Sziasztok! Hát ez a nap is eljött. Nagy nehezen, de megírtam az utolsó fejezetet. Ez után csak az Epilógus jön. Próbálok igyekezni. Annyit a fejezetről, hogy a dőlt betűs részek a visszaemlékezések. A fejezet nagy része visszaemlékezés. Kicsit nosztalgiázunk. Remélem mindenki érteni fogja, és tetszeni fog nektek. Megszenvedtem vele. Remélem kellemesen telik majd a téli szünet, és nagyon Boldog Karácsonyt kívánok mindenkinek!
Puszillak titeket :)
K&H
Puszillak titeket :)
K&H
Oda a mesebeli esküvő elméletem. Még hogy, csodálatos, felemelő, és békés. Minden mondható rá, csak azt nem, hogy békés. Már napok óta forgolódom az ágyba, és azon töröm a fejem, minden úgy fog e menni ahogy meg „álmodtam”. Az étkezésre is oda kellett figyelnem, nehogy idegességembe halálra zabáljam magam, és ne adj Isten, nem férnék bele a csodálatos menyasszonyi ruhámba. Már rémálmom is volt vele. Az oltár fele haladtam és röfögtek rám a vendégek, majd mikor Natehez értem megkérdezte, hogy mit keres itt a vacsora. Egy nagy dagadt disznó voltam. Grrr..mai napig kirázz a hideg ettől az idióta álomtól. Azt akarom, hogy minden rendben menjen. Menni is fog. Mert az az én napom és Nate-é. Senki nem ronthatja el. Mély levegőt vettem, és utoljára menyasszonyként nagyot nyújtózkodtam, és neki álltam készülődni a nagy napra. Bele merültem a nyugtató habokba, amibe levendula olajat öntöttem elvileg segít lenyugtatni, vagyis ezt állítják. Fél óráig áztattam magam, közbe hajat is mostam. Felvettem az alkalomhoz illő csipkés fehérneműt, a hozzá illő harisnyatartót, és a harisnyát.
- Doris öt perc és itt a fodrász meg a sminkes.- kopogott ajtómon Nicole. Gyorsan felvettem a selyem köntösöm. Ebben a pillanatba telefonom jelzett, hogy üzenet érkezett.” Jó reggelt Napsugár! Ma végre hivatalosan is az enyém leszel. Nem sokára találkozunk. Addig kitartást a családhoz. Szeretlek N.” Nos igen, valójában türelemre lenne szükségem kitartás helyett. Kész őrület lehet oda kint. - Addig élvezem a csöndet – sóhajtottam, de abba a pillanatba anyám rontott be két nővéremmel karöltve, teljes harci díszbe, és pompába. Ennyit a nyugalomról.
- Még itt sincsenek? Hogyan leszel készen? - járkált idegesen anyám körbe, és körbe. Majdnem hogy beleszédültem.
- Mindjárt itt lesznek nyugalom. Különben is még korán van.- ültem le a székre. Nekik kéne nyugtatni engem, nem pedig fordítva. De hát mi nem vagyok a szokványos család.
- Mi ez a nagy nyugodtság? - elemezgettek mindhárman.
- Nem vagyok nyugodt, de nem fogok ez miatt is aggódni, és kiborulni, szóval ha kérhetem ne beszéljünk erről, vagy hagyjatok magamra. - fújtattam. Már csak ez hiányzott.
- Jól van na, nyugi. Megyünk inkább megnézni minden oké e odalent.- majd két testvérem eltűnt. Kettő gonddal kevesebb.
- Jaj kicsim.- törölgette anyám az elő-elő bukkanó könnyeit. Jaj el ne kezdjen nekem itt bőgni.
- Olyan büszke vagyok rád. Felnőtt, érett nő lettél. - tűrt el a kósza tincset szememből.-Tudtam, hogy kell ez a levegőváltozás, hogy elgondolkozz, és megváltozz.- meg is lepődtem volna, ha nem magát istenítené.
- Nos igen, sok minden történt ebbe a négy évbe.- sétáltam az ablakomhoz, és figyeltem ahogy az emberek nyüzsögnek az udvaron. Minden virágokba pompázott.
- Emlékszel mikor kivittelek a repülő térre?- lépett mellém anyám.
- Mindennap írjál, hogy mi van veled. Egyél rendesen, és az ég szerelmére ne keveredj semmibe légyszíves. Mike a reptéren fog várni. - oktatott ki, és magához ölelt. Na várjunk csak, magához ölelt? Lehet, hogy ő is valami betegségbe szenved?!
- Jó-jó, és kérlek anya bízz már meg bennem. Gondolom Mike úgyis a sarkamba lesz mindig. - Még belegondolni is rossz, hogy még pisilni se mehetek anélkül, hogy valaki ellenőrizné.
- Ő is dolgozik, nem tud mindig szem előtt tartani. Azért kértem, hogy viselkedj, és ne hozz rám szégyent - Ennél nagyobbat? Ugyan már!
- Rendben .Szia - próbáltam mosoly erőltetni az arcomra
- Kicsikém, vigyázz magadra. Szia. - szorított magához. Ez hihetetlen már másodszorra, most kellene aggódnom?
- Jó, te is. - azzal felkaptam a bőröndöm, és elindultam. Tudtam, hogy valami meg fog változni, de hogy jó dolog lesz-e , nem tudom.
Vegyes érzelmek kavarogtak a fejembe. Nem nagy lelkesedéssel jöttem ide, sőt. Eseményes dús év volt. Rengettek új barátot találtam, no meg ellenséget. Mikor úgy éreztem minden jól alakul, akkor a sors kegyetlenül elvette tőlem.
- Sok mindent vesztettem, és nyertem itt.
- Sok mindent vesztettem, és nyertem itt.
- Jaj, be se mutattalak, ő itt Eric Saade, ő pedig, akiről beszéltem, Doris Morgan
- Nagyon örülök - jött oda, és adott két puszit.
- Én is - mosolyogtam rá.
- Nos, meghoztuk a döntést, amiben mindannyian egyet értetünk - Most vagy nagyon jó voltam és bekerültem. Vagy nagyon pocsék, és akkor, így ahogy vagyok, ki megyek, és elásom magam a hóba.
- Úgy döntöttünk... - Hogy direkt húzzátok az agyamat. Mondjad már ki!!!
- Hogy..benne vagy a csapatba - Gondoltam! Várjunk csak azt mondta, hogy BENNE vagyok?
- Héé, Doris minden rendben? Sokkot kaptál? - legyezte előttem kezét Eric
- Ööö bocs, ne haragudjatok..
- Jól van már, ne kérj ennyiszer bocsánatot. - röhögttek rajtam. Nagyszerű égesd még le magad jobban, ha ez lehetséges!
- Úristen nem hiszem el ez komoly? Tényleg sikerült? - hitetlenkedtem. Bólintottak mindannyian
- Köszönöm, köszönöm - ugrottam Eric nyakába.
- Mért nem tudtunk valami világos helyen lenni, ahol jár is valaki. Elég félelmetes ez a hely. Mindjárt jön valami elvetemült gyilkos, és észre se veszi senki ha kinyír - siránkoztam. Eric hangos nevetésbe tört ki.
- Mi van, még nem láttál horror filmet? Lerobban a kocsi egy eldugott helyen, és ilyenkor jön a gyilkos, aki brutálisan kivégzi őket, majd felírja a vérükkel hogy...
- Te meg szerintem túl sok horror filmet nézel. Nyugi, nem fogom hagyni, hogy bántsanak. Úgy is mindjárt jön értünk valaki - fogta meg két kezével az arcom, tartva a szemkontaktust. Huu de közel van. Ő is egyre gyakrabban nézte a számat. Én meg még levegőt is elfelejtettem venni. Ám hirtelen nagy dudaszóra lettünk figyelmesek. Egy ismeretlen kocsi állt meg. Ki lehet az?
- Na, bepattantok, vagy folytatjátok a nyáladzást? - szólalt meg életem megkeserítője.
- Eric beszélhetnék? - kérdeztem félve.
- Szerintem, én már mindent elmondtam. Nem érdekkel semmi, ami veled van. - Fájtak a szavai.
- De ha legalább meghallgatnál, és elmagyarázhatnám...
- Nincs mit elmagyarázni, mindent tudok. Nem tudom el hinni, hogy állhattam le olyannal, mint te. Ha eddig nem jöttél volna rá, ki vagy rúgva a csapatból. Nincs szükségünk egy ilyen emberre. - nézett rám lenézően.
Szinte mindegyik emlékembe, az legyen rossz vagy jó. Eric szinte mindegyikbe benne van. Sok mindenen mentünk keresztül. Sajnos nem sok időnk volt kiélvezni egymással töltött pillanatokat, ugyan is mindig valami, vagy valaki közénk állt.
-Arról a tegnapi incidensről,amit Dean megzavart. Figyelj,nagyon kedvellek és nagyon örülők hogy téged választottunk a csapatba mivel akkor nem láthatnálak majdnem mindennap-Te isten-Bár kezd ez is kevés lenni-nevette el magát. Jaj de édes.- Nem akarok semmit sem elsietni , de szeretném ha valami komolyabb is ki alakulna. Már úgy érzem készen állok egy komoly kapcsolatra. Ha persze te is egyet értesz ezzel. Te hogy érzed? Lehet valami köztünk??
-Miről beszélsz? - remegett hangom. Próbáltam vissza tartani a könnyeimet. Nem volt könnyű.
- Hogy miről? Arról hogy egy drogfüggő számító kis ribanc vagy. Milyen naiv voltam, hogy végre azt hittem te más vagy, pont olyan vagy, mint a többi.
-Nem vagyok a kíváncsi a hazugságaidra. Most menj el. - Nem, nem, ezt nem hiszem el.
- Kérlek
- Azt mondtam tűnj el - szinte ordította. Gyorsan felkaptam a kabátom meg a táskám. Az ajtónál állt és várta mikor megyek már. Még utoljára rá néztem és kimentem.
- Szia, Alex. Mizu? - kérdeztem kedvesen.
- Szia. Figyelj, nagy baj van! Eric-nek autóbalesete volt. - levegőt is elfelejtettem venni a hír hallatán.
- Hogy érzed magad? - kérdeztem félénken.
- Jól vagyok, feleslegesen jöttél ide - fordította el a fejét. Nem is vártam mást.
- Te meg mit keresel itt? - Éterembe mit szokás? Enni, nem?
- Tudod ki akartam festetni a lábkörmeimet. Piros legyen, vagy rózsaszín?
- Jaj de humoros valaki.
- Te kérdezel hülyeségeket. Mint látod, egy barátommal ebédelek. Te?
- Semmi közöd hozzá. - kezdet el flegmázni.
- Ja, már értem. Szóval te számon kérhetsz, de én nem? Tudod mit, nem is érdekel. - azzal a lendülettel ott hagytam.
- Tudod min gondolkoztam? - szólalt meg Eric rekedt hangon.
- Azon, hogy hogy ítélhettelek, hiszen te csak akarsz lenni valaki. Mindenki követ el hibát. Én is sokat küzdöttem hogy az legyek, aki vagyok. De én még esélyt sem adtam neked. Tudod nagyon megijedtem mikor olyan állapotba voltál, egész éjszaka nem aludtam, csak gondolkoztam. Reggel elmentem hozzád, hogy bocsánatot kérjek, de megláttalak azzal a sráccal, és inkább elmentem. Amikor bent voltál a kórházba megint bunkó voltam veled mikor te csak aggódtál értem. Az éttermes incidensről nem is beszélve. Amikor Alex mondta, hogy meghívott akkor nagyon örültem, mivel azt hittem beszélhetünk. De te megint azzal a pasival voltál, és ahogy láttam nagyon jól elvoltatok. De mit is vártam? Hiszen mindent én szúrtam el. Ha meghallgatlak, akkor most nem ez lenne.
- Köszönöm, ezt a finom reggelt, meg mindent - puszilt a nyakamba. Most meg ez. Mit akar ez megölni??
- Nincs mit köszöni - remegett a hangom. Csudába már hogy nem tudok normálisan beszélni, ha a közelembe van. De ahogy észrevettem évezte a helyzetet. Csak azt nem értem mért szórakozik velem. Oké még mindig nem mozdul mögülem, nekem viszont mennem kéne.
- Most már hogy rendben vagy, megyek. - próbáltam arrébb tolni. Nem igazán ment, inkább még jobban remegett a kezem, ahogy hozzá értem izmos mellkasához.
- Mért akarsz menni? - hajolt közelebb. Ha ez egyáltalán lehetséges. Az orrunk szinte összeért.
- Mert... - Nem tudtam befejezni, mivel lecsapott az ajkaimra.
- Doris a barátnőm, sikerült mindent megbeszélnünk. - karolta át a vállam, és adott egy puszit arcomra. Na, erre mit mondasz?
- Öö értem. - hebegett habogott Tone. Haha
- Majd délután a megbeszélésen megbeszélünk mindent, rendben? Most van egy kis elintézni valónk, meg próbánk is lesz. - Többes szám?
- Ez azt jelenti..
- Igen azt, hogy üdv megint a csapatba - mosolygott rám.
Ahogy ki nyitottam az ajtót el akadt a lélegzetem.
- Ööö úristen, ne haragudj.- fordultam el gyorsan. Hangosan nevetett. Ez neki vicces?
- Nincs semmi baj, pont jókor kaptam magamra a törülközött - Minden vér a fejembe szállt. Oké Doris vegyél mély levegőt.
- Most már megfordulhatsz.- nevetett tovább.
- Nevess csak.- fintorogtam,majd ki akartam kerülni, de elkapta a csuklom, és magához rántott. Na mos már én is tiszta víz vagyok. Végig nézz rajtam.
- Már bánom, hogy nem fehér pólót adtam. - jelent meg huncut vigyor a képén.
- Úgy látom kelleténél jobban kialudtad magad.- forgattam a szemem.
- Szeretlek.- mondta ki azt a bizonyos szót, amitől a szívem gyorsabban kezdett dobogni.
- Én is. - húztam magamhoz amennyire a kötél engedte, és megcsókoltam úgy mintha az utolsó lenne. Végül is ki tudja.
Na ebből elég, nem gondolhatok rá az esküvőmön. Nem illünk össze, nem tudunk akár egy napot eltölteni, hogy ne legyen valami dráma. Nekem nyugalom kell, béke, és biztonság, és neki is. Halk kopogás zökkentett ki. Legjobb barátnőm lépet be.
- Lily.- öleltem meg szorosan.
- Szia Do.- lágy hangja rögtön kiűzte belőlem a feszültséget. Ahogy elengedtem, a fodrász lépet be. Rögtön neki állt a hajamnak.
- El sem hiszem, hogy a te esküvődön vagyunk. Felnőtt a kicsi Do-nak.- vigyorgott Lily.
- Úgy mondod mintha te sokkal idősebb lennél. Kedvem lenne egy nagyot bulizni, a sok feszültség, és ennyi réteg ruha nélkül. Számíthatok rád?
- Na arra még várnod kell.- kacsintott rám. Ez után nem nagyon volt időm beszélgetni. Na meg a múlton töprengeni szerencsére. Hajamba enyhe hullámokat raktak, és laza kontyot csináltak. Sminkem természetesre kértem. Ahogy befejezték magamra hagytak, hogy tovább készülődhessek. Felvettem egyszerű, de még is elegáns, és csodaszép ruhám. Ahogy mondani szokták, első látásra beleszerettem. Lily lelkesen segített, majd együtt gyönyörködtünk a ruhába.
- Gyönyörű vagy.- mosolygott rám.
- Ugye mennyit dob rajtam ha egy gyönyörű ruha van rajtam? Már is szebbnek érzem magam.- simítottam végig a finom anyagon.
- Doris Morgan.- csattant fel. Ajaj azt hiszem bajba vagyok.
- Azt hiszem ezt már ezerszer átrágtuk. Gyönyörű lány vagy, jó az alakod, szép az arcod. Jó ember vagy. Mit tegyek, hogy mindezt fel fogd azzal a csöpp agyaddal?- mérgelődött.
- Szóval most lehülyéztél? - vigyorogtam rá.
- Igen, röviden is tömören le.
- Szép mondhatom. Az esküvőm napján lehülyéz a legjobb barátnőm. Akkor mit várjak azoktól akik utálnak?- tettem karba a kezem, mint aki mérges.
- Hát sok sikerült hozzájuk, de most körül nézek mielőtt össze véreznéd a ruhád.- majd ott sem volt.
- Ezzel arra célzol, hogy ki akarsz nyírni? Képes lennél rá?- ordítottam utána.
- Mi ez a nagy kiabálás?- lépett be nagybátyám.- Hűha gyönyörű vagy.- mért végig.
- Köszönöm.- pirultam el, majd belekortyoltam a poharamba.
- Azért jöttem, hogy szóljak, hogy negyed óra és kezdünk. Készen állsz tönkre tenni az életed? - kérdésére majdnem kiköptem a vizet.
- Mi? - kérdeztem döbbenten.
- Csak vicceltem. - tört belőle a nevetés.- De Nicole el ne mond.- kacsintott rám.
- Ne viccelődj ilyenekkel.- fújtatva leültem.
- Csak nem lámpaláz? Nyugalom, ezt természetes. Vagy esetleg meggondoltad magad?
- Mért gondoltam volna meg magam? - emeltem fel a hangom. Megőrjítenek. Mért tesznek fel ilyen kérdéseket, egyáltalán mért idegesítenek?
- Nem tudom talán megijedtél, vagy nem vagy tisztába az érzéseiddel. Még van időnk lemondani, vagy kicserélni a férjet.- viccelődött.
- Mike ez rohadtul nem vicces. Ericcel vége. Ha annyira vele akarnék lenni, hozzá mennék feleségül, nem Natehez.- kezdtem el járkálni a szobába.
- Ha jól tudom Eric is megkérte a kezed, nem? - Honnan tud ilyenekről?
- Nem tudom honnan tudsz róla, de az a kismadár aki ezeket csiripelte, elfelejtette közölni, hogy Eric részeg volt. Nem is kicsit.- próbáltam magamat győzködni. Reménykedtem, hogy nem okoztam nagyobb fájdalmat azzal, hogy visszautasítottam.
- Bocsánat, nem akartalak felidegesíteni, csak tudni akarom biztos vagy e benne. Már ne is haragudj, de Ericcel, hogy is mondjam se veled, se nélküled kapcsolatba álltok.
- Gratulálok a képekhez,nagyon jók lettek.- mondta flegmán.
- Nem értem mi bajod?- kérdeztem értetlenül.
- Nem érted? Akkor had világosítsalak fel.- emelte fel a hangját.
- Tudod te milyen érzés az mikor végig kell nézned azt, hogy veszíted el akit szeretsz? Azt, hogy mindennap úgy felkelni, hogy nem emlékszik rád. Végig nézni ahogy egy másik pasival elenyeleg, majd egy ilyen erotikus képen szereppel vele, egy száll semmibe?- mondat végére teljesen ott állt előttem, és végig a szemembe mondta.
- Annyira fáj,hogy nem emlékszel rám. Tudom,hogy ne erőltessem de már nem bírom.- Majd magához húzott, és megcsókolt.
Hallottam ahogy közelített az ajtó felé, majd kinyílt az ajtó,de nem az fogadott, akire számítottam.
- Szia.- mosolygott rám kedvesen, egy szőkés barna hajú lány. Ki ez a lány? Honnan olyan ismerős?
- Ki az? Doris? Te mit keresel itt?- Állt meg szorosan a lány mögött,majd meglepetten nézett rám. Egy hang nem jött ki a torkomon. Nem,nem lehet. Visszhangzott a fejembe.
- Minden rendben?- Némán bólintottam. Szólalj már meg.
- Öö,csak..csak azért jöttem,hogy meghívjalak Mike születésnapi buliára. Biztos örülne ha te meg Tomas ott lennétek.- próbáltam improvizálni. Bár a hangom még így is remegett.
- Persze,ott leszünk. Majd küld elmikor,hol. Vihetek magammal valakit?- nézett az előtte álló lányra. Éreztem, hogy a tüdőmből kiszorul az összes levegő,mintha fojtogatnának. Szemeimet marni kezdték a könnyek, de próbáltam vissza tartani őket. Eric néz már rám,nem ő kell neked. Itt vagyok, szeretlek kérlek ne csináld ezt.
- Nem lesz ez túl sok? - hallottam meg magam mellől egy ismerős hangot.
- Nem,tudom hol a határ és még kifejezetten messze vagyok tőle. De hol a barátnőd?- néztem fintorogva Eric-re.
- A mosdóba. De tévedek,hogy nem igazán kedveled?- nézett rám érdeklődve. Hát jól érzed barátom.
- Nem,dehogy is. Honnan veszed?
- Ugyan Doris ismerlek, és látom ahogy rá nézel. Csak nem értem,hogy mért ítélkezzél mikor nem is ismered. Mondjuk ez sem új nálad. - Gondolom Tone-ra célozz, de nem vághatom a képébe, hogy igen is igazam volt vele kapcsolatba. Mivel lebuktatnám magam. Így csöndbe maradtam,addig míg a lány is csatlakozott hoznák. Lehúztam a poharam tartalmát, és a lány felé fordultam.
- Annyira bunkó vagyok, be sem mutatkoztam. Doris Morgan Eric volt barátnője. - emeltem ki a „barátnőt”
- Semmi baj. Bella Morris. - nyújtotta felém a kezét, amit el is fogadtam.
- Na és mivel foglalkozol, azon kívül hogy klipekbe szerepelsz? - kérdeztem gúnyosan.
- Ez a munkám.- mosolygott rám szerényen.
- Hogy pasikkal csókolózz egy klipbe?
- Doris! - szólt rám idegesen Eric.
- Most mi van? Csak érdekel.- majd nyúltam a következő pohár után, de Eric elhúzta előlem.
- Nem kéne többet innod.- nézet rám szigorúan.
- Azt majd én eldöntöm.- emeltem fel a hangom.
- Köszönöm,hogy itt vagy.- simítottam végig arcán. Elkapta a kezem, és gyenge puszit nyomott rá.
- Tudod, hogy bármikor számíthatsz rám. Mindig itt vagyok neked.
- Tudom.- hajoltam le hozzá, és nyomtam egy gyengéd csókot szája sarkába. Tekintetünk rögtön találkozott, szemében zavarodottságot láttam. Elakart húzódni, de tarkója után nyúltam, és ajkamat az övére nyomtam. Meglepettségében először nem csókolt vissza, de mikor felfogta, hogy én csókoltam meg, rögtön viszonozta. Kellemes bizsergés járta át az egész testem. Ölébe ültetett, és úgy faltuk egymás ajkát mint akik már éve óta erre vannak kiéhezve. Levegő hiány miatt kellett elváltunk egymástól.
- Összezavarsz. - szólalt meg percek után.
- Doris? Baj van?- hallottam meg álmos hangját. De nem válaszoltam,hallottam,hogy nyikorog az ágy gondlom felült és felkapcsolta a kislámpát.
- Doris! - szólalt meg hangosabban. Én még mindig nem mozdultam, csak álltam a szoba közepén háttal neki, és néztem ki a fejemből. Majd testem megint önállósította magát és szembe fordultam Eric-el és nagyokat lépkedve lecsaptam ajkaira. Elakartam felejteni mindent,lehet hogy csak a közelségére vágytam de arra nagyon. Berántott maga mellé én meg magamra húztam amennyire csak tudtam,közbe egy percre se hagytam abba ajkai ízlelését. Kezem a pólója alá siklott végig izmos mellkasán,kockás hasán,mikor hirtelen elkapta a csuklóm.
- Ezt nem kéne. - lihegte.
- De én akarom.- próbáltam megint megcsókolni, de elrántotta fejét.
- Doris most halt meg az apád, nem akarom, hogy azt hidd hogy kihasználom a helyzetet.
- Nem hiszem azt.- suttogom.
- Nem baj. Inkább aludjunk. Ha akarsz maradj,de ha nem tudsz le állni akkor menj vissza a szobádba. - Mondta teljes magabiztossággal.
- Elakartam mondani.- mondtam szinte suttogva.
- Igen? És mi akadályozott meg benne?- szinte köpte felém a szavakat.
- Az,hogy nem voltál egyedül. Azzal a ribanccal voltál,akivel a szülinapi bulin is.
- Nem ribanc egy kedves,normális lány,és semmi közünk nem volt egymáshoz,de ha lett volna is akkor se lett volna hozzá közöd. Ugyan is te dobtál azért a River gyerekért. - ordította az arcomtól pár centire. Szinte éreztem,hogy remeg minden izma a bőre alatt.
- Ha nem volt semmi köztetek mért véded annyira? És mért voltál annyira rá tapadva az egész buli alatt? Ugyan már Eric,nem vagyok hülye. Különben is mikor River-el voltam,nem emlékeztem.
- Amikor el mentem hozzád, nem azért mentem,hogy meghívjalak, el akartam mondani,de te azzal a lánnyal voltál,és ahogy néztél rá. Nem voltam képes rá.
- Tegnap se voltál rá képes? Amikor meséltem,te meg úgy tettél,mint aki semmiről nem tud.
- Össze voltam zavarodva,és féltem,hogy itt hagynál.- csuklott el a hangom.
- Kezdelek kiismerni Doris. Rohadt egy önző ember vagy. Ha közeledbe engedsz valakit,azt vagy kihasználod és eldobod,vagy megalázod. Szánalmas,ember lettél.- Szavai olyanok voltak mintha kést forgattak volna a szívembe.
- Akkor miért vagy még itt?- néztem rá könnyes szemmel.
- Magam sem tudom.
- Akkor menj,nem állítalak meg.- ordítottam.
- Látod ezt mondtam. Ég veled Doris.- majd hangos ajtó csapással el ment.
- Nem akartalak titeket megzavarni, csak tényleg fontos lenne tisztázni valamit.
- Ezért jöttél ide? - kérdezte flegmán.
- Igen, fontos vagy nekem…
- Na ne nevettess. Az eddigiek alapján nem azt vettem le, és ezért feleslegesen utaztál ennyit.- indult vissza.
- Meghallgatnál végre mit akarok mondani neked te barom?! - ordítottam utána.
- Oh szóval itt az igazi Doris is, hiányoltam már. Na lökjed akkor.- mondta önelégülten.
- Tudom, hogy megérdemlem ahogy most bánsz velem, és azért is jöttem, hogy bocsánatot kérjek. Tudom, hogy mindig mindent elcseszek, és hogy oltári barom vagyok amiért hazudtam neked. De az elején azért nem mondtam, el mert azzal a lánnyal voltál, és teljesen összetörtem, hogy az miatt a hülye amnézia miatt elvesztelek. Aztán apám halálakor teljesen kiborultam, és féltem, hogy ott hagynál. Ami be is következett. Tudom, hogy ezt nem olyan könnyű megbocsátani, nem is muszáj csak akartam, hogy tud, mi miért volt. Ezt még te tanácsoltad.- halkult el hangom.
- Oké, megértettem, meghallgattam.
- Mollyval megint együtt vagytok?- simogattam lábammal a füvet. Kellemesen cirógatta a fűszál a szabadon hagyott bőrfelületet.
- Semmi közöd hozzá. De ha érdekel, igen, újra meg próbáljuk. Ugyan is ő sose hazudott nekem, és hülye voltam, hogy elengedtem. De tudod, én tanulok a hibáimból, nem úgy mint egyesek. Jó utat haza felé.- majd faképnél hagyott.
- Lehet menni kéne.- álltam fel.
- Várj. Nem akarlak elveszíteni. Remélem még barátok azért lehetünk.
Mikor már huszadjára estem le, és Eric már fetrengett a homokba. Betelt a pohár.
- Ha neked jobban megy, akkor mutasd meg a helyett, hogy a parton fetrengesz.- dobtam le mellé a deszkát.
- Inkább nézem.- kezdett el megint röhögni.
- Tudtommal azért jöttünk ide, hogy megtanuljunk szörfözni, és nem azért, hogy én szenvedek, te meg röhögsz rajtam.
- Igen, úgy indult, de te valahogy szórakoztatóbb vagy.- vigyorgott. Legszívesebben kígyót, békát a fejéhez vágtam.
- Tudod mit Eric? Kapd be!!! - majd elindultam a szálloda felé. Hát ennél azért többre akartam mondani, de szerencséjére csak ennyi jött.
- Fel kéne kelni.- nyögtem egyet, de nem tudtam megmoccanni. Eric nagy nehezen felült, de ismét meg csúszott, és rajtam landolt.
- Azt hiszem.... nem fog menni.- nevetett.
- Részeg vagy.- nevettem együtt vele. Mire arca komoly lett, és egy vizes tincset eltűrt a szememből.
- Te meg irtó szexi.- suttogta ajkaimra.
- Doris.- kapta el a karom Eric.
- Mi van?- néztem rá flegmán. Elegem van ebből az egészből már.
- Mi ütőt beléd? Ő csak védett.
- Mi az, hogy csak védett? Hallottad egyáltalán mit mondott nekem? Különben is mi vagyok én, egy halálos betegség amitől védeni kell? Ja, és akkor én mondtam azt is, hogy verd szét szerencsétlen részeg ember fejét, igaz? Persze, fogjatok mindent Dorisra, úgy sem védi meg magát, mi? El kell, hogy szomorítsalak, az a Doris meghalt. Nem fogom elviselni, hogy földbe tapossatok - rántottam ki a kezem a szorításából és elindultam, de ismételten el kapta, és felé fordít.
- Mi va...- de nem tudtam befejezni, ugyan is az ajkai megakadályozták. Először erőszakosan csókolt, harapdálta ajkaim, majd mikor érezte, hogy viszonozom, rögtön gyengéd lett. Szinte bele olvadtam karjaiba.
- Jó módja, hogy csöndbe maradjak.- suttogtam,
- Remélem jól töltik az utolsó éjszakájukat, és hogy jól érezték magukat. Szívesen várjuk vissza önöket.- vigyorgott ránk a liftes fiú.
- Köszönjük. Jó éjt.- barátságosan mosolyogtam vissza.
- Aha, de remélem te nem leszel itt.-morogta orra alatt Eric, mire én csak hasba ütöttem.
- Naa. Most mi van? Csak ne villogtassa rád a szemeit, mert végén még kiszedem, és megettem vele.
- Fúj, néha nagyon seggfej tudsz lenni, és gusztustalan.- rázott ki a gondolatól a hideg.
- Olyan szép vagy.- simított végig arcomon.
- Most azt mondanám, hogy miattad vagyok, mert boldoggá teszel. De az túl nyálasan hangzana, és még egy lapáttal rá rakna az így is hatalmas egódra. - Mire mindkettőnkből hangos nevetés tört ki. Vártam, hogy vissza szól, de nem tette.
- Szeretlek.- suttogta ajkaimra.
- Én is.- csókoltam meg. Körül öleltem a nyakát, így is közelebb húzva magamhoz.
- Biztosan akarod? Biztosan velem? Biztosan itt?- Úristen mik ezek a kínos kérdések?
- Most, hogy mondod igazából a liftes sráccal akartam.- csináltam úgy mind ha fel kelnék.
- Gyere csak vissza. - rántott vissza maga alá.
- Mért érzem, hogy búcsúzkodsz? Már nem szeretsz? Vagy van más valaki ? Van valakid?- kapta el a karom, és szinte köpte felém a szavakat. Szemébe láttam a felgyülemlett könnyeket. Ebben a pillanatba mindennél jobban gyűlöltem magam.
- Nincs senkim. És nagyon is szeretlek, de nem vagyok boldog. Ahogy te sem lennél, nem tudnám meg adni amit szeretnél. Nyugalmat, békességet. Ezért kell most el mennem. Míg nem késő.- csuklott el a hangom.
- Te kellesz nekem, az isten verje meg. Hányszor mondjam el, hogy megértsd? Nem vagy boldog? Mit csináljak, hogy az legyél? Mond el!- rántott magához.
- Engedj el.- suttogtam.
- Sajnálom. - suttogtam, próbáltam lenyelni a könnyeimet.
- Nem kell a sajnálatod. Próbálom összeszedni magam újra. Ezért is hoztam létre a tánciskolát. De már azt is bemocskolod, hogy te rendezed a jótékonyság estet.
- Ha nem akarod, hogy én rendezzem, vissza mondom.
- Nem kell visszamondanod, nem vagyok már gyerek. Külön tudom választani a munkát, a magánélettől. -bólintottam, bár kezdem úgy érezni nem valami jó ötlet. Lassan felálltam, és leporoltam a ruhám.
- Akkor még biztos találkozunk.- szólaltam meg halkan, és elindultam a kocsi felé, de utánam szólt.
- Csak egy valami Doris. Remélem nem bánod meg a döntésed.- mondta gúnyosan, majd ismét a tenger felé fordul
- Mindent megtettem volna érted. Akár még a karrieremet is fel adtam volna, csak, hogy veled legyek. Érted?-csuklott el a hangja. Már nem bírtam magamba tartani, könnyeim útnak eredtek, eláztatva az egész arcomat.
- Bármit meg tennék, csak, hogy ne lássalak így.- suttogtam.
- Igazán? Tudod mivel tudnám ezt az egészet megbocsájtani, és mitől lennék boldog?- némán vártam a válaszát.
- Ha, hozzám jönnél feleségül.
Megráztam a fejem, hátha kiürül az a rengeteg emlék ami újra és újra leperget szemem előtt. Mért akarnak összezavarni. Tudom, sőt érzem helyes amit épp tenni készülők. Mért bizonytalanítanak el? Rengeteg mindent köszönhetek Nate-nek. Ő mindig ott volt velem, és segített.
- Annyira hülye vagyok.- szipogtam miután elhúzódtam Nate-től.
- Hát elégé,de így szeretünk.- mosolygott rám biztatóan.
- Ezzel nem segítesz.
- Ne haragudj,csak nem sírj. Rossz így látni.- törölgette a könnyeimet.
- Teljesen megérdemlem. Mike utál.- újra könnybe lábat a szemem.
- Ugyan már nem utál,csak most dühös rád. Az teljesen más. Tényleg nem volt szép, hogy eltitkoltad,hogy emlékszel.- dorgált meg.
- Szép jó reggelt ünnepelt. - nyomott egy nagy puszit arcomra Nate.
- Mi terved mára? Ugyan is itthon nem lehetsz.- Furán néztem rá. Ki akarnak dobni?
- Ne nézz így rá. Te se gondolhatod komolyan, hogy itthon maradsz. Hogy lenne akkor meglepetés?
- Jó,akkor eljössz velem valami ruhát venni? Na meg persze kozmetikushoz,körmöshöz,és fodrászhoz? - gonoszan vigyorogtam rá. Nagy szemekkel bámult.
- Ugye csak viccelsz? Képes vagy egy pasit ilyen helyekre elvinni? Végén azt hiszik meleg vagyok.
- Ha azt akarod hogy ne legyek itthon kénytelen vagy drága.- mosolyogtam rá
- Tényleg nem vetted észre? Amióta itt vagyunk egyre közelebb kerülünk egymáshoz.-Nem igazán tudom hova akar kilyukadni. - De ez nálam nem csak éve van, hanem mióta ismerlek. Mindig ott voltam veled a bajba,és mindig ott volt a vállam ha sírtál. De nem tudod milyen rossz volt végig nézni, hogy Ericel vagy, vagy River-el. Ha szakítottatok én ott voltam. Egyszer el akartam mondani mit érzek, de inamba szállt a bátorságom. Féltem, hogy vissza utasítasz, mert azt tetted volna, tudom. Mindig is barátként tekintettél rám. De nem akarok csak a barátod lenni . Mert...mert rohadtul szerelmes vagyok beléd Doris Morgan. Érted? - végére már teljesen előttem állt. Próbáltam megemészteni amit mondott.
- Tudom, hogy te nem így érzel, csak el kellett...- de egy csókkal elnémítottam.
- Örülők, hogy végre elmondtad.- suttogtam ajkára.
- Mi lenne velem nélküled. - sóhajtott fel Nate, majd hátra dőlt az ágyon.
- Hm..nem is tudom.- ültem rá derekára.- Megoldanád valahogy, de üres lenne az életed nélkülem.-hajoltam ajkára.
- Hm..ez igaz.- nevetett bele csókunkba.
- És mi a terved mára? - ültem fel, de még mindig rajta voltam.
- Hát..- követte példámat, így szembe került velem.- Lennének ötleteim, de kiskorú is van a házba.-fintorodott el.
- Ohh igen? Micsoda? - öleltem át a nyakát.
- Mondjuk megünnepelhetnék, hogy hivatalosan is a menyasszonyom lettél.- suttogta fülembe, majd gyengéd puszikkal halmozza el nyakamat.
- Sajnálom, sajnálom, hogy kierőszakoltam belőled. De nem értem miért nem mondtad el. Mivel az én családom se tökéletes, sőt. Ahogy én sem. Senki sem tökéletes. Nem is kell annak lenned. Így szeretlek.- töröltem le egy kósza könnyet arcáról.
- Fogalmam sincs, féltem, hogy más véleménnyel lennél rólam. Nem tudom. Azt tudom, hogy nagyon szeretlek, és nem akarlak elveszíteni.
- Nem fogsz.- nyújtottam oda a kezem célzás ként, rögtön vette, és ráhúzta ujjamra a gyűrűt.
- Köszönöm, hogy itt vagy nekem.- puszilta meg a homlokom.
Igen, pontosan ez kell nekem. Ő, és a szerelme, az, hogy biztonságba érzem magam mellette. Rá bármikor számíthattam, mind végig mellettem volt. Ő vele tudom elképzelni az életem. Csak is vele.
- Na kislány készen állsz? - lépet be az ajtó Mike. Észre se vettem, hogy kiment.
- Csak egy perc.- még egyszer utoljára megnéztem magam a tükörbe.
- Gyönyörű vagy, ne aggódj. Nate-nek leesik majd az álla.- mosolygott rám nagybátyám biztatóan.
- Köszönök mindent Mike. Ha nem lettél volna mellettem,és nem ráncigáltál volna ki a bajból, vagy a depresszióból, most lehet nem itt lennék.- nyeltem le könnyeimet, még csak az kéne, hogy szép bőgjem a sminkem.
- Nincs mit megköszönnöd Do. Bármikor megtenném, csak hogy tudjam rendben vagy, és boldog. Olyan vagy mint a nevelt lányom. Mindig számíthatsz rám.- ölelt magához óvatosan.
- Szeretlek.- suttogtam.
- Én is kicsi lány. Na de ne várakoztassuk meg a vőlegényt.- majd felém nyújtotta karját, amibe örömmel karoltam bele. Az összes kislány arról álmodik, hogy majd az édesapja vezeti az oltárhoz. Büszkén, és azt suttogja a fülébe, hogy büszke vagyok rád, gyönyörű nő lettél. De mindig is az én hercegnőm maradsz. Lehet, hogy apa már nem lehet köztünk, és nem mondaná ezeket, azért hiányzik. De Mike-nál jobb kísérőt nem is kaphattam volna. Apám helyett apám volt, a sok hülyeség ellenére is. Tartotta bennem a lelket, és őszintén szeret. Lassan haladtunk a folyóson, majd megálltunk a csukott ajtó előtt, és vártuk hogy megszólaljon a zene. Nagy levegőt vette, és Mike-ra pillantottam. Ő biztatóan rám mosolygott, és csókot nyomott a kézfejemre. Ahogy meghallottuk a kellemes dallamokat, kinyílott az ajtó. Az összes szem rám szegeződött. Úristen, tényleg ennyi embert meghívtunk? Nagyot nyeltem, majd Mike elkezdett lassan vezetni befelé. Ahogy sétáltunk a sorok között, ismerősök, rokonok barátok mosolyogtak rám. Majd megláttam Nate-et elegáns, és eszméletlenül dögös öltönybe. Nyál összeszaladt a számba. Megálltunk előtte, Mike kezet fogott vele, majd át adott neki. Egy gyengéd puszit nyomott arcomra, majd leült felesége, és Sophie mellé.
- Kedves egybegyűltek! Azért vagyunk most itt, hogy részese lehessünk hogy Doris és Nate örök hűséget fogad Isten, és Önök színe előtt.- Pap belekezdett betanult szövegébe, szinte nem is figyeltem rá, vagyis nem tudtam rá figyelni. Ugyanis csak a a torkomba dobogó szívemet, és a fülembe pumpáló vért hallottam. Többször rá pillantottam Nate-re, aki illedelmesen hallgatta a pap kántálását. Majd végül elérkeztünk a lényeghez.
- Doris Morgan elfogadod férjül Nate Archibaldot. Mellette leszel jóban, rosszban, egészségbe, betegségbe míg a halál el nem választ? - Nate-re pillantottam, és elmosolyodtam.
- Igen.- majd megszorítottam kezét.
- Nate Archibald elfogadod feleségül Doris Morgant. Mellette leszel jóban, rosszban, egészségbe, betegségbe míg a halál el nem választ? - fordult most Nate felé. Nate rám nézett majd a papra.
- Nem.
- Nem?- kérdezte a pap, és az összes vendég. Én csak néztem mint, aki nem is értette.
- Nem..- ismételte el Nate.
- Nem?- nőt gombóc torkomba, gyomrom fel-le ugrált mint aki mindjárt kidobja a taccsot.
- Sajnálom Doris.- rekedt volt a hangja.
- Esetleg megtudhatom miért?- nyeltem le felszínre törő zokogásom. Arcom lángolt. Egyszerre rázott ki a hideg, és lángolt a testem.
- Nagyon jól tudod miért nem. Nem szeretsz, vagyis nem vagy belém szerelmes. Azt hittem megkönnyebbíted, és lemondod. Nem értem miért nem tetted. Doris elegem van, hogy mindig én vagyok a második, nem akarok második lenni, akármennyire is szeretlek. Megőrjít a tudat, hogy mellettem vagy, de másra gondolsz. Így jobb ha elengedlek, mielőtt mind a ketten boldogtalanok lennénk. Sajnálom.- suttogta.
- Sajnálod? Sajnálod?- ordítottam, majd kitört belőlem a zokogás.- Mért csinálod ezt? Mért hiszed ezt? Mért kellett megaláznod? Miért?
- Sajnálom.- majd elindult, tömeg követte az elhaladó alakját.
- Nate! Nate! - üvöltöttem utána, de meg sem fordult, csak elment. Elment. Örökre. Szívem mintha apró darabjára tört volna szét. Néztem ahogy kilép az ajtón, és az életemből. Percekig csak néztem, míg valaki meg nem fogta a karom.
- Doris, gyere ülj le.- de kirántottam a karom, és ahogy csak tudtam futottam. Futottam a sorok között, közbe hallotta ahogy az emberek sugdolóznak, és figyelik az eseményeket. De nem érdekelt, csak elakartam tűnni. Véget akartam vetni ennek az egésznek. Teljesen kiesett, hogy jutottam el a házig. Rohantam felfelé a lépcsőn többször is megbotlottam szoknyámba. Ököllel verni kezdtem az ajtót. Összes levegő kiszorult a tüdőmből, mire végül kinyílott az ajtó.
- Remélem most kurvára boldog vagy. Tönkre tetted az életem...
.gif)
