2.évad 6.fejezet - Emlékek

Sziasztok! Megérkeztem a fejezettel. Most egy darabig megint szabad leszek, de nem sokáig. De szerencsére a vizsgáim nagy részén túl vagyok. Egy tanács: Minden tételt tanulj meg legalább egy kettesre. Mert ha nem úgy jártok mint én. Két darab tételt nem tanultam meg erre nem bele húztam?! Szóval fogadjátok meg a tanácsomat :D De szerencsére magyarom,és angolom négyes lett . Na de nem is dumálok itt többet. Jól esne egy-két szó. De ha nem írsz legalább a "tetszik" gombocskára menj rá,ha tetszett.
Jó olvasást! :)
K&H

Sia - Breathe me


- Miss Morgan kövesse a fényt. - Adta az utasítást az orvos a kórházba. Nem értem mért ráncigáltak be, semmi bajom. De mintha a falnak beszéltem volna.
- Úgy tűnik semmi baj. Csak beütötte a fejét, arra írok fájdalomcsillapítót. Szerencsésen megúszták.
- Remek, akkor talán haza is mehetünk. - néztem nagybátyámra. Felvettem a kabátom, majd elvettem a receptet az orvostól, és haza indultunk. Lehet megbolondultam, de jól jött ez a kisebb baleset. Visszatért az emlékezetem, minden. Az ideutazásom, találkozásom Dean-nel. A tánccsapat, Eric, a sok szörnyűség. Az elrablás, egy szóval mindenre.
- Olyan csöndes vagy, minden rendben? - zökkentett ki Mike. Még nem mondhatom el neki, először Eric-el kell beszélnem.
- Persze, csak fáradt vagyok. - mosolyogtam rá halványan. Ennyivel le is zártuk a beszélgetést, szerencsére. Felmentem a szobámba, gyorsan megfürödtem, majd lefeküdtem. Holnap mindenképp kell beszélnem Eric-el. De még is mit mondjak neki azok után, ami történt. Elküldtem, összejöttem River-el. Francba is mért kuszálódik össze minden? Mi van, ha már megunta a várakozást? Nem, ha igazán szeret, akkor nem történhet meg. Szakítanom kell River-el, így tisztességes. Szeretem őt, de nem úgy, mint régen, nem úgy mint Eric-et. Minden a holnapon áll, vagy bukik. Eric válaszától függ minden.


                                                                           ***


Vagy 10 perce itt ülők Eric háza előtt, egy padon. Nem tudod rá venni magam, hogy felmenjek. Igazából nem tudom mitől félek. Talán attól, hogy elutasít. Na, jó Doris Morgan cipeld fel a hátsód végre. Lassan lépkedtem fel a lépcsőfokokon. Szívem a torkomba dobogott, eszembe jutott az első randink, ami enyhén szóval kész katasztrófa volt. Nagyot nyeltem, majd bekopogtam. Hallottam, ahogy közelített az ajtó felé, majd kinyílt az ajtó, de nem az fogadott, akire számítottam.
- Szia. - mosolygott rám kedvesen, egy szőkés barna hajú lány. Ki ez a lány? Honnan olyan ismerős.
- Ki az? Doris? Te mit keresel itt? - Állt meg szorosan a lány mögött, majd meglepetten nézett rám. Egy hang nem jött ki a torkomon. Nem, nem lehet. Visszhangzott a fejembe.
- Minden rendben? - Némán bólintottam. Szólalj már meg.
- Öö, csak..csak azért jöttem, hogy meghívjalak Mike születésnapi bulijára. Biztos örülne, ha te meg Tomas ott lennétek. - próbáltam improvizálni. Bár a hangom még így is remegett.
- Persze, ott leszünk. Majd küld el, mikor, hol. Vihetek magammal valakit? - nézett az előtte álló lányra. Éreztem, hogy a tüdőmből kiszorul az összes levegő, mintha fojtogatnának. Szememet marni kezdték a könnyek, de próbáltam vissza tartani őket. Eric néz már rám, nem ő kell neked. Itt vagyok, szeretlek, kérlek ne csináld ezt.
- Doris?! Hozzád beszélek.
- Ööö ne haragudj, csak elgondolkoztam. Persze, nyugodtan hozd a barátnődet is. - néztem rájuk. Most mi van? Mért nem mondjátok, hogy nem vagytok együtt? Mért nem tagadjátok? Francba már!! Úgy éreztem, megfulladok. El kell tűnőm.
- Akkor majd beszélünk. Sziasztok. - majd ahogy csak tudtam rohantam le a lépcsőn. Alig értem ki az ajtón, a könnyeim útnak eredtek. Idegesen fötörtem a táskámba a telefonomat kutatva, majd tárcsáztam River számát.
River Viiperit hívtad, pillanatnyilag elfoglalt vagyok. Amit adódik vissza hívlak. - ez az átkozott üzenetrögzítő, majd azzal a lendülettel földhöz vágtam, ami hatalmas csattanással darabokra esett szét. Az elhaladó emberek furán néztek rám.
- Mi van, még nem láttak fehér ember, ha? Foglalkozzanak a saját problémáikkal. - ordítottam feléjük, teljesen kikelve magamból. Most, hogy a francba hívok taxit, vagy akárkit is? Na, jó csak jár erre egy. Vagy 10 percet, vártam. Mindegyik kocsiba volt valaki, mikor végre találtam egyet, valami idióta barom félre lökött, és beszállt.
- Héé, én voltam itt először. Nem zavarja? - kérdeztem ingerülten.
- Menjen másikkal, sietek. - hogy mi??
- Rohadj meg, te hülye barom - dobtam utána a táskám. Még többen bámultak. Kit érdekel így is örültnek néznek. De hogy jutok haza? Fogtam magam, és elindultam gyalog. Sétálok a kihalt út szélén, mint aki most szabadult a diliházból. Majd éreztem, ahogy hideg vízcseppek folynak végig arcomon. Na, már csak ez hiányzott. Úgy esett mintha dézsából öntötték volna. Később egy kocsi lassított le mellettem.
- Mi van cica? Eltévedtél? Haza vigyelek? - kérdezte mézesmázosan.
- Nem, köszönöm - mentem tovább.
- Ugyan már, csak segíteni akarok - vigyorgott rám.
- Segíts annak, aki rászorul. - szóltam vissza neki. Hülye lennék egy ilyen hapsival akárhova is menni.
- Uhh, de morci valaki. De még így is nagyon szép vagy. - Na, ebből elég.
- Ha nem hagysz békén, teszek róla, hogy egy ilyen lány se nézzen rád többé - néztem először a szemébe. Úgy látszik megértette, mivel tovább hajtót. Vajon hány órája sétálhatok? Kezdek fázni, főleg így vizesen. De szerencsére az eső már elállt. Lehet stoppolni kéne. Talán kifogok egy rendes házaspárt, aki hazavisz. Megálltam egy világosabb helyen majd vártam, hogy egy kocsi jöjjön. Áá pont jön egy, kiraktam a kezem, hogy jelezem mit akarok. Ám a kocsi tovább hajtót, plusz még egy hatalmas tócsába is bele ment, így teljesen beterítve sáros vízzel. Hát ez igazán fantasztikus. Még valami? Vagy tíz percet vártam, mikor egy öreg bácsi megállt mellettem. Nem tehetem mást, mint beszálltam mellé, és reménykedtem benne hogy nem egy sorozatgyilkos, aki most szedi áldozatát. Illedelmesen megköszöntem, hogy haza hozott, majd bevánszorogtam a házba. Mike idegesen pattant fel a kanapéról.
- Hol a jó istenbe voltál? Hogy nézel ki? - nézett rám ledöbbenve.
- Mike, ne most! - kettesével szettem a lépcsőfokokat. Most egy forró fürdőre vágyok, és arra hogy felébredjek ebből a rémálomból. Ledobáltam a sáros ruháim, majd megengedtem a forró vizet. Vagy fél óráig folyattam magamra a vizet. Teljesen máshol jártam. Nem akartam elhinni, ami ma történt. Nem léphetett túl ilyen könnyen. Nem végződhet így.


                                                                        ***

1 héttel később:


Egy hete csak fetrengek az ágyba. Nincs semmi kedvem akárhova is menni, vagy csinálni. Első pár napba kérdezgetek mi bajom, de egy idő után megunták, és rám hagyták.
- Na, ebből elég legyen Doris. Hoztam neked reggelit, edd meg, majd öltözz fel. - jött be Rosa.
- Hm. nem.. - fordultam másik oldalamra.
- Elég legyen a hisztiből. Kelj fel! - húzta el függönyt.
- Húzd már vissza, kiég a retinám - rántottam fejemre a párnát.
- Békén hagylak, ha eszel pár falatot. - nézet rám szigorúan. Tudom, hogy addig úgy sem fog békén hagyni.
- Rendben. - egyeztem bele, majd felültem. Palacsinta volt, friss gyümölcsökkel, és hozzá narancslé. Pár falatot lenyomtam a torkomon, utána már csak a villámmal tologattam az ételt.
- Nem akarsz valamit hallgatni? Olyan csönd van. - csak bólintottam egyet. Tényleg hiányzott a zene. Bekapcsolta a tv-t, majd az egyik zenecsatornára kapcsolt, utána leült, és figyelte, ahogy eszem.
- Rosa, így nem tudok enni, ha közbe figyelsz.
- Nem baj, látni akarom, hogy mind megeszed. - Ennyit erről, hogy lehúzom a wc-n. Hirtelen megszólalt egy ismerős hang. Eric, de ez nem az a klip, amit láttam. Elképedve néztem a képernyőt. Ez az a lány, aki ott volt Ericnél. Szívem torkomba dobogott, ahogy néztem, hogy csókolgatja, ölelgeti.
- Rosa kapcsold ki - ordította felé. Ő csak értetlenül nézett rám.
- Azt mondtam kapcsold ki! - de csak ledermedve ült ott. Félre löktem a tálcát, amiről a tányér és a pohár apró darabokra törött széjjel. Berohantam a fürdőbe, bezártam az ajtót, és hangos zokogásba törtem ki. Hallottam, ahogy Rosa kérlel, hogy engedjem be, majd következő pillanatba Mike szólongatott, és teljes

erejével verte az ajtót, szinte éreztem a hátamon minden ütését. Majd azon kaptam magam, hogy görcsösen hajolok a WC fölé, kiadva magamból a pár perccel ezelőtt megevett falatokat.
- Doris, Doris, nem hallod, engedj be! Mi bajod? Jól vagy? - hallottam meg Mike megrémült hangját.
- Jól vagyok, csak hagyjatok. - szólaltam meg erőtlenül. Nagy nehezen felálltam, és hideg vízzel megmosta az arcom. Ahányszor a tükörbe nézzek, nem láttok mást, mint egy sápadt szerencsétlen lányt, aki akár mennyire is próbálkozik, semmi nem jön össze neki. Akkor még is mit keresek itt? Mért nem állok tovább? Így bele gondolva semmi értelme itt lennem. Eric volt, aki miatt itt maradtam volna, de lehet az se volt valóság. Lehet csak egy átkozott hazugság volt az egész. Azt mondta szeret, aztán ez első, vagy második elutasítás után más lány karjába menekül. Tudom, hogy ez az egész az én hibám, de nem tehetek róla, hogy össze voltam/vagyok zavarodva. De vége, nem fogok senki miatt szenvedni, pláne nem sírni. Kibírom Mike szülinapjáig, utána közlöm mindenkivel, hogy emlékszem, és lelépek. Megnyerő távozás lesz.

                                                                        ***

Tiesto ft. Nelly Furtado - Who wants to be alone

Február 17.

- Frank azt ne oda tedd, a másik sarokba. - szóltam rá ingerülten. Nem gondoltam volna, hogy ennyire stresszes egy buli összehozása. Mindenki rohangált a házba, mint akit felhúztak, de muszáj, este jön haza Mike, és mindenek késznek kell lennie. Szerencsére konferencián volt pár napig, így nyugodtan szervezhettem a bulit.
- Azt az asztalt ne oda tegyétek. Mindenki át fog esni rajta. Ne legyetek már szerencsétlenek. - néztem rá a két fiatal srácra. Hihetetlen, hogy erre se képesek.
- Nyugi édes, minden rendben lesz. - ölelt át River. Nos, igen, nem szakítottam még vele. Pont jól jött, sokat segített a szervezésbe.
- Ha rajtuk múlna, akkor kész katasztrófa lenne. Megtennéd, hogy figyelsz rájuk, míg elintézek egy-két dolgot? - bólintott egyet.
- Köszönöm, sietek. - nyomtam gyors csókot szájára. Remélem minden étel, ital megérkezett. Mert megőrülők.
- Rosa a tortát meghozták már?
- Még nem, mivel adódott valami probléma, így csúsznak egy órát. De biztosítottak, hogy itt lesznek időben.
- Miféle probléma? - kérdeztem idegesen.
- A díszítéssel, de már rajta vannak az ügyön. Nyugalom kincsem, minden tökéletes lesz. - mosolygott rám.
- Már, hogy lenne minden tökéletes? Mikor minden elcsesződik, ami csak el tud. Mindent elrontanak. - kapkodtam a levegőt. Azt hiszem pánikrohamom van.
- Nyugodj meg. Ülj le egy kicsit, hozok vizet. - szót fogadtam és leültem.
- Oké, szólj majd, ha megjöttek a szállítok, és valami baj van, akkor is szólj, rendben? - kérdeztem miután megittam a vizem. Csak bólintott egyet.

- Akkor elmegyek, összeszedem magam. - gyorsan felsiettem a szobába. Nagyon remélem, nem gyújtja fel senki a házat addig. Megfürödtem, hajat mostam. Jól eset a meleg víz, kicsit lenyugodtam, de ahogy ki teszem a lábam a szobából, újból elborul az agyam. Hajamat megszárítottam, majd kivasaltam. Egy fekete feszülős, mini, pánt nélküli ruhát választottam, aminek a felső részét arany strasszok díszítettek. Hozzá egy fekete magas sarkút húztam. Kiegészítőnek meg egy arany nyakláncot és egy gyűrűt választottam. Szememet tussal kihúztam, egy kis arany szemhéjpúder, szempilla spirál, egy kis rúzs. Pár fújás a kedvenc parfümömből, és kész is vagyok. Nagy levegőt vettem, és kiléptem az ajtón. Istenem, csak legyen minden rendben, esküszöm, többet fogok templomba járni. Ugyan Doris, ezt még te se hiszed el. De ahogy lépkedtem lefelé a lépcsőn, teljes nyugalom járta át a testemet. Minden a helyén volt, ahogy elképzeltem, és már gyűltek az emberek szép számba. Jól is teszik, ugyan is Mike gépe nem sokára landol. Gyorsan a konyhába rohantam, hogy megtudjam megérkezett-e minden.
- Rosa mond, hogy minden rendben - támadtam le.
- Persze minden oké, torta is megjött épségbe. - mosolygott rám. Én meg csak egy nagyot sóhajtottam. Hála égnek. Oké, most kénytelen leszek templomba menni, de csak azért, mert öreg segítettél. Mutogattam fölfelé.
- Doris mit mutogatsz? - kérdezte értetlenül Rosa.
- Mindegy, azt hiszem, megbolondultam. De inkább foglalkozz az étellel, pakolj ki mindent. Mindjárt itt van Mike. - majd magára hagytam. Mindenkit üdvözöltem, majd megnéztem mindenkinek van-e mit innia,ennie.
- Frank, tűrd már be az inged, és igazítsd meg a nyakkendőt. Tényleg, nekem kell felöltöztettem? - mentem oda hozzá, és rendesen megkötöttem neki.
- Nos, uraim, és hölgyeim, köszönöm mindenkinek, aki eljött, remélem jól érzik magukat. Mike bármelyik pillanatba megérkezhet, nem tud erről a kis összejövetelről, szóval lepjük meg, mikor szólók, mindenki menjen a mellettünk lévő kis helységbe. Addig is egyenek, igyanak kedvükre. - Pont a mondandóm végére érkezett meg Tomas, Eric, és az a lány. Még se kerülgethettem őket egész este, így oda mentem hozzájuk.
- Sziasztok, pont időben, nem sokára itt van Mike. Addig érezzétek jól magatokat - erőltettem mosolyt arcomra.
- Köszönjük. Nagyon jól megrendezted ezt a partit, és had jegyezem meg, hogy milyen gyönyörű vagy ma este. - mosolygott rám Tomas.
- Köszönöm szépen. Igyatok addig valamit. De ne haragudjatok, el kell még intéznem valamit. - néztem rájuk bocsánatkérően. Amilyen gyorsan csak tudtam eltűntem. Az egyik pincér sétált el, a kezében egy tálcával, rajta rengeteg pohár pezsgővel. Ki kaptam a kezéből, majd egyesével mind megittam. Jól eset, ahogy a hideg alkohol végig folyik a kiszáradt nyelőcsövemen. Hirtelen rezegni kezdett a telefon a kezembe. A portás az jelzi, hogy Mike megjött.
- Figyelem emberek Mike megérkezett, mindenki bújjon el, és mikor felkapcsolom a lámpát, mindenki kiáltsa, hogy meglepetés. - mindenki tette, amit mondtam, majd lekapcsoltam a lámpát, és vártam, hogy kinyíljon a bejárati ajtó. Nem kell sokat várni, és kinyílott. Felkapcsoltam a lámpát, és mindenki elkiáltotta magát.
- Meglepetés!! - nagybátyám meglepetten állt a nappali közepén.
- Boldog Születésnapot! - mosolyogtam rá, és megöletem.
- Köszönöm szépen. Ezt mind te csináltad? - nézett körül. Én csak bólintottam.
- Tetszik? - kérdeztem izgatótan.
- Persze. Még egyszer köszönöm. - mosolygott rám. Amíg ő a többiekkel beszélgetett, ki mentem a konyhába, hogy megnézem készen áll-e a torta. Lekapcsoltam a villanyt, és az egyik pincér bevitte a hatalmas tortát. Nagybátyám teljesen meghatódott. Rendesen beindult a buli, mindenki megtámadta a táncparkettet. Az alkohol úgy fogyott, mint a víz. Én jó magam is, a pultnál ültem, és ittam egy más után a különféle koktélokat. Már kezdtem érezni a hatását, de nem foglalkoztam vele. Ahogy láttam Eric-el azt a lányt, akaratlanul is a helyébe képzeltem magam, hogy milyen jó lenne a karjaiba lenni. De fejezd már be Doris. Inkább igyál.
- Nem lesz ez túl sok? - hallottam meg magam mellől egy ismerős hangot.
- Nem, tudom hol a határ, és még kifejezetten messze vagyok tőle. De hol a barátnőd? - néztem fintorogva Eric-re.
- A mosdóba. De tévedek, hogy nem igazán kedveled? - nézett rám érdeklődve. Hát jól, érzed barátom.
- Nem, dehogy is. Honnan veszed?
- Ugyan Doris, ismerlek, és látom, ahogy rá nézel. Csak nem értem, hogy mért ítélkezzél, mikor nem is ismered. Mondjuk ez sem új nálad. - Gondolom Tone-ra célozz, de nem vághatom a képébe, hogy igen is igazam volt vele kapcsolatba. Mivel lebuktatnám magam. Így csöndbe maradtam, addig míg a lány is csatlakozott hoznák. Lehúztam a poharam tartalmát, és a lány felé fordultam.
- Annyira bunkó vagyok, be sem mutatkoztam, Doris Morgan. Eric volt barátnője. - emeltem ki a "barátnőt"
- Semmi baj. Bella Morris - nyújtotta felém a kezét, amit el is fogadtam.
- Na és mivel foglalkozol, azon kívül, hogy klipekbe szerepelsz? - kérdeztem gúnyosan.
- Ez a munkám. - mosolygott rám szerényen.
- Hogy pasikkal csókolózz egy klipbe?
- Doris! - szólt rám idegesen Eric.
- Most mi van? Csak érdekel. - majd nyúltam a következő pohár után, de Eric elhúzta előlem.
- Nem kéne többet innod. - nézet rám szigorúan.
- Azt majd én eldöntöm. - emeltem fel a hangom.
- Doris ne csinálj balhét - lépet mellém River.
- Gyere, menjünk fel a szobádba. - akart felsegíteni a székből, de ellöktem.
- Megy magamtól is - próbáltam fel állni, de nem nagyon sikerült, így River belém karolt.

                                                                           ***

Nagy nehezen felértünk a lépcsőn, de már a lábaim nem bírták, így River az ölébe kapott.
- Ajj, River, mért hoztál fel? Még mindig tart a buli. - dünnyögtem mellkasába.

- Azért, mert ha tovább maradsz, még neki esel annak a szegény lánynak. - közbe letett az ágyra, és lehúzta a cipőm.
- Nem szegény! Különben se tudtam volna neki esni. Mivel nem tudtam volna melyiknek menjek neki. Mivel kettőt láttam mindenből - nevettem fel. River csak rázta a fejét, majd próbálta megigazítani a párnát a fejem alatt. Megcsapott kellemes férfias illata, és teljesen elveztettem a fejem. Átöleltem a nyakát és lecsaptam ajkaira. Először meglepődött, de visszacsókolt. Majd azon kaptam magam, hogy ujjaim inge gombjain, és gombolom ki őket. Megszakította a csókunkat először, hezitált, de utána ő csókolt meg, szenvedélyesen. Bőröm bizseregni kezdett, ahogy  végig simít a combomon, egyre feljebb a ruhám aljáig.