Hey Everyone!

Sziasztok kedves,drága remélem még létező olvasóim! Sajnos kicsit csalódott vagyok, hiszen az Epilógusra kettő darab, jól hallottátok kettő darab véleményt kaptam. Talán kicsit többet vártam. Nem igazán értem a helyzetet. Mer azt előző részre kaptam 15 "tetsziket", igaz két embernek nem tetszett, de tiszteletben tartom a véleményüket.( Bár igazán örültem volna ha kifejtik egy-két sorba, konkrétan mi nem tetszett. Na mindegy, nem akarok itt nyivákolni, csak nem esett valami jól, na de annak a két bizonyos embernek nagyon köszönöm, hogy megosztották a véleményüket velem. Sajnos még nem válaszoltam rájuk, de igazat megvallva vártam, hátha jön még vélemény. Lehet,hogy reménytelen? Na de a lényegre térek. Legutóbbi alkalommal említettem, hogy szeretnék egy összegzést a két évadról. Ez az első része: Igaz maga a történet csak az én kitalált történetem volt, senki nem szólt bele, de másba mint pl a blog létrehozásába, mint a kinézetbe rengeteget segített az egyik legjobb barátnőm, és "blogírótársam" Denise. Rengeteget köszönhetek neki, ő csinálta a blog jó pár fejlécét, és mindig számíthattam a véleményére. Imádlak érte. Köszönöm mégegyszer. Emellett még köszönöm Jenninek, és Nominak aki segítettek a fejlécekbe. Szóval ezer csók és hála érte nektek! :) Elég ramaty az idő, de remélem azért jól telik a tavaszi szünet. Ha addig nem jelentkeznék, sok sikert az érettségizőknek. Szurkoljatok nekem, mert nekem is lesz angol érettségim. Puszillak titeket!

Epilógus!

Sziasztok! Először is ne haragudjatok a rengeteg késésért. De annyi minden össze jött, hogy hihetetlen. Arról nem is beszélve, hogy technikai problémák vannak a internetemmel. De nem mentegetőzők itt tovább. Nos, eljött ez a pillanat mire néhányan vártak, néhányan rettegtek tőle. Nos, én még nem tudom melyik csoportba tartozom, talán mind a kettőbe. Az biztos, hogy egyszer minden véget ér. Legyen az jó vagy rossz. Több mint egy éve nyitottam meg a blogom, teljesen amatőr voltam. Visszaolvasva az első részeket, vagy inkább évadot. Úristen, fogtam a fejem rendesen.  De úgy gondolom, az nem tüntet fel nagyképűnek, ha azt mondom rengeteget fejlődtem, mint tartalmilag, hosszúságilag, meg úgy mindenbe. Persze, lenne hova fejlődni, főleg helyesírásilag. De Isten a tanúm rá, hogy annyiszor volt, hogy kijavítottam, de a blogspot nagyon szeret kiszúrni velem. Nos, remélem azért annyira nem vészes, hogy ne lehessen élvezni a története. Úristen, remélem nem hülyeség amit írok, remeg kezem, lábam, gyomrom. Annyit mindent szeretnék leírni, megköszöni nektek. De annyira össze van kuszálódva minden. Egyik szemem sír, másik nevet. Egy részem örül, hogy be tudtam fejezni, egy történetet, főleg, hogy mostanában nem nagyon volt rá időm. Közben nagyon szívemhez nőttek a karakterek, és nagyon hiányozni fognak. Na és persze ti is nagyon, de nagyon hiányozni fogtok. Nagyon köszönöm, hogy velem voltatok ilyen hosszú idegig. Tudom, mostanában sokat kellett várni a részre, és lehet kicsit össze vissza volt. De higgyétek el az életem is ilyen volt manapság. Szóval ezer bocsánat. Köszönöm a pipákat, a véleményeket. A sok-sok látogatót akik látogatták a blogomat, ha nem hagytak nyomott. Szóval ezer hála nektek. A jövővel kapcsolatba nem ígérhetek semmit. Hogy lesz-e új történet, vagy sem. Azért néha nézettek fel a blogra, hátha. Nem tudom mikor pontosan, de szeretnék egy összegzésféleséget a két évadról. Szóval majd lesettek néha fel ide. Addig is sok sikert mindenkinek. Csókollak titeket!

u.i. Sajnálom, hogy rövid. :(Ja és Jenni remélem meg találod azt a bizonyos mondatot. Bízom benne, hogy emlékszel.!!

Ed Sheeran - Kiss me

Arcomat kellemes meleg szellő cirógatta, tüdőmet átjárta a sós levegő, lábamat langyos hullámok nyaldosták. Meleg homokba feküdve figyeltem, ahogy a felhők vonulnak. Olyan békés volt. Olyan rég éreztem ezt a fajta békességet. Kezemmel végig simítottam épp hogy csak gömbölyödő pocakomon. Egy könnycsepp gördült végig arcomon. Életem fenekestül felfordult. A csődbe ment esküvőtől kezdve, a pici életig aki a bennem növekszik. Ő volt életem megmentője, ő teszi az életemet rendbe, és ő rá vigyázhatok, szerethetem feltétel nélkül. Igaz nem számítottam rá, de ennél boldogabb hírt nem is kaphattam volna. Még mindig libabőrös leszek. Félek is, de közbe izgatót is vagyok. Hiszen egy gyerek nagy felelősség.

- Hé, hát ide tűntél. - hallottam meg egy mély, de még is bársonyos hangot mögülem. Nem válaszoltam, csak élveztem a meleg napsugarakat. Lassan leereszkedett mögém, és átölelt. Nyakamba csókolt, mire testem rögtön reagált.

- Hm.. megtudnám ezt szokni. Hogy van a két hercegnőm?- simított végig ő is hasamon.

- Hm..jól, szerencsére kezdenek elmúlni a reggeli rosszullétek, de a derekam sajog. De várjál csak! Honnan veszed, hogy lány? - fordultam felé.

- Megérzés. - rántotta meg vállát.

- Neked is van női megérzéseid? - kuncogtam fel.

- Nagyon vicces. - szorított még jobban magához. Percekig ütünk így, mikor hirtelen megtörte a csendet.

- Még szerencse, hogy nem követünk el nagy hülyeséget.

- Ezt hogy érted? - nagy nehezen felültem, és felé fordultam.

- Az esküvővel kapcsolatban. Nagy hiba lett volna elhalasztani. Most nem élvezhetnék itt a nászutunkat így hármasban. - pillantott ismét hasamra.

- Nem az én saram ez, hanem a tiéd drága. - böktem a mellkasára.

- Tudom, tudom édes. - szűzies csókot nyomot ajkamra.

- Most már felejtsük el a múltat, és koncentráljunk a közös jövőnkre mit szólsz?- jelent meg kisfiús mosoly arcán.

- Részemről rendben. - másztam ölébe, és nyaka köré fontam karom. - Még szerencse, hogy előtte vettél el, mielőtt kiderült, hogy terhes vagyok, és hogy még nem látszott. Mi lett volna velem? Elvettél volna egy nagy bálnát?

- Bálnát? Nos, ez beugratós kérdés?- kérdezte kajánul vigyorogva, mire hasba ütöttem.

- Csak vicceltem tudod jól. Imádlak, kívánlak, szeretlek, akármilyen is legyen a tested, főleg ha ez azt jelenti, hogy az én kis hercegnőmet várod a szíved alatt.

- Tényleg?- kérdeztem remegő hangon. Francba ezekkel a rohadt hormonokkal.

- Persze.- puszilta meg a homlokom.

- Akkor is ha nem férsz el mellettem az ágyba akkora leszek?- bólintott.

- És ha minden hülyeségen felkapom a vizet a hormonok miatt?- bólint.

- És ha hajnali háromkor kell szerezned mogyorókrémes uborkát nekem?

- Mogyorókrémes uborkát?- fintorodva kérdezte.

- Imádkozz, hogy csak az legyen, és ne békacomb például. - biggyesztettem le a szám.

- Érted még békát is fognék, csak hogy kielégítsem az étvágyad. - vihogott.

- Akkor jó. De akkor se felejtsd el mikor hatvan éves leszek, és nagy darab, ráncos, ősz, idegesítő nyanya leszek, jó?

- Már alig várom. De remélem ez fordítva is így lesz.

- Nem kell félned. Akkor is csorogni fog a nyálam utánad mikor már járni nem tudunk, és nem azért mert nem lesznek fogaim. - kacsintottam rá. Mire ő hangos nevetésbe tört ki.

- Szeretlek. - bújtam hozzá.

- Én is Mrs.Saade.

Vége..