12.fejezet - Rossz hír

Sziasztok! Megérkeztem a fejezettel. Nincs hozzáfűzni valóm,meg erőm se sajnos.Ugyan is elkapott engem is valami vírus, ami az egész családot ledöntötte. Mert engem mért ne hagyott volna ki? -.-" Na jó, nem untatlak titeket a hülyeségeimmel. A hat kominak nagyon örültem,és válaszoltam is rájuk. Jó olvasást! :) ♥

One Republic - Apologize

Eric szemszög:

Lehet, hogy kicsit durva voltam vele. Nem, Eric térj már észre, hazudott neked, nem is akármibe. A gondolkozásomból Alex zökkentett ki.

- Héé haver, minden rendben?

- Igen, mért ne lenne? Sikerült a ruhákat elhozni? - tereltem a témát.

- Persze, itt van minden, majd csak be kell rakni az autóba.

- Oké, azt már elintézem

- Ha már nincs szükséged semmire. Akkor ellépek. Megleszel? - kérdezte aggódva. Mit félt mindenki?

- Igen, menjél - erőltettem mosolyt arcomra. Gyorsan összepakoltam a ruhákat, és a többi szükséges cuccokat, az összeset kivittem az autóba.

- Nocsak, nocsak, kit lát két kicsi szemem - hallottam meg Doris hangját?

- Te meg mit keresel itt? Részeg vagy?

- Nem, nem, találgass. - vigyorgott

- Akkor bevetél valamit?

- Tudtaaam én, hogy nem vagy olyan butus Eric babám. Tudod min gondolkodtam? Várj, ne válaszolj. Ööö azt hiszem el felejtettem - kezdet el hangosan nevetni, majd hangosan zokogni. Ez normális?

- Csak esélyt akartam az élettől, érted? Azért jöttem ide, egy szem gyógyszert nem szettem, mikor legszívesebben felzabáltam volna egy gyógyszertárat, de nem tettem, és tudod mért? Mert itt azt hittem, lehet esélyem megváltozni. Végre azt tehettem, amit szeretem. Lettek barátaim, családom, és te. De megint csak csalódást okoztam. Meg akartam magyarázni az egészet. Nehogy azt hidd unalmamba kezdtem el csinálni. Szörnyű gyerekkorom volt. Apám alkoholista volt, szemem láttára verte anyámat. Az egész családom széthullott, egymás ellen fordult. Nem számíthattam senkire. Rossz társaságba keveredtem, depresszióba estem. De azt hittem most végre sikerül talpra állni, úgy látszik tényleg egy rakás szerencsétlenség vagyok. Ja és csak tudd, hogy Dean megfenyegetett, hogyha nem maradok távol tőled, elmond mindent neked. De büdös életbe is, ott voltam nálad tegnap este, nem? Vállaltam a következményt, csak féltem elmondani. Én akartam el mondani, de Dean, mint mindig, beelőzött. Csak ennyit akartam el mondani. Ég veled - próbált egyenesen menni, de hirtelen neki ment egy srácnak

- Doris? Minden oké? - ÁÁ szóval ismerik egymást.

- Szia, szép szemű hercegem. -A név hallatán,csak forgattam a szemem.

- Persze minden rendben, csak a járással van egy-két probléma. De úgy különben, minden oké - énekelte.

- Gyere Do, haza viszlek - Próbáltam megfogni a karját, de ki húzta a kezem közül.

- Ne hívj soha többe Do-nak, megértetted? Különben meg veled nem megyek sehova! Mi van, csak nem megbántad? Késő bánat édesem! - röhögött, miközben próbált megállni a lábán.

- Majd én haza viszem, gyere - karolta át "Mr. kék szemű herceg". Ugyanis a nevét nem tudom.

- Köszönöm - majd beszálltak a kocsiba, és elhajtottak. Most komolyan hagytam, egy vadidegennel elmenni? Én se vagyok jobb. Mi az isten van velem?

Nate szemszög:

Doris út közben elaludt. Nem tudom mi történhetett vele. De ahogy láttam, nagyon nincs jobba azzal a sráccal. Különben is nagyon ismerős volt. Na, mindegy. Ahogy oda értünk, át mentem a másik oldalra, és próbálta kivenni úgy, hogy ne ébredjen fel. Ajj, kéne a kulcs. A táskája. Gyorsan egy kézzel kezdtem el benne fötörni. Minek ekkora táska? Minek ennyi pipere cucc? Ááá, sose értem meg a nőket. Fél óra keresés után végül is meg találtam. Azt had ne részletezem, hogy a megfelelő kulcsot megtalálni se volt egyszerű. Ahogy vittem be az ajtón, beverte a fejét! B*ssza meg! Vajon életbe van? Nem kapott agyrázkódást?

- Auu - Huu oké, életbe van.

- Jól vagy? Nagyon fáj?

- Ühüm.. minden a legnagyobb rendben. - ásított egyet.

- Merre van a szobád? - ideje van egy kiadós alvásnak.

- Balra a második. - Nagy nehezen felvittem a lépcsőn, majd bevittem a szobájába. 

- Na gyere - raktam le az ágyra. Lehúztam a pulcsiját, és a cipőjét, majd jól betakartam. Ezek szerint, Mike ma már nem jön haza a konferenciáról. Jó ötlet egyedül hagyni?  Ahogy rá néztem arcára, rögtön elmosolyodtam. Olyan, mint egy kislány. Eltűrtem a haját a szeméből, majd épp indultam volna, mikor megfogta a kezem.

- Maradj, kérlek, szükségem van rád!

Eric szemszög:

Egész éjszaka nem tudtam aludni. Ha nem is szeretném, de be kell vallanom, igen is érdekel mi van vele. Főleg, az este után. Elégé ki volt borulva. Tényleg, meghallgattattam volna előbb is. Azon kaptam magam, hogy már öltözők. Na jó, elmegyek, megnézem, hogy van, de lehet, látni se akar, de legalább tudom, hogy jól van. Gyorsan felkaptam a szemüvegem, és már hajtottam is Doris felé. Jól elcsesztem, előtte őt is meg kellett volna hallgatnom, nem pedig felkapni a vizet, és mindent a fejéhez vágni. Jól meg csináltad Saade! Épp hogy megálltam, egy másik kocsi is megállt mellettem. Mike volt, nagy utazó táskával. Ezek szerint nem aludt itthon. De akkor Doris egyedül volt?

- Eric hát te? - kérdezte meglepetten

- Öö Doris-hoz jöttem. Tegnap nem volt valami jó állapotba. De te nem voltál itthon?

- Nem. De még is mit értesz az alatt, hogy nem volt jó állapotba?

- Tegnap eljött, hogy elmagyarázzon mindent, de nem engedtem, fejéhez vágtam dolgokat. Elrohant, majd mikor este menni készültem, ott volt. Először azt hittem, részeg, de ahogy kiderült, gyógyszert szedett be. Elmondta, hogy miért lett olyan amilyen, és hogy amióta itt van nem nyúlt gyógyszerhez. Nagyon kiakadt, egyszer nevetett, következő pillanatba pedig zokogott. El akart menni, de neki ment egy srácnak, ahogy kivettem ismerték egymást. Haza akartam hozni, de nem akart velem jönni. A srác felajánlotta, hogy haza hozza, de nem tudtam, hogy nem vagy itthon. Nem tudtam egész éjszaka aludni, sokat gondolkodtam, és most itt vagyok. De kezdek aggódni, mi van vele.

- Mért nem hívtál fel? Mi van, ha valami baja esett?

- Ha lehet, ne most szidj le, nézzük meg előbb, hogy van. - gyorsan felsiettünk a szobájába. De meg is bántam, hogy betettem ide a lábam. Ugyan is a tegnapi srác karjában feküdt, nyugodtan.

- Úgy látom, rendben van, és már nincs is rám szükség. Szia Mike - és már ott sem voltam. Bevágódtam az autómba, és tövig nyomtam a gáz. Elvesztettem?

Doris szemszög:

Madárcsicsergés. Úristen, mi van velem? Fülembe dobog a szívem? Várjunk csak, kezdtem el tapogatni valamit. Lusta voltam ki nyitni a szemem. Na, jó, Do kénytelen leszel. Kicsit kinyitottam, de vissza is csuktam mivel a fény megvakított.

- Hmm...Jó reggelt! - hallottam meg egy hangot, mire kipattant a szemem.

- Nate? - Úristen, én vele aludtam? Még is mi a franc történt? Mért nem emlékszem?

- Mért mit vártál? Te kértél este, hogy maradjak itt, mert szükséged van rám. - Te Isten!!! Ilyet mondtam? Valami rémlik, de a nagy része kiesett. Milyen gyógyszer lehetett az?

- Jobban vagy már? Tegnap elégé szét voltál esve. Láttam a gyógyszerek a táskádba. Mielőtt ordítanál velem, hogy mit turkálok a táskádba, a kulcsot kerestem. Szóval?

- Erre én nagyon kíváncsi lennék. Hogy mi folyik itt!? - jelent meg Mike az ajtóba. Ooh, nekem még túl korán van a magyarázkodáshoz. A fejemről nem is beszélek, szétesik.

- Srácok, ezt nem lehetne, egy reggeli, egy jó meleg kávé, és egy doboz aszpirin mellett megbeszélni?

- Nem - vágták rá egyszerre. Oké, megpróbáltam. De mi ez a nagy egyetértés?

- Oké, miután bementem Dean-hez kicsit durván összevesztünk majd adott nekem gyógyszert, nem akartam elhozni, de idegességembe nálam maradt. Ott találkoztam Nate-el. Utána elmentem Eric-hez, elmondott mindenek, majd szépen közölte, hogy ki vagyok rúgva, ha nem jöttem volna rá. Ez csak hab volt a torta tetején. Egyedül sétáltam az utcán, mikor megtaláltam a kis tasakot. Nagyobb szükségem volt rá, mint gondoltam. De ez nem egyszerű nyugtató volt. Nem tudom mi lehetett, mert attól lenyugszom, de ettől jobban felpörögtem, és bátrabb lettem. Onnantól csak emlékfoszlányokra emlékeszem. Beszéltem Eric-el, és hogy összetalálkoztam Nate-el, ennyi.

- Igen, utána haza hoztalak, de útközben elaludtál. Utána felvitelek a szobába, és azt kérted, hogy ne menjek el. Mivel láttam, hogy Mike nem jött haza, így itt maradtam.

- Köszönöm, hogy haza hoztál, és itt maradtál velem - mosolyogtam rá. Bár elég kínosan éreztem magam, az egész miatt. Alig ismer, és ilyen állapotba is vigyázz rám.

- Én is köszönök mindent - mondta Mike, majd kezet ráztak

- Én most haza megyek, majd a cégnél találkozunk Mike. Doris, te meg vigyázz magadra - puszilt meg, majd elment.

- Nem akarsz valamit megmagyarázni? - Még is mit? Most mondtam el mindent.

- Elmondtam mindent.

- Szerinted ez megoldás volt, hogy beszedsz minden gyógyszert? Főleg amit Dean adott? Mi lett volna, ha túladagolod magad, és meghalsz? Megígérted, hogy ezt abba hagyod. Tudom, hogy ez most nem könnyű, de ez nem ok, hogy megint folytasd. - Már csak ez kellett.

- Tudom, igazad van. Csak elvesztettem a fejem, ennyi. Mindenki előtt  lejárattam magam, rendesen.

- Ja,  most jut eszembe. Ő is itt volt reggel - Név nélkül is tudtam kire gondol. De csak most szól?

- Mit akart?

- Találkoztam vele a ház előtt. Meg akarta tudni mi van veled. Eléggé ideges volt, főleg, hogy kiderült nem voltam itthon. Aztán meglátott titeket, és elviharzott. - Meglátott? De kit érdekel? Semmi közöm hozzá, főleg ahogy beszélt velem. Késő bánat. Nem érdekel többet. Hirtelen megszólalt a telefonom, Alex nevét mutatta. Furcsa.

- Szia, Alex. Mizu? - kérdeztem kedvesen

- Szia. Figyelj, nagy baj van! Eric-nek autóbalesete volt. - levegőt is elfelejtettem venni a hír hallatán.