2.évad 7.fejezet - Lehet ennél rosszabb?

Sziasztok! :) Megérkeztem, a hetedig fejezettel. Elég gyorsan haladunk :) Nagy örömmel láttam, a négy komentet,és a kilenc pipát. Tényleg nagyon jól esik. Így örömmel rakom fel a fejezeteket. Sajnos, nem fogom tudni überelni  az előző fejezetet. Majd meglátjátok mért mondom. Nem is húzom az időt. Jó olvasgatást! :)
K&H!

Evanescence - Lost In Paradise

Egyik pillanatba még igazak álmát aludtam, a másikba meg a hideg földön találtam magam. Az így is sajgó fejemet bevertem az ágy melletti kis asztalba, így egy hatalmas búb keletkezett rajta. Fantasztikusan indul a reggel. Kivágódott az ajtó, majd Mike rohant be a szobába komás fejjel.
- Mi történt? - próbálta vissza fogni a nevetést
- Semmi. - Nagy nehezen feltápászkodtam, és levágódtam az ágyra.
- Már azt hittem, verekedtek River-el. Apropó hol van? - kereste szemével.


Kezdtünk nagyon bele mélyedni a dologba. River-ön már nem volt rajta az ing. Keze a ruhám cipzárához siklót, és próbált megszabadítani tőle. Mintha az agyam teljesen kitisztult volna, hirtelen ellöktem magamtól.
- Ezt ne. - kapkodtam a levegőt.
- Mi bajod van? - kérdezte értetlenül.
- Te estél nekem, most meg leállítasz? - emelte fel a hangját.
- Sajnálom elborult az agyam. De ne veszekedjünk. Itt maradsz velem? - Nem akarom,hogy azt higgye, hogy szórakozom vele.
- Nem, jobb, ha haza húzok. - kapta magára ingét és kiviharzót az ajtón. Fantasztikus.



- Elment este. - fintorodtam el.
- Összevesztettek? - ült le mellém az ágyra. Na, ne kezdjünk el lelkizni.
- Csak kicsit spicces állapotba voltam, és hülyeséget csináltam. Ő meg felkapta a vizet, de majd beszélek vele.
- Kicsit? Láttam azt a jelenetet azzal a lánnyal. Mi ütött beléd? - Azon kívül, hogy megörülők a féltékenységtől?
- Mondom többet ittam a kelleténél. De most elmegyek tusolni. - azzal lezártam a kínos beszélgetésünket és bevonultam a fürdőszobába. Kemény fél óra alatt sikerült valami normális emberi formát csinálni magamból. Meg kerestem a telefonom és írtam River-nek egy üzenetet, hogy beszélnünk kell. Lementem a nappaliba és ott vártam rá. Húsz perccel később már ott ült velem szembe.
- Miről akarsz beszélni?- kérdezte szárazon.
- Most mért vagy ilyen? Nem akartalak megbántani, de sokat ittam, ezt te is tudod.
- Ne fogd a piára. Már elég régóta ismerjük egymást, és ez természetes egy kapcsolatba. Régebben nem erőltettem, de most már felnőtt nő vagy.
- Vár... várjál csak, mire akarsz most kilyukadni? - kérdeztem döbbenten.
- Semmire, csak nem értem mért nem akarsz lefeküdni velem. Külsőmmel semmi baj, és az este alapján meg van az a bizonyos kémia akkor? Még is mire vársz? - döbbenten ültem a kanapén. Egy szót nem tudtam kinyögni.
- Most mi van? Nem szólsz semmit? - fürkészte arcomat. Most még is erre mit lehet válaszolni?
- Mit vársz, mit mondjak? Lehet neked ez természetes, de nekem nem. - kezdek ideges lenni.
- Most mit kell ezt túlbonyolítani? Nem vagy te olyan jó kislány mindenki tudja. Vagy talán más oka van? Nincs köze véletlenül Erichez?
- Mért kell mindig felhozni Ericet? Mi köze lenne hozzá? - emeltem fel a hangom.
- Talán nyomos okból hozom fel mindig. Ne tarts két vasat a tűzbe, mert megégeted magad édes.
- Most evvel arra célozol, hogy megcsallak vele? - pattantam fel idegességembe a kanapéról.
- Nem csak döntsd el, végre kivel akarsz lenni, és azzal legyél száz százalékosan. - Igaza van.
- Szóval kivel akarsz lenni velem, vagy vele? - tette fel a kérdést.
- Ez nem ilyen egyszerű. - néztem rá kétségbe esetten.
- Már hogyne lenne. Én vagy ő. - nézett rám komolyan. Mért kell ilyen helyzetbe hoznia? Ne legyél már ennyire ostoba, teljesen igaza van. Nincs jogom ahhoz, hogy szórakozzak vele.
- River....
- Oké,értettem. - vágott a szavamba. Majd felpattant a kanapéról, és elindult.
- Héé várj már. - kaptam el a karját.
- Nem kell semmit mondanod, tudom, hogy őt választod. De nem érdemel meg téged. Tudom, én sem vagyok szent, de én tényleg szeretlek, ő pedig már másik lánnyal van. De ez a te döntésed. - puszilta meg a homlokom majd elment. Éreztem, ahogy a könnyeim elindulnak, eláztatva az egész arcomat. Szúró fájdalmat éreztem a mellkasomba, mintha valamit kitéptek volna. Leültem a kanapéra lábamat felhúztam és ott ültem, perceket, órákat. Egyfolytában járt az agyam. Nem tudom mi legyen. Lehet igaza volt River-nek Eric tovább lépet, de akkor sem szórakozhatok vele. De, hogy ezek után mi lesz, fogalmam sincs.


                                                                                ***

Órákkal később is ott fetrengtem a kanapén és kapcsolgattam a tévét. Mikor hallottam, hogy csapódik a bejárati ajtó, nagy nehezen felültem, hogy megnézem ki az.
- Szia - jött be vigyorogva nagybátyám.
- Szia, mi ez nagy boldogság? - álltam fel és kezdtem el pakolni az asztalról a koszos zsebkendőket.
- Itt meg történt? Titanicot néztél? - nézett rám.
- Szakítottunk River-el. - mondtam rosszkedvűen.
- Ki az a River? - szólalt meg egy hang mögülem.
- Nate? - hoppá. Ezt jól elcsesztem.
- Emlékszel rá? - zördült fel Mike. Oké, most mit csináljak? Francba már, nem jut semmi eszembe.
- Öö eltaláltam?
- Nem jó próbálkozás. De ha Nate-re emlékszel, akkor másra is kell. Ki vele mióta? - nézett rám Mike dühösen.
- Mit mióta? - tetettem a hülyét.
- Doris ne szórakozz velem. Mikor jöttek vissza az emlékeid? - emelte fel a hangját.
- A baleset után - szólaltam meg halkan.
- És mért nem szóltál? - vont kérdőre.
- Mert előtte Eric-el akartam beszélni - mondtam el az igazat.
- Elmondtad neki? - csak megráztam a fejem.
- Nem tudom mért nem. De én annyit megérdemeltem volna, hogy szólsz - emelte fel a hangját.
- Doris kezdem azt hinni, hogy nagyba szarsz mindenre. Senki és semmi nem érdekel.
- Te is tudod, hogy ez nem így van. - próbáltam magamba tartani a könnyeimet, de így is megremegett a hangom.
- Én már nem értek semmit veled kapcsolatba. Mindig mondasz valamit, de teljesen mást csinálsz. Ideje lenne felnőni, a francba is Doris, már nem vagy kis gyerek. Épp ideje kilépni az álomvilágból, mert pofára fogsz esni. De én akkor már nem fogok ott lenni, se senki. Teljesen egyedül maradsz. Azt hittem, sikerül majd megváltoznod, és hogy nem tudsz olyat csinálni, ami miatt csalódást tudnál okozni. Sajnos tévedtem, most jött el az a pillanat mikor csalódtam benned. - Tüdőmből kiszorult az összes oxigén, úgy kapkodtam a levegőt, mint aki fuldokol. Arcomat teljesen eláztatták a könnyeim. Elérted a célod, az egyetlen embernek, aki szeretett,vigyázott rád, és hitt benned, csalódást okoztál. Gratulálok.
- Sajnálom - csak ennyit tudtam kinyögni a sírástól.
- Én is sajnálok sok mindent. - majd ott hagyott. Ahogy hallottam, hogy csapódik az ajtó hangos zokogásba törtem ki, lábaim összerogytak és erőtlenül zuhantam a padlóra. Arcomat kezeimbe temetem úgy próbáltam csillapítani magam. Éreztem, ahogy két erős kar fonódik körém, és magához húz. Arcomat mellkasába fúrtam, és görcsösen kapaszkodtam karjába. Nyugtatás ként simogatni kezdte a hátam, így pár perc után kicsit megnyugodtam, vagy csak elapadt a könnycsatornám.
- Annyira hülye vagyok. - szipogtam, miután elhúzódtam Nate-től.
- Hát elégé, de így szeretünk. - mosolygott rám biztatóan.
- Ezzel nem segítesz.
- Ne haragudj, csak nem sírj. Rossz így látni. - törölgette a könnyeimet.
- Teljesen megérdemlem. Mike utál. - újra könnybe lábat a szemem.
- Ugyan már nem utál, csak most dühös rád. Az teljesen más. Tényleg nem volt szép, hogy eltitkoltad, hogy emlékszel. - dorgált meg.
- Kérlek, legalább te ne. Ez a nap így is pocsék. - fintorodtam el. Először River, most meg Mike, mi jöhet még?
- Különben merre voltál mostanában? - néztem rá kérdően.
- Tudod erre is arra is. Családnál, barátoknál.
- Fel sem hívtál. - vágtam be durcást.
- Héé, ne hogy én legyek a rossz. Elvileg te nem emlékeztél rám. Mit csinálhattam volna? - emelte fel kezeit védekezés gyanánt.
- Nem csak elvileg, tényleg nem emlékeztem, a balesetig.
- Ha már mesélésnél tartunk te is beavathatnál. Először kezdhetnéd azzal a River gyerekkel. - húzott fel a kanapéra szorosan maga mellé.
- Semmi érdekes. - legyintettem a kezemmel.
- Tényleg? A semmiért voltál kiakadva? És mi van Eric-el? Mért nem mondtad el neki? - vizsgálgatott a szemeivel.
- Ez hosszú történet. - sóhajtottam.
- Van elég időm. - Fene az erőszakos fajtáját. Nincs kedvem megint visszaemlékezni ezekre a pillanatokra, nem mintha lett volna jó emlékem.
- Jó. - egyeztem bele végül. Nagyjából elmondtam az egész sztorit. Hogy találkoztam újra River-el, a fotózást. Eric kiborulását, a balesetet, és hogy azok után még rosszabb lent, mint előtte.
- Oké, ez túl sok információ volt nekem. Had rakjam össze. Szóval összejöttél azzal a River gyerekkel, akivel félmeztelenül pózolgattál. - itt elfintorodott. - Aztán Eric teljesen kikelt magából, de te elküldted, utána volt az autó baleset. De várjunk csak neked nincs is jogsid, hogy engedhette az a barom, hogy vezess?
- Várjunk csak, azt had szögezzem le, hogy van jogsim csak itt nincs. Különben is este volt és én kértem. - néztem rá csúnyán.
- Akkor sem kifogás, de had folytassam. Szóval volt a baleset. Beütötted a fejed és visszatértek az emlékeid. Következő nap elmentél Eric-hez, hogy az majd a hír hallatán a nyakadba ugrik.
- Héé nem mondta.. - de lecsitított.
- Én beszélek utána meg hallgatom. - Pff..miből lesz a cserebogár.
- Aztán egy lány nyitott ajtót. Így volt? - mire én csak bólintottam. Szép emlékek.
- Majd kétségbeesésedbe meghívtad Mike buliára őt és azt a lányt. Normális vagy te? Különben is nekem meg nem szóltatok. - sértődött be.
- Mit tehetem volna? Megkérdezte. Mondtam volna neki nemet?
- Öö igen?
- Teljesen lejárattam volna magam, és mit gondolt volna rólam Eric?
- Mért azzal nem járattad le magad, hogy holt részegen neki estél szerencsétlen lánynak? - Na, ez övön aluli volt, és teljesen jogos. Mit képzeltem?
- Szóval utána majdnem lefeküdtél River-el. Ismételten kérdezem, normális vagy te? - emelte fel a hangját. Kezdem úgy érezni magam, mint akit most dorgál az apja, mert összerajzolta a falat.
- De nem feküdtem le vele, ezt ne felejtsük el.
- Még ez a szerencséd kicsi lány. - vigyorgott rám. Hallottam, ahogy az ajtó becsukódik, és Mike elsápadt arccal közeledik felénk.

- Mi történt? - ijedten pattantam fel. Valami okból kifolyólag a gyomrom összeszorult, szívem gyorsabban vert.
- Doris - jött oda hozzám könnyes szemmel, és megszorította a kezem.
- Mike megijesztesz. Mi történt? - száradt ki teljesen a torkom.
- Most erősnek kell lenned, érted?
- Mike, mond már el mi van! - emeltem fel a hangom.
- Nagyon sajnálom - folyt végig egy könnycsepp az arcán.
- De mit? Mike az isten szerelmére válaszolj már - ordítottam  Éreztem, hogy a könnyeim újra útra kelnek arcomon. Fájdalmasan a szembe néz, majd nyel egy nagyot, végül meg szólal.
- Denis meghalt, sajnálom Do. - Denis meghalt...meghalt. Egyetlen szó ismétlődőt a fejembe. MEGHALT.


*Denis = Doris apja!