10.fejezet - Apa ég!

Sziasztok! :) Megérkeztem az év utolsó részével. El sem hiszem,majdnem 3000 ezer látogató, két hónap alatt. Megszeretném köszöni,hogy olvastok,írtok nekem! Nagyon jól esik. Remélem a jövő év még jobb lesz mint a mostani,ebből a szempontból. Szóval ezzel fejezettel búcsúzom tőletek,és a 2012-es évtől. Jövőre találkozunk. Még egyszer Boldog Új Évet Kívánok nektek. Puszillak titeket! ♥

 Simple Plan - Welcome To My Life
  

Hogy mit csinálok? Semmit. Eric lakása felé tartok, egy csomó finomsággal a kezembe. Az üzentet, ahogy volt kitöröltem, nem hagyom, hogy markában tartson. Különben is, amelyik kutya ugat, nem harap. Kicsit izgulok, még is ez az első hivatalos randik, vagy mi a fene. Út közbe jött rám a pánik roham. Túl csinosba öltöztem. Bár én nem nevezem ezt annak. Egy laza lila felsőt, egy fekete cicanadrágot, és hozzá egy fekete csizmát vettem fel. Ez túl csini egy mozizáshoz? Most már úgy is mindegy. Ahogy fel értem a harmadik emeltre, kellemes bizsergést éreztem a gyomromba. Na jó, talán nagyon izgulok. Háromra bekopogsz. Egy...egy és fél..háromnegyed..kettő..Hirtelen ki nyílott,  az ajtó mögül Eric dugta ki fejét.
- Vártam, hogy végre be kopogj, de úgy döntöttem, hogy nem nézem végig míg megfutamodsz - Oké, ez elég ciki helyzet. Most mit mondjak, hogy mire vártam?Csodára.
- Öö bocs. De hoztam rágcsálni valót. - Na, jó nem pont ezt akartam mondani, de mindegy.
- Rendben, köszi. De bejönnél már végre?
-Ja, persze - Hogy én mekkora idióta vagyok.
- Mit szeretnék meg nézni van mindenféle?! Horrort gondolom nem szeretnél - Utalt a kocsi incidensre. Végül is az Apa égnél maradtunk, sok jót hallottam róla.

- Ez az Adam Sandler egy állat - folytak a könnyeim, annyira nevettem. Eric nem nagyon figyelte a filmet, egész végig engem bámult. Mi van, valami van az arcomon?
- A film arra van! Mi az nem tetszik? Nézhetünk mást is.
- Nem, tetszik.
- Az még is honnan tudod, mikor egy percet nem nézted?!
- Az igaz, elvontad a figyelmem. - Hogy én?
- Még is mivel vontam el?
- A szépségeddel - Ne mondjon már ilyeneket, most is biztos elpirultam. Na, jó Doris most tűnj el, hogy ne lássa.
- Hozok inni, kérsz? - de óvatosan a karomnál fogva vissza húzott.
- Mért nem engedsz magadhoz közelebb, tudom, hogy most ismerkedünk, de hogy működhetne ha nem engeded hogy meg ismerjelek.
- Mit akarsz tudni rólam?
- Mindent. Milyen volt a gyerekkorod. Milyenek a szüleid. Van-e tesód. Mit szeretsz szabad idődben csinálni. Bármit.
- Szüleim elváltak, van két nővérem. Régen nagyon sokat röplabdáztam, úsztam. De most inkább zenét hallgattok és pihenek. - Oké, végül is nem hazudtam, csak egyes részeket ki hagytam.
- De most te jössz, mesélj. - tereltem a témát.
- Az én szüleim is elváltak. Rajtam kívül van még hét testvérem. Gondolom, hogy nem kell el mondanom mit szeretek csinálni. Szabad időm meg nem sok van, akkor barátokkal vagyok, vagy családdal. Vagy épp pihenek.
- Figyelj, nem akarom, hogy azt érezd, hogy erőltettem a dolgot. Ha még nem vagy kész, hogy elmondj bizonyos dolgokat, akkor megértem.
- Nem erőltetsz semmit, nem erről van szó. Csak bizonyos dolgok miatt nem tudok olyan könnyen megbízni, vagy épp megnyílni másfelé.
- De nem rontsuk már el az estét, kérlek. Ha úgy érzem, esküszöm megfogom osztani, csak nem ilyen egyszerű, megérted? - bólintott. Szomorú lett. Jól elcsesztem az egész estét. Nekem mindig csak titkolóznom kell. Mikor lesz ennek már vége?
- Köszönöm - öleltem át jó szorosan. Valahogy éreztetnem kell vele hogy fontos számomra. El akart húzódni, de én visszahúztam. Minden érzékiségemet, ami maradt bennem bele adtam abba a csókba. Mintha az életem múlna rajta. Szerencsére visszacsókolt. Lágyan kényeztette ajkaimat, kezdtünk nagyon belemélyülni. Valami rezgés éreztem a zsebemben, de nem különösen foglalkoztatott. Eric se foglalkozott vele, csak élveztük a pillanatot. Most meg csörög.
- Nyugodtan vedd fel, lehet, hogy fontos - mosolygott rám. Most nem tud érdekelni, majd visszahívom. Durva hogy mennyire vágyok az ajkaira, rosszabb, mint a függőség. Én már csak tudom. Megint csörög, de nem az enyém volt.
- Na, jó feladom, vedd fel,addig el megyek a mosdóba - De még is merre van?
- Öö merre talá... - Nem engedte befejezni.
- Jobbra a második ajtó - Gyorsan bementem, vagyis akartam, de kicsit elszámoltam magam ugyan is a gardróbjába találtam magam. Még életembe nem láttam ennyi cipőt, és sapkát egy helyen, pedig nekem is van egy pár cipőm. Sikerült meg találni a fürdőt, megigazítottam a sminkem. Oda kint elég nagy csönd van.

- Te neked mennyi cipőd van? Nekem sincs még... baj van? - Egyfolytában a telefonját bámulta, fel se nézet rám. Még azt is el tudom képzelni, hogy nem is pislogott. Mi történhetett? Észrevettek a rajongok engem, és most a halálomat tervezgetik? Mért hallgat?
- Hozzád beszélek - lebegtettem a kezem szeme előtt. Felnézett. Bár ne tette volna. A szemébe hatalmas fájdalmat, dühöt és csalódottságot láttam. Néztek már rám így. Most az egyszer kérlek, ne miattam.
- Már értem, hogy mért nem akartad, hogy kérdezősködjek. Ha nem derült volna ki, akkor elmondtad volna valaha? Azért jöttél ide? Mert nem volt választásod igaz - szinte köpte az arcomba a szavakat. Szívem majd kiugrott a helyéről.
- Miről beszélsz? - remegett hangom. Próbáltam vissza tartani a könnyeimet. Nem volt könnyű.
- Hogy miről? Arról hogy egy drogfüggő számító kis ribanc vagy. Milyen naiv voltam, hogy végre azt hittem te más vagy, pont olyan vagy, mint a többi - Mi van, ez miről beszél, honnan veszi ezeket?
- Ez nem igaz, nem tudom honnan szedted, de van rá normális magyarázatom ha meghallga... - vágott megint szavamba.
- Mindegy honnan tudom, ez az igazság, és kész. Nem vagyok a kíváncsi a hazugságaidra. Most menj el. - Nem, nem, ezt nem hiszem el.
- Kérlek
- Azt mondtam, tűnj el - szinte ordította. Gyorsan felkaptam a kabátom, meg a táskám. Az ajtónál állt, és várta mikor megyek már. Még utoljára rá néztem, és átléptem a küszöbön. Szinte ki se léptem az ajtón hatalmas csapódással  becsukódott. Sötét utcán lépkedek, nem sírok, már nem tudok. De azt tudom, hogy Dean Anderson nagyon meg fogsz fizetni ezért.

9.fejezet - Minden jónak elrontója

Sziasztok! :) Megérkeztem! Rövid,ami miatt bocsánat,de a következő rész mindenért kárpótol titeket! Mindenkinek Kellemes Ünnepeket kívánok,sok ajándékot,és rengeteg sütit,ami miatt megint az lesz az újévi fogadalmunk,hogy ledolgozzuk. De megéri! :) Nem húzom tovább az időt,jó olvasást! Puszillak titeket! ♥

  

Rihanna - Only Girl 

Hogy mit érzek? Még soha, senki, nem mondott ilyet nekem, és ő is ugyan azt érzi, mint én. Ez nem szerelem, még, de lehet akár az is.Most mit csináljak? Kockáztassak, vagy mondjak nemet? Ez hülyeség,én is szeretném megpróbálni. Egyszerűn vonz magához a tekintette. Szólalj már meg!
- Do, minden rendben? - kérdezte aggódva. Úgy hívott, hogy Do? Nagyon régen hívtak így.
- Igen persze, de úgy hívtál, hogy Do? - Nem akartam elhinni.
- Igen, de ha nem szereted, hogy így.. - szabadkozott.
- Nem, nagyon szeretem csak régen hívtak már így. A kérdésedre pedig annyi, hogy én is hasonlóan érzek, és szívesen megpróbálnám a dologot. Ez nekem megtiszteltetés. - mosolyogtam rá.
- Tényleg? Már azt hittem nemet mondasz - mondta. Neki? Nemet? Az kellett volna, de nem bírtam, ahogy rám nézz. Tudom nagyon jól, hogy ezt nagyon meg fogom még bánni.
- Miért hitted azt? - kérdeztem kíváncsian.
- Tudod mit, elviszlek egy helyre, ott nyugodtabban tudunk beszélni. - bólintottam. Kifizette, amit ittunk és mentünk is kocsija felé.
- Elmondod hova megyünk?
- Nem, meglepetés lesz - Ha meglepetés, akkor nem rontom el.
- Ennyi, nem is kérdezgetsz tovább? Semmi "légyszi" meg "na, már"?? - nézett rám nagy szemekkel. Kíváncsi ember vagyok nagyon is de, ha azt mondják meglepetés, nem kérdezgettem tovább.
- Nem, mért szeretnéd, hogy az idegeidre menjek? - vigyorogtam rá.
- Isten ments - mindketten nevetni kezdtünk. Megálltunk egy parkolóba, a tengerpark mellett. A tengerhez hozott? Nem mintha nem szeretném.
- Csak nem fürdeni szeretnél?
- Nem, hanem van egy hely ahol szoktam gondolkodni. Csak mostanában nagyon sok dolgom van, és régen voltam már. De így ketten sokkal jobb itt lenni - Most elpirult? De édes.
- Köszönöm, hogy hoztál ide - pusziltam meg arcát.
- Gyere, van egy eldugott rész... - Mit akar ott csinálni?
- Jaj, ne nézz már így rám - kezdett el nevetni - Csak meg mutatom hova szoktam elbújni. Még is mit hittél? - Na, jó azt inkább ne részletezzük.
- Semmit se, inkább had nézzem azt a búvóhelyet - fogtam a kezét és húztam befelé. Most az én arcomat öntötte el a vér. Csak nem vette észre.
- Úgy is tudom, hogy elpirultál, hiába próbálsz menekülni - Hmm..Nos ez a terv nem jött be. Csinálj úgy, mintha nem hallottad volna.
- Na, meg mutatod végre hova szoktál menekülni, vagy menjünk ki, ugyan is utálom a bezártságot. - Ez tényleg igaz volt nem bírom, rögtön remeg kezem, lábam.
- Akkor mért nem mondtad, nem nagydolog. Nem kellett volna be jönnöd
- De neked fontos, nem? Különben is itt vagy, ha rosszul lennék, és merem remélni, hogy megmentenél. - kezdtem el nevetni.
- Persze állok rendelkezésére kisasszony. Ha érzi, hogy nem kap levegőt, és szüksége van szájon át légzésre. Örömmel segítek - Ez bolond. Szeretnéd mi?? Vagy egy órán keresztül mászkáltunk a parton. Annyit nevetem mit mostanában nem igen. Eric megvillogtatta tehetségét. Most nem az éneklésre és a táncra gondolok. Hanem, hogy milyen profin utánozza az embereket. Senkit sem hagyott ki a kifigurázásból, még magát sem.
- Köszönöm ezt a szép napot! Nagyon jól éreztem magam. - búcsúzkodtunk a kapuba.
- Én köszönöm, hogy eljöttél. Sajnálom, hogy nem maradhatunk volna tovább. De sajnos dolgom van. Holnap esetleg egy esti mozizás? Egész este szabad vagyok. Na? - Hogy lehet egy ilyen pasinak nemet mondani? Szerintem sehogy, de aki tud, az vagy nem normális, vagy meleg.
- Persze, benne vagyok. De mi van, ha meg látnak minket? Tuti következő nap már az újságba fogunk virítani.
- Ki mondta, hogy moziba fogunk?
- Akkor még is hol? - néztem rá furcsán.
- Nálam mondjuk. - NÁLA???
- Nyugi semmi hátsó szándék, de ott biztos nem látna senki. De ha nem akarsz...
- De akarok, nem arról van szó csak megleptél. De majd akkor írj, hogy mikorra legyek kész.
- Rendben Akkor szia - jött közelebb. Most nem akar menni? Ááá, már értem most azon gondolkozik, hogy ha megcsókol mit fogok reagálni. Akkor megkönnyebbítem a helyzetét. Gyorsan át szeltem a köztünk lévő távolságot, és egy lágy puszit nyomtam a szájára.
- Szia - azzal ott hagytam. Tudom, tudom, de csak had szenvedjen. Nehogy azt higgye, mindet könnyen megkaphat. Ahogy beléptem az ajtón, Mike vigyorgó képével találtam szembe magam. Szóval látta, most már sehogy se bújhatok ki az "elbeszélgetés" alól.
- Most meg min vigyorogsz? - próbáltam tettetni a hülyét.
- Semmi érdekesen. - Valaki mossa már le az a vigyort a képéről
- Oké, tudom, hogy tudod kivel találkoztam, és azt is tudom, hogy láttál mindent, ami kint történt. Nagyon csúnya dolog leskelődni. Na, mindegy nem ugranánk már túl ezen? - vettem újra levegőt.
- Oké, oké, nyugi kislány. Bocsánat, hogy nézelődtem az ablakomba, és teljesen véletlen meg láttak titeket. - Aha, teljesen véletlen. Most komolyan ennyire butának nézz?
- Jól van, akkor fel megyek a szobámba.
- Rendben. Ja, és nyugodtan megmondhatod Eric-nek hogy "üdv a családba" - majd meg fulladt a röhögéstől. Az előbb kezembe vett almát, hozzá vágtam. Reakciója csak "ááu" volt. Átöltöztem, majd bedőltem az ágyba. Rá néztem a telefonomra, egy SMS-t jelzet. Biztos Eric-től jött. Vagy is azt hittem. Egy ismeretlen.

"Azt hittem elég érthető voltam, hogy ha nem maradsz távol tőle. Ha ezek után véletlen baja lesz, okkal okolhatod magad. Én szóltam. Most vállald a következményét! D"

8.fejezet - Váratlan fordulatok

Sziasztok! Megérkeztem a fejezettel,kicsit rövid lett,ne haragudjatok! Mint láthatjátok,megváltozott kicsit a kinézett. Még is csak karácsony lesz! Most már tartsatok ki,három nap! Nagy nehezen,de ki lehet bírni. Remélem, mindenkinek tetszik. Köszönöm a komikat,mindre válaszoltam. Jó olvasást a részhez! Puszillak titeket! ♥

 Eric Saade - Marching (In The Name Of Love )

- Te meg mit keresel itt? - Nem hiszem el, hogy ez mindenhol ott van!
- Nyugodj már le, Tomas szólt, hogy jöjjek el értetek, mivel lerobbantatok, de ők nem tudnak még eljönni-mondta sík nyugodt arccal. De idegesítő.
- Jól van, akkor menjünk - szálltam be a hátsóülésre. Furcsán nézett rám. Mi van? Csak nem azt hitte, hogy mellé ülők? Hah
- Jól van, akkor először haza viszlek Eric, utána, TÉGED - nézett rám.
- Mi? De hát én közelebb lakok, mért nem engem raksz ki előbb? - Direkt csinálja?
- Ne köss már bele mindenbe - Barom. Egész út csendbe telt, amíg oda értünk Eric-hez.
- Kösz, hogy segítettél, és haza hoztál Dean. Mi meg majd még beszélünk. - nyomott puszit arcomra és elment. Majd még beszélünk? Ez azt jelenti, hogy akar velem próbán kívül is találkozni? Már a gondolattól is elmosolyodtam.
- El ne olvadj tőle! Nem tudom mit eszel rajta - Féltékeny, érezni lehet a hangján.
- Nem olvadók én senkitől,de arra rá jöttem, hogy te halálosan féltékeny vagy.
- Igen, az vagyok, és azért is figyelmeztetlek, ha nem fejezed be ezt, ami van köztetek akkor nagyon csúnya vége lesz. Elmondok neki mindent és ő nem hiszem, hogy olyan megértő lesz, mint Mike. Szóval, ha nem akarod, hogy baja essen a dalos pacsirtának, és ha tovább akarsz táncikálni a csapatába, akkor maradj távol tőle azt ajánlom. - eközben haza értünk.
- Remélem, elég érthető voltam. - mondta mielőtt ki szállhattam volna. Nem hiszem el, hogy egy nap ne legyen semmi. Most még is mit csináljak? Ha folytatom, akkor elmondja neki és akkor biztos meg fog utálni, és még lehet a csapattól is repülők. De ha nem, akkor meg magamnak és még Eric-nek is fájdalmat okozok, és repülők a csapattól. C verzió nincs?
- Na, végre hogy haza értél, minden oké? - kérdezte Mike.
- Ühhüm..De most megyek lefekszem, mert, hulla vagyok. Jó éjszakát - mentem fel a szobámba. Na, most van szükségem egy nyugtató fürdőre. Tele raktam vízzel a kádat, raktam bele levendula olajat, majd beleültem, és próbáltam egyszer életembe helyes döntést hozni. De ahogy néztem sehogy se lenne jó. Ajj istenem adj már valami jelet. Valami rezeg, de mi? A telefon. Sms-em jött. Eric-től. Ohh szóval ez az a jel. Ez dönti el, hogy mi legyen, hogy mi lesz benne. "Holnap tudnánk találkozni? Szerintem lenne mit meg beszélünk, és befejeznünk! Eric"- Ez nem valami nagy jel. Vagy talán majd akkor jövők rá? Vagy csupán ennyire hülye vagyok és ez semmiféle jel. De mi az, hogy befejeznünk? Na, jó Do ne gondolj bele semmit. De valamit vissza kéne írni. "Persze, írd meg, hogy hol-mikor! Szerintem is van mit! :)" Doris
Ahogy elküldtem jött is a válasz. "Rendben akkor délbe ahol vacsiztunk a csapattal?"
Gyorsan bepötyögtem a választ.- "Rendben, ott leszek!"- Megint rezgés elég gyors. "Akkor ott találkozunk. Álmodj szépeket". Felvettem a pizsim és lefeküdtem. Hogy fogok dönteni? Na, arra én is kíváncsi vagyok. Rezeg! Mi már megint? Ja, még mindig a telefon. Reggel elég hasznavehetetlen vagyok. Sms Eric-től. "Előbb is találkozhatnánk? 11 kor?" Eric - Mi ? De már fél 11 van! Gyorsan válaszoltam rá. "Rendben 11 kor ott! puszi" Gyorsan kipattantam az ágyból, és rohantam a fürdőbe csak ugye bár én okos lány szanaszét hagyom a cuccaim, ezért nem láttam a cipőm, és szépen elestem benne. Hatalmas huppanással estem hasra. Ezt még szerintem otthon is hallották.
- Minden rendben? Mi volt ez... - de nem tudta befejezni, ugyan is, ahogy meglátott elkezdted nevetni. Rosa is sietősen rohant fel. Még valaki aki röhög rajtam? Tényleg ilyen hangos voltam?
- Most mit nevetek, a padlónak is szüksége van egy ölelésre - pufogva vonultam be a fürdőbe. Gyorsan letusoltam, majd felvettem valami csinos rucit. Hajammal próbáltam valamit kezdeni. Nem nagy sikerrel. Majd feldobtam egy kis sminket. De hol lehet a zakóm?
- Rosa nem láttad valahol a zakóm?
- De kincsem, felakasztottam. De hova ez a nagy sietség?
- El fogok késni
- Huha mi miatt vagy inkább ki miatt rittyentetted ki magad így? - Na, már csak ez hiányzott! Ő, és a kínos kérdései.
- Senki miatt. Nem öltözhetek néha csinosan, CSAK ÚGY?
- Aha, hát persze, igyekezz, el ne késs a találkádról Eric-el - mosolygott majd ott hagyott. Ezt meg még is honnan tudja? Na, jó nincs időm ezen gondolkozni, elkések! Szerencsére Rosa hívott nekem egy taxit és már indulhattam is. Mikor érünk már oda? Jaj, rosszabb vagyok mint Szamár a Shrek-ből. Rá néztem a telefonomra 11:12 mutatott. A pasik nem igazán szeretnek várni. Nem mintha mi igen. Na, végre! Gyorsan kifizettem, majd rohantam is be. Ott ült egy félre eső kis asztalnál. Mint mindig, nagyon jól nézett ki. Egy farmer ing volt rajta. Mikor meglátott rögtön elmosolyodott.

- Szia. Ne haragudj, hogy késtem. De amikor szóltál, akkor még, hogy fogalmazzak, nem voltam beszámítható állapotba - kezdtem el nevetni kínomba.
- Semmi baj. Te ne haragudj, hogy utolsó pillanatban szóltam. - ültünk le.
- Nem baj. Életem leggyorsabb elkészülése volt. Nos, de miről is akartál beszélni? - kérdeztem remegő hanggal. - Arról a tegnapi incidensről, amit Dean megzavart. Figyelj, nagyon kedvellek és nagyon örülők, hogy téged választottunk a csapatba. Mivel akkor nem láthatnálak, mindennap - Te isten - Bár kezd ez is kevés lenni - nevette el magát. Jaj de édes. - Nem akarok semmit sem elsietni, de szeretném, ha valami komolyabb is ki alakulna. Már úgy érzem, készen állok egy komoly kapcsolatra. Ha persze te is egyet értesz ezzel. Te hogy érzed? Lehet valami köztünk??

7.fejezet - Van remény?

Sziasztok! :) Megjöttem a fejezettel!Remélem mindenkinek elnyeri a tetszését. Válaszoltam az előző fejezet komijaira,amit nagyon szépen köszönök!<3 Sajnos csökkent a komik száma,nem tudom miért lehet. Szívesen várom a tanácsokat,ha valami nem tetszik stb..! Nem is húzom az időt! Jó olvasást! ;)

Jason Derulo - In My Head
 Nyuzottan,kialvatlanul,ébredtem reggel.Rá néztem az órámra,még csak 8 órát mutatott.Kinek van kedve akrámihez is a tegnapi után. Hogy fogok ezek után Mike szemébe nézni? Igen,nem küldött el de hogy éljek olyannal aki levegőnek sem néz? Na jó ha már nem tudok aludni kezdhetnék valamit magammal.Ki másztam  az ágyból és kinéztem az ablakon.Nos nem igazán erre számítottam.Ugyan is minden tiszta fehért volt HÓ.Én személy szerint imádom a havat,de gondolom Twitter-en és facebook-on már réges rég megosztotta mindenki hogy esik a hó.Bár itt nincs sok ismerősőm,de a sajátaimból indulok ki. Gyorsan felkapkodtam a ruháim,fogadt mostam,megfésülködtem.Nem is tudom igazából hova sietek mikor rá érek,na mindegy legalább nem kell kapkodnom.Enni kéne valamit táncpróba előtt.Ahogy mentem le a lépcsőn hallottam Mike és Rosa hangját.Mikor leértem el hallgatak.Szóval rólam volt szó.
-Jó reggelt-mosolyogtam rájuk.
-Neked is -mondták egyszerre.
-Tessék kincsem egyél,kell az erő a tánchoz-rakta elém Rosa a tojás rántottát és a gyümölcs levet.
-Köszönöm-Valami témát ki kéne találni,ami oldja a feszültséget.
-Nem gondoltam volna, hogy itt már ilyenkor esik a hó -Na jó ennél jobb nem jött volna? Az öregasszonyok szoktak időjárásról beszélni.
-Nos Svédország csupa meglepetés-mondta Rosa
-Nem baj,én szeretem a havat-Mutattam a felsőmre amin "I love snow" diszelget.Rosa megmosolyogta,de Mike-nak még a szempillája sem mozdult meg.Nehezebb lesz mint gondoltam.
-Öö Mike,eltudnál vinni a táncterembe? Persze ha nincs dolgod!-kérdztem két falatt között.Na vajon most mit válaszol?
-Persze majd ki doblak előtte,de érted nem tudok menni-mondta egy hangúan.Oké,lehet hagynom kéne kicsit.Gyorsan befejeztem a reggelimet,jól felöltöztem és már mentünk is.Egész úton csöndbe voltam , jobbnak láttam ha nem szólók.Nem akarok még jobban erontani mindent.
-Köszönöm hogy elhoztál-mosolyogtam rá
-Nincs mit,szia-el is hajtott mielőtt még köszönhettem volna .Remek napnak igérkezik.

-Sziasztok!-köszöntem a többieknek,majd rohantam is átöltözni.Gyorsan bemelegitettünk,és neki is álltunk.Sikerült megtanulnom a táncot,már csak az a kérdés hogy elnyertem e a tetszésüket a többieknek.Már csak az kéne hogy ez se sikerüljön.Akkor érvényesen is kijelenthetem hogy egy használhatatlan, szerencsételenség vagyok,akinek nem szabadott volna megszületnie.
-Nos meghoztunk a döntést amiben mindannyian egyet értettünk-Most vagy nagyon jó voltam és bekerültem.Vagy nagyon pocsék,és akkor így ahogy vagyok ki megyek és elásom magam a hóba.
-Úgy döntöttünk...-Hogy direkt húzzátok az agyamat.Mondjad már ki!!!
-Hogy..benne vagy a csaptba-Gondoltam! Várjunk csak azt mondta hogy BENNE vagyok?
-Héé Doris minden rendben? Sokkot kaptál?-legyezte előttem kezét Eric
-Ööö bocs , ne haragudjatok,,
-Jól van már ne kérj ennyiszer bocsánatot-röhögtek rajtam.Nagyszerű égesd még le magad jobba ha ez lehetséges!
-Úristen nem hiszem el ez komoly? Tényleg sikerült?-hitetlenkedtem.Bólintottak mindannyian
-Köszömöm,köszönöm-ugrottam Eric nyakába.Oké,erről leszokhatnék.De az illatta,rögtön az egész tüdőmet át járta.
-Bocs-engedtem el fülig pirulva.
-Nos, ki jön megünnepelni az új tagot? Doris fizet!-röhögöt Alex.Na szép!
-Oké,de ha beéritek egy csomag chips-el meg egy üveg cola-val akkor rendben-vigyorogtam vissza.
-Na hát így már nincs is kedvem-szólt vissza Edin.Imádom a srácokat jól el lehet velük szórakozni.
-Rendben talán még fejenként egy csoki belefér.-Mindenki össze szedte magát és egy közeli kis barátságos étterembe ültünk be.Nagyon jól elnevetgéltünk,hülyéskedtünk.Alex gondoskodott arról,hogy mindenkiről legyen egy képe a mai vacsiról.

Hihetelen ez a srác.Ahogy befejeztük a vacsorát összdobtuk a pénzt és elköszöntünk.Én,Alex és Eric egy kocsival mentünk.Útközben ki dobtuk Alex-ot otthon.Persze nem hagyhatta ki a pikánsabbnál pikánsabb beszólásait ,amin csak nevetni tudtunk.Úgy összevetve a napot nem is volt rossz .Eddig.Nem tudom mi vár otthon.Ugyan az mint reggel? Gyorsan elköszöntem Erctől,és be mentem.Épp hogy leraktam a cuccaim Mike jött le a lépcsőn.
-Doris, azonnal beszélnünk kell!-nézett rám szigirúan.Úristen mi történt már megint??
-Mi történt ?-kérdeztem ijedten.Rám néz majd elkezd nevetni.Nevet? Ennek mi baja?
-Próbáltam...-röhög-Komoly lenni,de ha így nézel rá.-törölgette szemeit.Most ez szórakozott velem? Úgy megrémültem.
-Most akkor nem haragszol rám?-kérdeztem félénken.
-Nem már nem.De igérd meg hogy nincs több hazugság.Rendben?-bólogattam.
-Na gyere ide keblemre-mosolygott rám.Örömmel öleltem át.
-Mi lenne ha ennénk valami fini sütit,Rosa nem rég hozta - vigyorgott rám.Süti? Na jó fejezd be eszel belőle nem lesz semmi bajod .
-Rendben
-Figyeld,meg tennél nekem valami?-kérdezte,mikor befejeztjük a süti zabálást.Szó szerint nagyon sokat ettünk.Nem tudom mi lesz velem.
-Persze,mit?
-El kellene vinnem egy fontos papírt valahová,de most szóltak hogy előbb lesz egy megbeszélésem.Arról nem maradhatok le,de a papírt is el kéne vinni.Nos Tomas jönne ide megkérem vigyen el. Úgy jó lenne? Meg mondom hova csak le kéne adni,és kész!
-Persze nagyon szívesen.Mikor indulnánk?
- 20 perc múlva-nézet rám szégyenlősen.20 perc, oké jobban kell igyekeznem mint gondoltam.
-Öö oké akkor megyek is feltöltözni,sietek-rohantam is fel szobámba.Azért valami csinibe kéne menni nem ?Felvettem egy csinosabb farmert egy csíkos felsőt és egy sötét kék zakót. Hajamat kiengedve hagytam.Késznek nyilvánitottam magam.Gyorsan fel vettem a kabátom.Majd felkaptam az asztalon lévő papírt és a táskám és rohantam is ki.Egy fekete kocsi várt kint.Várjunk csak ez ismerős.

-Te mit keresel itt? Nem úgy volt hogy Tomas jön?-néztem rá meglepetten.
-Igen úgy volt, de kiderült ,hogy neki is kell arra a megbeszélésre, de a papírokat el kell vinni .Szóval meg kért hogy vigyelek el!-vigyorgott rám Eric
-Jól van akkor menjünk-szálltunk be a kocsiba.Elég gyorsan oda értünk.
-Tudod hova kell vinni?-érdeklődtem Erictől
-Igen mondtak valamit,hogy hova,de elég rég voltam itt de meloldjuk-hirtelen egy kutyus futott oda hozzánk.Nagyon szép volt.Labrador a kedvencem. Egy gyönyörű fiatal barna kislány kutya volt.
-Hát sziaa.Hogy kerülsz te ide?-simogattam meg fejét.Rögtön el kezdte csóválni a farkát.
-Úgy látszik ő is kedvel-guggolt le ő is hogy meg tudja simogatni.Mi az hogy ő is? Mért beszélt többes számba?
-Jaj Hope nem hiszem el hogy egyszer hozlak be akkor is elszöksz.Ne haragudjanak-mosolygott ránk egy 40 körüli férfi
-Frank Thomas vagyok-mutatkozott be.Nem őt keressük?
-Semmi baj,különben is magát kerestük.Sajnos munka ügy miatt Mike Colins nem tudott eljönni,és velem küldte el a papírokat.
-Rendben,köszönöm szépen.Még egyszer ne haragudjanak.
-Semmi gond.Szia hope-simogattam meg a kutyus fejét.
-Viszlát.-köszöntünk majd haza felé vettük az írányt.Eric-el eléggé el voltunk ugyan is fele út alatt végig röhögtünk addig a pontig míg a kocsi meg nem állt.

-Most meg mi van?-kérdezte inkább magától mint tőlem.Kiszállt és felnyitotta a motor háztetőt,és úgy nézegette mint ha nagyon értene hozzá.
-Próbáld be inditani.Fordítsd el a kulcsot majd nyomd meg..-Most komoly elmondja hogyan índitsam be a kocsit? Ennyire hülyének nézz?
-Képzeld tudok vezetni-forgattam a szemem
-Semmi,nem lehet hogy kifogyott a benzin?
-Nem hinném
-Hinni a templomba kell Eric és a kocsid igen is azt igazolja hogy üres a tank.Mikor tankoltál utoljára?
-Múlt héten?!-Múlt héten? Még engem nézz hülyének..chh..
-Azota engem is haza hoztál kétszer, és az nem egy-két kilóméter.
-Most mi lesz? Nekem nincs itt térerőm.-Persze hogy egy sötét erdős részen kell lerobbanunk ahol egy lélek se jár.Csak mi.
-Nekem is elég gyenge de talán egy üzenet el megy.-Gyorsan írt egy üzenetett Tomas-nak hogy lerobbantunk nagyából leírta hol lehetünk.Most nincs mit tenni.Várunk
-Mért nem tudtunk valami világos helyen lenni ahol jár is valaki.Elég félelmetes ez a hely.Mindjárt jön valami elvetemült gyilkos és észre se veszi senki hogy kinyír minket -siránkoztam.Eric hangos nevetésbe tört ki.
-Mi van még nem láttál horror filmet? Leroban a kocsi egy eldugott helyen és ilyenkor jön a gyilkos aki brutálisan kivégzi őket,majd felírja a vérükkel hogy...
-Te meg szerintem túl sok horor filmet nézzel.Nyugi nem fogom hagyni hogy bántsanak.Úgy is mindjárt jön értünk valaki-fogta meg két kezével az arcom,tarva a szemkontaktust.Huu de közel van.Ő is egyre gyakrabban nézte a számat.Én meg még levegőt is elfelejtettem venni.Ám hirtelen nagy duda szóra lettünk figyelmesek.Egy ismertlen kocsi állt meg.Ki lehet az?
-Na bepattantok vagy folytatjátok a nyáladzást-szólalt meg életem megkeseritője.Mért pont ő? Mér pont most?

                                                                            Hope

6.fejezet - Vége mindenek?

Sziasztok! Megérkeztem a fejezettel. Remélem tetszik és kapok véleményt. Köszönöm a komikat. Jó olvasást! :)

 Molly Sandén & Christopher - A Little Forgiveness

- Meg tudhatnám, minek köszönhetem a látogatásodat. Egyáltalán hogy jutottál be? - néztem rá szúrósan.
- Mért nem látogathatok meg egy régi ismerőst? Rosa engedet be, de pont akkor kellett indulnia, de mivel meg bízik bennem, megvárhattalak
- Nagy hiba volt benned megbízni - vigyorogtam rá
- Áuch, ez azért fájt. Úgy gondolom nem sikerült befejezni egy beszélgetést. Jól kivágtad magad Mike előtt.
- Nem a te érdemed volt, mivel majdnem lebuktattál.
- Jól van már, nem buktál le nem az a lényeg? - Nem az a lényeg? Megölöm, esküszöm!
- Igen, azt mondjad mit akarsz már megint?
- Nem egyértelmű? - ÖÖ nem?!
- Azt hogy újra kezdjük - Mit akar ez újrakezdeni?
- Nem tudom mit akarsz. Ugyan is nincs mit! - Kezdem elveszíteni a türelmem.
- Most mért tagadod le? - Még is mi a francot?
- Miről beszélsz Dean?
- Megint  érezni akarom ajkadat. - Úristen, mint valami szappanoperában. Hánynom kell. Na, de várjunk csak mi az hogy megint? Egyszeri eset volt, de akkor is három másodpercnél nem tartott tovább.
- Arra vágysz, hogy ismét elutasítsalak? - néztem rá
- Volt mikor nem utasítottál el - Mikor?
- Mi van, nem emlékszel rá? Ja, biztos bevoltál akkor is gyógyszerezve. - Nee!!
- Mikor volt ez?
- Emlékszel mikor egy házibuliba mentünk az erdőbe.....



- Biztos jó ötlet ez az erdőbe lévő buli? Mi van, ha valaki rosszul lesz? Kihalt az egész hely - siránkoztam.
- Nyugi van, nem lesz semmi baj! Bulizunk egy nagyot, rendben? - mosolygott rám Dean.
- Jó - egyeztem bele. Bár még mindig nem tartom jó ötletnek. Végül is kezdtem feloldódni. Jó volt a zene, a társaság is. Egymás után hozták a piákat. Majd Dean is oda jött és kezembe adod két kis kapszulát. Grab somebody sexy, tell 'em hey Give me everything tonight Give me everything tonight Give me everything tonight Give me everything tonight. Ohh ez a kedvenc számom, pattantam fel kicsit túl gyorsan, hirtelen megszédültem, de most rohadtul nem érdekelt. Befurakodtam magam a tánctérre az emberek közé. Ritmusra kezdetem el rázni a csípőm, teljesen bele éltem magam. Nagy löketett adott a gyógyszer meg a pia. Egy kar fonódott a derekam köré és vette fel ő is a ritmusom, nem tudtam ki lehet az, de nem is izgatott. Csak élveztem. Már jó ideje táncolhatunk, mikor megfordított és le smárolt. Majd mikor elhúzódott akkor szembesültem ki az...



- Te tényleg képes voltál ledugni a nyelved a torkomon, mikor nagyon jól tudtad, hogy nem vagyok teljesen magamnál?! - háborodtam fel.
- Most még is mi bajod? Hiszen élvezted, és igen talán egy kicsit kihasználtam, hogy olyan állapotba vagy. - Kicsit? Ekkora egy szemetet.
- Ezt nem hiszem el, hogy lehetsz ekkora rohadék - kezdtem el csapkodni
- Jól van már nyugi kis lány - szorította le kezem
- Nem nyugszom le, és nem vagyok már kis lány. Értsd már meg, hogy nem lesz köztünk soha semmi a büdös életbe! - ordítottam.
- Na, azt majd meglátjuk. Ha nem leszel velem akkor mindenki meg tudja a kis titkaidat. Kezdve Mike-al és a dalos pacsirtáddal. - Most komoly ezzel akar fenyegetni?
- Nem leszek veled, mivel undorodom tőled, ha ez az ára akkor mindenki meg tudja a titkom. Nem érdekel!
- Most már én is nagyon kíváncsi vagyok erre a titokra - szólalt meg Mike. Úgy látom most jött el az ideje, hogy őszinte legyek vele és akkor Dean se tud semmivel zsarolni.
- Erre kíváncsi leszek - röhögött Dean
- Nem leszel te semmire kíváncsi, mivel most eltűnsz - mondta szigorúan Mike
- De..
- Most! - ordított rá. Még sosem láttam ilyenek. Nem tudom, hogy fogja fogadni az egészet. De egy biztos, hogy nagyon félek, hogy elveszítem..
- Nos, talán neki is kezdhetsz a magyarázkodásnak - ült le a kanapéra.
- Tudod, hogy elég rossz életem volt, és hogy sok rosszat megéltem: Rengeteg visszautasítás, rengetegen okoztak csalódást, fájdalmat, akitől nem vártam volna. Dili dokihoz jártam minden héten. Tudom, hogy ez nem volt megoldás, de akkor annyira depressziós voltam, hogy már csak magammal foglalkoztam. Csak azzal, hogy valahogy eltűntesem a fájdalmat, ha csak egy két órára is. Az orvos felírt egy altatót, hogy tudjak aludni éjszakánként. Rájöttem, hogy sokkal nyugodtabb vagyok tőle, egy nap már nem egyet vettem be, hanem kettőt, hármat. De sosem gondoltam volna, hogy egyszer rá szokok. Majd jöttek elő a többi dolgok. Rengeteg csokit meg ettem és utána bűntudatból kihánytam vagy napokig nem ettem. Dean-t lassan  2 éve ismertem meg. Ő szokta beszerezni a gyógyszereket, mikor már nem jártam dokihoz. Vele szoktam bulizni járni, ilyesmi. Egy nap elvitt egy helyre, meg csókolt, kedvesen megmondtam neki, hogy ez nekem nem menne. Erre felkapta a vizet és bosszút esküdőt ellenem. Most meg azzal fenyegetett, hogy elmondja neked, ha nem állok le vele. Figyelj, Mike tényleg nagyon sajnálom , hogy nem mondtam el de olyan rendes voltál velem. Mikor mondtad, hogy bennem sosem csalódnál majd meg szakadt a szívem. Tudtam, hogy most jött el az idő hogy el mondjam neked az igazat, mivel meg érdemled, hogy tud az igazat. Ha meg is utálsz és haza küldesz - csöndben hallgatta végig a monológom. Az arcáról nem lehet semmit leolvasni. Most mi van? Megöl ez a csönd!!
- Nos, örülök, hogy legalább most elmondtad. De tudod mit utálok a legjobban? A hazugságot, és te nem is akármibe hazudtál! Komoly dolog ez Doris, hát nem érted? Ha az elején mondtad volna, nagyon szívesen segítek! De így... - Bravó Doris, csak te tudsz ennyi embernek csalódást okozni
- Figyelj, kell egy kis idő, míg ezt feldolgozom. Nem kell el menned sehova, maradj csak - azzal ott hagyott, azzal a személlyel, akit most mindenkinél jobban utálok. MAGAMMAL!