Eric szemszög:
Lehet, hogy kicsit durva voltam vele. Nem, Eric térj már észre,
hazudott neked, nem is akármibe. A gondolkozásomból Alex zökkentett ki.
- Héé haver, minden rendben?
- Igen, mért ne lenne? Sikerült a ruhákat elhozni? - tereltem a
témát.
- Persze, itt van minden, majd csak be kell rakni az autóba.
- Oké, azt már elintézem
- Ha már nincs szükséged semmire. Akkor ellépek. Megleszel? - kérdezte
aggódva. Mit félt mindenki?
- Igen, menjél - erőltettem mosolyt arcomra. Gyorsan összepakoltam a
ruhákat, és a többi szükséges cuccokat, az összeset kivittem az autóba.
- Nocsak, nocsak, kit lát két kicsi szemem - hallottam meg Doris
hangját?
- Te meg mit keresel itt? Részeg vagy?
- Nem, nem, találgass. - vigyorgott
- Akkor bevetél valamit?
- Tudtaaam én, hogy nem vagy olyan butus Eric babám. Tudod min
gondolkodtam? Várj, ne válaszolj. Ööö azt hiszem el felejtettem - kezdet el
hangosan nevetni, majd hangosan zokogni. Ez normális?
- Csak esélyt akartam az élettől, érted? Azért jöttem ide, egy szem
gyógyszert nem szettem, mikor legszívesebben felzabáltam volna
egy gyógyszertárat, de nem tettem, és tudod mért? Mert itt azt hittem, lehet
esélyem megváltozni. Végre azt tehettem, amit szeretem. Lettek barátaim, családom,
és te. De megint csak csalódást okoztam. Meg akartam magyarázni az egészet. Nehogy
azt hidd unalmamba kezdtem el csinálni. Szörnyű gyerekkorom volt. Apám
alkoholista volt, szemem láttára verte anyámat. Az egész családom széthullott,
egymás ellen fordult. Nem számíthattam senkire. Rossz társaságba keveredtem, depresszióba
estem. De azt hittem most végre sikerül talpra állni, úgy látszik tényleg egy
rakás szerencsétlenség vagyok. Ja és csak tudd, hogy Dean megfenyegetett, hogyha
nem maradok távol tőled, elmond mindent neked. De büdös életbe is, ott voltam
nálad tegnap este, nem? Vállaltam a következményt, csak féltem elmondani. Én
akartam el mondani, de Dean, mint mindig, beelőzött. Csak ennyit akartam el
mondani. Ég veled - próbált egyenesen menni, de hirtelen neki ment egy srácnak
- Doris? Minden oké? - ÁÁ szóval ismerik egymást.
- Szia, szép szemű hercegem. -A név hallatán,csak forgattam a
szemem.
- Persze minden rendben, csak a járással van egy-két probléma. De
úgy különben, minden oké - énekelte.
- Gyere Do, haza viszlek - Próbáltam megfogni a karját, de ki húzta
a kezem közül.
- Ne hívj soha többe Do-nak, megértetted? Különben meg veled nem
megyek sehova! Mi van, csak nem megbántad? Késő bánat édesem! - röhögött, miközben próbált megállni a lábán.
- Majd én haza viszem, gyere - karolta át "Mr. kék szemű
herceg". Ugyanis a nevét nem tudom.
- Köszönöm - majd beszálltak a kocsiba, és elhajtottak. Most komolyan
hagytam, egy vadidegennel elmenni? Én se vagyok jobb. Mi az isten van velem?
Nate szemszög:
Doris út közben elaludt. Nem tudom mi történhetett vele. De ahogy
láttam, nagyon nincs jobba azzal a sráccal. Különben is nagyon ismerős volt. Na,
mindegy. Ahogy oda értünk, át mentem a másik oldalra, és próbálta kivenni úgy,
hogy ne ébredjen fel. Ajj, kéne a kulcs. A táskája. Gyorsan egy kézzel kezdtem
el benne fötörni. Minek ekkora táska? Minek ennyi pipere cucc? Ááá, sose értem
meg a nőket. Fél óra keresés után végül is meg találtam. Azt had ne részletezem,
hogy a megfelelő kulcsot megtalálni se volt egyszerű. Ahogy vittem be az ajtón,
beverte a fejét! B*ssza meg! Vajon életbe van? Nem kapott agyrázkódást?
- Auu - Huu oké, életbe van.
- Jól vagy? Nagyon fáj?
- Ühüm.. minden a legnagyobb rendben. - ásított egyet.
- Merre van a szobád? - ideje van egy kiadós alvásnak.
- Balra a második. - Nagy nehezen felvittem a lépcsőn, majd bevittem
a szobájába.
- Na gyere - raktam le az ágyra. Lehúztam a pulcsiját, és a cipőjét,
majd jól betakartam. Ezek szerint, Mike ma már nem jön haza a konferenciáról. Jó
ötlet egyedül hagyni? Ahogy rá néztem
arcára, rögtön elmosolyodtam. Olyan, mint egy kislány. Eltűrtem a haját a
szeméből, majd épp indultam volna, mikor megfogta a kezem.
- Maradj, kérlek, szükségem van rád!
Eric
szemszög:
Egész
éjszaka nem tudtam aludni. Ha nem is szeretném, de be kell vallanom, igen is
érdekel mi van vele. Főleg, az este után. Elégé ki volt borulva. Tényleg,
meghallgattattam volna előbb is. Azon kaptam magam, hogy már öltözők. Na jó,
elmegyek, megnézem, hogy van, de lehet, látni se akar, de legalább tudom, hogy
jól van. Gyorsan felkaptam a szemüvegem, és már hajtottam is Doris felé. Jól
elcsesztem, előtte őt is meg kellett volna hallgatnom, nem pedig felkapni a
vizet, és mindent a fejéhez vágni. Jól meg csináltad Saade! Épp hogy megálltam,
egy másik kocsi is megállt mellettem. Mike volt, nagy utazó táskával. Ezek szerint
nem aludt itthon. De akkor Doris egyedül volt?
- Eric
hát te? - kérdezte meglepetten
- Öö
Doris-hoz jöttem. Tegnap nem volt valami jó állapotba. De te nem voltál itthon?
- Nem.
De még is mit értesz az alatt, hogy nem volt jó állapotba?
- Tegnap
eljött, hogy elmagyarázzon mindent, de nem engedtem, fejéhez vágtam dolgokat.
Elrohant, majd mikor este menni készültem, ott volt. Először azt hittem, részeg,
de ahogy kiderült, gyógyszert szedett be. Elmondta, hogy miért lett olyan
amilyen, és hogy amióta itt van nem nyúlt gyógyszerhez. Nagyon kiakadt, egyszer
nevetett, következő pillanatba pedig zokogott. El akart menni, de neki ment egy
srácnak, ahogy kivettem ismerték egymást. Haza akartam hozni, de nem akart
velem jönni. A srác felajánlotta, hogy haza hozza, de nem tudtam, hogy nem vagy
itthon. Nem tudtam egész éjszaka aludni, sokat gondolkodtam, és most itt vagyok.
De kezdek aggódni, mi van vele.
- Mért
nem hívtál fel? Mi van, ha valami baja esett?
- Ha
lehet, ne most szidj le, nézzük meg előbb, hogy van. - gyorsan felsiettünk a
szobájába. De meg is bántam, hogy betettem ide a lábam. Ugyan is a tegnapi srác
karjában feküdt, nyugodtan.
- Úgy
látom, rendben van, és már nincs is rám szükség. Szia Mike - és már ott sem
voltam. Bevágódtam az autómba, és tövig nyomtam a gáz. Elvesztettem?
Doris
szemszög:
Madárcsicsergés.
Úristen, mi van velem? Fülembe dobog a szívem? Várjunk csak, kezdtem el
tapogatni valamit. Lusta voltam ki nyitni a szemem. Na, jó, Do kénytelen
leszel. Kicsit kinyitottam, de vissza is csuktam mivel a fény megvakított.
- Hmm...Jó
reggelt! - hallottam meg egy hangot, mire kipattant a szemem.
- Nate?
- Úristen, én vele aludtam? Még is mi a franc történt? Mért nem emlékszem?
- Mért
mit vártál? Te kértél este, hogy maradjak itt, mert szükséged van rám. - Te
Isten!!! Ilyet mondtam? Valami rémlik, de a nagy része kiesett. Milyen
gyógyszer lehetett az?
- Jobban
vagy már? Tegnap elégé szét voltál esve. Láttam a gyógyszerek a táskádba.
Mielőtt ordítanál velem, hogy mit turkálok a táskádba, a kulcsot kerestem.
Szóval?
- Erre
én nagyon kíváncsi lennék. Hogy mi folyik itt!? - jelent meg Mike az ajtóba. Ooh,
nekem még túl korán van a magyarázkodáshoz. A fejemről nem is beszélek, szétesik.
- Srácok,
ezt nem lehetne, egy reggeli, egy jó meleg kávé, és egy doboz aszpirin mellett
megbeszélni?
- Nem -
vágták rá egyszerre. Oké, megpróbáltam. De mi ez a nagy egyetértés?
- Oké,
miután bementem Dean-hez kicsit durván összevesztünk majd adott nekem
gyógyszert, nem akartam elhozni, de idegességembe nálam maradt. Ott találkoztam
Nate-el. Utána elmentem Eric-hez, elmondott mindenek, majd szépen közölte, hogy
ki vagyok rúgva, ha nem jöttem volna rá. Ez csak hab volt a torta tetején.
Egyedül sétáltam az utcán, mikor megtaláltam a kis tasakot. Nagyobb szükségem
volt rá, mint gondoltam. De ez nem egyszerű nyugtató volt. Nem tudom mi
lehetett, mert attól lenyugszom, de ettől jobban felpörögtem, és bátrabb lettem.
Onnantól csak emlékfoszlányokra emlékeszem. Beszéltem Eric-el, és hogy
összetalálkoztam Nate-el, ennyi.
- Igen,
utána haza hoztalak, de útközben elaludtál. Utána felvitelek a szobába, és azt
kérted, hogy ne menjek el. Mivel láttam, hogy Mike nem jött haza, így itt
maradtam.
- Köszönöm,
hogy haza hoztál, és itt maradtál velem - mosolyogtam rá. Bár elég kínosan
éreztem magam, az egész miatt. Alig ismer, és ilyen állapotba is vigyázz rám.
- Én is
köszönök mindent - mondta Mike, majd kezet ráztak
- Én
most haza megyek, majd a cégnél találkozunk Mike. Doris, te meg vigyázz magadra -
puszilt meg, majd elment.
- Nem
akarsz valamit megmagyarázni? - Még is mit? Most mondtam el mindent.
- Elmondtam
mindent.
- Szerinted
ez megoldás volt, hogy beszedsz minden gyógyszert? Főleg amit Dean adott? Mi
lett volna, ha túladagolod magad, és meghalsz? Megígérted, hogy ezt abba hagyod.
Tudom, hogy ez most nem könnyű, de ez nem ok, hogy megint folytasd. - Már csak
ez kellett.
- Tudom,
igazad van. Csak elvesztettem a fejem, ennyi. Mindenki előtt lejárattam magam,
rendesen.
- Ja, most jut eszembe. Ő is itt volt reggel - Név nélkül is tudtam kire gondol.
De csak most szól?
- Mit
akart?
- Találkoztam
vele a ház előtt. Meg akarta tudni mi van veled. Eléggé ideges volt, főleg, hogy kiderült nem voltam itthon. Aztán
meglátott titeket, és elviharzott. - Meglátott? De kit érdekel? Semmi közöm
hozzá, főleg ahogy beszélt velem. Késő bánat. Nem érdekel többet. Hirtelen
megszólalt a telefonom, Alex nevét mutatta. Furcsa.
- Szia,
Alex. Mizu? - kérdeztem kedvesen
- Szia.
Figyelj, nagy baj van! Eric-nek autóbalesete volt. - levegőt is elfelejtettem
venni a hír hallatán.
