2.évad 17. fejezet - Merre visz az út?

Sziasztok! Nem tudok elégszer bocsánatot kérni a rengeteg késésem miatt. Nem tudom mi lett velem, semmi erőm nem volt hozzá, és ötletem is kevés. De most már itt vagyok. Remélem azért még itt vagytok velem. Nos, ez a rész, hát nem tudom milyen lett, és mit szóltok hozzá. Nagyon várom a véleményeteket, nagyon jól esne. Köszönöm, az előző fejezetre kapott komikat, és pipákat. Próbálok a következővel sietni, de inkább nem ígérgetek, mivel mindjárt iskola, SAJNOS. Na nem is dumálok itt feleslegesen. Jó olvasgatást! :)
U.i. Ajánlom a zenéket, de leginkább a másodikat, ha lejárt, indítsátok újra!!
Facebook oldal: If I Lose Myself

Mike és Nate lélegzet visszafogva várták a reakciómat. Nem csak a cikk miatt, hanem a két srác arckifejezése miatt is kitört belőlem a hangos nevetés. Szó szerint, nem tudtam abba hagyni.

- Most rohamod van? - kezdett el rázni Nate, mikor már a kanapén fetrengtem.

- Minden reakcióra fel voltam készülve, de erre nem.- döbbenten nézet rám nagybátyám.

- Mért mit csináljak? Sírjak? Ennek nyolcvan százaléka nem igaz, sőt kilencven-kilenc százaléka. Annyit találtak el, hogy hol vagyunk, és hogy Molly is ott volt. Ezzel csak azt akarják elérni, hogy ideges legyek, és még több szemetet írjanak. Azt meg nem fogom nekik megadni.

- Biztosan jól vagy?- kérdezte aggódva Mike. Azonban nem tudtam válaszolni, egy fekete alak surrant át a nappalin, és magához szorított.

- Doris, ne haragudj. Már intézkedünk Tomassal...

- Hé, hé. Nyugi. Nem érdekel, mit írnak.- bontakoztam ki szorításából.

- Tényleg?- nézett rám meglepetten.

- Mért nem hisz nekem senki? Leszarom, ki mit gondol, vagy ír. Mi tudjuk mi az igaz, ez épp elég. Nem te mondta mindig, hogy nem foglalkozunk más véleményével?

- Én megtanultam kezelni, de te..

- Mi van velem? Én azt hiszed nem tudom?

- Nem azt mondta..

- Na jó gyerekek elég. Eric beszélhetnénk?- nézett Mike Ericre.

- Oké, akkor én be megyek a céghez.- és azzal a lendülettel el is ment Nate.

- Doris.- fordult felém nagybátyám.

- Hm?

- Négyszemközt.

- Ja, bocsesz.- indultam el a lépcső felé. Más ember egy szó nélkül be ment volna a szobába, azonban mint tudjuk én eltérek a más emberektől. Nem bírtam elnyomni a kíváncsiságomat. Így a lépcsőn ülve hallgatóztam.

- Figyelj Eric. Tudom, hogy Doris most azt mutatja nem érdekli a dolog, de azt is tudom, hogy mélyen igen is zavarja. Nem akarom, hogy megint olyan állapotba kerüljön mint négy hónapja. Nem bírnám még egyszer végig csinálni, és ő sem.

- Mike, tudom milyen rossz volt..

- Nem, nem tudod. Nem voltál ott, nem láttad mennyire szenved. Nem tudod elképzelni, milyen az mikor látód, hogy aki neked fontos, előtted hullik darabjára. Nem tudod, hány éjszakán volt olyan, hogy zokogva ébredt álmából, vagy hogy magában okozott kárt, mert magát okolta. Ha nincs Jason, kitudja hol lennék. Lehet egy gumiszobában mindketten.- Hm, kösz a bizalmat Mike.

- Ki az a Jason?

- A pszichológus srác. De nem ez a lényeg. Nem akarom, hogy még egyszer akár ennek az állapotnak a közelében is legyen.

- Értem, és azon vagyok, hogy leállítsam őket. De sajnos, ezt nem lehet elkerülni, ez velem együtt jár. De bármint megteszek érte. És nehogy azt hidd, hogy nekem nem fáj, hogy nem lehettem mellett.- itt azonban megszólalt a telefonom. Picsába.

- Nem illik hallgatózni.- szidott meg Mike. Gyorsan beosontam a szobámba.

- Igen?

- Szia kicsim.- hallottam meg anyám mézes-mázos hangját. Mindig legjobbkor tud hívni.

- Szia anyu.

- Minden rendben megy ?

- Ezért hívtál?

- Mért nem hívhatom fel a lányom?- kérdezte ingerülten. Huha.

- Jó, jó bocs. Persze, minden rendben.

- Akkor jó.

- Veled minden rendben van? - kérdeztem kicsit aggódva.

- Persze, mért ne lenne?

- Nem is tudom, olyan furcsa vagy.

- Nincs semmi baj, de most mennem kell. Szia.- és már csak sípolást hallottam.

- Hé.- feküdt mellém Eric.

- Meg kaptad a fejmosást?- bújtam hozzá.

- Ne csinálj úgy mintha nem hallottad volna.

- Jól van na. De tényleg ne féltsetek, jól vagyok. - fúrtam arcom a nyakába.

- Remélem is. Kivel beszéltél?

- Anyával. Jövő hónapba lesz a születésnapja. El megyünk majd? - támaszkodtam meg mellkasán.

- Felőlem.- nyomot puszit homlokomra.

Imagine Dragons - Bleeding Out

1 hónappal később/

- Meglepődtem, hogy meg akarod látogatni anyádat.

- Mért? Aggódom érte.- fordultam felé a taxiba.

- Aggódsz?- meglepetten nézett rám.

- Na jó, ez tényleg furán hangzik a számból. De olyan furcsa volt a telefonba, és kíváncsi vagyok.

- Az aggódás meg a kíváncsiság között van különbség.- okoskodott.

- Mióta lettél te ilyen bölcs?- néztem rá csúnyán.

- Mindig is az voltam.- eközben oda értünk.

- Minden vagy, csak bölcs nem.- nyújtottam oda a sofőrnek a pénzt.

- Ne haragudjon kisasszony, hogy bele szólók, de a fiatal úrnak igaza van. Apropó, kérhetek egy aláírást a lányomnak?

- Akár kettőt is, amiért mellém állt.- Erre a kijelentésre csak a szememet forgattam. Ahogy Eric kiosztotta az aláírásokat, rögtön elindultunk a régi otthonom ajtaja felé. Lassan nyomtam le a kilincset, és lépkedtem a nappali felé. Nem az fogadott amire számítottam.

- Anyu. - hangomra ijedten pattant fel a „szerelmespár”.

- Doris? Te mit keresel itt?- kérdezte teljesen ledöbbenve.

- Nem olyan rég még itt éltem. Megzavartunk valamit? - vándorolt a tekintettem a mellette álló férfira.

- Daniel Anderson vagyok, anyád...

- Várjon csak! Azt mondta Anderson? Véletlenül nem volt rokonságba Dean Andersonnal?

- De, ő a fiam volt.

- Hogy micsoda? Te tényleg annak az apjával kavarsz aki majdnem megölt minket? Elrabolt, terrorizált, és tönkre tette az életemet. Komolyan anya? Azt hittem ennél jobban már nem süllyedhetsz le. Ezt nem hiszem el.- szaladt ki egyszerre az összes oxigén a tüdőmből.

- Gyere, ülj le.- kapta el karomat Eric.

- Ne értsd félre a helyzetet Doris. Az elején még nem tudtuk, hogy kiknek a szülei vagyunk. Különben sem tehet róla, hogy a fia rossz útra tért.

- Ne védd már. Mióta tart ez az egész? - pattantam fel a kanapéról.

- Jó pár hónapja.

- Hónapok óta együtt vagytok, és annyit nem tudtál volna szólni, hogy az életem megkeserítőjének apjával henteregsz?

- Ne merészelj velem így beszélni Doris Morgan mert rosszul jársz.- csattant fel anyám.

- Ennél jobban? Nem hinném.- azzal kirohantam a házból. Kint vihar tombolt. Szakadt az eső, fújt a szél, azonban nem érdekelt. Csak el akartam tűnni innen.

- Doris, várj már.- hallottam meg barátom hangját. Ruhám, hajam teljesen el volt ázva. Egész testem remegett, de nem tudtam el dönteni, hogy a dühtől, vagy mert fáztam.

- Doris, túl rea...- de közbe vágtam.

- Shh..kérlek ne.- öleltem át a nyakát, és beszippantottam kellemes parfüm illatát.

- Do, megfogsz fázni. Menjünk vissza.- simította le az esőcseppet az arcomról.

- Nem fázok.- azonban hangom remegése elégé elárult.

- Valóban? Akkor mért is lila a szád?- A francba! Az a nagy szám mindig elárul.

- Nem akarok haza menni. Főleg nem beszélni velük.

- Most nem is kell, majd ha lenyugodtál.

- Ne beszélj velem úgy mintha az apám lennél.- hisztiztem.

- Akkor te meg ne viselkedj úgy mint egy gyerek.- Oké, ott a pont.

- Doris. Ébren vagy? - hallottam meg anyám halk hangját.

- Hm..Most már igen.- szemem még mindig csukva volt, csak kezemmel kezdtem el keresni Eric alakját. De hiába. A kis áruló.

- Megbeszélhetnénk ez a dolgot? - süppedt be mellettem az ágy.

- Mit kell ezen megbeszélni? Te hogy éreznéd magad, ha én azokkal a nőcskékkel járnék bulizgatni akikkel apám megcsalt? Hm? Milyen érzés lenne? Nem olyan mint akit elárultak? Mer én pontosan így érzem magam.- itt szavamba akart vágni, de leintettem.- Ne kezd el megint, hogy az elején nem tudtátok blabla...Mivel már tudod, és mi változott? Semmi.

- Meddig akarod játszani a sértődött kamasz szerepét?- Hogy micsodát?

- Ugyan már,én azon már rég túl vagyok. Nem az fáj, hogy van valakid, hanem hogy kicsoda az a személy. És főleg az, hogy hazudtál nekem. Anyu, hónapok óta vele vagy, és annyit nem mondasz, hogy együtt vagy valakivel. Főleg, hogy a telefonba is hazudtál. Mi van ha most nem jövök haza, el sem mondod?

- Várni akartam az elején, hátha csak fellángolás. De aztán kiderült ki is valójában, és féltem. Pontosan ettől féltem, hogy így reagálsz. Féltem, hogy amit nagy nehezen felépítettünk abba a négy hónapba, egy másodperc alatt össze omlik.- csuklott el a hangja

- Pontosan azért mert hazudtál, azzal romboltad össze.

- Ne, kicsim ne mond ezt. Bármint meg teszek, szakítok vele ha ez zavar.- kétségbeesetten kapta el a kezem.

- Tényleg fontos neked?

- Még soha nem éreztem magam így férfival. Éreztél már olyat, hogy mintha nem lennél teljes, de aztán találkozol valakivel, és rá jössz hogy ő volt aki hiányzott? És ezek után senki se szívesen engedi el a másik felét. Megígérte el visz Velencébe, ahova mindig is el akartam menni. Gyönyörű virágokat kapok tőle. De van, hogy csak el megyünk sétálni. Ő tényleg megtud nevettetni. Már olyan rég nevettem úgy istenigazából. -míg mesélt, ragyogót a szeme, és mosolygott. Ki vagyok én, hogy ezt elvegyem tőle?

- Tényleg jó ember?

- Igen. Ő maga is hibáztatja magát a fia miatt, de ő tényleg mindet megtett érte. Dean taszította el magától. Kérlek ne okold ez miatt.

- Rendben. Itt van még?- Bólintott.

- Teraszon beszélget Ericel.

- Beszélni szeretnék vele.

- Jaj kicsim. Örülők, hogy megint rendben van veled és Ericel.- ölelt magához.

- Én is örülők nektek. - ölelt meg én is.

- Na de esünk túl rajta.- sóhajtottam. Lassan, lélegzet visszafojtva sétáltam a terasz ajtaja felé. Nem életem legkönnyebb, és legvidámabb beszélgetése lesz.

- Eric, magunkra hagynál kicsit Mr. Andersonnal.- néztem barátomra, bár belső hangom sikítva kérte, hogy maradjon velem.

- Persze.- nyomott puszit arcomra, majd becsukta az ajtót.

- Nyugodtan szólíts Danielnek

- Rendben.- ültem le a mellette lévő faszékre. Fejembe próbáltam össze rakni, mit is mondhatnék, de mintha egy üres sivatag lett volna. Mit mondjak neki? Bocsika én voltam aki megölte a fiadat, de csak önvédelem volt, különben szólíthatlak apunak? Kész őrület az egész.

- Figyel Doris, tudom, hogy most nem könnyű. Hogy is mondjam, elég egy gáz helyzet.

- Nem kicsit.- vágtam szavába.

- De szeretném, hogy tud, hogy nagyon sajnálom amit a fiam veled tett. Mai napig nem tudom hol rontottam el, de nem jövők rá. Szerettem a fiamat, bár őt ez nem érdekelte.- hajtotta le a fejét. Hirtelen megsajnáltam.

- Ha úgy érzed mindent megtettél, akkor ne érezd magad rosszul. Dean választotta ezt az életstílust, és ha nem engedte, hogy segíts neki akkor, nem tehettél mást. Mindene megvolt, mégsem becsülte meg. -szorítottam meg a kezét, ő csak hálás mosolyt küldött felém.

- El sem tudom képzelni, hogy fordult meg a fejében, hogy zsaroljon, pláne hogy elraboljon.- együtt érzően ő is megszorította a kezem.

- Daniel....én - csuklott el a hangom.-Én voltam az aki...aki megölte.- kezdett el potyogni a könnyem.

- Tudom kicsim, de csak önvédelem volt.- ölelt magához. Meglepet, ahogy viselkedett. Még is csak én öltem meg az egyetlen gyerekét, ha önvédelemből is.

- Tudom, hogy nem voltam a legjobb apa a világon, de a fiam mindennél fontosabb volt. De amit tett az megbocsáthatatlan. Nagyon fontos nekem az anyád, és ha nem is hiszed, te is. Mivel már nincs kire vigyáznom, csak ti vagytok nekem.

- Nem is ismersz.- húzódtam el tőle.

- Jobban ismerlek mint hinnéd, főleg amit anyád mesélt. De még jobban megszeretnélek, és tudom apád helyébe nem léphetek...

- Már most jobb apa vagy mint ő valaha.

- Sajnálom.

- Ne tedd, nem a te hibád. Csak annyit kérek vigyázz anyára, épp elég rossz érte már.

- Meglesz.- jelent egy apró mosoly arcán.

- Ajánlom is.

- Na gyere.- nyújtotta felém kezét, és felsegített. Ahogy húztuk el az ajtót, két hallgatózó személlyel találtuk szembe magunk.

- Ki éhes? Mert én nagyon.- rohant anyám a konyhába.

- Segítek.- indult el felé Eric is. Mi csak nevetve követük őket.

Pár nappal később/

- Vigyázatok magatokra, és látogassatok majd még meg minket.- ölelt meg anyu.

- Rendben anyu. Daniel vigyázz rá.- kacsintottam felé, majd beültünk a kocsiba. Senki se gondolta volna, hogy ilyen jól telik ez a pár nap. De be kell, hogy valljam, tényleg rendes ember Daniel. Remélem minden rendben lesz köztük.

- Kicsim, be kell ugranom Tomhoz. Jöjjek el majd érted, vagy nálam találkozunk? - kérdezte már a kocsijába Eric.

- Majd nálad találkozunk, úgy is van mint kipakolnom, és elrendeznem otthon.

- Rendben. Akkor nálam. Kulcsod meg van?- állította le a motort, és felém fordult.

- Igen. Akkor később.- gyors csókot nyomtam szájára, majd kiszálltam. Ahogy beléptem az ajtón, Rosa és Nate hangját hallottam a konyhába.

- Jaj fiacskám, ugye nem felejtesz el, és néha meglátogatsz minket? - törölgette szemét Rosa

- Mért, hova mész?- hangomra mind a ketten felém fordultak. Rosa gyors puszit nyomot az arcomra, majd magunkra hagyott. Mért érzek rosszat?

- El kell utaznom …

- Mennyi időre?- vágtam szavába.

- Los Angelesbe kaptam állást Doris.

- Mi? Mike cégénél nem jó?- értetlenkedtem.

- De jó, de az új munkát kaptam amivel fejleszthettem magam, és nincs is itt semmi ami ide kötne.

- Mért mi mik vagyunk?- emeltem fel a hangom.

- Doris, ne értsd már félre. Tudod, jól hogy fontosak vagytok nekem. De nektek is meg van a saját életetek. Amit tudok, jönni is fogok. De nincs itt rám szükség.

- Dehogynem.- nyeltem le egy gombócot torkomba.

- Figyelj! - simított végig karomon.- Mindig számíthatsz rám, tudod a számom, és meg adom a címem is. Ezt ne felejtsd el.- bólintottam.

- Hiányozni fog a hülye fejed.- törölgettem könnyeim.

- Na gyere ide.- szorított magához.- Mindig is tudtad, hogyan kell elrontani egy szép pillanatot. - nevetett ki. Mire én csak hasba vágtam.

- Mikor utazol?- húzódtam el tőle.

- Egy hét múlva.

- Olyan hamar?

- Mire várjak? - rántotta meg a vállát.

Kelly Clarkson - Already Gone

Erictől kapott kulcsot kerestem táskámba. Esküszöm szerelek rá csengőt. Ahogy megtaláltam, zárba dugtam, majd egy kattanással kinyílt.

- Eric?- De semmi válasz. Biztos még Tomnál van. A nagy kupi helyett, gyönyörű tisztaság fogadott. Biztosan volt itt Carla a házvezető. Ezer hála neki. Nélküle Eric még a fejét is elhagyná. Gyorsan ledobtam a cipőm, táskám, és leültem a nappaliba. Asztalon a heti posta volt. Unalmamba elkezdtem nézegetni. Egy-két szórólap, csekk, és mai újság. Hm, vajon meg nézzem? Kíváncsiságom megint nagyobb volt mint a józan eszem, így nézegetni kezdtem az újságot, míg rá nem találtam egy rólam szóló cikkre.

Kiderültek Eric Saade barátnőjének titkai

A svéd énekes barátnője mégsem olyan jó kislány, mint, ahogy mutatja magát ? Bár ezt a kijelentést már az előző cikkünknél el lehetett vetni, mikor kiderült, hogy Ms. Morgan a közös nyaralásukon többször keveredett konfliktusba egy Saade fannal – kik csak „Saadist”-áknak hívják magukat. A lányról napvilágot látott, hogy soha nem vetette meg a drogokat. Komoly kábítószer-függő, többször „játszadozott” már az életével. Egy állítólagos nagyon jó barátja, Taylor York halála miatt is őt lehet felelősségre vonni, ugyanis a fiú túladagolásba halt bele. Úgy tudjuk Doris vele volt a végzeténél, ám ő sem volt a helyzet magaslatán, segíteni képtelen volt rajta. Talán York még mindig élne, ha segít neki? De ha nem is kapta meg a méltó büntetését az igazságszolgáltatástól, a lelkiismeret nem hazudik. Ugyan is majdnem a pszichiátrián kötött ki. Egyes információk szerint nem is mondhatni hűséges típusnak, sőt, inkább szeret nyitott kapcsolatban élni. Ez Ericcel sem megy másképpen, hiszen a románc alatt többször keveredett egy bizonyos Dean nevű férfival közelebbi viszonyba, de lehetséges, hogy nem csak ő volt az egyetlen. A modell, River Viiperi-vel is „komolyabb” kapcsolat alakult ki, ezt a nem régiekben megjelenő közös fotósorozat is mutatja, hogy forrt közöttük a levegő. Az énekessel való „szerelme” elején pedig még egy ismerősük, Nate Archibalddal is egy ágyban találta meg. Emellett a leányzó maga a féltékenység királynője, még az énekesnő, Tone Damlira is rossz szemmel nézett. Lehet, hogy Ms Morgan féltékenysége miatt került a börtönben az egykori énekesnőt? Egy biztos, nem segített a hírnevén. Eric, Eric… milyen barátnőt fogtál te ki magadnak? Ami biztos, hogy ez a karrierjének nem tesz jót! Vajon ezt a rajongók meddig nézik jó szemmel?

Vagy hússzor végig olvastam a cikket. Újra meg újra. Honnan tudják ezeket? Hogy állíthatják, hogy nyitott kapcsolatban élek, és hogy Dean sőt még Nate-el is viszonyom volt. Honnan tudják, hogy drogoztam, hogy meghalt Taylor, hogy Eric meglátott minket Nate-el együtt aludni. Senki más nem volt ott akkor. Eric meg ilyet mért mondana el, főleg egy újságírónak. Nem tudtam mit csináljak, sírjak vagy nevesek kínomba. Pulzusom már az egekbe volt, egész testem reszketett. 

- Honnan tudják ezeket?!- vágtam az asztalra az újságot. Le-föl járkáltam a lakásba, és próbáltam kiűzni a gondolataimból az utolsó sorokat. „ Ami biztos, hogy ez a karrierjének nem tesz jót” Mivel tenném tönkre? Eric tud mindenről, és tudja, hogy ezek nem igazak. De a rajongók nem! „Vajon ezt a rajongók meddig nézik jó szemmel?” Bántani fogják miattam? Tönkre teszem tényleg a karrierjét? Doris fejezd már be! Pont ezt akarják elérni. Ki kell találnom valamit.

Egy órával később halk zörgést hallottam, majd a villany felkapcsolódott. Erős fénye teljesen megvakított. Nem is vettem észre, hogy besötétedett. 

- Szia kicsim.- ült le mellém, és nyomott puszit arcomra.

- Mi a baj?- fordította felé arcomat.

- Olvasd el.- mutattam az asztalon lévő újságra.

- Doris, ne...- de szavába vágtam.

- Csak olvasd el.- emeltem fel a hangom.

- Már olvastam, Tomas mutatta.- suttogta, szinte nem is hallottam.

- És mit gondolsz? - bámultam magam elé, és próbáltam elnyomni a felszínre törő zokogásom.

- Mit gondoljak? Semmit, nem érdekel mit írnak. Érted aggódom.- simogatta meg az arcom, de arrébb húzódtam, és felálltam.

- Azt hittem, majd arról fognak írni, hogy milyen szar a hajam, vagy milyen ízléstelenül öltözködöm, vagy

hogy milyen csúnya vagyok smink nélkül. Erre, kb az egész életemet kiterítették egy oldalra. Mi lesz a következő, hogy rajtag akarok felkapaszkodni? Így akarok híres lenni? - túrtam idegesen a hajamba.

- Doris. Senki se gondolta volna, hogy ennyire mélyre ásnak, és hogy ilyeneket fognak írni. Bármennyire is akartalak, vagy akarlak megvédeni nem tudlak. Annyit tudunk tenni, hogy nem olvassuk ezeket a szemeteket. 

- Nem Eric, nem. Ezt nem tudom elviselni. Röhejes az egész.- nevettem fel.

- Szerinted ez vicces?- döbbent meg.

- Több mint vicces. Hát nem érted? Ez nem csak a cikkről szól. Minél jobban teperünk, annál többen jönnek, és annál jobban belénk rúgnak. Már annyira elegem van ebből az egészből.

- Belőlem is? - kérdezte halkan.

- Nem belőled, hanem abból, hogy mi sosem tudnunk úgy együtt lenni, hogy ne történne semmi. Amikor először randiztunk mi történt?! Dean kipakolt neked, aztán ott volt Tone. Jah, és azt el ne felejtsem, hogy majdnem meghaltunk. Utána az amnézia, River, apám halála, Taylor. Hát nem érted, hogy ez az egész el van cseszve ahogy van? - fordultam az ablak felé. Csillagokból, a holdból, vagy akármiből csak erőt akartam gyűjteni.

- És a szerelemmel mi van? Az nem számít? - emelte fel a hangját, és maga felé fordított. 

- Eric itt még a szerelem, vagy a tökéletesség se segít. Csak tönkre tesszük egymást. Ahogy írták is nem teszek jót a karrierednek. A rajongó lány is megmondta, hogy mióta ismersz azóta nem vagy a régi. Mond meg nekem, hogy megéri ha utána gyűlölni fogjuk egymást? Mert a végén az lenne, nagyon jól tudod. Olyanok vagyunk mint a drog. Vágysz rá mindennél jobban, és ha megkapod, jól érzed magad, ha nem kapod meg vágysz rá, de attól ugyan úgy tönkre tesz.

- Mért érzem, hogy búcsúzkodsz? Már nem szeretsz? Vagy van más valaki ? Van valakid?- kapta el a karom, és szinte köpte felém a szavakat. Szemébe láttam a felgyülemlett könnyeket. Ebben a pillanatba mindennél jobban gyűlöltem magam.

- Nincs senkim. És nagyon is szeretlek, de nem vagyok boldog. Ahogy te sem lennél, nem tudnám meg adni amit szeretnél. Nyugalmat, békességet. Ezért kell most el mennem. Míg nem késő.- csuklott el a hangom. 

- Te kellesz nekem, az isten verje meg. Hányszor mondjam el, hogy megértsd? Nem vagy boldog? Mit csináljak, hogy az legyél? Mond el! - rántott magához.

- Engedj el.- suttogtam.

- Rendben, ha ezt akarod.- engedett el.

- De mielőtt el mennél, vigyél el mindent. - rogyott le a kanapéra.

- Eric..

- Vigyél el mindent amit együtt vettünk, a képeket. Sőt neked kéne adnom a lakást, hogy ne emlékeztessen rád. Hogy ne érezzem az illatodat, akkor is mikor nem vagy itt. Hogy ne lássam mindenhol az arcod. - temette kezébe arcát, és zokogott.

- Nem érted ? Vidd innen ezeket.- fogta meg az asztalon lévő közös képünket, és a mellettem lévő falhoz vágta. Összerezzentem ahogy az üvegdarabok pár centire tőlem földre hullottak. 

- Ha ilyen könnyen elengedsz, akkor én egy kibaszott másodpercre se akarok többet rád gondolni.- borította le az asztalon lévő dolgokat. Gyorsan magamhoz vettem a táskám, meg a kabátom, és ajtó felé sétáltam. Le tettem a konyha pultra a kulcsot amit nekem adott, és kiléptem a lakásból. Hátammal neki dőltem az ajtónak, és hallgattam, hogy tör, zúz odabent. Mély levegőt vettem, majd beszálltam az első taxiba. Életembe nem éreztem ekkora fájdalmat, pedig át éltem ezt-azt. De tudtam, hogy helyesen cselekszem, ha nem is könnyű, idővel ő is rá jön majd. Egy ismerős háznál álltunk meg, nem is emlékeztem, hogy ezt diktáltam be. Gyorsan kifizettem, és elindultam a lakás felé. Remegő kézzel nyomtam meg a csengőt, és vártam, hogy ajtót nyisson. Ahogy kinyílott, egy álmos kék szempárral találtam magam szembe. 

- Doris? - dörgölte meg a szemét.

- Áll még az ajánlatod?