17.fejezet - Csalódás

Nincs rám szükséged?Akkor ne hitegess......

Eric Saade - Echo

Hogy mi? Arra és kíváncsi vagyok.
- Nincs semmi bajom, csak hirtelen álltam fel. - próbáltam rá mosolyogni.
- Biztos?
- Igen, biztos. Akkor körbe vezetsz? - próbáltam terelni a témát. Szerencsére, a szédülés csillapodott, de a hányinger nem.
- Na, gyere meg mutatom a tavat - fogta meg a kezem. Nem kellett sokat mennünk.
- Ez gyönyörű. De nem értem, mért hoztam fürdőruhát. Ugye nem itt akarsz fürdeni, mert nem lehet valami meleg. - fintorgottam.
- Nem. - nevetett.
- Akkor még is hol? - türelmetlenkedtem.
- Meg mutatom - húzott maga után. Ohh, már értem. A ház mögött egy hatalmas jakuzzi volt. Már megint ez a szédülés. Ha Eric nem kap el, összesek.
- Nagyon jól vagy. Gyere - felkapott, és bevitt a házba, majd letett a kanapéra. Nem hiszem el, hogy ilyenkor kell rosszul lennem. Nem értem mi bajom.
- Tessék - adott nekem egy pohár vizet. Ittam pár kortyot, de alig hogy leért, vissza is jött. Alig értem ki a mosdóba. Szerencsésen, kiadtam magamból a tegnapi vacsit.
- Doris, mi bajod? - simogatta a hátam.
- Nem tudom, biztos összeszedtem valami vírust - Furcsán nézett rám. Mi van, nem hisz nekem?
- Nem pontosan így terveztem, de ez is megteszi. - behozta a laptopját, és bekapcsolt egy filmet, majd befeküdt mellém. Hozzábújtam, és úgy néztük a filmet. Igazából nem is figyeltem. Csak azon tudtam gondolkodni, hogy miért lehetek rosszul. Majd végül elnyomott az álom.

***


Csörömpölésre ébredtem. Eric ügyködött valamit a konyhába, és közbe káromkodott.
- Mit csinálsz? - kérdeztem. Mire ijedve fordult meg.
- Ööö, próbálok valami vacsorát csinálni, mivel át aludtad az egész napot, kénytelen voltam egyedül neki állni. - Úristen az egész napot?
- Ne haragudj rám, hogy nem úgy alakult a dolog, mint tervezted. De most már sokkal jobban vagyok, szóval, majd én megcsinálom.
- Biztos? Meg tudom csinálni.
- Nyugi jól vagyok, és ez a legkevesebb - mosolyogtam rá. Gyorsan összedobtam, pár meleg szendvicset, majd elé raktam.
- Hm, ez isteni, még senki se csinált ilyen finom sajtós meleg szendvicset, anyun kívül - Ohh, ezt bóknak veszem.
- Akkor örülők.
- Te nem eszel? - nézett rám.
- Úgy érzem még nem kéne, a gyomrom még nem tökéletes. - Befejezte, majd elpakoltunk.
- Elmegyünk kicsit sétálni? Olyan sápadt, vagy kéne egy kis friss levegő. - Olyan édes mikor aggódik. Végül is beleegyeztem. Csöndben sétálunk, kéz a kézbe. Elég sötét van, nem valami biztonságos az erdő, bármi megtámadhat, vagy bárki. De muszáj megtörnöm ezt a csendet.
- Hogy megy a közös munka Tone-val? - Tudom, hogy nem a legjobb téma, de még is idegbajt kapok, mikor eszembe jut a klip.
- Most komoly, erről akarsz beszélni? Nem akarok megint veszekedni.
- Természetesen én sem, csak érdekel, hogy milyenek a visszajelzések. Vagy vannak e fellépések. Csak érdekel, de nem kell válaszolni, ha nem akarsz. - sóhajtottam
- Persze lesznek majd jövő hónaptól, főleg Norvégiába. - Hogy hol?
- Aha, szóval napokig távol leszel. Mikor akartál szólni? Mielőtt felszállsz, arra a nyavalyás gépre? - emeltem fel a hangom.
- Látod, ezért nem akartam erről beszélni, mert tudtam, hogy így fogsz reagálni. Nem értem, mért nem bírod. - Azon kívül, hogy egy számító ribanc?
- Mondtam már, nem bízok benne, ennyi. De inkább menjünk, mert fázok. - Csöndbe lépkedtünk egymás mellett. Igazán jó kikapcsolódás. Ahogy vissza értünk a házba, elmentem tusolni. Kellemes érzés volt, ahogy a meleg víz végig folyik a testemen, és lemossa a mai koszt. Bárcsak ilyen könnyen le lehetne mosni a problémákat. Magam köré csavartam egy törölközött, majd hajamat is meg töröltem. Elővettem a fogkefém a táskámból, majd elkezdtem fogat mosni. Hirtelen kinyílott az ajtó, és Eric robbant be mellém.
- Mért nem tudunk eltölteni úgy egy napot, hogy nem vitatkozunk? Ha így folytatjuk vége lesz mire kettőt pislogunk. Rendben, nem kedveled Tone-t, igazából nem értem mért. De nem kell vele foglalkoznod, vagy találkoznod, főleg nem féltékenynek lenned rá. Igen lesznek fellépések, és lesz olyan, hogy nem leszek itthon, de az még nem jelent semmit. Bennem bízz meg, jó? - nézett mélyen a szemembe. Tudom, hogy igaza van, és nem hagyom, hogy elvegyék tőlem.
- Rendben. Sajnálom, hogy megint neked estem, nem ez volt a szándékom. Tényleg érdekel, mi van veled. Mert..... - Nem, nem tudom ki mondani.
- Mert?- nézett rám nagy szemekkel.
- Mindegy, az a lényeg hogy élvezzük ki ezt a kevés időt, amit itt töltünk, rendben? - bólintott. Felvettem a pizsim, addig ő is lefürdött, majd lefeküdtünk.
- Jó éjt! - nyomott puszit homlokomra.
- Neked is. - majd el is nyomot az álom.

Reggel előbb ébredtem, mint Eric, ezért összeszedtem magam, és kimentem a konyhába. Csináltam rántottát, pirítóst, palacsintát. Mindent ki raktam az asztalra.
- Jó reggelt - battyogott ki álmosan, kócos hajjal.
- Neked is, gyere, kész a reggeli - mosolyogtam rá. Ámulattal nézet végig az asztalon.
- Kitettél magadért. - mosolygott, majd egy gyors csók után neki álltunk.
- Hm meg tudnám szokni, hogy ilyen finomakat főzöl - csámcsogott.
- Ohh, azt elhiszem, de azért ne nagyon szokd meg - dugtam ki rá a nyelvem.
- Pedig azt hittem, viszonozhatnám a kedvességed, mondjuk a jakuzziba, finom pezsgővel, meg ilyenek, de ha nem.
- Várj, ki mondta, hogy nem. Menjünk, úgy is szükségem van, egy kis pihenésre.
- Látom, nagyon be vagy zsongva, akkor mondjuk, vegyük át a fürdőruhát, bár ha nem akarod, anélkül sem probléma - pimaszkodott.
- Csak szeretnéd - azzal bevonultam a fürdőbe. Felkaptam a fekete pánt nélküli fürdőruhám, majd felkötöttem a hajam, körém csavartam a törölközött, majd kimentem. Eric már a kanapén várt fürdőgatyában, kezébe a pezsgő és az eper. Még mindig nem tudom megszokni, ezt a testet, szó szerint össze fut a számba a nyál, mikor meglátom.
- Ha befejezted a bámulást, ki is mehetünk - vigyorgott rám. Oké, ez elég gáz volt. El is pirultam.
- Imádom, mikor elpirulsz - nyomott puszit vörös arcomra, majd ki ment. Követtem. Nem volt valami meleg oda kint, de legalább meleg a víz. Eric gyorsan bemászott, majd lerakta a kezéből a finomságokat. Levettem a törölközött, bemásztam mellé. Azt had jegyezem meg, ő is ugyan úgy megbámult, ahogy én néhány perce. Nem is hagyhattam szó nélkül.
- Na, oda adod azt az epret, vagy bámulsz még - jelent meg huncut mosoly arcomon. Köpni-nyelni nem tudott. Most visszakaptad Saade! Kezembe adta a poharat. Kellemesen telt délelőtt. Vagy egy órán keresztül áztattuk magunkat. Majd neki álltunk valami ebédféleségnek. Házi pizzánál maradtunk, még szerencse, hogy bevásárolt. Épp a nappaliba fogyasztottuk az ebédet, vagy inkább uzsonnát, mikor megszólalt a telefonja. Van térerő? Úgy látom ő is meglepődőt. Felvette. Elég idegesen járkált, nem nagyon értettem mit mond. Lerakta, majd idegesen felém fordul.
- Mi történt? - kérdeztem ijedten.
- Haza kell mennünk - Mi van?
- Mi? Miért? - kérdeztem döbbenten.
- Tone volt. Valami gubanc van, és haza kell mennem, sürgős. Sajnálom - nézett rám bocsánat kérően. Tone, mi?
- Mi lehet olyan fontos, hogy nem bírnak ki pár órát? - kérdeztem inkább magamtól, mint tőle.
- De mindegy, elmegyek összepakolni - azután ott hagytam. Tuti, hogy kitalált valami ez a ravasz nőszemély, hogy ne hogy véletlenül kettesbe legyünk. Összedobáltam a dolgaim, majd el is indultunk. Az út felénél, Eric törte meg a csöndet.
- Ne haragudj, kérlek - fogta meg a térdem, de még csak rá se néztem.
- Ígérem, amint lezajlanak ezek a koncertek, elmegyünk valahova, messzebb. Még a telefont is itthon hagyom, ha kell. - elégé kétségbe esett volt a hangja. Igazából nem rá haragszom, hanem erre a helyzetre.
- Nem haragszom. De ne ígérgess, ha úgy sem tudod be tartani. Mivel nem sokára turné, nem hinném, hogy egy-két napnál többet tudnál piheni, és akkor is inkább aludni fogsz. Szóval ejtsük a témát.
- Bármit meg tudok oldani ha, akarom. Ha a barátnőmmel akarok tölteni pár napot, akkor el kell fogadniuk. Csak kérlek, ne légy szomorú. - eközben haza értünk.
- Rendben.- küldtem felé, egy biztató mosolyt, majd ki akarta szállni, de visszarántott. Most nem siet?
- Azt hiszem, el felejtettél valami - vigyorgott. Rögtön értettem. Egy gyors csókot nyomtam puha ajkaira, aztán kiszálltam. Meg vártam, míg elhajtott, majd bementem.
- Áhh, kisasszony örülők hogy megérkezett, szabad megkérdeznem hol volt? - Hoppá.
- Öö Eric-el, mért? - Remélem, nem tudja, hogy nem voltam itthon egész hétvégén.
- Egész hétvégén? - Oké, ez nem jött be. Gyerünk Doris, gondolkodj.
- Ne haragudj, de elhívott egy nem messzi nyaralóba, kicsit piheni. Tudod, elég húzósak a próbák, és egy kis kikapcsolódásra vágytunk.
- Meddig tartott volna írni egy nyavalyás üzenetet? Tudod, mennyire aggódtam mikor Rosa felhívott, hogy ugyan úgy van minden, és te nem voltál itthon? Elérni se tudtalak.
- Bocsánat, de nem volt térerő.
- Tudod, kezd elegem lenni a bocsánatkéréseidből. Eric-el is van beszélni valóm.
- Ő nem tehet rólam, mondta is hogy beszéljük meg a dolgot, de nem voltál itthon, így nem tudtam szólni. Ő azt hitte, megbeszéltük. - sütöttem le a szemem. Igaza van, nem csinálok mást csak hülyeséget, és utána megérek elnézést kérni. Félek, hogy majd egyszer megunják. Telefonom csörgése szakította meg ezt a kínos beszélgetést.
- Szia Alex - köszöntem neki kedvesen.
- Szia, hogy állsz?
- Öö, két lábon, mért?
- Huu, de humoros valaki. Történt valami a nyaralóba? Tudod, Alex bácsinak elmondhatod, kettőnk közt marad. - Pffff...
- Nem tudom mire gondolsz, de nem is érdekel, szóval a lényeget!
- Ajj olyan ünneprontó vagy. Jössz a díjátadóra? - Miről beszél?
- Milyen díjátadó? - kérdeztem értetlenül.
- Nem is tudod? Eric három kategóriában jelölt és ma lesz az átadó. Biztos elfelejtett szólni, elégé sok dolga van.
- Igen, elfelejtett. Gyorsan akkor összeszedem magam, táncterembe találkoztok?
- Igen, ott. 8-kor kezdődik, de 7-kor találkozunk.
- Oké, akkor ott. Szia. - majd leraktam. Mit vegyek fel? Szokásos kérdésem. Nem mutatkozhatok Eric Saade mellett akárhogy. Bár nem tud senki a kapcsolatunkról, szóval nem sokat lesz a közelembe. Egy gyönyörű rózsaszín ruhánál maradtam, különösen tetszett az érdekes mintája. Hozzá egy krémszínű magas sarkút, és színbe passzoló táskát választottam. Egy egyszerű sminket feldobtam. Hajamat kivasaltam, és kész is vagyok. Kész siker, kemény fél óra alatt, elkészültem. Hívtam egy taxit. Oké, nem vagyok elkésve. Kifizetem, majd rohantam is be. Már mindenki itt volt, csak Eric, meg Tomas nem.

Justin Timberlake - Cry Me a River

- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk.
- Szia! - Köszöntek kórusba.
- Nincs valami inni való, mert úgy siettem, elfelejtettem inni.
- De, mindjárt hozok - ajánlotta fele Taya. Hozott nekem, egy üveg narancslevet. Amíg vártunk, megint rám tört ez az elviselhetetlen hányinger. Mitől lehet? Izgulok? Oké,mély levegő,majd el múlik. Többiekkel beszélgetem, mikor belépet Eric. Nagy szemekkel nézet rám. Mi van, csak nem meg lepődőt?
- Te mit keresel itt? - nézett rám.
- Mehetünk? - lépett be Tone, csinosan felöltözve. Áhh, már értem, nem elfejtett szólni, hanem nem akarta, hogy menjek. Gondolom mekkora "gubanc" lehetett.
- Volt egyáltalán akármi is, vagy csak indokot kerestél, hogy haza jöjjünk, és hogy Tone-t vidd el magaddal? Szép - Düh teljesen úrrá lett felettem. Remegtem.
- Nem, dehogy is, tényleg komoly gond volt, de sikerült megoldani. Tone meg felajánlotta, hogy menjünk együtt ennyi. - Ennyii?
- Értem, ugyan is ő a barátnőd, megértem. Csak nem tudom, mért nem őt vitted el a faházikóba. Vagy, már volt ott? Tudod mit, nem is érdekel. Jó szórakozást - majd kirohantam. Szétvett az ideg. Nem hiszem el, hogy sikerül elválasztania tőle. Idegességembe nem figyeltem merre megyek, amire észbe kaptam, egy kocsival találtam szembe magam..