4.fejezet - Álom vagy rémálom?

Sziasztok! Megérkeztem a fejezettel, rövidebb mint a múltkori,de garantálom, hogy a következő rész hosszabb lesz! :) Köszönöm a komikat,válaszoltam rájuk. Jó olvasást! :)

 Jordin Sparks - One step at a time

Sikerülni-e kell! Ez csak egy tánc, amire lassan 3 hete keményen gyakorlok. Úgyis csak pár ember előtt kell előadnom. Nincs miért izgulnom. Ez az egy esélyem, hogy megvalósítsam az álmom. Hajrá! Úristen mekkora a sor. Na és akkor mi van? Simán legyőzőm őket! Majd két óra várakozás után végre felvették az adataimat. A 7-es számot kaptam, ami a kedvenc számom, szóval valami jelnek vettem. Jó,  most van kb fél órám gyakorolni .Még pár lánnyal volt egy terembe. Ahogy beléptem furán kezdtek rám nézni. Úgy látszik nem leszünk öröibarik. Bekapcsolták a zenét, mély levegőt vettem és a lábammal kezdtem el ütni a ritmust. Próbáltam nem rá feszülni csak élvezni a zenét. Kettőt jobbra majd kéz balra lendül. Oké sikerült megcsinálni, vajon a zsűri előtt is menni fog? Még volt vissza pár percünk a többi lánnyal az öltözőnkbe kellett várnunk. Gyorsan megmosakodtam és megigazítottam a hajam, épp mentem volna ki mikor az egyik szőkeciklon leszólított.
- Héé te, azt hiszed, hogy be fogsz kerülni a csapatba? - Nézett rám lenézően
- Mért ne sikerülne, mindenkinek ugyan annyi esélye van .
- Jaj milyen kis naiv lány vagy te, csak tud, hogy te egy senki vagy és már meg van ki az a három, aki bekerül a csapatba - Igaz? Lehet tök feleslegesen küzdők?
- Még is ezt honnan tudod?- Kérdeztem kíváncsian.
- Onnan Drágaságom, hogy az én nővérem az egyik zsűri, Tracy-nek pedig a barátja benne van a csapatba. Had ne kelljen mondanom, hogy nagyon hatásosak tudunk lenni. Mindent meg fogunk tenni, hogy ne TE legyél az a bizonyos harmadik. - Ezek a szőke cicababák képesek mindenre, semmi esélyem ellenük. Van egyáltalán értelme bemennem? Nem érdekel akkor is bemegyek és mindenkinek le fog esni az álla.
Itt állunk a zsűri előtt és várjuk, hogy döntöttek. Mindennél jobban akarom ezt, és ezt nem teheti tönkre egy barbie baba sem.
- Nos, nagyon örülők hogy ennyien eljöttetek,  de mint tudjátok, csak hárman juthatok be a csapatba. Aki nem kerül be az se csüggedjen, mind nagyon jók voltatok. Nehéz is volt a döntés. Nos, az a három személy pedig nem mást mint.....



 -Doris héé, minden rendben? - fogta meg a vállam.
- Persze, csak emlékek.
- Jó vagy rossz? - Van nekem egyáltalán jó emlékem? Nincs
- Rossz, de inkább hagyjuk, mért jöttünk ide? - Csak mond azt, hogy takarítanom kell, és semmi köze nem lesz a tánchoz, kérlek!!
- Ahogy mondtam, megbeszéljük a leendő főnökeiddel, munkatársaiddal, hogy legyen.
- Aha, és mért egy tánciskolába találkozunk?
- Majd megláttod - Jaj nekem! Egy sötét folyosó, ami végén egy kis világosságot láttok. Na, jó ez olyan volt, mint azok a bolond emberek mesélnek mikor halál közeli állapotba kerültek, és hogy látták a "fényt". Röhejes!
- Gyere erre, úgy látom még korán érkeztünk
- Keresd meg őket, addig elmegyek a mosdóba.
- Jaj ti nők mindig csak a külső - rázta a fejét és magamra hagyott. Perpillanat a külsőm érdekel legkevésbé, az-az istenverte hányinger nem akar elmúlni. De mitől lehet? A gyógyszertől eddig sosem volt hányingerem. Bele néztem a tükörbe, és a régi önmagam tekintett rám vissza, sápadtan, karikás szemmel. Megint kezdek szét esni, nem keríthet megint hatalmába. Azért jöttem ide, hogy kezdjek valamit magammal , nem azért, hogy teljesen tönkre tegyem magam. Meg mostam az arcom,bár az arcom színén nem változtatott sokat. Na, jó, sikerülni fog! Ahogy kiléptem az ajtón valakibe bele ütköztem.
- Jaj nem haragudjon , figy....te? - Nem hiszem el, hogy ez mindenhol ott van.
- Nem valami kedves vagy velem, és a kérdésedre igen, én mivel egy beszélésre jöttem. De ugyan úgy kérdezhetném, hogy te mit keresel itt?! - Még hogy kedves, na ne röhögtessen már,és még nagyképű is nem tudom mire.
- Én is egy megbeszélésre jöttem, de ha most megbocsáltasz megkeresem Mike-ot - Épp indultam volna el mikor utánam szólt.
- Elég ramatyul nézel ki, mi van megint túl sok csokit ettél? - Mi? Ezt honnan tudja?
- Mit nézel olyan meglepettem, mindenről tudok , hogy ha rossz kedved van, telezabálod csokival magad és utána szépen kihányod, de van, mikor még két napig nem eszel annyira bűntudatod van.  Ja és el ne feledkezek a gyógyszer függőségedről - Itt a szavába vágtam.
- Nem tudom, honnan tudsz erről. Ja és mellesleg, nem tudom mit prédikálsz, ugyan is te szerezted régen a gyógyszereket nekem
- Jól mondtad RÉGEN, de most már semmi közöm hozzá. Mike tud róla hogy milyen züllött ember az imádott unokahugicája?
- Azt mondtad már semmi közöd hozzá, akkor meg főleg ne érdekeljen, hogy tudja -e, vagy sem - Na, most kezd elpattanni az a bizonyos húr az agyamba.
- Áá, szóval nem tud róla, milyen nagy csalódás lesz neki mikor meg tudja - Mi?? El akarja mondani?
- Ne üsd bele az orrod az én dolgomba, most már tiszta vagyok, és egyre csak jobban leszek, nem kell semmit tudnia róla.
- Szerinted meddig fogod tudni titokba tartani? Ugyan is néztél már tükörben? Pontosan leolvasható róla, hogy drogozol. A sápadt arc, karikás szem, kézremegés, zavarodottság.
- Milyen pontosan leírtad, nem is mondtad, hogy leraktad a doktorit. Vagy esetleg te is át élted, hogy így leírtad?
- Na, ide figyelj Doris..
- Nem te figyelj ide Dean , nem vagy te senkim hogy bele szólj az életembe, és hogy tönkre tedd. Szóval, ha megkérhetlek, kerülj el messziről, és ne szólj Mike-nak egy szót sem, mert....
- Miről ne szóljon? - hallottam meg Mike hangját a hátam mögött. Hátra fordultam, és láttam, hogy nincs egyedül, hanem mellette áll egy húsz év körüli srác is. Na most ezt hogy magyarázom ki??