20.fejezet - Kiderül az igazság?

2 hét telt el azóta, amióta "meglátogattak". Nem szóltam senkinek, jobb, hogy ha nem avatkoznak ebbe bele. De ez nem azt jelenti, hogy én bele törődők, hogy meg akartak ölni. Tudom, hogy Dean volt, csak azt nem hogy csinált. Pillanatnyilag nem tartózkodik a városba micsoda meglepetés. Szerencsére most már teljesen felépültem legalábbis testileg. Mike szobafogságra ítélt, azt mondta pihennem kell. De ennyit? Unalmamba át vizsgáltam mindent négyzet méterét a szobámnak.

- Ajj, Rosa nem bírom már. Hadd menjek el valahova, vagy hadd csináljak valamit. Kérleeeeek - nyafogtam.

- Tudod, hogy mit mondott a nagybátyád. Foglald el magad valamivel. - Ez az. Még is mivel? Áhh egy újság. Épp nyúltam felé mikor Rosa elvette előlem.

- Oda adnád az újságot - nyújtottam felé a kezem.

- Nincs benne semmi érdekes.. - Aha biztos azért akarja el venni előlem.

- Nem baj, azért megnézném - néztem rá. Kénytelen volt oda adni. Lapozgatom majd egy oldalon meg akadtam. Ez volt a fő cím: "Eric Saade és Tone Damli együtt vannak?"majd egy kép, amin elég félre érthető helyzetben voltak. Éreztem, ahogy a szívverésem egyre gyorsul. Oké lehet nem kellett volna elolvasni. Azzal a lendülettel kidobtam a kukába. Nem érdekel, nem fogok foglalkozni vele, lehet nem is igaz.

- Rosa hívtál nekem taxit?

- Igen, mindjárt itt van. Biztos ne hozzam el én a cuccaidat? Mi van, ha ott lesz?

- Nem kerülhetem örökre. Egyszer úgy is találkozni fogunk, vagy nem. De ahogy látom megérkezett a kocsi Szia - nyomta puszit arcára. Akár mennyire is próbálom leplezni, félek, hogy ott lesz, és szembe kell néznem vele. Nem láttam a verekedés incidens óta. De az újságot látva nincs maga alatt. Úgy hogy én sem leszek. Befejeztem. A srácok már nagyban próbáltak. Mindenki meglepődőt mikor beléptem a terembe.

Numb 

- Sziasztok. - mosolyogtam rájuk.

- Szia - Mindenki a nyakamba ugrott.

- Héé emberek megfulladok. - nevetem.

- Ezek szerint visszajössz? - néztek rám nagy szemekkel.

- Nem, csak jöttem a maradék dolgaimért, és persze el akartam tőletek köszöni.

- Ezek szerint nem sikerült ki deríteni, hogy ki lehetett, aki bedrogozott. - Jól esett, hogy ők hisznek nekem.

- Nem, és szerintem nem is fog. De mindegy nem akarom, hogy szomorúak legyetek. Rendben? Attól még találkozhatunk. - Még beszéltünk pár szót majd jobbnak láttam menni még véletlenül össze futok valakivel. Valaki nevemet kiállttota.

- Taya mi a baj? - kérdeztem ijedtem mikor megláttam az arcát.

- El kell mondanom neked valamit, nem érdekel, ha kirúgnak a csapatból - Mit beszél?

- Oké, nyugi, lassabban, nem értek semmit. Mit kell el mondanod?

- Azt hogy én kevertem a drogot az innivalódba mindennap. De Dean-ék megfenyegetek, hogy kirúgatnak a csapatból és az utcára kerülők. - Oké, azt hiszem sokkot kaptam. Taya mérgezett mindennap? Dean-en nem lepődők meg. De várjunk csak. Mért beszél többes számba?

- Dean-ék? Kivel találták ezt ki? - Gondolkozik, hogy el mondja-e.

- Taya, ha tényleg megbántad, akkor most azonnal elmondod ki a cinkos társa annak a féregnek. - emeltem fel a hangom.

- Nem vagyok benne biztos... de.. azt hiszem Tone - szipogót.

- Hol vannak most?

- Itt a .. a cím - adott kezembe egy feclit. Kikaptam a kezéből, majd bepattantam az első taxiba. Bediktáltam a címet. Alig várom, hogy a képébe vághassam és most már bizonyítékom is van. Egy elég modern háznál álltunk meg. Gyorsan kipattantam majd kopogtam. Dean önelégült képével találtam szembe magam, elég hiányos öltözékbe volt. Arrébb löktem majd bementem.

- Mi a francot keresel te itt? - förmedt rám.

- Mi a baj édes? - rohant ki Tone egy férfiingbe. Ohh, értem. Szóval egymáson vezeték le a gőzt. Fúj, elkap a hányinger.

- Ohh gondoltam megköszönöm, hogy majdnem megöltetek. Igazán ötletes volt, de nem jött össze. - vigyorogtam rájuk.

- Ne bízd el magad annyira, még bármi történhet veled - jelent meg kaján vigyor arcán. Most meg kéne ijednem?

- Akkor gyorsan csináld, mert meg van a bizonyíték, és lehet, hogy megfenyegettél, de nem lesz időd, mivel nem sokára a börtönből írod a szülinapi üdvözlőkártyát. Ráadásként még ezt is láttam, hogy itt vagy, aki eddig megvette CD-d, nem hiszem, hogy sokan, azok is kivágják a kukába. Mondjuk pont oda való. - néztem a szőkeségre, majd elhagytam a házat. Még utánam ordibálta.

- Nagyon meg fogsz ezért fizetni, Doris Morgan. - Nem foglalkoztam vele. Egyenesen haza vettem az irányt. Beszélnem kell Mike-al és lerendezni végérvényesen ezt az ügyet. De senki nem volt otthon. Oké felhívom. Nem hiszem el üzenetrögzítő. Na, jó akkor várok. Unottan kapcsolgatom a tv-t. Egymás után három csatornán azt a nyálas klipet játszották. Így inkább jobbnak láttam lekapcsolni.

Hol lehet? Már rég itthon kéne lenni-e. Megint megpróbáltam felhívni, megint üzenetrögzítő. Na, most már kezdek aggódni. Hirtelen megszólt a telefonom. Ismeretlen szám volt.

- Igen? - vettem fel.

- Mondtam, hogy maradj a hátsódon drága. Most kezdődik csak az igazi játék - majd lerakta. Majd megint megszólalt meg sem néztem ki az, felvettem.

- Mike? - kérdeztem reménykedve, hogy nagybátyám szól bele.

- Nate vagyok. Most szóltak, hogy Mike-nak autóbalesete volt. - Nem, nem, az nem lehet! Kiesett a készülék a kezemből. Hatalmas csattanással ért földet. Ez mind az én hibám, ha nem megyek oda, akkor most minden rendben lenne.

- Héé Doris ott vagy? - szólongatott Nate. Gyorsan felvettem.

- Ige...igen. Hogy van? Ugye nincs komolyabb baja? - éreztem, ahogy arcomat könny borítja el.

- Nem tudom. De nyugodj meg, mindjárt ott vagyok érted. - majd lerakta. Felkapkodtam, ami a kezembe közé akadt és rohantam is ki. Bepattantam a kocsiba.

- Szia - mosolygott rám biztatóan.

- Szia. Tudsz róla valamit? Mit mondtak? - tettem fel a kérdéseket egymás után.

- Nem tudok semmit. Csak annyit hogy valaki belement oldalról. - Szóval akkor szándékos volt. Megölöm, esküszöm, azt a nyomorultat. Csak kerüljön a kezem közé a cicababájával együtt.

- Nyugi, minden rendben lesz. - szorította meg a kezem. Bárcsak így lenne. Bárcsak ne jöttem volna ide. Eközben oda értünk a kórházba. Szinte fellöktem mindenkit.

- Jó estét mibe segíthetek? - kérdezte egy kedves nővér.

- Mike Colins unokahúga vagyok. Melyik szobába találom?

- Mr. Colins-t még vizsgálják, ahogy végeztek szólók. Addig kérem, foglaljanak helyet. - Utálok várakozni. De legalább nem vagyok egyedül. Nate jó szorosan át ölelt nyugtatásként. Nagyon jól esett. Egy doktor közelített felénk. Kibontakoztam az ölelésből, és rohantam az orvos felé.

- Ön Mr Colins rokona? - bólintottam.

- Hogy van?

- Semmi komoly, nagy szerencséje volt. Egy egyszerű agyrázkódással megúszta akár haza is mehet, itt a recept a fejfájásra. Ha bármi panasza van, azonnal jöjjenek be. - ismét bólintottam. Nagybátyám botorkált ki a vizsgálóból. Rögtön a nyakába vetettem magam.

- Sajnálom. - kezdett megint potyogni a könnyeim.

- Miről beszélsz Do? Nem a te hibád. Ne beszélj butaságokat. - törölgette az arcom.

- Gyertek, haza viszlek titeket. - mosolygott ránk Nate. Egész úton törtem a fejem. Hogy ennyivel megelégedtek, vagy ki lesz a következő? Kiszálltunk a kocsiból elköszöntünk majd felsegítettem a szobájába. Amíg megfürdött addig megcsináltam az ágyát.

- Oohh, te egy igazi angyal vagy - mosolygott rám. Ha tudnád, hogy az egész az én nagy szám miatt van akkor nem mondanád ezt.

- Közel se vagyok az, csak viszonozom, amit te is tettél értem. - Közben besegítettem az ágyba.

- Ma veled aludhatok? - kérdeztem félénken.

- Persze. Mi van csak nem félsz a szörnytől az ágyad alatt? - kérdezte nevetve.

- Csak beszélni akarok veled. De vár,j milyen szörnyről beszélsz? - vágtam ijedt arcot, de nem sokáig bírtam így én is elnevettem magam. Lefürödtem majd felvettem a pizsim és visszamentem a szobába és bebújtam mellé. Nem tudom, hogy fog reagálni az elhatározásomra. De ezt látom helyesnek.

- Na, miről szerettél volna beszélni? - kérdezte kíváncsian.

- Hoztam egy fontos döntést. - nyeltem nagyot.

- Miféle döntést? - Oké Do, nagy levegő.

- Haza akarok költözni

19.fejezet - A gonosz mindenhol ott van

Jordin Sparks - Battlefield

Lassan nyitottam ki a szemem, egy fehér szobában találtam magam. Ahh, a fejem, szét esik. Mi történt? Mért nem emlékszem? Fel akartam ülni, de csövek álltak ki belőlem. Teljesen be pánikoltam, miért vagyok itt?

- Hogy érzed magad? - hallottam meg, egy álmos hangot mellőlem.

- Mint akin át ment az úthenger. De mi történt? Mit keresel itt? - néztem Eric-re meglepetten.

- Nem emlékszel semmire?

- Nem - Most egyre jobban kezd érdekelni, hogy mi van.

- Nem voltál tudatodnál, rengeteg drogot találtak a szervezetedbe. Majd teljesen ki voltál akadva, fejemhez vágtad, hogy meg akarunk ölni Tone-val, majd neki estél a tükörnek, és elájultál. Betört a fejed, és kimosták a gyomrod. Most már csak az a kérdés, hogy került a szervezetedbe. Te vetted be, vagy, hogy történt? - Drog? Hiszen, egy darabot nem vettem be, de akkor már tudom, mitől voltak a rosszul léteim.

- Nem szedtem be semmit. Nem tudom, hogy lehetséges ez.. - Nem értem, ezt az egészet. De ahogy próbálok emlékezni, csak fájdalom nyíllal a fejembe.

- Ha nem te vetted be, akkor még is, hogy volt? Doris, ne szórakozz, te vetted be, vagy sem? - Nem hisz nekem!

- Mondtam, hogy nem én, én sem értem, elhiheted. De nem segít, ha ordibálsz velem. - Szétesik a fejem.

- Majd nem meghaltál, nem érted? Minek kell történi-e, hogy felfogd, hogy nem normális, amit művelsz. - Kopogtak, majd anyám jelent meg az ajtóba. Most komoly, szóltak neki?

- Szia kicsim. Hogy érzed maga? - mintha aggodalmat hallottam volna a hangjába. Ez újdonság.

- Jól vagyok anyu, minden rendben. - mosolyogtam rá. Nem nagyon hitte el. De jobbnak látta, nem feszegetni a témát. Kíváncsian nézett Eric-re.

- Esetleg, megzavartam valamit? - Ooh dehogy is jókor jöttél, mint mindig.

- Nem, dehogy is, Eric épp menni készült. Igaz?

- De, igen. Majd még bejövök, és beszélünk. - Mit akar ezen megbeszélni? Egyértelmű, hogy nem bízik bennem.

- Nem muszáj. - Láttam szemébe, hogy rosszul esik neki, de ebben az esetben, nem érdekelt. Nekem is sok minden rosszul esett. Anyu furcsán méregetett, gondolom magyarázatot vár, mindennel kapcsolatba. De most, nincs vele kedvem beszélni.

- Meddig maradsz? - kérdeztem, ami legjobban érdekelt.

- Estig, mivel délután haza engednek. Haza kísérlek, de sajnos a munkahelyemen, csak egy napra engedtek el. A testvéreid jobbulást kívánnak, sajnos ne.....

- Nem tudtak el jönni, gondoltam - vágtam szavába.Még most is mentegetőzik, nem érdeklem őket, oké, csak nem hazudjon a szemembe. De legalább haza mehetek. Orvos megvizsgált, majd haza engedett. Felöltöztem, majd Mike is megérkezett.

- Apáról tudsz valamit? - kérdeztem, már a kocsiba.

- Igen, találkoztam vele, ugyanolyan idegesítő ember, mint volt. Betegség egyáltalán nem segített rajta. Mondtam neki, hogy elutazásod előtt kerested. Fel volt háborodva, hogy nem köszöntél el, mondtam neki, hogy már nem volt időd, de tudod milyen makacs. - Tudtam, hogy ez lesz. De ahogy látom, őt se érdekli mi van velem, még egyszer sem hívott fel a két és fél hónap alatt. Jó kis család ez, ha egyáltalán annak lehet ezt nevezni. Közben haza értünk. Mike kisegített a kocsiból, kicsit gyenge vagyok, de azért nem nyomorék, de hiába is mondtam neki. Rosa megvetett ágyal várt, gyorsan be is feküdtem. Mindenki ott ugrált mellettem. Hahó emberek, nem haldoklom. Drága édesanyám tele nyomott vitaminokkal, mintha ezen segítene. Mike kivitte anyát a reptérre, persze előtte megkaptam a szokásos szent beszédet, hogy vigyázzak magamra blabla... Kicsit elszenderedhettem, mivel arra ébredtem, hogy valakik halkan beszélgetnek a szobába.

- Hmm nem elég nagy a ház? Nem tudok máshol beszélgetni? - kérdeztem kicsit hisztisen, utálom, ha felébresztenek.

- Elnézést királykisasszony. Hogy érzi magát? - viccelődőt Mike. Hu de humoros ma valaki.

- Ugyan úgy. mint 1 órával ezelőtt, köszönöm kérdésed.

- Ma nagyon morcos vagy. - erre csak forgatni tudtam a szemem. Gyerünk srácok ki vele.

- Szóval, térjetek a lényegre - néztem mindkettőjükre.

- Milyen lényegre? - próbálták játszani az értetlent. 

- Ne nézzetek hülyének, tudom, hogy akartok valamit.

- Csak aggódunk érted Doris, nagyon megijedtem, mikor Mike felhívott. Elmesélnéd, mi történt? - ült le mellém Nate. Apropó, ő is megmagyarázhatná, hova tűnt el megint egy hétre.

- Hányszor mondjam el, hogy nem tudom, azt tudom, hogy nem én szedtem be. - Kezd elegem lenni, huszadjára mondom el. Nehéz a felfogásuk?

- Biztos ez?

- Mért nem hisztek nekem? - kezdtem kiborulni. Hirtelen az egész fejem zsongani kezdett, és forgott velem a világ.

- Minden rendben?

- Ühhüm, most már jó. Csak a fejem, szétesik.

- Nekem el kell mennem, elintézni valamit, sietek. Nate, addig itt maradsz vele? - Héé nem zavar, hogy itt vagyok?!

- Nem kell bébiszitter - durcáskodtam.

- De igen is kell - majd elment.

- Na, kislány mit csináljuk? Babázunk, vagy nézzünk mesét? - fetrengett a nevetéstől. Na, majd meglátjuk, ki nevet a végén, fejbe csaptam egy párnával.

- Jaj, Nate, kapcsold már ki ezt a mesét, még jobban megfájdul a fejem, a sok hülyeségtől. Arról nem is beszélve, hogy már fáj a hasam a sok nevetéstől.

- Nem tudom, mi bajod a Family Guy-al. Tök jó mese - vigyorgott, mint egy óvodás.

- Semmi bajom vele, csak egy húzásba tíz rész. Na meg elégé sokkoló, egy-két dolog, amit fel kell dolgoznom - Nem tudom, hogy melyiken akadtam ki jobban. Brian, a beszélő nőcsábász kutyán, vagy Stevie-n, aki mindig ki akarja nyírni az anyát. Nem értem, hogy vehetett erre rá. Na mindegy, legalább kicsit kikapcsolt az agyam. Jól éreztem magam. Fetrengtünk a röhögéstől az ágyon, mikor hirtelen ki nyílt az ajtó.

- Meg zavartam valamit? - kérdezte gúnyosan Eric. Éreztem, hogy Nate megfeszül mellettem. Mi baja?

- Nem zavartál meg semmit. Mi járatba? - Pontosan tudtam mért jött,csak épp nem érdekel.

- Mondtam, hogy beszélni akarok veled. De nem tudtam, hogy vannak nálad - nézett csúnyán a fiúra.

- Szerintem, már mindent elmondtam. Tudom, hogy nem hiszel nekem. Szóval, nincs mit ragozni ezen.

- De szerintem meg van. - emelte fel a hangját.

- Fogd fel, hogy nem akar veled kommunikálni - szállt bele a vitába, a harmadik fél is. Rosszat szimatolok.

- Te szerintem, ebbe ne szólj bele. Látszik, hogy oda vagy érte, de mindig csak a pincsi kutyája leszel, nem veszed észre? - Naa, ez azért durva volt. Mit hadovál ez össze vissza?

- Állítsd le magad - csattantam fel, de nem érdekelte őket.

- Te beszélsz? Te meg csak meg akarod fektetni. Csak egy strigula lenne ő is, a kis noteszodba. Ahol tudsz, csak bele rúgsz. Sose tettél érte semmit, csak kritizálod, és egyáltalán nem hiszel benne. - Jól estek a szavai, bár azért sokat tett értem, és nem hinném, hogy csak lefektetni akar. Vagy is remélem.

- Jobban jársz, ha befogod - kezd fel menni az a bizonyos pumpa nála, lehetett érezni a hangján.

- Miért? Azért mert te vagy, a nagy Eric Saade, aki előtt a fél ország a lábai előtt hever, és ha füttyent egyet ledobják a bugyit, és ki is használod? Hány strigulánál tartasz? - Ahogy végig mondta, Eric keze rögtön lendült, és egy hatalmasat behúzott neki. Földre került, majd rá vette magát, és tovább ütötte.

- Elég legyen, fejezzétek be - üvöltöttem, de nem hagyták abba egymás csépülését. Szerencsére, Mike megérkezett, és szétválasztotta őket.

- Mi a franc folyik itt? - kérdezte nagybátyám, mikor látta, hogy nagyjából lenyugodtak, de azért közöttük állt, biztos, ami biztos.

- Mind a ketten, most akartak el menni, igaz? - néztem rájuk szúrósan.

- De... - szólaltak mindketten.

- Azt mondtam tűnés. - ordítottam, majd elmentek. Mike-ot utánuk küldtem azért, hogy ne hogy út közbe megöljék egymást. Ajtón kívül azt csinálnak, amit akarnak. Hihetetlen, miket vágtak egymás fejéhez, a szemem láttára, és utána még egymásnak is estek. Ez túl sok egy estére nekem.

- Minden oké? - kérdezte nagybátyám. Semmi se oké, két legfontosabb személy, majdnem kicsinálta egymást.

- Persze, csak kicsit sok volt így egyszerre. Letusolok, utána meg lefekszem - erőltettem mosolyt arcomra.

- De ha bármi van, szólj, jó? - bólintottam. Megfürödtem, utána pedig lefeküdtem. El akartam felejteni ezt az egészet. Fel akartam ébredni végre, ebből a rémálomból. Nagy nehezen, de végül is elaludtam.

 Valami zörgésre riadtam fel az éjszaka közepén. Mi az már? Csönd lett, lehet csak képzelődőm. Visszaraktam a fejem a párnára, és lehunytam a szemem. Hirtelen valaki számra rakott valami anyagot, ami bűzlőt, és lehúzott az ágyról. Sötétbe nem láttam semmit. Próbáltam szabadulni, de erős karok szorítottak.

- Csak egy üzenetet hoztam. Ha bevonjátok a rendőrséget, te, és a körülötted lévők, fogják nagyon megbánni. Remélem elég érthető voltam. - Végül elsötétedett minden...