Sziasztok! :) Még egyszer Boldog Új Évet mindenkinek! Remélem
mindenkinek jól telt a szünet. Én, személy szerint,
megszenvedtem a korai keléssel,ma ! Sajnos,ez a fejezet se hosszú,
de szerencsére növekedik a hossz,nem igérem,hogy a következő már
6 oldalas lesz. De pár rész múlva, már lehet látni. Nem is húzom
tovább az időt. Jó olvasást! Puszillak titeket! ♥
Egy újabb elcseszett álom...egy rohadt fantázia vár, mely hamarosan összeroskad, rám dől, maga alá temetve a kósza reményem..
Kelly Clarkson - Mr. Know Itt All
Életembe nem éreztem ekkora dühöt, mint most.
Nem tudom mit küldhetett Eric-nek, de biztos szépen kiegészített a történetet.
Most hol találjam meg? Már tudom. Mike-al egy cégnél dolgoznak, ott majd
megtalálom. Hirtelen meg állt mellettem egy kocsi.
- Doris, te mi a jó istent keresel itt a
sötétbe, egyedül? Hol van Eric? - tette fel a kérdéseket egymás után.
- Mike, haza szeretnék menni végre, majd elmesélem.
- Rendben - Egész úton csöndbe voltunk, csak
néztem ki az ablakon. Mit képzeltem? Hogy békén fog hagyni? Nem is az fáj a
legjobban, hogy meg tudta, hanem, hogy tudta meg. Ahogy rám nézett. A gyűlölet,
amit a szemébe láttam. Rosszabb volt mintha hasba rúgtak volna. Valaha meg fog
nekem bocsátani? Egyáltalán ezek utána, a szemébe tudok nézni?
- Megérkeztünk, gyere. - Észre se vettem, mikor
értünk haza. Alig értünk be a házba, Mike rögtön kérdezgetni kezdet.
- Elmondod végre mi történt? Mért mászkáltál
egyedül?
- Annyi történt, hogy megtudta a múltam, és szerintem
az a bizonyos személy, aki megosztotta vele, kicsit még felturbózta az egész
sztorit.
- Dean-re gondolsz?
- Ki másra? Ő tudott mindent, és ő
fenyegetőzőt, hogy elmondja neki, még üzenetet is küldőt nekem. Mért nem vettem
komolyan? Most fájdalmat okoztam Eric-nek, gyűlöl.
- Biztos csak felkapta a vizet, holnapra
lenyugszik
- Nem tudod, hogy, hogy nézett rám. Ki lehetett
olvasni a tekintetéből mindent. Örökre megutált.
- Ne mondj ilyet, ha kell, elmagyarázom neki,
megérti, ahogy én is.
- Nem hiszem. Jobb lett volna, ha nem jövők
ide, akkor mindenki élhetné az életét. Senkinek sincs szüksége rám. - Itt már
folytak a könnyeim. Mike magához szorított.
- Minden rendben lesz, érted? Nem adhatod fel. -
Próbált megvigasztalni.
- Ezek után? Mindenkinek csak csalódást tudok
okozni, vagy fájdalmat. Pont ezért lettem, aki lettem. Ezért lettem
gyógyszerfüggő, ezért lettem ilyen. De tudod mit? Nem engedem, hogy tönkre
tegyen. Egy cégnél dolgoztok, igaz? - bólintott.
- Mit akarsz tőle?
- Végre lezárni ezt az ügyet
***
Egész éjszaka
forgolódtam, egyfolytában járt az agyam. Értelme van egyáltalán megkeresnem
Dean-t? Nem érdekel, nem leszek az, aki régen voltam. Nem fogom hagyni, hogy
zsaroljon. Bosszút fogok állni rajta. Hét órakor már felöltözve vártam Mike-ot,
hogy elinduljunk. Egész úton remegett a gyomrom. Nem tudom, hogy az
idegességtől, vagy a dühtől.
- Biztos ne menjek veled?
- Nem kell, ezt nekem kell elintézem - Gyorsan
lépkedtem az irodája felé.
- Ez itt Dean Anderson irodája? - kérdeztem a
szőke cicababát a recepciós pultnál.
- Igen, de most nagyon elfoglalt, jöjjön vissza később.
- Gondolom mennyire elfoglalt. De ez engem érdekel? Nem.
- Kisasszony, nem mehet be. Értse meg! - állt
elém.
- Tűnj el az utamból, vagy egyesével fogom
kitépni a műtincseidet. - Na, ez hatásos volt. Hatalmas csattanással kicsaptam
az ajtót.
- Meg zavartalak? Nem? Akkor jó.
- Mibe segíthettek? - kérdezte azzal az öntelt
pofájával. Nagyon jól tudja, miért jöttem.
- Kezdhetnéd azzal, hogy megrohadsz végre. - ordítottam.
Nem érdekelt, hogy bárki meghallhatja.
- Na, na, kicsi lány vigyázz a nyelvedre, a
végén még leharapom. Elmesélnéd, mi a bajod?
- Szóval, te nem tudod mi történt, igaz? - Nem
hiszem el, minek játssza még mindig a tudatlant
- Tudnom kéne valami? - Oké, Doris direkt
csinálja, csak fel akar idegesíteni!
- Áá, szóval, nem tudsz az üzenetről, amit Eric
kapott, igaz?
- Jaj, hogy arról az ártatlan gyerek csínyről
beszélsz?! Ugyan már, hisz te is nagyon jó tudtad, hogy ez lesz, még is elmentél
hozzá. Lásd már be végre, te pont olyan vagy, mint én, mivel gondolhattad volna,
hogy ez lesz. De te még is oda mentél, és fájdalmat okoztál a dalos pacsirtának.
Szörnyű nőszemély vagy.
- Ne merj engem magadhoz hasonlítani. Ha olyan
lennék, mint te, rég leköptem volna magam. De most megnyugodtál? Nem vagyok vele.
De veled sem leszek, sohasem. Ki tudja, lehet, egyszer megbocsájt. Akkor mit
fogsz kitalálni? - Vettem nagy nehezen levegőt.
- Akkor el kell, hogy szomorítsalak, mivel pont
olyan vagy. Nézz már magadra. Semmit sem változtál. Egy drogfüggő kis lány, aki
nem tud mit kezdeni az életével. Nem látod, hogy senkinek sem kellesz. Szánalmas
vagy. Nesze, itt van pár gyógyszer, nyugodjál le, majd beszélünk. - dobot nekem
egy kis tasakot. Ami tele volt, különféle gyógyszerrel.
- Nem vagyok kíváncsi rád. Most boldog vagy?
Mindenki tudja. De jól figyelj, egyszer úgy is kiderül minden hazugságod, és én
ott leszek, és örömmel fogom végig nézni, ahogy megaláznak. Visszakapod
kamatostul, amit velem tettél. - kirohantam az ajtón. Hirtelen neki mentem
valakinek. Az összes papír, ami a kezébe volt szanaszét hullott. Egy gyönyörű
kék szempárral találtam szembe magam.
- Jaj ,ne haragudj, nem figyeltem. Várj, segítek
összeszedni.
- Semmi baj, én se figyeltem. Nate Archibald
vagyok - nyújtotta felém mosolyogva a kezét.
- Doris Morgan, nagyon örülök - mosolyogtam
vissza.
- Te vagy Mike unokahúga?
- Igen. Ismered?
- Persze, én vagyok a gyakornoka. - Mért nem
hallottam róla még?
- Akkor biztos találkozunk még, most rohannom
kell. Még egyszer bocs. Szia
- Semmi baj. Szia - Azzal kirohantam az
épületből. Muszáj beszélnem Eric-el. Most tuti a háta közepére se kíván, de meg
kell hallgatnia. Tudnom kell mit hazudozott össze Dean. Oké, minden rendben
lesz. Lehetne ennél rosszabb?
***
Csönd van, úgy látom vége a próbának. Lehet nincs
is itt már.
- Alex akkor intézd el a fellépő ruhákat, hogy
azzal már nekem ne kelljen foglalkozni. Felírtam a címet, tessék. - Meglátott. Alex
jobbnak látta, ha távoz egy gyors "szia" után el is tűnt.
- Beszélhetnék? - kérdeztem félve.
- Szerintem én már mindent elmondtam. Nem
érdekkel semmi, ami veled van. - Fájtak a szavai.
- De ha legalább meghallgatnál, és elmagyarázhatnám
- Nincs mit elmagyarázni, mindent tudok. Nem
tudom el hinni, hogy állhattam le olyannal, mint te. Ha eddig nem jöttél volna
rá, ki vagy rúgva a csapatból. Nincs szükségünk egy ilyen emberre. - nézett rám
lenézően. Könnybe lábat a szeme. De nem hagyom, hogy lássa, hogy mekkora
fájdalmat okozz. Mert pont ezt akarja el érni.
- Rendben. Tudod, lehet, hogy most nagyot
csalódtál bennem. De én is benned, azt hittem legalább annyit megengedsz, hogy
elmagyarázzam, nem tudom mit küldtek neked. De mindegy is, lehet így kell
lennie. - hagytam ott a táncterembe.
Ahogy a hideg utcákat jártam, a zsebembe
megtaláltam a gyógyszereket, amit Dean nekem adott, vagyis dobot. Nagy rohanásba elhoztam. Most nagyon szükségem lenne rá, mint valaha."Senkinek sem kellesz"Szánalmas vagy" Nézz magadra pont olyan vagy, mint én" Nem tudom hogy, állhattam le olyannal, mint te"Nem érdekkel semmi ami veled van" Ismétlődtek, újra, is újra, ezek a mondatok a fejembe. Lehet, igazuk van. Kinek hiányoznék? Meg fogtam a tasak tartalmát, és mind lenyeltem..