2.évad 17. fejezet - Merre visz az út?

Sziasztok! Nem tudok elégszer bocsánatot kérni a rengeteg késésem miatt. Nem tudom mi lett velem, semmi erőm nem volt hozzá, és ötletem is kevés. De most már itt vagyok. Remélem azért még itt vagytok velem. Nos, ez a rész, hát nem tudom milyen lett, és mit szóltok hozzá. Nagyon várom a véleményeteket, nagyon jól esne. Köszönöm, az előző fejezetre kapott komikat, és pipákat. Próbálok a következővel sietni, de inkább nem ígérgetek, mivel mindjárt iskola, SAJNOS. Na nem is dumálok itt feleslegesen. Jó olvasgatást! :)
U.i. Ajánlom a zenéket, de leginkább a másodikat, ha lejárt, indítsátok újra!!
Facebook oldal: If I Lose Myself

Mike és Nate lélegzet visszafogva várták a reakciómat. Nem csak a cikk miatt, hanem a két srác arckifejezése miatt is kitört belőlem a hangos nevetés. Szó szerint, nem tudtam abba hagyni.

- Most rohamod van? - kezdett el rázni Nate, mikor már a kanapén fetrengtem.

- Minden reakcióra fel voltam készülve, de erre nem.- döbbenten nézet rám nagybátyám.

- Mért mit csináljak? Sírjak? Ennek nyolcvan százaléka nem igaz, sőt kilencven-kilenc százaléka. Annyit találtak el, hogy hol vagyunk, és hogy Molly is ott volt. Ezzel csak azt akarják elérni, hogy ideges legyek, és még több szemetet írjanak. Azt meg nem fogom nekik megadni.

- Biztosan jól vagy?- kérdezte aggódva Mike. Azonban nem tudtam válaszolni, egy fekete alak surrant át a nappalin, és magához szorított.

- Doris, ne haragudj. Már intézkedünk Tomassal...

- Hé, hé. Nyugi. Nem érdekel, mit írnak.- bontakoztam ki szorításából.

- Tényleg?- nézett rám meglepetten.

- Mért nem hisz nekem senki? Leszarom, ki mit gondol, vagy ír. Mi tudjuk mi az igaz, ez épp elég. Nem te mondta mindig, hogy nem foglalkozunk más véleményével?

- Én megtanultam kezelni, de te..

- Mi van velem? Én azt hiszed nem tudom?

- Nem azt mondta..

- Na jó gyerekek elég. Eric beszélhetnénk?- nézett Mike Ericre.

- Oké, akkor én be megyek a céghez.- és azzal a lendülettel el is ment Nate.

- Doris.- fordult felém nagybátyám.

- Hm?

- Négyszemközt.

- Ja, bocsesz.- indultam el a lépcső felé. Más ember egy szó nélkül be ment volna a szobába, azonban mint tudjuk én eltérek a más emberektől. Nem bírtam elnyomni a kíváncsiságomat. Így a lépcsőn ülve hallgatóztam.

- Figyelj Eric. Tudom, hogy Doris most azt mutatja nem érdekli a dolog, de azt is tudom, hogy mélyen igen is zavarja. Nem akarom, hogy megint olyan állapotba kerüljön mint négy hónapja. Nem bírnám még egyszer végig csinálni, és ő sem.

- Mike, tudom milyen rossz volt..

- Nem, nem tudod. Nem voltál ott, nem láttad mennyire szenved. Nem tudod elképzelni, milyen az mikor látód, hogy aki neked fontos, előtted hullik darabjára. Nem tudod, hány éjszakán volt olyan, hogy zokogva ébredt álmából, vagy hogy magában okozott kárt, mert magát okolta. Ha nincs Jason, kitudja hol lennék. Lehet egy gumiszobában mindketten.- Hm, kösz a bizalmat Mike.

- Ki az a Jason?

- A pszichológus srác. De nem ez a lényeg. Nem akarom, hogy még egyszer akár ennek az állapotnak a közelében is legyen.

- Értem, és azon vagyok, hogy leállítsam őket. De sajnos, ezt nem lehet elkerülni, ez velem együtt jár. De bármint megteszek érte. És nehogy azt hidd, hogy nekem nem fáj, hogy nem lehettem mellett.- itt azonban megszólalt a telefonom. Picsába.

- Nem illik hallgatózni.- szidott meg Mike. Gyorsan beosontam a szobámba.

- Igen?

- Szia kicsim.- hallottam meg anyám mézes-mázos hangját. Mindig legjobbkor tud hívni.

- Szia anyu.

- Minden rendben megy ?

- Ezért hívtál?

- Mért nem hívhatom fel a lányom?- kérdezte ingerülten. Huha.

- Jó, jó bocs. Persze, minden rendben.

- Akkor jó.

- Veled minden rendben van? - kérdeztem kicsit aggódva.

- Persze, mért ne lenne?

- Nem is tudom, olyan furcsa vagy.

- Nincs semmi baj, de most mennem kell. Szia.- és már csak sípolást hallottam.

- Hé.- feküdt mellém Eric.

- Meg kaptad a fejmosást?- bújtam hozzá.

- Ne csinálj úgy mintha nem hallottad volna.

- Jól van na. De tényleg ne féltsetek, jól vagyok. - fúrtam arcom a nyakába.

- Remélem is. Kivel beszéltél?

- Anyával. Jövő hónapba lesz a születésnapja. El megyünk majd? - támaszkodtam meg mellkasán.

- Felőlem.- nyomot puszit homlokomra.

Imagine Dragons - Bleeding Out

1 hónappal később/

- Meglepődtem, hogy meg akarod látogatni anyádat.

- Mért? Aggódom érte.- fordultam felé a taxiba.

- Aggódsz?- meglepetten nézett rám.

- Na jó, ez tényleg furán hangzik a számból. De olyan furcsa volt a telefonba, és kíváncsi vagyok.

- Az aggódás meg a kíváncsiság között van különbség.- okoskodott.

- Mióta lettél te ilyen bölcs?- néztem rá csúnyán.

- Mindig is az voltam.- eközben oda értünk.

- Minden vagy, csak bölcs nem.- nyújtottam oda a sofőrnek a pénzt.

- Ne haragudjon kisasszony, hogy bele szólók, de a fiatal úrnak igaza van. Apropó, kérhetek egy aláírást a lányomnak?

- Akár kettőt is, amiért mellém állt.- Erre a kijelentésre csak a szememet forgattam. Ahogy Eric kiosztotta az aláírásokat, rögtön elindultunk a régi otthonom ajtaja felé. Lassan nyomtam le a kilincset, és lépkedtem a nappali felé. Nem az fogadott amire számítottam.

- Anyu. - hangomra ijedten pattant fel a „szerelmespár”.

- Doris? Te mit keresel itt?- kérdezte teljesen ledöbbenve.

- Nem olyan rég még itt éltem. Megzavartunk valamit? - vándorolt a tekintettem a mellette álló férfira.

- Daniel Anderson vagyok, anyád...

- Várjon csak! Azt mondta Anderson? Véletlenül nem volt rokonságba Dean Andersonnal?

- De, ő a fiam volt.

- Hogy micsoda? Te tényleg annak az apjával kavarsz aki majdnem megölt minket? Elrabolt, terrorizált, és tönkre tette az életemet. Komolyan anya? Azt hittem ennél jobban már nem süllyedhetsz le. Ezt nem hiszem el.- szaladt ki egyszerre az összes oxigén a tüdőmből.

- Gyere, ülj le.- kapta el karomat Eric.

- Ne értsd félre a helyzetet Doris. Az elején még nem tudtuk, hogy kiknek a szülei vagyunk. Különben sem tehet róla, hogy a fia rossz útra tért.

- Ne védd már. Mióta tart ez az egész? - pattantam fel a kanapéról.

- Jó pár hónapja.

- Hónapok óta együtt vagytok, és annyit nem tudtál volna szólni, hogy az életem megkeserítőjének apjával henteregsz?

- Ne merészelj velem így beszélni Doris Morgan mert rosszul jársz.- csattant fel anyám.

- Ennél jobban? Nem hinném.- azzal kirohantam a házból. Kint vihar tombolt. Szakadt az eső, fújt a szél, azonban nem érdekelt. Csak el akartam tűnni innen.

- Doris, várj már.- hallottam meg barátom hangját. Ruhám, hajam teljesen el volt ázva. Egész testem remegett, de nem tudtam el dönteni, hogy a dühtől, vagy mert fáztam.

- Doris, túl rea...- de közbe vágtam.

- Shh..kérlek ne.- öleltem át a nyakát, és beszippantottam kellemes parfüm illatát.

- Do, megfogsz fázni. Menjünk vissza.- simította le az esőcseppet az arcomról.

- Nem fázok.- azonban hangom remegése elégé elárult.

- Valóban? Akkor mért is lila a szád?- A francba! Az a nagy szám mindig elárul.

- Nem akarok haza menni. Főleg nem beszélni velük.

- Most nem is kell, majd ha lenyugodtál.

- Ne beszélj velem úgy mintha az apám lennél.- hisztiztem.

- Akkor te meg ne viselkedj úgy mint egy gyerek.- Oké, ott a pont.

- Doris. Ébren vagy? - hallottam meg anyám halk hangját.

- Hm..Most már igen.- szemem még mindig csukva volt, csak kezemmel kezdtem el keresni Eric alakját. De hiába. A kis áruló.

- Megbeszélhetnénk ez a dolgot? - süppedt be mellettem az ágy.

- Mit kell ezen megbeszélni? Te hogy éreznéd magad, ha én azokkal a nőcskékkel járnék bulizgatni akikkel apám megcsalt? Hm? Milyen érzés lenne? Nem olyan mint akit elárultak? Mer én pontosan így érzem magam.- itt szavamba akart vágni, de leintettem.- Ne kezd el megint, hogy az elején nem tudtátok blabla...Mivel már tudod, és mi változott? Semmi.

- Meddig akarod játszani a sértődött kamasz szerepét?- Hogy micsodát?

- Ugyan már,én azon már rég túl vagyok. Nem az fáj, hogy van valakid, hanem hogy kicsoda az a személy. És főleg az, hogy hazudtál nekem. Anyu, hónapok óta vele vagy, és annyit nem mondasz, hogy együtt vagy valakivel. Főleg, hogy a telefonba is hazudtál. Mi van ha most nem jövök haza, el sem mondod?

- Várni akartam az elején, hátha csak fellángolás. De aztán kiderült ki is valójában, és féltem. Pontosan ettől féltem, hogy így reagálsz. Féltem, hogy amit nagy nehezen felépítettünk abba a négy hónapba, egy másodperc alatt össze omlik.- csuklott el a hangja

- Pontosan azért mert hazudtál, azzal romboltad össze.

- Ne, kicsim ne mond ezt. Bármint meg teszek, szakítok vele ha ez zavar.- kétségbeesetten kapta el a kezem.

- Tényleg fontos neked?

- Még soha nem éreztem magam így férfival. Éreztél már olyat, hogy mintha nem lennél teljes, de aztán találkozol valakivel, és rá jössz hogy ő volt aki hiányzott? És ezek után senki se szívesen engedi el a másik felét. Megígérte el visz Velencébe, ahova mindig is el akartam menni. Gyönyörű virágokat kapok tőle. De van, hogy csak el megyünk sétálni. Ő tényleg megtud nevettetni. Már olyan rég nevettem úgy istenigazából. -míg mesélt, ragyogót a szeme, és mosolygott. Ki vagyok én, hogy ezt elvegyem tőle?

- Tényleg jó ember?

- Igen. Ő maga is hibáztatja magát a fia miatt, de ő tényleg mindet megtett érte. Dean taszította el magától. Kérlek ne okold ez miatt.

- Rendben. Itt van még?- Bólintott.

- Teraszon beszélget Ericel.

- Beszélni szeretnék vele.

- Jaj kicsim. Örülők, hogy megint rendben van veled és Ericel.- ölelt magához.

- Én is örülők nektek. - ölelt meg én is.

- Na de esünk túl rajta.- sóhajtottam. Lassan, lélegzet visszafojtva sétáltam a terasz ajtaja felé. Nem életem legkönnyebb, és legvidámabb beszélgetése lesz.

- Eric, magunkra hagynál kicsit Mr. Andersonnal.- néztem barátomra, bár belső hangom sikítva kérte, hogy maradjon velem.

- Persze.- nyomott puszit arcomra, majd becsukta az ajtót.

- Nyugodtan szólíts Danielnek

- Rendben.- ültem le a mellette lévő faszékre. Fejembe próbáltam össze rakni, mit is mondhatnék, de mintha egy üres sivatag lett volna. Mit mondjak neki? Bocsika én voltam aki megölte a fiadat, de csak önvédelem volt, különben szólíthatlak apunak? Kész őrület az egész.

- Figyel Doris, tudom, hogy most nem könnyű. Hogy is mondjam, elég egy gáz helyzet.

- Nem kicsit.- vágtam szavába.

- De szeretném, hogy tud, hogy nagyon sajnálom amit a fiam veled tett. Mai napig nem tudom hol rontottam el, de nem jövők rá. Szerettem a fiamat, bár őt ez nem érdekelte.- hajtotta le a fejét. Hirtelen megsajnáltam.

- Ha úgy érzed mindent megtettél, akkor ne érezd magad rosszul. Dean választotta ezt az életstílust, és ha nem engedte, hogy segíts neki akkor, nem tehettél mást. Mindene megvolt, mégsem becsülte meg. -szorítottam meg a kezét, ő csak hálás mosolyt küldött felém.

- El sem tudom képzelni, hogy fordult meg a fejében, hogy zsaroljon, pláne hogy elraboljon.- együtt érzően ő is megszorította a kezem.

- Daniel....én - csuklott el a hangom.-Én voltam az aki...aki megölte.- kezdett el potyogni a könnyem.

- Tudom kicsim, de csak önvédelem volt.- ölelt magához. Meglepet, ahogy viselkedett. Még is csak én öltem meg az egyetlen gyerekét, ha önvédelemből is.

- Tudom, hogy nem voltam a legjobb apa a világon, de a fiam mindennél fontosabb volt. De amit tett az megbocsáthatatlan. Nagyon fontos nekem az anyád, és ha nem is hiszed, te is. Mivel már nincs kire vigyáznom, csak ti vagytok nekem.

- Nem is ismersz.- húzódtam el tőle.

- Jobban ismerlek mint hinnéd, főleg amit anyád mesélt. De még jobban megszeretnélek, és tudom apád helyébe nem léphetek...

- Már most jobb apa vagy mint ő valaha.

- Sajnálom.

- Ne tedd, nem a te hibád. Csak annyit kérek vigyázz anyára, épp elég rossz érte már.

- Meglesz.- jelent egy apró mosoly arcán.

- Ajánlom is.

- Na gyere.- nyújtotta felém kezét, és felsegített. Ahogy húztuk el az ajtót, két hallgatózó személlyel találtuk szembe magunk.

- Ki éhes? Mert én nagyon.- rohant anyám a konyhába.

- Segítek.- indult el felé Eric is. Mi csak nevetve követük őket.

Pár nappal később/

- Vigyázatok magatokra, és látogassatok majd még meg minket.- ölelt meg anyu.

- Rendben anyu. Daniel vigyázz rá.- kacsintottam felé, majd beültünk a kocsiba. Senki se gondolta volna, hogy ilyen jól telik ez a pár nap. De be kell, hogy valljam, tényleg rendes ember Daniel. Remélem minden rendben lesz köztük.

- Kicsim, be kell ugranom Tomhoz. Jöjjek el majd érted, vagy nálam találkozunk? - kérdezte már a kocsijába Eric.

- Majd nálad találkozunk, úgy is van mint kipakolnom, és elrendeznem otthon.

- Rendben. Akkor nálam. Kulcsod meg van?- állította le a motort, és felém fordult.

- Igen. Akkor később.- gyors csókot nyomtam szájára, majd kiszálltam. Ahogy beléptem az ajtón, Rosa és Nate hangját hallottam a konyhába.

- Jaj fiacskám, ugye nem felejtesz el, és néha meglátogatsz minket? - törölgette szemét Rosa

- Mért, hova mész?- hangomra mind a ketten felém fordultak. Rosa gyors puszit nyomot az arcomra, majd magunkra hagyott. Mért érzek rosszat?

- El kell utaznom …

- Mennyi időre?- vágtam szavába.

- Los Angelesbe kaptam állást Doris.

- Mi? Mike cégénél nem jó?- értetlenkedtem.

- De jó, de az új munkát kaptam amivel fejleszthettem magam, és nincs is itt semmi ami ide kötne.

- Mért mi mik vagyunk?- emeltem fel a hangom.

- Doris, ne értsd már félre. Tudod, jól hogy fontosak vagytok nekem. De nektek is meg van a saját életetek. Amit tudok, jönni is fogok. De nincs itt rám szükség.

- Dehogynem.- nyeltem le egy gombócot torkomba.

- Figyelj! - simított végig karomon.- Mindig számíthatsz rám, tudod a számom, és meg adom a címem is. Ezt ne felejtsd el.- bólintottam.

- Hiányozni fog a hülye fejed.- törölgettem könnyeim.

- Na gyere ide.- szorított magához.- Mindig is tudtad, hogyan kell elrontani egy szép pillanatot. - nevetett ki. Mire én csak hasba vágtam.

- Mikor utazol?- húzódtam el tőle.

- Egy hét múlva.

- Olyan hamar?

- Mire várjak? - rántotta meg a vállát.

Kelly Clarkson - Already Gone

Erictől kapott kulcsot kerestem táskámba. Esküszöm szerelek rá csengőt. Ahogy megtaláltam, zárba dugtam, majd egy kattanással kinyílt.

- Eric?- De semmi válasz. Biztos még Tomnál van. A nagy kupi helyett, gyönyörű tisztaság fogadott. Biztosan volt itt Carla a házvezető. Ezer hála neki. Nélküle Eric még a fejét is elhagyná. Gyorsan ledobtam a cipőm, táskám, és leültem a nappaliba. Asztalon a heti posta volt. Unalmamba elkezdtem nézegetni. Egy-két szórólap, csekk, és mai újság. Hm, vajon meg nézzem? Kíváncsiságom megint nagyobb volt mint a józan eszem, így nézegetni kezdtem az újságot, míg rá nem találtam egy rólam szóló cikkre.

Kiderültek Eric Saade barátnőjének titkai

A svéd énekes barátnője mégsem olyan jó kislány, mint, ahogy mutatja magát ? Bár ezt a kijelentést már az előző cikkünknél el lehetett vetni, mikor kiderült, hogy Ms. Morgan a közös nyaralásukon többször keveredett konfliktusba egy Saade fannal – kik csak „Saadist”-áknak hívják magukat. A lányról napvilágot látott, hogy soha nem vetette meg a drogokat. Komoly kábítószer-függő, többször „játszadozott” már az életével. Egy állítólagos nagyon jó barátja, Taylor York halála miatt is őt lehet felelősségre vonni, ugyanis a fiú túladagolásba halt bele. Úgy tudjuk Doris vele volt a végzeténél, ám ő sem volt a helyzet magaslatán, segíteni képtelen volt rajta. Talán York még mindig élne, ha segít neki? De ha nem is kapta meg a méltó büntetését az igazságszolgáltatástól, a lelkiismeret nem hazudik. Ugyan is majdnem a pszichiátrián kötött ki. Egyes információk szerint nem is mondhatni hűséges típusnak, sőt, inkább szeret nyitott kapcsolatban élni. Ez Ericcel sem megy másképpen, hiszen a románc alatt többször keveredett egy bizonyos Dean nevű férfival közelebbi viszonyba, de lehetséges, hogy nem csak ő volt az egyetlen. A modell, River Viiperi-vel is „komolyabb” kapcsolat alakult ki, ezt a nem régiekben megjelenő közös fotósorozat is mutatja, hogy forrt közöttük a levegő. Az énekessel való „szerelme” elején pedig még egy ismerősük, Nate Archibalddal is egy ágyban találta meg. Emellett a leányzó maga a féltékenység királynője, még az énekesnő, Tone Damlira is rossz szemmel nézett. Lehet, hogy Ms Morgan féltékenysége miatt került a börtönben az egykori énekesnőt? Egy biztos, nem segített a hírnevén. Eric, Eric… milyen barátnőt fogtál te ki magadnak? Ami biztos, hogy ez a karrierjének nem tesz jót! Vajon ezt a rajongók meddig nézik jó szemmel?

Vagy hússzor végig olvastam a cikket. Újra meg újra. Honnan tudják ezeket? Hogy állíthatják, hogy nyitott kapcsolatban élek, és hogy Dean sőt még Nate-el is viszonyom volt. Honnan tudják, hogy drogoztam, hogy meghalt Taylor, hogy Eric meglátott minket Nate-el együtt aludni. Senki más nem volt ott akkor. Eric meg ilyet mért mondana el, főleg egy újságírónak. Nem tudtam mit csináljak, sírjak vagy nevesek kínomba. Pulzusom már az egekbe volt, egész testem reszketett. 

- Honnan tudják ezeket?!- vágtam az asztalra az újságot. Le-föl járkáltam a lakásba, és próbáltam kiűzni a gondolataimból az utolsó sorokat. „ Ami biztos, hogy ez a karrierjének nem tesz jót” Mivel tenném tönkre? Eric tud mindenről, és tudja, hogy ezek nem igazak. De a rajongók nem! „Vajon ezt a rajongók meddig nézik jó szemmel?” Bántani fogják miattam? Tönkre teszem tényleg a karrierjét? Doris fejezd már be! Pont ezt akarják elérni. Ki kell találnom valamit.

Egy órával később halk zörgést hallottam, majd a villany felkapcsolódott. Erős fénye teljesen megvakított. Nem is vettem észre, hogy besötétedett. 

- Szia kicsim.- ült le mellém, és nyomott puszit arcomra.

- Mi a baj?- fordította felé arcomat.

- Olvasd el.- mutattam az asztalon lévő újságra.

- Doris, ne...- de szavába vágtam.

- Csak olvasd el.- emeltem fel a hangom.

- Már olvastam, Tomas mutatta.- suttogta, szinte nem is hallottam.

- És mit gondolsz? - bámultam magam elé, és próbáltam elnyomni a felszínre törő zokogásom.

- Mit gondoljak? Semmit, nem érdekel mit írnak. Érted aggódom.- simogatta meg az arcom, de arrébb húzódtam, és felálltam.

- Azt hittem, majd arról fognak írni, hogy milyen szar a hajam, vagy milyen ízléstelenül öltözködöm, vagy

hogy milyen csúnya vagyok smink nélkül. Erre, kb az egész életemet kiterítették egy oldalra. Mi lesz a következő, hogy rajtag akarok felkapaszkodni? Így akarok híres lenni? - túrtam idegesen a hajamba.

- Doris. Senki se gondolta volna, hogy ennyire mélyre ásnak, és hogy ilyeneket fognak írni. Bármennyire is akartalak, vagy akarlak megvédeni nem tudlak. Annyit tudunk tenni, hogy nem olvassuk ezeket a szemeteket. 

- Nem Eric, nem. Ezt nem tudom elviselni. Röhejes az egész.- nevettem fel.

- Szerinted ez vicces?- döbbent meg.

- Több mint vicces. Hát nem érted? Ez nem csak a cikkről szól. Minél jobban teperünk, annál többen jönnek, és annál jobban belénk rúgnak. Már annyira elegem van ebből az egészből.

- Belőlem is? - kérdezte halkan.

- Nem belőled, hanem abból, hogy mi sosem tudnunk úgy együtt lenni, hogy ne történne semmi. Amikor először randiztunk mi történt?! Dean kipakolt neked, aztán ott volt Tone. Jah, és azt el ne felejtsem, hogy majdnem meghaltunk. Utána az amnézia, River, apám halála, Taylor. Hát nem érted, hogy ez az egész el van cseszve ahogy van? - fordultam az ablak felé. Csillagokból, a holdból, vagy akármiből csak erőt akartam gyűjteni.

- És a szerelemmel mi van? Az nem számít? - emelte fel a hangját, és maga felé fordított. 

- Eric itt még a szerelem, vagy a tökéletesség se segít. Csak tönkre tesszük egymást. Ahogy írták is nem teszek jót a karrierednek. A rajongó lány is megmondta, hogy mióta ismersz azóta nem vagy a régi. Mond meg nekem, hogy megéri ha utána gyűlölni fogjuk egymást? Mert a végén az lenne, nagyon jól tudod. Olyanok vagyunk mint a drog. Vágysz rá mindennél jobban, és ha megkapod, jól érzed magad, ha nem kapod meg vágysz rá, de attól ugyan úgy tönkre tesz.

- Mért érzem, hogy búcsúzkodsz? Már nem szeretsz? Vagy van más valaki ? Van valakid?- kapta el a karom, és szinte köpte felém a szavakat. Szemébe láttam a felgyülemlett könnyeket. Ebben a pillanatba mindennél jobban gyűlöltem magam.

- Nincs senkim. És nagyon is szeretlek, de nem vagyok boldog. Ahogy te sem lennél, nem tudnám meg adni amit szeretnél. Nyugalmat, békességet. Ezért kell most el mennem. Míg nem késő.- csuklott el a hangom. 

- Te kellesz nekem, az isten verje meg. Hányszor mondjam el, hogy megértsd? Nem vagy boldog? Mit csináljak, hogy az legyél? Mond el! - rántott magához.

- Engedj el.- suttogtam.

- Rendben, ha ezt akarod.- engedett el.

- De mielőtt el mennél, vigyél el mindent. - rogyott le a kanapéra.

- Eric..

- Vigyél el mindent amit együtt vettünk, a képeket. Sőt neked kéne adnom a lakást, hogy ne emlékeztessen rád. Hogy ne érezzem az illatodat, akkor is mikor nem vagy itt. Hogy ne lássam mindenhol az arcod. - temette kezébe arcát, és zokogott.

- Nem érted ? Vidd innen ezeket.- fogta meg az asztalon lévő közös képünket, és a mellettem lévő falhoz vágta. Összerezzentem ahogy az üvegdarabok pár centire tőlem földre hullottak. 

- Ha ilyen könnyen elengedsz, akkor én egy kibaszott másodpercre se akarok többet rád gondolni.- borította le az asztalon lévő dolgokat. Gyorsan magamhoz vettem a táskám, meg a kabátom, és ajtó felé sétáltam. Le tettem a konyha pultra a kulcsot amit nekem adott, és kiléptem a lakásból. Hátammal neki dőltem az ajtónak, és hallgattam, hogy tör, zúz odabent. Mély levegőt vettem, majd beszálltam az első taxiba. Életembe nem éreztem ekkora fájdalmat, pedig át éltem ezt-azt. De tudtam, hogy helyesen cselekszem, ha nem is könnyű, idővel ő is rá jön majd. Egy ismerős háznál álltunk meg, nem is emlékeztem, hogy ezt diktáltam be. Gyorsan kifizettem, és elindultam a lakás felé. Remegő kézzel nyomtam meg a csengőt, és vártam, hogy ajtót nyisson. Ahogy kinyílott, egy álmos kék szempárral találtam magam szembe. 

- Doris? - dörgölte meg a szemét.

- Áll még az ajánlatod?

Ízelítő!

Sziasztok! Nem fejezettel érkeztem sajnos, de nem is üres kézzel . Már íródik a fejezet, de sajnos nem ígérek semmit. Szóval kérek még egy kis türelmet. Addig is kitartást! ;)
K&H

- Mióta lettél te ilyen bölcs? - néztem rá csúnyán.
- Mindig is az voltam.- eközben oda értünk.
- Minden vagy, csak bölcs nem.- nyújtottam oda a sofőrnek a pénzt.
- Ne haragudjon kisasszony, hogy bele szólók, de a fiatal úrnak igaza van. Apropó, kérhetek egy aláírást a lányomnak?
- Akár kettőt is, amiért mellém állt.- Erre a kijelentésre csak a szememet forgattam.

2. évad 16. fejezet - Nem mindegy, hogy te kellesz neki, vagy csak beéri veled.

Sziasztok! Először is roppant mód röstellem, a késést, de egyszerűen se időm, se erőm, de még ötletem se volt. Remélem, elnéztétek nekem, legalább azért is mert sosem késtem még fejezettel. Na de nem is védem itt magam, remélem elnyeri majd a tetszéseteket, és kapok pár komit. Apropó válaszoltam, az elmaradt fejezet komijaira. Ja, és még egy dolog. Itt oldalt indítottam egy közvélemény kutatást. Kíváncsi vagyok, hány évesek olvassák a blogot. Ez csak pusztán kíváncsiság. Szóval kilenc napotok van, csak két kattintás az egész ;) Még egyszer köszönöm, hogy velem vagytok! Jó olvasgatást ;)

K&H

- Hát ti meg mit csináltok? - Fejünket a hang felé kaptuk. Molly és J-son meglepett képével találtuk szembe magunk.

- És azt ne mondjátok, hogy ez nem az aminek látszik.- szólalt meg J-son.

- Akkor ebben az esetben, ez pont az aminek látszik. Bármi is legyen az.- ültem fel.

- Ti totál el vagytok ázva.- nevetettek ki minket.

- Icipicikét.- Eric próbálta meg mutatni ujjával, több, kevesebb sikerrel

- Mit kerestek a fürdőbe csurom vizesen?- segített fel Molly a földről.

- Eric kihozott pisilni. De már nem is kell.- kuncogtam.

- Na gyere. - rántotta fel J-son Ericet.

- De büdös vagy.- fintorgott Eric.

- Haver, szerintem magadat érzed.- nevette ki, majd az ágy felé kezdte tolni.

- Gyere, át kísérlek - karolt belém a lány. Hátra intett még a fiúknak, majd át támogatott a szobámba.

- Nem úgy sikerült ahogy el terveztem.- dünnyögtem párnámba.

- Azt észre vettem. Megint egymásra találtatok? - nem láttam arcát, de kivettem a hangjából, hogy fülig ér a szája.

- Nem.- ásítottam.

- Nem úgy tűnt.- horkantott fel.

- Pedig szeretem őt.- sóhajtottam fel.

- Ő is téged.

- De mért csak a barátom akar lenni? - már azt se tudtam, ez a beszélgetés valós-e. Szemeimet alig tudtam nyitva tartani, húzott magával az édes megnyugvás.

- Mert egy idióta.

***

- Jó reggelt napsugár.- ébresztett csilingelő hangjával Molly.

- Hm..Reggelt.- dörzsöltem szemeim.

- Ideje fel kelni, programunk van. Tessék, idd ezt meg, és vedd be a gyógyszert.- adta a kezembe a poharat, és a kis kapszulát.

- Köszönöm. Angyal vagy. - hálás mosolyt küldtem felé.

- Tudom.- ült le mellém.

- Már értem, hogy bírtad ki Eric mellett négy évig.- kuncogtam fel.

- Ezt, hogy érted? - háborodott fel.

- Sehogy.- legyintettem.

- És mit is terveztél? - keltem fel nagy nehezen. Mindenem sajgót, a tegnapi esés miatt. A francba. Eric még sem fogott fel mindent. Vele mi lehet?

- Először el megyünk egy jó kis helyre reggelizni, aztán körül nézünk, és vásárolgatunk. Szóval, van negyed órád el készülni, és a hotel melletti kis étterembe találkozunk. Ne késs.- kacsintott rám, majd el is ment. Huha, nem vagyok még toppon, hogy tudjam követni. Bevánszorogtam a fürdőbe, és gyorsan lezuhanyoztam, hajat mostam. Hajamba laza hullámokat raktam, fel vettem egy lenge hosszú szoknyát, és egy hozzá illő szandált választottam mellé. Ilyen kánikulában mást nem is lehet elviselni. Basszus, már öt perces késésbe vagyok. Molly kifog nyírni. Gyorsan haladtam végig a folyóson, elhaladva Eric ajtaja előtt. Mi lehet vele? Na jó, erre nincs időm.

Molly alakját keresem a barátságos kis helyen, mikor Eric kissé álmos, és meglepet tekintetével nem találkoztam.

- Te mit keresel itt? - kérdeztük egyszerre. Mikor mindkettőnknek leesett.

- Molly - szólaltunk meg megint egyszerre.

- Sosem változik.- forgatta szemeit Eric.

- Te ismered.- rántottam meg vállam, majd leültem.

- Néha nagyon csökönyös tud lenni.- sóhajtott fel.

- Én is ismerek egy ilyen embert.- gonoszan vigyorogtam rá.

- Mikor voltam csökönyös? - háborodott fel.

- Ki mondta, hogy rólad beszélek..- vigyorogtam rá önelégülten.

- Na jó, mindegy ha már itt vagyunk, akkor együnk.- temetkezett bele az étlapba.

Egy nagy adag palacsinta, gyümölcssaláta, és gyümölcslé után úgy döntöttünk ideje vissza menni a hotelbe. Egész idő alatt csöndben ettünk. Még csak meg sem említettük a tegnap estét. Pedig lett volna mit megbeszélni, de nem volt merszem felhozni. Sajnos minden kínos, és egyben vicces percére emlékszem.

- Áá itt vagytok.- jött velünk szembe Molly a folyóson.

- Jó, hogy jössz.- nézett rá Eric morcosan. Had ne mondjam, elégé édes fejet vágott.

- Tudom, kicsit átvertetek titeket, de legalább megbeszéltétek.- vigyorgott ránk. Jaj ne!

- Mit kellett volna megbeszélni? - kérdezte Eric meglepetten. Lehet, hogy nem is emlékszik? Mi van, hogy ha csak az alkohol miatt viselkedett így?

- Semmit.- vágtam rá túl gyorsan. Molly furán méregetett.

- Mindegy is. Akkor ma este valami parti? Most ott leszek.- próbálta menteni a helyzetet. Remélem Eric nem kezd el kérdezősködni.

- Felőlem. Beszélek J-sonal.- majd bevonult a lakosztályába.

- Mi a fenéért nem beszéltetek?- támadott le a lány.

- Ajj Molly nem tudom. Olyan kínos téma, és lehet nem is emlékszik. Mindegy is.- sóhajtottam fel.

- Az nem lehet. Na majd este kiderítem.- elindult az ajtó felé.

- Molly hagyjad, nem kell.- szóltam utána.

- Kénytelen vagyok bele avatkozni. Rosszabbak vagytok mint a kamaszok. Nem látjátok a nyilvánvalót. De bízd csak rám.- és már ott sem volt.

***

Chris Lake - Sundown

Estére egy fekete, rövid, hátul kivágott ruhát választottam. Hajamba vad hullámokat raktam. Szememre vékony tusvonalat rajzoltam, számra tűzvörös rúzst kentem. Egy fújás a parfümömből, felhúztam a fekete magassarkúm, és felkaptam a hozzá passzoló táskám. Be kell, hogy valljam vadítóan érzem magam. Molly már várt rám a csarnokba mikor leértem.

- Hű csajszi, kitettél magadért.- füttyentett.

- Na de induljuk, és induljon a csábító hadművelet - mosolygott gonoszan. Várjunk csak!

- Micsoda? - kerekedett el a szemem.

- Semmi, semmi. Siessünk, fiúk már biztosan várnak.- Igaza volt Eric-nek, roppant csökönyös. De bele se merek gondolni, mit forgat abba rafinált buksiába. De miért élvezem ezt az egészet?

Mi meglepő dolog, egyik fiú se volt még ott. Esküszöm, rosszabbak mint a lányok. Mi tarthat ennyi ideig? Lefürdenek, haj, ruha. Bár Eric képes a hajával akár órákat is eltölteni, csakhogy „tökéletes” legyen. Amíg a srácokra vártunk, rendeltünk egy-egy koktélt.

- Na míg nincsenek itt, elmondom a tervet. Beszéltem egy nagyon kedves fiúval, aki szívesen lenne veled, hogy...

- Molly - szakítottam félbe.

- Most mi van? Nagyon helyes.

- Nem kell semmi -féle, helyes, kedves pasas. Már meg mondtam, hogy csak barátok vagyunk. Nem lesz semmi. Tényleg kedves vagy meg...- de most ő szakított félbe.

- Én csak segíteni akarok, hogy végre felfogjátok azzal a vastag koponyátokkal, hogy együtt kell lennetek.-pattant fel, félre lökve a most érkező fiúkat. Mind a ketten kíváncsian méregettek.

- Ennek meg mi baja? - kérdezte boci szemű „barátom”.

- Nem érdekes.- rántottam meg a vállam, és lehúztam a poharam tartalmát.

- Mit kértek? Én állom.- állt fel J-son.

- Összevesztettek Mollyval? - kérdezte Eric, miután haverja távozott

- Nem, csak valamiben nem értetünk egyet. De meg is keresem.- álltam fel.

- Biztos?- bólintottam, majd a lány keresésére indultam. A pultnál üldögélt egy pasival.

- Sziasztok.- mosolyogtam rájuk.

- Szia.- köszöntek vissza mindketten.

- Molly beszélhetnénk?

- Miről? Nyíltan elmondtad, hogy nincs szükséged a segítségemre.

- Ez nem igaz. Csak értsd meg, hogy ezt nekünk kettőnknek kell elintéznie. Felnőttek vagyunk már.

- Nem úgy tűnik. - gúnyosan felkuncogott.

- Tudom.- biggyesztettem le a szám.

- Na jó. Csak ne nézz így rám. Különben ő az akiről beszéltem, Luke ő itt Doris.- mutatott rám.

- Nagyon örülők.- szorította meg a kezem. Ohh tényleg helyes. Barna haj, kék szem. Remek összkép.

- Meghívhatlak egy italra? - villantott rám ezer wattos mosolyt. Ajj, a francba!

- Most nem, talán később. Különben is várnak már ránk.- kezdtem el húzni a lányt kezénél fogva.

- Szia.- intettem még hátra, és ott sem voltunk.

- Elég gyorsan leráztad.- morgott az orra alatt Molly.

- Jól van na.

- Merre vannak a...- de nem fejezte be. Tátot szájjal bámult egy pontra. Én is kíváncsian néztem arra amerre ő is. Eric ült egy szőke hajú lánnyal az asztalunknál. Na bumm! Leestem a rózsaszín felhők közül, és pofára estem.

- Szerintem Luke ajánlata még áll. - szólalt meg mellettem lévő lány.

- Jó.- pördültem meg. Még a pultnál ült, és a kiszolgálóval beszélgetett.

- Áll még az ajánlatod? - kacéran mosolyogtam rá.

- Persze, mit szeretnél?- kortyolt bele italába.

- Sex on the beach-et.- kajánul vigyorogtam rá. Luke kis híján belefulladt a poharába.

- Hallottad a hölgyet.- intett a pultos felé, közbe próbált levegőhöz jutni. Szegény rendesen félre nyelhetett.

- Minden oké? - simogattam a hátát. Hűha, ezek az izmok.

- Persze, most már. Különben mért változott meg a véleményed? - Jaj, ezek a kérdések tök feleslegesek. Bulizunk, táncoljunk. Ne dumáljunk.

- Ilyenek vagyunk mi nők, mindig meggondoljuk magunkat. Gyere táncoltjuk.- húztam a táncoló emberek közé. Épp pörgősebb, amolyan dörgölőző tánc ment. Pont kapóra jött. Uram isten, komolyan rá vett erre Molly? Ennél lejjebb már nem süllyedhetek. Kezemet nyaka köré csavarta, így is közelebb kerültem hozzá. Testem minden négyzetméterre hozzá simult. Éreztem minden mozzanatát, ahogy izmai összerándulnak, vagy ahogy csípője mozog a zene ritmusára. Ahogy válla felett elnéztem, pont rá láttam a turbékoló emberkékre. Hánynom kell. De ha tovább lépet, akkor lépjen tovább. Nem érdekel! Nem érdekel! Nem érdekel! Ajj, kit akarok hülyíteni, még szép, hogy érdekel.

- Mi a gond? - suttogta fülembe. Kellemes bizsergés száguldott végig testembe.

- Semmi, bulizunk.- kacsintottam rá. Nem is tudom hány számot táncoltunk végig. Közbe hozzánk csapódott egy legénybúcsús csapat. Pislogni sem tudtam, csak hozták egymás után a különféle italokat. Én két pezsgő után jobbnak láttam leállni, de Luke harmadik pohár után, már úgy itta a feleseket mint a vizet.

- Luke nem lesz ez sok? - kérdeztem kicsit aggódva.

- Dehogy is, nincs semmi bajom. Gyere.- szorította meg a karom.

- Jobb lenne ha kimennék a friss levegőre.

- Mondom, hogy nincs semmi bajom. Táncoljunk.- emelte fel a hangját.

- Most nem akarok.- próbáltam kihúzni a kezem.

- Mi van, most már nem akarod riszálni a segged nekem, hogy féltékenyé tedd a pasid?

- Luke ez fáj, ereszd el a karom! - kezdtem megijedni.

- Akkor gyere táncolni.

- Azt mondta nem akar.- hallottam meg egy hangot a hátam mögül.

- Ohh nézd hatásos volt. Na mi van a szőkeség nem elég jó? Inkább a régi húsira vágysz.?-kezdett Eric felé támolyogni. Jaj ne!

- Haver te totálisan részeg vagy, nem fogok veled veszekedni. Szóval, állítsd le magad.- szólalt meg teljesen nyugodtan.

- Szóval kopjak le, mi? Szeretnéd elvinni egy körre? - Eric szeme hirtelen szikrákat szórtak, és mint éhes vad vetette rá a magát a srácra, egy hatalmasat behúzva neki.

- Eric! Elég!- ugrottam közéjük.

- Engedj. Had vejem szét a képét.- szinte köpte a szavakat.

- Nem látod, hogy részeg? Neked legyen több eszed.- löktem arrébb. Arrébb húzódott, és próbálta nyugtatni magát, míg a szőke csajszi oda nem vetődött elém.

- Még is mit képzelsz? Minden a te hibád. Ha nem lennél, Eric még mindig foglalkozna a rajongóival, és nem szomorú számokat írna. Lenne élet kedve. De te mindent tönkre tettél.- akart megütni, de idejében el kaptam a kezét.

- Először is tisztázzuk. Ki a franc vagy te egyáltalán, hogy bármit is tudj rólam, vagy, hogy kritizálj? Te csak egy beteges rajongó vagy, és nem látsz a féltékenységtől. Majd akkor beszélgessünk, mikor már nem a mackós pizsidbe csorgatod a nyálad a tévé előtt. És ha még egyszer kezet emelsz rám, nagyon megbánod. -löktem félre, és a kijárat felé indultam. Megáll az eszem. Kis csitrik itt papolnak nekem? Mit tudnak ők? Fuu, mindjárt felrobbanok. Mikor kiértem a friss levegőre, rögtön kezdett elszállni a düh belőlem.

- Doris.- kapta el valaki a karom.

- Mi van?- néztem rá flegmán. Elegem van ebből az egészből már.

- Mi ütőt beléd? Ő csak védett.

- Mi az, hogy csak védett? Hallottad egyáltalán mit mondott nekem? Különben is mi vagyok én, egy halálos betegség amitől védeni kell? Ja, és akkor én mondtam azt is, hogy verd szét szerencsétlen részeg ember fejét, igaz? Persze, fogjatok mindent Dorisra, úgy sem védi meg magát, mi? El kell, hogy szomorítsalak, az a Doris meghalt. Nem fogom elviselni, hogy földbe tapossatok - rántottam ki a kezem a szorításából, és elindultam, de ismételten el kapta, és felé fordít.

- Mi va...- de nem tudtam befejezni, ugyan is az ajkai megakadályozták. Először erőszakosan csókolt, harapdálta ajkaim, majd mikor érezte, hogy viszonozom, rögtön gyengéd lett. Szinte bele olvadtam karjaiba.

- Jó módja, hogy csöndbe maradjak.- suttogtam, mikor szét váltunk, de még mindig karjaiba zárt.

- Tudom.- jelent meg kisfiús mosoly arcán, majd eltűrt egy kósza tincset a szememből.

- Gyere, menjünk.- kulcsolta össze kezünket.

***

Ez a második napja, hogy ismét együtt vagyunk, és sajnos ez az utolsó napunk ezen a csodálatos helyen. Ez a két nap istenien telt. Rengeteg időt töltöttünk kettesbe, és a többiekkel. Egyik szemem sírt, amiért itt kell hagyni ezt a nyugodt helyet, másik viszont örül, mivel hiányoznak már Mike-ék. Most itt fekszem a meleg homokba, Molly társaságába. Bár be van csukva a szemem, így is látom, hogy vigyorog. Hihetetlen, már két napja nem lehet levakarni az arcáról az az önelégült mosolyt. Amikor meglátott minket este kézen fogva, az első reakciója egy hatalmas sikoly volt amire mindenki kirontott. Már attól tartottam rá vetik magukat a lányra. Miután mindenki vissza ment, és Molly mindenkitől bocsánatot kért, a nyakunkba vetette magát, és vagy hússzor el mondta, hogy igaza volt.

- Mit tervezel az utolsó estére?- kérdeztem.

- Nem tudom, semmi érdekeset. Beülünk valahova, úgy is korán kell kelnünk.- fintorodott el.

- És ti? - nézett rám kaján vigyorral.

- Én azt hittem a „beülünk valahová -ba” beletartozunk mi is.- néztem rá értetlenül.

- Jah, én azt hittem romantikáztok.- kacsintott rám. Na de Molly, tedd félre a perverz fantáziád.

- Azt otthon is tudunk. De majd meglátjuk. Menjünk, míg a végén paradicsom leszek ettől az erős napsütéstől.- össze szedtünk a cuccaink, majd vissza mentünk a hotelbe.

***

- Hihetetlen, hogy ez az utolsó esténk.- szálltunk be a liftbe.

- Hát igen, de majd még vissza jövünk kettesbe is.- ölelte át a derekam Eric. Csipogás jelezte, hogy az emeletünkön vagyunk.

- Remélem jól töltik az utolsó éjszakájukat, és hogy jól érezték magukat. Szívesen várjuk vissza önöket.- vigyorgott ránk a liftes fiú.

- Köszönjük. Jó éjt. - barátságosan mosolyogtam vissza.

- Aha, de remélem te nem leszel itt.- morogta orra alatt Eric, mire én csak hasba ütöttem.

- Naa. Most mi van? Csak ne villogtassa rád a szemeid, mert végén még kiszedem, és megetetem vele.

- Fúj, néha nagyon seggfej tudsz lenni, és gusztustalan.- rázott ki a gondolatól a hideg. Francba, hogy vizuális típus vagyok. Eközben oda értünk a szobámhoz, és bedugtam a zárba a kártyát. Eric automatikusan lépett be, és vetette le magát az ágyamra.

- Nem érzed magad túlságosan is otthon?- gúnyolódtam.

- De. De tehetek róla, hogy jól érzem magam ahol ott vagy?.- vigyorgott rám, majd felült, és az ölébe húzott úgy, hogy vele szembe legyek.

- Olyan szép vagy.- simított végig arcomon.

- Most azt mondanám, hogy miattad vagyok, mert boldoggá teszel. De az túl nyálasan hangzana, és még egy lapáttal rá rakna az így is hatalmas egódra. - Mire mindkettőnkből hangos nevetés tört ki. Vártam, hogy vissza szól, de nem tette.

- Szeretlek.- suttogta ajkaimra.

- Én is.- csókoltam meg. Körül öleltem a nyakát, így is közelebb húzva magamhoz. Mire észbe kaptam, át fordított, és az ágyba nyomott. Egész testével hozzám simult. Végig csókolt az egész arcomon, a fülemig, majd vissza. Kezemmel végig simítottam izmos hátán, míg a pólója aljáig nem értem. Egy laza mozdulattal megszabadítottam tőle. Agyam teljesen kikapcsolt, csak a fülembe pumpáló vért hallottam, és a kettőnk szapora légzését. Eric hirtelen abba hagyta nyakam harapdálását, és lihegve rám nézett.

- Biztosan akarod? Biztosan velem? Biztosan itt? - Úristen mik ezek a kínos kérdések?

- Most, hogy mondod igazából a liftes sráccal akartam.- csináltam úgy, mint ha fel kelnék.

- Gyere csak vissza.-rántott vissza, maga alá.

- Tudod, hogy nem így gondoltam.- nézett rám aggódva. Mitől fél?

- Eric még is mit csináljak, hogy el hidd? Több ezer kilométert utaztam, csak hogy bocsánatot kérjek. Hányszor mondjam, el hogy szeretlek, imádlak, kívánlak, és hogy bízom benned. Vagy te nem így érzel?

- Dehogynem. Csak nem akarok fájdalmat okozni.- Aha, szóval erről van szó.

- Nem fogsz fájdalmat okozni.- csókoltam tiszta erőmből, majd fordítottam a helyzetünkön. Most én kerültem felűre. Végig csókoltam arcának minden négyzetméterét, nyakát ahogy ő is tette. Végig simítottam izmos mellkasán, hasán, majd kezemet szám váltotta. Végig csókoltam teste minden pici szegletét.

- Úgy hiszem sok rajtad a ruha.- lihegte, majd mire feleszmélhettem volna, felsőm az ágy mellett kötött ki. Érintése hátamon olyan volt mintha izzóparázzsal cirógatnának, de ebben az estbe roppant izgató volt. Keze a melltartó kapcsához vándorolt, és egy laza mozdulattal a pólóm sorsára jutott.

- Azt hiszem innen nincs vissza út.- nevetett bele csókunkba.

 ***

- Hahó. Megjöttem.- kiáltottam el magam, mikor megérkeztem Mike otthonába.

- Huha ne örüljetek ennyire. Nem kell ennyi lufi, meg süti ugyan.- gúnyolódtam. Hol a francba vannak?

- Doris drágám.- ölelt magához Rosa.

- Legalább valaki örül nekem.- bosszankodtam.

- Doris. Meg is jöttél:? - jött be a nappaliba Mike, és Nate. Na bumm.

- Vissza is mehetek.- játszottam a sértődöttet.

- Ugyan. Gyere ide.- ölelt magához nagybátyám. Hm..szokásos Mike illat, imádom.

- Na gyere ide durci királylány. Hiányoztál már.- kapott fel Nate, és megpörgetett.

- Na és mi újság itthon? - ültem le a kanapéra.

- Háát.- kezdett bele Nate, de Mike közbe vágott.

- Semmi.- Mi folyik itt?

- Szóval, mi történt?- néztem rájuk szigorúan.

- Oké, nem tudtuk, hogy elmondjuk-e, vagy sem.

- Meghalt valaki? - akadt bent a levegő.

- Nem olyan vészes azért, bár..

- El mondanátok végre, mielőtt megáll a szívem?! - sürgettem őket.

- Mi volt Eric-el?- terelte a témát Nate.

- Nate!

- Oké, oké. Tessék, ezt olvasd el.- adott kezembe egy újságot.

Eric Saade barátnőjével nyaral 

A 2011-ben megrendezett Eurovíziós Dalfesztiválon befutott svéd származású Eric Saade hosszú stúdiózás, turné után most kikapcsolódásra adta a fejét, méghozzá újdonsült kedvesével, a gyönyörű Doris Morgannel. Az úti cél, nem más, mint a Hawaii volt, ahova előszeretettel járnak hírességeink. Több szemtanú erősítette meg, hogy nagyon jól mulattak egymás társaságában, ám azt is elmondták, a lány többször keveredett konfliktusba egy rajongó lánnyal. Ez minden bizonnyal féltékenységre utal. Eric régi kedvesével, és még mindig nagyon jó barátjával, Molly Sandénnal sem ápol legjobb kapcsolatot. Talán a svéd csodacsillag két vasat tart a tűzben? Az a kérdés is felvetődött, hogy az énekesnő mit keresett pont akkor, pont ott? Vissza akarja kapni egykori kedvesét? Mondhatni a tervezetnél „fagyosabb” hangulatú nyaralásra sikeredett. A párost jó darabig nem lehetett látni együtt, ki tudja, hogy mi vagy épp ki került a kapcsolatukba.