Facebook oldal: If I Lose Myself
K&H!
4 évvel később/
Szememet lassan, fájdalmasan nyitottam
ki, de be is csuktam, ahogy a nap sugarai lyukat égettek retinámon.
Fejembe mintha millió hang duruzsolt volna egyszerre. Végtagjaim
bénultan voltak testem mellett. Ahogy sikerül erőt vennem magamon,
hogy kinyissam a szemem,döbbenten érzékeltem, hogy testemet egy
vékony selyem húzat takarja. Semmi más az ég világon. Mi a fene
folyik itt? Miért nem emlékszem?
- Hm..Jól aludtál?- kaptam ijedten a
fejem a hang irányába.
- Taylor....- suttogtam nevét.
- Hm..mindig is erre vágytam, hogy
mellettem ébredj.- suttogta fülembe egy rekedt hang a másik
oldalamon.
- Dean?- húzódtam el tőle, amennyire
csak lehetett.
- Mi....mi..folyik itt? - nyögtem ki a
szavakat egymás után.
- Hát nem emlékszel?- jelent meg a
lábamnál Nate gúnyos mosollyal.
- Háromra mindenki mondja, hogy
„cheese”.- kattintott a fényképezőjével Eric.
- Fürdeni, fürdeni! - hallottam meg
egy édes hangot. De várjunk csak! Hirtelen kipattantak szemeim, és
ijedten ültem fel, majd egy nagy levegőt után lenyugodtam. Csak
egy álom. Egy borzalmas rémálom, de vége.
- Fürdeni, fürdeni.- hallottam meg
egyre közeledő hangot. Majd a hangoz egy kis test is társult, aki
boldogan vetette rá megfáradt testemre magát.
- Szép jó reggelt neked is
kisasszony.- pusziltam bele puha, barna hajába.
- Menjünk fürdeni!- kezdett el ugrálni
az ágyon.
- Reggeliztél már?- ültettem le magam
mellé. Hevesen rázta fejét.
- Sophie addig nincs semmi -féle
fürdés, míg nem reggeliztél.
- Nem.- vágta be rögtön a durcást. Ki
tudta, hogy ilyen nehéz a szülőség.
- Mi az, hogy nem? Olyan makacs vagy
mint az apád. Különben is kinek jutott eszébe ez az egész?
- Nekem. - jött be Nate, és leült
mellénk.- De mentségemre legyen, hogy el akartam vonni a figyelmét,
hogy téged ne ébresszen fel. Engem sikerült.- fintorodott el. Há,
na végre ő is megtapasztalta, hogy milyen ha a nyakadba ugranak a
hajnalok hajnalán.
- Na jó, kicsit menj le szépen, és
kérd meg Rosat csináljon neked reggelit, utána mehetünk fürdeni
a medencébe, rendben?- próbáltam egyezkedni.
- Ehetek palacsintát?- csillant fel a
szeme.
- Na jó, legyen, de mind meg
enni.- adtam be a derekam. Lehet neki nemet mondani?
- Hurrá.- indult el.
- Héé, nem felejtettél el
valamit? - mutattam az arcomra, célzás gyanánt. Ölembe vetette
magát, és egy nagy cuppanós puszi után már ott sem volt.
- Mi lenne velem nélküled.- sóhajtott
fel Nate, majd hátra dőlt az ágyon.
- Hm..nem is tudom.- ültem rá
derekára.- Megoldanád valahogy, de üres lenne az életed
nélkülem.- hajoltam ajkára.
- Hm..ez igaz.- nevetett bele csókunkba.
- És mi a terved mára? - ültem fel, de
még mindig rajta voltam.
- Hát..- követte példámat, így
szembe került velem.- Lennének ötleteim, de kiskorú is van a
házba.-fintorodott el.
- Ohh igen? Micsoda? - öleltem át a
nyakát.
- Mondjuk megünnepelhetnék, hogy
hivatalosan is a menyasszonyom lettél.- suttogta fülembe, majd
gyengéd puszikkal halmozza el nyakamat.
- Már csak mai napot, meg a holnapit
kell kiírni, és kellő képen megünnepelhetjük.- kuncogtam fel,
mikor csiklandós helyre talált.
- Hm..igen. Remélem Mike-ék kiélvezték
a nászutat, és haza jönnek. Félre ne érts, imádom Sophiet, de
most már ránk fér a pihenés, elég kemény heten vagyunk túl.
- Nem sok időd lesz a pihenésre. Úgy
hét hónap.- simítottam végig hasamon.
- Mi? - meredt rám döbbenten.
- Csak vicceltem.- tört ki belőlem a
nevetés. Arcán rögtön megkönnyebbülés látszódott. Tudom,
hogy szeretne egyszer gyereket, de ez még túl korai lenne. És
ezzel én is tisztába voltam.
- Na gyere, nézzük meg, hogy áll a
hercegnő. - húztam fel az ágyról.
- Ne haragudj Nate, de muszáj volt
Sophiet is hozni. Rosa nem ért rá.- fordultam vőlegényem felé az
autóba.
- Semmi gond, úgyis csak át nézni
kell a papírokat. Majd el intézem, csak neked is át kéne nézni.
- Persze. Szerintem remek ötlet, ez a
tánciskola. És nagyon izgatót vagyok, hogy meg rendezhetem a
jótékonysági estet. Így azok is táncolhatnak, akiknek úgy
különben nem telne rá.
- Így van, és remek leszel.- állította
le a motort, majd biztató mosolyt küldött felém. Nate kivette
Sophiet az ülésből, majd bementünk. Ahogy haladtunk el a folyóson, egy ismerőst véltem felismerni.
- Hé! Menjetek előre, mindjárt
jövők.- majd beosontam az egyik terembe. Lassan a háta mögé
lopóztam, és a szemére tettem a kezem.
- Helló idegen.- suttogtam fülébe.
- Doris? - pördült meg, és ölelt
magához.
- Szia Alex.
- Úristen, de régen találkoztunk. Mi
szél hozott?
- Nate-el együtt szervezzük a
jótékonysági estet. Nem is tudtam, hogy te is itt dolgozol.
- Igen, én is benne vagyok a csapatba.
Tudod ki alapította az iskolát?- méregetett
- Nem. Ki....Eric.- esett le hirtelen.
- Pontosan.- hirtelen egy kis test
csapódott a lábamnak. A kis hercegnőm szorongatta a lábam.
Mosolyogva vettem fel. Alex tátott szájjal bámult, ám mielőtt
megszólalhatott volna, egy ismerős hang megakadályozta.
- Hé Alex, nem tudod...- ám bent akadt a
levegője ahogy meglátott.
- Szia.-köszöntem neki.- Sophie
köszönj szépen a fiúknak- suttogtam oda a kislánynak. De ő csak
integetett.
- Gyönyörű kislány.- szólalt meg
Eric.
- Héé kicsim, tudnál jönni?- jelent
meg az ajtóba Nate. Ahogy észre vette Ericet, rögtön lefagyott a
mosoly az arcáról.
- Persze. Ne haragudjatok most mennem
kell, örülők hogy láttalak titeket.
- Menj csak. Szia szépség. - simogatta
meg Sophie buksiát Alex.
- Sziasztok.- indultam Nate után.
1 nappal később/
Ma jönnek haza Mike-ék. Már mind
nagyon várjuk őket. Van mit kipihenünk, és megbeszélnünk
Nate-el. Tegnap óta nem nagyon kommunikálunk. Tudom, hogy az a
baja, hogy ott volt Eric. De ez elkerülhetetlen volt. Mivel az ő
tánciskolája, bár gondolom ezt nem tudta. Ekkor nyílt az ajtó,
és Mr Colins, és Mrs Colins lépett be rajta.
- Üdv itthon.- sikoltottam. Sophie nagy
lelkesedéssel vetette bele szülei nyakába magát.
- Na milyen a házas élet?- öleltem meg
nagybátyámat.
- Már most szörnyű.- nevetett fel, de
rögtön csöndbe marad ahogy Nicole nem éppen szép pillantást
vetett rá.
- Tudod, hogy viccelek drágám.- puszilta
meg a homlokát, mire ő csak a szemét forgatta.
- Na és a mi hercegnők rendesen
viselkedett? - fordult felénk Nicole.
- Persze, a szokásos módon.- Mike
hangosan felnevetett.
- Nem mostanában terveztek gyereket
ezek után, mi?
- Előbb az esküvőt kéne
megtartani.- ölelte át a derekamat Nate.
- És még előtte meg is kéne kérni a
k....- de nem hagytam, hogy befejezze, felmutattam a kezemet, amin a
gyűrű volt.
- Neeeeeee. Mikor? - kapta el a kezem,
mint egy őrült.
- Miután el mentettek.- húztak ki a
kezem a szorításából.
- Igazán megvárhattatok volna
minket.- játszotta a sértettet.
- Mike, hagyd már őket. Gyere kicsim,
hagyjuk őket végre kettesbe.- kapta fel a kislányt, Mike-ot meg
maga után húzta. De mire észbe kaptam, Nate is felindult az
emeletre. A fürdőbe borotválkozott, mikor beléptem.
- Mész valahova? - öleltem át hátulról.
- Igen, még el kell intéznem egy-két
dolgot, de sietek.- bontakozott ki ölelésemből, és felhúzta
világoskék ingét.
- Haragszol rám?- nyögtem ki végre,
ami egész nap a szívemet nyomta.
- Nem, mért haragudnék?- kérdezte, de
még csak rám se nézet.
- És ezt mért is hinném el?- léptem
elé, hogy a szemébe tudjak nézni. De nem válaszolt, csak gombolta
tovább az ingét.
- Figyelj Nate! Tudom, hogy az a bajod,
hogy tegnap találkoztunk Ericel. De ez elkerülhetetlen volt, mivel
itt él, és nem utolsó sorban övé a tánciskola. Szóval, nem
tudom mire ez a nagy feszkó.
- Tudom, hogy hülyén viselkedtem, de
nem éppen szépen váltatok el, és félek, hogy amilyen könnyen
elhagytad, olyan könnyen vissza is mész.- ledöbbentem szavain.
- Ericel szerettük egymást igaz, de
nem működött, és ezt te is nagyon tudod. Azt hittem
bebizonyítottam, hogy szeretlek ebben a három évbe.
- Nem arról van szó, hogy nem hiszem
el. Csak nem tudod milyen érzés, világ életedbe másodiknak, „b” tervnek, vagy szamárnak lenni. Bármi bajod volt Ericel,
Riverel vagy bárkivel, ott voltam. Mindig. Mikor úgy döntöttél
szakítasz vele, hozzám jöttél. Szerinted ezek után, hogy érezem
biztonságba magam ha a közelébe vagy? Egész kapcsolatod se veled,
se nélküled volt vele, és nem tudom, hogy ez az évek során
megváltozott-e.- csak némán hallgattam, nem tudtam mit tehetnék,
hogy elhitessem vele, hogy Ericel mindennek vége.
- De most mennem kell, mert
elkésem.- majd ott sem volt. Egyszerűen nem bírtam otthon maradni,
így le menten a partra. Leültem a homokba, és figyeltem ahogy
lassan eltűnik a nap, és előbukkannak a csillagok. Egy nagyot
szippantottam a sós levegőből. Nate nagyon kiborult. Nem
mostanában láttam ilyennek. Utoljára akkor mikor bevallotta az
érzéseit.
Épp az igazak álmát aludtam Los
Angeles-i szobámba, mikor hangos kopogásra ijedtem fel. Először
azt hittem álmodok, de a kopogás egyre hangosabb lett. Hunyorogva
pillantottam ágyam melletti asztalon lévő órára. Három óra? Ki
lehet az ilyenkor? Nagy nehezen kivánszorogtam az ágyból,
belebújtam kutyusos mamuszomba, és ajtóig csoszogtam. Résnyire
nyitottam az ajtót.
- Nate? - tártam ki előtte, majd
olyan gyorsan bejött, hogy szinte fellökött.
- Beszélnünk kell. - hadarta.
- Három órakor? - ásítottam, és
leültem a kanapéra, de ő csak tovább álldogált.
- Leülsz? - kérdeztem, mire csak a
fejét rázta.
- Beszélnünk kell!
- Igen, ezt már mondtad. Neki
kezdenél? Mert nem tudom, hogy vagy vele, normális emberek, és én
is köztük vagyok, ilyenkor aludni szoktak. - szívattam. De még
csak mosoly sem jelent meg arcán. Huha, tényleg nagy baj lehet.
- Bocsánat, nem tudtam aludni. De
jobb ha elmegyek. - indult el, de elkaptam a karját.
- Nate mi a franc bajod van? Abba
hagynád a hisztizést?!
- Nem hisztizem, csak elegem van,
tudod? - túrt bele hajába.
- Tudom, hogy ideges vagy az új
projekt miatt, de higgy nekem, csodás lett.- simítottam végig
arcán.
- Nem azért vagyok ideges. - fújtat.
Mi baja?
- Akkor?
- Tényleg nem vetted észre? Amióta
itt vagyunk, egyre közelebb kerülünk egymáshoz. - Nem igazán tudom
hova akar kilyukadni. - De ez nálam nem csak éve van, hanem mióta
ismerlek. Mindig ott voltam veled a bajba, és mindig ott volt a
vállam ha sírtál. De nem tudod milyen rossz volt végig nézni,
hogy Ericel vagy, vagy River-el. Ha szakítottatok, én ott voltam.
Egyszer el akartam mondani mit érzek, de inamba szállt a
bátorság. Féltem, hogy vissza utasítasz, mert azt tetted volna,
tudom. Mindig is barátként tekintettél rám. De nem akarok csak a
barátod lenni . Mert...mert rohadtul szerelmes vagyok beléd Doris
Morgan. Érted? - végére már teljesen előttem állt. Próbáltam
megemészteni amit mondott.
- Tudom, hogy te nem így érzel,
csak el kellett...- de egy csókkal elnémítottam.
- Örülők, hogy végre
elmondtad. - suttogtam ajkára.
Nate minden volt
amire vágytam. Békesség, nyugalom, szeretet. Ő olyan volt mint
egy testvér, aki védelmezett, egy barát, akinek bármit el mondhattam.
Tudom, hogy erre van szükségem.
- Szia.- hallottam
meg egy rekedt hangot mögülem. Eric volt, némán leült mellém a
homokba, és az eget tanulmányozta.
- Mit keresel itt?- törte meg a csendet.
- Csak egy kis
nyugalomra volt szükségem, és friss levegőre.- sóhajtottam fel,
nem mertem a szemébe nézni.
- Hát igen, gyerek
mellett nem könnyű. Tanúsíthatom, heten vagyunk testvérek.
- Igen, elég húzós
egy hét volt.
- Csak ez a hét? A
többi három, négy év nem? - döbbenten nézett. Na várjunk csak!
- Nem, mivel csak
ezen a héten kellet rá vigyáznom.
- Sophie nem a te
lányod? - döbbent le.
- Nem. Mike lánya.
Te azt hitted? - fordultam felé.
- Hát elégé úgy
tűnt, ahogy a kezedbe tartottad, és ahogy Nate kicsimnek szólított.
Tudtam, hogy Mike-nak született gyereke, de nem tudtam, hogy fiú-e
vagy lány. De Nate-el együtt vagytok. Látom el is jegyzett. Mikor
lesz az esküvő?
- Most komolyan erről
akarsz beszélgetni?
- Még is mi másról?
Arról, hogy milyen szar volt ez a négy év? Mert az volt, bár
neked nem lehetett olyan rossz mint nekem.
- Eric..- de nem
hagyott szóhoz jutni.
- Nem kell
sajnálnod. Te a könnyebb utat választottad, megértem. Én mertem
volna, választani a nehezebbet, de ehhez nem csak én kellettem
volna. Könnyebb volt eldobni magadtól. Elfogadtam, tehettem volna
mást? Minden este mondogattam magamnak, hogy nem érdekelsz, de
szívem mélyén reménykedtem, hogy belépsz a szobámba, lefekszel
mellém, és azt suttogod minden rendben lesz. De mikor mondták,
hogy el mentél Nate-el, mintha minden kitisztult volna. Mintha
ledőlt volna a sötét fal, és rájöttem végleg vége, vagy is
azt hittem. Míg tegnap újra nem láttalak. Próbáltam ismerkedni,
bulizni, újra élvezni az életet, de mintha nem lennék ugyan az az
ember aki voltam. Le kellett mondani a turnét. Két évembe telt,
hogy összehozzak egy lemezt. Amibe teljesen kitárulkozok, eddig
sose tettem. Mintha az eddigi védőburkomat kiszúrtam volna, és
sebezhetőnek érzem magam. Gyűlölök sebezhető lenni, gyűlölöm
ha az emberek teljesen belém látnak. De tudod mit gyűlölök
leginkább, hogy bármit eldobtam volna, ha vissza jöttél volna.
Bármit oda adtam volna, csak hogy veled lehessek újra. Szánalmas
ember lett belőlem. - szememet marták a könnyek, torkomba gombóc
volt. Egy értelmes mondatot nem tudtam kinyögni. Tönkre tettem az
életét. Tönkre tettem egy jó embert, aki szeretet, csak mert
gyáva voltam.
- Sajnálom.- suttogtam,
próbáltam lenyelni a könnyeimet.
- Ne tedd. Próbálom összeszedni magam újra. Ezért is hoztam
létre a tánciskolát. De már azt is bemocskolod, hogy te rendezed
a jótékonyság estet.
- Ha nem akarod,
hogy én rendezzem, vissza mondom.
- Nem kell
visszamondanod, nem vagyok már gyerek. Külön tudom választani a
munkát, a magánélettől. -bólintottam, bár kezdem úgy érezni
nem valami jó ötlet. Lassan felálltam, és leporoltam a ruhám.
- Akkor még biztos
találkozunk.- szólaltam meg halkan, és elindultam a kocsi felé, de
utánam szólt.
- Csak egy valami
Doris. Remélem nem bánod meg a döntésed.- mondta gúnyosan, majd
ismét a tenger felé fordult. Nagyot nyeltem, majd haza indultam. Be
kapcsoltam Justin Timberlake legújabb albumát, és próbáltam
kitisztítani az agyam. El van átkozva Svédország, vagy miért
történik velem ez mindig ahogy beteszem a határon a lábam?
Gondolat menetelemet a telefonom csörgése szakította meg.
Ismeretlen szám.
- Igen? - vettem fel.
- Szia
Doris.- hallottam meg egy régen nem hallott hangot.
- Monica?- döbbentem
le.
- Tudom, hogy nem a
legjobb a viszonyunk, de szükségem van a segítségedre.- hangja
ideges, és feszült volt.
- Mi történt?
- Doris
az...öcséd...az öcséd bajban van.
Szia!
VálaszTörlésHát szóhoz sem jutok. Ez most komoly Nate?? Ne már jó megértem hogy nem lehet mindig minden happy end. Azért remélem, hogy majd a történet végén mégis összejön majd Ericel és lesz majd egy szép gyermekük vagy akár több is én így képzelem el. :)
Nos a részt szerettem,imádtam és nagyon vártam már. Kíváncsi leszek, hogy mi fog történni majd a jótékonysági esten. Mert biztos vagyok benne, hogy valami izgalmas fog történni. A végével nagyon kíváncsivá tettél, hogy mi lehet Doris öccsével.
Várom a folytatást nagyon!! :)
Puszi: Moncsi
Szia! :)
TörlésNem tudom miért nem szeretitek Nate-et?! Szerintem irtó édes, és sexi. A másik dolog, hogy senki nem mondta, hogy Eric-el is lesz az elején. Attól, hogy Doris vele volt, és többet volt a történetbe, semmit nem jelent :D Különben is az a jó történet, mikor az író meglepi az olvasókat. :D
Már olvashatod is, remélem elnyeri a tetszésedet :D
Köszönöm, hogy írtál :)
Puszi
Szia!
VálaszTörlésIstenem, Istenem. Nagyon ledöbbentem, főképp az elején, amikor megláttam, hogy 4 év múlva játszódik tovább a történet, na meg Nate?! Nagyon komoly... Attól függetlenül, hogy most Doris Nate-el van, én nagyon reménykedem, hogy újra összetalálnak Erickel. Imádtam az egész részt, komolyan zseniálisra sikeredett és nagyon, de nagyon várom már a következő részeket. Kínácsi vagyok, mi történt Doris öccsével, na meg majd a jótékonysági est...huuh mik fognak még itt történni :) Összességében, imádtam a részt és nagyon várom a kövit! :))
Puszi: Milly
Szia! :)
TörlésMondhatjuk úgy is, hogy ez volt a célom, hogy megdöbbenjetek, meglepődjetek. Huhh de Nate ellenesek vagyok, mért nem szeretitek? :D
Örülők, hogy tetszett,és már olvashatod is mik történtek. Egy biztos nem fogsz rajta unatkozni, vagyis remélem :D
Köszönöm, hogy írtál :)
Puszi
Szia!
VálaszTörlésTetszett,főleg a tenger partos rész.Jó volt olvasni h.Eric hogyan élte meg a szakítást!Nagyon kíváncsi vagyok h.mi lesz még a későbbiekben :-)
Szia! :)
TörlésÖrülők, hogy tetszett. Nos, igen próbáltam vázolni, hogy mi történ ebben a 4 évebe úgy nagyjából. Remélem sikerült, és érthető volt.
Már olvashatod is a következőt, remélem az is annyira tetszeni fog, és írsz nekem :)
Köszönöm, hogy írtál ;)
Jó volt,nagyon tetszett ez a rész valahogy én is így képzeltem el... :)
VálaszTörlésSzerbusz Csordás Lilla :D
TörlésÖrvendek, hogy tetszett, és hogy kitudtam "elégíteni" az igényeidet, remélem majd a következő résznél is kifejted (kicsit bővebben) a véleményed :D
Csók*
Lesz még folytatás?
VálaszTörlésJah, és egyébként én nagyon örülök hogy most Nate-el van. Úgy imádom
VálaszTörlésNate<3
Szia!
TörlésA kérdésedre a válaszom: igen lesz, már olvashatod is :)
És annak meg örülők nagyon, hogy van aki szereti Natet.
Remélem a következő rész tetszeni fog,és arra is írsz nekem véleményt :D
Köszönöm, hogy írtál :)