendőt szúrt a karomba.
- Engedjenek el. - rántottam ki magam a szorításából, és tiszta erőmből futni kezdtem a szakadó esőbe. De nem sokáig jutottam el ugyan is egy izmos teste ütköztem.
- Doris. - suttogta Mike.
- Neee. - próbáltam kibontakozni öleléséből.
- Sajnálom.
- Mit? Azt, hogy meghalt az egyetlen barátom? Vagy, hogy is mondtad drogos csávó? Most már örülhettek.
- Doris. - akarta megfogni a kezem, de elhúzódtam tőle.
- Ne. Nem kell sajnálni. Csak azt nem értem, hogy miért hagynak el azok akiket tiszta szívemből szeretek. Miért? - fakadtam ki ismét, majd éreztem hogy a könnyeim újra útnak erednek, összekeveredve az esőcseppekkel.
- Én mindig itt leszek. - ölelt át szorosan. Lábaim már nem bírták tovább és összecsuklottak, majd magába szippantott a sötétség.

Mike szemszög:

Teljesen kétségbe vagyok esve. Nem tudom mit tehetnék. Doris teljesen kifordult magából. Nem lehet rá ismerni. Tudom, hogy most nem könnyű, talán sosem volt az, de nem eshet vissza. Lizbe is próbálom tartani a lelket és erősnek tűnni, de engem is megrémiszt ez a helyzet. Amikor arra értünk haza, hogy Doris részege, beállva, egy vadidegennel bulizik, alig hittem a szememnek. Tudtam róla, hogy milyen volt. De álmaimba nem gondoltam volna. Mint ha nem is Doris állt volna ott előttem. Azt a gyűlöletet amit a szemébe láttam, mikor az anyjával vitatkozott, nem tudom kiverni a fejemből. Mint ha megszállta volna az ördög. Egy idegi csend volt, ami már kezdett gyanús lenni így be néztem a szobájába. Azt kell mondjam, nem igazán lepődtem meg azon, hogy nincs a szobájába, és minden jel arra utal, hogy elszökött. Nem akartam Lizt felidegesíteni így magam kezdtem intézkedni. Mikor már besötétedett nem tudtam tovább titkolni, így beavattam a részletekbe Lizt. Valamikor hajnalba szólalt meg a telefonom. Az egyik rendőr ismerősöm keresett. Miszerint látták Dorist egy fiúval. Ahogy voltam bepattantam az autóba, és amennyire a kocsim engedte sietem a megadott címre. Ahogy kiszálltam az autómból, rögtön meghallottam a dübörgő zenét. Nagy léptekkel sietem oda a ház előtt álló rendőrökhöz.
- Zac,Colin. Köszönöm,hogy szóltatok - fogtam kezet velük.
- Nincs mit köszöni Mike. Mindenképp kellett jönnünk, ugyan is ez egy veszélyes hely. Nem szabadna itt bulit, vagy akármit is tartani. - nagyot sóhajtottam, majd előre engedtem Zac-at aki könnyedén benyitott. Rögtön megcsapott a tömény alkohol, és cigaretta füst. Világáról nem tudod emberek összegabalyodva táncoltak a dübörgő zenére. Szememmel mindenhol Doris alakját kerestem, míg meg nem láttam az egyik asztalon egy sráccal enyelegni. Colin oda ment a zajt csináló kütyühöz, és kikapcsolta. Hála égnek már így is kiszakadt a dobhártyám.
- Most szépen mindenki össze szedi magát, és eltűnik. - néztem a tömeg fiatalra. De nem mit ha meg hatotta volna őket, ugyan is rögtön kiabálni kezdett.
- Ha valami nem teszik, akkor esetleg az Örsön is meg lehet beszélni. - szólalt meg Zac. Még szerencse, hogy ilyen nagy darab és nem utolsó sorba rendőr. Mert rögtön csönd lett, és elkezdtek kifelé szivárogni.
- Te meg gyere le onnan. - rántottam le a lányt karjánál fogva.
- Áu ez fáj. Engedj el. - kezdett el szipákolni, de mit ha meg sem hallottam volna, húztam végig az autóig.
- Most szépen be szállsz abba a kocsiba, és haza megyünk - mondtam neki fenyegetően. Most jött el az a pillanat,hogy nem a megértő nagybácsi leszek.
- Nem megyek sehova. - ellenkezett. Na jó ebből elég.
- Doris ez nem kérés volt. Száll be abba a kibaszott autóba. Most! - emeltem fel a hangomat. Elegem van abból, hogy úgy viselkedik mint egy értetlen, lázadó kamasz. Ő is meglepődött a hangnememen, így egy szó nélkül beült. Annyira feszült, ideges voltam,hogy még azt is szó nélkül hagytam, hogy bevágta az ajtót. Gyorsan bekötöttem magam, majd a besértődött lány felé fordultam.
- Kösd be magad. - néztem rá szigorúan.
- Ne parancsolgass. - emelte fel a hangját.
- Azt mondtam, hogy kösd be magad. - ment fel bennem megint a pumpa. Nagyot nyelt ,gondolom vissza fogta magát, hogy valamit vissza szóljon. Jobb is. Most nem érdemes velem kötekedni.
Egész út csöndbe telt, végig az ablakon bámult ki. Én meg a kormányt szorongattam. Ahogy megálltunk a ház elé, rögtön kipattantam és az ő oldalára mentem, majd kinyitottam az ajtót előtte. Szédelegve besétált a lakásba. Liz rögtön oda rohant hozzá, de el lökte magától.
- Hagyjál. - szólt rá anyára ingerülten.
- Hol az istenbe voltál? Bűzlesz az alkoholtól. - kérte számon Liz.
- Egy romos raktár épületbe találtam, egy rakás drogossal.- Szólaltam meg.
- Ch.. - nézett csúnyán.
- Mi az? Azt vártam megvédem a segged?- kérdeztem enyhe gúnnyal.
- Nem vártam semmit tőletek. - csattant fel dühösen.
- Segíteni akarunk Doris. - néztem rá könyörgően. Miért nem tudja ezt felfogni?
Ne segítsetek, nincs rá szükségem. - ordította, majd felrohant a szobájába, Liz pedig ment utána. Talán jobb, ha hagyom őket kettesbe. Mekkora hülye vagy te Mike. Megölik egymást. Így én is utánuk eredtem. Ajtóba hallottam, hogy veszekednek, majd én is be mentem.
- Doris - Intettem Liznek, hogy majd én beszélek vele. Amint becsukódott az ajtó, Doris felé fordultam.
- Ne Mike. Nem kell a szent beszéd. Tudom, hogy az ő pártját fogod. - szólalt meg rögtön.
- Nem fogom senki pártját. Mind a ketten segíteni akarunk neked. Nem látod mit művelsz?
- Te ezt nem értheted. - rázta a fejét.
- Igazad van tényleg nem. De le kell győznöd Doris. Annyiszor megmutattad, hogy milyen erős vagy, és ha egyszer ment most is fog. Itt vagyunk melletted – mentem hozzá közelebb, majd meg fogtam mint két kezét. Mivel topp volt rajta így szabadon hagyta egész kezét. Akaratlanul is meg akadt a szemem a friss vágásokon a csuklóján. Döbbenten kaptam fel a fejem.
- Mit műveltél? - kérdeztem alig hallható hangon. Hogy történhetett ez? Hogy hagyhattam,hogy ez történjen?
- Doris szükség van egy pszichológusra, ez komoly dolog. - simítottam végig karján, de rögtön kirántotta kezeim közül.
-Arra van szükségem, hogy békén hagyjatok. - majd felkapott egy kisebb utazótáskát, és dobálni kezdte bele ruháit.
- Mit csinálsz? - kérdeztem ijedten.
- Pakolok ahogy láthatod. Nem fogom hagyni, hogy dili dokihoz küldjetek, vagy elvonóra. Szóval nem tudjátok sehogy sem megakadályozni, hogy el menjek.
- Még is hova mennél?
- Vannak barátaim.
- Kik? Azokra a drogos csávókra gondolsz? Ne hogy azt hidd hogy ezt fogom hagyni. - emeltem fel a hangom
- Mit teszel? Lekötözöl? - kérdezte gúnyosan.
- Ha kell, azt. - húztam ki magam magabiztosan.
- Jaj Mike, ne tedd magad nevetségessé. - nevetett fel.
- Mivel? Azzal hogy próbálok rajtad segíteni?
- Mondtam már. Nem kell segíteni. - majd próbált kilépni azt ajtón, de elé álltam.
- Mike engedj. - nézet rám szúrósan. Mire csak ráztam a fejem.
- Mike ne szórakozz velem. - majd félre lökött, és elszaladt.
Ennek már lassan egy hete. Azóta semmit nem hallottunk róla. Liz kezd bele betegedni, nem eszik, nem alszik. Csak üldögél a telefon mellett hátha megszólal. Meg kértem Zac-t és Colint-t ha látják szóljanak, de nem várhatom el tőlük, hogy naphosszat őt keressék, a munkájukat kell végezniük. El keseredettségembe még Eric-et is felhívtam, de ő nem akart hallani Doris gyermekded dolgairól, azt mondta el karja felejteni, és szász százalékosan a karrierjére akart koncentrálni. Igazából meg tudom érteni, és ezért is nem mondtam neki, hogy ez igazából nagyon komoly dolog. Úgy se tud rajta segíteni, főleg úgy, hogy nem is tudjuk hol van. Épp a napaliba ülünk és kb a huszadik kávénkat öntjük magunkba mikor megszólal a telefonom. Egyszerre kapjuk fel a fejünket.
- Igen,Mike Colins. - vettem fel idegesen.
- Üdv Mike, itt Mason Smith.
- Áh Mason. Rég hallottam felőled. - kicsit csalódott voltam.
- Semmi érdekes, de nem ezért hívlak. Itt vagyok a város szélén, itt az unokahúgod. Nagyon ki van akadva. Ha jó hallottam meghalt a barátja.
- Mond el, hol vagy pontosan mindjárt ott vagyok. - gyorsan lediktálta a címet és indultam is. Liz erősködött, hogy jönni akar de sikerült lebeszélnem. Ki tudja milyen állapotba van. Autóból rögtön felismertem régi ismerősömet, gyorsan félre álltam.
- Hol van? Mi történt? - tettem fel a kérdéseket egymás után.
- A mentőautóba. Épp tartottam haza mikor észre vettem az út szélén őket. A srác a földön feküdt, Doris meg mellette guggolt kétségbe esten szólongatta. Akkor még nem tudtam, hogy ő az. Aztán hívtam neki egy mentőt, viszonylag hamar kiértek. Majd az orvos megkért hozzam el - onnan, így derült ki, hogy az unokahúgod. Ha jól hallottam nem tudták megmenteni a fiút. - Mesélte el Mason, majd kiabálást hallottam és hang felé kaptam a fejem. Doris tiszta erejéből futott, de sikerült elkapnom.
- Doris. - szólaltam meg halkan.
- Nee. - próbált kiszabadulni karjaim közül.
- Sajnálom.
- Mit? Azt, hogy meghalt az egyetlen barátom? Vagy, hogy is mondtad drogos csávó? Most már örülhettek.
- Doris. - akarta megfogni a kezem, de elhúzódott tőlem.
- Ne. Nem kell sajnálni. Csak azt nem értem,hogy miért hagynak el azok akiket tiszta szívemből szeretek. Miért? - fakadt ki teljesen.
- Én mindig itt leszek - öleltem át. Hangosan felzokogott,majd hirtelen csönd lett csak az esőt lehetett hallani. Erőtlenül rogyott karjaimba.
- Doris. - szólongattam.
- Héé! - szóltam oda a mentősöknek, akik rögtön oda rohantak.
- Be kell vinni a kórházba. Úgy tűnik idegösszeomlást kapott. De először a holtestet kell bevinnünk. Hívjak másik mentőt, vagy behozza?
- Beviszem. - Be raktam gyönge testét a hátsó ülésre, és betakartam. Útközbe felhívtam Lizt.

                                                                     ***

Már lassan két órája ülünk itt a váróba,és még egy orvos nem jött ki hogy tájékoztasson minket.
- Minden rendben van. Ha nem jönnek ki keresek valakit, hogy derítse ki. Jó? - nézte Lizre. Aki csak némán bólintott. Eközben megjöttek Doris testvérei is, így rájuk bíztam Lizt. Vagy fél órát vártunk még mire ki jött egy orvos.
- Hogy van a lányom? - csuklott el Liz hangja.
- Stabil az állapota, akár haza is vihetik. Adtunk neki egy elég erős nyugtatott amitől egész este aludni fog, és persze írok fel neki még. - Elintéztem minden papírt, és jött egy mentősautó amivel haza szállítják Dorist. Liz Do-val ment én meg gondoltam addig kiváltom a receptet.
- Hé Mike. - szólított meg valaki.
- Zac. Mi járatba? - kérdeztem udvariasan.
- Hallottam Doris-ról,sajnálom. Remélem rendbe jön. De munka miatt kereslek.
- Mibe segíthettek?
- Tudod milyen kapcsolatba volt Doris, Taylor York-al? - nézett rá a kis noteszára.
- Nem tudom. Mért ki ő?
- Az a fiú aki meghalt ma délután. Ugyan is elég sok módosítószert találtak a szervezetébe, amitől le állt az így is beteg szíve.
- Nem tudom, Doris sose beszélt róla. De lehet ő volt ott a bulin is vele, és ezek szerint vele is lakot. - Zac csak bólintott.
- Nos, szegény srácnak egy élő rokona nincs.
- Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni.
- Semmi gond, azért köszönöm. Jobbulást Dorisnak. - fogott kezet velem.
- Köszönöm. - majd beszálltam az autóba. Út közbe még beugrottam a gyógyszerért, majd sietem is haza.
- Hé. Minden rendben? - nyitottam be Do szobájába. Liz csak bólintott.
- Menj fürödj le, egyél valamit majd én itt maradok.
- Rendben. - majd magamra hagyott. Lassan ültem le a lány mellé.
- Jaj Do.- simítottam végig megtört arcán.
- Taylor. - motyogta.
- Taylor! Gyere vissza, ne menj el! - ordította,majd vergődni kezdett az ágyon.
- Héé Doris. - ráztam meg a vállát,mire kipattant a szeme. Gyorsan magamhoz húztam.
- Hol van Taylor? Mike hova vittétek? - ordította teljesen ki kelve magából.
- Mi történt? - rontott be Liz.
- Hívd gyorsan az orvost.
- Nyugodj meg. - csitítgattam a zokogó lányt.
- Kérlek vigyél hozzá. Kérlek Mike. - könyörgött. Majd megszakadt a szívem.
- Nem vihetlek, későn van már.
- Látni akarom.
- Látni fogod,megígérem. - próbáltam megnyugtatni. Hirtelen felpattant majd öltözködni kezdett.
- El megyek Taylor-hoz. Biztos aggódik hol lehetek. - mosolygott zavartan. Úristen.
- Doris Taylor meghalt. Nem emlékszel?
- Dehogy halt meg. Biztos otthon van holt másnaposan - nevetett ki.
- Doris hiszen ott voltál. - néztem rá értetlenül. Nem értem mi lehet vele.
- Nem. Nem. - ordított.
- Nyugodj meg. -fogtam meg a kezét, de kirántotta kezeim közül.
- Fáj...fáj...Nagyon fáj. - zokogva rogyott össze.
- Mi fáj? Doris mi fáj? - emeltem fel a hangom.
- Itt...itt. - ütötte a mellkasát. Ledöbbenve ültem mellette. Mit kéne tennem?Hirtelen kinyílott az ajtó és az orvos sietett oda hozzánk. Majd egy injekciót vett ki a táskájába és a lány karjába szúrta. Ölembe vettem gyönge testét és az ágyra tettem.
- Mr Colins beszélhetnék? - nézett rám az orvos.
- Persze. - ki kísértem az ajtóig.
- Miről akart beszélni velem?
- Mint tudja Ms Morgan idegösszeomlást kapott. Nagyon nagy trauma érte a barátja halálával, főleg hogy az apja is nem rég halt meg.
- Mire akar kilyukadni? - nézetem rá értetlenül.
- Úgy érzem, ha nem javul az állapotba, akkor be kell utaltatnom egy pszichiátriára.

2.évad 11.fejezet - Élj úgy, mintha utolsó nap lenne!

Ever Enough

- Persze, gyere.-tárta ki előttem az ajtót Taylor, majd kivette a kezemből a táskát. Lassan át léptem a küszöböt, és besétáltam a dohos nappaliba.

- Egyedül laksz?- mire csak bólintott. Úgy éreztem jobb ha nem erőltettem a témát.

- Különben jól ott hagytatok.-fordultam dühösen felé, vagy is próbáltam azt látszatot kelteni.

- Bocs, de nem akartam megint a fogdába ki kötni.- emelte fel kezeit védekezés gyanánt.

- De különben ki volt az a jól öltözött csávesz?

- Mike,a nagybátyám.- ültem le a kanapéra.

- Áá már értem. Összevezettek?- ült le ő is mellém.

- Szerinted? Persze, úgy ráncigált haza, majd anyám megint jött a dumával, hogy ha nem hagyom abba elvonó stb.stb...-forgattam a szemem.

- Mike persze mellé állt.

- Anyád tele beszélte a fejét?

- Még szép, hisz abba profi.-fintorodtam el.

- Na gyere, menjünk aludni mindjárt fel kell a nap.-paskolta meg a térdem.

- Oké, de előtte lezuhanyozhatok?-kérdeztem kislányos hanggal.

- Persze,de tudod ne sokáig mert elfogy a meleg víz.

- Rendben.-fogtam egy nagy pólót majd besiettem a fürdőbe. Ledobáltam ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. Tényleg csak pár percig volt meleg víz, így nem élvezhettem sokáig ahogy a meleg víz fel melegíti a testemet. Gyorsan fel kaptam a pólóm, franci bugyim, és be mentem a szobába. Szinte alig láttam annyira sötét volt. Elbotorkáltam az ágyig, majd kényelmesen elhelyezkedtem.

- Remélem nem baj, hogy együtt kell aludnunk.-szólalt meg mellőlem egy rekedt hang. Ijedtem felsikítottam, és azzal a lendülettel a földön találtam magam.

- Jól vagy?- szólalt meg Taylor, mikor újra kapott levegőt a sok nevetéstől.

- Csodásan.- dörmögtem az orrom alatt.

- Na gyere.- fogta meg a kezem, majd fel rántott maga mellé. Mind a ketten kényelembe helyzetük magunkat, majd a plafont kezdtük tanulmányozni.

- Tudod, hogy mindig minden rendben jön.- lökött játékosan oldalba, ami rögtön mosolyt csalt az arcomra, és kirángatott a töprengésből.

- Nem akarsz mesélni, mi történt Svédországba?-fordult felém.

- De.- nagyot sóhajtottam, majd neki álltam a hosszú, bonyolult mesémnek, amit figyelmesen végighallgatott.

- Mit szólsz ahhoz, hogy holnap délutántól egyfolytában bulizni fogunk? Ki használjuk a fiatalságunk minden másodpercét. Na? Benne vagy?- csak nevetve bólogattam.

- Mindig minden körülmények között együtt?-mutatta felém kisujját.

- Mindig minden körülmények között.-kulcsoltam bele én is kisujjamat. Minden egy ígérettel kezdődött, és azzal is fog befejeződni?

***

Azt hittem könnyen fog menni ez az egész bulizós dolog, de tévedtem. Harmadik nap után teljesen ki dőltem a sorból. Nem is értem Taylor, hogy bírja. Itt fekszem a kanapén, és nyüszítek mint egy kis kutya.

- Jaj fejezd már be kutyuska.- ugrott rám Taylor.

- Ne - kapálóztam.

- Nagyon ki jöttél a gyakorlatból úgy látom.- nevetett fel barátom.

- Szerintem ebből sosem volt gyakorlatom.- ültem fel.

- Mi lenne ha ma kicsit pihennénk? Bele kell jönnöm megint.- próbáltam egyezkedni.

- Hát jó. Mi terv mára?

- Mi lenne ha el mennék arra a helyre ahol régen lógtunk. Na?

- Muszáj?-húzta a száját.

- Iiiigeen. Légyszí - Vigyorogtam mint egy öt éves.

- Na jó.- adta be a derekát.

- Hurrá!- ugrottam nagy lendülettel a nyakába, aminek az lett a következménye, hogy úgy borultunk le a kanapéról mint két krumplis zsák.

- Au. Nem hiszem el mire rá nem veszel. Ebbe nem változtál. De most már igazán kiszállhatnál a lépemből.-nyögött fel Taylor alattam.

- Bocsi-nyomtam nagy cuppanós puszit arcára, majd felsegítettem.

***

-I de vágytál annyira?- nézett rám unottan, mikor kiértünk a dombos kis rét féleséghez. Sehol a környéken egy ház, se emberek. Csak a természet vett körül.

- Igen. Ne fintorogj már. Régen szerettél itt lenni.

- Az régen volt. De jó kis fiú leszek megígérem.-tette szívére a kezét.

- Helyes. Gyere.- Húztam magam után. Egy öreg nagy fa árnyékába helyezkedtünk el. Taylor rögtön szét terült a fűben, én is követtem a példáját.

- Most mond hogy nem jó itt lenni?- kérdeztem percekkel később csukott szemmel. Élveztem a friss levegőt, és hallgattam a madarak csicsergését.

- Nem rossz. Kicsit unalmas.

- Rosszabb vagy mint egy gyerek. De mit szeretnél csinálni?

- Itt semmit nem lehet csinálni.- fintorgott.

- Régen tudtunk, most is menni fog.

- Egy régen többen voltunk, kettő csodaszer  is volt. Bár az akad nálam.-kotorászott a zsebébe.

- Mond, hogy nem hoztál?-néztem rá csúnyán.

- Ööö nem.- dugta vissza a kis dobozkát a zsebébe, mire én csak a szememet tudtam forgatni.

- Akkor játszunk felesz vagy merszet.-csillant fel a szeme. Jézus rosszabb mint egy gyerek. Na jó addig is csöndbe marad, és nem hisztizik, hogy unatkozik.

- Rendben.- ültem fel vele szembe. Addig ő elővette az ásványvizes üveget, és közénk rakta.

- Minek üveg mikor csak ketten vagyunk?- próbáltam vissza tartani a nevetést.

- Ajj olyan ünneprontó vagy. Akkor ki kezdi?- kérdezte durcásan.

- Én.- vigyorogtam rá.

- Felelsz vagy mersz?

- Felelek.- Oké,gondolkozz Doris. Meg van.

- Kibe voltál szerelmes a középsuliba?

-Kösz Morgan. Julie-ba.

- Tudtam! Én mindig mondogattam, de senki nem hitt nekem.-csattantam fel.

- Jól van, leszállhatnánk a témáról, régen volt. Jöjjön a te kérdésed.-vakarta meg az állát.

- Felesz vagy mersz?-tette fel ő is a kérdést.

- Felelek.

- Miért kezdtél el drogozni? Ugyan is azt tudom, hogy velünk próbáltad ki és, hogy ki voltál teljesen bukva, de az okát sosem árultad el.- Bele a közepébe. Nem is Taylor lenne.

- Az egy igazán hosszú történet.-próbáltam kitérni a kérdés alól.

- Időnk mint a tenger.- dőlt hátra a fűbe.

- Na jó szóval …..

Doris Morgan hogy lehetsz ilyen hülye. Mért kell minden létező ételt, édességet felzabálnod? Azt akarod, hogy jövőre téged vágjanak le röfi helyett? Mért nem találták fel olyan tükröt ami azt mutatja amit akarunk. Nem egy fél disznó nagyságú lányt. Nem csodálom, hogy egy fiú se néz rám. Helyükbe én is lehánynám magam. Oké, ki kell adnom magamból amit ettem. Most utoljára utána oda figyelek mit eszem. Jaj úgy sem fogom tudni meg állni. Nem érdekel ki kell adnom magamból. Gyorsan berohantam a fürdőbe, és a wc fölé hajoltam. Oké, Doris nem először csinálod. Akkor még is mért irtózol tőle ennyire? Oké, háromra. Fel emeltem a mutatóujjam. Egy. Közelítettem az ujjam szám felé. Kettő. Bedugtam a számba. Három. És már ki is jött amit fél órája bezabáltam. Percekig adtam ki magamból, mire végre megkönnyebbülést éreztem. Megmostam az arcomat, fogamat, majd megpróbáltam kiosonni a fürdőből. De nem igazán jött össze ugyan is anyámba botlottam.

- Minden oké?- kérdeztem rekedt hangon. Imádkoztam, hogy csak most jött.

- Ezt nekem kéne kérdeznem. Mostanában elég gyakran hánysz. Beteg vagy?- vizsgálgatott szemeivel. Úgy látszik imáim nem hallgattak meg. De mért is hallgattak volna meg? Mikor mindig kísértésbe esem.

- Nem.

- Akkor már értem.- Érti? Jaj ne!

- Mit?- kérdeztem alig halható hangon.

- Taylor igaz?- Taylor mi?

- Hát persze, elég sokat voltatok mostanában együtt. Tudtam, hogy nem kéne engednem.

- Anyu miről beszélsz?-szakítottam félbe saját történetét.

- Azt hogy felcsinált az a Taylor gyerek - ordította arcomba. Hogy mi van? Honnan veszi ezt a hülyeséget? Percekig csak bámultam rá meglepettségembe.

- Hogy....képzelheted...ezt.. rólam?- kérdeztem akadozva. Még mindig nem tudtam el hinni, hogy anyám ilyet feltételez rólam.

- Még is mit higgyek? Mostanában, egyfolytában sápadt vagy hánysz, és későn jössz haza attól a Taylor nevű jött mentől. Három gyereket szültem Doris ,tudom jó mikor terhes valaki. - Szinte ordította.

-Tudtommal a sápadtság és a hányás nem csak a terhesség jele. Már ne is haragudj ooh Szent Mária megtestesítője. Lehet elkaptam valami vírust, vagy mit tudom én. Kettő, Taylor egy normális fiú. Semmi jogod, hogy sértegesd. Különben is csak barátok vagyunk. Úgy hogy ne papolj nekem itt légy oly kedves. Különben is elég sértő, hogy ilyet kinézel belőle. A LÁNYODBÓL.- Emeltem fel a hangom, majd el indultam lefelé.

- Most még is hová mész? - ordította utánam.

- El. - majd becsaptam mögöttem az ajtót.

- Most ugye viccelsz? - nézett rám nagy szemekkel. Mire csak ráztam a fejem.

- Azt hitte teherbe ejtettelek? -bólintottam, mire hangos röhögésbe tört ki.

- Te meg én?-mutogatott össze vissza mint egy idióta, közbe egy percre se hagyta abba a nevetést.

- Igen. Mit nem értesz ezen? Azt hitte lefeküdtünk, és teherbe estem. Lerajzoljam?-kérdeztem enyhe gúnnyal.

-Oké, oké, de hogy hihette. Mármint baby, tudod imádlak. Meg irtó dögös vagy, de mindig is húgomként tekintettem rád.

- Én tudom, de anyám nem tudta, lehet hogy még mindig abba a hitbe él, hogy elvetted a szűzesésemet.

- Hihetetlen, de ha már itt vagyunk, ki vette el?-nézett rám huncut mosolyával.

- Vége a mese délutánnak, menjünk míg be nem sötétedik.-kezdtem el pakolászni kis táskámba.

- Úgy is kiderítem.

- Lehet próbálkozni.- Össze pakoltunk mindent, majd vissza mentünk a főútra és sétálni kezdtünk haza felé. Egy kérdés már napok óta foglalkoztatott, így fel tetettem.

- Taylor.-szólaltam meg hosszas csönd után.

- Hm?

- Mért laksz egyedül? Hol vannak a szüleid?- hirtelen felém kapta fejét, és szomorú szemekkel nézett rám.

- Meghaltak.-szólalt meg halkan, majd elkapta a tekintetét. Én is csap percekig sétáltam mellette, mire valami értelmeset tudtam kinyögni.

- Sajnálom.-  csak egy biztató mosolyt küldött felém. Francba! Csöndbe kellett volna maradnom. Mért nem tudom tartani azt a nagy számat? Ne válaszolj. De mibe halhattak meg? Áhh nem akarok jobban fájdalmat okozni neki, de mi van ha szüksége van egy kis lelkizésre? A hülye haverjaival ilyeneket tuti nem beszél meg. De mi van ha bennem se bízik?

- Tudom, hogy kíváncsi vagy, és magadba vitatkozol, hogy megkérdezd-e. Szóval ki vele.- Francba. Jobban ismer mint kellene.

- Nem akarom feltépni a régi sebeket.

- Nem fogsz semmi sebet feltépni. Rájuk bármikor boldogan gondolok.-mosolyodott el.

- Hogy haltak meg?

- Egy autóbalesetbe. Épp értem jöttek, mivel megint teljesen be voltam állva, és következő nap azt se tudom hol vagyok. Egy kamion lesodorta az útról őket.- bámult maga elég, mint ha az egész lepergett volna a szemei előtt.

- Csak pár méter kellett volna. De ha nem szívóm szarrá az agyam, akkor most még most élnének.

- Taylor nem a te hibád. Lehet akkor is történt volna valami, nem tudhatod.

- Te ezt nem értheted Doris. Rendes emberek voltam, de én idióta leszartam őket. Miattam haltak meg, mert nem tudtam a seggemen maradni.-ordította teljesen ki kelve magából, majd földre rogyott és már csak azt láttam hogy rázkódik a háta. Sír. Sosem láttam ilyen összetörten.

- Tudtam, hogy hagynom kéne a témát.-szólaltam meg halkan, majd oda mentem mellé és átöleltem. Tiszta erőmből szorítottam.

- Ki kell békülnöd anyáddal, míg megteheted. Ki tudja mi fog törtnéi. Ne enged hogy az történjen mint velem.

- Ezt ne most beszéljük meg.

- Nem fogom hagyni, hogy elkövesd azt a hibát amit én.

- Te lettél a védőangyalom vagy mi?- kuncogtam fel.

- Nos, sokféle képen neveztek már, de védőangyalnak még nem. De kifejezetten tetszik, és illik rám. - kacsintott rám. Végre a régi Taylor. De jó tudni, hogy van ilyen oldala is.

- Rendben, beszélek anyámmal, de neked is jönnöd kell velem. Bemutatlak neki..

- Még egy darabba akarok lenni.

- Vigyázok rád, megígérem. Na gyere ide.- öleltem meg.

- Mindig minden körülmények között, tudod.- suttogtam fülébe.

- Így van.-nyomott puszit arcomra, majd kibontakoztam öleléséből, felkaptam a táskám.

- Siessünk mert mindjárt esni fog.- szóltam hátra, mikor már egy jó ideje sétáltunk, azonban válasz nem jött, így hátra fordultam. Taylor az egyik fánál kapaszkodott, sápadtan, kapkodta a levegőt, majd erőtlenül rogyott össze.

-Taylor...

Díj :)

Köszönöm a díjat Jenninek ! :)

Ki a kedvenc íród?

Igazából nincs kedvenc íróm, ami érdekel elolvasóm. Imádok olvasni. :)

Szereted az állatokat?

Igen, nagyon !

Milyen sorozatokat szeretsz?

Úristen rengeteget szeretek. pl. The Vampire Diaries, Gossip Girl, CSI Miami helyszínelők, Gyilkos elmék, Mentalista, Castle, NCIS...és még sok más :D

Melyik a kedvenc számod?

Jason Derulo -  The other side

Hurts - Blind

The Saturdays - What about us

Eric Saade - Till I break

Legjobb pasi színész?

Úristen hát persze, hogy Ian Somerhalder (*-*) Ő az egyik álombeli férjem :$ Félre értés elkerülése miatt, azért tisztázom, hogy nem csak azért szeretem mert irtó dögös. :D

Hány blogot követsz?

Kb ötöt-hatot, nem tudom attól függ van e rá időm, de van,  hogy valamikor rá találok, valami újra :D

De ennél az öt-hatnál mindig komizok is.

Kit öleltél meg utoljára?

A mamámat, nem olyan rég ;)

Kedvenc virág?

Igazából nincs kedvenc virágom, mindent szeretem és örülők neki ha kapok. De ha említeni kell akkor, a kék rózsa. Mert olyan különleges.

Színész vagy énekes lennél inkább ?

Hu, nehéz kérdés, de inkább színész. Nagyon szívesen kipróbálnám magam benne, bár nagyon félénk ember vagyok, de szerintem le tudnám küzdeni idővel. :D

Már sajnos mindenkinek elküldték akinek szeretem volna. Köszönöm, még egyszer a díjat, és a 10. fejezetet lejjebb olvashatjátok . Puszi

2. évad 10. fejezet - Te ezt nem értheted!

Sziasztok! Megérkeztem a tizedik fejezettel. Örömmel láttam, hogy 14 tetszik volt. Ezek szerint mégsem köveztek meg a szomorú részekért. De kérem még a türelmeteket, még van egypár rész, ami nem mondható vidámnak. Erre a fejezetre simán kirakhatnám a tizenhatos karikát, de mivel azzal nem tudnám megakadályozni, hogy elolvassák a fiatalabbak. Szóval, mindenki saját felelősségre. Ehhez a részhez három zenét kapcsoltam, kettőt a "zene" szóra kattintva megjelenik. Szerintem mindegyik illik az adott részhez. Nem tudom, hogy vagytok ti vele, de én már számolóm a napok. Már csak 3 nap és vége. Vagyis a nagy része. Szóval, azt már kibírjuk! ;)  Jó olvasgatást!

K&H

Nem tudtam eldönteni, hogy mit érzek valójában. Dühöt, fájdalmat, csalódottságot, vagy megkönnyebbülést. Vagy mindet egyszerre. De úgy éreztem megfulladok. Majd azon kaptam magam, hogy a konyha fiókjában kutatok. Megvan. Lecsavartam a dobozka tetejét, és kiborítottam a tenyerem a doboz tartalmát. Majd ettől-egyig bevettem, és rá húztam a hűtőbe talált vodkára. Először kirázott a hideg, és égett a nyelőcsövem. Majd a kellemetlen érzést, kellemes bizsergés váltotta. Elhaladva a tükör előtt, a régi énemet láttam, de jó volt újra látni. Letöröltem elkenődött festékemet, aztán lefeküdtem a kanapéra. Rádióba pörgős zene csendült fel, távirányítóhoz nyúltam, és max hangerőre hangosítottam. Lehajtottam üvegbe lévő vodka maradékát, de persze sikerült leinnom magam, de nem különösképpen foglalkoztatott, így lekaptam pólómat és melltartóba kezdtem ugrálni a zene ritmusára. Párszor megszédültem, de élveztem a zenét, és teljesen kikapcsoltam mindent. Szomorúan láttam, hogy az üveg teljesen üres. Tuti van valahol valami eldugott pia. Át kutattam minden szekrényt mindent kiborítva. Áhh meg van hol lehet. Át rohantam a nappalin, egészen a kis szekrényig, ami telis-tele volt különféle alkohollal. Kivettem a pezsgős üveget, majd nehézkesen kibontottam, így is a negyede rajtam kötött ki. Ragadt az egész testem. Pörögtem, forogtam, mikor hirtelen megszólalt a csengő. Nagy nehezen elbotorkáltam az ajtóig, majd kinyitottam. Ahogy szélesre tártam az ajtót, egy húsz év körüli srác állt előttem, huncut mosollyal méregetett. Hopp, el is felejtettem, hogy nincs rajtam felső.

- Segíthettek valamibe?- kérdeztem kuncogva, mikor már kb 5 perce bámult.

- Ööö már így is sokat segítettél.- vigyorgott rám rossz fiús mosolyával.

- Igazából a szomszédba lakom, és tudod elég húzós volt a tegnap éjszaka, így elég kellemetlen volt a hangos zenére ébredni.- mondta, de közbe végig mellemet bámulta.

- Oh ne haragudj, ki engesztelhetlek valahogy?-mosolyogtam rá huncut mosolyommal.

- Hát már így is kiengeszteltél.- nevetett fel.

- Ez esetben, nem akarsz bejönni? Van elég pia, és úgy is utálok egyedül táncolni.- vetettem rá egy csábos mosolyt.

- Ilyen ajánlatot nem lehet vissza utasítani.- kacsintott rám, majd belépet a házba. Oda adtam a kezébe a pezsgős üveget, én addig kerestem magamnak másikat. Azon kaptam magam, hogy szorosan hozzá simulva táncolunk, én bele túrtam szőkésbarna hajába, azzal is közelebb húzva magamhoz. Megcsapott férfias illata, és a pezsgő keveréke. Teljesen elvesztettem az így is összezavart eszemet. Épp ajkait kóstolgattam, mikor az ajtó kivágódott. Anyám, és Mike ledöbbent tekintetével találtam szembe magam.

- Azt hiszem én most megyek.- indult el a srác az ajtó felé.

- Jó ötlet.- szólalt meg dühösen Mike.

- Majd találkozunk - nézett vissza.

- Ohh nem hiszem.- csapta be a fiú orra előtt az ajtót nagybátyám.

- Mi a probléma?- kérdeztem nyugodtan, majd ráhúztam a pezsgősüvegre.

- Hogy mi a probléma? Van pofád még megkérdezni?- csattant fel anyám.

- Felnőtt vagyok, szóval ihatok. A hangos zene miatt bocsi. A srác akinek nem tudom a nevét, azzal pedig csak szórakoztunk.

- Csak szórakoztok? Nem hiszem el, hiszen nem is ismered,és mi történt itt mi ez a nagy felfordulás? Várjunk csak, nézz rám.

- Minek?- oda trappolt elém, és kényszerített hogy a szemébe nézzek.

- Tudtam.- mormolta szinte lehetett érezni dühét.

- Tudtam.- szinte ordította, aztán ki kapta a kezemből az üveget, és földhöz vágta.

- Liz.- szólalt meg Mike értetlenül.

- Teljesen ki van tágulva a pupillája. Megint drogozol az isten szerelmére.- nézett rám fájdalmasa tekintettel anyám.

- És akkor mi van?- csattant fel én is.

- Doris!- szólt rám Mike.

- Tudom, hogy most nem könnyű, de ez nem megoldás. Hol van Eric?- kérdezte Mike.

- Nem tudom, de nem is érdekel.

- Megtudta, hogy emlékszel.

- Igen megtudta, ez van.- mondtam nem törődően.

- Mondtam, hogy ez lesz ha hazudozol.- oktatott ki.

- Igen, mindenki mindent meg mondott. Annyira jó hogy mindenki mindet jobban tud nálam. Csak azt nem értem, mért érez mindenki késztetést arra, hogy bele szóljon az életembe. Nem vagyok kis gyerek már. Az én életem, és úgy baszom el ahogy akarom.

- Doris hallod te egyáltalán mit beszélsz?- kérdezte anyám döbbenve.

- Tudom. Azt is tudom, hogy jobb volt mikor le se szartatok. Tegyétek most is azt.- majd felrohantam a szobámba, és bezárkóztam a fürdőbe. Az első kezembe akadó tárgyat a tükörhöz vágta, amit darabokba tört szét, az egyik üvegdarab végig szántotta a kezemet.

Evanescence - Going Under

 Nem éreztem fájdalmat, inkább megnyugtatott ahogy néztem, hogy a vérem kicsordul, és végig folyik a karomon. Percekig bámultam a sebet, és éreztem hogy a szívverésem lassul. Le mostam a vért a kezemről, majd az üveg darabokat méregettem. Olyan szépen vissza verték a lámba fényét, mintha hipnotizált volna. Mintha hívogatott volna, hogy fogjam meg. Remegő kézzel nyúltam az egyik szimpatikus üveg darab felé. Nézegettem, húzogattam a szélén az ujjam. Éreztem, hogy felszakad a bőr, és ismét vörös folyadék bukkan elő. Ismét át éltem az az érzést. Megnyugtatott. Tudtam, hogy mindent megérdemlek, és hogy még bűnhődnöm kell a hibáimért. Így végig húztam az üveget a karom vékony bőrén, ami rögtön meg adta magát. Éreztem, hogy a remegés is kezd megszűnni, és egész lényemet nyugalom járta át. Perceket ültem ott, és néztem ahogy a kezemet, ruhámat eláztatja a vérem. Majd lefeküdtem a hideg köre, és dúdolni kezdtem egy régi altató dalt, amit régen anya szokott nekem énekelni, mikor rosszat álmodtam.

                                                                        ***

Nem tudom mikor aludhattam el, de iszonyatos hányingerre ébredtem. Még szerencse, hogy közel volt a vécé, így kiadtam gyomrom tartalmát. Lassan ballagtam oda a mosdóhoz, megmostam a fogam, és le mostam a megalvadt vért. Levettem véres ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. Megmostam a hajam, majd át mostam az egész testem eper illatú tusfürdővel. Ahogy a kezemhez éreztem rögtön elöntött a vágy, hogy újra megcsináljam. Régebben még meg sem fordult a fejembe, hogy ilyet csináljak. De most, hogy tudom milyen, teljesen máshogy állok hozzá. Mindenki elítéli azt aki ilyet csinál, de igazából egyik se tudja miért csinálják. Könnyebb ítélkezni. Magam köré csavartam egy törülközőt,  majd kimentem a szobába. Ahogy voltam bedőltem az ágyba, és a plafont kezdtem tanulmányozni. Éreztem, hogy az alkohol, és a gyógyszer már nem sokáig fog hatni, és újra fájni fog, újra gondolkozni fogok, és ezt nem akartam. Fel vettem egy fekete szabadidő gatyát, hozzá egy kék toppot, egy sport cipőt, baseballsapkát.Bele raktam egy kis táskába az eldugott piából egy-két üveget, a gyógyszereket és kimásztam az ablakon. Volt egy kis patak féleség egy eldugott helyen, ott senki nem fog zaklatni. Még szerencse hogy tavaszi idő van, és nem fogok meg fagyni. Leültem egy nagy sziklára, én onnan lógattam a lábam. Elővetem a táskám tartalmát, bevettem pár kapszulát, majd leöblítettem egy kis vodkával. Telefonom rezegni kezdett a zsebembe, gondolom észre vették, hogy eltűntem ,azzal a lendülettel kikapcsoltam. Hátra dőltem, és élveztem a kora tavaszik napsütést.

- Nem hiszek a szememnek.- zökkentett ki egy ismerős hang.

- Taylor?- kaptam fel a fejem.

- Szia Do.- vigyorgott rám. Felpattantam, és a nyakába vetettem magam.

- Hiányoztál York.- nevettem bele nyakába.

- Te is kicsi lány. Mi járatba erre fele ? Úgy hallottam luxus villásan nyomod.- vizslatott szemeivel.

- Úgy volt, de most vissza jöttem. -fagyott le a mosoly az arcomról.

- Ja, hallottam apádról. Sajnálom, bár tudom, hogy nem jöttetek ki.

- Nos igen, de ne beszéljünk róla.

- Akkor mit szólnál egy nagy partihoz a régi csapattal?!- vigyorgott rám ezer wattos mosolyával.

- Benne vagyok.- kacsintottam rá.

- De előtte kell egy kis be melegítés, bár látom te már benne vagy a dologba – tört ki belőle a nevetés. Amire csak megrántottam a vállam.

- Azt hittem jó útra tértél, de így könnyebb lesz bele vinni a rosszba.- kacsintott felém, majd elindultunk. Út közbe eszembe jutott, hogy nincs semmi bulihoz illő ruhám, de Taylor megnyugtatott, hogy majd megoldjuk. Egy régi elhagyatott gyárba vitt.

- Minek jöttünk ide?- kérdeztem kíváncsian.

- Tudod a régi helyünket figyelni kezdték a rendőrök, ezért kénytelenek voltunk új helyet keresni.- közbe hármat kopogott.

- És ez biztonságos? Elégé instabilnak tűnik.- aggodalmaskodtam.

- Nyugi kis lány nem lesz semmi baj, míg engem látsz. Látom, kezd a cucc kitisztulni a szervezetedből. Gyorsan pótolni kell. Ne hogy nekem itt védelmező tyúkanyóvá válj - majd kinyílott az ajtó és színes fények, hangos zene csendült fel. Ahogy Taylor végig cibált a tömegen, több ismerős arcot véltem fel ismerni. Hiányzott ez az egész. Hirtelen megálltunk, és egy érdekes gót csajjal találtam magam szembe.

- Tia tudnál Dorisnak valami ruhát adni?- kérdezte tőle barátom. A csaj tetőtől - talpig végig mért, majd lassan bólintott, és mutatta merre menjek. Be kell valljam kicsit megrémisztett fura külseje. Fekete szemek, fekete rúzs, piercing mindenhol. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem kedves lány. De miért is gondolkozom? Egy kisebb szobába mentünk, amibe csak egy kanapé,megy egy kisebb szekrény volt. Lámpa fénye villogott a szobába, szinte utolsókat rúgta.

- Nincs sok göncöm, de itt van, válogass.- szólalt meg először a lány.

- Köszi.- erőltettem mosolyt arcomra. Végül egy fekete rövid gatyánál maradtam, hozzá egy mélyen dekoltált szegecses toppot, szintén szegeccsel díszített bakancsot vettem fel, és megkoronáztam egy hosszú lógós nyaklánccal. Szememet kihúztam erősebben feketére, szempilla spirál, majd piros rúzst raktam fel.

- Na milyen vagyok?- fordultam a kanapén ülő lány felé.

- Dögös.- kacsintott rám.

- Akkor jó. Gyere. - nyújtottam felé kezem, majd lesiettünk a többiekhez. Szememmel mindenhol Taylort kerestem, míg meg nem láttam egy sráccal beszélni.

- Héé - veregettem meg a vállát.

- Do. Ő itt az egyik haverom Tom. Ő pedig a dögös Doris Morgan - mutatott be a srácnak.

- Ohh igen hallottam rólad. Mindenki a bugyidba vágyott. Bár szerintem most még inkább.- nézett rám önelégült vigyorral.

- Hát had vágyjanak.- rántottam meg a vállam, majd Taylor felé fordultam.

-  Kéne cucc.- Taylor arcára rögtön huncut mosoly ült. Elköszöntünk a sráctól, majd húzni kezdett maga után. Egy kisebb üres szobába vitt be, ahol csak egy kis asztal és két szék volt.

- Tessék.- vett elő zsebéből el kis zacskót, amibe valami fehér por volt.

- York tudod, hogy ilyet nem szedek, vagy szívok.- ellenkeztem.

- Jaj ne csináld már, csajszi. Sokkal gyorsabban hat, és tovább. Legalább próbáld ki.- nyújtotta felém a zacskót. Nem sokáig gondolkoztam, kikaptam a kezéből, majd egy kis üveg lapra szórtam, és felszippantottam. Taylor elégedett tekintettel méregetett, majd ő is szippantott a fehér porból. Utána már könnyen el lazultam, és felszabadultan tudtam szórakozni. Igaza volt Taylornak, tényleg gyorsabban hat. Energiaitalos pezsgőtől teljesen felpezsdült a vérem. Azon kaptam magam, hogy az asztalon táncolok Tayloral, meg két idegen sráccal, és a zene szövegét üvöltöm. Éreztem, hogy az egyik srác karjait körém fonja, és közelebb von magához, de nem érdekelt, sőt élveztem az erotikával túl fűtött táncot. Ritmusra rázni kezdtem a csípőm,  hallottam, hogy fülembe liheg, és néha nyög egyet mikor fenekemet hozzá dörgölöm. Élveztem, hogy ilyen reakciókat váltok ki a férfiakból. Különösképpen, egy férfi nem fogott meg Riveren és Ericen kívül. Meg ráztam a fejem, hogy ki üzem a gondolataimat. Nincsenek itt mellettem, nincs rájuk szükségem. Megpördültem, majd karomat nyaka köré fontam. Ahogy a disco fénye meg világította az arcát, rögtön elém tárult két gyönyörű zöld szeme. Hm nem is rossz. Rögtön huncut mosoly terült szét arcomon, és ajkamat közelíttettem az övé felé. Ám pár milliméter hiányzott csak, hirtelen a villany felkapcsolódott, a zene elhalkult, majd az ajtóba két rendőr jelent meg nagybátyámmal karöltve.

- Most szépen mindenki össze szedi magát, és eltűnik. - nézett szigorúan Mike. Mindenki kiabálni kezdett ezzel kimutatva nem tetszését.

- Ha valami nem teszik, akkor esetleg az Örsön is meg lehet beszélni.- szólalt meg az egyik nagy darab negyven körüli rendőr. Erre mindenki elhalkult, és nagy léptekkel elhagyták a romos épületet.

Én még mindig ledöbbenve álltam az asztalon. Hogy a büdös francba talált meg? Hihetetlen.

- Te megy gyere le onnan.-  rántott le Mike karomnál fogva.

- Áu ez fáj. Engedj el!.- de mintha meg sem hallotta volna ráncigát egészen a kocsiig.

- Most szépen be szállsz abba a kocsiba, és haza megyünk.-mondta fenyegetően.

- Nem megyek sehova.

- Doris ez nem kérés volt. Száll be abba a kibaszott autóba. Most!- ordította dühösen. Sose láttam még ilyenek. Nagy sóhaj kíséretébe beszálltam, majd jól becsaptam az ajtót. Azt hittem leszid érte, de csak ingerülten be ült mellém, majd bekötötte magát.

- Kösd be magad.- nézett rám dühösen.

- Ne parancsolgass.- csattantam fel.

- Azt mondtam kösd be magad.- szinte szikrákat szórtak a szemei. Nagyot nyeltem, majd tettem amit mondott. Egész úton csak kifelé bámultam. Hihetetlen, hogy engedem, hogy vissza vigyen, mikor legszívesebben menekülnék onnan. Megállt a házunk előtt, majd kipattant, én meg csak ültem ott mint aki arra vár hogy eltűnik. Mike át jött az én oldalamra, majd kitárta előttem a kocsi ajtaját. Ajj istenem. Kicsit szédelegve, de én is kiszálltam, majd követtem Mike-ot. Amint beléptem az ajtón, anyám a nyakamba vetette magát.

- Hagyjál.- ráztam le magamról karjait.

- Hol az istenbe voltál? Bűzlesz az alkoholtól.

- Egy romos raktár épületbe találtam, egy rakás drogossal.- Szólalt meg Mike.

- Ch..- néztem csúnyán Mike-ra. Rosszabb mint egy árulkodós óvodás.

- Mi az? Azt vártam megvédem a segged?- kérdezte Mike enyhe gúnnyal a hangjába.

- Nem vártam semmit tőletek.-csattantam fel dühösen.

- Segíteni akarunk Doris.- nézett rám könyörgően nagybátyám.

- Ne segítsetek, nincs rá szükségem.- szinte már ordítottam, majd felrohantam a lépcsőn, párszor megbotlottam, elégé szédültem. Ahogy beértem a szobámba, próbáltam becsukni de anyám megakadályozta.

- Mit akarsz?- kérdeztem szárazon.

- Csak egy dolgot akartam. Vagy abba hagyod ezt az egészet, vagy elvonóra küldelek. Nem fogom újra eljátszani mint régen.- nézett rám anyám szigorúan.

- Nem teheted, nagy korú vagyok.- nevettem fel. Röhejes. Nincs semmi bajom, különben sem érdekli.

- Dehogynem, nagyon is megtehetem. Azt mondom, hogy nem vagy tisztába a dolgokkal, megbízhatatlan vagy. - Mondta teljes magabiztossággal.

- Ezt nem tehetted.

- De, meg tehetem.

- Nem fogok sehova menni.

- Doris.- jött be Mike az ajtón. Intett anyámnak, hogy hagyjon minket magunkra.

- Ne Mike. Nem kell a szent beszéd. Tudom, hogy az ő pártját fogod.

- Nem fogom senki pártját. Mind a ketten segíteni akarunk neked. Nem látod mit művelsz?

- Te ezt nem értheted.

- Igazad van tényleg nem. De le kell győznöd Doris. Annyiszor megmutattad, hogy milyen erős vagy, és ha egyszer ment most is fog. Itt vagyunk melletted.- jött közelebb, majd megfogta mint két kezem, mivel topp volt rajtam, semmi nem takarta a sebeket a kezemen. Mike döbbenten kapta fel a fejét.

- Mit műveltél?- kérdezte döbbenten. Mire én csak megrántottam a vállam.

- Doris szükség van egy pszichológusra,ez komoly dolog.- nyelt egy nagyot, majd végig simított a karomon. Laza mozdulattal kirántottam a kezem a szorításából.

- Arra van szükségem, hogy békén hagyjatok.-közbe oda mentem a kisebb utazótáskámért, és bele dobáltam egy-két ruhát.

- Mit csinálsz?

- Pakolok ahogy láthatod. Nem fogom hagyni, hogy dili dokihoz küldjetek, vagy elvonóra. Szóval nem tudjátok sehogy sem megakadályozni, hogy el menjek.

- Még is hova mennél?

- Vannak barátaim.

- Kik? Azokra a drogos csávókra gondolsz? Ne hogy azt hidd hogy ezt fogom hagyni.- emelte fel a hangját Mike.

- Mit teszel? Lekötözöl?- kérdeztem gúnyosan.

- Ha kell, azt.

- Jaj Mike,ne tedd magad nevetségessé. - nevettem fel.

- Mivel? Azzal hogy próbálok rajtad segíteni?

- Mondtam már. Nem kell segíteni.- majd próbáltam kilépni azt ajtón, de elém állt.

- Mike engedj.-néztem rá szúrósan. Mire ő csak rázta a fejét mint egy öt éves.

- Mike ne szórakozz velem.- Ahogy csak tudtam, nagy rendülttel félre löktem, és teljes erőmből futni kezdtem. Amint el hagytam az utcánkat, normális tempóra váltottam, lélegzetem lassan normálisra állt. Most hova menjek? Ahogy gondolataimba jártam, észre se vettem hogy egy ismerős háznál kötöttem ki. Oda ballagtam a régi faajtó elé, majd bekopogtam. Hallottam a közelgő lépteket, majd kinyílott az ajtó. Egy meglepett arccal találtam szembe magam.

- Itt maradhatok?

2.évad 9.fejezet - Összeomlás szélén

Sziasztok! Ha kedd, akkor fejezet. Hoztam nektek, egy elégé érzelem dús, és talán eseménydús fejezetet. Bár, ez nálam nem új. Remélem, mindenki tudja tartani a tempót, mert csak most kezdődnek az izgalmak. Komikat, pipákat köszönöm. Válaszolni foguk rájuk. Az esetleges hibákért, és egy-két csúnya szóért elnézést kérek :$ Nem is fecsegek itt tovább. Emberek kibírjuk ezt a két hetet valahogy. Addig is kitartás :)
K&H

Avril Lavigne - Nobodys Home

- Gyerünk Doris, ülj fel arra a nyavalyás biciklire, és próbálj meg rajta is maradni. - dorgált meg apu századjára.

- Mondtam már, hogy nem fog menni. Minek akarsz annyira meg tanítani biciklizni?- nyafogtam. Elegem van. Tele vagyok kék-zöld foltokkal. Fáj mindenem, és hisztis vagyok.

- Azért, mert talán 15 év korodra nem ártana meg tanulnod. Na gyerünk, ülj fel, és ne ugorj le minden egyes alkalommal mikor fékezned kéne.- parancsolt rám. Duzzogva rá ültem a két kerekűre, és tekerni kezdtem. Elég jól ment addig,míg egy lejtőn kellett lejönnöm. Nem hiszem,hogy erre én kész vagyok. Nagyot nyeltem, és rá raktam a lábam a pedálra. Innen minden olyan kicsinek tűnik. Olyan mint egy nagy szakadék ami magába akar szippantani.

- Gyerünk Doris, menni fog.-biztatott apám. - Oké, menni fog.-ismételtem apám szavait. Lassan kezdtem tekerni, közbe erősen szorongattam a kormányt. Egyik pillanatba még apám mosolyog rám büszkén, másikba egy sötét, ködös helyen vagyok, és apám ijesztő tekintetével találom szembe magam. Reflexszerűn fékeztem, de így sem tudtam elég gyorsan megállni, így a bicikli kicsúszott alólam, én pedig végig csúsztam a sáros betonon. Éreztem ahogy a bőröm felszakad, és éles fájdalom járja át az egész testemet. Ijedten kaptam fel a fejem, mikor feleszméltem hol is vagyok. Egy sötét elhanyagolt temetőbe voltam. Hogy kerültem ide? Nagy nehezen fel keltem, megigazítottam a ruhám, mikor valaki megérintette a vállam. Ijedten fordultam hátra.

- Nagyapa?- kérdeztem rémülten. Alig ismertem rá. Vékony sápadt arc, karikás,vörös szemek.

- Készültél valahova? - kérdezte nem a megszokott kedvességgel.

- Ugyan hova menne?Neki is itt a helye velünk. - szólalt meg apám.

- Hol az az itt?- kérdeztem szinte suttogva.

- Hát a pokolba drágaságom. Minden lehetőséget elcsesztél,ideje csatlakozni hozzánk.- nézett rám gúnyosan.

- Miről beszélsz?- néztem rá értetlenül. Mi a fene folyik itt? De senki sem válaszolt, csak rázták nevetve a fejüket.

- Ti meghaltatok, de én nem.- hunytam le a szemem,  és ismételgettem magamnak. De egyre csak hangosabban nevetek rajtam.

- Elég! Ti meghaltatok! - ordítottam.

Eric szemszög:

Tudom, hogy már semmi közöm hozzá de ott kell lennem mellette. Tudnom kell, hogy jól van-e. Ez hülyeség, biztos nincs jól. De tudnia kell,hogy rám számíthat, és hogy ott vagyok neki. Nate-el való beszélgetésem után az első dolog volt,hogy hívjam a repteret. Szerencsére, volt még szabad hely, de alig van 2 órám elkészülni. Haza rohantam. Bedobáltam egy-két ruhát, tisztasági dolgot, a szükséges papírokat, majd rohantam is. Út közbe fel hívtam Tomast, hogy tegyen szabaddá pár napot. Szerencsére, nem volt olyan húzós ez a hét. Pár órával később már a temető felé tartottam. Sikerült minden információt kiderítenem Nate-től. Ahogy a kocsi meg állt, rögtön össze rándult a gyomrom. Nem biztos, hogy kész vagyok ilyen állapotba látni. Mert az biztos, hogy nagyon megviselte. Kifizettem a taxit, majd keresgélni kezdtem a tömeget. Hirtelen meg láttam két ismerős alakot az egyik padnál. Ahogy egyre közeledtem megláttam,hogy kik azok. Doris a padon ült lehajtott fejjel, és hangosan zokogott. Mike próbálta nyugtatgatni. Mikor meglátott, abba hagyta a háta simogatását, és arrébb állt. Lassan leültem mellé, és karjaimba vontam gyönge testét. Felemelte fejét, rögtön találkozott a tekintetünk. Könnyes szemeibe meglepettséget láttam, de nem szólt semmit. Ismét hangos sírást tört rá.

- Semmi baj, itt vagyok - szorítottam magamhoz erősebben.

                                                                     

                                                                             ***

Most itt fekszik a karjaimba, mint egy törékeny kislány. Arca sápadt, megtört de még így is gyönyörű. Csak néztem, és azon töprengtem, hogy juthatunk el idáig. Álmodhatott valamit, ugyan is néha mosolygott, vagy épp grimaszolt. Lágyan végig simítottam puha bőrén, majd engem is elnyomott az álom.

                                                                       

                                                                              ***

Arra riadtam fel, hogy Doris motyog valamit, és nagyon mocorog mellkasomon. Kitűrtem az arcába lógó hajtincseket, amik izzadtan tapadtak homlokára.

- Elég. Ti meghaltatok.- kiabálta sírva. Mit álmodhat? Lassan elkezdtem simogatni az arcát, hátha felébred, de egyre csak kiabált.

- Doris. Doris kelj fel.- ráztam a vállát. Hirtelen kipattantak a szemei, és felült. Kapkodva vette a levegőt, és könnyeit törölgette.

- Minden rendben?- kérdeztem halkan. Csak rázta a fejét, és a tenyereibe rejtette a kipirult arcát, mint aki szégyenli magát. Közelebb húzódtam hozzá, és simogatni kezdtem a hátát.

- Mit álmodtál?- néztem érdeklődve. Nagy levegőt vett, és fel emelte fejét. Könnyes tekintettel rám nézett, majd nagy nehezen megszólalt.

- Apa tanított biciklizni, de mindig leszidott, hogy leugrottam a róla.- jelent meg arcán egy halvány mosoly.

- Aztán hirtelen egy temetőbe voltam, és ott volt ő, meg nagyapa, és azt mondták nekem kéne ott lennem.-csuklott el a hangja ismét. Gyorsan át szeltem a kettőnk közti távolságot, és szorosan magamhoz húztam.

- Shh. Nyugodj meg, csak egy rossz álom volt. Senki se akarja, hogy meghalj.- pusziltam a hajába. Vagy tíz percet ültünk úgy ölelkezve, mikor elhúzódott tőlem.

- Mért vagy itt?- nézett rám. Hogy kérdezhet ilyet?

- Mert itt kell lennem melletted.

- De nem is vagyunk együtt, és ahogy bántam veled....- itt a szavába vágtam.

- Nem tehetsz róla, hogy nem emlékszel. De ha nem akarod, hogy itt legyek.- Megrázta a fejét.

- Nem. Jól esik, hogy itt vagy.- mondta lesütött szemmel. Csak néztem, és nem tudtam rá jönni, hova lett az a lány akit féléve megismertem.

- Jobb lesz ha most el megyek fürdeni,van hol aludnod?- néztem rá kedvesen. Francba elfelejtettem szállást foglalni,hogy is felejthettem el.

-Nem, teljesen el felejtettem. De ne aggódj ez miatt, majd keresek valamit.- de leintett.

-Nem kell sehova menned. Maradj itt, van hely és az a legkevesebb, azok után hogy ennyit utaztál hogy el gyere ide.

- Jó, de nem zavarok sokáig.- mosolyogtam rá.

- Nem zavarsz.- jelent meg halván mosoly arcán, majd bevonult a fürdőbe. Én csak hátra dőlve tanulmányoztam a szobáját.

Doris szemszög:

Ahogy be csukódott mögöttem az ajtó, megint úrrá lett rajtam a lelkiismeret-furdalás. Itt lett volna az alkalom, hogy el mondjam, hogy emlékszem, még sem volt bátorságom. Féltem, féltem attól, hogy itt hagy, és megint egyedül leszek. Lehet önzőnek hallatszik, de félek, hogy bele örülők ebbe az egészbe. Tudom, hogy hazugsággal nem oldok meg semmit, még annál jobban el mélyedek benne. Ki vagy te? Néztem a tükröt ami egy összetört, hazug embert mutatott aki hazudott, hogy ne maradjon egyedül. Milyen szánalmas egy ember vagy te Doris Morgan. Hova tűnt az a jószívű, kedves, élet vidám lány aki voltam? Úgy látszik teljesen elvesztem. Ledobáltam a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. Nem tudom mióta folyattam magamra a forró vizet, de jobbnak láttam kimenni. Nem bujkálhatok öröké. Magam köré csavartam egy törölközött, félig nedves hajamat kifésültem, és lassan nyomtam le a kilincset. Eric épp az ágyon ült, és képeket nézegetett. Az hogy került hozzá? Anya. Jézusom, öröké ez lesz a mániája, hogy leégett mindenki előtt?!

- Khm..- köszörültem meg a torkom, mire fel kapta a fejét.

- Mit csinálsz?- közelítettem felé lassan. Nem zavart, hogy egy száll törölközőbe vagyok előtte.

- Öö izé,anyud hozta be..- mondta akadozva. Csak nem zavarba van?

- Gondoltam, imád lejártatni - forgattam a szemem.

- Ha zavar, tessék. Pedig nagyon aranyos voltál a kis pálma fáddal - mosolygott rám azzal az ellenállhatatlan kis fiús mosolyával. Kivettem a kezéből, és teljesen elé álltam.

- Köszönöm, hogy itt vagy.- simítottam végig arcán. Elkapta a kezem, és gyenge puszit nyomott rá.

- Tudod, hogy bármikor számíthatsz rám. Mindig itt vagyok neked.

- Tudom.- hajoltam le hozzá, és nyomtam egy gyengéd csókot szája sarkába. Tekintetünk rögtön találkozott, szemében zavarodottságot láttam. El akart húzódni, de tarkója után nyúltam, és ajkamat az övére nyomtam. Meglepettségében először nem csókolt vissza, de mikor felfogta ,hogy én csókoltam meg, rögtön viszonozta. Kellemes bizsergés járta át az egész testem. Ölébe ültetett, és úgy faltuk egymás ajkát, mint akik már éve óta erre vannak kiéhezve. Levegő hiány miatt kellett elváltunk egymástól.

- Összezavarsz - szólalt meg percek után.

- Mért?

- Mert nem tudom eldönteni,hogy most azért csókoltál meg mert érzem irántam valamit. Vagy, mert én vagyok itt melletted, és csak szükséged van valakinek a közelségére.

- Tudod, nem szoktam valakit csak azért lesmárolni, mert egyéb szükségleteim vannak - álltam fel az öléből, és a szekrényem felé vettem az irányt.

- Doris ezt most nem bántásból mondtam, és nem is akarok vitatkozni.

- Jó. Ki mennél, felöltöznék?!- mondtam, de még rá se néztem. Hallottam, hogy sóhajt egyet, majd csukódik az ajtó. Felvettem egy rövid gatyát, hozzá egy rövid ujjút. Hajamat cofba kötöttem. Már elég későre járt, kint már teljesen sötét volt. Le mentem a konyhába inni egy pohár tejet, mikor anyába ütköztem.

- Hát te?- nézett rám meglepetten.

- Szomjas vagyok. Az is baj? - csattantam fel.

- Ne haragudj. Inni jöttem, te?- próbáltam kedves lenni.

- Gyógyszert vettem be.- majd be állt a kínos csend. Közben megittam a tejem, be raktam a mosogatóba a poharat, majd elindultam, mikor utánam szólt.

- Rendes srác ez a fiú, becsüld meg.- mint aki meg se hallotta, mentem tovább a lépcsőn, elhaladva Eric szobájának ajtaja előtt. Gondolkodtam, hogy be megyek, de jobbnak láttam lefeküdni.

                                                                              ***

Olyan hajnali három körül, hatalmas dörgésre riadtam fel. Szívem gyorsan kalapált, sehogy se akart lassulni. Próbáltam vissza aludni ,de csak forgolódtam. Anyám, és Eric szavai ismétlődtek a fejembe. Akaratlanul, de megindultak a lábaim, és meg sem álltam Eric ajtaja előtt. Mit művelsz Doris? Kezem a kilincsre csúsztattam, és halkan lenyomtam. Teljesen sötét volt, az orromig nem láttam el. Tettem pár lépést, de a szoba felénél meggondoltam magam, és vissza fordultam, míg egy hang meg nem állított.

- Doris? Baj van? - hallottam meg álmos hangját. De nem válaszoltam, hallottam, hogy nyikorog az ágy. Gondlom felült, és felkapcsolta a kislámpát.

- Doris! - szólalt meg hangosabban. Én még mindig nem mozdultam, csak álltam a szoba közepén, háttal neki, és néztem ki a fejemből. Majd testem megint önállósította magát, és szembe fordultam Eric-el, és nagyokat lépkedve lecsaptam ajkaira. El akartam felejteni mindent, lehet hogy csak a közelségére vágytam, de arra nagyon. Berántott maga mellé, én meg magamra húztam amennyire csak tudtam, közbe egy percre se hagytam abba ajkai ízlelését. Kezem a pólója alá siklott, végig izmos mellkasán, kockás hasán, mikor hirtelen elkapta a csuklóm.

- Ezt nem kéne - lihegte.

- De én akarom.- próbáltam megint megcsókolni, de elrántotta fejét.

- Doris most halt meg az apád, nem akarom, hogy azt hidd hogy kihasználom a helyzetet.

- Nem hiszem azt.- suttogtam.

- Nem baj. Inkább aludjunk. Ha akarsz maradj, de ha nem tudsz le állni, akkor menj vissza a szobádba. -Mondta teljes magabiztossággal. Lekapcsolta a villanyt, és befeküdt mellém. Egy nagy sóhaj kíséretében közelebb húzódtam hozzá, és átöleltem.

- Jó éjt.- suttogtam fülébe, azonban válasz nem jött.

                                                                          ***

Egész éjszaka csak forgolódtam, nem hittem el, hogy képes lettem volna lefeküdni Eric-el. Mi a fene van velem? Még szerencse, hogy Eric-nek több esze volt. Úgy döntöttem, fel kelek mielőtt felébresztem a mellettem édesen alvó fiút. Úgy éreztem, mintha haragudna rám, vagy is azt vettem le éjszaka. Valahogy ki kéne engesztelnem. Áhh meg van. Ágyba viszem a reggelit neki. Gyorsan megrohamoztam a konyhát, sürögtem forogtam, minden létező kaját megcsináltam. Tálcára raktam mindent, mellé egy pohár frissen facsart narancs levet, és megindultam az emeletre. Lassan kilenc óra, csak felébredt. Nagy nehezen kinyitottam az ajtót, elég nehézkesen ment a kezembe lévő nagy tálca miatt. Lassan letettem a táncát az ágyra, és Eric mellé ültem. Olyan aranyosan aludt, mint egy kis gyerek, édesen szorongatta a párnáját. Kezemet végig húztam enyhén borostás arcán, mire laposan nyitogatni kezdte szemeit.

- Jó reggelt! - mosolyogtam rá szégyenlősen. Elégé szégyelltem magam az éjszakai hülyeségem miatt.

- Hm..jó reggelt. Mi ez a jó illat?

- Hoztam neked reggelit.- mondtam kislányos hangon.

- Tényleg? Nekem kéne kiszolgálni. Hogy vagy?- vizsgálgatott szemeivel.

- Jól vagyok.

- Dehogy vagy jól.- emelte fel a hangját. Én csak nagy szemekkel néztem rá meglepettségembe.

- Meghalt az apád Doris. Ezek után senki sincs jól. Ne tartsd magadba.- lágyult el a hangja.

- Mit akarsz? Törjek, zúzzak?- kérdetem egy enyhe gúnnyal a hangomba.

- Akár azt is, de ne fojtsd el, mert rosszabb lesz.- nézett rám azokkal a nagy barna szemeivel.

- Inkább edd meg a reggelid, mert kihűl - tereltem a témát.

- Ezt még nem fejeztük be.- fenyegetett mutatóujjával, majd neki állt a reggelijének. Miután belém nyomott egy-két falatott, ő is befejezte, és mind a ketten felöltöztünk. Magamra kaptam egy cicanadrágot, hozzá egy bő, ejtet vállú, laza felsőt, majd le mentem a nappaliba. Örömömre, csak egy papír fogadott, hogy ügyet intéznek. Hála az égnek. Levágódtam a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét. Szokás szerint, semmi érdekes nem volt benne, így ki is kapcsoltam, abban a pillanatba ült le mellém Eric is.

- Mit csináljunk ?- kérdeztük egyszerre. Erre mindkettőnkből kitört a nevetés.

- Nem tudom, nincs semmihez kedvem.- húztam el a számat.

- Akkor maradjunk itthon, és lustálkodjunk. Úgy is ritkán tehetem meg.-mosolyodott el. Nem is tudom, mi lenne vele nélkülem. Valószínű a diliházba lennék már. Fejemet a vállára hajtottam.

- Sajnálom ami éjszaka történt.- mondtam szinte alig hallhatóan.

- Nincs mit sajnálnod, tudom,hogy most össze vagy zavarodva.- mondta, közben mellkasára vont. Hallottam szíve minden egyes dobbanását.

- Nem akarsz mesélni apudról?- törte meg a csendet.

- Nem igazán volt jó a viszonyunk. Nincs semmi jó élményem vele kapcsolatba.- sóhajtottam nagyot.

- De hiszen nem arról álmodtál? Amikor biciklizni tanított? Az nem jó emlék?

- Akkor is csak kritizált,mint mindig. Nem tudod elképzelni, milyen egy ilyen emberrel akár csak egy térségbe lenni.

- De még is az apád,szereted.

- Szeretem, mert muszáj. Szerettem, mert az apám volt, ennyi.- húzódtam el tőle.

- Semmi sem muszáj Doris.

- Ne akard nekem most be mesélni, hogy azok után amit tett velem és anyámmal, szeretem. Mert ez nem igaz. Gyűlölöm amilyen volt, amilyen lett, amivé tett engem és az anyámat, és hogy ezzel elszakított tőle. Kötelességemből találkozgattam vele, és jártam be a kórházba. Semmi más okból.

-  Doris...-akart megint a védelmébe lépni, de félbe szakítottam.

- Ne védd. Tudod nagyon jól mit tett velem, és az egész családdal.

- Nem védem, csak nem utálhatod. Meg kellett volna hallgatnod, hogy mit miért tett.

- Kibaszottul nem érdekel, mi késztette arra, hogy üsse, verje anyámat. Mert erre nincs semmi -féle kifogás. De különben is te beszélsz arról, hogy hallgassam meg? Mikor te sem hallgattál meg, amikor kellett volna, csak akkor mikor be voltam drogozva, és kikényszerítettelek rá.- mondtam el egy levegővel, de mire észbe kaptam mit mondtam, Ericnek is leesett.

- Te...te miről beszélsz? Emlékszel rá?-nézett rám megdöbbenve.

- Igen, emlékszem.

- De még is mikor?- dadogott. Nem akarta el hinni.

- Lassan egy hónapja.

- Miért nem szóltál? Már amikor meghívtál Mike születésnapjára is emlékeztél, igaz? És még sem mondtál semmit, ahogy tegnap se. Miért Doris, mért csinálod ezt velem? Miért hazudozol folyton nekem?- teljesen kikelt magából, föl-le járkált.

- El akartam mondani.- mondtam szinte suttogva.

- Igen? És mi akadályozott meg benne?- szinte köpte felém a szavakat.

- Az, hogy nem voltál egyedül. Azzal a ribanccal voltál, akivel a szülinapi bulin is.

- Nem ribanc, egy kedves, normális lány, és semmi közünk nem volt egymáshoz. De ha lett volna is, akkor se lett volna hozzá közöd. Ugyan is te dobtál azért a River gyerekért. - ordította az arcomtól pár centire. Szinte éreztem, hogy remeg minden izma a bőre alatt.

- Ha nem volt semmi köztetek, mért véded annyira? És mért voltál annyira rá tapadva az egész buli alatt? Ugyan már Eric, nem vagyok hülye. Különben is mikor River-el voltam, nem emlékeztem.

- Amikor el mentem hozzád, nem azért mentem, hogy meghívjalak, el akartam mondani, de te azzal a lánnyal voltál, és ahogy néztél rá. Nem voltam képes rá.

- Tegnap se voltál rá képes? Amikor meséltem, te meg úgy tettél, mint aki semmiről nem tud.

- Össze voltam zavarodva, és féltem, hogy itt hagynál.- csuklott el a hangom.

- Kezdelek kiismerni Doris. Rohadt egy önző ember vagy. Ha közeledbe engedsz valakit, azt vagy kihasználod és eldobod, vagy megalázod. Szánalmas, ember lettél.- Szavai olyanok voltak, mintha kést forgattak volna a szívembe.

- Akkor miért vagy még itt?- néztem rá könnyes szemmel.

- Magam sem tudom.

- Akkor menj, nem állítalak meg.- ordítottam.

- Látod, erről beszéltem. Ég veled Doris.- majd hangos ajtó csapással, el ment.