2.évad 12.fejezet - Megszegett ígéret

Sziasztok! Megérkeztem a fejezettel. Azt hittem fel sem tudom rakni, mivel ma volt az évzáró, plusz még angol tanárhoz is mentem, és most rohanok dolgozni. Tizenegykor meg nem akartam felrakni, mikor haza érek, szóval ha találtok benne hibát, ne haragudjatok. A rész nos, ne utáljatok kérlek, nem sokára vége a szomorú részeknek, vagy mégse? Na jó, befejeztem. Jó olvasgatást! :)
K&H

Just On Last Time

- Taylor...Taylor. Mi a baj? Rosszul vagy? - vettem ölembe a fejét.
- Taylor ne aludj el hallod. -ütögettem az arcát ,de a szemei lecsukódtak.
- Taylor a francba már. - kezdtem el rázni, de nem reagált. Lehajoltam, és meghallgattam van-e szívverése. Szíve örülten kalapált.
- Francba már mit szedtél be? Most mit csináljak? Még telefon sincs nálam. - gondolkodtam hangosan.
- Kisasszony valami gond van? Hívjak mentőt? - jött oda egy negyven körüli férfi. Nem is hallottam, hogy megállt mellettünk.
- Kisasszony. Azt kérdeztem hívjak mentőt!? - mire csak bólintottam, de egy percre se tudtam le venni Taylor-ról a szemem. Éreztem hogy a tavaszi szél a hajamba kap, és hogy lassan megered az eső. De csak ültem ott és vártam.
- Hölgyem. - érintette meg a vállam a mentős, mire gyorsan felpattantam.
- El tudja mondani mi történt?
- Nem...nem tudom, egyszer csak összeset. Valamit bevehetett. - közben az orvos elkezdte vizsgálni.
- Kérem uram vigye el a hölgyet innen.
- Nem megyek sehova.
- Kérem. -nézett a mentős a mellettem álló férfira.
- Jöjjön. - fogta meg a karom és a kocsijához vezetett, de nem ültem be. Csak álltam az egyre jobban szakadó esőbe. Az orvosok egy ágyra tették Taylort és berakták a mentőkocsiba. Minden perc amit vártam, mintha örökkévalóság lett volna. Mi tarthat ennyi idegig. Infúzióra kötik és ennyi.
- Héé. Itt egy kis víz. - adott a kezembe egy üveg vizet.
- Különben Mason Smith vagyok. - nyújtotta felém a kezét.
- Doris Morgan. - fogadtam el kezét, de semmi kedvem nem volt most beszélgetni.
- Nem Mike Colins rokona vagy? - mire csak bólintottam, de mielőtt megszólalhattam volna kinyílott a kocsi ajtaja és az orvos szállt ki.
- Hogy van? Jól van? - rohantam hozzá.
- Sajnálom. - nézett rám együtt érzően.
- Nem. Nem az nem lehet. - ráztam a fejem.
- Sajnálom, nem lehetett megmenteni olyan gyógyszert vett be ami nem volt ajánlott a szívbetegségére.
- Nem nem az nem lehet. - löktem félre a mentőst.
- Taylor. Taylor Ébredj. Ez nem vicces. - kezdett potyogni a könnyem.
- Hallod. Ne csináld ezt velem. - ütöttem tiszta erőből a mellkasát.
- Nyugodjon meg. - fogta meg a karom az orvos.
- Ne. Engedjen el. Mentse meg. Hallja? Mentse már meg a rohadt életbe. Nem érti. - A mellkason szúrni kezdetett,mintha kitéptek volna onnan valamit.
- Taylor. - simogattam meg arcát.
- Emlékszel mit ígértél? Emlékszel? Már, hogy emlékeznél, mikor itt hagytál. Azt ígérted, hogy mindig minden körülmények között. Rémlik? De itt hagytál a kurva életbe is. Itt hagytál. - ütöttem a karját tiszta erőből.
- Nyugodjon meg. - fogott le az orvos, majd a másik egy fecskendőt szúrt a karomba.
- Engedjenek el. - rántottam ki magam a szorításából, és tiszta erőmből futni kezdtem a szakadó esőbe. De nem sokáig jutottam el ugyan is egy izmos teste ütköztem.
- Doris. - suttogta Mike.
- Neee. - próbáltam kibontakozni öleléséből.
- Sajnálom.
- Mit? Azt, hogy meghalt az egyetlen barátom? Vagy, hogy is mondtad drogos csávó? Most már örülhettek.
- Doris. - akarta megfogni a kezem, de elhúzódtam tőle.
- Ne. Nem kell sajnálni. Csak azt nem értem, hogy miért hagynak el azok akiket tiszta szívemből szeretek. Miért? - fakadtam ki ismét, majd éreztem hogy a könnyeim újra útnak erednek, összekeveredve az esőcseppekkel.
- Én mindig itt leszek. - ölelt át szorosan. Lábaim már nem bírták tovább és összecsuklottak, majd magába szippantott a sötétség.

Mike szemszög:

Teljesen kétségbe vagyok esve. Nem tudom mit tehetnék. Doris teljesen kifordult magából. Nem lehet rá ismerni. Tudom, hogy most nem könnyű, talán sosem volt az, de nem eshet vissza. Lizbe is próbálom tartani a lelket és erősnek tűnni, de engem is megrémiszt ez a helyzet. Amikor arra értünk haza, hogy Doris részege, beállva, egy vadidegennel bulizik, alig hittem a szememnek. Tudtam róla, hogy milyen volt. De álmaimba nem gondoltam volna. Mint ha nem is Doris állt volna ott előttem. Azt a gyűlöletet amit a szemébe láttam, mikor az anyjával vitatkozott, nem tudom kiverni a fejemből. Mint ha megszállta volna az ördög. Egy idegi csend volt, ami már kezdett gyanús lenni így be néztem a szobájába. Azt kell mondjam, nem igazán lepődtem meg azon, hogy nincs a szobájába, és minden jel arra utal, hogy elszökött. Nem akartam Lizt felidegesíteni így magam kezdtem intézkedni. Mikor már besötétedett nem tudtam tovább titkolni, így beavattam a részletekbe Lizt. Valamikor hajnalba szólalt meg a telefonom. Az egyik rendőr ismerősöm keresett. Miszerint látták Dorist egy fiúval. Ahogy voltam bepattantam az autóba, és amennyire a kocsim engedte sietem a megadott címre. Ahogy kiszálltam az autómból, rögtön meghallottam a dübörgő zenét. Nagy léptekkel sietem oda a ház előtt álló rendőrökhöz.
- Zac,Colin. Köszönöm,hogy szóltatok - fogtam kezet velük.
- Nincs mit köszöni Mike. Mindenképp kellett jönnünk, ugyan is ez egy veszélyes hely. Nem szabadna itt bulit, vagy akármit is tartani. - nagyot sóhajtottam, majd előre engedtem Zac-at aki könnyedén benyitott. Rögtön megcsapott a tömény alkohol, és cigaretta füst. Világáról nem tudod emberek összegabalyodva táncoltak a dübörgő zenére. Szememmel mindenhol Doris alakját kerestem, míg meg nem láttam az egyik asztalon egy sráccal enyelegni. Colin oda ment a zajt csináló kütyühöz, és kikapcsolta. Hála égnek már így is kiszakadt a dobhártyám.
- Most szépen mindenki össze szedi magát, és eltűnik. - néztem a tömeg fiatalra. De nem mit ha meg hatotta volna őket, ugyan is rögtön kiabálni kezdett.
- Ha valami nem teszik, akkor esetleg az Örsön is meg lehet beszélni. - szólalt meg Zac. Még szerencse, hogy ilyen nagy darab és nem utolsó sorba rendőr. Mert rögtön csönd lett, és elkezdtek kifelé szivárogni.
- Te meg gyere le onnan. - rántottam le a lányt karjánál fogva.
- Áu ez fáj. Engedj el. - kezdett el szipákolni, de mit ha meg sem hallottam volna, húztam végig az autóig.
- Most szépen be szállsz abba a kocsiba, és haza megyünk - mondtam neki fenyegetően. Most jött el az a pillanat,hogy nem a megértő nagybácsi leszek.
- Nem megyek sehova. - ellenkezett. Na jó ebből elég.
- Doris ez nem kérés volt. Száll be abba a kibaszott autóba. Most! - emeltem fel a hangomat. Elegem van abból, hogy úgy viselkedik mint egy értetlen, lázadó kamasz. Ő is meglepődött a hangnememen, így egy szó nélkül beült. Annyira feszült, ideges voltam,hogy még azt is szó nélkül hagytam, hogy bevágta az ajtót. Gyorsan bekötöttem magam, majd a besértődött lány felé fordultam.
- Kösd be magad. - néztem rá szigorúan.
- Ne parancsolgass. - emelte fel a hangját.
- Azt mondtam, hogy kösd be magad. - ment fel bennem megint a pumpa. Nagyot nyelt ,gondolom vissza fogta magát, hogy valamit vissza szóljon. Jobb is. Most nem érdemes velem kötekedni.
Egész út csöndbe telt, végig az ablakon bámult ki. Én meg a kormányt szorongattam. Ahogy megálltunk a ház elé, rögtön kipattantam és az ő oldalára mentem, majd kinyitottam az ajtót előtte. Szédelegve besétált a lakásba. Liz rögtön oda rohant hozzá, de el lökte magától.
- Hagyjál. - szólt rá anyára ingerülten.
- Hol az istenbe voltál? Bűzlesz az alkoholtól. - kérte számon Liz.
- Egy romos raktár épületbe találtam, egy rakás drogossal.- Szólaltam meg.
- Ch.. - nézett csúnyán.
- Mi az? Azt vártam megvédem a segged?- kérdeztem enyhe gúnnyal.
- Nem vártam semmit tőletek. - csattant fel dühösen.
- Segíteni akarunk Doris. - néztem rá könyörgően. Miért nem tudja ezt felfogni?
Ne segítsetek, nincs rá szükségem. - ordította, majd felrohant a szobájába, Liz pedig ment utána. Talán jobb, ha hagyom őket kettesbe. Mekkora hülye vagy te Mike. Megölik egymást. Így én is utánuk eredtem. Ajtóba hallottam, hogy veszekednek, majd én is be mentem.
- Doris - Intettem Liznek, hogy majd én beszélek vele. Amint becsukódott az ajtó, Doris felé fordultam.
- Ne Mike. Nem kell a szent beszéd. Tudom, hogy az ő pártját fogod. - szólalt meg rögtön.
- Nem fogom senki pártját. Mind a ketten segíteni akarunk neked. Nem látod mit művelsz?
- Te ezt nem értheted. - rázta a fejét.
- Igazad van tényleg nem. De le kell győznöd Doris. Annyiszor megmutattad, hogy milyen erős vagy, és ha egyszer ment most is fog. Itt vagyunk melletted – mentem hozzá közelebb, majd meg fogtam mint két kezét. Mivel topp volt rajta így szabadon hagyta egész kezét. Akaratlanul is meg akadt a szemem a friss vágásokon a csuklóján. Döbbenten kaptam fel a fejem.
- Mit műveltél? - kérdeztem alig hallható hangon. Hogy történhetett ez? Hogy hagyhattam,hogy ez történjen?
- Doris szükség van egy pszichológusra, ez komoly dolog. - simítottam végig karján, de rögtön kirántotta kezeim közül.
-Arra van szükségem, hogy békén hagyjatok. - majd felkapott egy kisebb utazótáskát, és dobálni kezdte bele ruháit.
- Mit csinálsz? - kérdeztem ijedten.
- Pakolok ahogy láthatod. Nem fogom hagyni, hogy dili dokihoz küldjetek, vagy elvonóra. Szóval nem tudjátok sehogy sem megakadályozni, hogy el menjek.
- Még is hova mennél?
- Vannak barátaim.
- Kik? Azokra a drogos csávókra gondolsz? Ne hogy azt hidd hogy ezt fogom hagyni. - emeltem fel a hangom
- Mit teszel? Lekötözöl? - kérdezte gúnyosan.
- Ha kell, azt. - húztam ki magam magabiztosan.
- Jaj Mike, ne tedd magad nevetségessé. - nevetett fel.
- Mivel? Azzal hogy próbálok rajtad segíteni?
- Mondtam már. Nem kell segíteni. - majd próbált kilépni azt ajtón, de elé álltam.
- Mike engedj. - nézet rám szúrósan. Mire csak ráztam a fejem.
- Mike ne szórakozz velem. - majd félre lökött, és elszaladt.
Ennek már lassan egy hete. Azóta semmit nem hallottunk róla. Liz kezd bele betegedni, nem eszik, nem alszik. Csak üldögél a telefon mellett hátha megszólal. Meg kértem Zac-t és Colint-t ha látják szóljanak, de nem várhatom el tőlük, hogy naphosszat őt keressék, a munkájukat kell végezniük. El keseredettségembe még Eric-et is felhívtam, de ő nem akart hallani Doris gyermekded dolgairól, azt mondta el karja felejteni, és szász százalékosan a karrierjére akart koncentrálni. Igazából meg tudom érteni, és ezért is nem mondtam neki, hogy ez igazából nagyon komoly dolog. Úgy se tud rajta segíteni, főleg úgy, hogy nem is tudjuk hol van. Épp a napaliba ülünk és kb a huszadik kávénkat öntjük magunkba mikor megszólal a telefonom. Egyszerre kapjuk fel a fejünket.
- Igen,Mike Colins. - vettem fel idegesen.
- Üdv Mike, itt Mason Smith.
- Áh Mason. Rég hallottam felőled. - kicsit csalódott voltam.
- Semmi érdekes, de nem ezért hívlak. Itt vagyok a város szélén, itt az unokahúgod. Nagyon ki van akadva. Ha jó hallottam meghalt a barátja.
- Mond el, hol vagy pontosan mindjárt ott vagyok. - gyorsan lediktálta a címet és indultam is. Liz erősködött, hogy jönni akar de sikerült lebeszélnem. Ki tudja milyen állapotba van. Autóból rögtön felismertem régi ismerősömet, gyorsan félre álltam.
- Hol van? Mi történt? - tettem fel a kérdéseket egymás után.
- A mentőautóba. Épp tartottam haza mikor észre vettem az út szélén őket. A srác a földön feküdt, Doris meg mellette guggolt kétségbe esten szólongatta. Akkor még nem tudtam, hogy ő az. Aztán hívtam neki egy mentőt, viszonylag hamar kiértek. Majd az orvos megkért hozzam el - onnan, így derült ki, hogy az unokahúgod. Ha jól hallottam nem tudták megmenteni a fiút. - Mesélte el Mason, majd kiabálást hallottam és hang felé kaptam a fejem. Doris tiszta erejéből futott, de sikerült elkapnom.
- Doris. - szólaltam meg halkan.
- Nee. - próbált kiszabadulni karjaim közül.
- Sajnálom.
- Mit? Azt, hogy meghalt az egyetlen barátom? Vagy, hogy is mondtad drogos csávó? Most már örülhettek.
- Doris. - akarta megfogni a kezem, de elhúzódott tőlem.
- Ne. Nem kell sajnálni. Csak azt nem értem,hogy miért hagynak el azok akiket tiszta szívemből szeretek. Miért? - fakadt ki teljesen.
- Én mindig itt leszek - öleltem át. Hangosan felzokogott,majd hirtelen csönd lett csak az esőt lehetett hallani. Erőtlenül rogyott karjaimba.
- Doris. - szólongattam.
- Héé! - szóltam oda a mentősöknek, akik rögtön oda rohantak.
- Be kell vinni a kórházba. Úgy tűnik idegösszeomlást kapott. De először a holtestet kell bevinnünk. Hívjak másik mentőt, vagy behozza?
- Beviszem. - Be raktam gyönge testét a hátsó ülésre, és betakartam. Útközbe felhívtam Lizt.

                                                                     ***

Már lassan két órája ülünk itt a váróba,és még egy orvos nem jött ki hogy tájékoztasson minket.
- Minden rendben van. Ha nem jönnek ki keresek valakit, hogy derítse ki. Jó? - nézte Lizre. Aki csak némán bólintott. Eközben megjöttek Doris testvérei is, így rájuk bíztam Lizt. Vagy fél órát vártunk még mire ki jött egy orvos.
- Hogy van a lányom? - csuklott el Liz hangja.
- Stabil az állapota, akár haza is vihetik. Adtunk neki egy elég erős nyugtatott amitől egész este aludni fog, és persze írok fel neki még. - Elintéztem minden papírt, és jött egy mentősautó amivel haza szállítják Dorist. Liz Do-val ment én meg gondoltam addig kiváltom a receptet.
- Hé Mike. - szólított meg valaki.
- Zac. Mi járatba? - kérdeztem udvariasan.
- Hallottam Doris-ról,sajnálom. Remélem rendbe jön. De munka miatt kereslek.
- Mibe segíthettek?
- Tudod milyen kapcsolatba volt Doris, Taylor York-al? - nézett rá a kis noteszára.
- Nem tudom. Mért ki ő?
- Az a fiú aki meghalt ma délután. Ugyan is elég sok módosítószert találtak a szervezetébe, amitől le állt az így is beteg szíve.
- Nem tudom, Doris sose beszélt róla. De lehet ő volt ott a bulin is vele, és ezek szerint vele is lakot. - Zac csak bólintott.
- Nos, szegény srácnak egy élő rokona nincs.
- Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni.
- Semmi gond, azért köszönöm. Jobbulást Dorisnak. - fogott kezet velem.
- Köszönöm. - majd beszálltam az autóba. Út közbe még beugrottam a gyógyszerért, majd sietem is haza.
- Hé. Minden rendben? - nyitottam be Do szobájába. Liz csak bólintott.
- Menj fürödj le, egyél valamit majd én itt maradok.
- Rendben. - majd magamra hagyott. Lassan ültem le a lány mellé.
- Jaj Do.- simítottam végig megtört arcán.
- Taylor. - motyogta.
- Taylor! Gyere vissza, ne menj el! - ordította,majd vergődni kezdett az ágyon.
- Héé Doris. - ráztam meg a vállát,mire kipattant a szeme. Gyorsan magamhoz húztam.
- Hol van Taylor? Mike hova vittétek? - ordította teljesen ki kelve magából.
- Mi történt? - rontott be Liz.
- Hívd gyorsan az orvost.
- Nyugodj meg. - csitítgattam a zokogó lányt.
- Kérlek vigyél hozzá. Kérlek Mike. - könyörgött. Majd megszakadt a szívem.
- Nem vihetlek, későn van már.
- Látni akarom.
- Látni fogod,megígérem. - próbáltam megnyugtatni. Hirtelen felpattant majd öltözködni kezdett.
- El megyek Taylor-hoz. Biztos aggódik hol lehetek. - mosolygott zavartan. Úristen.
- Doris Taylor meghalt. Nem emlékszel?
- Dehogy halt meg. Biztos otthon van holt másnaposan - nevetett ki.
- Doris hiszen ott voltál. - néztem rá értetlenül. Nem értem mi lehet vele.
- Nem. Nem. - ordított.
- Nyugodj meg. -fogtam meg a kezét, de kirántotta kezeim közül.
- Fáj...fáj...Nagyon fáj. - zokogva rogyott össze.
- Mi fáj? Doris mi fáj? - emeltem fel a hangom.
- Itt...itt. - ütötte a mellkasát. Ledöbbenve ültem mellette. Mit kéne tennem?Hirtelen kinyílott az ajtó és az orvos sietett oda hozzánk. Majd egy injekciót vett ki a táskájába és a lány karjába szúrta. Ölembe vettem gyönge testét és az ágyra tettem.
- Mr Colins beszélhetnék? - nézett rám az orvos.
- Persze. - ki kísértem az ajtóig.
- Miről akart beszélni velem?
- Mint tudja Ms Morgan idegösszeomlást kapott. Nagyon nagy trauma érte a barátja halálával, főleg hogy az apja is nem rég halt meg.
- Mire akar kilyukadni? - nézetem rá értetlenül.
- Úgy érzem, ha nem javul az állapotba, akkor be kell utaltatnom egy pszichiátriára.