2.évad 4.fejezet - Fotózás

Sziasztok! Kicsit csúszva, de megérkeztem. De nagy nap a mai, vagyis nem teljesen ugyan is október 31-én nyitottam meg a blogomat. De mivel az április csak 30 napos, így kb most fél éves a blogom. Ezt mind nektek köszönhetem, hogy velem vagytok, olvastok, írtok. Ezer hála érte. :) Jövőhéten valószínűleg is késni fogok, ne haragudjatok érte. De jövőhéten lesznek a szóbelijeim, és hát mit ne mondjak, nem állok nagyon jól tanulásilag, de majd lesz valahogy. Na de nem fecsegek tovább. Jó olvasást! :)

Enrique Iglesias - Tonight

 Már kora reggel kipattantak a szemeim, az izgatottságtól. Ugyan is ma lesz életem első fotózása. River addig nem hagyott békén, míg bele nem mentem. Szerencsére, vele együtt fognak fotózni, bár azt nem tudom mi lesz a témája, de bízok benne. Magamra kaptam egy melegítőt, össze kötöttem a hajam, és indultam is.

Nagy nyüzsgés volt a stúdióba, mindenki rohangált mindenfele. Én meg csak álltam ott, mint egy kis lány, aki elveszett. Majd karon ragadott egy nő, és leültettet egy székbe, neki álltak a sminkemnek, a hajamnak, sőt a körmömet is kifestették. Élveztem, hogy körül ugrálnak. Hajamba laza hullámokat raktak, és egy natúr sminket kapta. Körülbelül két óra szépítkezéssel, elkészültem. Már csak a ruhámat kellett fel vennem, amit kiválasztott a stylist. Kíváncsian mentem be az öltözőmbe, alig várom, hogy rajtam legyenek a ruhák. Mindig is tetszett ez a világ, a ruhák, cipők, minden. Méregdrága ruhákat vehetsz fel, amiről kislány korodba csak álmodozhattál, hogy a tiéd lehet. Ám nem az fogadott, amire vártam. Csak egy fehérnemű virított a kanapén. Oké, de hol a többi része?

- Áá, szia, szépségem. - rontott be River a szobába.

- Jó, hogy jössz. Hol a ruhám többi része? Így csak nem mehetek ki - kezdtem el nevetni, de ahogy megláttam az arcát, lefagyott az arcomról a mosoly.

- Nem, nem, és nem. Szó se lehet róla - háborodtam fel.

- Doris, ne már. Semmi bajod nem lesz, és itt vagyok. Nézd meg milyen szexi, olyan mintha hívogatna, "Doris vegyél fel"- lóbálta előttem a falatnyi bugyit.

- Nem érdekel, ha annyira hívogat, mért nem veszed fel te? - azzal kivettem a kezéből, és a fejére húztam.

- Kérlek Do, kifognak rúgni ha itt hagysz. Képtelenség ilyen gyorsan találni akárkit is. - nézett rám kutya szemekkel, fején a tangával. Akaratlanul is elnevettem magam a látványtól. Ez nem ér.

- Na jó, de sokkal jössz nekem, és te meséled be Mike-nak. - fenyegetőztem.

- Rendben, rendben, köszönöm. - nyomott nagy cuppanós puszit arcomra, majd ott hagyott a bugyimmal. Mire vállalkoztam én?!

Idegesen mászkáltam fel alá az öltözőbe. Nekem ez nem fog menni, nem vagyok modell. De, hogy egy száll semmibe legyek ennyi ember előtt? Nagyon remélem ez nem fog sehol se meg jeleni. Mike ki fog nyírni. Köntösöm kötőjét szorongattam, mintha sokat segítene, mikor kopogtak.

- Készen állsz? - dugta be fejét River majd teljesen kinyílt az ajtó. Egy fekete Calvin Klein alsógatyába volt, semmi más. Szememmel végig mértem egész testét. Kockáit, izmos mellkasát, vállát, combjait. A csodálásomat River zavarta meg.

- Nyugi minden rendben lesz. - biztatás kép átölelt.

- Vágjunk bele. - sóhajtottam.

Elsőnek engem fényképeztek egyedül, majd River-t. Az elején elégé feszélyezve éreztem magam, de belerázódtam.

- Nos, jön a közös fotózás. - csapta össze tenyerét a fotós. Beálltunk pár pózba, amit a fotós mondott, majd hirtelen lerakta a gépet. Mi az, valamit nem jól csináltam? Oda ment River menedzseréhez, majd sugdolózni kezdtek. Kérdően néztem River-re, aki csak megvonta a vállát.

- Na, gyerekek, majdnem végeztünk, de a fotósnak támadt egy ötlete. Persze ha bele mentek. - Na már rosszul kezdte. Mibe kéne bele menünk? 

- Mibe kéne bele menünk? - kérdezett rá a fiú.

- Igazából Doris-nak. - nézett rám félénken. Na, ne!

- Egy kicsivel tüzesebb képeket is akar. Ezért ha bele mennél, hogy a melltartó le kerüljön, persze nem látszana semmi. - szabadkozott Ugye ez most csak valami vicc akar lenni??

                                                                       
                                                                         ***

1 héttel később:

- Jó reggel álomszuszék, hasadra süt a nap. - rontott be nagybátyám.

- Hmm, hagyjál már. - dörmögtem, majd fejemre húztam a takarót.

- Nem is izgulsz, hogy ma jelenik meg a képetek az újságba? - Tényleg, el is felejtettem, hogy az ma van. Nagy nehezen felültem.

- Én roppant kíváncsi vagyok, bár lehet nem kéne megnéznem, a hallottak alapján. Na, de igyekezz, vegyél fel valamit, és vegyük meg. Mondjuk... - turkált a fiókomba.

- Ez meg felel? - vett ki egy vörös csipkés francia bugyit.

- Azt add ide, és hagyj végre elkészülni - kikaptam a kezéből a bugyit, és kitoltam az ajtón. Gyorsan magamra kaptam egy farmert, egy mintás felsőt, hozzá egy sportos cipőt, majd lementem Mike után.

                                                                             ***

A boltba az eladó kajánul vigyorgott rám, egész végig. Elégé kellemetlen volt.

Gyorsan kifizettük.

- Na, hadd lássam - türelmetlenkedett Mike. Oda adtam a kezébe, és leültem a kanapéra. Nem tudom melyik képeket rakták be, szóval nekem is meglepetés lesz. Gyorsan lapozgatta az újságot, míg meg nem találtam, amit kereset. Nagy szemekkel vizsgálgatta a képeket.

- Na, milyen? - kérdeztem izgatottan.

- Öö jó.. - Ennyi? Jó? Na, jó, kikaptam a kezéből. Egy kép volt rólam, egy River-ről, és az a bizonyos "tüzes" kép. Még mindig nem hiszem el, hogy bele mentem. Jók lettek, ahhoz képest, hogy nem vagyok modell, de ha ezt meglátják anyámék. Ennyi volt a pályafutásom.

- Elégé szexire sikerült - Szólalt meg végre, bár lehet nem volt felkészülve erre. Hirtelen megszólt a telefonom.

- Szia, szépségem, láttad az újságot? - kérdezte vidám River.

- Igen láttam, bár nem örülők, hogy ez a kép került be. - fintorogtam, bár nem látta.

- Nos, igen, de nagyon dögös lett, és nem látszik semmi. Megfelelően takartalak, és had mondjam el nagyon élveztem a közös munkát. - Tudtam, hogy vigyorog.

- Mi lenne, ha megünnepelnénk?Este buli?

- Rendben, mért is ne. Küld el üzenetbe a részleteket.

- Oké, majd írok. Csók - majd lerakta.

                                                                                 ***

Mindjárt nyolc talán nem ártana készülődni. Elmentem fürödni, hajat mosni. Megszárítottam a hajam majd kivasaltam. Szememet füstösre csináltam, majd vörös rúzst raktam fel. Ha lúd, legyen kövér. Egy fekete ruhánál maradtam, aminek a háta ki volt vágva. Hozzá egy fekete magas sarkút vettem fel. Egy kis parfüm, és kész is vagyok. Felkaptam a kabátom, a táskám, és siettem is le a nappaliba. Mike és River épp tanulmányozták a képeket, mikor leértem.

- Szia - mosolyogtam rá.

- Szia. Gyönyörű vagy. Egész este rajtad kell tartanom a szemem, ne, hogy valaki ellopjon mellőlem. - Állt fel, és adott egy puszit arcomra. Mint mindig, ő is nagyon jól nézett ki. Egy fekete csinosabb gatya volt rajta, és hozzá egy fehér inget vett fel.

- Köszönöm, te is jól nézel ki. Mehetünk? - bólintott egyet, majd elköszöntünk Mike-tól.

Egy elég felkapott szórakozóhelyre vitt. Hatalmas sor állt az ajtó előtt. Fantasztikus. Sose fogunk bejutni. Majd River megfogta a kezem, és elkezdett húzni a bejárat felé. Oda ment a kidobóhoz bediktálta a nevét, aki rögtön kinyitotta előttünk az ajtót. Van jó oldala a hírességnek is.

 Leültünk a V.I.P helyünkre, rendeltünk magunknak pezsgőt, koktélokat. Nem sokára megjöttek a többiek is. River menedzserre, a fotós, stáb tagok, mindenki. Elég jól el voltunk egész este, jókat nevetem, táncoltam mindenkivel. Ám mikor a pultnál álltam, hogy rendeljek még egy kört, valaki a derekamhoz ért. Hirtelen fordultam meg, és találtam szembe maga két csoki barna szemmel.

- Eric? - lepődtem meg.

- Szi...szia - tántorgott. Részeg?

- Hulla részeg vagy, mi történt?

- Lehetne, hogy inkább kint beszéljük meg. - nézett rám nagy szemekkel, végül is beleegyeztem.

- Gratulálok a képekhez, nagyon jók lettek. - mondta flegmán.

- Nem értem mi bajod? - kérdeztem értetlenül.

- Nem érted? Akkor had világosítsalak fel. - emelte fel a hangját.

- Tudod, te milyen érzés az mikor végig kell nézned azt, hogy veszíted el, akit szeretsz? Azt, hogy mindennap úgy felkelni, hogy nem emlékszik rád. Végig nézni, ahogy egy másik pasival elenyeleg, majd egy ilyen erotikus képen szereppel vele, egy száll semmibe? - mondat végére teljesen ott állt előttem, és végig a szemembe mondta. Szerelme? Rólam beszél? Jó, hogy rólam, de nem értem mi van. Egy szót nem tudtam kinyögni.

- Annyira fáj, hogy nem emlékszel rám. Tudom, hogy ne erőltessem, de már nem bírom. - Majd magához húzott, és megcsókolt. Nem mondhatom, hogy nem eset jól, de még is ellöktem magamtól.

- Sajnálom Eric, tényleg, hogy nem emlékszem rád. Bármit megtennék, azért hogy viszonozzam az érzéseidet, de nem tudom. - Láttam a szemébe, hogy most adtam meg utolsó kegyelemdöfést. Az arcán egy kósza könnycsepp folyt végig. Remegő kézzel letöröltem.

- Sajnálom - el akartam menni, de karomnál fogva vissza húzott és erőszakosan megcsókolt.

- Kérlek, próbálj meg emlékezni rám. - nézett rám könyörgő szemekkel. Közben még mindig erősen szorította a karom.

- Sajnálom, nem tudok. Kérlek, engedj el. - de nem engedett, csak nézett rám.

- Azt mondta, enged el - Hallottam meg River hangját hátam mögül. Eric lazított a szorításon, de nem engedett el.

- Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok a barátnőmmel. Húzzál el. - ordította felé.

- Egy, igen is van közöm, kettő, már nem a barátnőd, három, megijeszted, hát nem látod? - addigra oda ért hozzánk.

- Ne haragudj - nézett rám bocsánatkérően. Némán, megráztam a fejem, és a kezemet simogattam, ahol előbb szorított.

- Na, gyere, haza viszlek - ajánlotta fel River.

- Nem, nem engedem, hogy elvegyen tőlem. - próbált elrántani tőle.

- Már elveszítetted, fogd már fel te szerencsétlen- emelte fel a hangját River. Eric arca eltorzult, majd egy hatalmasat behúzott neki. River-be is felment a pumpa, és neki akart menni, de közéjük álltam.

- Elég, nem látod, hogy részeg? - Nagyot sóhajtott majd arrébb állt. Hívtam neki egy taxit, majd nagy nehezen rá vettem, hogy menjen haza.

- Te jól vagy? - vizsgáltam River arcát. Szája fel volt repedve elég rendesen.

- Meg vagyok.

- Ezt le kell fertőtleníteni. Van otthon fertőtlenítő szered? - csak bólintott egyet.

                                                                      ***

- Áuu ez csíp. Óvatosan - nyavalygott, mikor törölgettem a sebet a száján.

- Jaj, ne rinyálj már. Nem fogsz bele halni. De kész is vagyok. Segíthetek még valamit?

- Hát tudnál. Valami tudná csillapítani a fájdalmamat - jelent meg huncut vigyor arcán.

- Na, és még is micsoda? - mentem bele a játékba.

- Hm..nem is tudom, mondjuk egy puszi. - tartotta felém arcát, célzáskép.

- Puszi? Rendben. - akartam puszit nyomni arcára, azonban ő elfordította a fejét, és teljes erővel megcsókolt, kezével hajamba túrt. Körül öleltem nyakát, és át adtam magam az élvezetnek. Csók közben, próbáltam kiölni magamból az átkozott lelkiismeret furdalást, ami a lelkem mélyén éreztem.

2.évad 3.fejezet - Segítő kezek

 Rihanna - Suicide

Zsebre tett kézzel nézem már nem félve, hogy ellöknek...Már nem mondom ki, mit gondolok ezt neked kéne érezni,csak te nem veszed észre...

Izgatottan készülődők mai randimra River-el. Már több mint két hónapja együtt vagyunk, és érzem, hogy kezd komolyabbra fordulni. Valami fontost dologról akar megbeszélni velem. Fogalmam sincs miben mesterkedhet, de nagyon várom már. Egy fekete csipkés egybe ruhánál maradtam, felvettem hozzá egy fekete magas sarkút és hozzá passzoló táskát választottam mellé. Hajamba laza hullámokat csináltam. Sminkemmel sem babráltam sokat, szempillaspirál egy kis szemceruza, inkább a számat emeltem ki a tűzvörös rúzzsal. Kedvenc parfümömből fújtam magamra majd kész is voltam. Beledobáltam minden fontos dolgot a táskámba, persze ami bele fért, ugyanis nem mondható nagynak. Épp végeztem mikor anyu felkiabált, hogy megjöttek értem. Utolsó pillantás a tükörbe, majd felkaptam a bőrdzsekim. Nem volt hideg, kellemes tavaszi idő volt, de este elégé lehűl az idő. Gyorsan szeltem a lépcsőfokokat lefelé, reméltem, hogy nem most fogom kitörni a nyakam ebbe a cipőbe. Megláttam River-t, az előtérben várakozott, mint mindig iszonyatosan jól nézett ki. De mit is várok egy modelltől? Talpig feketében volt. Fekete öltöny, fekete ing, még a nyakkendője is az volt. Ahogy meglátott hatalmas mosoly jelent meg arcán.
- Szia - mosolyogtam rá, majd egy lágy csókot leheltem kívánatos ajkaira.
- Szia. Mehetünk?- kérdezte tőlem.
- Persze. Anyu elmentünk, későn jövök. - majd kiléptünk a házból. Még a kocsijához vezető úton is megfogta a kezem.
Úgy szorította mintha attól félt volna, hogy valaki el akar tőle rántani.

Egész úton csöndben voltunk, csak kifelé bámultam az ablakon. Néha megfogta a kezem és megszorította, de nem szólt egy szót sem. Mi lehet a baja? Olyan furcsa. De inkább nem kérdeztem rá, reménykedtem majd kiderül vacsora közbe. Egy elég elegáns helyen álltunk meg. Kinyitotta nekem az ajtót, majd beléptünk az étterembe. Csodálatos látvány fogadott, az egész helységből sugárzott az elegancia. Egy pincér jött oda hozzánk és az asztalunkhoz kísért, majd kezünkbe adta az étlapot. Leadtuk a rendelést majd semmi kertelés nélkül rá kérdeztem.
- Mire ez a nagy felhajtás? Miről akarsz beszélni? - kérdeztem miután belekortyoltam boromba. Nem igazán szeretem a bort, de most kifejezetten jól eset, ahogy hideg nedű lefolyik a kiszáradt nyelőcsövemen.
- Mért csak úgy nem hozhatlak el vacsorázni? - nézett rám értetlenül.
- De elhozhatsz, de olyan furcsán viselkedsz, és csak úgy nem szoktál elhozni. Na, meg úgy nézel rám mintha még életedbe nem láttál volna. - fürkésztem az arcát kíváncsian.
- Azért mert gyönyörű vagy - jelent meg huncut vigyor az arcán.
- Ne tereld a témát River Viiperi. Tudom, hogy van valami. - néztem rá szigorúan.
- Oké - sóhajtott egyet. Éreztem, ahogy a torkom még jobban kiszárad, ezért felkaptam boros poharam és lehajtottam a poharam tartalmát. River kétségbe esett fejjel bámult rám. Lehet, hogy szükségem lenne még egy pohár alkoholra vagy inkább üvegre?
- Nos, bele kezdenél, míg lenem részegedek, és nem fogok semmire emlékezni. - Nagy levegőt vett majd neki kezedet a monológjának.
- Először is tudnod kell, hogy ez életem legrosszabb pillanat és nagyon nehéz. - Oké, most már tényleg szükségem lenne valami erősebbre, de nem szóltam közbe.
- Tegnap hívott a menedzserem, hogy pár nap és elkészül az anyag így már nincs rám szükség itt. Los Angeles-be van a következő állomás. Ott lesznek különféle fotózások, divatbemutatók. Így pár napon belül oda kell utaznom. - Mintha leöntöttek volna hideg vizel, erőse markolásztam székem karfáját. Egyetlenül kapkodtam a levegőt. Vettem egy nagy levegőt majd felkeltem és szép lassan kisétáltam az épületből. Pechemre pont most állt neki szakadni, de nem érdekelt csak el akartam tűnni innen. Egy kihalt utcán sétáltam, csak a cipőm kopogása törte meg a csendet. Teljesen átázott a ruhám, elázott a hajam. Kész csődtömegnek éreztem magam. Végre találok valakit, erre ő is elhagy. Hirtelen hatalmas dudálásra lettem figyelmes. River hajtott mellettem a kocsijával. De nem törődtem vele.
- Doris kérlek, szállj be és beszéljük meg - könyörgött.
- Nincs mit megbeszélnünk, elég egyértelműen közölted, hogy mindenek vége. Pár nap és elutazol, és nem hinném, hogy valaha is látnálak. De tudod mit menj, köszönöm hogy szépen akartál velem szakítani de nem nagyon jött össze. - megállt a kocsival majd elém szaladt és két kezébe fogta az arcom, kényszerítve hogy a szemébe nézzek.
- Ne szórakozz, tudod, hogy nekem se könnyű, de ez a munkám. Én sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljön ez nap. De tudnod kell nagyon fontos vagy nekem és szeretlek. - nézett végig a szemembe.
- Ha annyira fontos lennék, nem hagynál itt a munka miatt. Biztos itt is találnál valamit, de neked fontosabb a karriered akkor menj, nem tartalak vissza. - Majd kibontakoztam öleléséből, és ahogy csak tudtam futottam. Többször is megbotlottam vizes cipőmbe, de nem érdekelt. Csak ki akartam űzni ezt a hatalmas fájdalmat, amit itt belül a mellkasomba éreztem.

- River? - kérdeztem meglepetten. Mi a jó isten keres itt?

- Szia Doris - mosolygott rám a megszokott dögös mosolyával. Majd oda jött és jó erősen magához szorított. Kellemes bizsergés járta át az egész testem, ahogy hozzám ért. Illata teljesen megszédített. Hihetetlen, hogy még ennyi idő után is ilyen hatással legyen rám.

- Hiányoztál - suttogta bele a fülembe. Teljesen kirázott a hideg. Olyan voltam, mint egy kamasz kislány. Lassan elhúzódtam tőle.

- Mit keresel itt? - kérdeztem még mindig értetlenül.

- Itt kötöttem szerződést Svédországba, és tegnap a cégnél összefutottam Mike-al, ő mesélte mi történt. A kórházba nem akartam be menni, mert nem akartam összetalálkozni anyáddal. Nem vagyok a szíve csücske, szóval most itt vagyok. - vigyorgott rám. Oké, jogos tényleg nem jöttek ki az anyámmal, főleg a történtek után jobb is, ha nem ment a közelébe. Oda lépet Mike elé, majd kezet fogott vele, majd Eric felé közeledett. El is felejtkeztem róla a váratlan látogató miatt.

- Helló, mi még nem ismerjük egymást. River Viiperi  - nyújtotta felé a kezét, amit Eric elfogadott.

- Eric Saade - fürkészte furán River-t. Szinte szikrákat szórt a szeme, mikor leült közel mellém.

- Öö ne haragudjatok, de van egy fontos elintézni valóm, majd még benézek. - nézett rám Eric

- Majd én ki kísérlek - pattant fel Mike.

- Sziasztok - Nézett rám azokkal a nagy szemekkel, majd elhagyták a nappalit. Hirtelen lelkiismeret furdalásom lett. De miért?

- Ki volt ez a srác? Olyan ismerős. - szakította félbe gondolatmenetem.

- Hogy nekem kicsodám, fogalmas sincs. De ő egy svéd énekes. - Értetlenül meredt rám.

- Mi az, hogy fogalmad sincs? - Nézett rám nagy szemekkel.

- Azt hogy nincs, mivel amnéziám van. Az utóbbi 4-5 hónap teljesen kiesett. - sóhajtottam.

- Sajnálom, de minden rendbe lesz. - fogta meg a kezem. Igen pontosan rá van szükségem. Átölelt úgy, mint régen. Mindig meg tudott nyugtatni, mikor anyámmal összevesztem, vagy mikor csak egy kis szeretetre vágytam, ő ott volt. Elhúzódtam tőle.

- Na, de mesélj, mi van vele mostanság? Hogy megy a modellkedés? - kérdeztem kíváncsian.

- Jól megy, az egész világot bejártam, mindenhol voltam már. Rengeteg cégnél voltam, reklámoztam parfümöt, ruhát, cipőt, szinte mindent már. Nem sok szabad időm van, de imádom a nyüzsgést hisz tudod. - nagyokat bólogattam.

- És veled mi történt amióta...elváltak útjaink? - utolsó két szót elég nehezen mondta ki. Most még is mit mondjak? Hogy szétestem darabokra, mikor elment, és hogy piához, droghoz nyúltam. Dili dokihoz kellett járnom. Az ő életéhez képest, az enyém kész katasztrófa. Őt egyáltalán megviselte a szakítás?

- Nos, miután elmentél elégé, szétestem. Egyre gyakrabban jártam bulizni, inni. Elég rossz társaságba keveredtem. Anyám elküldött pszichológushoz, mintha sokat tudott volna segíteni. Alvás zavaromra, meg a hirtelen dühkitörésimre nyugtatott írt fel. Nem is akartam beszedni, de anyám nem hagyott békén, így bevettem. Teljesen ellazított, kizártam mindent körülöttem. Így  minden nap többet szettem be, és szép lassan rászoktam. Most meg itt vagyok, Svédországba, azt se tudom mit keresek itt, mi történt velem. Nem ismerek meg senkit, akit elvileg ismernék. Szóval, ez az én tündérmesém. Bár a tiéd jobban tetszik. - fintorodtam el.

- Öö nem tudom mit mondjak, sajnálom, hogy ilyen nehéz időszakon vagy túl. Tudom, hogy eddig sem volt könnyű életed, de én még rá raktam egy lapáttal. Tudom, hogy nem hiszed el, de nagyon bántott, még mindig bánt a dolog. Én tényleg nagyon szerettelek, szeretlek még most is. Most itt vagyok, és bármit megteszek, hogy jóvátegyem az egészet, és hogy segítsek neked. - nézett végig a szemembe. Szavaitól könnybe lábadt a szemem.

Eric szemszög:

Itt állok Mike háza előtt, és azon gondolkozom bekopogjak-e. Van értelme ide jönnöm? Nem akarok erőltetni semmit, de nem bírom ki, hogy ne lássam akár egy napig is. Nagy levegőt vettem majd bekopogtam. Rosa nyitott ajtót, majd beinvitált a nappaliba. Mike ott ült a kanapén és valami papírt olvasgatott. Ahogy meglátott rögtön lerakta az asztalra majd felállt.

- Szia, Eric. Hogy vagy? - kérdezte miközben kezet fogott velem. Aránylag elég szarul.

- Meg vagyok, Doris, ő hogy van? - kérdeztem, ami jobban érdekelt.

- Nos, eszébe jutnak apró dolgok, hogy hol van a szobája, meg a kocsi is ismerős volt neki. de eddig semmi. Sajnálom. - nézett rám együtt érzően. Utálom, ha sajnálnak, olyan megalázó érzés. Majd Mike hirtelen felpattan.

- Áá Doris - mosolygott rá. Én is felkeltem majd levettem a kapucnit és felé fordultam. Mint mindig gyönyörű volt, bár kicsit még sápadt, de így is olyan szép volt. Legszívesebben megöletem volna, megcsókoltam volna. De még nincs itt az ideje.

- Öö szia. - szólaltam meg halkan.

- Szia. Ne haragudj, de nem emlékszem a nevedre. - nézett rám szégyenlősen. Olyan volt mintha gyomorszájra rúgtak volna, mintha az utóbbi pár hónapot egy laza mozdulattal kitörölték volna.

- Jaj, ne haragudj, Eric Saade - nyújtottam felé a kezem,amit el is fogadott. Most komolyan kezet fogtam vele? Szánalmas egy barom vagy te Saade.

- Áhh már tudom. - mondta ki hangosan.

- Tudod?- néztem rá reménykedve.

- Persze, te lettél a harmadik az Eurovízión igaz? - Ezt nem hiszem el.

- De igen - szontyolodtam el.

- Különben honnan ismerjük egymást?- Kérdezte tőlem. Ám de mielőtt megszólalhattam volna csengettek. Rosa kinyitotta az ajtót, majd, mint a bizonyos személy felé fordultunk. Egy 20 év körüli szürkésbarna hajú, jól öltözött srác lépkedett be.

- River?? - lepődőt meg. Szóval ismeri. Mindenkit ismer csak engem nem. Szétvett az ideg. De nyugi Saade, türelem.

- Szia Doris - mosolygott rá ezer wattos mosolyával. Majd oda ment hozzá és magához ölelte. Kezem akaratlanul is ökölbe szorult. Vagy öt perce álltak ugyan úgy, most már jó lenne, ha ezt abba hagynák. Mielőtt elengedte volna valamit bele suttogott a lány fülébe. Egy szerencséje, hogy nem tudok szájról olvasni.

- Mit keresel itt? - kérdezte értetlenül.

- Itt kötöttem szerződést Svédországba és tegnap a cégnél összefutottam Mike-al, ő mesélte mi történt. A kórházba nem akartam be menni, mert nem akartam összetalálkozni anyáddal. Nem vagyok a szíve csücske, szóval most itt vagyok. - vigyorgott rá. Mindjárt levakarom én rólad azt a vigyort, ha folytatod. Oda lépet Mike-hoz, majd kezet fogott vele, előttem is megállt.

- Helló, mi még nem ismerjük egymást. River Viiperi  - nyújtotta felém a kezét, amit elfogadtam.

- Eric Saade - Aki kinyír, ha még egyszer így nézel a barátnőjére. Szinte szikrákat szórtak a szemeim, mikor leült közel Doris mellé. Na, most két lehetőség van, vagy oda megyek és beverek neki egyet-kettőt, vagy eltűnők. Na, jó hiába is szeretném az elsőt választani akkor tuti Doris megutálna.

- Öö ne haragudjatok, de van egy fontos elintézni valóm, majd még benézek. - néztem rá.

- Majd én ki kísérlek - pattant fel Mike.

- Sziasztok - Fájt a tudat, hogy itt kell hagynom ezzel a szépfiúval, de muszáj lesz. Mike kikísért teljesen a kocsimig.

- Mike ki ez a srác? - néztem rá kérdően. Nagyot sóhajtott.

- River, Doris volt barátja. - Sejtetem, de nem engedem, hogy elvegye tőlem. Biztosra tudom, hogy az a szándéka, de nem fogom hagyni. Elköszöntem Mike-től majd haza hajtottam. Egész úton úgy szorongattam a kormányt, hogy bele lilultak az ujjaim.

Nagy lendülettel csaptam be az ajtót, majd levágtam az asztalra a kulcsokat. Teljesen ki volt száradva a torkom, meg fogtam egy poharat, majd töltöttem bele vizet. Kellemes érzés volt, ahogy a hideg folyadék lehűti a torkomat. De rögtön beugrott a kép, ahogy az a nyálgép öleli Doris-t, azzal a lendülettel földhöz vágtam a poharat. Ami apró darabogra törőt szét.

- Mi a franc van? - láttam meg Alex álmos képét a kanapé mögött.

- Örülők, hogy ennyire otthon érzed magad, de neked nincs lakásod? - kérdeztem flegmán. Bántam a napot mikor adtam neki pótkulcsot, hogy ha véletlenül elveszítem, tudjak bejutni. Vagy mikor nem vagyok itthon, és történik valami, legyen egy kulcs. De nem azért, hogy ide járjon aludni, kurvára nincs türelmem senkihez.

- Mi bajod van? - kérdezte meglepetten. Ugyan mi bajom lenne?

- Áá, végül is semmi, minden happy. - csapkodtam.

- Tudom, hogy nem könnyű most neked. De én nem tehetek róla. Nem veszed észre, hogy hanyagolod a munkád, a rajongókat? Közbe pedig ellöksz magadtól mindenkit, ha így folytatod, nem marad senkid. - ordította, majd kiviharzott, és hatalmas ajtó csapódással jelezte, hogy elment.

2.évad 2.fejezet - Elfelejtve

Halihó! Megérkeztem a második fejezettel. De gyors leszek mint a villám, mivel még levegőt venni sincs időm. Köszönöm, a pipákat, komikat. Nagyon jól estek. A hét folyamán válaszolok rájuk. Remélem, ez is elnyeri a tetszéseteket. :D Jó olvasást! :) 

Kiss & hug! 

Nem kell emlékezned rám, csak ne felejts el...!
Jason Derulo - Breathing

Eric szemszög:

Beszorult a levegő a bordáim közé. Próbáltam oxigénhez jutni, de mint ha valaki elszívná előlem az összes levegőt. Ijedtembe felpattantam az ágyról és nagy szemekkel néztem rá. Nem ismer meg? Megkéne szólalnom ő is elég rémült fejet vág.

- Te... te nem ismersz meg? - dadogtam, mint egy idióta. Kérlek, mond, hogy csak vicceltél, vagy egy rossz álom megint. Inkább álmodok ilyeneket, mint ez.

- Sajnálom. Kéne? - remegett meg hangja.

- Doris ha ez egy ócska játék hagyd abba, nem vicces. - emeltem fel hangom. Hirtelen kivágódott az ajtó. Mike és az orvos sietett be, majd furcsán néztek rám

- Elég legyen. Doris tényleg nem emlékszik - nézett rám szigorúan Mike.

- Mike, mi folyik itt? - kérdezte ijedten a lány.

- Rá emlékszel, rám pedig nem? Hogy lehet ez? - szinte ordítottam.

- Kérem, Mr. Colins kísérje ki Mr. Saade-t. Miss Morgan-nek szüksége van pihenésre és nyugalomra. - méregetett szigorún az orvos.

- Gyere - majd karomnál fogva kiráncigált a folyósora.

- Mi a franc bajod van? Azt hiszed szórakozik mikor azt mondja nem emlékszik. De ha meghallgattál volna, akkor most nem lennél meglepve. A koma miatt az utolsó 5-6 hónap törlődött, nem tudni végleg, vagy csak pillanatnyi dolog. De az nem segít neki, hogy hisztizel, mint egy öt éves. Magától kell neki emlékezni-e. Ha erőltetik annál rosszabb. - Jobbnak láttam, ha leülők. Ez túl sok nekem. Sose lesz ennek a szerencsétlenségnek vége? 

- Most menj haza, majd tájékoztatlak.

- Ugye most nem akarsz elszakítani tőle? - kérdeztem rémülten.

- Mit tehetnék Eric? Nem tehetünk mást, mint hogy várunk. Pár nap és haza engedik, majd utána átjöhetsz, de addig semmit értelme, csak megijeszted. - Várni, várni. Mi a jó büdös francra várjak? Hirtelen nagy trappolást hallottam. Doris édesanya, testvérei, Lily, David jöttek egymás után. David? Mi a jó istent keres ez itt?

- Hogy van a lányom? - kérdezte Mrs Jonhson.

- Most vizsgálja a doki. - válaszolta Mike. Öt perc várakozás után az doktor kijött a szobából. Rögtön mindenki letámadta a kérdéseivel. Én csak ültem a padon, mint aki a világát nem tudja. Egy kezet éreztem a vállamon, majd a tulajdonosa leült mellém.

- Sajnálom - nézett rám együtt érzően Lily. Nem szóltam semmit csak sóhajtottam egyet.

- Figyelj, ez nem végleges. Most kicsit össze van zavarodva. De pár nap és minden eszébe jut és megbeszéltek mindent. De légy türelmes, mert ha erőltetted nem lesz jobb. - mosolygott rám kedvesen.

- Nem olyan egyszerű. Mintha nem önmagam lennék. Neki estem szegénynek mikor azt mondta nem ismer. Hogy lehetek ekkora idióta? - kérdeztem kétségbeesetten inkább magamtól, mint tőle.

- Nézz magadra, fáradt vagy, feszült. Pihenned kéne és adni neki pár napot. De most mennem kell. Kérlek fogad meg a tanácsom és legyél türelmes. Hidd el, megéri - szorította meg a kezem. Bólintottam egyet. Majd magamra hagyott. Jobbnak láttam haza menni, nincs itt semmi keresni valóm. Odaszóltam Mike-nak, hogy majd értesítsen mindenről.

Akarom bedugni a kulcsom a zárba mikor ajtóm kinyílik. Alex vigyorgó képével találtam szembe magam. Legalább valakinek jó kedve van.

- Csá haver.

- Helló - sétáltam el mellette. Most nincs sok kedvem akárkihez is.

- Na, mi ez a fancsali kép? Hallottam Doris felébredt. Mi van nem tetszett neki a megviselt fejed és haza küldött? - kapta el a röhögő görcs. De vicces ma valaki.

- Nem igazán - vágottam le a kanapéra.

- Akkor meg mi van? - hagyta abba a röhögést és komolyabb képet vágott.

- Nem emlékszik rám, azt elmúlt félévre semmire. - kikerekedett szemekkel nézett rám. Nem hitt a fülének.

- Ne haragudj haver, nem tudtam. Nyugi minden rendbe jön - veregette meg a hátam. Minden rendbe jön? Már jó ideje ezt mondogatom magamnak és még sincs semmi rendben.

Doris szemszög:

Gépek csipogását hallottam, majd nehezen kinyitottam a szemem. Lassan kezdett tisztulni a látásom. De mint ha lassított felvételt néztem volna láttam nagybátyámat járkálni, majd orvosok rohangáltak körülöttem. Mi a franc folyik itt? Mi történt? Hol vagyok?

- Ms Morgan kövesse a fényt - majd belevilágított a szemembe. Először csak hunyorogtam majd követtem az utasítást.

- Rendben. Mondja el teljes nevét, és mikor született, hogy hívják a szüleit. - Most ez komoly? Minek van erre szükség?

- Doris Morgan, 1992.december 7.-én. Elisabeth Jonhson, Denis Morgan. Minek kell ezeket elmondanom? - néztem az orvosra értetlenül

- Aki több mint két hetet komába van, annál előfordulnak ilyen s-féle tünetek.

- Komába? Mi történt? Mért vagyok itt? Egyáltalán hol vagyok? - kezdtem kétségbe esni.

- Nyugalom Doris, mindent a maga idejében. Már szóltam anyádéknak nem sokára landol a gépük. - Mit csinál? Mért hol voltak?

- Honnan jönnek repülővel? - kérdeztem értetlenül.

- Hazulról honnan jönnének, Doris, Svédországba vagy.

- Hogy hol? Miért?

- Nem emlékszel? - kérdezte kétségbeesetten Mike.

- Mire kéne?

- Nem emlékszel, hogy Elisabeth ide küldött hozzám? Már több mint két hónapja itt laksz velem. - Honnan veszi ezeket? Csak emlékeznék rá, ha ide jöttem volna.

- Ez lehetetlen Mike csak derengene valami, de nem, nem jöttem el hozzád. Bár nem lett volna rossz ötlet. - Nagybátyám és, az orvos összenéztek majd kimentek a folyosóra. Még hogy anyám ide küld. Nevetséges mostanában még a boltba se enged el, nem hogy Svédországba. Fel akartam ülni, de ahogy próbálkoztam éles szúrást éreztem mellkasomba Így jobbnak láttam visszafeküdni. Pár perccel később nagy csattanással kivágódott az ajtó és egy húsz év körüli barna hajú srác lépett be rajta. Pár másodpercig nézett majd elindult felém és magához szorított. Oké, a körülöttem lévő emberek bolondultak meg, vagy én? Ki lehet ez a srác, és mért ölelget?

- Végre hogy felébredtél. Nem tudom mi lett volna velem nélküled - mondta miközben elhúzódott tőlem.

- Ne haragudj, ismerjük egymást? - néztem rá nagy szemekkel. Nem tudna nélkülem élni? Hova csöppentem én, egy szappanoperába? Hirtelen felpattant az ágyról majd értetlenül nézett rám. Úgy vette a levegőt, mint ha fulladozna. Kezdtem megrémülni.

- Te... te nem ismersz meg? - dadogta. Miért kéne ismernem? Nem értem mi folyik itt. Bejön egy vad idegen pasi, ölelget majd azt mondja hogy nem ismerem meg. Nem vagyok öregasszony. aki mindent elfelejt, és nem szenvedek alzheimer korba, tudtommal.

- Sajnálom kéne? - kérdeztem remegő hanggal.

- Doris ha ez egy ócska játék hagyd abba, nem vicces. - emelte fel hangját. Hirtelen kivágódott az ajtó. Mike és az orvos sietett be, majd furcsán néztek rá. Oké, kicsit megijedtem mért reagál így. tényleg ismerném? De akkor mért nem emlékszem rá? Valaki most már igazán beavathatna.

- Elég legyen. Doris tényleg nem emlékszik - nézett rá a fiúra szigorúan. Akkor ezek szerint még is ismerem.

- Mike mi folyik itt? - kérdeztem.

- Rá emlékszel, rám pedig nem? Hogy lehet ez? - szinte ordított.

- Kérem Mr. Colins kísérje ki Mr. Saade-t. Miss Morgan-nek szüksége van pihenésre és nyugalomra. - tessékelte ki őket az orvos.

- Elmondaná valaki mi folyik itt? - emeltem fel a hangom.

- Miss Morgan a jelek szerint amnéziás. Az utóbbi hónapok kiestek. Még nem tudjuk. hogy végleges-e. De biztosat a vizsgálatok után tudok mondani. - Majd magamra hagyott.

Az orvos szerint magamtól kell emlékeznem, nem erőltethettem, mert nem tesz jót. Még ha akartam se tudtam volna mivel egy perc nyugalma nincs az embernek. Az egész család itt volt mindennap. Lily is, sőt még David is. Mindig váltotta valaki a másikat. Úgy érzem magam, mint egy 5 éves, akit nem lehet felügyelet nélkül hagyni Szerencsére pár nap és haza mehetek vagyis Mike-hoz egy ideg aztán majd kiderül mi lesz, hogy egyáltalán emlékezni fogok akármire is. Csak bírjam ki azt a párnapot itt.

 
***

Végre eljött ez a nap is. Egész ünnepeket itt töltöttem,sőt még a szilvesztert is. Remekül kezdődik az év. Felöltöztem valami normális ruhába, már untam ezt az átkozott pizsomát, nem tudtam el menni benne sehova mivel a fél hátsóm kint volt. Gyorsan felvettem egy farmert és egy egyszerű kötött pulcsit majd a csizmám. Bedobáltam mindent a táskámba. Pont Mike akkor érkezett meg. Beültünk a nagy fekete terepjárójába, ami eszméletlen, hiper szuper volt. Mondjuk elég ismerős, de lehet már láttam valamelyik újságba vagy reklámba. Majd fél óra utazással egy hatalmas luxuslakás előtt parkoltunk le.

- Na, megérkeztünk. Gyere - mosolygott rám kedvesen. Kicsit dejavu érzésem volt, de nem foglalkoztam vele.

- Hát meg jöttél kincsem - ölelgetett meg egy idősebb asszony.

- Jó napot - mosolyogtam rá.

- Ő itt Rosa a házvezető. - mutatott be.

- Gyere, pakolj ki a szobád...

- Balra a második. - ugrott be.

- Igen... Emlékszel rá? - nézett rám megdöbbenve

- Öö igen hirtelen beugrott. De arra nem emlékszem, hogy néz ki, szóval had lássam. - türelmetlenkedtem.

- A kíváncsiságod nem tompult - nevetett fel. A szobám ismerős volt, de konkrét dolgokra nem emlékeztem. Gyorsan kipakoltam majd át öltöztem valami kényelmesebbe. Lementem a nappaliba Az egész házat finom süti illat járta át.

- Hm mik ezek a finom illatok - mentem be a konyhába. Rosa sürgött fogott a konyhába.

- A kedvencedet sütöm. Tudom, nem emlékszel rá, de ahogy megkóstolod eszedbe fog jutni és nem csak az - kacsintott rám.

- Alig várom. Mike hol van? - kérdeztem kedvesen.

- A nappaliba beszélget, menj csak be.

- Áá nem akarom zavarni. - szabadkoztam.

- Hidd el, nem fogsz, menj csak, majd szólók, ha készen van - Lassan át ballagtam a nappaliba Mike és egy kapucnis srác beszélgettek, de nem tudom ki lehetett mivel háttal ült nekem.

- Áhh Doris - mosolygott rám nagybátyám. Majd a kapucnis srác is felállt levette a kapucniját és megfordult. A kórházas srác volt, azért hívom így, mivel nem tudom a nevét, vagyis had helyesbítsek, nem emlékszem.

- Öö szia - köszönt félénken.

- Szia. Ne haragudj, de nem emlékszem a nevedre.

- Jaj ne haragudj, Eric Saade - nyújtotta felém a kezét, amit el is fogadtam. Eric Saade. Eric Saade. Honnan olyan ismerős?

- Áhh már tudom. - mondtam ki hangosan.

- Tudod? - néztek rám reménykedve.

- Persze, te lettél a harmadik az Euróvízión, igaz?

- De igen - szontyolodott el. Mi van, valami rosszat mondtam?

- Különben honnan ismerjük egymást? - Ám de mielőtt megszólalhatott volna csengettek. Rosa kinyitotta az ajtót, majd az érkező személy felé fordultam.

- River?? - szökött a hangom egy kottával feljebb.

Díj!

Köszönöm szépen a díjat: Denise-nek :)

a) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad (ez alap)!
b) Tedd ki a díj képét az oldaladra, bármilyen formában, majd másold át a kérdéseket a díj adójának oldaláról!
c) Válaszolj az eredeti kérdésekre! (szám szerint öt darab)
d) Küldd tovább maximum öt blogírónak!



Kérdések:
1. Volt valami (valaki), ami nagy szerepet játszott a történeted megalkotásában?
Nos, igen! Mondhatjuk úgy is, hogy igaz történet alapja. Majdnem minden megtörtént. Nem titok, hogy Doris-t teljesen magamra formáztam. :)

2. Melyik szereplővel tudsz azonosulni leginkább?
Ahogy írtam is Doris,de kicsit Mike is. Mindig, mindenért/mindenkiért aggódom. :/

3. Számodra mit jelent az írás?
Egy jó időtöltés,amire sajnos mostanában nincs sok időm.. Megnyugtat,és kiélhetem a hatalmas fantáziámat, reménykedve, hogy tetszik másoknak. :)

4. Mi volt az első történet, amit írtál?
Ez az első blogom.

5. Mit szoktál csinálni, ha nincs ihleted?
Egy biztos, roppant mód szenvedek XD De a zene,könyvek, sorozatok sokat segítenek. :)



Akiknek tovább küldöm:
Deveczke, Denise
Jenni
Bonie
Csillu

 Köszönöm ezt a díjat is Mizao :) Sajnálom,de sajnos nincs időm 11 dolgot írni, kérdésekre válaszolni. De meg ígérem bepótlom :)

10.000!!

Nagy örömmel láttam tegnap, hogy a blog át lépte a 10.000 oldalmegjelenítést! El se tudom mondani mennyire boldoggá tesz, soha nem gondoltam volna, hogy alig pár hónap alatt, ennyien olvasni fogtok. Szóval, tényleg ezer hála érte. :) 

U.i. Aki még nem olvasta a részt, lejjebb görgetve megtalálja :)

Kiss and hug! 

2.évad 1.fejezet - Romokba heverni

Tádááá! Sziasztok! :) Megérkeztem a második évad első részével. Remélem még itt vagytok velem,és nem haragszotok rám. Nem nagyon vagyok oda még a tetszikek számáért,de remélem ez majd változik. Reménykedek,hogy egy-két új, vagy még nem írt emberke kifejti nekem a véleményét. Ismétlem,nagyon jól esne. :D Nem húzom tovább az időt. Jó olvasást!

'Nincs rövid út a boldogsághoz. Jó, ha erre néha emlékeztetnek...'

The Script - Six Degrees Of Separation

Eric szemszög:

Lassan nyitogatom a szemem. Próbálom felemelni a fejem, de rögtön belenyilall a fájdalom. Hallom, hogy Doris kiabál. Ahogy ki tisztult a látásom, teljesen megrémültem. A lány kezében a fegyver volt és Dean-re tartotta.

- Ne gyere közelebb - markolászta a pisztolyt.

- Nem is tudod, hogy kell használni - nevette ki.

- Ne hogy azt hidd - mondta magabiztosan, bár hangja nem ezt mutatta.

- Úgy sem mered, te túl nagylelkű vagy ahhoz - lépkedett felé. Gyerünk Saade, kelj már fel.

- Minden szenvedésért meg fogsz fizetni. - Ekkora már Dean előtte állt. Majd rám pillantott. Doris csak kicsit bírd ki, próbáltam sugallni felé. Összeszedtem minden energiám és nagy nehezen felálltam bár elégé megszédültem, de nem érdekelt. De mire odaérhettem, feleszméltem, a fegyver elsült. Ijedtem kaptam feléjük a tekintettem. Majd Dean előkap valamit és összerogy. Doris ruháján egyre nagyobb vérfolt lett. Nem az nem lehet.

- Neee, Doris - rohantam oda hozzá és ölembe vettem gyenge testét.

- Kicsim, hallasz? Minden rendben lesz. - pusziltam meg homlokát. Pont akkor rontottak be a kommandósok.

- Kicsim, nyisd ki kérlek a szemed, mindjárt itt vannak a mentősök - éreztem ahogy arcomat könnyek áztatják el.

- Eric.. - szólalt meg alig halható hangon.

- Minden rendben lesz, csak bírd ki. Utána elviszlek, valahova megígérem. - elmosolyodott.

- Te is... tudod.. hogy meg fogok .... halni - folyt végig arcán egy könnycsepp. Letöröltem az arcáról, és megfogtam a kezét.

- Nee mondj ilyet. Meg fogsz gyógyulni. Kórházba visznek, kapsz olyan sexis hálóinget, ami a filmekbe is van. Tudod, aminek nincs hátulja, és titokba megbámulhatom a feneked.

- Szeretlek - nézett a szemembe és megsimogatta az arcom, majd keze erőtlenül hullott teste mellé.

- Neem Doris, nem hagyhatsz itt! Szükségem van rád! Szeretlek. - szinte üvöltöttem. Ekkor jöttek a mentősök és félre löktek. Én meg csak erőtlenül dőltem a falnak. Nem hiszem. ELVESZTETTEM.

 

- Eric, Eric - rázott valaki. Ijedten ültem fel a kanapén. Úristen ez csak egy álom volt.

- Jól vagy? - nézett rám aggódva Mike.

- Igen, csak egy rossz állom.

- Menj haza, fürödj le, egyél, és aludj egye jót.  Addig itt maradok.

- Nem, mi van, ha felébred?

- Több mint két hete egy apró jelét nem mutatta, hogy felébredne. Te is tudod. Egyfolytában itt vagy, attól még, hogy tönkre teszed magad, nem fog felkelni. Menj pihenj, ha bármi van szólók megígérem.

- Jó, de nem sokára visszajövök. Addig vigyázz rá. - mentem oda és nyomtam puszit Doris sápadt arcára. Még így is gyönyörű.

Hatalmas csörömpöléssel landol a kulcsom az asztalon. Régebben imádtam haza jönni. Békét, nyugalmat sugallt az egész ház, most viszont egy sötét elhanyagolt házat láttok, ahol még egy hajléktalan se érezné magát otthon. Az elmúlt hétbe csak annyit voltam itthon, hogy lefürödjek vagy aludjak egy-két órát. Hogy is tudnék békére, nyugalomra, turnéra gondolni. Mikor, akit szeretek egy ágyban fekszik teljesen tehetetlenül.Átkozom azt a napot mikor hagytam hogy közénk álljanak. De mind a ketten megfizetek ezért. Dean már alulról szagolja az ibolyát,Tone nos, remélem életfogytiglant kap,nem érdemel mást.

Bevánszorogtam a fürdőbe. Ledobáltam a ruháimat, majd beálltam a zuhany alá. Kellemes érzés volt, ahogy meleg víz fokozatosan felmelegíti bőrömet. Magam köré csavartam egy törölközött, és ahogy voltam bedőltem az ágyba. Nem tudom meg mondani mikor aludtam ki magam rendesen. Ha épp nem forgolódom át az egész éjszakát, akkor rémálmok üldöznek azzal a nappal kapcsolatban. Féltem, hogy arra kelek, hogy már nincs többé, hogy nem fogom többé látni mosolyát, nem fogom hallani édes nevetését. Bele se merek gondolni mi lenne velem nélküle.

Doris szemszög:

Sötétség. Csak ez az átkozott sötétség, semmi mást nem láttok. Mi történt? Meghaltam? Ezek szerint a pokolba kötöttem ki. De hol vannak a dögös ördög fiúk?

- Nem haltál meg - hallottam meg számóra egy nagyon kedves hangot. De mért nem láttok semmit. Hirtelen meg jelent egy világos alak, és megállt előttem.

- Papa?

- Szia, prücsök - mosolygott rám. Igen, ez ő, mindig így szokott hívni. Akkor nem szeretem, de most mit meg adnék, hogy újra így szólítson.

- Hol vagyok? Mit történt? Nem értek semmit - hadartam el egyszerre.

- Nyugalom, azért vagyok itt, hogy segítsek neked. - fogta meg a kezem, majd leültetett egy padra. Ez eddig is itt volt?

- Mibe kell segítened? - Na jó, tényleg nem értek semmit

- Látom még mindig nem nőtted ki a türelmetlenséged. - kacagott fel.

- Azok vannak ezen a helyen, akik nem haltak meg, de nem is élnek. - Na, ez nekem sok. Most akkor mi van?

- Látom ne igazán érted - Úristen a fejembe lát?

- Pontosan bele látok. - Oké vigyáznom kell mire gondolok.

- Ajánlom is. Az a lényeg nem haltál meg, de nem is vagy tudatánál. Komába vagy. - Hogy mi?

- Kritikus állapotba hoztak kórházba. Komplikációk adódtak a műtétnél, és komába estél. Már több mint két hete vagy ilyen állapotba. Fokozatosan épülsz le, ha nem történik valami, akkor meg fogsz halni.

- Még is mit tehetek én? Nem vagyok varázsló. - néztem rá értetlenül.

- Doris, ez mind fejbe dől el. Nos, persze van még más is, de legfőképp itt. - kopogtatta meg a homlokom.

- Ez sose volt erősségem. Főleg a kitartásommal vannak gondok. - fintorodtam el.

- Azt láttam. Igen követtél el hibákat, de mint tudjuk senki sem tökéletes, és annyi rossz után is képes voltál felállni. Arról nem is beszélek, hogy az az idióta apád mellett is ott álltál mikor nem érdemli meg. Ne hidd magad rossz embernek. Erős felnőtt nő lettél, és nagyon büszke vagyok rád.

- Sajnálom, hogy csalódnod kellett bennem - szipogtam

- Ezt nem szeretném többet meghallani a szádból. Senkinek nem okoztál csalódást. - ölelt át.

- Nagyon hiányzol. Ha még élnél minden teljesen más lenne. Nagyon sokszor szükségem lett volna rád. - törölgettem szemeim.

- Tudom kicsikém, te is nagyon hiányzol. De mindig ott voltam melletted, ha nem is láttál. Minden okkal történik, gondolj bele, akkor nem jöhettél volna el Svédországba. Nem táncoltál volna egy csapatba, nem találkoztál volna egy fiúval. - kacsintott rám. Eric. Teljesen igaza van. Nagyon hiányzik az ölelése, mosolya, forró csókjai, amitől lábam még mindig meg remeg.

- Khm... - köszörülte meg a torkát nagypapám. A franca, elfejtettem. Az összes vér a fejembe vándorolt.

- Látod, hogy van értelme élni és küzdeni. Nem adhatod fel Doris. Élned kell, sok dolog van még amit meg kell élned. - simogatta meg arcom.

- Kezdek belefáradni papa. Már túl sokszor láttam a padlót. Mi van, ha nincs már erőm többet felkelni?

- Amíg a sors ad lehetőséget, addig kell próbálkozni. Nem tudod hány ember kérné a második esélyt. De nem tehetik meg, mivel halálos betegségbe szenvednek, vagy épp meggyilkolták őket. Neked még van esélyed. Használd ki. - majd felállt és kezdett el hátrálni.

- Papa hova mész? - pattantam fel.

- Mennem kell, ez már csak rajtad áll prücsök. Vigyázz magadra. - Ismét teljes sötétség lett.

Eric szemszög:

Ismételten izzadtan riadtam fel szörnyű álmomból. Mindig ugyan az, nem tudtam segíteni neki és meghal a karjaimba. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és csináltam egy jó erős kávét. Utálom a kávét, de úgy érzem, ezen már az energiaital nem segít. Iszogatom a fekete, keserű löttyöt. Mikor megszólal a telefonom. Felkapom a konyhapultról. Mike az. Nem szokott hívni. Jaj, csak azt ne. Nagyot nyeltem majd felvettem.

- Igen?

- Doris felébredt... - mondott valamit, de nem értettem, gyorsan kinyomtam. Gyorsan felkapkodtam, amik a kezembe akadt és rohantam is a kórházba.

Mint egy idióta úgy hajtottam. Szerencsére senkibe nem mentem bele, bár egyeseket elküldtem melegebb éghajlatra, hogy ilyenkor szerencsétlenkednek. Nem tudom, hogy kaphattak ilyenek jogosítványt. Nagy nehezen találtam egy parkolót. Egészen a szobáig rohantam. Láttam, ahogy Mike az orvossal beszélget. Elsétáltam mellettük

- Eric várj.. - szólt utánam.

- Később - Nagy levegőt vettem és lenyomtam a kilincset. Tényleg ébren volt, bár még kicsit kába, de gyönyörű szemei így is megbabonáztak, ahogy rám nézett. Nem tudtam megszólalni így oda rohantam hozzá, és ahogy csak tudtam magamhoz szorítottam.

- Végre hogy felébredtél. Nem tudom mi lett volna velem nélküled - mondtam miközben elhúzottam tőle. Furcsán nézett rám 

- Öö ne haragudj, ismerjük egymást? - nézett rám értetlenül.

BOoOoM!

Sziasztok! :)

 Mint látjátok, a blog teljesen át alakult. Gondolom észre vettétek az új címet, és az új szereplőket. De mielőtt a lényegre térnék, szeretnék valamit tisztázni. Manócska kommmetje kicsit meglepet, és aggodalomra adott okot. Ne érts félre, nem volt vele semmi probléma, csak tisztázni akarom. Senkitől nem vártam el, hogy könyörögjön,vagy sírjon nekem, hogy folytassam. Be kell valljam kicsit át akartalak titeket verni, hogy nagyobbat csattanjon a dolog. Persze semmi rossz szándék nem volt bennem, de nem gondoltam volna, hogy ez fog lejönni nektek. Tényleg benne volt az is, hogy mennyi az érdeklődés, mivel mostanában, ahogy írtam is csökkent a nézettség. Mai napig nem tudom miért. Senkitől nem várom,hogy minden fejezethez írjon, csak néha azért nekem is jól esne egy-két szó, tényleg azt érzem ennyit megérdemlek. Tudom, hogy sokat látogatják a blogot, de még mindig nem értem, akkor mér csak 6-7 tetszik. Ha szeretitek, de nincs kedvetek, vagy időtök írni akkor legalább a „tetszikre” menjetek rá. Persze ha csak tetszik, ha nem akkor azt is elfogadom, de akkor írjátok le mi nem,és próbálok változtatni rajta. Szóval mindenkitől bocsánatot kérek, a kis csínyem miatt. Különben jól estek a kommentek, és a chatbe írt dolgok. Szóval, köszönöm szépen akik írtak.

Na most pedig a lényeg. Remélem mindenkinek leesett. Igen, lesz második évad. Reménykedem, hogy a hülyeségem miatt, nem vesztettem el az olvasóimat. Lejjebb találtok egy kis meglepi videót. Ami nagyjából magába foglalja a 2.évadot. Ajánlom, hogy nézetek körül a blogon, ugyan is a „tartalom”és a „szereplők” oldala is megújult. Nem is húzom tovább az időt. 

Are you ready??  

U.i Szeretném megköszöni, a rengeteg segítséget Denise-nek. Mire mennék nélküled !