14.fejezet - Vallomás

Sziasztok! Megérkeztem a fejezettel. Remélem ez is elnyeri tetszéseteket. Köszönöm a komikat,válaszolni fogok rájuk. :) Remélem ehhez is fogok kapni párat. Jó olvasást!

Eric Saade - Hotter Than Fire

Mi a jó istent csinálok én? Lassan eltoltam magamtól. Remélem ez csak az alkohol miatt történt.
- Ezt nem kellett volna. Kell egy kis friss levegő - Kimentem a hátsó ajtón és levegőt próbáltam juttatni a tüdőmbe. Nem nagy sikerrel. Zörgést hallottam. Sötétben nem sokat láttam. De ahogy közeledett felém az a bizonyos személy vagy is próbált, megláttam arcát.
- Eric? Minden rendben? - Mentem oda hozzá, ugyanis állni nem tudott, nem ám menni.
- Mért érdekel? Menj vissza enyelegni a hercegedhez. - Szóval látta. Mindegy még se hagyhatom itt egyedül.
- Na, gyere, hazaviszlek - Akartam megfogni a karját, de kirántotta.
- Nem kell segíteni, itt van a kocsim - Most ezt komolyan gondolja? Így akar vezetni? Na, azt már nem!
- Normális vagy? Így akarsz vezetni? Gyere, ott egy taxi haza viszlek és eltűnők utána. - Végül is bele egyezett. Beültünk az egyik taxiba. Út közben írtam egy SMS-t Alex-nak, hogy ne keressék Eric-et. Nate-nek meg, hogy elmentem és hogy holnap beszélünk. Van miről. Viszonylag hamar oda értünk, gyorsan kifizettem. Nagy nehezen kiszedtem a kocsiból. Az 3 perces út, míg felérünk a lakásába. Inkább 3 órának tűnt. Gyorsan bevittem a szobájába és ráfektettem az ágyra. Levettem a kabátját, a cipőjét majd próbáltam be takarni. Épp készültem el menni mikor megszólalt. Azt hittem alszik.
- Tudod min gondolkoztam? - szólalt meg rekedt hangon.
- Azon, hogy hogy ítélhettelek, hiszen te csak akarsz lenni valaki. Mindenki követ el hibát. Én is sokat küzdöttem, hogy az legyek, aki vagyok. De én még esélyt sem adtam neked. Tudod, nagyon megijedtem mikor olyan állapotba voltál, egész éjszaka nem aludtam, csak gondolkoztam. Reggel elmentem hozzád, hogy bocsánatot kérjek, de megláttalak azzal a sráccal, és inkább elmentem. Amikor bent voltál a kórházba, megint bunkó voltam veled, mikor te csak aggódtál értem. Az éttermes incidensről nem is beszélve. Amikor Alex mondta, hogy meghívott akkor nagyon örültem, mivel azt hittem beszélhetünk. De te megint azzal a pasival voltál, és ahogy láttam nagyon jól elvoltatok. De mit is vártam? Hiszen mindent én szúrtam el. Ha meghallgatlak, akkor most nem ez lenne. - Őszinteség rohamot kapott? Ezek szerint igaz, aki részeg mindig igazat mond.
- Nem csak a te hibád, hiszen én nem mondtam el, és ez nem kis dolog. Nem kellett volna mindet a fejedhez vágnom, sajnálom. Nate-el meg nincs semmi közünk egymáshoz, akkor este megkértem, hogy maradjon ott mivel Mike nem volt otthon. A bulin pedig az alkohol miatt éreztünk így magunk. Vagy is részemről igen. Én csak barátként tekintek rá. De ha már itt vagyunk, te sem voltál egyedül, sem a bulin sem az éterembe.
- Őt már régóta ismerem, együtt dolgozunk egy számon. Ennyi - Aha azért volt mindig vele.
- Most már úgy is mindegy. Pihenj.
- Nem akarsz itt maradni? - Most mit válaszoljak?
- Kérlek! - Na jó, ne nézzen már rám így.
- Rendben - egyeztem bele, levettem a kabátomat, cipőmet, és befeküdtem mellé. Vajon tényleg igaz, amit mondott? Valóban így érez? Ezekkel a kérdésekkel aludtam el. Elég korán ébredtem, az óra kilencet mutatott még csak. Eric édesen aludt mellettem, párnáját szorongatva. Valami fájdalomcsillapító kellene a fejemre. Áhh hülye másnaposság. Keresgélni kezdtem a szekrényekbe. Szerencsére találtam. Nézegettem a kapszulákat. Egyet? Kettőt? Nem! Csak egyet. Gyorsan bevettem. Majd az ágy melletti kis asztalra is raktam egy tablettát és egy pohár vizet. Össze kéne neki dobni egy reggelit. Talán majd segít a másnaposságán. Tojásrántottánál maradtam. Hamar kész van és még le is tudok lépni mielőtt felkell. Kiraktam egy tányérra.
- Hmm mi ez a finom illat? - Úristen majdnem megállt a szívem. Oké az, hogy lelépek mire felébred, nem igazán jött be. Lassan megfordultam. Bár ne tettem volna. Ugyanis egy szál törölközőben állt mögöttem, vizes hajjal. Hogy nem vettem észre hogy fürdik, főleg, hogy itt van mögöttem. Nagyot nyeltem, majd próbáltam valami értelmes választ adni.
- Öhm gondoltam össze dobok egy reggelit, mert hátha éhes leszel - remegett a hangom. Nem tudtam levenni róla a szemem
- Köszönöm, tényleg éhen halok. Ja és a gyógyszert is életmentő volt. - vigyorgott. Direkt csinálja ezt igaz? Rögtön neki állt.
- Te nem eszel? - nézett rám
- Nem vagyok éhes, kösz.
- Na, egy falatot.- nyújtotta felém a villáját.Elfogadtam a falatot. De most mért ilyen velem? Amíg befejte a reggelit, addig elmosogattam. Majd hirtelen mögöttem termet, berakta a mosogatóba a tálat,
- Köszönöm, ezt a finom reggelt, meg mindent - puszilt a nyakamba. Most meg ez. Mit akar ez megölni??
- Nincs mit köszöni - remegett a hangom. Csudába már hogy nem tudok normálisan beszélni, ha a közelembe van. De ahogy észrevettem évezte a helyzetet. Csak azt nem értem mért szórakozik velem. Oké még mindig nem mozdul mögülem, nekem viszont mennem kéne.
- Most már hogy rendben vagy, megyek - próbáltam arrébb tolni. Nem igazán ment, inkább még jobban remegett a kezem, ahogy hozzá értem izmos mellkasához.
- Mért akarsz menni? - hajolt közelebb. Ha ez egyáltalán lehetséges. Az orrunk szinte összeért.
- Mert... - Nem tudtam befejezni, mivel lecsapott az ajkaimra. Ilyen érzelmes csókot életembe nem kaptam. Akaratlanul és át öleltem, és beletúrtam a vizes hajába. Add már fel Doris, nem tudsz neki ellenállni. Levegőhiány miatt kénytelenek voltunk elválni.

- Na, jó, nem értelek egyszer elküldesz a francba, most meg ez - Szólaltam meg mikor végre újra kaptam levegőt.
- Ilyen vagyok - vigyorgott.
- De komolyan megbántam mindent. Nagyon sajnálom, ahogy beszéltem veled. Nem kezdhetnék új lappal? - nézett rám azokkal a gyönyörű barna szemeivel.
- Én is sajnálom, hogy hazudtam neked. De csak akkor próbáljuk meg, ha tényleg komolyan gondoljuk. - néztem rá komolyan.
- Akkor nincs semmi hazugság rendben? - bólintottam. A romantikus pillanatot a csengő zavarta meg.
- Kinyitnád, amíg felöltözök? - kérdezte, de már bent volt a szobába. Ahogy megláttam ki áll az ajtóba rögtön elment a kedvem. A szőke cicababa áll előttem.
- Szia, mi még nem ismerjük egymást, Tone Damli vagyok - Most már tudom honnan ismerem.

  
- Nos, az a három személy pedig nem más, mint Aggie, Tracy, és az utolsó pedig Audry. - Ezek szerint sikerült, hogy ne kerüljek be. Vagy tényleg nem voltam jó?
- Köszönöm, hogy eljöttetek, köszönöm a másik zsűrinek Tone Damli-nek. Sziasztok - Gyorsan összeszedtem a cuccaim és indultam volna, mikor nem jön velem szembe velem az idegesítő hugica meg a nővérkéje.
- Mondtam, hogy ez lesz feleslegesen pazaroltad az idődet. Kereshettél volna valami magadhoz illő munkát. - fintorgott a kacsa szájával.
- Egy tanács a tánc nem a te világod, ha azt akarod, hogy legyen belőled valaki. Akkor inkább menj el mondjuk, takarítónak vagy kukásnak ott megállnád a helyed. - vigyorgott rám Tone.




- Tudom már ki vagy, az a kis szerencsétlen a versenyről. Még mindig azt hiszed jól megy? - Ha nem hagyja abba, vigyorogva tépem meg.
- Akkor lehet elhittem, hogy az vagyok, de mára rá jöttem, hogy féltetek tőlem azért mondtátok azokat. Mindenki tudja, hogy a hugicád és az két idióta barátnői miattad jutottak be a csapatba. Volt értelme? Hol van az a bizonyos csapat? Mert én egy híres énekes mögött nem láttam őket. Esetleg mögötted, de te se vagy már mai csibe - Jól esett ezt a dühöt ki adni magamból.
- Azt ajánlom, hogy ne merd el mondani Eric-nek, hogy ismersz vagy bármi mást, mert nagyon megfogod báni. - Eddig Dean, most végre megszabadultam tőle, most meg ez. Vége lesz ennek egyáltalán?
- Tone, mit keresel te itt? - Jött ki Eric a szobából, teljesen felöltözve.
- Ja, csak meg akartam beszélni, hogy hogy legyen az utazás. Mivel már a felvétel meg van, neki is állhatunk a forgatásnak - Miféle forgatásnak?
- Csak nem tudtam, hogy itt van az egyik barátod - Emelte ki a barát szót. Na, most fogsz koppanni édesem.
- Doris a barátnőm, sikerült mindent megbeszélnünk - karolta át a vállam, és adott egy puszit arcomra. Na, erre mit mondasz?
- Öö értem - hebegett habogott. Haha
- Majd délután a megbeszélésen megbeszélünk mindent, rendben? Most van egy kis elintézni valónk, meg próbánk is lesz. - Többes szám?
- Ez azt jelenti..
- Igen azt, hogy üdv megint a csapatba - mosolygott rám. Nem hiszem el, ez a nap nem is lehetne szebb, főleg, hogy ez a felfújt nőszemély is végig hallgatta. Még is lesz valaki a szerencsétlenből, mi?
- Persze akkor ott találkozunk. Sziasztok. - mosolygott ránk. Fúj.
- Tudtad, hogy imádlak - öleltem meg jó szorosan.
- Eddig még nem, de tudod mikor hiszem el? - oké szóval játszunk.
- Na mivel?
- Egy csókkal beviszontláthatnád - jelent meg kaján vigyor a képén.
- Akkor nem továbbra se fogod elhinni - dugtam ki rá a nyelvem, majd próbáltam kimenni az ajtón. De karomnál fogva vissza rántott.
- Ez nem kérés volt, hanem parancs - majd ajkaimon éreztem ajkát. Nyelvünk szinte táncot járt. Majd megérez kezét a hátamon majd a fenekemen.
- Előbb még nem akartál menni? - húzódtam el tőle nagy nehezen..
- Az még előbb volt - akart megint megcsókolni.
- Nem, nem, menjünk. Mivel még haza kell mennem át öltöznöm, úristen - Ennyire hülye csak én lehetek. Nem szóltam Mike-nak, hogy nem megyek haza, biztos aggódik.
- Mi a baj?
- Az hogy nem, hogy nem megyek haza. Szóval igyekezzünk. - Összekaptuk magunkat majd beültünk a kocsiba. Remélem Mike nem kerestet a rendőrökkel.
- Hahó, van itthon valaki? - Félve léptem be az ajtón.
- Hol a francba voltál? Ohh már értem
- Figyelj, tudom, hogy szólnom kellett volna, de Eric nem volt valami jó állapotba ezért ott maradtam vele. Teljesen ki ment a fejemből, hogy szóljak. Ne haragudj. - néztem rá boci szemekkel. Rá nézett az összekulcsolt kezünkre rögtön elmosolyodott.
- Na, jó most utoljára elnézem, de ha még egyszer előfordul, nem csak te kapsz - nézett Eric-re. Mindhárman elnevettük magunkat. Felmentem átöltözni, beraktam egy toppot és egy gatyát a táskámba. Nappaliból hangos nevetést hallottam, ezek szerint elvannak.
- Na, kész vagyok, mehetünk? - elköszöntünk és mentünk is a táncterembe. Jó lesz újra táncolni és a többiekkel lenni. Ahogy beléptem az ajtón mindenki a nyakamba ugrott, szóval ide szólt.
- Sziasztok, srácok. - mindenkit egyesével jól megölelgettem.
- Na, jó, elég legyen már, én is itt vagyok - durcáskodott Mr. Popular.
- Jaj, ne haragudj haver téged is szívesen megölelgetlek - akarta megölelni Alex, de ellökte. Mi csak röhögtünk rajtuk. Hiányzott már ez az egész.
- Na, de térjünk a lényegre. Mikor mész Ibizára? - kérdezte Edin Erictől. Hogy hova? Minek megy oda?
- Minek mész te Ibizára?
- Ott forgatjuk le Tone-val a klipet, tudod, amiről beszéltünk - Hogy is felejthetném el, de pont vele és pont oda?
- Meddig lesztek ott? - Biztos csak egy-két nap.
- Egy hét, ha minden jól megy. - Ha minden jól megy? Szórakozik?
- Nyugi, mindennap beszélünk és észre se veszed, hogy milyen gyorsan telnek a napok. - Ühüm.
- Meg annyit kell majd próbálni a turnéra, hogy még levegőt is elfelejtesz venni - Egyre jobb.

***

Ma jön haza Eric elvileg. Meg várták, míg kész lesz a felvétel. Szerencséjére betartotta a szavát, mindennap beszéltünk, bár így se voltam nyugodt. Főleg, hogy nem árult el semmit a klippel kapcsolatba. Rossz érzésem van. Egész héten próbáltunk a srácokkal, már lassan járni se tudok, annyira izomlázam van. Most itt ülünk nálunk, és várjuk, hogy leadják a videót. Nem tudom, mért kell annyira titkolózni, még is csak egy klip. Na, mindegy. Elindult a visszaszámlálás. Rendben volt addig a pontig, míg meg nem láttam mi van Tone-n, és hogy az ölében ül. Eric Saade kerülj csak a kezeim közé!