22.fejezet - Elrabolva (Befejező)

Sziasztok! Mint észre vehettétek a címet, nos igen a befejező rész. Nagyon úgy tűnik abba hagyom. Nem megy mostanában az írás,és az olvasok érdeklődése is csökkent. Szóval nem látom sok értelmét a folytatásra. Valamikor még hozok egy epilógust de nem tudom mikor lesz kész. Nem ígérek semmit. Addig is ne utáljatok. Puszi :)

Rihanna - Russian Roulette


Kemény, koszos padlón fekszem. Fehér ruhámat vérem borította. Fejem sajog az ütéstől. Kezem-lábam meg van kötözve. Halk neszt hallok, de nem tudom kivenni kilehet az. Mintha veszekednének. Próbálom fel emelni a fejem, de mintha valami nehézsúly lenne rajta. Szám teljesen kiszáradt. Szemem alig tudom nyitva tartani. Mi történik velem? Kicsapódott az ajtó és egy fekete ruhás férfi jön be rajta. Leguggol mellém, és kitűrte az arcomból a hajam.
- Nocsak, nocsak, felébredt az ünnepelt. Nem erre a szülinapi üdvözletre számítottál, igaz? - kérdezte Dean gúnyosan. Felrántott a földről, majd egy székre lökött, és jobban megszorította a kötelet a csuklom körül.
- Mért csinálod ezt? Sosem ártottam neked. - szólaltam erőtlenül. Fejemet alig tudtam tartani.
- Én szerettelek Doris, de te csak kihasználtál. Majd kidobtál, mint valami koszos korcsot.
- Nem használtalak ki. Akár hiszed, akár nem, te voltál az egyetlen barátom. Nem tehetek róla, hogy nem éreztem többet. Nagyon kedveltek, mint barát, semmi más. De te ezért tökre teszed az életem és meg akarsz ölni? Szerintem ez már beteges.
- Na, figyelj csak ide - szorította meg a nyakam. - Ne beszélj nekem itt betegségről, te se vagy jobb nálam. Egy érzelmi roncs vagy.
- De legalább még meg van az épp eszem.
- Fooogd be... - majd tenyerét az arcomon éreztem. Éreztem, ahogy szám felreped. Arcom éget a pofontól, még a szemem is könnybe lábat.
- Fáj az igazság, vagy mi? - néztem rá szúrósan. Most már úgy is mindegy, meg fog ölni. Legalább kiadom magamból.
- Úgy érzem nem volt elég, amit adtam. De megoldjuk. - elővett a zsebéből egy fecskendőt, majd a karomba döfte.
- Pihenj egy kicsit addig, nem sokára megkapod a szülinapi ajándékod. - Ismét elnyelt a sötétség.


Eric szemszög :


Na, jó most már kezdek aggódni. Hol a francba lehet? Meg láttam egy ismerős arcot.
- Héé, Nate, nem tudod hol lehet Doris?
- Nem, de ha tudnám se mondanám el - flegmázott. Na, jó erre nincs időm.
- Kösz - majd ott hagytam. Ekkora tömegbe, hogy fogom megtalálni?
- Elnézést jól hallottam, hogy Miss Morgant keresi? - jött oda egy pincér.
- Igen. Tudod hol lehet?
- Megkért egy fiatal férfi, hogy szóljak neki, hogy keresik a kertbe.

- Hogy micsoda?
- Hogy nézett ki? - kérdeztem idegesen.
- Magas, izmos, fekete hajú.
- Dean, köszönöm. - rohantam meg keresni Alex-ot.
- Alex!
- Mi van haver, hova ez a nagy sietség? Vagy a szépség kifárasztott. - jelent meg huncut mosoly arcán.
- Erre nincs időm. Meg kell szereznem Dean telefonszámát, vagy, hogy hol lakik. Sürgős. - emeltem ki a sürgőst.
- Miért kell annak a baromnak a száma? - kérdezte meglepetten.
- Nincs időm elmagyarázni. Szerintem elvitte magával Doris-t - mondtam el egy levegővel.
- Hogy mi? Ezt honnan veszed? - tette fel a hülye kérdéseit.
- Alex a számot. - emeltem fel a hangom. Gyorsan pötyögőt a telefonján, majd oda adta a telefont. Gyorsan beírtam a számot, kicsöngött. Ki mentem a hátsó kertbe, nem akartam, hogy bárki hallja.
- Igen? - szólt bele.
- Hol van Doris? - tértem rögtön a lényegre.
- No, lám, milyen gyors észjárású vagy dalos pacsirta. Nos, meg van, itt fekszik az ágyamba meztelenül. Kellő kép megünnepeltük a szülinapját. - próbálta húzni az agyam. Azt hiszi ezt beveszem?
- Nem hiszem el. Mond el hol van, bármit megteszek amit kérsz.
- Jaj, milyen romantikus. Te vagy a szőke herceg, aki megmenti a hercegnőt? Sose szeretem a meséket.
- Akkor mit akarsz?
- Tudod mit, most, hogy így belegondoltam Meg mondom hol vagyunk. Meglátom mit tehetek az ügy érdekébe. - tudtam, hogy csapda, de legalább megtudhatom mi van Doris-al
- Jó, mond hova menjek. - Lediktálta a címet. Berohantam a kocsi kulcsomért, és indultam is. Csak ne hogy elkéssek.


Doris szemszög:


Ajtó csapódásra ébredtem. Valaki kiabál, de nincs erőm kinyitni a szemem, vonz magához valami különös erő.
- Hol van? - hallottam meg egy ismerős hangot.
- Ha bármi baja eset. A saját kezemmel foglak megölni
- Nyugi van, nézd meg a saját szemeddel - ez Dean hangja.
- Doris, Do. Te úristen. Kicsim, minden rendben lesz, kiviszlek, jó?
- Eric? - kérdeztem szinte alig hallható hangon.
- Mit művelt veled ez barom - simogatta az arcom.
- Nem zavar, hogy itt vagyok?
- Cseppet sem, most szépen elengeded. Alig él. Én itt maradok, ha kell.
- Ajj, az nem ugyan az, mi lenne, ha mindketten itt maradnátok?
- Nem ezt beszéltünk meg. - szinte üvöltötte.
- Jaj, Eric, naivabb vagy, mint hittem. Még is mit gondoltál. Ő volt a főcélpont, de meg tudtad ezért nem hagyhattam, hogy kiderüljön. Szóval itt maradtok. Max kötözzétek meg a pop sztárocskát. - ordított. Hallottam, ahogyan ellenkezik, és hogy behúznak neki egyet. De egyszerűen nem voltam tudatomnál. Éreztem, hogy oda kúszik mellém.
- Nem kéne itt lenned. Téged is meg fognak ölni. - szedtem össze minden energiám és megszólaltam.
- Nem fognak senkit sem megölni rajtuk kívül. Meg fogunk szökni valahogy, ígérem, jó?
- Nem hiszek a csodába Eric. Senki sem fog itt megtalálni, vagy legalábbis élve nem. Nem kellett volna ide jönnöd. Mindenkire csak baj hozok - csuklót el a hangom.
- Ezt most felejtsd el, hallod - szólt rám keményen.
- Nem hozol te senkire semmit. Nem is történhetett volna annál jobb mikor megismertelek. Semmi se egyszerű, de megoldjuk érted? - emelte a fejem, hogy a szemébe nézhessek. Még sosem ragyogott így a szeme. Mintha nem is itt lennék, hanem valami teljesen más helyen.
- Nem hallom. Értetted? - mire csak bólintottam
- Szeretlek. - mondta ki azt a bizonyos szót, amitől a szívem gyorsabban kezdett dobogni.
- Én is - húztam magamhoz amennyire a kötél engedte és megcsókoltam úgy, mintha az utolsó lenne. Végül is ki tudja


Alex szemszög:


Csak annyit láttam, hogy Eric elviharzik. Nem sejtek semmi jót. Szerencsére itt hagyta a telefonom. Szólnom kell Mike-nak. Épp egy idősebb nővel beszélt.
- Mike, ne haragudj, beszélhetnénk?
- Persze, ha megbocsájt - csókolta meg a nő kezét. Ha most nem ilyen helyzetben lennék rég kiröhögtem volna. De most sem az idő, sem a hely nem alkalmas.
- Na, mond, mit szeretnél - vigyorgott rám.
- Azt hiszem Dean elrabolta Doris-t, és Eric utána ment - mondtam el egy szuszra. Rögtön elkerekedett a szeme. Elő kapta telefonját és tárcsázott.

Doris szemszög:


- Oh, milyen romantikus, hánynom kell. - rontott be Dean, majd követte Tone.
- Te? - lepődött meg Eric, nálam is jobban.
- Igen, én, még is mit vártál? - tipegett elé.
- Próbáltam hírnevet szerezni, de ez a liba mindent elrontott. Mióta megjelent a klip, olyan hideg vagy a színpadon, és ezt a rajongók is észrevették. Ezért csökkent a cd eladás. Szó szerint, a kutya se veszi a lemezt. Neked egyszerű, sikeres vagy, rengetek rajongóval, de én? - tört ki teljesen. Legalább meg tudja milyen nőszemély. Eric csak elképedve bámult. Szerintem, még mindig nem fogta fel.
- Na, jó elég legyen a hisztiből - szólalt meg az a barom.
- Mit akarsz velük csinálni? - kérdezte a szőkeség.
- Azt még nem találtam ki, hogy csinálom ki őket. - dörzsölte állát.
- Mi? Eric-et is meg akarod ölni? - Nos, igen tudtam, hogy teljesen oda van érte.
- Persze, még is mit vártál, hogy életbe hagyom életed szerelmét? - nézett rá undorral.
- Nem ölheted meg - kezdett el siránkozni.
- Nem bánthatod, megérteted? - rángatta ruháját. Ez nem biztos, hogy jó ötlet.
- Azt majd én eldöntöm - és egy hatalmas pofon lekevert neki. Feje neki vágódott a fa oszlopnak, és elájult. Legalább csönd van. Hirtelen Eric felpattant, és neki esett, de Dean észnél volt, és kezébe lévő pisztollyal fejbe vágta, így erőtlenül rogyott a földre.
- Most ástad meg a sírod kicsi csíra - és rá tartotta a fegyvert. Annyi erőm volt, hogy fel kelljek, és kiverjem a kezéből a fegyvert. Gyorsan próbáltam utána futni, hogy megfogjam, de hajamnál fogva vissza rántott.
- Nagyon bátor vagy édesem - suttogta fülembe. Gyerünk Do gondolkodj. Lábamra néztem, rajtam volt még a magas sarkúm. Cipőm sarkát a lábfejébe állítottam, így kaptam egy kis előnyt, hogy megszerezzem a pisztolyt.
- Ez nem volt jó ötlet szépségem. Úgy érzem, keményebb eszközökhöz kell nyúlnom. - közelített felém.
- Ne gyere a közelebb - szegeztem rá a fegyvert.
- Nem is tudod, hogy kell használni - nevetett fel cinikusan.
- Ne hogy azt hidd - néztem rá magabiztosan. Még is megremegett a hangom.
- Úgysem mered, túl nagy szíved van ahhoz - lépkedett felém.
- Minden szenvedésért meg fogsz fizetni - mire kimondtam, teljesen ott volt előttem. Tényleg nem fél? Eközben láttam, hogy Eric ébredezik.
- Na, ha annyira bátor vagy, akkor lőj, itt vagyok, nem akadályozlak meg. - Na, majd meglátjuk. Azzal meghúztam a ravaszt. Szemébe meglepettséget láttam. Az felsőjén egyre nagyobb piros folt lett, arca teljesen elsápadt.
- Ezt nem kellet volna - nyögte, majd elő rántott egy kést.
- De ha én megyek, jössz velem te is - kés lendült egyenesen a szívem alá. Az összes levegő kiszorult a tüdőmből, Dean erőtlenül csuklik össze előttem. Én is térdre rogytam. Éreztem, hogy ruhámat el ásztatja a meleg, piros nedű. Hallottam, hogy kicsapódok az ajtó, és hogy a nevemet kiáltják, és utána örökre elcsendesült minden.

21.fejezet - Szülinapi buli

Sziasztok! Megérkeztem a fejezettel. De sajnos szomorúan látom, hogy mintha az érdeklődés csökkent volna. Nem tudom miért lehet,pedig szívesen várnám jó,rossz véleményeket egyaránt. No,de nem is húzom az időt. Jó olvasást! ;)

GG feat Gary Wright - My My My

- Hogy mi? Miért? - nézett rám meglepetten.

- Nem találom itt a helyem, próbáltam, de semmi nem jött össze. Köszönöm, hogy befogadtál és, hogy segíteni akartál. De ezek szerint rajtam nem lehet. - nevettem fel kínomba.

- Ne beszélj már butaságokat. Tudom, hogy most nem könnyű neked. De biztos menekülni akarsz a gondok elől? - Igaza van, mindig elmenekülők a gondok elől. De nem érdekel, nem, hogy bárkinek bármi baja essen miattam.

- Jó, tudod mit, egyezünk meg. Itt maradsz a szülinapodig. Csapunk egy hatalmas bulit, és ha akkor is haza akarsz menni, akkor rendben. Az még 2 hét benne vagy? - nézett rám izgatottan. Oké végül is mi történhet?!

- Oké. De most aludjunk, mert hulla vagyok. Jó éjt - nyomtam puszit arcára.

/2 héttel később/

- Boldog szülinapot - éneklik. Aj, imádok ilyenre kelni.

- Hmm - Ennyit tudtam kinyögni.

- Ideje felkelni, hasadra süt a nap és hosszú lesz a mai nap - vigyorgott rám a nagybátyám. Nagy nehezen kivánszorogtam az ágyból és összeszedtem magam.

- Itt a reggelid, mind meg enni. Jó étvágyat. - rakta elém a palacsintát.

- Szép jó reggelt ünnepelt - nyomott egy nagy puszit arcomra Nate.

- Mi terved mára? Ugyan is itthon nem lehetsz. - furán néztem rá. Ki akarnak dobni?

- Ne nézz így rám. Te se gondolhatod komolyan, hogy itthon maradsz. Hogy lenne akkor meglepetés?

- Jó, akkor eljössz velem valami ruhát venni? Na, meg persze kozmetikushoz, körmöshöz, és fodrászhoz? - gonoszan vigyorogtam rá. Nagy szemekkel bámult.

- Ugye csak viccelsz? Képes vagy egy pasit ilyen helyekre elvinni? Végén azt hiszik meleg vagyok.

- Ha azt akarod, hogy ne legyek itthon kénytelen vagy, drága - mosolyogtam rá. Gyorsan megettem a reggelim majd el is indultunk.

Eric szemszög:

Tegnap este értem haza Norvégiából, elég nagy sikert aratunk. Semmi időm nincs piheni, most megyek a táncterembe, kemény próbák várnak. De legalább elvonják a figyelmem. Apropó ki fognak nyírni, megint kések.

- Bocsi srácok csak nagy dugó volt - hazudtam.

- Ilyenkor? - Oké lebuktam.

- Na, de kezdjünk neki, mert este programunk van. - szólalt meg Alex. De ahogy láttam meg is bánta.

- Miféle program? - méregettem a többieket.

- Öö, na, jó oké Doris szülinapi bulijára. - Mi az ma van? Teljesen ki ment a fejemből. Bár nem hinném, hogy kíváncsi lenne rám.

- Értem.

- De Eric ez nem csak szülinapi buli lesz. - nézett rám szomorúan. Oké nem értem.

- Hanem?

- Búcsú parti is ugyan is pár napom belül haza költözik.

- Hogy mi van? Miért? - csattantam fel. Ezt nem hiszem el. Nem veszíthettem el.

Doris szemszög:

2 óra keresgéléssel végül is megtaláltam a megfelelő ruhát. Egy egyszerű, de annál gyönyörűbb fehér csipkés ruhát, ami az egyik vállamat szabadon hagyta. Majd megcsinálták a hajam, sminkem. Már csak fel kell vennem a ruhát. Megálltunk a ház előtt.

- Bocsi, de ezt most fel kell tenned. Nem vállalom a kockázatot hogy meglásd. Nem akarom, hogy Mike kinyírjon. - Most ugye ez csak valami vicc akar lenni, nem vagyok öt éves.

- Ha elkenődik a sminkem, akkor én nyírlak ki és hidd el, rosszabbul jársz. - majd szememre kötötte a selyemsálat. Hallottam, hogy valakik pakolásznak, beszélnek, de látni, nem láttam semmit. Francba már. Nagy nehezen felértünk a szobámba. Útközbe sikerült párszor megbotlanom a lépcsőn. De legalább rá jöttem, hogy Archibald pocsék navigátor.

- Na, maradj itt, amíg érted nem jövők. Gyorsan felöltőzöm, te is kezdj el készülődni. Doris, ne kelljen rád zárnom az ajtót. - majd ki ment. Chh... Azt hiszi leskelődnék? Hát oké jogos feltételezés. De csak kibírom valahogy. Letusolta, igyekeztem vigyázni a hajamra és a sminkemre. Felvettem a meseszép ruhám a barna magas sarkúm, ékszereimet. Kész is vagyok. Oké és most mit csináljak, még legalább egy óra. Ajtónyikorgást hallottam. Képtelenség hogy készen legyen, hiszen többet készülődik, mint én, és még ránk mondják, hogy órákig szutyogunk. Ki mentem a fürdőből és nem hittem a szememnek.

- Lily? Ezt ne hiszem el - öleltem át barátnőmet.

- Nagyon boldog szülinapot Do. Tessék, remélem, tetszik - adott kezembe egy kis dobozt. Egy arany karkötő volt benne, amin különféle kis medálok díszítetek.

- Köszönöm, ez gyönyörű. De nem értem, hogy kerülsz ide? Nem Párizsba kéne lenned?

- Felhívott Mike, hogy nincs-e kedvem eljönni és úgy is régen láttalak, beszéltünk. Szóval most itt vagyok - mosolygott rám Olyan szép, és úgy hiányzott.

- Nagyon hiányoztál - öleltem meg.

- Bocs a zavarásért, de itt az idő - vigyorgott rám. Még egy utolsó pillantás a tükörbe. Huu oké. Nate belém karolt majd elindultunk a lépcsőn.

- Boldog szülinapot - kiállották. Úristen mennyien vannak. Régi osztálytársak, barátok, rokonok. Anyu, és a testvéreim. Mivel fenyegette meg őket, hogy itt vannak?

- Boldog szülinapot - nyomott puszit arcomra Nate, majd kezembe adott egy kisdoboz. Majd folyamatosan jöttek. Itt voltak Alex-ék is. David, mindenki. Megáll az eszem. A srácok nagyon kitettek magukért.

- Boldog szülinapot királylány - ölelt át nagybátyám.

- Köszönöm. Köszönök mindent, tényleg. - szipogtam.

- Ne köszönj semmit. De van még itt bőven meglepetés.- Gyorsan meglestem a kezembe lévő dobozka tartalmát. A szám tátva maradt, egy gyönyörű nyaklánc volt benne, egy "hope" feliratú medállal.

- Figyelem emberek, van még egy meglepetés az ünnepeltnek. Valaki egy énekkel jött hozzád - Ki lehet az? Mindenki helyett foglalt. Mike lejött a színpadról, majd a fények lekapcsolódtak, csak a színpad féleséget világították meg. Elindult egy ismerős zene. Várjunk csak, az nem lehet

.
Eric Saade - Still Loving It

Been down in the dirt I've struggled twice Finding my direction The riddle of life, it's just like a maze That changes every second I can't explain the things I feel, but I know you're a keeper The things that you said it's all repeating my head Still wondering what you meant - Kezdet el énekelni Eric. Minden szempár rám szegeződőt, de nem érdekelt, nem tudtam róla levenni a szeme. Annyira magával ragadott, hogy még pislogni is elfelejtettem. Éreztem, hogy egy könnycsepp végig fut az arcomon. Vajon tényleg így érez? Annyira beleéli magát, annyira szép a hangja egyszerűen elbűvöl. Na, jó hagyd már abba. Nem hitt neked, és ott van Tone is.
You're turning me upside down, but I'm loving it (Yes I do) You're turning me inside out, but I'm loving it Yeah it fells like I'm in a hurricane and I've lost control You're turning me upside down, but I'm loving it I'm still loving it - majd befejezte. Mindenki állva tapsolt. Én meg csak álltam ott, mint akinek földbe gyökerezett a lábba.

- Boldog Születésnapot Do - mosolygott rám majd elhagyta a színpadot. Oké beszélnem kell vele. Próbáltam át törni a tömegen. Hirtelen valaki megszólított.

- Miss Morgan várják kint a kertbe - jött oda hozzám egy pincér. Ki lehet az? Lehet, hogy Eric? Nem hinném. Majd utána beszélek vele. Majd kimentem a kertbe.

Eric szemszög:

Ha ezek után is el akar menni, akkor nincs mit tenni, örökre elvesztettem. Mielőtt felkonferált volna Mike, szétvetett az ideg, sose izgultam még ennyire. Pedig nem most kezdtem. De szerencsére a színpadon elmúlt. A dal közbe végig a szemébe néztem. Próbáltam valamit meg tudni a szeméből. Meghatódott. Olyan szép volt abban a ruhába, attól féltem, hogy elrontom a szövegem. De nem így történt. Mindenki állva tapsolt. Kivéve őt. Mi van, nem tetszett neki? Felköszöntöttem, azután elhagytam a színpadot. Rögtön a keresésére indultam. Belebotlottam Alex-ba

- Héé haver ez nagyon romantikus volt, tuti a karjaidba omlik ezek után - kacsintott rám.

- Nem láttad hol van? - kerestem a szememmel.

Doris szemszög:

Mért nincs felkapcsolva a villany, nem láttok semmit. Még csak az kéne, hogy hasra esek ebbe a fehér ruhába. Ki akarhat velem beszélni? Minden felé nézelődtem, de sehol senki. Hirtelen éles ütést éreztem a fejemnél és elsötétült minden...

 
                                     Lily ajándéka

                                                                   Nate ajándéka

20.fejezet - Kiderül az igazság?

2 hét telt el azóta, amióta "meglátogattak". Nem szóltam senkinek, jobb, hogy ha nem avatkoznak ebbe bele. De ez nem azt jelenti, hogy én bele törődők, hogy meg akartak ölni. Tudom, hogy Dean volt, csak azt nem hogy csinált. Pillanatnyilag nem tartózkodik a városba micsoda meglepetés. Szerencsére most már teljesen felépültem legalábbis testileg. Mike szobafogságra ítélt, azt mondta pihennem kell. De ennyit? Unalmamba át vizsgáltam mindent négyzet méterét a szobámnak.

- Ajj, Rosa nem bírom már. Hadd menjek el valahova, vagy hadd csináljak valamit. Kérleeeeek - nyafogtam.

- Tudod, hogy mit mondott a nagybátyád. Foglald el magad valamivel. - Ez az. Még is mivel? Áhh egy újság. Épp nyúltam felé mikor Rosa elvette előlem.

- Oda adnád az újságot - nyújtottam felé a kezem.

- Nincs benne semmi érdekes.. - Aha biztos azért akarja el venni előlem.

- Nem baj, azért megnézném - néztem rá. Kénytelen volt oda adni. Lapozgatom majd egy oldalon meg akadtam. Ez volt a fő cím: "Eric Saade és Tone Damli együtt vannak?"majd egy kép, amin elég félre érthető helyzetben voltak. Éreztem, ahogy a szívverésem egyre gyorsul. Oké lehet nem kellett volna elolvasni. Azzal a lendülettel kidobtam a kukába. Nem érdekel, nem fogok foglalkozni vele, lehet nem is igaz.

- Rosa hívtál nekem taxit?

- Igen, mindjárt itt van. Biztos ne hozzam el én a cuccaidat? Mi van, ha ott lesz?

- Nem kerülhetem örökre. Egyszer úgy is találkozni fogunk, vagy nem. De ahogy látom megérkezett a kocsi Szia - nyomta puszit arcára. Akár mennyire is próbálom leplezni, félek, hogy ott lesz, és szembe kell néznem vele. Nem láttam a verekedés incidens óta. De az újságot látva nincs maga alatt. Úgy hogy én sem leszek. Befejeztem. A srácok már nagyban próbáltak. Mindenki meglepődőt mikor beléptem a terembe.

Numb 

- Sziasztok. - mosolyogtam rájuk.

- Szia - Mindenki a nyakamba ugrott.

- Héé emberek megfulladok. - nevetem.

- Ezek szerint visszajössz? - néztek rám nagy szemekkel.

- Nem, csak jöttem a maradék dolgaimért, és persze el akartam tőletek köszöni.

- Ezek szerint nem sikerült ki deríteni, hogy ki lehetett, aki bedrogozott. - Jól esett, hogy ők hisznek nekem.

- Nem, és szerintem nem is fog. De mindegy nem akarom, hogy szomorúak legyetek. Rendben? Attól még találkozhatunk. - Még beszéltünk pár szót majd jobbnak láttam menni még véletlenül össze futok valakivel. Valaki nevemet kiállttota.

- Taya mi a baj? - kérdeztem ijedtem mikor megláttam az arcát.

- El kell mondanom neked valamit, nem érdekel, ha kirúgnak a csapatból - Mit beszél?

- Oké, nyugi, lassabban, nem értek semmit. Mit kell el mondanod?

- Azt hogy én kevertem a drogot az innivalódba mindennap. De Dean-ék megfenyegetek, hogy kirúgatnak a csapatból és az utcára kerülők. - Oké, azt hiszem sokkot kaptam. Taya mérgezett mindennap? Dean-en nem lepődők meg. De várjunk csak. Mért beszél többes számba?

- Dean-ék? Kivel találták ezt ki? - Gondolkozik, hogy el mondja-e.

- Taya, ha tényleg megbántad, akkor most azonnal elmondod ki a cinkos társa annak a féregnek. - emeltem fel a hangom.

- Nem vagyok benne biztos... de.. azt hiszem Tone - szipogót.

- Hol vannak most?

- Itt a .. a cím - adott kezembe egy feclit. Kikaptam a kezéből, majd bepattantam az első taxiba. Bediktáltam a címet. Alig várom, hogy a képébe vághassam és most már bizonyítékom is van. Egy elég modern háznál álltunk meg. Gyorsan kipattantam majd kopogtam. Dean önelégült képével találtam szembe magam, elég hiányos öltözékbe volt. Arrébb löktem majd bementem.

- Mi a francot keresel te itt? - förmedt rám.

- Mi a baj édes? - rohant ki Tone egy férfiingbe. Ohh, értem. Szóval egymáson vezeték le a gőzt. Fúj, elkap a hányinger.

- Ohh gondoltam megköszönöm, hogy majdnem megöltetek. Igazán ötletes volt, de nem jött össze. - vigyorogtam rájuk.

- Ne bízd el magad annyira, még bármi történhet veled - jelent meg kaján vigyor arcán. Most meg kéne ijednem?

- Akkor gyorsan csináld, mert meg van a bizonyíték, és lehet, hogy megfenyegettél, de nem lesz időd, mivel nem sokára a börtönből írod a szülinapi üdvözlőkártyát. Ráadásként még ezt is láttam, hogy itt vagy, aki eddig megvette CD-d, nem hiszem, hogy sokan, azok is kivágják a kukába. Mondjuk pont oda való. - néztem a szőkeségre, majd elhagytam a házat. Még utánam ordibálta.

- Nagyon meg fogsz ezért fizetni, Doris Morgan. - Nem foglalkoztam vele. Egyenesen haza vettem az irányt. Beszélnem kell Mike-al és lerendezni végérvényesen ezt az ügyet. De senki nem volt otthon. Oké felhívom. Nem hiszem el üzenetrögzítő. Na, jó akkor várok. Unottan kapcsolgatom a tv-t. Egymás után három csatornán azt a nyálas klipet játszották. Így inkább jobbnak láttam lekapcsolni.

Hol lehet? Már rég itthon kéne lenni-e. Megint megpróbáltam felhívni, megint üzenetrögzítő. Na, most már kezdek aggódni. Hirtelen megszólt a telefonom. Ismeretlen szám volt.

- Igen? - vettem fel.

- Mondtam, hogy maradj a hátsódon drága. Most kezdődik csak az igazi játék - majd lerakta. Majd megint megszólalt meg sem néztem ki az, felvettem.

- Mike? - kérdeztem reménykedve, hogy nagybátyám szól bele.

- Nate vagyok. Most szóltak, hogy Mike-nak autóbalesete volt. - Nem, nem, az nem lehet! Kiesett a készülék a kezemből. Hatalmas csattanással ért földet. Ez mind az én hibám, ha nem megyek oda, akkor most minden rendben lenne.

- Héé Doris ott vagy? - szólongatott Nate. Gyorsan felvettem.

- Ige...igen. Hogy van? Ugye nincs komolyabb baja? - éreztem, ahogy arcomat könny borítja el.

- Nem tudom. De nyugodj meg, mindjárt ott vagyok érted. - majd lerakta. Felkapkodtam, ami a kezembe közé akadt és rohantam is ki. Bepattantam a kocsiba.

- Szia - mosolygott rám biztatóan.

- Szia. Tudsz róla valamit? Mit mondtak? - tettem fel a kérdéseket egymás után.

- Nem tudok semmit. Csak annyit hogy valaki belement oldalról. - Szóval akkor szándékos volt. Megölöm, esküszöm, azt a nyomorultat. Csak kerüljön a kezem közé a cicababájával együtt.

- Nyugi, minden rendben lesz. - szorította meg a kezem. Bárcsak így lenne. Bárcsak ne jöttem volna ide. Eközben oda értünk a kórházba. Szinte fellöktem mindenkit.

- Jó estét mibe segíthetek? - kérdezte egy kedves nővér.

- Mike Colins unokahúga vagyok. Melyik szobába találom?

- Mr. Colins-t még vizsgálják, ahogy végeztek szólók. Addig kérem, foglaljanak helyet. - Utálok várakozni. De legalább nem vagyok egyedül. Nate jó szorosan át ölelt nyugtatásként. Nagyon jól esett. Egy doktor közelített felénk. Kibontakoztam az ölelésből, és rohantam az orvos felé.

- Ön Mr Colins rokona? - bólintottam.

- Hogy van?

- Semmi komoly, nagy szerencséje volt. Egy egyszerű agyrázkódással megúszta akár haza is mehet, itt a recept a fejfájásra. Ha bármi panasza van, azonnal jöjjenek be. - ismét bólintottam. Nagybátyám botorkált ki a vizsgálóból. Rögtön a nyakába vetettem magam.

- Sajnálom. - kezdett megint potyogni a könnyeim.

- Miről beszélsz Do? Nem a te hibád. Ne beszélj butaságokat. - törölgette az arcom.

- Gyertek, haza viszlek titeket. - mosolygott ránk Nate. Egész úton törtem a fejem. Hogy ennyivel megelégedtek, vagy ki lesz a következő? Kiszálltunk a kocsiból elköszöntünk majd felsegítettem a szobájába. Amíg megfürdött addig megcsináltam az ágyát.

- Oohh, te egy igazi angyal vagy - mosolygott rám. Ha tudnád, hogy az egész az én nagy szám miatt van akkor nem mondanád ezt.

- Közel se vagyok az, csak viszonozom, amit te is tettél értem. - Közben besegítettem az ágyba.

- Ma veled aludhatok? - kérdeztem félénken.

- Persze. Mi van csak nem félsz a szörnytől az ágyad alatt? - kérdezte nevetve.

- Csak beszélni akarok veled. De vár,j milyen szörnyről beszélsz? - vágtam ijedt arcot, de nem sokáig bírtam így én is elnevettem magam. Lefürödtem majd felvettem a pizsim és visszamentem a szobába és bebújtam mellé. Nem tudom, hogy fog reagálni az elhatározásomra. De ezt látom helyesnek.

- Na, miről szerettél volna beszélni? - kérdezte kíváncsian.

- Hoztam egy fontos döntést. - nyeltem nagyot.

- Miféle döntést? - Oké Do, nagy levegő.

- Haza akarok költözni

19.fejezet - A gonosz mindenhol ott van

Jordin Sparks - Battlefield

Lassan nyitottam ki a szemem, egy fehér szobában találtam magam. Ahh, a fejem, szét esik. Mi történt? Mért nem emlékszem? Fel akartam ülni, de csövek álltak ki belőlem. Teljesen be pánikoltam, miért vagyok itt?

- Hogy érzed magad? - hallottam meg, egy álmos hangot mellőlem.

- Mint akin át ment az úthenger. De mi történt? Mit keresel itt? - néztem Eric-re meglepetten.

- Nem emlékszel semmire?

- Nem - Most egyre jobban kezd érdekelni, hogy mi van.

- Nem voltál tudatodnál, rengeteg drogot találtak a szervezetedbe. Majd teljesen ki voltál akadva, fejemhez vágtad, hogy meg akarunk ölni Tone-val, majd neki estél a tükörnek, és elájultál. Betört a fejed, és kimosták a gyomrod. Most már csak az a kérdés, hogy került a szervezetedbe. Te vetted be, vagy, hogy történt? - Drog? Hiszen, egy darabot nem vettem be, de akkor már tudom, mitől voltak a rosszul léteim.

- Nem szedtem be semmit. Nem tudom, hogy lehetséges ez.. - Nem értem, ezt az egészet. De ahogy próbálok emlékezni, csak fájdalom nyíllal a fejembe.

- Ha nem te vetted be, akkor még is, hogy volt? Doris, ne szórakozz, te vetted be, vagy sem? - Nem hisz nekem!

- Mondtam, hogy nem én, én sem értem, elhiheted. De nem segít, ha ordibálsz velem. - Szétesik a fejem.

- Majd nem meghaltál, nem érted? Minek kell történi-e, hogy felfogd, hogy nem normális, amit művelsz. - Kopogtak, majd anyám jelent meg az ajtóba. Most komoly, szóltak neki?

- Szia kicsim. Hogy érzed maga? - mintha aggodalmat hallottam volna a hangjába. Ez újdonság.

- Jól vagyok anyu, minden rendben. - mosolyogtam rá. Nem nagyon hitte el. De jobbnak látta, nem feszegetni a témát. Kíváncsian nézett Eric-re.

- Esetleg, megzavartam valamit? - Ooh dehogy is jókor jöttél, mint mindig.

- Nem, dehogy is, Eric épp menni készült. Igaz?

- De, igen. Majd még bejövök, és beszélünk. - Mit akar ezen megbeszélni? Egyértelmű, hogy nem bízik bennem.

- Nem muszáj. - Láttam szemébe, hogy rosszul esik neki, de ebben az esetben, nem érdekelt. Nekem is sok minden rosszul esett. Anyu furcsán méregetett, gondolom magyarázatot vár, mindennel kapcsolatba. De most, nincs vele kedvem beszélni.

- Meddig maradsz? - kérdeztem, ami legjobban érdekelt.

- Estig, mivel délután haza engednek. Haza kísérlek, de sajnos a munkahelyemen, csak egy napra engedtek el. A testvéreid jobbulást kívánnak, sajnos ne.....

- Nem tudtak el jönni, gondoltam - vágtam szavába.Még most is mentegetőzik, nem érdeklem őket, oké, csak nem hazudjon a szemembe. De legalább haza mehetek. Orvos megvizsgált, majd haza engedett. Felöltöztem, majd Mike is megérkezett.

- Apáról tudsz valamit? - kérdeztem, már a kocsiba.

- Igen, találkoztam vele, ugyanolyan idegesítő ember, mint volt. Betegség egyáltalán nem segített rajta. Mondtam neki, hogy elutazásod előtt kerested. Fel volt háborodva, hogy nem köszöntél el, mondtam neki, hogy már nem volt időd, de tudod milyen makacs. - Tudtam, hogy ez lesz. De ahogy látom, őt se érdekli mi van velem, még egyszer sem hívott fel a két és fél hónap alatt. Jó kis család ez, ha egyáltalán annak lehet ezt nevezni. Közben haza értünk. Mike kisegített a kocsiból, kicsit gyenge vagyok, de azért nem nyomorék, de hiába is mondtam neki. Rosa megvetett ágyal várt, gyorsan be is feküdtem. Mindenki ott ugrált mellettem. Hahó emberek, nem haldoklom. Drága édesanyám tele nyomott vitaminokkal, mintha ezen segítene. Mike kivitte anyát a reptérre, persze előtte megkaptam a szokásos szent beszédet, hogy vigyázzak magamra blabla... Kicsit elszenderedhettem, mivel arra ébredtem, hogy valakik halkan beszélgetnek a szobába.

- Hmm nem elég nagy a ház? Nem tudok máshol beszélgetni? - kérdeztem kicsit hisztisen, utálom, ha felébresztenek.

- Elnézést királykisasszony. Hogy érzi magát? - viccelődőt Mike. Hu de humoros ma valaki.

- Ugyan úgy. mint 1 órával ezelőtt, köszönöm kérdésed.

- Ma nagyon morcos vagy. - erre csak forgatni tudtam a szemem. Gyerünk srácok ki vele.

- Szóval, térjetek a lényegre - néztem mindkettőjükre.

- Milyen lényegre? - próbálták játszani az értetlent. 

- Ne nézzetek hülyének, tudom, hogy akartok valamit.

- Csak aggódunk érted Doris, nagyon megijedtem, mikor Mike felhívott. Elmesélnéd, mi történt? - ült le mellém Nate. Apropó, ő is megmagyarázhatná, hova tűnt el megint egy hétre.

- Hányszor mondjam el, hogy nem tudom, azt tudom, hogy nem én szedtem be. - Kezd elegem lenni, huszadjára mondom el. Nehéz a felfogásuk?

- Biztos ez?

- Mért nem hisztek nekem? - kezdtem kiborulni. Hirtelen az egész fejem zsongani kezdett, és forgott velem a világ.

- Minden rendben?

- Ühhüm, most már jó. Csak a fejem, szétesik.

- Nekem el kell mennem, elintézni valamit, sietek. Nate, addig itt maradsz vele? - Héé nem zavar, hogy itt vagyok?!

- Nem kell bébiszitter - durcáskodtam.

- De igen is kell - majd elment.

- Na, kislány mit csináljuk? Babázunk, vagy nézzünk mesét? - fetrengett a nevetéstől. Na, majd meglátjuk, ki nevet a végén, fejbe csaptam egy párnával.

- Jaj, Nate, kapcsold már ki ezt a mesét, még jobban megfájdul a fejem, a sok hülyeségtől. Arról nem is beszélve, hogy már fáj a hasam a sok nevetéstől.

- Nem tudom, mi bajod a Family Guy-al. Tök jó mese - vigyorgott, mint egy óvodás.

- Semmi bajom vele, csak egy húzásba tíz rész. Na meg elégé sokkoló, egy-két dolog, amit fel kell dolgoznom - Nem tudom, hogy melyiken akadtam ki jobban. Brian, a beszélő nőcsábász kutyán, vagy Stevie-n, aki mindig ki akarja nyírni az anyát. Nem értem, hogy vehetett erre rá. Na mindegy, legalább kicsit kikapcsolt az agyam. Jól éreztem magam. Fetrengtünk a röhögéstől az ágyon, mikor hirtelen ki nyílt az ajtó.

- Meg zavartam valamit? - kérdezte gúnyosan Eric. Éreztem, hogy Nate megfeszül mellettem. Mi baja?

- Nem zavartál meg semmit. Mi járatba? - Pontosan tudtam mért jött,csak épp nem érdekel.

- Mondtam, hogy beszélni akarok veled. De nem tudtam, hogy vannak nálad - nézett csúnyán a fiúra.

- Szerintem, már mindent elmondtam. Tudom, hogy nem hiszel nekem. Szóval, nincs mit ragozni ezen.

- De szerintem meg van. - emelte fel a hangját.

- Fogd fel, hogy nem akar veled kommunikálni - szállt bele a vitába, a harmadik fél is. Rosszat szimatolok.

- Te szerintem, ebbe ne szólj bele. Látszik, hogy oda vagy érte, de mindig csak a pincsi kutyája leszel, nem veszed észre? - Naa, ez azért durva volt. Mit hadovál ez össze vissza?

- Állítsd le magad - csattantam fel, de nem érdekelte őket.

- Te beszélsz? Te meg csak meg akarod fektetni. Csak egy strigula lenne ő is, a kis noteszodba. Ahol tudsz, csak bele rúgsz. Sose tettél érte semmit, csak kritizálod, és egyáltalán nem hiszel benne. - Jól estek a szavai, bár azért sokat tett értem, és nem hinném, hogy csak lefektetni akar. Vagy is remélem.

- Jobban jársz, ha befogod - kezd fel menni az a bizonyos pumpa nála, lehetett érezni a hangján.

- Miért? Azért mert te vagy, a nagy Eric Saade, aki előtt a fél ország a lábai előtt hever, és ha füttyent egyet ledobják a bugyit, és ki is használod? Hány strigulánál tartasz? - Ahogy végig mondta, Eric keze rögtön lendült, és egy hatalmasat behúzott neki. Földre került, majd rá vette magát, és tovább ütötte.

- Elég legyen, fejezzétek be - üvöltöttem, de nem hagyták abba egymás csépülését. Szerencsére, Mike megérkezett, és szétválasztotta őket.

- Mi a franc folyik itt? - kérdezte nagybátyám, mikor látta, hogy nagyjából lenyugodtak, de azért közöttük állt, biztos, ami biztos.

- Mind a ketten, most akartak el menni, igaz? - néztem rájuk szúrósan.

- De... - szólaltak mindketten.

- Azt mondtam tűnés. - ordítottam, majd elmentek. Mike-ot utánuk küldtem azért, hogy ne hogy út közbe megöljék egymást. Ajtón kívül azt csinálnak, amit akarnak. Hihetetlen, miket vágtak egymás fejéhez, a szemem láttára, és utána még egymásnak is estek. Ez túl sok egy estére nekem.

- Minden oké? - kérdezte nagybátyám. Semmi se oké, két legfontosabb személy, majdnem kicsinálta egymást.

- Persze, csak kicsit sok volt így egyszerre. Letusolok, utána meg lefekszem - erőltettem mosolyt arcomra.

- De ha bármi van, szólj, jó? - bólintottam. Megfürödtem, utána pedig lefeküdtem. El akartam felejteni ezt az egészet. Fel akartam ébredni végre, ebből a rémálomból. Nagy nehezen, de végül is elaludtam.

 Valami zörgésre riadtam fel az éjszaka közepén. Mi az már? Csönd lett, lehet csak képzelődőm. Visszaraktam a fejem a párnára, és lehunytam a szemem. Hirtelen valaki számra rakott valami anyagot, ami bűzlőt, és lehúzott az ágyról. Sötétbe nem láttam semmit. Próbáltam szabadulni, de erős karok szorítottak.

- Csak egy üzenetet hoztam. Ha bevonjátok a rendőrséget, te, és a körülötted lévők, fogják nagyon megbánni. Remélem elég érthető voltam. - Végül elsötétedett minden...