2013. január 12., szombat

Első díjam! :)

Nagyon szépen köszönöm a díjat: Denise, Deveczke



Szabályok:
1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!
2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat!)


Kérdések: 
1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?
Mi meglepő,Dórinak a legtöbben. De anyu Dorkának,mamámék Dórikának. Az utóbbit nem nagyon csípem. :D
2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?

Bruno Mars - All she knows. Örök kedvenc.
3. Félsz a sötétben?Nem. Bár ha előtte olyan filmet nézzek,előfordulhat. :D
4. Szerelmes vagy valakibe?Nem.
5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?Huha, volt egy pár. Például mikor véletlenül rossz emberre írtam rá,és had ne részletezzem,hogy elég érdekes dolgot írtam xD
6. Gondolatban öltél már meg valakit?Ölni még nem,de néhány embert már képzeletembe arcon nyomtam! XD
7. Szerinted péntek 13.-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent? Attól függ,hogy áll hozzá az ember. Mert ha pl,azt mondja,hogy tuti szar nap lesz, akkor az is lesz. Minden fejbe dől el.
8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?Persze.
9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?Biztos van olyan szám,de amit tényleg nagyon szeretek, azt nem szégyenlem.
10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?Huha, nagyon. Szerintem a váróban azt hitték épp ölnek. :'D
11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?El mennék a kedvenc helyeimre,és indítanék egy kampányt amiben segítenék a beteg gyerekeken, és a kóbor kutyákon. Az álmaim közé tartozik,hogy több kutyamenhelyt hozza létre hogy egy kutya se szenvedjen semmiben hiányt.
12. Szoktál álmodozni?Persze,szinte ott élek. De próbálkozom a földön maradni.
13. Járnál Chace Crawforddal?Ez kérdés? Persze,meghalok a szemeitől,meg az egész pasitól. De mindig Eric marad az első. :$
14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?Nem tudom hányat,de fiút is,meg lányt is. Neveken nem gondolkodtam még, mert úgy is változik.
15. Adni vagy kapni jobb?Mindkettő.
16. Titkom: Secret. :)
17. Bakancslista:Jézus. Találkozzak a kedvenceimmel. Külföldön élni,és rendezvény szervezőként kint dolgozni. Nyelveket tanulni,és nyitni egy saját éttermet,mert imádok főzni. Nem akarom az összeset leírni mert még jövőhéten is azt írnám. :D

Akiknek küldőm:Bonie
Adadél
Nina Law
Vanity Destiny 
Maria Anderson

2013. január 7., hétfő

11.fejezet - A düh felemészt


Sziasztok! :) Még egyszer Boldog Új Évet mindenkinek! Remélem mindenkinek jól telt a szünet. Én, személy szerint, megszenvedtem a korai keléssel,ma ! Sajnos,ez a fejezet se hosszú, de szerencsére növekedik a hossz,nem igérem,hogy a következő már 6 oldalas lesz. De pár rész múlva, már lehet látni. Nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást! Puszillak titeket! ♥


Egy újabb elcseszett álom...egy rohadt fantázia vár, mely hamarosan összeroskad, rám dől, maga alá temetve a kósza reményem.. 
Kelly Clarkson - Mr. Know Itt All

Életembe nem éreztem ekkora dühöt, mint most. Nem tudom mit küldhetett Eric-nek, de biztos szépen kiegészített a történetet. Most hol találjam meg? Már tudom. Mike-al egy cégnél dolgoznak, ott majd megtalálom. Hirtelen meg állt mellettem egy kocsi.
- Doris, te mi a jó istent keresel itt a sötétbe, egyedül? Hol van Eric? - tette fel a kérdéseket egymás után.
- Mike, haza szeretnék menni végre, majd elmesélem.
- Rendben - Egész úton csöndbe voltunk, csak néztem ki az ablakon. Mit képzeltem? Hogy békén fog hagyni? Nem is az fáj a legjobban, hogy meg tudta, hanem, hogy tudta meg. Ahogy rám nézett. A gyűlölet, amit a szemébe láttam. Rosszabb volt mintha hasba rúgtak volna. Valaha meg fog nekem bocsátani? Egyáltalán ezek utána, a szemébe tudok nézni?
- Megérkeztünk, gyere. - Észre se vettem, mikor értünk haza. Alig értünk be a házba, Mike rögtön kérdezgetni kezdet.
- Elmondod végre mi történt? Mért mászkáltál egyedül?
- Annyi történt, hogy megtudta a múltam, és szerintem az a bizonyos személy, aki megosztotta vele, kicsit még felturbózta az egész sztorit.
- Dean-re gondolsz?
- Ki másra? Ő tudott mindent, és ő fenyegetőzőt, hogy elmondja neki, még üzenetet is küldőt nekem. Mért nem vettem komolyan? Most fájdalmat okoztam Eric-nek, gyűlöl.
- Biztos csak felkapta a vizet, holnapra lenyugszik
- Nem tudod, hogy, hogy nézett rám. Ki lehetett olvasni a tekintetéből mindent. Örökre megutált.
- Ne mondj ilyet, ha kell, elmagyarázom neki, megérti, ahogy én is.
- Nem hiszem. Jobb lett volna, ha nem jövők ide, akkor mindenki élhetné az életét. Senkinek sincs szüksége rám. - Itt már folytak a könnyeim. Mike magához szorított.
- Minden rendben lesz, érted? Nem adhatod fel. - Próbált megvigasztalni.
- Ezek után? Mindenkinek csak csalódást tudok okozni, vagy fájdalmat. Pont ezért lettem, aki lettem. Ezért lettem gyógyszerfüggő, ezért lettem ilyen. De tudod mit? Nem engedem, hogy tönkre tegyen. Egy cégnél dolgoztok, igaz? - bólintott.
- Mit akarsz tőle?
- Végre lezárni ezt az ügyet 

***

Egész éjszaka forgolódtam, egyfolytában járt az agyam. Értelme van egyáltalán megkeresnem Dean-t? Nem érdekel, nem leszek az, aki régen voltam. Nem fogom hagyni, hogy zsaroljon. Bosszút fogok állni rajta. Hét órakor már felöltözve vártam Mike-ot, hogy elinduljunk. Egész úton remegett a gyomrom. Nem tudom, hogy az idegességtől, vagy a dühtől.
- Biztos ne menjek veled?
- Nem kell, ezt nekem kell elintézem - Gyorsan lépkedtem az irodája felé.
- Ez itt Dean Anderson irodája? - kérdeztem a szőke cicababát a recepciós pultnál.
- Igen, de most nagyon elfoglalt, jöjjön vissza később. - Gondolom mennyire elfoglalt. De ez engem érdekel? Nem.
- Kisasszony, nem mehet be. Értse meg! - állt elém.
- Tűnj el az utamból, vagy egyesével fogom kitépni a műtincseidet. - Na, ez hatásos volt. Hatalmas csattanással kicsaptam az ajtót.
- Meg zavartalak? Nem? Akkor jó.
- Mibe segíthettek? - kérdezte azzal az öntelt pofájával. Nagyon jól tudja, miért jöttem.
- Kezdhetnéd azzal, hogy megrohadsz végre. - ordítottam. Nem érdekelt, hogy bárki meghallhatja.
- Na, na, kicsi lány vigyázz a nyelvedre, a végén még leharapom. Elmesélnéd, mi a bajod?
- Szóval, te nem tudod mi történt, igaz? - Nem hiszem el, minek játssza még mindig a tudatlant
- Tudnom kéne valami? - Oké, Doris direkt csinálja, csak fel akar idegesíteni!
- Áá, szóval, nem tudsz az üzenetről, amit Eric kapott, igaz?
- Jaj, hogy arról az ártatlan gyerek csínyről beszélsz?! Ugyan már, hisz te is nagyon jó tudtad, hogy ez lesz, még is elmentél hozzá. Lásd már be végre, te pont olyan vagy, mint én, mivel gondolhattad volna, hogy ez lesz. De te még is oda mentél, és fájdalmat okoztál a dalos pacsirtának. Szörnyű nőszemély vagy.
- Ne merj engem magadhoz hasonlítani. Ha olyan lennék, mint te, rég leköptem volna magam. De most megnyugodtál? Nem vagyok vele. De veled sem leszek, sohasem. Ki tudja, lehet, egyszer megbocsájt. Akkor mit fogsz kitalálni? - Vettem nagy nehezen levegőt.



- Akkor el kell, hogy szomorítsalak, mivel pont olyan vagy. Nézz már magadra. Semmit sem változtál. Egy drogfüggő kis lány, aki nem tud mit kezdeni az életével. Nem látod, hogy senkinek sem kellesz. Szánalmas vagy. Nesze, itt van pár gyógyszer, nyugodjál le, majd beszélünk. - dobot nekem egy kis tasakot. Ami tele volt, különféle gyógyszerrel.
- Nem vagyok kíváncsi rád. Most boldog vagy? Mindenki tudja. De jól figyelj, egyszer úgy is kiderül minden hazugságod, és én ott leszek, és örömmel fogom végig nézni, ahogy megaláznak. Visszakapod kamatostul, amit velem tettél. - kirohantam az ajtón. Hirtelen neki mentem valakinek. Az összes papír, ami a kezébe volt szanaszét hullott. Egy gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam.
- Jaj ,ne haragudj, nem figyeltem. Várj, segítek összeszedni.
- Semmi baj, én se figyeltem. Nate Archibald vagyok - nyújtotta felém mosolyogva a kezét.
- Doris Morgan, nagyon örülök - mosolyogtam vissza.
- Te vagy Mike unokahúga?
- Igen. Ismered?
- Persze, én vagyok a gyakornoka. - Mért nem hallottam róla még?
- Akkor biztos találkozunk még, most rohannom kell. Még egyszer bocs. Szia
- Semmi baj. Szia - Azzal kirohantam az épületből. Muszáj beszélnem Eric-el. Most tuti a háta közepére se kíván, de meg kell hallgatnia. Tudnom kell mit hazudozott össze Dean. Oké, minden rendben lesz. Lehetne ennél rosszabb?

***

Csönd van, úgy látom vége a próbának. Lehet nincs is itt már.
- Alex akkor intézd el a fellépő ruhákat, hogy azzal már nekem ne kelljen foglalkozni. Felírtam a címet, tessék. - Meglátott. Alex jobbnak látta, ha távoz egy gyors "szia" után el is tűnt.
- Beszélhetnék? - kérdeztem félve.
- Szerintem én már mindent elmondtam. Nem érdekkel semmi, ami veled van. - Fájtak a szavai.
- De ha legalább meghallgatnál, és elmagyarázhatnám
- Nincs mit elmagyarázni, mindent tudok. Nem tudom el hinni, hogy állhattam le olyannal, mint te. Ha eddig nem jöttél volna rá, ki vagy rúgva a csapatból. Nincs szükségünk egy ilyen emberre. - nézett rám lenézően. Könnybe lábat a szeme. De nem hagyom, hogy lássa, hogy mekkora fájdalmat okozz. Mert pont ezt akarja el érni.
- Rendben. Tudod, lehet, hogy most nagyot csalódtál bennem. De én is benned, azt hittem legalább annyit megengedsz, hogy elmagyarázzam, nem tudom mit küldtek neked. De mindegy is, lehet így kell lennie. - hagytam ott a táncterembe.
 Ahogy a hideg utcákat jártam, a zsebembe megtaláltam a gyógyszereket, amit Dean nekem adott, vagyis dobot. Nagy rohanásba elhoztam. Most nagyon szükségem lenne rá, mint valaha."Senkinek sem kellesz"Szánalmas vagy" Nézz magadra pont olyan vagy, mint én" Nem tudom hogy, állhattam le olyannal, mint te"Nem érdekkel semmi ami veled van" Ismétlődtek, újra, is újra, ezek a mondatok a fejembe. Lehet, igazuk van. Kinek hiányoznék? Meg fogtam a tasak tartalmát, és mind lenyeltem..