20.fejezet - Kiderül az igazság?

2 hét telt el azóta, amióta "meglátogattak". Nem szóltam senkinek, jobb, hogy ha nem avatkoznak ebbe bele. De ez nem azt jelenti, hogy én bele törődők, hogy meg akartak ölni. Tudom, hogy Dean volt, csak azt nem hogy csinált. Pillanatnyilag nem tartózkodik a városba micsoda meglepetés. Szerencsére most már teljesen felépültem legalábbis testileg. Mike szobafogságra ítélt, azt mondta pihennem kell. De ennyit? Unalmamba át vizsgáltam mindent négyzet méterét a szobámnak.

- Ajj, Rosa nem bírom már. Hadd menjek el valahova, vagy hadd csináljak valamit. Kérleeeeek - nyafogtam.

- Tudod, hogy mit mondott a nagybátyád. Foglald el magad valamivel. - Ez az. Még is mivel? Áhh egy újság. Épp nyúltam felé mikor Rosa elvette előlem.

- Oda adnád az újságot - nyújtottam felé a kezem.

- Nincs benne semmi érdekes.. - Aha biztos azért akarja el venni előlem.

- Nem baj, azért megnézném - néztem rá. Kénytelen volt oda adni. Lapozgatom majd egy oldalon meg akadtam. Ez volt a fő cím: "Eric Saade és Tone Damli együtt vannak?"majd egy kép, amin elég félre érthető helyzetben voltak. Éreztem, ahogy a szívverésem egyre gyorsul. Oké lehet nem kellett volna elolvasni. Azzal a lendülettel kidobtam a kukába. Nem érdekel, nem fogok foglalkozni vele, lehet nem is igaz.

- Rosa hívtál nekem taxit?

- Igen, mindjárt itt van. Biztos ne hozzam el én a cuccaidat? Mi van, ha ott lesz?

- Nem kerülhetem örökre. Egyszer úgy is találkozni fogunk, vagy nem. De ahogy látom megérkezett a kocsi Szia - nyomta puszit arcára. Akár mennyire is próbálom leplezni, félek, hogy ott lesz, és szembe kell néznem vele. Nem láttam a verekedés incidens óta. De az újságot látva nincs maga alatt. Úgy hogy én sem leszek. Befejeztem. A srácok már nagyban próbáltak. Mindenki meglepődőt mikor beléptem a terembe.

Numb 

- Sziasztok. - mosolyogtam rájuk.

- Szia - Mindenki a nyakamba ugrott.

- Héé emberek megfulladok. - nevetem.

- Ezek szerint visszajössz? - néztek rám nagy szemekkel.

- Nem, csak jöttem a maradék dolgaimért, és persze el akartam tőletek köszöni.

- Ezek szerint nem sikerült ki deríteni, hogy ki lehetett, aki bedrogozott. - Jól esett, hogy ők hisznek nekem.

- Nem, és szerintem nem is fog. De mindegy nem akarom, hogy szomorúak legyetek. Rendben? Attól még találkozhatunk. - Még beszéltünk pár szót majd jobbnak láttam menni még véletlenül össze futok valakivel. Valaki nevemet kiállttota.

- Taya mi a baj? - kérdeztem ijedtem mikor megláttam az arcát.

- El kell mondanom neked valamit, nem érdekel, ha kirúgnak a csapatból - Mit beszél?

- Oké, nyugi, lassabban, nem értek semmit. Mit kell el mondanod?

- Azt hogy én kevertem a drogot az innivalódba mindennap. De Dean-ék megfenyegetek, hogy kirúgatnak a csapatból és az utcára kerülők. - Oké, azt hiszem sokkot kaptam. Taya mérgezett mindennap? Dean-en nem lepődők meg. De várjunk csak. Mért beszél többes számba?

- Dean-ék? Kivel találták ezt ki? - Gondolkozik, hogy el mondja-e.

- Taya, ha tényleg megbántad, akkor most azonnal elmondod ki a cinkos társa annak a féregnek. - emeltem fel a hangom.

- Nem vagyok benne biztos... de.. azt hiszem Tone - szipogót.

- Hol vannak most?

- Itt a .. a cím - adott kezembe egy feclit. Kikaptam a kezéből, majd bepattantam az első taxiba. Bediktáltam a címet. Alig várom, hogy a képébe vághassam és most már bizonyítékom is van. Egy elég modern háznál álltunk meg. Gyorsan kipattantam majd kopogtam. Dean önelégült képével találtam szembe magam, elég hiányos öltözékbe volt. Arrébb löktem majd bementem.

- Mi a francot keresel te itt? - förmedt rám.

- Mi a baj édes? - rohant ki Tone egy férfiingbe. Ohh, értem. Szóval egymáson vezeték le a gőzt. Fúj, elkap a hányinger.

- Ohh gondoltam megköszönöm, hogy majdnem megöltetek. Igazán ötletes volt, de nem jött össze. - vigyorogtam rájuk.

- Ne bízd el magad annyira, még bármi történhet veled - jelent meg kaján vigyor arcán. Most meg kéne ijednem?

- Akkor gyorsan csináld, mert meg van a bizonyíték, és lehet, hogy megfenyegettél, de nem lesz időd, mivel nem sokára a börtönből írod a szülinapi üdvözlőkártyát. Ráadásként még ezt is láttam, hogy itt vagy, aki eddig megvette CD-d, nem hiszem, hogy sokan, azok is kivágják a kukába. Mondjuk pont oda való. - néztem a szőkeségre, majd elhagytam a házat. Még utánam ordibálta.

- Nagyon meg fogsz ezért fizetni, Doris Morgan. - Nem foglalkoztam vele. Egyenesen haza vettem az irányt. Beszélnem kell Mike-al és lerendezni végérvényesen ezt az ügyet. De senki nem volt otthon. Oké felhívom. Nem hiszem el üzenetrögzítő. Na, jó akkor várok. Unottan kapcsolgatom a tv-t. Egymás után három csatornán azt a nyálas klipet játszották. Így inkább jobbnak láttam lekapcsolni.

Hol lehet? Már rég itthon kéne lenni-e. Megint megpróbáltam felhívni, megint üzenetrögzítő. Na, most már kezdek aggódni. Hirtelen megszólt a telefonom. Ismeretlen szám volt.

- Igen? - vettem fel.

- Mondtam, hogy maradj a hátsódon drága. Most kezdődik csak az igazi játék - majd lerakta. Majd megint megszólalt meg sem néztem ki az, felvettem.

- Mike? - kérdeztem reménykedve, hogy nagybátyám szól bele.

- Nate vagyok. Most szóltak, hogy Mike-nak autóbalesete volt. - Nem, nem, az nem lehet! Kiesett a készülék a kezemből. Hatalmas csattanással ért földet. Ez mind az én hibám, ha nem megyek oda, akkor most minden rendben lenne.

- Héé Doris ott vagy? - szólongatott Nate. Gyorsan felvettem.

- Ige...igen. Hogy van? Ugye nincs komolyabb baja? - éreztem, ahogy arcomat könny borítja el.

- Nem tudom. De nyugodj meg, mindjárt ott vagyok érted. - majd lerakta. Felkapkodtam, ami a kezembe közé akadt és rohantam is ki. Bepattantam a kocsiba.

- Szia - mosolygott rám biztatóan.

- Szia. Tudsz róla valamit? Mit mondtak? - tettem fel a kérdéseket egymás után.

- Nem tudok semmit. Csak annyit hogy valaki belement oldalról. - Szóval akkor szándékos volt. Megölöm, esküszöm, azt a nyomorultat. Csak kerüljön a kezem közé a cicababájával együtt.

- Nyugi, minden rendben lesz. - szorította meg a kezem. Bárcsak így lenne. Bárcsak ne jöttem volna ide. Eközben oda értünk a kórházba. Szinte fellöktem mindenkit.

- Jó estét mibe segíthetek? - kérdezte egy kedves nővér.

- Mike Colins unokahúga vagyok. Melyik szobába találom?

- Mr. Colins-t még vizsgálják, ahogy végeztek szólók. Addig kérem, foglaljanak helyet. - Utálok várakozni. De legalább nem vagyok egyedül. Nate jó szorosan át ölelt nyugtatásként. Nagyon jól esett. Egy doktor közelített felénk. Kibontakoztam az ölelésből, és rohantam az orvos felé.

- Ön Mr Colins rokona? - bólintottam.

- Hogy van?

- Semmi komoly, nagy szerencséje volt. Egy egyszerű agyrázkódással megúszta akár haza is mehet, itt a recept a fejfájásra. Ha bármi panasza van, azonnal jöjjenek be. - ismét bólintottam. Nagybátyám botorkált ki a vizsgálóból. Rögtön a nyakába vetettem magam.

- Sajnálom. - kezdett megint potyogni a könnyeim.

- Miről beszélsz Do? Nem a te hibád. Ne beszélj butaságokat. - törölgette az arcom.

- Gyertek, haza viszlek titeket. - mosolygott ránk Nate. Egész úton törtem a fejem. Hogy ennyivel megelégedtek, vagy ki lesz a következő? Kiszálltunk a kocsiból elköszöntünk majd felsegítettem a szobájába. Amíg megfürdött addig megcsináltam az ágyát.

- Oohh, te egy igazi angyal vagy - mosolygott rám. Ha tudnád, hogy az egész az én nagy szám miatt van akkor nem mondanád ezt.

- Közel se vagyok az, csak viszonozom, amit te is tettél értem. - Közben besegítettem az ágyba.

- Ma veled aludhatok? - kérdeztem félénken.

- Persze. Mi van csak nem félsz a szörnytől az ágyad alatt? - kérdezte nevetve.

- Csak beszélni akarok veled. De vár,j milyen szörnyről beszélsz? - vágtam ijedt arcot, de nem sokáig bírtam így én is elnevettem magam. Lefürödtem majd felvettem a pizsim és visszamentem a szobába és bebújtam mellé. Nem tudom, hogy fog reagálni az elhatározásomra. De ezt látom helyesnek.

- Na, miről szerettél volna beszélni? - kérdezte kíváncsian.

- Hoztam egy fontos döntést. - nyeltem nagyot.

- Miféle döntést? - Oké Do, nagy levegő.

- Haza akarok költözni